Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-09 / 33. (3364.) szám
2 rendszer birtokába veszi a kis köztársaságot. Sokak szerint a fasizmus győzelme az egyetlen, ami megmenthéti Ausztria függetlenségét, s állítólag Suvich is ilyesféle tanácsot adott Dollfnssnak bécsi tartózkodása alatt V együk szemügyre a helyzetet. A nemzeti szocialista mozgalom azért hatalmasodott el Ausztriában, mert a lakosság uralkodó része hallani sem akart többé pártokról, parlamentről, demokráciáiról, szocMIdemokrácááróll. Jónak és célravezetőnek találta a német rendszert Dollfuss eddig a Heimwebrek bekapcsolása ellenére sem mondott le a régi államberendezkedésről: egy párt exponense volt és kereste a megértést a többi párttal. — De mit szólhat majd a hitlerizmue Ausztriához, ha ott a tiszta fasizmus jut uralomra? Ha Fey vagy valaki más a néphangulatn&k megfelelően leszámol a szocialistáikkal, a parlamenttel, ha bevezeti a Führer-elv alapján álló rendszert, a fajelméletet, ha 'beolvasztja a k eresztényszocialistáikat, rohamosztagokiat szervez, hasonló célokkal és eszközökkel, mint Németország, egyszóval, ha feivül-bévül ugyanolyan fasiszta államot teremt, mint Hitler teremtett? Mivel érvelhet akkor Hitler Ausztria ellen? Mivel agitálhat? Nem 'beszélhet a marxizmusról, a pártállamról, a zsidóuralomról, aa ütni kész germán lélek vágyairól, hisz Ausztriában szóról-szóra az történik, ami a birodalmi németek nemzeti szocialistáinak ideálja? Ebben az esetben, a fasizált Ausztriában, elhallgatna a nemzeti szocialista propaganda, hiszen a nép megtalálta-, amit keres és amire vágyik, vagy pedig a birodalom kénytelen kimutatni a foga fehérét. Mert Ausztria függetlensége megmaradna. Ezért mondja Fey és Staiihemberg, hogy Ausztriát egyedül a fasizmus, egy különös gieich- sűhaltolás mentheti meg, s ezért rendeznek a Heimwehrék tartományról-tartományra sorozatos apró áll am csinyekét. — Lehet, hogy a Heünwehr-vezéreknek igazuk vám De másók szerint Ausztria fasizálódáea csak képmutatás. Nem egy önálló osztrák fasizmus kerül unalomra, hanem álcázott nemzeti szocializmus, mely a látszólag birodalomellenes Heimwehr- fasiszta szervezeten át akar uralomra kerülni, nehogy a külföld nyugtalanná váljék. A Heim- wehr a látszólagos ellenségeskedés dacára Hitler kezében van, mint Alberti Heimwehr- vezér példája mutatja — mondják az aggodalmaskodók — s ha egyszer a fasizmus győzött, iba a -pártokat és az önálló állami intézményeket elsodorta a Heimwehr, akkor lassan, észrevétlenül megindul a 'belső gleiéhschaltolis is. Az osztrák káoszban semmi sem lehetetlen. Ez sem. Sötét pont marad csupán a híres ausztromarxizmus viselkedése. Az osztrák szociáldemokrata párt a világ legerősebb, legjobban felszerelt és 1 egcéltudatosab-ba-n megszervezett harcias szociáldemokráciájáraík számit. A közeli napok megmutatják, vájjon van-e benne elilentáMó erő, vagypedig ugyanolyan puhán megadja magát, mint a német- testvérpárt- tette. A döntés küszöbön áll és borzalmas lehet. Az osztrák .krízis lappangó, fenyegető, krónikus, sokkal bonyolultabb, mint a francia krízis volt. Szabadlábra helyezték a btnfasierenciétisnség vádiottait Brüx, február 8. A brüxi kerületi bíróság tarácsa elhatározta, hogy az északcsehországi bányakatasztrófa ügyében letartóztatott személyeiket, Beisser mérnök és Kutiny 'bányafelügyelő kivételével, szabadlábra helyezik megfelelő óvadék ellenében. A társaság vezérigazgatója Löcker mérnök 3 millió koronát, Karlik mérnök igazgató 1 millió, Kupka mérnök főfelügyelő 500 ezer, Bamba, Blahník és Krpa mérnökök. fejenként 20 ezer, Niede bányafelügyelő 3 ezer korona óvadékot helyeztek letétbe. A bányatársaság tisztviselői tegnap este 6 órakor elhagyták a brüxi fogház épületét. A vizsgálat tovább folyik ellenük. A német acélsisakszövetség szál Itott a monudiizmussai Berlin, február 8. Franz Seldte, a Stahl- helm vezére napi parancsot adott ki, amelyben kifejtette, hogy az acélsisak-szövetség továbbra is a nemzeti szocialista rohamosztagok tartaléka marad. A szövetség elitéli a reakciós törekvéseket, s a monarchista propaganda ellen nyilatkozik. A Stahlhelm vezérei február 28.-ig ujj esküt tesznek és férfiúi és katonai becsületszavukra fogadják, hogy Adolf Hitlert, a vezért minden tekintetben és fenntartás nélkül a halálig követni fogják. Aki az esküt nem teszi le, kizárják az acélsisak- 8zövetségböl. 1984 február 0, péntek. A francia kormányválság (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) kezet és mint régi ismerősöket üdvözölte őket. — Kedves fiaim, egyelőre semmit sem mondhatok nektek — mondotta barátságosan. Az elnöki látogatás után Doumergue azonnal megkezdte a tárgyalásokat a pártok vezetőivel. Bizonyos, hogy kormányába a szocialisták és a kommunisták kivételével valamennyi párt neves vezető egyénisége bekerül. Doumergue állítólag kikötötte, hogy szükség esetén megadják neki a jogot a parlament főloszlatására. A neoszocialista párt mai Ülésén elhatározta, hogy támogatni fogja a nemzeti egység kormányát. A szocialista párt szombaton és vasárnap kongresszust akart tartani Liliében. A közbejött események miatt azonban a kongreSz- szus megtartását bizonytalan időre elnapolták. A dezignált minisztereinek tervei Pári, február 8. Donmergue a muH héten interjút adott egy párisi folyóirat munkatársának -és már akkor rendkívül rosszallóan nyilatkozott a mai kamaráról. Véleménye szerint a mai francia kamara aib- szolutan antidemokratikus és tulajdonképpen 600 személyes diktátorból áll, aki mind uralkodni akar a nemzeten. Holott a parlament csak a nép teremtménye és nem a nép UTa, Páris, február 8. Az uocai tüntetések a francia fővárosiban tegnap is egész nap tartottak és csak éjjel egy órakor érteik véget. A tüntetések bujább két emberéletet követeltek. j A zavargások ismét a Piacé de la Gomoorde-on keletkeztek, majd átterjedtek a város más neDomnergue szerint módosítani kell a francia alkotmányt, hogy a köztársasági elnök bármikor föloszlat- hassa az alkalmatlanná vált parlamenteket. Ha & képviselők tudnák, hogy a kormányok folytonos megbuktatása & parlament feloszlatását eredményezheti, akkor jobban vigyáznának és könnyelműen nem tennék állandóan kockára a politika folytonosságát. A krízis főoka — Doumergue szerint — a folytonos veszekedés. Ha a kamara egységes votoa, akkor a pénzügyi krízist könnyű volna legyőzni és a külpolitikai nehézségek is élsimulnának. Doumergue ma hetvenegyéves. Félfrancia- országi hugenotta-családból származik és 0 vott Franciaország első evangélikus köztársasági elnöke. Ügyvéd volt Nmedben, majd bíró Cochinchi- nában és Algériában, 1893-ban radikális szocialista programmal a kamarába választották, többször volt miniszter és 1913-ban Poincaré rábízta a kormány megalakítását. A háború után pénzügyminiszter volt, majd a szenátus elnöke és Millerand bukása után 1924-ben megválasztották köztársasági elnöknek. — Doumergue radikális szocialista, de a párt- életben nem vett részt. Inkább jobboldali politikus és elnöksége alatt többször kilépett köteles tartózkodásából és elítélte Briand túl foékülé- -keny politikáját. Nem egyszer éles beszédet mondott Németország ellen. Amikor elnöksége véget ért, feleségül vette Jane Graves 68 éves asszonyt, akivel hosszú évek óta szoros barátságban élt gyedéire. Ez alkalommal a tömeg nem a kormány ellen tüntetett, hanem a rendőrség ellen. A hazafias ifjúság és a frontharcosok nem vettek 'benne részt, inkább csak a hivatásos zavargók és a csőcselék forrongtak.. Lovas rendőrök helyett tegnap gyalogos rendőrök ütköztek meg a tömeggel. A* uocai harcok egyes helyeiken rendkívül élesek voltak és a tömeg közé vegyült kommunisták rálőttek a rendőrökre is. A rendőrség csak gumibotjái használta. Több rendőr megsebesült, köriük Marohand, a városi rendőrség igazgatója ás. Az intrensigeart egyik munkatársa súlyosan, megsebesült. A Weber,kávéházat a Madeleine- templom mellett újból kórházzá alakították át. A párisi városi tanács elhatározta, hogy a nyugtalanságoknál elesett embereket városi költségen temetteti éL Az éjszakai események Páris, február 8. A helyzet csütörtökön délig megnyugodott. Kitűnt, hogy a tegnapi uccai harcokat nem annyira joboldali elemek, mint inkább a kommunisták rendezték, akikkel a rendőrök hamarosan elbántak, ámbár ez alkalommal már nem vonultattak fél ellenük gépfegyvereket és nem is lőttek a tömeg közé. A volt frontharcosok visszahúzódó tak az uocáról, de manifesztumot intéztek Lebrun köztársasági elnökhöz, amelyben azzal fenyegetőznek, hogy kéréseik nem teljesítése esetén fölfegyverkezve jelennek meg az uocán. Kijelentették, hogy tegna/p 'békésen és fegyver nélkül jelentek meg és a rendőrök mégis közéjük lőttek. Ha ez az állapot folytatódik, akkor előszedik régi fegyvereiket s akkor nincs az a hatalom, amely eHenállhatna nekik. A tüntetők és a frontharcosok dühe F-rot volt 'belügyminiszter ellen összpontosult, aki állítólag utasítást adott az uj rendőrfőnöknek, hogy kíméletlenül le kéül tömi az uooai tüntetést. Általános megnyugvást keltett az a hír, hogy Chiappet visszahívják a rendőrség élére. A volt miniszterelnökök ünnepélyes tanácskozásának a híre, amelyen ezek elhatározták, hogy Doumergue-t támogatni fogják, ugyancsak nagy megnyugvást keltett a nép között. Az atavizmus önmagát másolja Irta: NEUBAUER PÁL Párisbam az ucca megint egyszer úgy mozdult meg, mintha 1791-et írnánk, vagy esetleg évezredekkel előbbi dátumot. Az atavizmus önmagát másolja és az ucca, az atavizmus ősi színpada autoritásnak kiáltja ki magát. Rendet a parlamentben, rendet a gazdasági életben, rendet a színházakban, rendet, becsületességet, testvériséget, szabadságot, egyenlőséget követel az ucca, — követeli a francia nagy forradalom színpadi megismétlését és bolond fejjel neki megy az élet falának: felgyújtja az egyik minisztériumot, ostromolja a kamarát, harminc politikust lámpavasra akar juttatni és szentül meg van győződve róla, hogy ezzel eléri, amit akar, azt a rendet, amelyért hiába küzd az emberiség. Az ucca hangosan tüntetett a Gomédie Franoais-ban. Kapóra jött Shakespeare Corio- lánusa, aki dörgedelmesen szítja a népet a kapzsi szenátorok és politikusok ellen. Ugyanakkor nem veszik észre, hogy a hiba éppen ott van, ahol 'keresik, sőt ott, ahol a maguk számára sajátítják ki Shakspearet: kétezer évvel ezelőtt is igy volt és ha az akkori Staviskyt Staviciusnak hívták, akiért néhány latin szenátor úgy tette kezét a tüzbe, hogy felégették Romát, ez sem változtat a dolgon és az atavizmus győz. Nem igen lehet megérteni, mért tombol ma ekkora felháborodás Párásban, amely már többrendbeli ilyen esetet megélt. Páris mindent elbír és Párással a világ. Ha már benne vagyunk a politikai Slhakespeare-reneszámsz- ban, gondoljuk meg, hogy ő irta a „Sok hiü'hó semmiért" cimü szintén ügyes kis darabot is és talán megnyugtat a tudat, hogy semmi sem változik a nap alatt. Persze erre azt mondja az örök ucca és az atavizmus, hogy hiszen éppen ez a felháborító az emberi történelemben, amely egyes meggondolatlan és fantasztikus vezetők szerint fejlődést kell, hogy jelentsen. A fejlődés az ucca értelmében mindenkor és mindenütt elmaradt és csak egyetlen irányban érvényesül, a szellemi és lelki síkon. Ez azon lián nem lévén az ucca és az úgynevezett forradalom terrénuma, éles ellentétben áll vele és azok, akik Shakeepearet, a szellem emberét a maguk számára akarják kiaknázi, ott csalatkoznak, ahol legjobban fáj. Volt egyszer egy ország, — mesélte egy filozófus, — amelyben nagy volt a rend és a testvériség. A polgárok valóban szabadok és egyenlőek voltak, testvérek a javából. A filozófus ezt az országot nem határozza meg földrajzilag közelebbről és nem szól tüzetesen arról a korról, amelyben élt és virult, csak azt mondija, hogy az elsüllyedt Atlantis területén találták meg a nyomát és egy kis irodalmat, amelyből mindez kiderül. Ennek az ideális országnak volt egy teljhatalmú minisztere, aki a nép javát szolgálta. A nép boldogsága volt az ő boldogsága is. A nagy férfiú annyi érdemet szerzett, hogy a király meg akarta jutalmazni. Ezért elhatározta, hogy mentesiti a nagy feladatok alól, hiszen minden, az egyenlőség, a szabadság és a testvériség oly pompásan be volt szervezve, hogy minden komoly ember épp úgy elláthatta ezt a tisztet, mint a miniszter, akit a jó király magasabb feladatokra szemelt ki. Mikor ezt a királyi elhatározást közhírré tétették, nagy volt az öröm az országban, mert a nép szerette a nagy embert és lelkesen ünnepelték egy teljes hétig. Az ünnepi hét után a miniszter bevonult a királyi kastélyba, ahol olyan feladat várt rá, amelyet a régi okmányok nem határoznak meg közelebbről, de amely érdemeire való tekintettel minden bizonnyal királyi volt. Ezzel szemben a teljhatalmú miniszter tisztjében többen osztoztak és több férfi, aki addig titkára volt, miniszteri tárcát kapott. Teltek, múltak a hetek és egyszerre csak a király és a nép ijedten vette észre, hogy a nagy férfin feltűnően rossz színben van és egészsége hanyatlik. Az orvosok mindent megpróbáltak vele. de állapota egyre csak rosszabbodott. Végül is már olyan volt, mint a csontváz és már-már attól tartottak, hogy nem menthető meg az életnek, amikor elszánta magát arra, hogy most már ő kísérli meg az utolsó segítséget. Arra kérte a királyt, hogy távoltisa el a resszorhniiniszte- rekei és adja vissza neki a teljhatalmat. A jó király ugyan nem fogta fel ésszel, mért kívánja ezt tőle, hiszen előmenetel helyett ez i lefokozást jelentett, de a nagy ember titokzatosan mosolygott és makacsul ragaszkodott ehhez a kéréshez, amelynek a király végül r is eleget tett. Az nap estéjén, amikor újra bevonult régi rezidenciájába, a teljhatalmú mi- ^ niszter a szokottnál kissé korábban és feltűnő idegességgel bocsátotta ed az alárendelteket. Amikor egyedül maradt a palotában és tudta, hogy a legsúlyosabb büntetés terhe mellett senki sem zavarhatja meg, csendesen beosont abba a terembe, ahol az államkassza állt; Kinyitotta egy kulccsal, amelyről senki sem tudott és boldog mosollyal szemlélte- az aranyakat, amelyek sziniiltig megtöltötték. Sokáig merengett a hatalmas kassza előtt és ha valaki titokban megfigyelhette volna, csodálkozva állapította volna meg, hogyan tér vissza az egészség az arcára szinte pillanatok alatt. Mikor már a régi daliás férfi volt, az, aki már puszta megjelenésével is megbabonázta a népet, óvatosan kinyújtotta a kezét és annak dacára, hogy senki sem figyelhette és nem kellett félnie senkitől, lopva körül* nézett a teremben, majd benyúlt a kasszába, kivett egy marék aranyat, annyit, amennyi egyenesén nevetségesen csekély összeg volt a hatalmas ember szemlében, egy összeget, amelyre semmiképpen nem volt szüksége, mert az egész pénztár felett nyilvánosan bármikor rendelkezhetett és rendelkezését senki nem vétózhatta meg. Kivette ezt a maréknyi aranyat, még egyszer lopva körülnézett és-------gyorsan zsebre vágta. A rajongó nép na gy örömmel látta, hogy vígan fütyülve hagyja el a palotát és ruganyos léptekkel gyalog indul meg a saját otthona felé, ahol kis családija várta. Ettől a naptól kezdve makkegészséges volt és még igen hosszú évekig boldogította az országot. — Nem értem — mondotta a filozófus — mért lármáz a párisi ucca? Persze, meglehet, azért, mert ma sok a marok és kevés az arany. De lehet, azért is tette hozzá elgondolkozó mosollyal —• mert Atlantis boldog országában még a főváros sem ismerte az uccát, azaz, hogy: a flasztert. Ehhez magyarázatul hozzá kell tennem azok számára, akik nem ismerik az öreg filozófus különc mentalitását, hogy ha valami nagyot akart mondani és például végleg meg akarta oldani az örökké önmagát másoló atavizmus problémáját, akkor rendszerint együgyü történetet mondott el és a végén egy ostoba szót vágott az ember fejéhez. Ebben az esetben azt, hogy: flaszter. Ebben viszont egy nagy emberhez hasonlít, aki most felforgatta az uccát és akinek a neve: Shakespeare. Frontharcosok helyett kommunisták tüntetnek
