Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-09 / 33. (3364.) szám

2 rendszer birtokába veszi a kis köztársaságot. Sokak szerint a fasizmus győzelme az egyet­len, ami megmenthéti Ausztria függetlensé­gét, s állítólag Suvich is ilyesféle tanácsot adott Dollfnssnak bécsi tartózkodása alatt V együk szemügyre a helyzetet. A nemzeti szo­cialista mozgalom azért hatalmasodott el Ausz­triában, mert a lakosság uralkodó része hal­lani sem akart többé pártokról, parlamentről, demokráciáiról, szocMIdemokrácááróll. Jónak és célravezetőnek találta a német rendszert Dollfuss eddig a Heimwebrek bekapcsolása ellenére sem mondott le a régi államberen­dezkedésről: egy párt exponense volt és ke­reste a megértést a többi párttal. — De mit szólhat majd a hitlerizmue Auszt­riához, ha ott a tiszta fasizmus jut uralomra? Ha Fey vagy valaki más a néphangulatn&k megfelelően leszámol a szocialistáikkal, a par­lamenttel, ha bevezeti a Führer-elv alapján ál­ló rendszert, a fajelméletet, ha 'beolvasztja a k eresztényszocialistáikat, rohamosztagokiat szer­vez, hasonló célokkal és eszközökkel, mint Németország, egyszóval, ha feivül-bévül ugyan­olyan fasiszta államot teremt, mint Hitler te­remtett? Mivel érvelhet akkor Hitler Ausztria ellen? Mivel agitálhat? Nem 'beszélhet a mar­xizmusról, a pártállamról, a zsidóuralomról, aa ütni kész germán lélek vágyairól, hisz Auszt­riában szóról-szóra az történik, ami a birodal­mi németek nemzeti szocialistáinak ideálja? Ebben az esetben, a fasizált Ausztriában, el­hallgatna a nemzeti szocialista propaganda, hiszen a nép megtalálta-, amit keres és amire vágyik, vagy pedig a birodalom kénytelen ki­mutatni a foga fehérét. Mert Ausztria függetlensége megmaradna. Ezért mondja Fey és Staiihemberg, hogy Auszt­riát egyedül a fasizmus, egy különös gieich- sűhaltolás mentheti meg, s ezért rendeznek a Heimwehrék tartományról-tartományra soro­zatos apró áll am csinyekét. — Lehet, hogy a Heünwehr-vezéreknek igazuk vám De másók szerint Ausztria fasizálódáea csak képmutatás. Nem egy önálló osztrák fasizmus kerül una­lomra, hanem álcázott nemzeti szocializmus, mely a látszólag birodalomellenes Heimwehr- fasiszta szervezeten át akar uralomra kerülni, nehogy a külföld nyugtalanná váljék. A Heim- wehr a látszólagos ellenségeskedés dacára Hitler kezében van, mint Alberti Heimwehr- vezér példája mutatja — mondják az aggodal­maskodók — s ha egyszer a fasizmus győzött, iba a -pártokat és az önálló állami intézménye­ket elsodorta a Heimwehr, akkor lassan, ész­revétlenül megindul a 'belső gleiéhschaltolis is. Az osztrák káoszban semmi sem lehetetlen. Ez sem. Sötét pont marad csupán a híres ausztromarxizmus viselkedése. Az osztrák szo­ciáldemokrata párt a világ legerősebb, leg­jobban felszerelt és 1 egcéltudatosab-ba-n meg­szervezett harcias szociáldemokráciájáraík szá­mit. A közeli napok megmutatják, vájjon van-e benne elilentáMó erő, vagypedig ugyanolyan puhán megadja magát, mint a német- testvér­párt- tette. A döntés küszöbön áll és borzalmas lehet. Az osztrák .krízis lappangó, fenyegető, krónikus, sokkal bonyolultabb, mint a francia krízis volt. Szabadlábra helyezték a btnfasierenciétisnség vádiottait Brüx, február 8. A brüxi kerületi bíróság ta­rácsa elhatározta, hogy az északcsehországi bányakatasztrófa ügyében letartóztatott sze­mélyeiket, Beisser mérnök és Kutiny 'bányafel­ügyelő kivételével, szabadlábra helyezik meg­felelő óvadék ellenében. A társaság vezérigaz­gatója Löcker mérnök 3 millió koronát, Karlik mérnök igazgató 1 millió, Kupka mérnök főfel­ügyelő 500 ezer, Bamba, Blahník és Krpa mér­nökök. fejenként 20 ezer, Niede bányafelügyelő 3 ezer korona óvadékot helyeztek letétbe. A bányatársaság tisztviselői tegnap este 6 órakor elhagyták a brüxi fogház épületét. A vizsgálat tovább folyik ellenük. A német acélsisakszövetség szál Itott a monudiizmussai Berlin, február 8. Franz Seldte, a Stahl- helm vezére napi parancsot adott ki, amely­ben kifejtette, hogy az acélsisak-szövetség to­vábbra is a nemzeti szocialista rohamosztagok tartaléka marad. A szövetség elitéli a reak­ciós törekvéseket, s a monarchista propagan­da ellen nyilatkozik. A Stahlhelm vezérei február 28.-ig ujj esküt tesznek és férfiúi és katonai becsületszavukra fogadják, hogy Adolf Hitlert, a vezért minden tekintetben és fenn­tartás nélkül a halálig követni fogják. Aki az esküt nem teszi le, kizárják az acélsisak- 8zövetségböl. 1984 február 0, péntek. A francia kormányválság (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) kezet és mint régi ismerősöket üdvözölte őket. — Kedves fiaim, egyelőre semmit sem mondhatok nektek — mondotta barátságosan. Az elnöki látogatás után Doumergue azon­nal megkezdte a tárgyalásokat a pártok vezetőivel. Bizonyos, hogy kormányába a szocialisták és a kommunisták kivételével valamennyi párt neves vezető egyénisége bekerül. Doumergue állítólag kikötötte, hogy szükség esetén megadják neki a jogot a parlament főloszlatására. A neoszocialista párt mai Ülé­sén elhatározta, hogy támogatni fogja a nem­zeti egység kormányát. A szocialista párt szombaton és vasárnap kongresszust akart tartani Liliében. A köz­bejött események miatt azonban a kongreSz- szus megtartását bizonytalan időre elnapol­ták. A dezignált minisztereinek tervei Pári, február 8. Donmergue a muH héten in­terjút adott egy párisi folyóirat munkatársá­nak -és már akkor rendkívül rosszallóan nyi­latkozott a mai kamaráról. Véleménye szerint a mai francia kamara aib- szolutan antidemokratikus és tulajdonkép­pen 600 személyes diktátorból áll, aki mind uralkodni akar a nemzeten. Holott a parlament csak a nép teremtménye és nem a nép UTa, Páris, február 8. Az uocai tüntetések a fran­cia fővárosiban tegnap is egész nap tartottak és csak éjjel egy órakor érteik véget. A tüntetések bujább két emberéletet köve­teltek. j A zavargások ismét a Piacé de la Gomoorde-on keletkeztek, majd átterjedtek a város más ne­Domnergue szerint módosítani kell a francia alkotmányt, hogy a köztársasági elnök bármikor föloszlat- hassa az alkalmatlanná vált parlamenteket. Ha & képviselők tudnák, hogy a kormányok foly­tonos megbuktatása & parlament feloszlatását eredményezheti, akkor jobban vigyáznának és könnyelműen nem tennék állandóan kockára a politika folytonosságát. A krízis főoka — Doumergue szerint — a folytonos veszekedés. Ha a kamara egységes votoa, akkor a pénz­ügyi krízist könnyű volna legyőzni és a kül­politikai nehézségek is élsimulnának. Doumergue ma hetvenegyéves. Félfrancia- országi hugenotta-családból származik és 0 vott Franciaország első evangélikus köz­társasági elnöke. Ügyvéd volt Nmedben, majd bíró Cochinchi- nában és Algériában, 1893-ban radikális szo­cialista programmal a kamarába választották, többször volt miniszter és 1913-ban Poincaré rábízta a kormány megalakítását. A háború után pénzügyminiszter volt, majd a szenátus elnöke és Millerand bukása után 1924-ben megválasztották köztársasági elnöknek. — Doumergue radikális szocialista, de a párt- életben nem vett részt. Inkább jobboldali politikus és elnöksége alatt többször kilépett köteles tartózkodásából és elítélte Briand túl foékülé- -keny politikáját. Nem egyszer éles beszédet mondott Németország ellen. Amikor elnöksége véget ért, feleségül vette Jane Graves 68 éves asszonyt, akivel hosszú évek óta szoros barát­ságban élt gyedéire. Ez alkalommal a tömeg nem a kormány el­len tüntetett, hanem a rendőrség ellen. A hazafias ifjúság és a frontharcosok nem vet­tek 'benne részt, inkább csak a hivatásos za­vargók és a csőcselék forrongtak.. Lovas rend­őrök helyett tegnap gyalogos rendőrök üt­köztek meg a tömeggel. A* uocai harcok egyes helyeiken rendkívül élesek voltak és a tömeg közé vegyült kommunisták rálőttek a rendőrökre is. A rendőrség csak gumibotjái használta. Több rendőr megsebesült, köriük Marohand, a városi rendőrség igazgatója ás. Az intrensigeart egyik munkatársa súlyosan, megsebesült. A Weber,kávéházat a Madeleine- templom mellett újból kórházzá alakították át. A párisi városi tanács elhatározta, hogy a nyugtalanságoknál elesett embereket vá­rosi költségen temetteti éL Az éjszakai események Páris, február 8. A helyzet csütörtökön dé­lig megnyugodott. Kitűnt, hogy a tegnapi uccai harcokat nem annyira joboldali elemek, mint inkább a kommunisták rendezték, akikkel a rendőrök hamarosan elbántak, ám­bár ez alkalommal már nem vonultattak fél ellenük gépfegyvereket és nem is lőttek a tö­meg közé. A volt frontharcosok visszahúzódó tak az uocáról, de manifesztumot intéztek Lebrun köztársasági elnökhöz, amelyben az­zal fenyegetőznek, hogy kéréseik nem telje­sítése esetén fölfegyverkezve jelennek meg az uocán. Kijelentették, hogy tegna/p 'békésen és fegyver nélkül jelentek meg és a rendőrök mégis közéjük lőttek. Ha ez az állapot foly­tatódik, akkor előszedik régi fegyvereiket s akkor nincs az a hatalom, amely eHenállhatna nekik. A tüntetők és a frontharcosok dühe F-rot volt 'belügyminiszter ellen összpontosult, aki állítólag utasítást adott az uj rendőrfőnöknek, hogy kíméletlenül le kéül tömi az uooai tün­tetést. Általános megnyugvást keltett az a hír, hogy Chiappet visszahívják a rendőrség élére. A volt miniszterelnökök ünnepélyes tanácsko­zásának a híre, amelyen ezek elhatározták, hogy Doumergue-t támogatni fogják, ugyan­csak nagy megnyugvást keltett a nép között. Az atavizmus önmagát másolja Irta: NEUBAUER PÁL Párisbam az ucca megint egyszer úgy moz­dult meg, mintha 1791-et írnánk, vagy eset­leg évezredekkel előbbi dátumot. Az ataviz­mus önmagát másolja és az ucca, az ataviz­mus ősi színpada autoritásnak kiáltja ki ma­gát. Rendet a parlamentben, rendet a gazda­sági életben, rendet a színházakban, rendet, becsületességet, testvériséget, szabadságot, egyenlőséget követel az ucca, — követeli a francia nagy forradalom színpadi megismét­lését és bolond fejjel neki megy az élet falának: felgyújtja az egyik minisztériumot, ostromolja a kamarát, harminc politikust lámpavasra akar juttatni és szentül meg van győződve róla, hogy ezzel eléri, amit akar, azt a rendet, amelyért hiába küzd az emberi­ség. Az ucca hangosan tüntetett a Gomédie Franoais-ban. Kapóra jött Shakespeare Corio- lánusa, aki dörgedelmesen szítja a népet a kapzsi szenátorok és politikusok ellen. Ugyan­akkor nem veszik észre, hogy a hiba éppen ott van, ahol 'keresik, sőt ott, ahol a maguk számára sajátítják ki Shakspearet: kétezer évvel ezelőtt is igy volt és ha az akkori Staviskyt Staviciusnak hívták, akiért néhány latin szenátor úgy tette kezét a tüzbe, hogy felégették Romát, ez sem változtat a dolgon és az atavizmus győz. Nem igen lehet megérteni, mért tombol ma ekkora felháborodás Párásban, amely már többrendbeli ilyen esetet megélt. Páris min­dent elbír és Párással a világ. Ha már benne vagyunk a politikai Slhakespeare-reneszámsz- ban, gondoljuk meg, hogy ő irta a „Sok hiü'hó semmiért" cimü szintén ügyes kis darabot is és talán megnyugtat a tudat, hogy semmi sem változik a nap alatt. Persze erre azt mondja az örök ucca és az atavizmus, hogy hiszen éppen ez a felháborító az emberi történelem­ben, amely egyes meggondolatlan és fantasz­tikus vezetők szerint fejlődést kell, hogy je­lentsen. A fejlődés az ucca értelmében min­denkor és mindenütt elmaradt és csak egyet­len irányban érvényesül, a szellemi és lelki síkon. Ez azon lián nem lévén az ucca és az úgynevezett forradalom terrénuma, éles ellen­tétben áll vele és azok, akik Shakeepearet, a szellem emberét a maguk számára akarják kiaknázi, ott csalatkoznak, ahol legjobban fáj. Volt egyszer egy ország, — mesélte egy filozófus, — amelyben nagy volt a rend és a testvériség. A polgárok valóban szabadok és egyenlőek voltak, testvérek a javából. A filo­zófus ezt az országot nem határozza meg földrajzilag közelebbről és nem szól tüzetesen arról a korról, amelyben élt és virult, csak azt mondija, hogy az elsüllyedt Atlantis terü­letén találták meg a nyomát és egy kis iro­dalmat, amelyből mindez kiderül. Ennek az ideális országnak volt egy teljhatalmú mi­nisztere, aki a nép javát szolgálta. A nép bol­dogsága volt az ő boldogsága is. A nagy férfiú annyi érdemet szerzett, hogy a király meg akarta jutalmazni. Ezért elhatározta, hogy mentesiti a nagy feladatok alól, hiszen minden, az egyenlőség, a szabadság és a testvériség oly pompásan be volt szervezve, hogy minden komoly ember épp úgy ellát­hatta ezt a tisztet, mint a miniszter, akit a jó király magasabb feladatokra szemelt ki. Mikor ezt a királyi elhatározást közhírré tétették, nagy volt az öröm az országban, mert a nép szerette a nagy embert és lelkesen ünnepelték egy teljes hétig. Az ünnepi hét után a miniszter bevonult a királyi kastélyba, ahol olyan feladat várt rá, amelyet a régi ok­mányok nem határoznak meg közelebbről, de amely érdemeire való tekintettel minden bizonnyal királyi volt. Ezzel szemben a telj­hatalmú miniszter tisztjében többen osztoztak és több férfi, aki addig titkára volt, minisz­teri tárcát kapott. Teltek, múltak a hetek és egyszerre csak a király és a nép ijedten vette észre, hogy a nagy férfin feltűnően rossz szín­ben van és egészsége hanyatlik. Az orvosok mindent megpróbáltak vele. de állapota egy­re csak rosszabbodott. Végül is már olyan volt, mint a csontváz és már-már attól tartot­tak, hogy nem menthető meg az életnek, ami­kor elszánta magát arra, hogy most már ő kísérli meg az utolsó segítséget. Arra kérte a királyt, hogy távoltisa el a resszorhniiniszte- rekei és adja vissza neki a teljhatalmat. A jó király ugyan nem fogta fel ésszel, mért kí­vánja ezt tőle, hiszen előmenetel helyett ez i lefokozást jelentett, de a nagy ember titokza­tosan mosolygott és makacsul ragaszkodott ehhez a kéréshez, amelynek a király végül r is eleget tett. Az nap estéjén, amikor újra be­vonult régi rezidenciájába, a teljhatalmú mi- ^ niszter a szokottnál kissé korábban és feltűnő idegességgel bocsátotta ed az alárendelteket. Amikor egyedül maradt a palotában és tudta, hogy a legsúlyosabb büntetés terhe mellett senki sem zavarhatja meg, csendesen beosont abba a terembe, ahol az államkassza állt; Kinyitotta egy kulccsal, amelyről senki sem tudott és boldog mosollyal szemlélte- az aranyakat, amelyek sziniiltig megtöltötték. Sokáig merengett a hatalmas kassza előtt és ha valaki titokban megfigyelhette volna, csodálkozva állapította volna meg, hogyan tér vissza az egészség az arcára szinte pillanatok alatt. Mikor már a régi daliás férfi volt, az, aki már puszta megjelenésével is megbabo­názta a népet, óvatosan kinyújtotta a kezét és annak dacára, hogy senki sem figyelhette és nem kellett félnie senkitől, lopva körül* nézett a teremben, majd benyúlt a kasszába, kivett egy marék aranyat, annyit, amennyi egyenesén nevetségesen csekély összeg volt a hatalmas ember szemlében, egy összeget, amelyre semmiképpen nem volt szüksége, mert az egész pénztár felett nyilvánosan bár­mikor rendelkezhetett és rendelkezését senki nem vétózhatta meg. Kivette ezt a maréknyi aranyat, még egyszer lopva körülnézett és-------gyorsan zsebre vágta. A rajongó nép na gy örömmel látta, hogy vígan fütyülve hagyja el a palotát és ruganyos léptekkel gyalog indul meg a saját otthona felé, ahol kis családija várta. Ettől a naptól kezdve makkegészséges volt és még igen hosszú évekig boldogította az országot. — Nem értem — mondotta a filozófus — mért lármáz a párisi ucca? Persze, meglehet, azért, mert ma sok a marok és kevés az arany. De lehet, azért is tette hozzá elgondol­kozó mosollyal —• mert Atlantis boldog or­szágában még a főváros sem ismerte az uccát, azaz, hogy: a flasztert. Ehhez magyarázatul hozzá kell tennem azok számára, akik nem ismerik az öreg filozófus különc mentalitását, hogy ha valami nagyot akart mondani és például végleg meg akarta oldani az örökké önmagát másoló atavizmus problémáját, akkor rendszerint együgyü tör­ténetet mondott el és a végén egy ostoba szót vágott az ember fejéhez. Ebben az esetben azt, hogy: flaszter. Ebben viszont egy nagy emberhez hasonlít, aki most felforgatta az uccát és akinek a neve: Shakespeare. Frontharcosok helyett kommunisták tüntetnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom