Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-07 / 31. (3362.) szám
TI^GAiMa<AaRHIRIjAP> 5 Állásnélküli kocsis gyilkolta megPrágában Forgács szlovenszkói magyar munkást p A gyanúsítottnál — aki tagad — megta'áKák a meggyilkolt minden holmiját — Az áruló sorsjegyek — Bűntársakat keres a rendőrség T Prága, február 6. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról a rablógyilkosságról, melynek egy Szilovenszkóból Prágába került magyar munkás, Forgács Mihály ésett áldozatul. A prágai rendőrség emberei lázasan nyomoztak a gyilkos után. Jelentettük, hogy a keddi napon letartóztatták a meggyilkolt Forgács egyik földijét: J. Györgyöt és H-t, egy Prága Pankiác kerületében lakó embert- Úgy J. György, mint H. tegnap este 9 órakor teljes alibit tudott bizonyítani és úgy látszott, hogy a nyomozás holtpontra jutott. A rendőrség újabb razziát rendezett a Prága-Strasnice kerületében lakó szlovénunk ói ak között. Azonban ez sem járt semmilyen eredménnyel. Váratlan eredmény három másodosztályú nyolcad sorsjegyét és megállapították, hogy ezeket a sorsjegyeket Forgács vásárolta a Liska-féle sorsjegyelárusitó irodában. A gorsjegyüzletben pontosan meg tudták mondani, hogy Forgács január 17-én vásárolta a sorsjegyeket. Koprivát magánzárkába vitték, ott folyik további kihallgatása. Megtalálók a véres baltát A detektívek egész nap kutattak a gyilkoló szerszám után az istálló környékén. Kopriva lakását is alaposan átvizsgálták, majd a ház udvarát kutatták át. Az egyik fáskamrában végre ma reggel fél kilenckor megtalálták a gyilkos szerszámot: egy baltát. Hamarosan kiderült, bogy a baltát B. fuvarostól lopta el Kopriva, akinél két hétig alkalmazásban volt. A baltán megtaláljak a vérnyomokat, annak ellenére, hogy a tettes alaposan megmosta azt vízben. Ugyancsak vérnyomokat találtak egy zsebkendőn is, amelyet Kopriva szobájában találtak. A gzobában megtalálták Forgács keztyüit is, valamint szegényes ruhatárának többi darabjait. Kopriva háziasszonya elmondta, hogy lakójának azelőtt úgyszólván 6emmi ruhaneműje nem volt azon kivül, amit magán hordott. Nem sikerült az alibi I A gyanúsított nem tud alibit igazolni a vasárnapra virradó éjszakára vonatkozóan, amikor & gyilkosság történt Megállapították, hogy a kritikus éjszakán nem volt otthon és a gyanúsított nem tud hivatkozni senkire, aki igazolhatná, hogy hol töltötte az éjszakát, Kopriva hétfőn reggel hét órakor tért haza, levetette nadrágját, amely teljesen vizes volt és kivasalta. Hétfőn, mikor a gyilkosság hire már megjelent a lapokban, rendkívül idegesen viselkedett és panaszkodott, hogy fáj a feje. Délután elment hazulról, két leánnyal találkozott, akikkel együtt töltötte a délutánt, majd este mulatni ment velük. Késő este tért haza, amikor a detektívek már vártak rá. Bűntársak A rendőrség feltevése az, hogy Kopriva nem egyedül követte el a gyilkosságot. A je- lek amellett szólnak, hogy Koprivának bűntársai voltak, mert arra s-'ámítottak, hogy Forgácsnak, aki nagyon takarékosan és visz- szavon ul tan élt, nagyobb összegű megtakarított pénze van. A rendőrség detektávjed letartóztatták Strasnicéban Kopfiva X. nevg barátját és beszállították a rendőr igazgatóságra. Ezenkívül egy szőke fiatalembert keresnek, akinek állítólag szintéin része volt a bűntény elkövetésében. Tegnap a késő esti órákban aztán szenzációs fordulat állott be a nyomozásban. A strasnicei rendőrőrszobán egy férfi jelentkezett és előadta, hogy Strasnice kerületének 31. számú házában egy férfi lakik albérletben, áld ugyanolyan fűzős cipőt visel, mint amilyet a meggyilkolt Forgácstól elloptak. Azonkívül az albérlő háziasszonya a szobában, ahol az albérlő lakik, ingeket talált, melyek szintén gyanús eredetűek. A detektívek erre a bejelentésre a jelzett háziba mentek. A gyanúsított nem volt odahaza. A detektívek a konyhában helyezkedtek el és eloltották a villanyt. Éjjel fél 12 órakor az udvarról léptek hangzottak. Nyílott az ajtó és belépett az ember. A detektívek körülvették a sötétben és megvárták, amíg felgyújtja a villanyt A magas, szikár, fekete ember hökkenten nézett a váratlan vendégekre, nem tudott szóhoz jutni Az egyik detektív rámáit: — Fel a kezekkel! önkéntelenül engedelmeskedett — Hogy hívják? — kérdezte erélyesen az egyik detektív. — Kopriva Károlynak, — dadogta meglepetten az ember. Még néhány kérdést intéztek hozzá, amelyekre Kopriva zavart választ adott, majd beszállították az embert a rendőrigazgatóságra, •hol Vanásek rendőr tanácsos hallgatta ki a gyanúsítottat. Kopfiva tagad Mindenekelőtt eléje tették a lopott ingeket, a fűzős cipőre mutattak, melyet lábán hordott és megkérdezték, hogy honnan szerezte ezeket a holmikat — Egy idegen embertől vettem, — felelte minden kérdésre Korpává. — A cipőt is idegen embertől vette? — kérdezték Koprivátéi. — Igen. Három vagy négy évvel ezelőtt vettem Bálánál. A cipőt lehúzták Kopfiva lábáról. A rendőrségi szakértő a Bafa-müvek egyik speciális táját hivatta, aki megállapította, hogy Bafa ilyen cipőket, amilyet Kopfiva a lábán viselt, egyáltalán nem gyártott. Kopfiva azonban ennek dacára továbbra is tagadott. Csütörtökön történt az első lopás A további nyomozás során megállapítást nyert, hogy az első lopást, melyet Forgács pénteken este jelentett be, nem a pénteki napon, hanem a csütörtökön reggel követték el. Kopriva csütörtökön hajnali 5 órakor kelt fel és elment hazulról A háziasszonya, aki Véletlenül felébredt, csodálkozott ezen, mert Kopfiva rendesen délig is eihenyélt ágyában. Most már bizonyos, hogy útja az istálló köze- j lébe vezetett. Elrejtőzött, megvárta, amíg Forgács eltávozott. Azután belopódzott az istállóim és ellopta Forgács minden holmiját, ami a keze- figyébe akadt L Koprivánái megtalálták az állami sorsjáték] Szlovenszkón toboroz alattvalókat a lengyel „cigánykirály aki egy elhagyott alrikai szigeten akar szabad cigányáttamot alapítani — Liptószentmiklósról kiutasították Liptószentmiklós, február 6. Néhány nappal ezelőtt különös vendége akadt a városnak. Megérkezett Kwiek Mihály „cigánykirály*' rokonának és titkárának, Kwiek Pálnak kíséretében. Mindketten a lengyelországi Bielcze községből származnak. Kwiek Mihály az egész cigányságot „megváltó" programmal lépett föl Lengyelországban mint „király és próféta". Meg ván Írva, •hogy a próféták nem érvéúyesülketnek saját hazájukban, ezért a cigányügy lengyelországi előharcosa titkárával együtt szabályszerű útlevelet váltott és megérkezett Csehszlovákiába. Máhrisch-Ostrauban letelepedési engedélyt is kaptak és innen indultak el Szloven- szkóra, hogy megszervezzék az itteni cigányságot egy jobb élet számiára. Kwiek Mihály, aki mindenekelőtt kinevezte magát minden cigányok királyának, Liptószentmiklóson tartotta az első állomást, az ottani cigánytáborban hirdette tanait és Ígérte az Ígéret földjét, a hová minden cigányt el fog vezetni. Ez az Ígéret földje Kwiek felfogása szerint egy elhagyott afrikai szigeten van, ahol független cigányállamot fognak alapítani. A liptószentmiklósi cigánytábor nem viseltetett kellő megértéssel a „próféta" iránt, még törvényes királyi cimét is kétségbevouták. Azt mondták, hogy „nem származik királyi családból" és szóba sem akartak állni vele. A liptószentmiklósi csendőrség tudomást szerzett az akcióról és úgy oldotta meg a kérdést, hogy Kwieket, mivel nem volt bejelentett lakása, kiutasította a városból. Kwiek „király" tehát most tovább vándorol ..főhadsegéde1' kíséretében Szlovenszkón ci- gánytáborról-cigánytáborra, hirdeti tanait és fajrokonainak adományozza az afrikai lakatlan szigetet, amelyet valószinüleg csak ezután fos: felfedezni. A francia államrendszer nehéz órai „Gallia nem importál(i Pária, február elején. Az egyik francia lap körkérdést intézett valamennyi nemzet kiváló íróihoz, modern gondolkodóihoz, feledjenek: „Mit gondodnak a mai Francia országinál*? • • • Valamennyi válasz nagyon őszinte és emberi volt, de a nagyrabecsülés, bámulat, mélly szeretet biztosítása mellett, végül megfordította legtöbbször a kérdést: „Mit gondolnak a franciák magukról, mi a hivatásuk az elemek és ideák szörnyű harcában?"-.. Egy belga Lró, Franz Hellens nemcsak nagy franciabarát, de olyasvalaki, aki második hazájának Franciaországot vallja, nem tudja palástolni nyugtalanságát és keresi a tömegek számára is az „esprit nou- veaut", amelynek szembe kell szállnia a német kísérletted. „Mentaigne, Diderot és Mira- beau Franciorezágáé legmélyebb tiszteletem, de várom az uj szellemet, amely penetrálni tudta Európát". A belga iró jogosan tette fel a kérdést, mert ez az, ami a francia szellem vezető rétegeit ma legjobban érdekli. £>k nem felnek és tudják is már az utat ; az egész belülről nézve tisztán, hogy úgy mondjuk, alkotmányos probléma. Organizáció kérdése. Faso izmus, nemzeti szocializmus, mint már irtaim, elképzelhetetlen. Az individuális szellem minden erejével tiltakozik ellene. Még Spanyolországban sem sikerült Primo de Rivera fiának Mussolinit lekopirozni. hiába csinált „fasdstá" mozgalom helyett „eepamo- listát". Azután: Hitler is, Mussolini is az emberi fejlődés sok etappeján keresztül jutották a csúcsra s így nőtt tömegmozgalmuk is — mondják nekem. Franciaországnak nincs ilyen embere. Tardieu, akit a vicclapok Napóleonnak ábrázolnak: polgár, békés polgár; Coty? Bár törekvése becsületes volt s tagadhatatlanul lökést adott az uj társadalmi rend felépítéséihez, iilaiíszergyáros és eszméinek parfümje nem nagyon töltötte itt be a levegőt Jobb oldali „diktatúra" a mai helyzetben lehetetlen, különösen ha számba vesszük, hogy a szélsőjobboldali csoport, az •ActionFrancais, mint gyakorlati tényező egyszerűen nem számit és mivel nem kerülhet ezért soha uralomra, őrök ellenzők marad. Baloldali „összefogás" már tehetségesebb. Ennek célja: a demokrácia megmentése, de bármilyen szép cél, sokáig nem maradhat Az egyedüli megvédés sokak szerint az alkotmány átalakítása. A parlament mai rendszere hosszadalmas. Milliók vesznek el azért, mert a pártok paktál- nak, az „Emeraude", „Georges Philippar" pusztulására és a Stavisky-ügyne is a hosszadalmas procedúrák miatt nem derült még fény. Franciaország nem fogja sohasem megváltoztatni az embert, a szociális demokrácia mai atmoszféráját, de ki fogja küszöbölni a parlamenti okoskodást. Meg fog születni az a rendszer, amely a nép és a föld tradícióinak megfelel, s amely nagyon közel áll máris a , Quadragesimo Annához". A mai francia rendszer, ha sok részében antiklerikális és szabadkőműves is, hallatlanul tiszteli az Egyházat, a baloldali kormány segíti a missziókat; a püspököket, ha utaznak, a helyi hatóságok fogadják, Briand, Doumergue és Dou- mer is sokat hallgattak Verdier bíborosra- A fiatalság pedig nem lesz kapható sohasem arra, hogy a fizikai erő kultuszától lángra lobbanjon. Egyszerűen nem imponál neki a „ma- siroiziás". De ha kell, egy hét alatt fegyverben áll az egész Franciaország. Német lapok azt Írják, hogy parisban forradalom van- Ezek a tüntetések nem jelentenek semmit. A francia játékos nép. Megszolgálni valamit, pénzt kapni annyit jelent: gag* Dér; nyerni. A próféták, alkik egy maurras-i és zsebmussolini-Franciaországról álmodoznak — várhatnak még jóidéig. „Gallia nem importál" — ő most a mérték, a lelki értékek konzerválója. „Még sokan fognak ezért köszönni nekünk." Azonban mindez nagyon szép, ha a politikai vonalon szét nem rombolja az összes illúziókat egy' uj háború Mert ez a második kérdés, melyről legtöbbet hallani. Vannak lapok, melyek nyíltan kiírják: „a háború felé megyünk, melyet Németország készít elő. Nem akarunk leszerelni. És ez a borzalmas probléma, mely az egész komplexum mögött nyugszik, a világot pusztulásba döntheti, A francia nem aka-r háborút, de mind kevésbé akadnak olyanok, akik azt a tüskéi, amely a háborút okozhatná, Németország testéből ki akarják húzni. Idáig még nem akadtam senkire, aki elhitte volna, hogy Hitler kancellár be is tudja tartani békés Ígéreteit. A nemzeti szocialista rezsim előtt hatalmasra nőtt azoknak a száma, akik Gleiohbereohtigun- got követelnek saját hazájukban Németország számára és beláttk a békeszerződések tévedését. Egy in se agresszív rendszer a bizalmat megsemmisítette. A félelem lett úrrá. Ez a felelem nem attól tart, hogy esetleg Németország talál győzni, — a világháború frappáns feleletet adott az ilyen hazugságra, hogy á francia „degenerált" — hanem félti a családiját, félti 1871-ben és 1914-bem elpusztított vidékeit és ezt a félelmet a háborús nagyipar pompásan kihasználja. A háborús ipar lapjainak hangjához képest egyes német lapok ké- pes-meséskönyvnek tetszenek. De ahol nincs szó hadianyaggyárosokrói, a felelem ott is ! nagy. Attól tartanak, hogy Németország Ausz- J tria lekapcsolása ügyével fait ae compli elé • állítja a világot. S ha Becs elesett, Zürich nem j tudja magát tartani, ha Zürich elesett, Dau- | zig már oda vtam, ha Danzig elbukott: utána | jön Eupen Malmedy. Nem attól tartanak, hogy Németország „lekapcsolja" Ausztriát, hanem attól, hogy forradalom utjai jönnek uralomra s akkor aztán a Népszövetség nem-léphet fel az osztrák nép ellen- Különösen most nőtt nagyra az idegesség, mert az angol kormány nem hajlandó Berlinhez demarsot intézni s a francia közvélemény tisztáiban van azzal, mit jelent, ha az ügy a „Népszövetség elé kerül" Ezek ma még csak rémiképek, de híven tükrözik a francia nézetet S ezeket tudva, nem jogtalan az idegesség. Franciaország nehéz órákat él át, de a nehézség mindnyájunké, akik nem akarjuk a ke- leti vagy nyugati kollektivizmus már meglevő formáit, hanem valami újat. Ahol van fegyelem. de van szabadság Is. Ha csak ez lenne a probléma: szinte gyerekjáték volna megoldani. De komplikálva van a politikai kérdések tömkelegétől és félő. hogy mint legtöbbször — azok kerekednek felül. Darai Zoltán* 4
