Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-06 / 30. (3361.) szám

T>RA:GAlA\AGtARHlKriAI? azt az államot, amelyről Dollfuss beszélt A mi meggyőződésünk szerint a pártállamok korszakának rége szakadt Nem tűrhetjük, hogy az ország fontos helyeit, mint például Bécset, a vörösök kormányozzák. Beszéde végén Starhemberg hangsúlyoz ta, hogy az, ami Tirolban történik, nem a kormány és a kancellár ellen irányul, ha­nem arra szolgál, hogy elősegítse a kor­mányprogram megvalósítását. Keresztényszocialista ellenakció B é c s, február 5. A keresztényszocialista párt Weissenbachban tegnap gyűlést tartott, amelyen KoHmaun volt miniszter beszélt. A párt nevében kijelentette, hogy a keresztény- szocialista pártnak minden körülmények kö­zött tovább kell léteznie. Viszont a szociálde­mokrata párt sem halott, mivel a legutóbbi választáson a leadott szavazatok 42 százalékát kapta meg. A szociáldemokrata pártnak poli­tikai jelentősége van, amellyel a reális politi­kusoknak Ausztriában is számolniok kell. — Kollmann beszéde főleg azért nagyjelentősé­gű, mert ellentétben áll azokkal a nyilatko­zatokkal, amelyeket a keresztényszocialista párttal egyelőre együttműködő heimwehrve- zérek Innsbruckban tettek. A pozsonyi bevonulás tizenötöd k évfordulóján tüntetni akartak a roisnyói kommunisták Rozsnyó, február 5. (Tudósítónk jelentése.) A rozsnyói csendőrség megállapította., hogy e hó elsejéről másodikára virradó éjjel kommunista röpiratokkal árasztották el Rozs­nyót. A röpiratokat sokhelyütt a kerítéseken át dob­ták be az udvarokba., másból a kapuk alatt, üz­letek redőnyei alatt, tolták be a zárt helyiségek­be. A röplapok sokszorosító géppel előállított iratok voltak, amelyeknek tartalma a fennálló rend és az állam ellen izgat s ugyanarra a napra, mikor Pozsonyban a cseh­szlovák haderők bevonulásának 15 éves év­fordulóját ünnepük, tüntetésre szólítják fel a lakosságot. A csendőrség azonnal erélyes nyomozást indí­tott 6 a röplapok terjesztőjét Subovits János szemé­lyében már másnap le is tartóztatta. A nyomozás tovább folyik annak kiderítésére, hogy a röplapokat hol állították elő s ki volt értelmi szerzője.Harmadikán a csendőrség megerősített járőrei cirkáltak városszerte s valószínűleg ennek köszönhető, hogy még csak kísérlet sem történt a kommunisták részéről a tervezett tüntetések megtartására. I — Filo Ede premontrei tanár a Safarikov Kraj főszerkesztője. Rozsnyói tudósítónk jelenti: A Ma- tica Rozsnyón megjelenő hetilapjának, a , Safarikov Kraj“-nak szerkesztőségében változások történtek. Filo Ede premontrei házfőnök, reálgimnázium; ta­nár, a Rozsnyón élő egyetlen permontrei rendtag, lett a lap főszerkesztője, mig a felelős szerkesztői tisztséget Ca/plovic reálgimnáziumi tanár tölti be Dolli üss Mussolini sürgetésére utazik Budapestre a szorosabb osztrák-magyar együttműködés megtárgyalására Becs, február 5. Az osztrák közvélemény feszült várakozással tekint Dollfuss kancellár budapesti útja elé. Nemcsak a diplomáciai köröknek, de általában a közvéleménynek ie az a véleménye, hogy a budapesti ut talán el­döntheti nemcsak Dollfuss kormányának, ha­nem egyben Ausztriának a sorsát is. Ausztria határain belül a pártviszályok s politikai el­lentétek annyira feszültek, hogy Dollfuss kor­mánya csak igen hatalmas külföldi támoga­tással maradhat a helyzet ura. Ez a külföldi támogatás azonban legutóbb Olaszország ré­széről észrevehetőleg gyengült. Nyílt titok Becsben, hogy Suvich olasz külügyi államtitkár bécsi látogatása nem járt azzal az eredménnyel, amelyet Rómá­ban hozzá fűztek. Dollfuss politikája az elmúlt hetekben lénye­gesen eltért Mussolini politikai elgondolásá­tól és sem a Magyarországhoz való közeledés, sem pedig a belső rendi állam kiépítése körül nem követte a római tanácsokat. Franciaor­szág és Anglia passzivitása szintén megnehe­zítette Dollfuss helyzetét. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Dolliuss kormányának nehéz helyzete indította Mussolinit arra, hogy megsürgesse BécSben az Ausztria és Ma­gyarország közti szorosabb kapcsolatok meg­teremtésére irányuló tárgyalások megkezdé­sét Ez a közeledés egyrészt megerősítené Dollfuss kormányának helyzetét és lehetővé tenné a belső ellentétek lecsillapodását, s másrészt Magy arország érdekében is áll, hogy nyugati határain a politikai rend és nyugalom helyreálljon, ami a két állam közti szoros és eredményes gazdasági együttműkö­désnek egyik alapföltétele. A kegyelmezés joga Hindenburgről átszármazott Hitlerre A birodalom átépítése törvényének első rendelkezései Berlin, február 5. A birodalom újjáépítéséről szóló törvény 5. cikkelye alapján a belügyminisz­ter intézkedett arról, hogy az eddigi német orszá­gok felségjogai a birodalomra ruháztassanak át. Az egyes országok törvényeit ezentúl az illetékes birodalmi miniszter fogja megerősíteni. A birodal­mi elnök fölhatalmazta a kancellárt, bőgj’ ezentúl | ő erősítse meg az egyes országok hivatalnoki ki­nevezéseit. A birodalom újjáépítéséről szóló törvény 2. cik­kelye szerint az országok kegyelmezési joga is megszűnik és az a birodalomra megy át. Az elnök Poroszország területére a kegyelmezési jogot a kancellárra, a többi országokban pedig a birodal­mi helytartóra származtatta át. A moratórium ideién is árverelhetfik lennek a szociális terhek és az adók Változatlanul hagyják az év végéig a lakástörvény Prága, február 5. A nemzetgyűlés munkája a* uj évben tagadhatatlanul nehezen & vontatottan indul. A februáribein feltétlenül elintézendő törvényhozá­si munkálatok közül a két legfontosabb ügy a la­kástörvény és a gazdaráverések elhalasztása. Mind a kettőnek a sorsáról a legváltozatosabb hírek van­nak forgalomban. Ami a lakástörvényt illeti, szociáldemokrata for­rásból eredő hírek szerint a ma érvényes törvény hatályát ez év végéig hosz- szabbitanák meg azzal, hogy 1935 január 1-től kezdve felszabadulnak a háromszobás lakások. A régebbi kombinációkat már volt alkalmunk kö­zölni. Bizonyosnak csak annyi állítható, hogy a lakástörvény ismét részletmegoldást hoz és hogy nem likvidálja a háborús kötött gazdálko­dásnak eme csökevényét­Kétségtelen, hogy a gazdaárverések elhalasztásá­ról szóló törvény hatályát ugyancsak meghosszab­bítják, kérdés azonban, hogy mennyi időre. A legio­zi elnök betegsége természetesen önmagában nem. akadályozná a parlamenti munkák menetét. A köztársasági elnök választása egyre erősebben érdekli a közvéleményt. Nagy visszatetszést keltett különösen a baloldali sajtó­ban, hogy a képviselőházi hivatalos levelezőiroda szükségesnek tartotta egy olyértelmü nyilatkozat kiadását, hogy a képviselőház illetékes köreinek semmi közük nincs azokhoz a laphirekhez, amelyek szerint a mai elnök újabb megválasztása csaknem bizonyos és hogy a választás május 17.-e táján volna. ügy véljük, hogy he ebben a kérdésiben még egyelőre tisztázatlan ifi a helyzet, valószínű, hogy a koalíció végül is megmarad a Svehla által megala­pozott hagyománynál: ,,AmLg Masaryk él, addig a köztársaságnak nincs elnökválasztási porblémája“. nárius „Národni Osvobozeni“ úgy tudja, hogy a törvény hatálya alól kivennék, vagyis árveré­si utón érvényesíteni lehet majd a gazdákkal szemben 1. a munkaszerződésekből eredő köve­teléseket, 2. a szociális biztosítási intézmények követeléseit, 3. a törvény hatálybalépése előtt jogerősen kivetett adókat... Kérdés, hogy az oly „moratórium*4, amelynek ha­tályossága idején a szociális központok s az adóhi­vatalok követelései szabadon érvényesíthetők ár­veréssel is, nevezehető lesz-e moratóriumnak. A képvlselöhá? elnöksége szerdán tart értekezletet. Bevataottak szerint ezen az elnökségi ülésen aligha történik döntés a képvi- selőház plénumának összehívásáról. Stanek képviselőházi elnök egyébként a múlt napokban megbetegedett, az ágyat nem képes el­hagyni. Ezért Stanek nem jelenhetett meg a po­zsonyi hivatalos ünnepségeken sem. A képviselőhá­— A baktérium átváltozás! képessége. Bern­ből jelen tik: A tudomány már óvek óta tár­gyalja a baktériumok átváltozása képességét. Ebben a rendkívül fontos kérdésben ujábban G. Sóbernbedm • professzor, a berni etgyetenn higiéniai-bakteriológiai intézetének vezetője/ érdekes kísérleteket végzett, amelyek során minden tévedést kizáró módon megállapí­totta, hogy a tífusz-, paratifusz- és koli-baoil- lu9ok mutációszerü biológiai változásban fo­lyamatosan egymásba átmehetnek. A beteg­séget okozó bak tér i um ok változhat óságáról szóló nézet, amelyben a tudósok idáig nem tudtak megegyezni és amelyet idáig az emlí­tett három mikrobán kívül elsősorban a tu­berkulózist előidéző baktériumra mondtak ki, Sobernheim kísérleteivel meggyőző bizo­nyítékot. szerzett. Kézenfekvő az is, hogy ha az ártatlan természetüeknek tartott és az egészséges ember belében is előforduló koli- bakériumok alkalmas körülmények között paratifusz- vagy akár tifusz-baciltusokká ala­kulhatnak, úgy ez a felfedezés a ragályozás tanában, elsősorban a tífusz megelőzésében és leküzdésében nagyíontosságu. R Móric fia Irta: C5BTHÓ KALMÚN Móric festő veik Állítólag! Mert. én ugyan nem láttáim soiha egyetlen képét sem. Én Móricot csak kártyázni láttam a müvészk’ubban, Húsz évvel ezelőtt bakkozni. Nagyban. Később rö mizni. Kicsiben. Mostanában már csak kibioelni. Némán. És ül­dögélni a kártyaszoba, vagy a társalgó szegle­tében egy-egy nagy szivarral a foga között. Hogy miből telt neki klubtagságra, szivarra, tisztességes ruhára és semmi’tevésre? Nem tö­röm rajta a fejem, mert úgyis hiábavaló. Nem ő az egyetlen a hóboritotta kert madarain kí­vül, aki meg tudott élni anélkül, hogy szemmel- látható keresete, vagy jövedelme lett volna. Kölesért nem kért, legalább tőleim soha. Eb lenhen. ha éppen nem foglalta le a kártya, sok­szor szót fogott velem, mindig kedvesen, nyá­jasan és szerényen. Ha egészen őszinte akarok lenni, be kell val­lanom, hogy nagyon sokáig sejtelmeim sem volt róla, hogy kicsoda. Már régóta beszédesek voltunk egymással, anélkül, hogy a nevét tud­tam volna. Nem szokatlan dolog ez: mindenki­nek van egy pár ilyen kdbelbarátja, akiről fo­galma sincs, -hogy ki lehet. Én ie belenyugod­tam, hogy ez a kis vörös ember az ismerőseim­nek ebbe az osztályába tartozik és nem is igen törődtem vele. Csak akkor kezdtem iránta kö­zelebbről érdeklődni, mikor vagy öt évvel ez­előtt egy decemberi este kávézás közben mel­lém ült és szokatlanul sugárzó ábrázattál azt mondta: — Hát az idén végre nekem is lesz karácso­nyom! •— Hogy-hogy? — kérdeztem udvarias ..ér­deklődéssel. — Hát máskor nem szokott lenni? — Á! —■ legyintett. — Az ilyen magamfajta, magános embernek!... Hol lett volna? — És az idén? — firtattam. — Az idén lesz! — titkozatosan mosolygott és hozzátette kis szünet után: — Elmegyek a fiamhoz! — Okosan! — bólintottam. — Eddig is meg­tehetted volna!... De bizonyosan vidéken la­kik a fiad! Nevetett: — Dehogy! Münchenben! Nem tudtam, mi ezen a nevetni való és nem értettem az egész, zavaros és titkozatos be­szédet sem. De hogy udvariatlanság 'bűnébe ne eesem, megekérdeztem: — És mit csinál ott? — Fotográfus! — felelte Móric elkomblyod- j va. Majd kis hallgatás után folytatta: — Állí­tólag! De nem igen lehet tévedés a dologban, mert az adatok mind stimmelnek! A kora, a neve,... minden! Furcsán nézhettem rá, mert elnevette magát: — Igen! Igen!... Úgy van, ahogy gondo­lod!... Most találtam csak rá. Nagy nehe­zen! ... Az anyját annakidején nem vehettem el!... Haza kellett jönnöm ... Egy darabig még leveleztünk. Pénzt Í6 küldtem neki, mikor volt... Aztán egyszer irt, hogy szerencséje akadt, férjhez megy. Rá nemsokára a halotti jelentését hozta a posta, de még a leánynevén, tehát mielőtt megeeküdött volna, Akkor írtam az anyjának, de rém kaptam választ. Pedig gondoskodni akartam a gyerekről... írtam mégegyszer: a levelem visszajött, azzal, hogy a címzett ismeretlen... És azóta a legutóbbi időkig nem tudtam a fiamról semmit. — Na é6 most? — Hát tudod, —^ sóhajtotta, amióta öreg­szem. nehezebben bírom az egyedüllétet... Hatvan felé járok ... Eszembe jutott: hátha máT unokáim is vannak? — És? — Nem tudom! De lehetnek. Meri a fiam már öt év óta házas ... — De hát hogy tudakoltad meg?, — Óvatosan!... Diszkréten! Úgy, hogy ő ne tudjon róla. semmit!... Egy barátom révén, aki kinn járt a nyáron ... A német közigazgatás tö­kéletes! Nem is volt nehéz-a.dolgot megállapí­tani! ... — Érdekes! bólintotton^ Móric elmélázott, majd hirtelen megszólalt: — Nem is kéipzeled, mennyire izgat a dolog. Félek is és boldog is vagyok! Alig várom, hogy ott legyek!... Persze, nem fogok ajtóstól a házába rontani!... Előbb pontosan megtudok, róla mindért, aztán Írok neki... Elhívom a- szállodába!... Ámbár? ... Ámbár, nem tu­dom, ... talán megvárom a karácsony est ét és akkor ... egy csomó ajándékkal... ha meg­lepném őket?... Kérdőn nézett rám. Azt feleltem. — Talán mégis jobb, ha előbb irsz neki! • — Ugy-e? — bólintott elkomolyodva. — Én is azt hiszem!... Azaz ... Majd meglátom!... Attól függ, milyen sorban él!... Ha szegény ember ... akkor mégis jobb talán ... azaz, ak­kor lehet! ... Persze, ha jó viszonyok közt van, más!... A fontos az, hogy a fiam!... Csa­lád!... Te nem is tudod, mi az annak, akinek senkije sincs... — Körülnézett: — Csak itt ez! Ez a klub!... — Elsötétedett az arca: — Be se teszem ide a lábam többet! Emlékszem, akkor egy hétig nem voltam a klubban, mikor újból felmentem, nem láttam. Móricot, Gondoltam: bizonyosan elutazott Mün­chenbe. Karácsony és újév közt mentem fel is­mét: Móric ott ült a- rendes partnereivel és re­mizett. Szokott nyájas mosolyával köszönt, de 'belepirult. Eszembe jutott a kirándulás. Vájjon mit végzett? 2 1934 február 6, fcedd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom