Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-28 / 49. (3380.) szám
4 T>-p^GAlA\AG^ARHIRIiar> Az éter ura Irta: Neubauer Pál Piocardra, vagy Lind'berghre gondodisz?' Aam a nagy fizikusra, aki matematika.! «gy«iniiötók!k'el győzi !>e az étert s megparancsolja.. hogy száz-, vagy ez-erkiiiomé'teree magasságban mi Legyem? Az éter ura nem ilyen, hanem: Talán egy kis ukrán falatban, amely néhány száz lelket számlál. tanító. Ettől a falaitól két. órányira van a legközelebbi vasútállomás, sürgőnyhivatal ■ és kávéház. Az iskola talán egy istálló tőszomszédságában van, kis faépület, ahol tizenöt gyerek hallgatja a tanító bölcsességeit. A tanító, hetvenéves öreg, akit itt felejtettek, akivel semmi hatóság nem törődik, harminc év előtt volt utoljára egy nagyobb városban. Lehet, hogy Lembergről álmodik és ha nagyon merész, akkor Varsót- próbálja körvonalazni, ami istenfcisért'és. Fél évszázad óta, napról-nap- ra pontosan ugyanazt végzi, ugyanazokat a szavakat ismétli, ugyanazokat az ételeket eszi. Barátait eltemette az álmokkal és a reményekkel és újabb barátai nem ajkadnak, mert a „modern" szellemet, ami az ukrán faluiba csökönyösen beiészkelte magát, nem bírja. Volt felesége, de már ez sem él és amíg együtt éltek, keserűséggel volt teli minden napja. Egyedül van. Nappal az iskolában, estefelé sétál. Volt idő, amikor eljárt a kocsmába. Egy idő óta minden szabad percét odahaza tölti. Egy idő óta ő az éter ura: össz-ekupo-rgatott garasain rádiót vásárolt és kapcsolja Parist, Budapestet, Berlint-------az étert. Hosszú ősz sz akágából és hajából az elgáncsolt és kisemmizett élet arca néz bele a világba. Ez az az ember, aki soha nem volt semmi és akit akkor dobott félre az élet, amikor megszületett. Ez az az ember, akinek semmi sem sikerült, az legkevésbé, hogy ember leigyer. Nem tudja, minek él, nem látta a világot és ha régi lapokban, amelyéket a szél idesodort, olvas a nagy eseményekről, nehezére esik, a történéseik értelmét némileg is felfogni. Egy idő előtt ügv- nöik járt nála és bemutatott neki egy rádiót. A tanító megvette. Eleinte játszott a géppel. Mosolyogva, együgyüen ült előtte és hallgatta a metr- palások szimfóniáját, vagy kakofóniáját. Megpróbálta, bele tud-e még kapcselddni a világ sodrába és tudja-e követni. Úszott az áram- mali, bárdi onnét is sodorta. Mindjobban megszokta. megszerette, megértette. Hallgatta, mit mond Mussolini és Hitler, mi történik Becsben. Átformálódott, aktív ember lett: nj életet kezdett, azaz, újra kezdett élni. Most ott ül a rádió előtt, az istedhátamögötti ukrán faluban. Senki nem nyúlhat hozzá, sőt lezárja, ha elmegy hazulról, hogy ne lássa senki. Egy idő óta tűrhetetlenül fölényes, hogy ne mondjam, szemtelen és fennhéjázó. Az iskolában csúnyán bánik a tanítványokkal, szefciroz- za őket, ahol teheti, és általában • mindenkibe beleköt. Úgy viselkedik, mintha ő lenne Mussolini és Hitler egy személyben és teljesen megfeledkezett az ukrán faluról és környezetéről. Máról-holnapra belenőtt a felhőkibe, szemével az eget kutatja és nem veszi észre a földet. Egy elhibázott, kisemmizett és értelmetlen ólet uj értelemmel telt meg. Az együgyű parasztok csodálkoznak rajta és úgy figyelik, mint a csendes őrültet. A pappal sem igen áll szóba és nem mondta meg, mi történt vele. Nem is mondhatja meg annak, aki nem sejti meg a nagy lényegváltozást és nem éri fel ész- szel, hogy ő az éter ura. Eleinte csak forgatta a rádiókészülék ikis gombját, amely Rómát, Pá- rist és Berlint -röpítette el az ukrán szoba csendjébe. Eleinte nem értette, mi. történik itten, mert ki volt kapcsolva a világból. Aztán, egy este. mikor már sokat gondolkozott a dolgon, mint gyerek a játékszeren, intuitív víziója, volt: ő az éter ura! Egyet csavar: Róma! Újra csavar: Berlin! A nagy, a rettegett férfiak nefc-i beszélnek. Dirigálhatja az étert-, az éterben zajló felfoghatatlan világot. Uj értelmet kapott az értelmetlen élet: a, világ lég jelentéktelenebb embere olyan hatalmas, mint a legnagyobb és legjelentősebb ember. Csak csavarnia- kell a gombot és tőle függ, -kivel beszél. Nem kel hallgatnia, ezt vagy azt, azt hallgatja és azzal társalog, akivel ő akar. A visszaszorított élet- energiák úgy törnek elő belőle, mint olvadáskor az árvíz. Zsilip, amely a bibliai korig az ukrán falu legkisebb területére szorította- visz- sza ezt az életet, hirtelen felszakadt és az élet- ár hömpölyögve önti el a kiszáradt lélek birodalmát, amely megtelik az eddig ismeretlen életformák miriádjaival. Az ukrán tanítóval megtörtént, amit a rádió millióknak adott, az élet kicsinyeinek, akiknek meg kellett elégedni az u tszéli meditációval és szerény csodálkozással: most kiéli magát, élheti a maga világát és ez a világ százezerszerte nagyszerűbb minden1 néil, amit eddig ember ismert. Kis gomb a rádió szekrényén és az embernek megadatott, hogy olyan legyen, mint amilyen eddig csak a király, az élet hatalmasa, vagy a zseni, a szelem hatalmasa veit: minden pillanatban uj világot teremthet magának. Csak forgatnia kell a gombot, úgy, ahogyan a király ötletszerűen parancsot adott erre vagy arra és ezer kéz hajtotta végre: százezer kéz, elme és torok hajtja végre az ukrán tanító parancsát, ha forgat egyet a gombon. Nincsen világváros, nincs ember, zenekar és tudós, aki re engedelmeskedne neki azonnal: az emberi természet legbensőbb lényege, az önmagát 'kiélni kívánó egoizmus megtalálta a számítását, kitombolhatja magát, senki nem akadályozhatja meg benne, hogy az egész világtöTténést egyszerre élje és úgy élvezze ezt a srimultaneitást, mint a hatalmas uralkodó, vagy a zseni a maga alkotásait. Hetvenéves tanító az ukrán faluiban, messze minden kultúrától, aki félszázadig hiába álmodta Varsót, ebben a pereben egyszerire él az ösz- szee metropóMeban. Ez az E. T. A. Hoömanm- íéle alak, ez a különös Kreeped tanácsos a maga rádiójával, amelyhez képest a Kreeped tanácsos Stradivarija elenyésző semmi, jobban mutatja 'be a rejtett emberi természetet, mint talán az egész irodalom és pszichológia: ember, aki végre elérte, hogy ezer és millió alakban önmagát lelje meg és hatványoz oltár, élje 'bennük az önmaga telhetetlen egoizmusát, az Ént. Groteszkül vészesen hasonlít azokhoz a megszállottakhoz, akik lobogó sörénnyel járnak a szélben és szavalnak: bolond prófétákhoz és nagy költőkhöz. Ezért van, hogy máról-holnapra belenőtt a felhőkbe és nem látja többet a földet. Az együgyű parasztok csodálkoznak rajta és úgy figyelik, mint a csendes őrültet. A pappal sem igen áll szóba és nem mondta meg, mi történt vele. Nem is mondhatja meg annak, aki nem sejti meg a nagy lényeg-változást és nem éri fel ésszel, hogy 6: a,z éter ura. London,, február végén. Bemard Shaw legutóbbi három színdarabja most jelent meg könyv-formában. Természetesen Shaw mindegyik darabhoz, szokásához híven, terjedelmes bevezetést irt. A darabokat Too True to be Good, Viliágé Wooing és Om the Rocké — már előadták, igy csak a bevezetésekkel érdemes foglalkozni. Az öreg és örökifjú G. B. S. a bevezetésekben beszél sajtószabadságról, szatíráról, kommunizmusról, a katolikus egyházról, arról, hogy milyen rossz gazdagnak lenni, Kínáról, szerelemről é6 még néhányszáz aktuális témáról. Az Ón the Rocks előszavában kijelenti, hogy soha életében nem volt teljesen szabad keze, sohasem Írhatta meg minden változtatás nélkül azt, amit akart írni. Igen sokszor megtörtént, hogy cikkeit a világ minden lapja visszautasította. kapitalizmus esetleges feléledésének veszélyéről a világbékére. Ezt a cikkét egyetlen egy lap sem volt hajlandó leközölni. Írországban könyveit többször betiltották és Bécs- ben meg kellett változtatni a Szent Johanna szövegét. Nemcsak darabjait és könyveit változtatták meg, de nyilatkozataiba is állandóan belekontárkódnak. A Too True to be Good előszava megtámadja a jelenlegi társadalmi rendszert, még pedig nem azon az alapon, hogy a szegényekkel szemben igazságtalan, hanem azon, hogy kegyetlen a gazdagokkal szemben. A szegényeket általában sajnálják, „de kisajnál- ja — mondja Shaw — a tétlen gazdagokat és ki hiszi, hogy Tosszabb a dolguk, mint azoknak, akik napi 10 sillingböl élnek, de azt legalább megkeresik ?“ Nem ismeretlen kezdő korában történt, hogy a Ha egy negyvenéves ember megkérdezné Shaw-t, nagy angol, amerikai, német és francia lapok visz- hogy érdemes-e élni, Shaw gondolkozás nélkül szautasitották Bemard Shaw cikkeit, hanem felelné: — Nem érdemes, ha az ember gazdag most néhány év előtt. j és befektetéseiből él. Történt, hogy megirt egy cikket az orosz és kínai | Shaw meg van győződve arról, hogy a ssociaJiuniM legnagyobb ellenségei ások, akik idealizálják a gazdagságot és arról álmodoznak, hogy egy napon ők is gazdagok és boldogok lesznek. Hogy a szocializmusnak ezzel az ellenségével is végezzen, igen gondosan megmagyarázza a szegényeknek és a viszonylagosan szegényeknek, hogy milyen szörnyű életük van a tétlen gazdagoknak, Rögtön tulajdon példájával hozakodik elő. — Ha akarnám, én is élhetném a tétlen gazdagok életét és az egyetlen okom, hogy nem élek úgy, mint ők, az, hogy ntálom ezt az életmódot. Minden alkalmam megvan arra. hogy megfigyelhessem a gazdag életet mindennapi formájában és távolabbi következményeiben s tudom, hogy egyetlen tétlen-gazdagul leélt év sokkal boldogtalanabbá tenne, mint bármi más a világon. Van pénzem a tétlen gazdag élethez és életemben akadt néhány délután yamlt ngy töltöttem el, mit a boldog milliomosok. Mondhatom, hogy ezeken a délutánokon állandóan öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztam. G. B. S. ezután megmagyarázza, hogy társadalmi berendezkedésünkön csak az segíthet, ha megszűntetjük a parlamenti kormányzatot ég bevezetjük a szakemberek kormányzatát, olyan szakemberekét, akik nem gazdagabbak vagy csak kissé gazdagabbak a szomszédaiknál. A másik bevezetésben a halálbüntetéssel és a büntetési módszerekkel foglalkozik. Minden ember- baráti érzésem mellett sem kifogásolja a társadalomellenes egyedek ki- |g irtását „Ezeket az embereket hiába büntetem, hiába alkalmazom a javitó büntetést, őket büntetni épp olyan nevetséges volna, mintha az ember meg akarná büntetni a téglát, amely egy szeles napon lecsúszott a tetőről és agyonütött egy papot. Mint ahogy nem lehet büntetni a tűzhányót, mert lá- vázik és a szúnyogot mert csip, éppen úgy nem lehet büntetni egyes bűnöző típusokat. Egyszerűen el kell őket pusztítani.*4 G. B. S. ezután azt hangusulyozza, hogy a jelenlegi büntetőtörvénykönyvek nagyon hiányosak. Büntetik a gyilkosságot, a lopást, a sikkasztást, büntetnek egy sereg testi épség ég vagyon ellen elkövetett cselekményt, de nem büntetik az emberi haladás ellen elkövetett bűncselekményeket. Igen helyesli annak az orosz vasutügyi népbiztosnak a cselekedetét, aki sajátkezüleg lőtt agyon egy lusta, buta és károsan lelkiismeretlen állomáslőnő- köt. Egyáltalában az újabb Shaw-lbevezefrések hangulata hasonlít a texasi cow-boyokéra, akik tudvalevőleg előrántják revolverüket és szó nélkül lelövik a jövevényt, akinek az orra nem nyerte meg & tetszésüket. Az öreg Shaw legszívesebben előrántaná revolverét és lelőne egy sereg embert és egy sereg intézményt. Olyan ingerült, olyan türelmetlen és elégedetlen, mint egy húszéves ifjú. ő a világ legfiatalabb és legrakoncátlanabb aggastyánja. - - i ■ f A szélhámos Ashton miníMesquétin báró eltemeffette magát, hogy kiadót találjon Romantikus gangszter-históriával akarta újból magára terelni a közfigyelmet — Földalatti börtönében megfulladt, de könyve sikert aratott Newyork, február vége. (A P. M. H. munkatársától.) Még nincs egy évtizede, hogy Freideric Martin Ashton az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb embere volt. A „The Héráid Tribüné" fantasztikus áron vásárolta meg memoárjait, amelyeknek megfflmesitési jogáért a legelső hollywoodi filmgyárak versenyeztek. Ez a népszerű Ashton azonban nem volt más, mint közönséges szélhámos, aki a fél világot orránál fogva vezette. Alig hogy bezárultak a Héráid Tritoune-ban az érdekesnél érdekesebb részleteikben bővelkedő emlékiratok, Ashton szerencsétlen t/ranszakcióba kezdett, aminek az lett a vége, hogy a hires szélhámos két évre a fegyházba vándorolt. Elfogatásáról s a törvényszéki tárgyalásról az újságok hasábokat közöltek. Ashton, bízva népszerűségében, azt remélte, hogy ha kiszabadul a börtönből, ott folytathatja, ahol elhagyta. Ez volt a hiba. Nem számibott az amerikai tempóval, mely könnyen emeli magasba az embert, de ép oly könnyen felejti is el. Ashton szabadlábra helyezése után > nem tudott kiadót találni emlékiratai újabb kötetére. Kisebb csalásokból tengette életét, sőt közönséges betörésekre is vetemedett. Újabb négy évet kapott és amikor kikerült a. börtönből, megtört öreg ember lett belőle. Irodalmi ambíciói azonban még mindig nem hagyták nyugton. Elhatározta, hogy még egy utolsó kísérletet tesz s egy nagy coup-pal magára irányítja az egész i világ érdeklődését. | A rendőrséget, újságokat, Newyorkot, megint, mindenkit, foglalkoztatni akart személyével. Biztosra vette, hogy igy talál kiadót a könyvére. IJjabb szélhámossága támogatására hamarosan talált is pénzembert, Mo.cxsley regiségkereskedőt, aki 500 dollárral „beszállt44 az üzletbe. Ashton mint Mesquetiin báró Pártéból Newyork legelegánsabb szállodájában, a Waldorff-Astoriában, apa-rtementet bérelt és feltűnően költekezett. Három nap múlva nyomtalanul eltűnt a hotelből, de minden holmiját hátra hagyta. Egyidejűleg a rendőrség és az összes newyorki lapok névtelen levelet kaptak, amely kétségtelenül a gangszterek köréiből íródott. A körlevél írója elmondja benne, hogy bandájával együtt elrabolta Mesquétln bárót és nagy váltságdíjat követel életéért. Mivel a báró nem akart fizetni, edtették láb alól és Ruschíuwiklbem, Newyork egyik külvárosában, egy kőhalom alatt elásták. A levélhez rajz is volt mellékelve, aaqedyen pontosan meg volt jelölve a sir, amelyben Meequétim őrök álmát, alussza. Ashton ez egyszer nem tréfált. Csakugyan ő feküdt a sióban, csakhogy — elevenen. A koporsóból szellőző csövek nyúltak ki a föld felszíne fölé, benn pedig több napra, való élelem volt felhalmozva. A teleik, amelyen Ashton el volt földelve, Moosley tulajdona volt, aki mindennap kijött meggyőződni róla, hogy minden rendben van-e és a szellőző nyilasok jól müködnek-e. A két csaló arra* számított, nagy lesz a rendőrség s a riporterek csodálkozása, ha kijönnek a megjelölt helyre és a koporsóban ott találják — az eleven Ashtont. Sajnos, elszánd tót ták magúkat^ mert a névtelen leveket sem a rendőrség, sem a lapok nem vették komolyan. Ashton már vagy egy hétig feküdt eírjáJban és még mindig nem jött senki, hogy megmentse. Amikor egy napon Moosley ismét megjelent, hogy megnézze, rendben funkcdónál-e minden s a megbeszélt jellel érintkezésibe akart lépni barátjával, kopogására nem kapott választ. Kétségbeesve rohant most már a rendőrségre, ahol feltárta az egész ügyet. Amikor kinyitották a koporsót, már késő volt: Ashton keserves kínok között megfulladt a föld alatt. És amint a tények bizonyítják, Ashton helyesen kalkulált. A siker óriási volt, de szegény már nem érte meg. A lapok megint tele voltak a nevével és a fényképeivel, a Rexflactor kiadója pedig azonnal megszerezte könyvét, amellyel olyan sokáig házalt. „Egy elevenen eltemetett emlékiratai44 óimén jelent meg a napokban s a lap máris vagyonokat keresett rajta. Moosley azonban, részesedés helyett, gondatlanságból okozott emberölés miatt börtönbe került. Nyolcvan csehszlovák tiszttel szervezi át Kiecanda tábornok Kolumbia hadseregét Prága, február 27. Kiecanda tábornokról, a prágai hadosztály parancsnokáról szenzációs hírek keltek szárnyra a sajtóban. A hirek soe- rint a Prágában igen népszerű tábornok lemond állásáról s Kolumbiába utazik, hogy ott magára vállalja a kolumbiai hadsereg átszervezését. A tábornokra ott nagy feladat vár, mert a kolumbiai hadsereg mintegy másfélszer akkora, mint Csehszlovákia hadserege, azonban mivel csaknem egészében meszticekből és indiánokból áll, katonai értéke rendkívül alacsony. A Nov^ Veőerník értesülése szerint Kiecanda előszűr egyedül utazik ki Amerikába, hogy ott tájékozódjék s a részletes tájékozódás után újból visszajön a köztársaságba s ekkor fogja kiválogatni leendő munkatársait. Állítólag már ma kiszemelt magának mintegy 60—80 tisztet * biztosra számol közreműködésükkel. „Öngyilkossági gondolataim támadtak, mikor a gazdagok életét éltem" — mondja Bemard Shaw, aki változatlanul haragszik a világra 1934 február 88, áaerda.
