Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-28 / 49. (3380.) szám

2 Sajtóháboru a sajtószabadság kórul A Venkov a legerélyesebb rendszabá­lyokkal fenyegeti meg Krantár lapját Prága, február 27. A cseh sajtóban viharos vita folyik a sajtószabadság elvi és gyakorlati kérdéseiről. A vitát a Národní Listy vasár­napi cikke váltotta ki. A Národní Listy azt igyekezett 'ugyanis bizonyítani, hogy a lap él kobzása külföldön rossz hatást váltott ki, amennyiben egy dán lap facsimilében mutat­ta be a nemzeti demokrata lap közgazdasági oldalát, ahol az oldal felét tevő közgazdasági vezető cikk helyén üres fehér folt maradt, mert a cenzúra elkobozta a valutaintézkedé­sek ellen szóló cikket. A dán lap azért fordí­tott figyelmet a kobzoít oldalra, mert a meg­maradt másik cikk dán vonatkozású volt. A Národní Listy a dán lap megfelelő oldaláról készíttetett klisét 'és vasárnapi száma első ol­dalán mutatta be. A Venkov hevesen támadja ezért a demokrata lapot s szemére veti, hogy „1919-ben, a Magyarországgal való fegy­veres konfliktus idején, amikor a nemzeti demokrata, párt ugyancsak ellenzékben volt. szintén hasonló kíméletlen kampányt vezetett s abban még a legkényesebb államérdekeket sem kímélte.“ „Nem engedhető meg, — írja a miniszter­elnök pártjának lapja — hogy a nemzeti demokrata párt és annak sajtószervei tovább­alkalmazzák e kártékony módszereiket. A demzeti demokraták ellenzékiségére az állam nem fizethet rá azzal, hogy megenged­je a belső gazdasági fejlődés veszélyeztetését s külföldi hitelének aláásását. Azok, akik a nemzeti demorkata pártot az állam legélétbe- vágóbb érdekeit veszélyeztető ellenzékiség vizeire vezették, legyenek meggyőződve afelől, hogy semmi védekezési eszköztől nem fogunk vissza- riadni.“ A Národní Listy vezércikkben védekezik a támadások ellen s a sajtószabadság eszméjét védelmezi vezetőcikkében. A demokrácia lényege nem engedi meg a lojális ellenfél elnémitasát — írja egyebek között a lap —. Minden sza­bad állam,polgárnak jogában vau megtudni azt, .mi szól a kormány mellett s lojális formá­ban mit hoznak föl ellene. Úgy vélem, nem vagyunk sem a bolsevista Oroszországban, sem a hitlerista Németországban, seun a fa­siszta Itáliában, hanem a demokratikus cseh­szlovák köztársaságban. A kormány elvégre nem azonos az állam­mal, a kormányok buknak, az állam meg­marad. Ha valaki kifogást emel a kormány ellen, ebből még nem következik, hogy az állam ellen beszél. Hivatali ténykedésük közben a miniszterek is elkövethetnek büntetendő cselekményt, a miniszterek büntetőügyi felelősségrevonásá- ról szóló törvények, melyek ima minden alkot­mányos államban s igy nálunk is megvannak, egyenesen föltételezik ezt. A kormány ténykedésének puszta kritikája magában még nem tartalmaz büntetendő cselekményt, ellenkezőleg a jogos kritika a demokratikus államban megengedendő, enélkül nincs demokrácia. Mi államalkotó ellenzék vagyunk — mondja a cikkiró alább — s elvitathatatlan jogunk a kormány intézkedésekről jogosult kritikát mondani. Ezt a jogunkat nem engedjük el­venni. Ha a kormánypártok tovább folyta íják lapjaink rendszeres kobzását, ez nem a mi kárunk desz. Az igazság győzni fog. Helyénvaló lett volna, hogy a nemzeti de­mokrata párt ezeket a sízabadságeszméket ne csak most hirdetné, amikor ellenzékben van, hanem akkor is érvényesítette volna szép el­veit, amikor még a kormányban volt, s akkor se feledkezzék meg róluk, ha újból a kor­mányban lesz, A cseh néppárt délutáni lapja, a Prazskv Veoerník szintén hozzászól a tárgyhó? „Demo­krácia és a sajtószabadság" címen. A vezető helyen közölt háromhasábos cikkben egyebek között ezeket írja: — Az ntóbbi időben gyakran történik nálunk kobzás éspedig nemcsak az államelle­nes, de az ellenzéki lapoknál is. Minden új­ságíró és minden demokratikus gondolkodású polgár megkívánhatja, hogy az állam szervei ne veszélyeztessék a sajtószabadságot. — Mi mindig rajta leszünk, hogy a sajtószabadságot, a demokrácia eme hatalmas fegyverét meg­A balkánpaktum bolgárellenes óvintézkedéseket is tartalmaz Athén, február 27. Hivatalosan, megcáfolják a hírt, hogy Roselli. a külügyi hivatal igazgatója ál­lítólag Szófiába utazott, hogy ott a bolgár kormányt rávegye a balkán-paktumhoz való csatlakozásra.. Hivatalos helyen egyúttal közölték a paktumnak újabb részletét is, amely védeke­zésül szolgál a szerződéshez nem csatlakozott balkán-államok esetleges fenyegetése ellen. A szerződés etre az esetre a következő intézkedé- eket foglalja magában: 1. A kereskedelmi vi­szony megszakítása. 2. Gazdasági és politikai ki­zárás. 3. Közös lépés a népszövetségnél, A. szerző­dést aláíró hatalmak úgy vélik, hegy ezek az el­hárító intézkedések elegendők. Erre való tekintettel tehát a balkán-szerződésben nem vettek be katonai intézkedéseket. Hétfőn Athéniben megkezdődött a nagy külpoliti­kai értekezlet, amelynek feladata a balkán-szerző­déssel kapcsolatos kérdések letárgyalása és tisz­tázása. Ezen az értekezleten megjelent Venizelos is. aki hosszabb idő óta itt találkozott először Chal- daris miniszterelnökkel, aki nemcsak politikai, de személyes ellenfele is. A két államférfi öz értekez­leten sem érintkezett egymással. Hogy a helyzet kínos voltát enyhítsék, az ellenzék többi vezérei is a tereimbe lépésükkor sem Venizelossál, sem Ohaldarissal nem fogtak kezet, hanem csak Maxi­mos külügyminiszterrel. Az értekezletet ma foly­tatják. felles a Ilii® Miiiaürsiíi' is Lengyelország között Kuiiurá-is egjfa.imatiWás A lengyelországi néniéi kisebbség íÉsnegatía PilsuOski kormányát Berlin, február 27. Jelentettük, hogy a január 20-án kötött német-lengyel barátságos szerződést a napokiban Varsóban ratiiikálták- A ratifikálás után tovább folynak a tárgyalá­sok Lengyelország és Németország között s a két hatalom elhatározta, hogy a politikai kapcsolatokon kiviil a közélet minden terrénumán igyekszik kiépíteni a barátságos viszonyt. A lóét állam politikai, tudományos, művészeti és társadalmi szervezetei állandó összekötte­tésben maradnak és a barátság légköréiben közösen fognak dolgozni. A sajtó, az irodalom, ■■■■■■HMiiiiiiiiiiiwiiiiiiwfwiiimiHraM^awBiiiiiiiiiiwriri'iiiwiiir őrizzük és azt fölöslegesen ne korlátozzák. Közvetlenül azokhoz a hatóságokhoz fordu­lunk, amelyek a cenzúrát irányítják, hogy a cenzor ceruzájával csínján bánjanak. Mert nemcsak a ;tni népünk, hanem az egész demo­kratikus világ veleszületett ellenérzéssel fo­gadja a sajtó szabadságába való önkényes beavatkozásokat, mert enélkül egyáltalán nem volna demokráciánk, hanem káplárok alárendeltjei lennénk, akik azt hiszik, hogy a a rádió, a színház és a mozi világában teljes lesz a kooperáció. Kellemes meglepetést keltett Varsóban, hogy dr. Pánt, a szenátus német frakciójának vezéré a tegnap esti ülésen pártja nevében nyilatkozatot olvasott föl, amelyben kijelen­tette, hogy a lengyelországi németek a német­lengyel meg nem támadási szerződés megkö­tése után pozitív formában támogatni óhajtják a lengyel kormányt és föladják eddigi ellen­zékiségüket. A lengyel-német belső együttmű­ködés kül®ő jeleként a lengyelországi német I parlamenti frakció a szenátusban a Pil&udski- i féle költségvetés'mellett szavaz. gondolatokat és vágyakat úgy ei lehet nyom­ni, mint a jobbágy roíbot korában ... — fejezi be cikkét a lap. A néppárt estilap cikke, úgy látszik, válasz akar lenni a Venkov cikkére s helytelenítése annak a fenyegetésnek, melyet a Venkov a következő szavakban adresszál a Národni Listynek: „Semmi védekezési eszköztől nem ( riadunk vissza." Nem nehéz eltalálni, mire gondolhatott a Venkov. Második s®eeep6sziás Ida: fadk BaldwÍH (14) Mary Ix»u hirtelen olyasmit érzett, mintha j tündérmesében élne, aiho] szolgál áttevő szel-' leniek és terülj-asztalkák tűimnek elő a leve-! gőiből. Követte a fehérítőiényes Hildát, aki 1 olyan csodaszép hálószobám vezette keresztül, j aimihez foghatót Mary Lou miég soha életéiben nem látott és bevitte a hatalmas, zöld és mályvaszínű árnyalatokkal díszített fürdőszo­bába Széles, soktüfcnös öltözőasztal állt benne, rajta bosszú sorban kristáilyüvegéctskék szi-1 neíj, faragott dugókkal és lapos .kristály-tége­lyek. A tégelyek tele krémekkel és szépítő - szerekikel, amelyeknek olyan éttvágygerjeezto volt a sziimük. hogy Mary Lou legszívesebbem megkóstolta volna őket. Hilda nehéz damaszttörüliközőket, színes mosdókeztyüket, púder-tártát és pamacsot vett elő. kinyitott egy kis dobozt, melyben vado­natúj fésű és kefe volt, aztán megkérdezte, hogy kiván-e még valamit Mary Lou és ki­men t. Mary Lou megmosta az arcát ás kezét, meg- fésülködött és bepuderezte szemtelen kis or­rát. De ezt mind valauni édes, lusta álomhan- gulatban csinálta. Ebben a szobában miég a törülközők is különlegesek voltak. Elragad­tató pillantással nézte a csillogó zuhany nehéz üveggomiibját. Ilyet se látott még soha, az „alkalmazkodni-tudást" pedig már odáig vitte köziben, hegy, ha Hilda most azt mondja, fú­ródjon meg a miély, halványzöld márványme­dencéiben vagy álljon a zuhany vékony viz- szálai a]á — hát habozás nélkül megteszi! Körüljárta a szobát és .megszemlélte a vilá­gos zöld falakat, melyeket kékesebb árnyala­tú zöldben tartott különös virágimiuták diszi-( [ lettek. Éppen (megállapította, hogy olyan a I faj, mint a nőszirommal bevetett kert, mikor ! Hilda kopogott az ajtón és jelentette, hogy az ; ebéd már várja- Mary Lout. A lány enged el- I mesen otthagy ta a gyönyörű fürdőszobát és u még gyönyörűbb hálószobán keresztül visz- szament a nappaliba. Közben egyszerre csak rájött, hogy embertelenül éhes. Hilda már eltűnt, de Peter miég ott maradt pár pillanatig, hogy megkérdezze, elég erős-e a tea és nimes-e Mary Lounak valami egyéb kívánsága. Aztán ő is kiment. Mary Lou egye­dül maradt és őszinte gyönyörűséggel, vala­mint egyre növekvő étvággyal bámulta a dú­sam -megrakott asztalkát. Nagy szelet narancssárga dinnye, fehéiiiu- su hal, a csészéiben forró, illatos tyukleves. vékonyra vágott fekete kenyér, amit Mary Lou különösen szeretett, de pirított zsenitye- s/eletek is, jószága friss vajjal megkenve, i bárány sült, főtt burgonya, tejföllel leöntve és vissza bujtatva óvatosan lefejtett héjába, tej­ben főtt zöldiborsó, tea édes tejszínnel és ci­trommal és valami furcsa gyümölcs-desszert, csupa hab és -édesség, olyasmi, amiért él-hal minden fiatal lány. Mary Lou nemcsak kis, piros szájával élvez­te az ételt, hanem a szemével is. Minden cso­daszép volt, az abrosz, a kristálypoharak, az ezüst evőeszközök; az ebédkészlet, meleg sár­ga és barna színeivel, mintha őszi csendélet lenne. Mary Lou még sosem látott ilyen szép porcellán t. Szinte sajnálta, hogy a végén még- j is csak be kellett csengetnie Pétért aki1 megkérte, hogy7 az ebéd végével hívja be — i és tűrnie kélJlett, hogy kivigye a maradókokat, j A csendes, ügyes Hilda közben visszaicsusz- tatta az asztalkát falbaépiteti rojtekébe. Alighogy a szobalány kiment, megjelent Mirs. Loriitmer. Egyenesen a pamlaghoz ment és leült Mary Lou mellé, aki jóllaikóttan és megbékélten, éppen újból elövette a folyóiratokat. Az asz- szony kezébe fogta a lány két kezét és moso­lyogni próbált. — Jó volt az ebéd? És elegendő volt? Nem kíván még valamit? Azt gondoltam, hogy szí­vesebben veszi, ha itt az én szobámban szol­gáltatom fel az ebédjét. — Nagyon őrülten neki — felelt Mary Lou félénken — és minden nagyon jó volt. Csak érzem, hogy visszaéllek a... — Nem — vágott -közbe Mrs. Loprimer gyorsan — sajnos, inkább mi elünk vissza a maga kedvességével. — - Megállt, mert meg­látta a fia fényképét- és utána nyúlt. Mary Lou elpirult. — Én ■ ■. éu levettem a könyvespolcról... — Travers képe — szólt az asszony szomo­rúan. —- Vattáiba i Í ven volt. Most... más. Hi­szen látta. Amint már mondtam magának, tu­lajdonképpen teljesen egészséges, csak ép­pen, mióta a háborúból hazajött, elvesztette minden érdeklődését az élet iránt. 1915-ben ; vonult be. amikor tizenhét éves volt. Az angol ! hadi repülőknél szolgálta végig a háborút. A háború utolsó nyarán Londonba ment szabad­ságra és ott megismerkedett egy lánnyal. De­li ght Hanfordmak hívták és amerikai lány volt, de állandóan Londonban élt. A fiú őrülten beleszeretett... és* úgy látszik, a lány is sze­rette. Mielőtt visszament a frontra, feleségül vette ... legalább is ezt mondja — Csak mondja? —ismételte meg Mary Lou csodálkozva. — Igen- Tudniillik képtelenek voltunk a házasságnak valahol is nyomát találni vagy felkutatni a lányi. A megbízóttaink évekig | ; nyomoztak. A dolog úgy történt, hogy alig; 1 éri vissza Travers Francia-országba, lelőtték ; a gépét és ő fogságba került. A fegyverszünet | után hazaengedték. Tulajdonképpen neon, vesztette el az emlékezőtehetségét — illetve •.. nehéz azt elmagyarázni. Egy időre elvesz­tette az emlékezetét és nem tudta, mi történt vele a német hadifogoly-kórházban és ké­sőbb a fogolytáborban. Emlékezete ott, zárult le szabadságának utolsó napján, Londonban- Ez volt az esküvője napja. Úgy meséli el. hogy a házasságkötés délután történt és a szertar­tás után ő egyenesen kiment a pályaudvarra, hogy visszatérjen a frontra. Mióta itthon van, lassan, apránként visszaemlékezett mindenre, eszébe jutottak a frontra-utazás részletei, a pár nap, amit még szolgálatban töltőit, u'.clsó,, szerencsétlen felrepülése és fogságának ese­ményei. Csakhogy ... egy rögeszméje van- Ezzel a lánnyal függ össze, akit sehógyse si­került felkutatnunk. Semmi már nem érdekli, semmi mással nem törődik. Én már eget- • földet megmozgattam, hogy megtaláljam a lányt. Minden hiába volt. —í. És . •. ön nem hiszi, hogy elvette... a lányt, bár ő ezt állítja? — kérdezte Mary Lou. — Magam se tudom, mit higyjek — felelt reménytelen hangon az asszony. — Travers ezt állítja, de a házasságkötésnek sehol sem­mi nyomát nem találjuk. — Milyen borzalmas! Neki is és önnek is! — mondta Mary Lou és az ismeretlen lányra gondolt, akit Lorrimer szeretett. Talán való­ban a felesége... táléin ma már azt hiszi, hogy az özvegye. Vájjon merre lehet? Meg­halt talán? Londont bombázták az ellenséges repülőgépek, talán akkor? Vagy valamilyen gyors betegség végzett vele? Az is lehet, hogy ellfelejtette a fiút. Neim, az nem lehet. Ezt a férfit, ahogyan ma ól, talán el lehet felejteni, de azt a nevető fiút, akit az a látny szeretett, akiihez feleségül ment, azt soha Mrs. Lorriimer most egyszerre Mary Lou felé fordult. A lány hirtelen megdöbbenéssel, önkémytelenűl elhúzódott tőle, mert az asz- saouy szemében a hajszoltságraak, az utolsó, veszendő reménységnek, a kétségbeesett kö­nyörgésnek- olyan szivettépő pillantását látta és kezei olyan görcsösen szorították az ö ke­zét, hogy megrémült. Folytatjuk <PM<M-iMAGkAR-HTRM!> ■UHUI 11II IliiII | ■ 1934 február 28. szerda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom