Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-25 / 47. (3378.) szám
T>SX<aijV\AGtoRH!RLAI> 1934 február 25, vasárnap. 9 azt tudnia. A víz a füzek köziül már itt kacsintgat hűen rá, a lombok bólintanak, a gyönge nap barátságosan szíjjá ízetlen, színtelen szőtt- ujjasa hátát. Az első sor katona az ut két oldalán máj észre i6 vette öt. Veszetten integetnek feléje. Kiáltozásukat is hallja, de nem érti. Közbülesik a ezaporázott ropogás. Szilárdan megyen ennek dacára az országúton, elérj a vas- bidat. Rálép a szélénél, a magasodott gyalogjárón igyekszik. Már a túlsó oldalon is látja a másik sor katonát, de golyószallag is egysor zúdul feléje a gépfegyverből. A bid vasai kopognak tőle, mint a heves jégeső a házfedélen. Tanult mozdulattal, önkénytelenül vágódik hasra. Kia szünetig vár, valahogy inkább addig, amig a lába kicsit megpihen, mert elállott a gyalog- menéstől és visszeret is kapott egy éve a balban. Kiáltozást hall maga mögött. Erre felugrik. Magasra tartott kézigránáttal szaiad néhány katona a hídon, a kopogó jégesőben. Fel is bukik néhány, de a vizet is gázolják a többiek, a hídon is özönlenek az újak. Magasra kapja a kapát, előre intett vele, az élükön fut előre. Ordítva jönnek mögötte, ő is ordít, csak úgy egy bömbölő hangot értelein nélkül s megelőzi őket. Átfut a túlsó partra. Mögötte éppen akkor dör- ren, csörren, bömböl a vashid is és belegörbül a vízbe. A túlsó parton már a viz mellett fut, krumpliföldje szélénél megáll, áttekinti a zöl- delő négy holdat, a környezőket is, főleg a szomszédosat, a Lukácsét. A katonák tovább ugrálnak, eltépett kigyó testének vonaglásaként, csoportosan. Távolodnak, reménytelenül bukdácsolnak a földeken. Az ágyuk úgy ismételgetik a füstöt, a vasat, a gödröket, mint valami bemagolt leckét. Lukács földjét még most is számtalan vas túrja, tíznél is több dörrenés szaggatja. Mellette a krumpliföldbe is jut kettő. Odaszalad és hamar betemeti azokat. Elhullott emberek nyöszörögnek a gödrök között, egy szemugrásnyira még késsel vágják egymást a katonák, a füzek alól szakadatlanul szól a géppuska, a vizet még mindig fürtökben gázolják újabb csapatok. Átrohannak a kruinpliiföldön, kinyílt szájjal merednek a kapával álló emberre, egyikük meg is löki s egy másik csepp emberke eldöf feléje a levegőbe, olyan vicsorgással, mintha kínjában nevetne. De a kapa már megmozdult, már töltögeti a krumplit, elhúzza a taposások helyét, betemeti a nagyobb gödröket, gyógyít, a földön, á.pol, flaetromot ragaszt. ■ És ilyesfélét mond egy hang Bolyós Postában: — Feleséged, gyerekeid, örömeid, bajaid, életed pótolja kedvedre és hited szerint az, hogy ezen a hajnalon is megjöhettél ide. Maga Bolyós Pesta az egérszinü csizmában, a krumpli zöld hajtásaihoz hajló derékkal, szorgos kapáló mozgása közben aligha gondolja ezt igy, ilyen teljesen. Csak cselekszf. Csak görnyed szelíden a kisded kupacok fölé. Vagy öt-hat kapahuzássai mindet ügyesen meg- testesiti. Csak cselekszi, igyekszi, folytatja ezt, mint a sütést a jó nap, amely megerősödve száritgatja alig gyöngyöző hátát. S a kedves szellő, amely közben finom legyezővel kedveskedik nyugalmas homlokának. Dolgozó mellében nincs türelmetlenség, harc, dörrenés. Valamilyen hiányozás riasztó érzései sincsenek. Gondbaborult igyekezettel dolgozik, sietés nélkül és otthonosan. A kupacokat amúgy mellékesen meg is számlálgatja, egyedül a mérhetetlen nagy földeken és bosszankodva teszi rendbe a taposások, fúrások, feltörések nyomait. Mint az olvasó szemeit a kéz. pergeti a szeme az elkészült buckákat, miközben fejében a gondolat célegyenest fordul arra, hogy végsőképpen, egészében mennyi lesz majd a krumpliföld áldása. Egész nap, késő estig nézi őt a kiváncsi diák a kocsmáros társaságában a padlásablakból. Szemébe beléfogadja a képet: A távolodó csatát, az iméntmult borzalmak tágas terét. A nyugtalanság elcsendesült kráterét, az Ipoly vizének kiég síkját a változó nap izzásában. Az óriási égő kör középpontjában a földi munkába elmerült, magányos, kicsiny, csodálatos emberi alakot. A kocsmáros csillapulatlan izgalmában elmondja ezt a Bolyóg Pestát mindennek. Zsugorinak. Bolondnak. Lelketlennek. Megszállt árva léleknek. Senki család semmicélu fejének. Szörnyű konok parasztnak. Felemlegeti reggeli szavait is. A diák hangtalan lázban keresgéli össze az értelmüket. Egyszerre észreveszi, hogy a padlásablakból ezüst fonál húzódik ki, el a mezők felé, a kapáló Bolyós Postához. Ökörnyálnál, pókhálónál nem vastagabb ez az igen hosszú fonál, de szépen csillog a napsütésben. A füléhez viszi a diák a fonalat. lm hallja, mit beszélget szuszogva magában az az ember. A szive verését is meghallja igy s ereinek szabályos lüktetését is. Á nógrádi és gömöri palócok sütik a magyar őskenyeret A csehszlovákiai magyarság néprajzi adatai a Magyarság Néprajzában — Sok szlovenszkói magyar vidék őrzi ezer év hagyományait Budapest, február 34. (A P. M. H. munkatársától.) Nemrégiben beszámoltunk arról a nagyjelentőségű tudományos munkáról, amely a budapesti egyetem Hungarológia, sorozatában négy hatalmas kötetben gyűjti össze a magyar néprajz kincseit. Ennek a, munkának köve az egész magyar nyelvterületre kiterjed és igy természetesen behatóan foglalkozik a csehszlovákiai magyarság néprajzi viszonyaival is. Nem lesz érdektelen, ha a most megjelent 435 oldalas kötetből, amely a tárgyi néprajz ismereteit foglalja össze, kiválogatjuk mindazt, ami a csehszlovákiai magyarság életére vonatkozik. A csehszlovákiai magyarság néprajzi csoportjai A magyar néprajz már megállapította, hogy a magyarság történetileg alakult csoportjai között több-kevesebb különbség van. A megkülönböztető jelek foglalata adja egy-egy csoport sajátos jellegét. Az elválasztó jegyek közül semmi esetre sem régi örökség valamennyi, akad bőséggel igazol ható újabb fejlemény is. Szfovenszkó magyar népcsoportjai közül a palócok megkülönböztető vonásai alkalmasint igen régi eredetűek. A palócok hihetőleg a kabarok utódai, azért néprajzi örökségük ősi alapjait nem tarthatjuk mindenben az egész magyarságéval azonosnak. Ehhez járul a földrajzi környezet viszonylagos különbsége is a néprajzi csoportokat tehát két tényező alakítja: a történeti sors s a földrajzi környezet. A magyar népmüvelifs'égben háromféle alkotó elem különböztethető. meg: 1 keleti örökségünk; 2. a felülről alászáLlt — jobbára nyugati szabású örökség; 3. az itt talált népektől s. a szomszédoktól átvett kölcsönzött holmi, amely részben óeurópai hagyaték, részben ugyancsak felülről érkezett szállomány. E hármas örökség — szellemi hagyomány és tárgyi hagyaték —, a hely, idő, történeti sors, földrajzi és nemzetiségi környezet, gazdasági és társadalmi állapot különbsége szerint mis és más módon nyert gyökeret a nép világában s formált más-más néprajzi képet. A magyarság eszerint számához és földrajzi elterjedéséhez viszonyítva ugyancsak sokféle arculatú, bár sok tekintetben — mint a nyelvben és zenében — szembetűnő egység mutatkozik. Ebben a változatosságban némi rendet úgy teremthetünk, hogy az együttjelentkező, alaktamilag azonos jegyek alapján a magyarságot népcsoportokra osztjuk. Az egyes népcsoportokat jellemző jegyek egyike-másika azonban az illető csoporton tűi, más csoportban is megtalálható, azaz a csoportok között átmenetek vannak. A Csehszlovákiában Pozsonytól Husztig összefüggő telepterületen élő magyarságban nyugatról kelet felé haladva a következő népcsoportokat találjuk: mátyusföldiek a Vág alsó folyása s a Kis Duna között, csallóköziek, palócok Nóg- rád és Götnör déli részében, barkók a Sajó középső folyásától nyugatra, cserehátiak Kassától délre a Hernád völgyében, bodrogköziek, tisza- bátiak Beregben és Ugocsában. A csehszlovákiai magyarság tehát bét nagyobb népcsoportra osztható. A sütés-piritás ősi módja Szlovén szkon A tárgyi néprajz első kérdése a táplálkozás. Az ételek elkészítésében ősidők óta. nagy szerepet játszik a sütés-piritás. Ennek két ősi módja maradt fenn napjainkig: a nyílt tűzön és a. zárt készségben, gőzölgő térben (edényben, kemencében) való sütés. A nyílt tűzhelyen hamuban sült tészták közül ősi eredetű a palóc pogácsasütés. Ezt igy írja le egy följegyzés: Ha a rozskalász már érett, de a szemek ujjad könnyen szétnyomha- tók, a palóc gazdasezony annyi kalászt szed le, amennyit jónak lát. Ezt háton hazaviszi, a tüzpa- don száraz galyból tüzet, rak, a kalászt csomagokba köti s a tűz lángján addig pörköli, míg a kalászok le nem égnek s a szemek duzzadttá nem válnak. A szemekét tenyere közt fateknőben vagy cseréptálban ezétmorzsolja, szeleléssel a törmelék-, tői megtisztítja, sóval behinti, faimozsárban megtöri s az Így nyert pépet jól megdagaeztja. Ebből aztán ökölnyá nagyságú gömböket alakit s azokat, mint a krumplit szokás, parázs tűzben megsüti. Néha ara egész kovászmennyáségből egyetlen vastag, nagy lepényt készítenek s egészben sütik meg. Ez a hamuban sült bodag (pogácsa), melyről a népmesékben annyi szó eeiik. Ez a művelet a kőkorszakba is beillenék s a leiró joggal nevezhette a palóc bodagot őskenyérnek. Nem ok nélkül szerepel tehát oly gyakran a régi világot tükröző népmesékben. A bodag (bodak) szó eredete különben — sajnos — ismeretlen. Valamivel haladottabb eljárás ennél az ártbevitelt kőlapon sütés. Kövön sül a lepénypalacsinta most is a zemplé-, ni Bodrogközben. Mii több, ott még a palacsinta-®ütőben sült palacsintát is kövönsültnek hívják. Zemplénből került a szabolcsi Rétközbe is az a lapos kő, amelyen ! palacsintát, loposánkát, krumpli lángolt, és halat sütnek. A nyers és elkészítési anyagok eltartási módja-; bán a palóc-vidéken szintén találunk különlegessé- : i get.. A paraszt-háztartásban régente ritkán sütőt-: tek kenyeret, egyszerre tehát sokat sütöttek. A ; kenyér bizony megszáradt, megkeményedett, le- ! ve®be kellett tördelni s főtt tészta módjára fogyasztani. A kenyérnek szellős. de nem túl száraz hely való. hogy meg ne penészedjék s túlságosan ki ne száradjon. Erre való a kenyértartó rács a kamrában, amelynek divatja még a lapos, ko- rongalaku rozskenyerek korából maradt ránk. A palócok között egész gyakoriak. A szamár is jó .A lóhiusevés ősi szokás; a nyereg alatt puhított lób'US evése azonban mese. Ennek az emléke talán, hogy a Palócságban s a Jászságban itt-ott szamarat hizlalnak és vágnak. Egészen úgy bánnak vele, mint a disznóval, csak szalonnát nem hagynak belőle. A levesevő magyar A leves, vagy mint a palócok és erdélyiek hívják, lé^mint már a neve is mutatja, híg étel. Az urinép étrendjében csupán étvágygerjesztő előétel, a parasztságnál azonban gyakran a fő, sőt egyedüli fogás. Kezdetleges étel, a növényíorráza- tok származéka. Igazi hazája kontinensünk eWa- ! radt keleti fele. az orosz föld. ahol a két legrégibb tápnövényből, a káposztából meg a. répából főtt. számunkra jóformán élvezhetetlen leves, a sasi és a borcs, ma is valóságos nemzeti eledel. Jelentősége a Visztulától nyugatra mindinkább csökken. A magyarság a levesfogyasztásban középhelyet foglal el Kelet és Nyugat között. Az orvosok ugyan túltesznek rajtunk, de azért még mi is sok levest eszünk. .,Csak léféle volt kétféle" mondja a palóc lakadaimazó, aki különben azt tartja, hogy ha valamelyik nap le vés csikót nem evett, jól sem lakott. A palócok a tök, kender vagy napraforgó kisajtolt magvát, a „szakott“ vagy „pogácsát1* * is megreszelik s megfőzik. Ez a főtt 6zak a zsufa. Tej- fehér szinti, olajos izü folyadék. Mivel zsár nem kel hozzá, a szegénység nagyon kedveli. A kockára metélt lebencset a Pál dóságba n pillának, pilácsának mondják. Pirítva, zsírral, tepertővel, szaKöhögés és rekedtség ellen tonnával paprikásán, vereshagymáson, lábasban vagy bográcsban főzik meg. A főzelékek közül zöld hüvelyest viszont a. Palócságban egyáltalán nem esznek. A töltöttká- posztát úgy készítik, hogy a jókora töltelékeket vászon rongyba, göngyölgetve főzik. A palóc csikos- kápcszta metélt esik, zsírban pirított és össze vagdalt hordós káposzta. A növényi termékekből készült ételek koronái a tészták. Tiiz fajtájuk van: kásák és pépek, galus- gombócok. csikók és reszel ek, lepények és ixila- csinták, kenyer-eK, pogácsák, retesek-bélesek kalácsok, fánkok. Az abaujesereháfiáknál a keresztelőben az utolsó fogás a kása, rendes étkezésüket egyébként levessel végzik. A Jakadalom végét jelentő „kitoló kása" még csaknem mindenütt járja. A palócok a lepényt kenyértésztáim 1 sültük. Neve lapos. A morványkaláes vagy örömkalács a palóc lakaikra készül költ tésztából. Három-négy fonatára csinálják s a, be lisztezett sütőlapáton úgy hajtogatják kerekre, hogy a közepén máradó lyukba egy pálinkás üveg elférjen.. Szokásban van ugyanis, hogy a menyasszony az avatás irtán egy morványikalác&ot tesz tányérra, közepébe mézes pálinkával telt üveget állüt-.s• fehér kendőbe kötözve, egyik vőfélyével a papnak küldi ajándékba. Alkalmasint az volt az elődje a tarka cserépből készült palóc mátkatáinak, mely május elsején indul el a faluban, nyl'ló alma virággal, hlmes tojással, tésztából sült galambbal s a közepére rakott kis. csörgők kwáriian- nié/és pálinkával. * •- - ■ Bátky Zsiigniondnak. a táplálkozásról szóló hatalmas. 100 oldalas tanulmányából apró mozaik- darabokat tördeltünk ki. Azt akartuk megmutatni, h-ogy a- magyar néprajzi munkának mennyi hálás megoldandó feladata van még a cseh® zlm á- kiai magyarság körében is. IMIIiyillll—iHMHHIIHiH III i 1 Prága, február 24. A Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egyesület elnöki tanácsa akciójának s a Prágai Magyar Hirlap ezzel kapcsolatos felhívásának újabb fel'figyelésre méltó visszhangja van. Ez alkalommal a Rozsnyói Művelődési Egyesület választmányának követésre méltó, lelkes magyar gesztusáról számolhatunk be. A választmány határozatáról az Egyesület elnöke, Tichy Kálmán festőművész lapunk felelős szerkesztőjét a következő levélben értesítette: Minden „jegyzőkönyvesdi" nélkül így bará- tilag, örömmel értesítelek, hogy a Rozsnyói Művelődési Egyesület választmánya egyhangúan elfogadta azt a javaslatomat, hogy az általatok indított szinpártoló akcióban Egyesületünk lehetőségeihez mérten részt vegyen. E választmányi határozat értelmében most 100.—, azaz Egyszáz csehszlovák koronával járulunk a gyűjtéshez, a továbbiakra nézve pedig kimondtuk, hogy Egyesületünk mindaddig, mig az Iván-társulat e támogatásra rászorul, — minden előadó ciklus első estéjének teljes persely-bevételét akciótok javára fordítja. Tekintve, hogy évenként két előadóciklust szoktunk rendezni s persely-bevételeink átlaga 100 korona, ez a kozzájárulás mintegy évi 200.— Kettöszáz csehszlovák koronát jelent Kicsiny összeg a nagy kulturális veszedelemmel szemben, mely magyar színjátszásunkat s mindig abszolút művészi színvonalat tartó kitűnő Iván-társulatot fenyegeti, de ha testvér-egyesületeink is hasonlóan résztvesz- nek az országos mozgalomban, ebből és a magánosok hozzájárulásaiból, valamint egyéb per- selygyüjtésekből feltétlenül előkerül, amire szükségünk van, hogy mindent megmenthessünk. Szívből kívánom, hogy szép munkátok a legteljesebb eredménnyel járjon! Ezt remélve s jó munkát kívánva igaz barátsággal üdvözöl Tichy Kálmán s. k. * A szlovenszkói és ruszinszkói magyar egyesületek meleg figyelmébe ajánljuk a Rozsnyói Művelődési Egyesület nagyszerű kezdeményezését. Ha minden kulturális és társadalmi egyesületünk követni fogja a rozsnyói példaadást, a lét és nemlét határmesgyéjén vergődő kisebbségi magyar színészet igen jelentős támogatáshoz jut, amit. az országos taggyiijtés és persely- gyűjtés várható eredményével együtt biztosíthatja színjátszásunk nyugodtabb jövőjét. * A Prágai Magyar Hirlap kassai szerkesztősége által felvetett perselygyüjtési terv visszhangjaképpen kiadóhivatalunkhoz beérkezett még a következő két adomány: W. J. 1 korona 50 fillér és B. B. 1 korona 50 fillér. * Végül ismét közölhetjük, hogy a Magyar Szinpártoló Egyesület rendes tagjai évi 60 korona, pártoló tagjai pedig évi 20 korona tagsági dijat fizetnek. A tagsági dijak és a magyar színészet támogatására szánt pénzadományok közvetlenül a Szlovenszkói Magyar Szinpártoló Egyesület országos elnökségének, Gombos József nyug. tábla- bírónak címére (Kassa, Kovács utca 89. szám) küldendők. Mentsük meg a magyar sziniétszást! A Prágai Magyar Hirlap felhívásának újabb visszhangba
