Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-24 / 46. (3377.) szám

2 BMW—aMBgWEBKWMMngnmsffgaMQgBBi——BMgaa—MM 1964 február 24, ^zomibat A szenátus Is megszavazta a véderő- és lakbérnovellát A szenátus deferál a pénzügyminiszter akarata elüti s eláll a moratóriumjavasiaton eszközült módosításától formában nem állja meg a helyét. Semmiféle blokkról nincsen szó, jelentették ki illetékes he­lyen. A megbeszélések éle sem a kisantant, sem más hatalmak ellen nem irányult, céljuk csupán a Duna-völgyi béke, különösen pedig a gazda­sági béke helyreállítása. A megbeszélések főleg gazdasági irányban haladtak. Suv'ch uiabb nyilatkozata Buoap-St, február 23. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Suvichtól mai {sajtó- nyilatkozata után újságírók megkérdezték, váj­jon várható-e, hogy márciusban tanácskozásra ül össze Rómában Gömbös Dollfusg és Musso­lini. Suvioh erre röviden a következőket mondta: — Remélem, hogy erre az utazásra hamaro­san sor kerül. Kívánatos ugyanis, hogy időről- időre találkozzunk és megvitassuk az időszerű kérdéseket. Gömbös római utazásának pontos ideje még nincs megállapítva. Mindenesetre any- nyit mondhatok, hogy Gömböst a legnagyobb örömmel várjuk Rómába. Do'lfuss: Vámunióról nincsen sző Bécs, i -ur 23. Dollfuss angol és amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy nem igaz az a hír, hogy Magyarország és Ausztria közös vám­uniót létesít A két ország között olyan benső­séges a viszony, hogy az egyik ország a másiknak tudta nélkül önálló vállalkozásba nem kezd, de vámunióról nincsen szó. Kizárták a debreceni diáktüntetés szervezőit Debrecen, február 23. Az egyetemi tanács ma hozta meg Ítéletét a legutóbbi diákzavar- gások ügyében. Az egyetemi tanács Ítéleté­ben kimondotta, hogy az úgynevezett egyete­mi harmincas bizottság két legtevékenyebb tagját, Simon Józsefet és Szalkay Sándort a debreceni egyetemről örökre kizárja. Két fél­évre zárták ki Szlávy József és Radó Endre egyetemi hallgatókat. Az Ítélet indokolása szerint a kizártak voltak okozói annak, hogy az egyetemi rektor a rendőrség segítségét volt kénytelen igényibe venni. Hir szerint a debre­ceni egyetemi ifjúság a kizártak érdekébon tiltakozó nagygyűlést rendez szombaton dél­előtt. A kizárt egyetemi hallgatók a kizárási ítélet ellen a kultuszminiszterhez felebbez- hetnek. Prága, február 23. Ma délelőtt a szenátus épületének ódon folyosóit és üléstermeit bosz- szus arcok töltötték meg: a szenátorok padjai­kon ott találták a gazdaárverések elhalasztá­sáról szóló képviselőházi határozatot, amelyet a szenátus három nappal ezelőtt már megszava­zott. A képviselőház az eredeti javaslatba a pénzügyminiszter nyomására visszatette a sze­nátus által kihagyott intézkedést, hogy az alap- adósság 2 százalékát meg nem haladó tőketör­lesztési részlet, az annuitás és kamat tovább is érvényesíthető árveréssel. A szenátus hosszú idő óta egyszer önálló véleményt nyilvánított s új­ból meg kell hátrálnia... A véderönovella A szenátus mindkét olvasásban vita nélkül elfogadta a véderő novellát, amely az altisztek és tisztek nyugdíjba helyezé­séről szóló rendelkezéseket módosítja. A közön­séget érdeklő újdonság lenne csak az. hogy a jö­vőben a póttartalékosi kedvezményre vonatkozó igény a sorozáskor szóval jelenthető be s az Írásbeli kérvény a sorozást követő 15 napon belül adandó be. Itt említjük meg, hogy ez a véderő novella a tényleges szolgálati időnek meghosszabbításáról nem intézkedik, mint azt egyes lapok tévesen Írták. A lakbérvita A lakás védelemről szóló törvények hatályának meghosszabbításáról szóló képviselőházi határo­zat előadója, Johannis szociáldemokrata képvi­selő vitatta azt a nézetet, hogy a bérlők védel­me értékteleníti a házvagyont. Ma ugyanis min­den vagyon értéktelenedik. — Elégtelennek ta­lálja a kormánynak az árdrágítókkal szemben való fellépését. • n Janik néppárti szenátor szerint az építkezések állami segélyezésé ma teljesen fölösleges. Köve­teli, hogy a kormány a vezető nagybankok igye- kezését szabályozza, mert az igazgatód fizetések­re fordított százmilliók miatt kell tűrnie a kis­gazdának, hogy a végrehajtó 12—14 százalékos kamatot árvereljen. Modrácsek cseh szociáldemokrata szenátor terjedelmes beszédének túlnyomó részét a kép­viselőház munkájának bírálatára fordította. Szemrehányásokat tesz a képviselÖháznak, hogy olyan fontos javaslatokat, amilyen a lakásügy, az utolsó órákban tesz át a szenátushoz. Szé­gyennek tartja, hogy az állam 4 milliárdot meg­haladó építkezési segélyéből sehol sem épült egyetlen oly kis lakás, amelyben a valóban szegény ember lakna. De a törvényhozás is hi­bás, hogy ezen az állapoton nem javit. A kép­viselőház azt hiszi. — mondta Modrácsek, — hogy megette a világ összes bölcsességét, pedig ebben a kérdésben jó lett volna megkérdezni a szenátust is, de a szenátorokat az előzetes tár­gyalásokból kizárták. Nedved kommunista szenátor az építkezési szövetkezetek áldatlan működését birálja. Haviin nemzeti demokrata adókedvezménye­ket követel ama háztulajdonosok javára, akik­nek házaikban védett lakók vannak. Tiltakozik az építkezési szövetkezetek to­vábbi segélyezése, az állami jótállás osztogatása ellen; ez utóbbi — a szenátor szerint — azt je­lenti, hogy az állam mint kezes esetleg 100 milliókat lesz kénytelen rövidesen fizetni. ,,Ha ilyen viszonyok között szó van — folytatja szó- szerint a szónok — a lekracholt^bankok 1300 millióval való szanálásáról a visszleszámitolási bank szervezése kapcsán, amit a szocialisták azért támogatnak, mert építkezési szövetkeze­teiket is szanálni fogja a kormány, ugyan ilyen gazdálkodási rendszerrel a közvélemény nagyon röviden és alaposan fog leszámolni^ Havelka cseh néppárti szerint a nagy váro­sokban is elég szabad lakás van s így a lakás- védelem beszüntethető volna. A koalíciós többség ezután a lakóvéde­lemről szóló javaslatot mindkét olvasásban el­fogadta s a kommunisták és a nemzeti demok­raták módosító javaslatait elvetette. E javaslat megszavazásával a lakáskérdés 1935 végéig a kormánynak már nem fog okoz­ni gondot s amikorra hatálya lejár, akikor majd az uj választásokból kikerülő nemzet­gyűlés fog vele foglalkozni. A szenátus pléfiuma szombaton 9 órakor tart ülést, amikor is a gazdaárverések elhalasztá­sáról szóló javaslatba vissza fogja helyezni a szerdai ülésén a javaslatból kizárt ^bndelke- zést. Egyébként a szombati plénum után a szenátus munkájában is szünet következik be. Egyes hírek szerint a képviselőház plenáris ülését március 6-ra hivnák össze, ez azonban még kérdéses. A szenátus ennél feltétlenül hosszabb munkaszünetet kap. A gazdaárverések a szenátusi bizottságban A mai plenáris ülés után összeült a szenátus nemzetgazdasági, majd az után az alkotmányjo­gi bizottsága s kénytelen kelletlen, némi elé­gedetlenkedés után visszatette a gazdaárveré­sek elhalasztásáról szóló eredeti kormányjavas­lat 3. § f. pontját, amely szerint e törvény ha­tálya idején is érvényesíthetők árverés utján a töke 2 százalékát meg nem haladó részletek, az annuitások és kamatok. THu etot újból megoperáíták Bukarest, február 28. Titulesou külügymi­niszter fülbaja ismét kiújult és állapotában rosszabbodás állott be. Tegnap újabb műtétet hajtottak rajta végre. Titulescu betegsége miatt néhány napig ágyban marad. Ostromállapot Nicaraguában Managua, február 28. Sandimo tábornokot, az 193(2—38-as micaraguai felkelés vezérét az elmúlt napokban rendőrtisztek a tábornok lakásán agyon­lőtték. Vele együtt agyonlőtték bátyját és néhány hívét ie. A kormány kijelentette, hogy Samddmot a köztársasági elnök akarata és parancsa ellenére gyilkolták meg. Mint iemeretee Sandinot a kor­mány Managuaiban internálta és biztosította öt arról, hogy semmi bántódáaa nem történik. Managua, február 28. Egész Nicaragua területén kihirdették az ostromállapotot. Második tosziás Ida: TaiiU BaldwUt — Majd éin kivitetem magát az állomásra. Csakhogy a következő vonal sokára indiul. — Mrs. Lorrimer ránézett váratlan vendégére és úgy látta, mintha megborzongott volna- Mrs. Lorrimetr jól látott. Mary Lou keveset evett reggelűre, az izgalom elvette az étvá­gyát. Most kicsit fázott és lehangolt volt. — Maradjon itt addig és igyék velem egy csésze kávét — kérte Mrs. Lorriimer, hirtelen fel­ismerve a helyzetet. Aztán nyugodtan hozzá­tette és egyetlen szempillája se rezdült meg az éktelen hazugságra: — Mindig ilyenkor szoktam tízóraizni, mert meglehetősen korán kelek- Itt marad, ugy-e? Majd vigyázok, hogy le ne késsen a vonatról. — Köszönöm szépen — mondta hálásan Mary Lón. Mrs. Lorrimer csengetett. Mikor Péter meg­jelenít, az asszony ránézett és az arca épp olyan kifejezéstelen volt, mint az inasé­— Ide hozza be a kávémat és a süteményt- Miss Thurston is velem tízóraizik. — Igenis nagyságos asszony — felelte Pé­ter és neki se rezdült meg a szempillája, bár még soha nem fordult elő a világtörténelem­ben, hogy Margaret Lorrimer délelőtt tizen­egykor kávét és süteményt kért volna. Miikor Péter eltűnt, Mrs. Lorrimer kényel­mesen hátradőlt székén és az íróasztalán álló ezüst doboz után nyúlt, hogy Mary Lóul ci­garettával kínálja meg. A lány .mosolygott. — Nem dohányzom ■.. Igiara&r sajnálom. ■. — Sose sajnálja — felelt Mr-, i orrimer. ő maga rágyújtott és betett© a ciga* ''lát hosz- szu fekete szipkájába, amit apué- gyémántok díszít ettek. — Inkább örüljön néki. Bár én se dohányoznék. Ugyan a maga korában még (11) én se kezdtem el. Hány éves is maga tulaj­donképpen ? — Húsz — felelte Mary Lón­— Igazán? Azt hittem, hogy tizennyolc. Ve­gye te a kalapját, egész otthonosan, kérem ... Milyen csodaszép haja van! Mary Lou elpirult és kicsit megsértődött azon, hogy csaík tizennyolcnak nézik, de a kedves hízelgés rögtön lefegyveieate. ő is visszakedveskedett. —Ilyen gyönyörű szobát még sohasem lát­táim. — Tetszik magának? örülök neki. Néhány évvel ezelőtt átrendeztem az egész házat. Per­sze, laka síberendezők is segítettek a dolo bum, de igazán csak nagyon keveset, a tervek legnagyobb részét magam csináltam. Tulaj­donképpen mindig nagyon szeretteim búto­rokkal és laikásdiszitéssel foglalkozni. Mlég elmesélt egyet-má9t Westimillről, de aztán ügyesen M'ary Lomra terelte a beszélge­tést és a lány, mielőtt jóformán miaga is ész­revehette volna, már mindent elmondott ön­magáról ennek a szép, idegen asszonynak. Beszélt a szüleiről és rég elmúlt, örömteli gyerekkobáráó], beszélt Sandersonéfcról, Gr amiről, még Adelaide néniről és Lanryról is beszélt.. • Beszélt? Dehogyis, öntötte, árasztotta a szavakat, kuszáin összefonódva, ahogy éppen eszébe jutott, az arca lángolt, a szeme ragyogott, a hangja eirt vagy megvi- dámodott, ahogy bánatos vagy boldog emlé­keket idézett. — Elragadó gyermek! — gondolta megint Mrs. Lommer. Péter jeleit ,rteg a megrakott tálcával és mögötte csinos, feketeruhás szobalány. Tea­asztalkák, edények kerültek elő nesztelenül, gyorsam és másodpercek alatt ott párolgóit Mary Lou előtt a kitűnő kávé, mellette az édes tejszín. Méz is volt meg pirít ott kétezer- sült éis ezüsttálon rengeteg gyümölcs. Mrs. Lorrimer, aki ceaik üresen itta meg a saját, egyáltalán -nem kívánt kávéját, örömimel fi­gyelte vendégének egészséges étvágyát. Magában csöndesen arra gondolt, hogy mi­lyen sokáig nem látott ilyen jó étvággyal enni valakit! Péter, mielőtt kiment, halkan mondta: — Mr. Travers hazajött és bent van a szo­bájában, nagyságos asszony. Mrs. Lorrimer csak némán bólintott, de Ma­ry Lou megint észrevette az árnyékot a fá­radt, érdekes arcon. Néhány pillámat múlva Mrs. Lorrimer el­oltotta cigarettáját és letette kezéből a csé­szét. Lassan kezdett beszélni: — Tulajdoniképpen . nem magyaráztam meg magának a dolgokat. Ez a ... mii is a neve? ... Larry Miteket!? Akiről az imént beszélt... Nem tudná talán őt rábeszélni, hogy látogas­son ki ide? Talán hajlandó volna egy időre abbahagyni az újságírást. A maga leírásából azt hiiszeim, hogy ő volna az, akire Travers- ,nek . •. akiire mindnyájunknak szüksége van- Tudja, a háború elején, mikor a fiaim még nagyon fiatal volt, beállt az angol hadirepü- lőkhiöz. Átment Európába és sok bátor dolgot csinált. A kitüntetések, előlép tetősek egymást érték. Sokáig szerencséié volt, a végén aztán ... lelőtték a gépét és ő hadifogságba került. Ez az élmény . . es még egy másiik szeren­csétlen dolog •. • aztán egészen megváltoztat­ta. Mire hazakerült hozzám, nem is hasonlí­tott a régi énjéhez. Nincs semmi szervi beteg­sége, csak... kedivtelen, semmi sem érdekli, boldogtalan, úgy él, mint egy remete- Az em­lékezete is meggyöngült, azt mondják, grá- nátmyoimásnál előfordul, Nem is ez a baj, ha­nem ... — hirtelen abbahagyta, ahogy bele­nézett Mary Lou szánakozó szemébe, - A lényeg az. hogy fáradt és nincs benne élet­kedv- És az orvosnak az a véleménye, hogy ha találnánk számára atkaiimazkodmi tudó ba­WWmHWWBWWWBSSífiKai rútot, valakit, aki újra érdeklődést tudna kel­teni benne az élet dolgai iránt. •. Megint nem fejezte be mondatát. Az arca beesett és boldogtalan volt. Mary Lou, aki egyre jobban szerette ezt az asszonyt, úgy megsajnálta., minit még soha senkit életében. — Mr. Mitchelilnek nem volna kedve ehhez az álláshoz? — kérdezte Mrs- Lorrimer. Mary Lou sajnálkozva rázta a fejét. — Nem hiszem. Imádja az ujságirásft. És, persze, meg van róla győződve, hogy ő fogja meginni a nagy amerikai regényt és a legkö­zelebbi Pnlitzer-dijat már ő fogja megnyerni. — Nem, Larry nem vállalná ezt az állást. Ápolni egy megrokkant embert, valakit, akit szétronosolt a háború, egy szerencsétlen ideg­beteget, alki még nehezebb eset, mint Ade­laide néni! — Kár. Nos, talán jelentkezik még valaki, aki olyan lesz, ahogy én elképzelem, — mond­ta pillanatnyi hallgatás után Mrs Lorrimer és Mary Loura nézett. Aztán leült az Íróasz­talához, néhány sort irt egy papírlapra és bo­rítékba tette. A borítékot megcímezte és oda- nyujtotta Mary Lomnak. — Völgye el ezt Sairah Mainlyhoz, erre a címre, ő nagyon jó barátnőm és elhelyező ügynöksége van. Egyáltalán nem mindennapi esetekkel foglalkozik •.. Egészen bizonyos, hogy talál majd valamit önnek. Mary Lou átvette a borítékot és hálásan né­zett az asszonyra: — Nagyon szépen köszönöm, őszintén szól­va, azt hiszem, hogy én magam nagyon ügyet­len lennék az álláskereséshez Teljesen tisz­tában vagyok vele, hogy nincs semmiféle ren­des képzettségem. Ezért történt, hogy olyan nagyszerűinek találtam ezt a végzetes hirde­tést . ■. úgy értem, azt gondoltam, hogy erre alkalmas vagyok, ezeket tudom. . ha nagyon, igyekszem, az tudok lenni, akit akarnak.. ­— fejezte be nevetve. — Meg vagyok róla győződve... — kezdte Mrs. Lorrimer mosolyogva, de hirtelen elhall­gatott a nyíló ajtó zajára. Mary Lou csak a hangot hallotta: (Folytatjuk.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom