Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-23 / 45. (3376.) szám

T>RAGAI-MAG^AR-mRMff nawijin jij .■ i ^ Í9 64 február 23, pénzei UJ forradalom küszöbén áll Ausztria? Lázasan készülnek a döntő rohamra a nemzeti szocialisták Bécs, február 22. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától) A* osztrák kormány sietett. megvonni & véres forradalmi bét. mérle­gét és a s&ükszavu hivatalos jelentést azzal a megáHilapitáeeal zárja le, hogy Ausztriában helyreáüfc a teljes nyugalom. Az bizonyos, hogy Ausztriáiban nyugalom van, dermedt és vibráló nyugalom- Az Általá­nos vélemény ma Ausztriában az, hogy 'mindez csak éld játék volt. Hogy minek volt az ©lőjá- téka, arról senki nem beszél, de hogy mindéin figyelem ebiben a pillanatban a tegnap még oly kritikus bajor határok felé fordul, éhhez rém kell különösebb kommentárt fűzni. Hitler közbeszól Ausztriában ma mindenki azt kérdezi, na és most? Lehajolnak^ HaMdhték a lábaik ©lőtt fek­vő eredményért, vagy nem, s ha megpróbálnak lehajolni mit csinálnak a nagyhatalmaik, ame­lyek valamit garantáltak ezelőtt néhány héttel Ausztriának, de ma már nem lehet egész pon­tosan tudni, hogy mit? Hiszen külön kikötései vannak Angliának és ugyflátszik, Franciaor­szág és Olaszország között mégse olyan nagy az egyetértés abban a kérdésben, hogy milyen erőket kéül felvonultatni a nemzeti szocialista veszély ellen Ausztriában.? Nyugalom és bi­zonytalanság — ez a helyzet ma Ausztriában. Az általános vélemény pedig az, hogy a nem­zeti szocialista akció döntő fázisába, jutott Ausztria, Hitler kijelentette, — amint már er­ről beszámoltunk, — hogy a múlt hét esemé­nyei egyáltalán nem változtatták meg Német­ország magatartását Ausztriával szemben, mert. hiszen a nemzeti Szocializmus a marxista pártok megsemmisítését csak közbeeső etapnak te­kinti, a főcél a nagy német nemzeti egység összekovácsolása, határokon belül és hatá­rokon túl, s azzal, hogy az osztrák kormány leszámolt a marxistákkal, nem változott meg az a történelmi folytonosság, amely Auszt­riát a nagy német nemzettesthez fűzi. Ez az elvi rósz© a dolognak, s a kevésbé fon­tos; a lényegesebb rész a taktikai: a nemzeti szocialistáik ma azzal érvelnek, hogy a jól megszervezett marxista munkáspártokkal szemben ők egy még jobban, megszervezett nemzeti munkáspártot állítottak csatasorba, amely a munkástömegeket, magához vonzotta és a társadalom, életéből automiat.'iikusa.n 'kikap­csolta a destruktív marxista erőiket. A nemzeti szocialista jelszó ma ez: igyuk nélküli: a mun­kásságért. Jelszó-bombák a perifériákon A jelszó veszélyét nem szabad lebecsülni. Gondoljunk csak arra, hogy milyen hatása volt. néhány ügyesen elhelyezett jelszónak, a német munkásság .soraiban, s hogy valójá­ban propagandával és agitáeióval vívta meg Hitler a maga forradalmát. Aki nem akarja az események elől homokba dugni fejét, annak tudnia kell, hogy ez a véres forradalmi hét különösen a munkásrétegek között olyan iz­galmi állapotot teremtett, amelyben minden jelszó gyorsan gyökeret ver. Hitlerék igen erős úgynevezett földalatti agitációt fejtenek ki a munkásság soraiban. Hézról-hézra járnak a hitlerista agitátorok Bécs külvárosaiban, meglátogatják a munkás­korcsmákat, minden vitatkozó csoportban fel­tűnik a nemzeti szocialista agitátor, aki el­helyezi a maga böllereit, amelyek ezúttal neon pap inból vannak és neon ekrazittal vannak töltve. Ezek a böllerek nem robbannák, ha­nem erjesztenek. — Ki győzte le a marxistá­kat Németországban? — kérdezi az agitátor — Hitler, a testvéretek, egyszerű munkás, aki éppen olyan keményen ellökte az uj német népéllamtól a Hoheuzollerneket, mint a bolsevista gyujtogatőkat. És Hitler nem vo­nultatott ki tarackokat a munkások ellen, ő közéjük ment és legszebb beszédeit gyárak­ban mondta el. De ki győzött Ausztriában? Starhemberg herceg. A nemzeti szocialisták Ausztriában eltün­tet a porondról, legalább i« látszólag. A né­met lapok és a müncheni rádió dolgozik, az osztrák párt azonban láthatatlan. „Az uocai zavargások kora lejárt, — mondják a nemzeti szocialisták — készülünk a döntő leszámo- lásra.“ A nemzeti szocialisták igyekeznek azokat a radikálisabb elemeket, amelyeket eddig a szociáldemokrata párt lekötött, felszívni És tagadhatatlanul vannak esélyeik. Két ok­ból. Az első tisztán lélektani; az elkeseredés, a másik pedig az, hogy magában a szociáldemokrata pártban is súlyos ellentétek voltak az úgynevezett radikális csoport ée a mérsékeltek között Hiszen ezért nem sikerült az általános sztrájk sem. A radikális elemek most ugyanazoknak a tör­vényszerűségnek erejénél fogva, amelyek Németországban az úgynevezett kommunista és radikális szocialista elemeket Hitlerék táborába sodorták, úgyszólván automatikusan felsorakoznak a nemzeti szocialista zászlók alá. Azok az erők, amelyek most a felrobban­tott szociáldemokrata keretek közül kiszaba­dultak. nem szelídültek meg, hanem termé­szetes dinamikájuknál fogva áttolódtak egy másik forradalmi síkra. is a nagyhatalmak ? Egy igen tekintélyes osztrák politikustól azt kérdezte ezelőtt egy héttel e sorok írója, hogy mit csinálnak a hatalmak, ha Ausztria az egyre erősödő nemzeti szocialista veszély- lyel szemben hozzájuk fordul segítségért. A politikus őszinte volt és lakonikusan azt fe­lelte, hogy „nos, akkor zavarba jönnének a nagyhatalmak". A helyzet ez alatt a hét alatt nem változott, helyesebben, csak kimélyűltek azok az ellentétek, amelyek miatt a hatalmak zavajiba jöttek volna ha Ausztria hozzájuk fordul. Az osztrák kormány nagyon jól tudja, hogy a hatalmak között mindeddig nem sikerült megteremteni az osztrák kérdésben az egységet, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország feltétlenül megvédelmezi Ausztria önállósá­gát, csak olyan alapelv, amelyet sokfélekép­pen lehet értelmezni és minden hatalom a maga egyéni meggondolásaival fűszerezi en­nek az alapelvnek értelmezését. Igen, egy formában elképzelhető a hatalmak állás- foglalása az osztrák kérdésben —- s ez az, amit f-Mer-nyelvén „konfliktusnak" szoktak nevezni. Hogy ez a konfliktus nem önmagától következik be, hanem valamilyen úgynevezett külső esemény robbantja U erőszakosan, ezzel mindenki számol. Azt pers*s, hogy ma vagy holnap következük-e be az esemény, nem lehet tudni. Bgy bizonyos, hogy lóg a levegőben. A keresztény Ausztria A nemzeti szocialista forradalom vagy puccs, vagy legális hatalomátvétel, egyszóval a nemzeti szocialista akció szempontjából Ausztriában ma egyetlen komoly erő jön számításba. Ez a seipeli Ausztria. A katolikus Ausztria. Nem szabad elfelejteni, hogy Seipel már az 1918-as forradalmi időkben is abból indult ki, hogy Ausztriával történ­het akármi, egyetlen biztos és erős bázisa .megmarad az osztrák történelemnek: a kereszténység. Az osztrák történelem egy a kereszténység keleteurópai küzdelmeinek történelmével, az úgynevezett „generallinie“ az osztrák történe­lemben a katolicizmus. S Seipel politikájának célja ez volt, Ausztriát iámét a keresztény erők természetes kristályosodási pontjává avatni Középeurópétban. A nemzeti szocializ­mus itt olyan erős és mély érzésekkel találja szembe magát, amelyeket nem lehet agitációs hipnózissal elaltatni. A nemzeti szocialisták agitáoióját Ausztriában Iegyöngitik a német- országi katolicizmus ellen elkövetett barbár támadások. Múltkori cikkünkben rámutattunk az osztrák és német hazafias mentalitás kö­zötti különbségre, amikor azt irtuk, hogy a német nacionalizmussal az osztrák patriotiz­mus áll szemben. Most rá kell mutatnunk még egy lényeges különbségre: az osztrák ember keresztény és nem germán. Az osztrák történelem alapja a keresztény­ségért vívott küzdelem, kultúrája pár exoel­lence keresztény kultúra, amelytől soha egy pillanatig sem tért el — s ha a németek azt állítják, hogy Ausztria keleti védőbástyája volt a nagy' német nemzetnek, akkor az oszt­rákok azzal felelnek, hogy Ausztria keleti véd bástyája volt a kereszténységnek. S ez a történelmi igazság. * * * Három nagyhatalom készül megszállni Ausztriát? Berenger szenátor feltűnést keltó nyilatkozata Pária, február 22. (A P. M. H. párisi munka- társától.) Hogy a nagyhatalmak miként véle­kednek Ausztria ügyéről, erre nézve jellemző fényt vet Henri Bérenger szenátor meg­nyilatkozása a félhivatalos „Agenoe Economi- que et Financiére“-ben. Bérenger szenátor a felsők áz külügyi bizottságának elnöke, szavai tehát joggal tekinthetők a francia kormány- áüáspoint megüyilivánuláaáhajk. Kétségtelen, hogy a francia külügyminiszter tudta nélkül ez a magasrangu külpolitikai méltóság nem tenne ilyen kényes kérdésben, ennyire határo­zott kijelentéseket és a francia viszonyok is­merője első pillanatra meg kell, hogy érezze © kijelentések hivatalos izét. — Az osztrák dráma — mondja Bérenger — nem tekinthető pusztán családi ügynek bé­csi németek ée berlini németek között. Európai dráma ez, mert Ausztria politikai függetlensége alapfeltétele az európai bé­gének. — Tudjuk, hogy a hatmillió osztrák nyelvi­leg és fajilag németnek számit.. Mind amellett németségük korántsem azonos a nemzeti szo­cialista irodalomban egyesült poroszok, szászok és bajorok népségével. Hitler, maga is osztrák egyébként, január 30-i beszédében úgy állítot­ta b© ugyan a dolgot, hogy Ausztria a német birodalom Ostmarkja, d© ©zen a jogon az oezit- ráíkok bízvást azt felelhetnék, hogy ellenkező­leg, Poroszország és Szászorezág a régi auszt­riai németség északi települései csupán. Ez 6 amaz lehet igaz bizonyos mértékben; bárhogy álljon is azonban © vitakérdés a germán test­vérek között, történelem és tapasztalat min­denesetre arra oktat, hogy sem államok, sem nemzetek nem épülnek fel tisztán faji és nyel­vi egység alapján. —- A faji kérdést kizárólag a fajvédőik te­kintik a nemzetiség meghatározójául, foly­tatja. a szenátor — az emberiség többi része a fajiságba© a® államok fenntartáeámJk csak egyik ©lomét látja ée nem is a legfontosab­bat ... — Ausztria a világháború utáni rendezést mint független állam kizárólag a belátásnak köezörheti, hogy a világháború másnápján, melyet a pángermámók azért indítottak meg, hogy' az egééz földet tűzzel és vassal a maguk igájába hajtsák (!), nem lehet megengedni, hogy Németország megvesse a lábát Bécsiben, Salzburgban és Linzben. Minthogy ©z a meg­gondolás ma nem kevésbé indokolt, mint tizen­öt éwél ezelőtt, a nagyhatalmak következetesen tovább 1® ellenszegülnek az osztrák-német egyesülésre irányuló próbálkozásoknak. — Ezzel szemben Németország kormányai, úgy Stresemann, mint Curtius és Erünkig nem kevésbé, mint Hitler, egyforma makacs­sággal igyekeztek Ausztriát a birodalomba be­kebelezni. A nemzeti szocializmus, melynek a faji ösezetartozóeág alapmotívuma, különösen, alkalmasnak bizonyult, hogy híveket toboroz­zon magának au ausztriai németség között.. Mióta pedig a néniét nemzeti szocializmus egyet jelent a német birodalommal, ez a pro­paganda Ausztria számára különlegesen ve­szedelmesnek bizonyuk — Azt is tudjuk továbbá, hogy a függét- len osztrák állam a Népszövetségnek külön­leges ellenőrzése és oltalma alatt áll, — és ha jól meggondoljuk, ez lehetett Hitlernek egyik indoka. ( sőt talán a légkathátóáabb indoka, is), amiért múlt októberben oly hirtétenséggel lé­pett ki a népszövetségből. Nem azért tette-e ezt, hogy szabadon dolgozhasson Ausztriában? Dollfuss a népszövetség elé megy — Nős. január 16-án Ausztria kancellárja, a kitűnő Dollfuss ur, a. népszövetségi tanács állandó tagjai — tehát Franciaország; Anglia és Olaszország — egy 108 ettabna. terjedő dossziét terjesztett, mélyben a hitleri fajvéd űek áz osztrák ügyekbe való állandó Srősza beavatkozásai, sőt Osztrák területre tölti folytonos betörései voltak adatszerűén fel rolva. Sir John Simon, kinek tárgyilagos®* minden gyanún fékül ál, feMUvizegáíta ©att aktakötegét a azt mondotta róla, hogy „irtózatos dolgok ezek". Ha már a nyugodt brit miniszter szánta magát ilyen kijelentésre, elképzelhetjük, hé ebben a dossziéban micsoda tények állhatm — A három nagyhatalom (angol, olasz, fi: cia) nem is tehetett egyebet, minthogy kei; zően fogadta az osztrák kancellár kérését 1 azt ajánlotta neki, hogy mennél hamar* vigye ügyét hivatalosan a népszövetségi j nács elé. Mindegyik kormány a maga módján, & máj különleges politikájának megfelelően, de jn& lényegében azonosan ajánlotta ezt Dolli f naik, ki e tanácsnak bizonyára eleget is & tenni, ha a mostani osztrák zavarok utáni még mód jában lesz. Nem egységes a nagyhatalmak álláspont — Érdemes azonban leszögezni, hogy j a három nagyhatalom álláspontja az oezt# kérdésben nem egészen azonos. — A fasiszta Olaszország semmiképpen et akarja elrontani a dolgát a hitlerista Néan országnak, de annál inkább útját akarja állá arnak, hogy Németország Bécsiben és égé Ausztriában is megvesse a lábát és a Kárát nál is Olaszország szomszédságába kerülj# Olaszország ugyanis reméli még azt, hogy \ kerül Hitlert e további agresszív lépésektl visszatartani. De szükség esetén Olaszország egy percnyi bt hozás nélkül megszállná Bécset és úgy vét né szárnyai alá Ausztriát, mintha Albánii ról volna szó. — Anglia ezzel szemben feltétlenül a aéf szövetségi megoldás hi-ve, hogy Ausztria füj getlenségét fenntartsa és egy módot sem fog e mulasztani, hogy Hitlert az osztrák nép külőe álló nemzeti jogairól meggyőzze. Francia ország Angliával © ponton a legnagyobb ínét tékben egyetért. Mi, franciák, jól tudjuk, bőgj a vüágíbékét a nyugat egysége biztosíthatjt csupán és az a határozott meggyőződésünk, hog; amennyiben Bécs megszállása szükségesnek mutatkoznék, annak egysége® nemzetköz csapatok által kellene történnie, melyeket ; nyugati hatalmak az osztrák kormány ren detkezésére boc«á tanának — biztosítéki? más oldalról jövő támadás ellen. — Ez a nemzetközi helyzet ma Ausztriáit 3 letőleg. — Ha. Dollfuss kancellár Récében a helyzet ut j márad. azonnal a népszövetségi 'tanácshoz fo fordulni, mely rövidesen dönteni fog. Ha ázott 'bán Dolilfuss helyzete veszélyben forog, akkot a nagyhatalmak kénytelenek lesznek az ő fór; mális segélykérését be sem várva, egy nemzet1 közi hadsereggel azonnal közbelépni. Ha el meg nem történre. ez a Népszövetség uralmá­nak végét és egy uj világháború kitörését, je­lentené ... Ennéd világosabban 'beszélni igazán n-ehéi volna.. A francia külügyi bizottság elnökének © kijelentései uj még világításban mutatják 'be a Hitler-Dól'lifusS-ipárviad alt... BENEDEK KÁROLY. — Eperjesen is megalakult a keresztény- szocialista szakszervezet. Eperjesről jelentik: A keresztény munkásság nagy érdeklődés©: mellett alakult meg az eperjesi keresztény- szocialista munkás-szakszervezet. A lelkes lefolyású gyűlést Skripeczky Béla római ka­tolikus káplán nyitotta meg, meleg szavakkal üdvözölte Dobránszky János pápai kamarás--, nemzetgyűlési képviselőt, Ványai István köz­ponti szakszervezeti titkárt s a szép számiban megjelent tagokat. Röviden vázolta a szaki szervezeti mozgalom jelentőségét- Utána Dobránszky János elmélkedett szóláara. Buz= ditó szavai mély hatást váltottak ki a hallga­tóságból. A kiváló eimberismerő éleslátásával állította a munkásság elé a krisztusi szolida­ritás szellemétől áthatott szakszervezetbe való tömörülés életbevágó fontosságát. Vá­nyai István központi titkár a szervezkedés praktikus kérdéseivel foglalkozott. Szopkő Imre titkár a szakszervezeti alapszabályt is­mertette, majd pedig a vezetőség megválasz­tása következett. A jelölő-listát a gyűlés egy­hangúlag elfogadta. Az elnökség tagijai a kö­vetkezők lettek: szövetségi megbízott: SzopkÓ Imre, ügyvezető: Valyko Imre, ügyvezető he­lyettese: ifj. Kassai József, pénztáros: Humy Ferenc, ellenőrök: id. Kassai József és Ka­cs ala Béla, jegyző: Kuchár János. 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom