Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-22 / 44. (3375.) szám

1934 február 22, csütörtök.

befejeződött és az albból Magyarország részére keletkezett passzív szaldó feltöltésére folyó szállítások e február végén ugyancsak megszűnnek. A koksz-, zsír-kompenzációk december vége óta szünetelnek, mert még egyre késik a kedvezményes zsirvám engedélyezése. Bennünket, SziovenszkÓt és Podkarpatszká Ruszt legjobban a magyar piac érdekel. Ez a mi egyedüli számottevőbb piacunk, amelytől nemcsak egész faiparunk, de még megmaradt iparvállalataink foglalkoztatottsága is függ. A kereskedelmi tárgyalások felvételét minden nap várjuk. Azt hittük, hogy ősszel már megindulnak és Magyarországra irányuló kivitelünk biztosítást nyer még december vége előtt, mielőtt a múlt évi megállapodások lejárnak. Az ősz azonban elmúlt és más tárgyalások miatt nem került sor a magyar tárgyalásra. Január elején a kisantant prágai gazdasági konferenciája lefoglalta a kereskedelempolitikai tényezők minden erejét. Ezt értjük. De nem tudunk megnyugodni benne. Nem tudunk megnyugodni abban, hogy a mi szlovenszkói és ruszinszkói élet-érdek inkkel szemben a kormánynak fontosabb a távolabb fekvő Jugoszláviával és Romániával, a kevésbé fontos Lengyelországgal, de még az igen messze fekvő nyugati államokkal is tárgyalni, mint éppen a szomszédos Magyarországgal. Szlovenszkó népe türelemmel várta a téli döntést, a szlovák és ruszin favágók és fafuvarosok reménykedve néztek a havas tél elé. Reménykedtek, hogy az erdő halotti csendjét újra felváltja a fatermelés hangos zaja. Reménykedtek a magyar tárgyalásban, amely újra megnyitja részükre a magyar- országi elhelyezés lehetőségét és a tavasszal vig énekszóval úsztathatják kenyerüket a Vágón, a Garamon és a Tiszán a magyar róna felé. A tárgyalások nem indultak meg. A fa nem mehet Magyarországra. Az erdőmunkások kénytelenek voltok kunyhóik ablakából nézni a famnntoára alkalmas gyönyörű telet.

S itt van a tavasz, de a tárgyalások még mindig- ne.m indulnak meg. A mi ipartelepeinket nem . érdeklik a francia, belga, vagy dán tárgyalások, azokon a piacokon nincs mit keresniük, azokról a piacokról nem álmodozhatnak. Gondolatuk a magyar piac felé száll, mint az egyedüli piac felé, ahol régebben vevőre találtak és ahol a jövőben is csak egyedül remélhetik áruik legkedvezőbb elhelyezési lehetőségét. Reméljük, hogy a tavasz mégis csak meghozza a jobb belátást és meghozza a lehetőségét annak, hogy a hosszú tétlenség után elernyedt munkáskezeink újra munkáiba kezdhessenek.

A pápa

ünnepélyes állást foglalt a karitászt s az emberszeretetef elüti politika ellen

Citta de Vaticano, február 21. A szokásos impozáns keretek között tegnapelőtt folyt le a Szentatya jelenlétében a rítusok kongregációjának végső ünnepélyes ülése, az úgynevezett „dél tuto“, boldog Cottolengo József Benedek, az Isteni Gondviselésről nevezett turini szerzetesház alapitójának szenttéavatása tárgyában. A processzus lefolytatása után, amelyben elfogadták a szenttéavatás alapját képező két újabb csodát, XI. Pius pápa beszédet intézett a kongregáció tagjaihoz, akiken kivül a bíboros kollégium több tagja és számos vatikáni előkelőség is jelen volt és ebben mindenekelőtt kiemelte a szentté avatandó boldog Cottolengonak a szeretet munkássága terén kifejtett óriási érdemeit és azt mondta, hogy kiváltképpen azért örül a karitász hőse ilyenfölmagasztaltatásának, mert egy nem távoleső országban szomorú lelkiismeretlenséggel és felelőtlenséggel azt merték állítani, hogy a kereszténység és a katolicizmus ártottak az emberiség fejlődésének főleg azzal, hogy állandóan és bensőségesen ajánlották a kicsinyekről, szegényekről és betegekről való szerétéiből fakadó gondoskodást. A Szentatya nyomatékosan mutatott rá arra, hogy amikor ő elítélte az ilyen irányzatot és kárhoztatta azokat a Könyveket, amelyek ennek az irányzatnak a szolgálatában megjelentek, kötelességét teljesítette azért, hogy mindenki tudja az egész világon, miképpen gondolkodik a római pápa ezekben a nagyjelentőségű, az egész emberiség sorsára kiható kérdésekben

1 kormány nem Mancié egységet kulcsot elírni a szlovenszkói lelkészek természetbeni mmimmértékelésére

Az iskeSaíissd miniszter válasza Törköly képviselő interpellációjára Külföldi éretttégi bizonyítványok honotltáta

Prága, február 21. Dr. Törköly József nemzetgyűlési képviselő és társai az iskola- és népmüvelés- ügyi minisztériumhoz még a múlt év szeptemberében interpellációt adtak be a leik és zi kcngruák- ról szóló törvény végrehajtásánál tapasztalt egyes visszáságok tárgyában. A valamennyi egyház lelkészét egyformán érdeklő miniszteri vá'aszt teljes terjedelmében alább közöljük.. Dérer volt iskolaügyi miniszter válasza igy hangzik:

— Az államilag elismert, esetleg bevett egyházak és vallásfelekezetek lelkészségének fizetései az 1926. junius 25-i 122. Tgysz. törvény s az 1928. július 17-i 124. Tgysz. végrehajtási kormányrendelet által nyertek rendezést.

— A feledincei járás, református papsága által az I. lustrumiban benyújtott valamennyi (összesen 16) bevallás a hivatalos megállapítás szerint már véglegesen rendeztetett. A II. lustáimra szóló bevallások közül csupán négynek a rendezése maradt vissza, mert ezeket pótlás végett vissza kellett

küldeni. A II. lustrum 1935. december 31-ével végződik. A kongruális egyházak és vallásfelekezetek lelkészei a bevallások rendezéséig a kongrua- kiegészitésre megfelelő előlegeket húznak. Ha az előlegek elszámolásánál túlfizetés mutatkozik, ez esetben a kongruakiegészités a tulfiztés teljes ki- egyenlítés éig visszatarta n d ő.

— A feledincei járási hivatal az I. lustrumra szóló bevallások megvizsg;. sa alkalmával 1 q búza pénzértékét az 1928—1925 évek átlagára szerint s a helyi viszonyok tekintetbevételével 120—150 K6 összeggel állapította meg, jóllehet 1 q búza az 1923 —1925. években 160—180, sőt a minőséghez képest 200 Kém is elkelt.

— Mindazonáltal a feledincei járás egyes reform.' lelkészeinek a felebbezési eljárás során 1 q búza ára 110—115 Ké összegre szállitatott le, szám- bavéve azt-, hogy a lelkészek híveiktől nem a legjobb minőségű búzát kapják.

— Amaz állítás, hogy a rimaszombati vagy a

tomallyai járási hivatal az I. lustrumra 1 q búza árát 90 KŐ ée 1 kbm fa árát 10 Ké-val vette volna fel, a valóságot nem fedi; nevezett hivatalok az 1 q búza árát 95—100 Ké-ra s 1 kbm fa árát 18—20 Ké-ra csupán ©gyes indokolt esetekben becsülték fel.

Az irányadó 1923—1925. években 1 kbm fa ára 60—70 Kő volt. A feledincei járási hivatal az 1 kbm fa árát (a bevallás szükségletére) a szállított fa minőségére való tekintettel 30 Kö-val vette fel.

— Az iskola- és nemzetmiivelődésügyi minisztérium a lelkészség természetbeni járandóságainak megbecsülésére egész Szlovenszkó számára egységes kulcsot nem adhat ki, amint azt az interpelláció kívánja, minthogy a természetbeni járandóságok értéke az egyes helyeken (minőség, piaci viszonyok stb. miatt) különböző. Nevezetesen elütő a fa ára loco erdő és loco plébánia, amit a lelkészek na- gyobbára számba nem vesznek.

— A 124—1928. Tgysz. kormányrendelet 16. § 2. bek.-nek a külföldi középiskolai tanulmányoknak a belföldi tanulmányokkal való egyenértékűségének a kongrua szempontjából való elismeréséről szóló intézkedése jóindulatulag hajtatik végre. Ami a külföldi érettségi bizonyítványoknak az id. korm. rendelet 16. § 1 bek. szerinti honosítását illeti, az iskola- é snemzetmüvelésügyi minisztérium a magyar anyanyelvű lelkészekkel szemben sem jár el másként, mint a külföldi bizonyítványok honosítása iránti egyéb folyamodókkal szemben s határozatai meghozatalánál a fennálló rendelkezések szerint igazodik, amelyek értelmében a honosításnál csupán egészen kivételes esetek vétetnek számba, amelyeknél a külföldi tanulmány feltétlen szükségessége hitelesen van igazolva.

Tiientét hatottja van

a spanyolországi vasúti szerencsétlenségnek

Madrid, február 21. Kedden este Cordova tartományban Villa Nueva de la Reimo mellett súlyos vasúti szerencsétlenség történt, amelynek az eddigi jelentések szeTint tizenkét halálos áldozata van.

Egy külön vonat, amely a vasárnapi madridi labdarugómérkőzés 1900 vendégét szállította haza a vidéki városokba, összeütközött a Madrid leié haladó sevillai gyorsvonattal.

A halottakon kívül igen sok súlyos sebesült áldozata is van a katasztrófának, az eddigi adatok szerint több mint T50. Az összeütközés Andujar pályaudvarától 200 méternyire történt és az eddigi jelentések szerint a katasztrófát az okozta, hogy a külömvonat mozdony- vezetője nem tartotta be a kapott utasításokat és nem várta Ibe, amíg a sevillai gyorsvonat áthalad az andujari pályaudvaron.

jaaigiig;ima*M'™™j»fjg!t”nT,*^^P”i‘**i*iv*WMiiT'jni miiiWiiimrirCTHiMiiiiMffinimu—ifi——

Második s<zerfposztás

Ida: fadU Ucddwin

— Most olvasd fel a gyászjelentéseket, drágám.

A gyászjelentéseik olvasása köziben azon elmélkedett Mary Lón, hogy vájjon annak a másik gyengélkedőnek is ilyen kedvtelései lesznek-e? Adelaide néni, például, csak akkor hagyta el a házat, ha temetésre mehetett. Nagy bánatára temetés csak ritkán akadt Oak- daleben, a falucska bosszantóan, felháborítóan egészséges volt.

Mary Lou beszélt Gramnek és Adelaidenek reménybeli állásáról és megmutatta nekik a hirdetést. Adelaide-ot rögtön a „gyengélkedő" betegségei érdekelték. Azt mondta, reméli, hogy nem tüdőbajos az az illető — az rettentő ragályos ám! Mary Lou arcszine úgyis miudig gyanús volt neki, akárki mit mond, nem jő jel ez a pír osság! És ha béna az a hölgy? ■.. Elé? erős lesz-e Mary Lou? Tudja majd emelni, tolni, ölben vinni? És ha.. — ezt már

síri hangon suttogta Adelaide — ... ha őrültről van szó, Isten őrizz? Mary Lou idegei azt nem bírják ki, bizonyosan nem!

Mary Lou már azt is csodálta, hogy Adelaide nénit kibírják az idegei Arra gondolt, hogy az egyenletes, nyugodt kedélytoangulat kipróbálására Adelaide valóságos magas-iskola- Végül mégis elhallgatott az öreg hölgy és csak szótlanul elmélkedett azon: lebetséges-e hogy ez az ismeretlen beteg betegebb, mint ő? Hamarosan eldöntötte a kérdést: nem, ez teljesen lehetetlen!

A következő reggelen Mary Lou gondosan megvizsgálta magát, a tükörben- A kis sapka volt rajlta meg a kedves szövetkosz tűm, amihez nemrégiben fodros mellénykét is vásárolt. Hál* Istennek, a divat megint a niőieisisióg

(9)

felé fordult ezidén, szövetruhához is lehet ilyen édes semmiségeket viselni. A cipőtje fénylett, a harisnyája hibátlan volt, a keztyüje éppen a legkedvezőbb állapotban volt: már nem látszott egészen vadonatújnak, de még nem volt kopott. Nagyjából meg volt elégedve a külsejével. Az arca piros volt, szemtelen kis orrát gyöngéden beipuderezte. Kihúzta a Larrytól kapott illatszeres üveg dugóját és odadörzsölte a hajához. Édes illata volt, tairt- tós, de nem feltűnő. Most örült neki Mary Lou, hogy olyan takarékosain bánt vele és csak ritka, -nagy alkalmakkor használta- Tavaly karácsonykor kapta és még most is volt pár csöpp az alján.

Mikor New-Yorkiban leszállt a vonatról, izgatottan néizett körül Larry után. Olyan buzgón kereste, hogy jóformán még akkor sem vette észre, mikor már a karjába szaladt.

— Ejnye, ejnye • •. — csóválta a fejét Larry. — így viselkedik a társaikodónőlk gyöngye? Siess, fogjunk taxit...

Mialatt keresztültörtek a sürü tömegen, Mary Lou, bár szuszogni is alig tudott, megkérdezte :

— Larry! Rendes a külsőim?

A fiú oda se nézett, de azért komolyain válaszolt:

— Egy millió dollárt kérj. És ne fogadj el egy centtel se kevesebbetAzért a taxiban alaposain megszemlélte a kislány ruházatát és jóváhagyóan bólintott.

— Egészen tűrhető. Viselkedjél bátrain, gondolj mindig arra, hogy anyai dédmaigy- anyád grófnő volt. Ne engedd, hogy megfélemlítsenek. ÉrdekJiődilem, hogy kik ezek a

Lorrimerék. Anya 'és fin élnek együtt, ezek szerint nyilván maga Mrs- Lorrimer a beteg. Egész hajóra kormány na való részvényük és értékpapírjuk vau.

Mary Lou kicsit megijedt. Ez lesz az első felfedező útija, amely a pénzarisztokratáik ide- I gén, ismeretlen törzséhez vezet. Larry kiolvasta szeméből a gondolatát.

— Ne aggódjál — biztatta kenetteljesen. — A nemes szív nagyobb érték, mint egy kötés acél-részvényFelsegiitette Mary Lout a fülkéiébe és ünnepélyesein átnyújtott, neki egy francia folyóiratot, melyet már jőelőre megvásárolt. A fedőlap kicsit ijesztő volt.

— Tartsd ezt a kezedben — parancsolta Larry. — Majd meglátod, milyen jó hatása lesz!

Lihegve futott a meginduló vonat mellett, tanácsolt, rendelkezett, bátorított.

— Hívj fel, mihelyt visszaér kezel New- Yorkba! Vagy a szerkesztőségben leszek, vagy meghagyom, hol vagyok! És ne ijedj meg tőlük, hallod! Ne felejtsd el, hogy öleo- patrának vagy egyeneságii leszármazottja.

Mary Lou mosolyogva vette kézbe a folyóiratot és még jó darabig mosolygott, mialatt lapozgatta. Azért mégis úgy határozott, hogy Larry ajándékát otthagyja a vonatban. Nem mintha akár a humorérzéke, akár a francia tudománya őseiben hagyta volna, csak .., hátha az ismeretlen gyengélkedőnek más véleménye van a humorról?

WestmiMlben leszállt a vörös téglából épült állomásépület előtt és megkérdezte, merre van a Lorrimer-birtok. Meglehetősen messze feküdt, de Mary Lou az erszényébe pillantva örömmel állapította meg, hogy taxira is van pénze Ezt Larrynak köszönhette, aki a vasúti jegyet — még hozzá menet-tértit! — megvásárolta neki.

A kocsi először az üzleti negyeden és a falun futott keresztül, aztán gyönyörű széles országúira fordult ki- A fák koronái még lombosak v-oltak és szinte összeértek az ember

feje fölött. Csodálatosképpen a vezető nem volt fecsegő természetű és igy Mary Lou csöndben élvezhette a kellemes sétakocsizást. Leeresztette az ablakot és a csípős novemberi szél kifényesítette szemeit és mosolyra késztette szépvonalu, piros száját.

A kocsi befordult a hatalmas kapun és megindult a hosszú, fákkal szegélyezett, szép autóúton a kastély felé- Balról vizet látott megcsillanni Mary Lou — először azt hitte, hogy tó, de amint közelebb értek a házhoz, rájött, hogy a Sound folyónak keskeny szalagja, mely itt félkörben könyököt alkot-.

A ház terméskőiből épült, a hatalmas kö- aópépületen kivül még két, gyönyörű, arányos szárnya is volt. A falakat borostyán futatta be, a kő csak itt-ott látszott ki alóla, de a színe annak is szelíd, meleg szürkévé kopott az idők folyamán. A kastély magasan feküdt, sokkal magasabban, mint a Sound folyó, körülötte széles, szelíden lejitősödő pázsitme- zők és sok szép öreg fia. — Milyen ragyogó lehet ez a kert nyáron! — gondolta Mary Lou. Még mosit is virult néhány késői őszi rózsa és virultak a dáliák, akárcsak Oakdale- beh, de mennyivel nagyabb volt ez a kert!. A külső épületek között óriási üvegházat vett észre és mikor kiszállt a kocsiból, megcsodálta a ház üvegezett verandáit Gyönyörű hely ez, túlságosan is gyönyörű, gondolta fájó szívvel, túl gyönyörű ahhoz, hogy őt befogadja.

Kicsit remegett a keze, miikor a taxit kifizette. Aztán odament a kapuhoz és igyekezett nyugodtan, erélyesen csengetni. Nagyon rémült volt, ezt kelletlenül vallotta be önmagának. „No, ne légy csacsi!" szólt rá saját kalapáló szivére, de valahogy nem sokat használt ez a rendreutasítás.

Az ajtó kinyílt és Mary Lou soványarcu, komoly inast látott maga előtt.

Dadogott valamit és hirtelen ráljött, hogy közben előkaparta a hirdetést, azt mutatja az embernek.

— Beszélhetnék, kérem Mrs- Lorrimerrel... ebiben az ügyiben?

Folytatjuk

2