Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-21 / 43. (3374.) szám

tomtm-Mag^ar-hirIiAK 1994 február 21, saftrAa. A sa’Átzwe# tnOwUunu# Ida: foeu&auec ?M Elsőnek: nem a monizmus, mint világszem­lélet száz éves, hanem csak ez a szó: moniz­mus. Különben pedig: Haeckel, aki ezt a szót kitalálta és világszemléletet erőszakolt belőle, most száz éve született. A monizmus az a materializmus, amely a * görögök óta egyre más köntösben lépett a filozófia dobogójára. Haeckel nem tett egyebet, mint kitalált egy uj köntöst; az uj szót, amely valóiban szóra sem érdemes és már Kant óta nem az. Haeckel másképpen gondolkozott, mert nem tudott gondolkozni. Dilettáns volt és ezéirt markolt nagyot, — világszemléletet. Pedig a természettudomány terén elért igazan szép eredményei kielégíthették volna. Haeckel el­ment prófétának. így került a materializmus sivatagába. Egyszer levelet írtam neki, amelyet már nem tudott megválaszolni, mert kitört a világ­háború. Két évvel később az olasz fronton voltam és egy nap váratlanul nagy levél ér­kezett: Haeckel válaszolt. Ma is őrzöm ezt a levelet. A mon izmus atyija akkor már jóval túl volt a nyolcvanon és mégis reszkető kéz­zel maga irta a négy oldalt. Elmondja benne, hogyan lett természettudós és ezen túl hogyan lett a monizmus megalapítója. Pályája kezde­tén Jóbannes Müller, a híres berlini fizioló- gussal arról beszélgetett, nem lehetne-e, hogy az összes élőlény egyetlen őssejtből és ősala­kulatból származik. „Ha ezt a titkot megfejti — mondta a nagy tudós szerényen — akkor Ön érte el a legnagyobb a t.“ Ez nem hagyta Haeckelt nyugodni, a legnagyobbra tört, az élet eredetének a megfejtésére. Megfeledke­zett róla, hogy az élet irracionális misztikum, arnlyet racionálisan megfejteni nem lehet, — nem lehet már csak azért sem, mert az élet nem megfejtendő: Az életet gyakorolni és élni lehet, de nem magyarázni. Ha a Stradi- vári-ihegedü titkát meg is fejtettük volna, az a Paganini a fontos, aki játszani tud rajta. A játék maga pedig akkor is titok marad, „ős­lény", ha a hegedűt gyárilag elő tudjuk állí­tani: gyárilag, mint a természet az életet pro­dukálja, egyszer mint Stradivári, máskor mint egy kis százkoronás hegedükészitő. Haeckel Paganini titkára tört, annak dacára, hogy Pa­ganininek nem volt titka. Ha pedig volt, úgy ez a titok számára volt a legnagyobb titok: ő maga. Az Ismerd — meg — tenmagad még mindig a legsúlyosabb feladat, sokkal súlyo­sabb, mint az élet „megism erese". Ha Haeckel próbálta volna önmagát megismerni, nem tört volna az élet megismerésére: a sa­ját élete tartamára el lett volna foglalva ön­magával. Ezt a legtöbb ember elmulasztja és ezért van az, hogy mindenki a másiknak ma­gyaráz, vagy világmegváltással foglalkozik. Minden dilettáns a másikon kezdi. Haeckel, a filozófia egyik legnagyobb dilettánsa az egész kozmoszon kezdte. Newton adta ki a jelszót: „Fizika, óvakod­jál a metafizikától!" Haeckel ezt úgy értel­mezte, hogy csak az anyagot és a kísérletet ismerte el valóságnak. Naiv ember volt. A fizika közben teljesen átalakult metafizikába, mert a kísérleti utón haladva az exakt tudo­mány eljutott oda, ahol kiderült, hogy az anyag nem valóság Haeckel materialisztikus monizmusa értelmében, hanem ut a metafizi­kába. A modem elméleti fizika anyag-fogal­ma: irracionalitás. Ezt bizonyítják az Ein- stein-féle egyenletek. Haeckel azt mondta, hogy csak abban bízik, amit markol. A mo­nizmus egyszerre csak azon vette magát ész­re, hogy az irracionalitás azt mondja neki: „Anyag? Nesze semmi, fogd meg jól!" Haeckel nagyot markolt, megmarkolta a sem­mit. A mon izmusról ma senki sem beszél. Pedig mire vállalkozott Haeckel? Az élet megfejtésére. Mint előtte oly sokan. Nem fej­tette meg, nem volt Paganini. Az életet csak az fejti meg, aki nem törekszik erre, hanem az ellenkezőre: aki nem szed szét egy Stradi- várit, hanem hegedül. Azonban a legtöbb em­ber igen rossz zenész és botfülü. Azonfelül — . Derfinyáík Gusztáv előadása a pozsonyi kereszitónyszocialista központban. Pozsonyból jelentik: Szerdán, február 21-én este 7 órakor Derfinyák Gusztáv tart előadást „A csődbe­jutott marxizmus" óimén a pozsonyi keresz- tényszocialiista központban. Dr. Alapy Gyula erre a napra hirdetett előadása közbejött akadályok miatt egy héttel később, február 28-án lesz. pedig jobban szereti a hegedű szétszedésének naiv játékát, mint a játékot. Mert a játékhoz technikára van szükség, amelyet egy életen át gyakorolni kell. * őrzöm Haeckel hozzám intézett levelét és néha előveszem. Nyolcvanon túl volt és még mindig az élet megfejtésén törte a fejét. Túl volt az életen, amely egyszeri és pótolhatat­lan és nem vette észre, hogy megfeledkezett róla, miközben minden gondolatával és min­den percben csak rá gondolt. Reszkető kézzel irt négy oldal: akaratlan bevallása annak, hogy az anyagszerü valóság megfejthetetlen titok. A titok megfejtése .pedig? Szellem! Persze, ez azokban már nem tartozik az exakt tudományra és a monizmusra, hanem — — Paganinire. Ezért halt meg oly gyorsan a mo­nizmus és ezért él örökké Paganini: a Szellem összes Paganinije. Nem hinné a szerény kró­nikás: Haeckel akkor született, mikor Paga­nini meghalt. Most száz éve. Közben megfor­dult a kettő közti számviszony. íme: Haeckel és a monizmus maga bizonyítja önmaga ellen­tétét: azt, hogy az élet irracionális. Nobile tábornok és SzamojSovics tanár vezeti a Cseljuszkin hajótöröttjeinek megmentésére induló expedíciót 129 ember, köztük gyermekek és asszonyok várják a fehér haüái országából való szabadulásukat Moszkva, február 20. A Cseljuszkin orosz jégtö­rő hajótöröttjei még mindig a sarki jégmezőkön várják megmentésüket. A hajótöröttek egy hatalmas úszó jégtáblára menekültek, f aha rá­kot építettek. A barak, amely rendes lakóház külsejét mutatja, már elkészült és az asszonyo­kat és gyermekeket, valamint a férfiak egy ré­szét már be is költöztették a házba. A hajótöröt­tek egy tábori „fairt újságot adnak ki Szemjov- nak, az ismert írónak szerkesztésében. Az első szám már „meg is jelent" a rötönzlitt barrk fa­lain • A moszkvai kormány minden lehetőt elkövet, hogy a Cseljuskin 129 hajótöröttjét kimentse a sarki jég halálbirodalmából. A jégtörő ezelőtt egy féleszten­dővel került a jégtömbök közé. melyek egyre job­ban szorították, végül összeroppantották, úgyhogy a hajó elsüllyedt A Cseljuszkin legénysége és a tudósokból álló sarki expedíció, amely a hajó fe­délzetén tartózkodott, egy ember kivételével sze­rencsésen megmenekült, beszámoltunk arról, hogy kutyaszánok és repülőgépek indultak a hajótöröt­tek megmentésére. Ezek azonban semmilyen ered­ményt nem értek el. A hajótörötteknek rádióleadóállomás van birto­kukban, ennek a révén időnként érintkezésbe jut­hatnak a külvilággal. Az oroszországi rádióállomá­sok parancsot kaptak, hogy keressék a hajótöröt­tekkel való állandó összeköttetést. A sarkvidékek legjobb ismerői, többek között Nobile tábornok és Szamolovics tanár ajánlották fel szolgálataikat a Cseljuskin utasainak meg­mentésére. Mindkét sarkutazó részt fog venni a mentőexpedieióban. A nientőexpediciók Omán városkából indulnak. Innen indulnak el újabb kutyaszánok, azonkívül repülőgépek is. A hajótöröttek utolsó rádióüzenetükben hírül adták Mogilevicsmek, az expedíció egyik tagjának hősi halálát, aki a stilyedő hajóról az eleséget men­tette s eközben a hullámokban lelte halálát. Mogi- levics hősiességének köszönhetik a hajótöröttek, hogy élelmük van. Mewyork. február 20. A bűnügyi rendiőirl&ég igaz­gatója. Thomas Quaime nyolcvanegy éves korában hirtelen meghalt. Thonias Quaine sohasem volt be­teg. Huszonnégy órával halála előtt még 'hivatalá­ban volt és mint rendesen, a fáradtság mindem jele nélkül végezte fontos teendőit. Másnapra már nem ; jelent meg hivatalában a meigszokotr időben és ezért detektívet küldtek a lakására, hogy megtud­ják a váratlan elmaradás okát. Már régóta aggódtak Quaine életéért, nem any- nyira magas életkora miatt, mint inkább azért, mert féltették a newyorki alvilág bosszújától, amelynek egyik legkérhetetlenebb ellensége volt. A detektív Thomas Quainet csakugyan holtan találta lakásában. Az öregember élettelen teste az előszoba padlóján hevert. Csakhamar kiderült azonban, hogy nem a gangszterek ölték meg. Kezdetben azt hitték, hogy eziivszélhüdés okozta halálát, de különböző jelekből később arra követ­keztettek. hogy Thomas Quaine öngyilkosságot követett el egy gyorsható méreg segítségével. Thomas Quaine halálával egy érdekes és roman­tikus életpálya jutott el váratlan, de méltó befeje­zésiéhez. Bitkán fordul elő, hogy a gangszterből rendőr válik és mint ilyen fut meg karriert és ez a ritka körül­mény ad éppen érdekességeit Thomas Quaine kü­lönleges pályafutásának. Valamikor a gangszterek vezére volt, később pedig ő vezette a leghevesebb küzdelmet a go­nosztevők ellen, akik között egykor ő is vezető, szerepet, játszott. Quaine Angliában született és közvetlenül a hábo­rú kitörése előtt érkezett Newyor.kba. Itt először a Harlem néger-negyedben teleipedett meg és mint zugügyvéd működött. E foglalkozás révén összeköttetésbe került egy bankrabló bandával, amelynek tagjait védenie keltett a bíróság előtt. Később tevékeny részt vállalt a banda űzőiméiben. A kis ügyvédi irodát örökre bezárta és eltűnt a. nyilvánosság szeme elől. Vezetője lett a bankrabló bandának, amely később egész sor betörést és rablótámadást követett el, leginkább magánbankokban. Quainet kezdettől fogva különös szerencse kísérte. Egyizbon személyesen vett. l'és-zt egy .szántás! cég pénztára ellen elkövetett rablásban. A támadás meghiúsult a hivatalnokok éberségén. A pénztáros és társa! revolverlövésőkkel fogadták a rablókat, akik menekülni voltak kénytelenek. A hamarosan helyszínre érkező rendőrök a banda valamennyi tagját elfogták, Quaine ki­vételével, aki gyors lélekjelenléttel bevert egy ablakot, az első emeletről az uccára ugrott és el­menekült. Hasonló szerencse szegődött Quaine 'klisérété­be további pályafutásán is. Később egy banda élére került, amely gazdag családok tagjait rabolta el és csak váltságdíj ellenében bocsátotta őket szabadon. Quaine csakhamar meggyülölte ezt a pénzszerzési módot és ez a körülmény okozta, hogy a banditavezérből a banditák legádázabb ellensége lett. Pedig Quaine tulajdonképpen „úttörő" volt a go­nosz tetteknek ebben a fajtájában. Bandájával tizenegy emberrablást hajtott végre és minden alkalommal nagy váltságdíjakat zsarolt ki. Az egész összeg, amelyet a. banda ilymódom szerzett, jóval meghaladta a százezer dollárt. A rendőrség mindent elkövettet, hogy Quainet kézreikeriitse, de eredménytelenül. Az ügyes bam- d a vez ért nem tudták elfogni. Végül is tízezer dollárt tűztek ki fejére, de még így sem került Quaine rendőrkézre. Végül egy szép napon a bandavezér maga jelentkezett a rendőrségen. Ez a jelentkezés is rendkívüli módon történt. A rendőrség éppen azon fáradozott, hogy egy nagy­arányú bankrablás tetteseit kézrekeritse. Quaine felajánlotta, hogy a bűntény valamennyi résztvevőjét az igazság­szolgáltatás kezére juttatja, kivéve egy embert: sajátmagát. Elmondta, hogy lelkitemeretfurdolások gyötrik és ezentúl az a szándéka, hogy kérlelhetetlen harcot fog vívni a gonosztevőik elten. Bizalmatlanul fo­gadták kijelentéseit, de mégis megindították a nyomozást az általa közölt adatok alapján és csak­hamar kiderült, hogy Quaine minden adata megbízható és célravezető volt. A bűnügyi rendőrség hamarosan meggyőződött arról, hogy Quaine-ben ' rendkívül értékes segítőtársra akadtak. F,7. a megismerés elsősorban azt eredményezte, hogy Quaine büntetését elengedték, később pedig gyors előmenetelt eredményezett a megtért bü- nős számára. Quaine gyorsan haladt előre a, ranglétrán, aa utóbbi években a bűnügyi rendőrség külön osztá­lyának igazgatója volt és egyukie veit a legkötelességtudóbb és legügyesebb rendőr- tisztviselőknek. Quaine igazi lényében filozófus $j volt. Nem sóikra becsülte az életet, amelynek 1 minden fény- és árnyoldalát megismerte. Néhány évvel ezelőtt megalakította az öngyilkosok klubját. A klub tagjai olyan embernek voltak, akik lélekben jóllaktak az élettel és csak alkalomra vártak, hogy önként megváljanak az élettől. Az utóbbi időben ő volt az elnöke ennek a klubnak és halá­lával levonta a végső konzekvenciákat, amelyek­kel ez a tisztség járt. Néhány érdekes adat az 1930. évi romániai népszámlálásból Kolozsvár, február 20. Feltűnést keltő előadást tartott a kolozsvári városházán dr. Manoila, a ro­mán népszámlálási és, néprajzi intézet igazgatója. Az előadás az 1930-as népszámlálás eddig még is­meretlen eredményeivel foglalkozott. Különös ér­deklődésünkre tarthatnak igényt az 1930-as romá­niai népszámlálásnak a nemzetiségi viszonyokra vonatkozó adatai. Ezek szerint Románia lakosságá­nak 73-1 százaléka román nemzetiségű, mig 26.9 százalék kisebbségi. A legnagyobb kisebbség a magyar: 1,387.668 lé­lek, ami megfelel a lakosság 7.7 százalékának. Ezután a zsidóság következik, mint nemzeti kisebb­ség 828.997 lélekkel, vagyis 4.6 százalékkal. Ez a szám azonban nem öleli fel az összes zsidókat, akik közül főleg Erdélyben igen sokan nem ál'nak zsi­dó nemzeti alapon. Az a statisztika, amely a fele- kezetekről készült, kereken 950.000-ben jelöli meg a zsidó valláeu lakosok számát. Ilyenformán több, mint százezer zsidó vallja magát abhoz a nemzetkö­zösséghez tartozónak, amelynek nyelvét beszéli. A* német kisebbség lélekszáma 774.932, vagyis 4.3 szá­zalék, ezután az oroszok következnek (Beszarábiá- bau. Bukovinában és Máram arcéban) 468.563 lélek­kel, 2.6 százalékkal, majd a dobrudzsai bolgárok 378.455 lélekszámúval, ami 2.1 százaléknak felel meg. Az orosz kisebbség (Beszarábia) 324.390 lel­kei, 2.6 százalékkal, majd a dobrudzsai bolgárok niában és Dobrudzsában) 2S4.381-en vannak (1.3 százalék). Betörtek egy budapesti zsinagógába Bűd apóét, február 20. (Buda/pestá szert keszitiőiségünik bedöfan.je'leiitése.) Ma jéjjszaíka ietp meretlen tettesek behia toltak a Magdolna- uocai ortodox zsinagógába. Az imalházat teájo* són felforgatták, s mindent összetörtek, még a padokat is. Az egyik perselyt is feltörték és •abból mintegy harminc pengőt vittek el- Te­kintettel arra. hogy a betörők kevés kész­pénzt vittek -el és az értékes kegytárgyakat is otítlhaigytáik az inMÍházíban, a rendőrséginek az a gyanúja, hogy a betörést szélsőséges ele­mek követték el. A rendőrség erélyesen nyo­moz. hogy a tetteseket kézrekeritse. A felM- borit'ó inraházgyátázást a fő'városban minden­ki mélységesen elítéli. — Flohr szimultán mérkőzése Eperjesen. Tudó­sítónk jelenti: Flohr csehszlovák sakkhajnok ezio- vemszkói körútja során — amit már rövidén jelen­tettük — tegnap látogatott el Eperjesre, ahol szi­multán versenyt bonyolított le öt-ven ellenféltei .szemben. Eperjes sakkozói kitünően állták meg helyűiket, a.z ötven jáfszámából a mester ötöt ve­szített, hót játszmát remire adott, harmincnyolcat megnyert. A nyerők Flohr ellem: dr. Dessewffy, Székely Adolf, Steiin kapitány, Steihfer és Ilkovics. Egy tizenöt éves diák, Lazarovies, remit ért el Flohrral szemben. A verseny előtt dr. Duchony polgármester üdvözölte Csehszlovákia sakkbajno- kát. — Kassai jelentés szerint Flohr kassai sze­leplésének végső eredménye a következőképp ala­kult: Flohr kassai szimuítánvereenyén bármin, öt ellenféllel játszott. A jásztmálk közül huszonhatot megnyert, négyet elvesztett, öt ellenféllel pedig remire adta a versenyt Iglón huszonhárom ellen­féllel szemben minden partiját megnyerte Flohr, Ungvárott harmincnyolc játszma közül kettőt elve­szített, négy jásztmAt remire adott, a többit pedig megnyerte. — Kéthavi fogházra Ítélték egy gyermek­gyilkos autó soffőrjét. Nyitrai munkatársunk jelenti: Az itteni kerületi bíróság hétfőn tár­gyalta Szomolay Lajos környékbeli soffőr Ügyét, aki múlt év júliusában Pőetyén mellett súlyos autóbalesetet idézett elő. A személy­autó, amelyet Szomolay vezetett, Vágtnedencé •határéiban elütötte Vancsó Imre és Hodik Irén gyermekeket. Vancsó Imre belehajt sérülései­be, Holik Irén pedig csak hosszas kórházi ke­zelés után épült fel. A tárgyaláson azzal vé­dekezett a soffőr, hogy egy autó jött vele szemközt, mely erős reflektorfényt vetett rá és igy neon látta az utat. A bíróság nem fo* gadta ed a védekezést, és kéthavi fogházbünte­tésre ítélte a gondatlan eoftört. Az elitéit fe­llebbezett. 4 Öngyilkos lett a gangszterből lett rendőrigazgató, a newyorki öngyilkosok klubjának elnöke Egy küíBnös pályaiuÉás síiiszeeii befejezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom