Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-20 / 42. (3373.) szám

19S4 fébirnár 20, kedd. 'PRACAI-7V\ag^ARH1ULAI> U Csehszlovák Nemzeti Bank kinwiatása Prága, február 19. A Csehszlovák Nemzeti :5ank február 15-i kimutatásából kitűnik, hogy i devizakészlet 93-9 millióval 586.7 millió ko- onára csökkent. A tavalyi év azonos saaká- •>an a Ceeihszilavák Ne'mzeti Bank devizaállo­mánya 1010-6 millió koronát tett ki- A deviza- ároa csokikenitiését az a körülmény idézte eló, togy a készülő valuta törvényre való tekin- ettel az importőrök a szokottnál lényegesen : lagydbb mennyiségű fizetési eszközt igónyel­- ek a jegybank tél. Az imipor török a még ol- ,sóu szerzett devizákat nyersanyagok vásár- ására fordították, ami jogosulttá teszi azt a •leméoyt, hogy a csehszlovák korona érl^ík- siökkeméise nem lesz hatással a belföldi piac áraira. A zsirótárca 222 millióval 590 millióra nem t vissza. A tavalyi év azonos szakában a -isirólárca 54.5 millióval 904 millió koronára ; ment vissza. Tavaly ez a tétel 19 millióval 898 millió koronára kisebbedet! A lom bard tárca í08 millióval 571 millió koronára ősökként,! avaly 306 millióval 90.5 millióra esett. A lénztári jegyek leszámítolási tárcája 15-3 mii-! ió koronával ment vissza. A bankjegyforga-1 om 166 8 millióval 5537-6 millió koronára' sokként. A tavalyi év azonos szakában a ; >ankjagyfongalom 293-9 millióval 5173-5 mil­iő koronára ment vissza. A Csehszlovák Nemzeti Bank kimutatása >zerkoronás tételekben a következő adatokat artalmazza: Követelés: aranykészlet 1,705-968 (mínusz 104). külföldi követelések és valutakészlet .86.627 (minusz 93.945), egyéb készpénz | 99-866 (plusz 10.978), eszkcntált értékpapírok 5.328 (plusz 15-300). értékpapírokra nyújtott kölcsönök 571.737 (mínusz 208.118), az állami iamkjegymdosság maradványa 2 582 850 (mi- iusz 2311), egyéb követelés 333.668 (plusz 1902). Tartozá®: részvénytőke 405.000. tartalék-. Japok és to r táiéktökealap 46-764 bankjegy- j orga.lom 5,537.636 (mínusz 166.845), hitelezők- is irókö vetélés e és egyéb azonnal esedékes isszegek 590.550 (mínusz 222-087), egyéb tar­ozás 320.147 (56 697). A csehszlovák korona aranyfedezete 37.41 százalék. — Sikkasztás miatt elítélték a gálszéesi ipartársulat volt titkárát. Kassai szerkesztő-J 5égünk jelenti telefonon: Stavács Gyula volt! gálszéesi ipartársulati titkár állott ma a ke-1 rületi bíróság Lasztoveczky-tanácsa előtt sikkasztás és vesztegetés vádjával terhelten. A vádirat szerint Sztavács, aki 1926-tól 1930- ig mint a gáls’zécsi ipartársulat titkára a hi­vatalos pénzeikből 2500 koronát sikkasztott el, azenkivüí különböző eljárásokért pénzeket vett fel a felektől, amit a bíróság megveszte­getésnek minősített. Sztavács a mai tárgyalá­son részben beismerő vallomást tett s mivel a tanuk nagyrésze is megerősítette a vádpon­tokat, a bíróság tizbónapi börtönre ítélte. Sztavács az Ítélet ellen felebbezett. — Tífuszjárvány Felsőzemplénben. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A felső- templémi Sztakcsin községben tífuszjárvány iört ki. A hatóságok intézkedésére a község jigánynegyedéből hal tifuszgyanus cigányt szállítottak be a nagymibályi kórházba. A ha­tóságok minden intézkedést megtettek, hogy negakadályozzák a járvány továbbterjedését. — Kémkedés miatt elitéljek egy kassai esztergályossegédet. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kerületi bíróság Móricz tanácsa ma tárgyalta Reskó János 21 éves kassai eszlergályossegód kémkedési ügyét Reskó Magyarországon volt egy ideig alkal­mazva, majd visszatért és a Kassa melletti Perény község körjegyzői hivatalában kapott mint fizetés nélküli gyakornok alkalmazást. A vádirat szerint a körjegyzőségi alkalmaz­tatása idején összeköttetésiben álott a magyar- országi hírszerző osztállyal. A biróság zárt tárgyalás után az Ítéletet nyilvános tárgya­láson hirdette ki. Reskó Jánost bűnösnek mondották ki az ellene emelt vádban s ezért láromesztemdei fegyházbüntetésre Ítélte. — Falbontó betörők kiraboltak egy nagymihályi trafikot. Nagymihályi tudósítónk jelenti: Lefkovits Hermán nagymihályi dohánytözsdés főuccai üzlet­helyiségébe ismeretlen tettesek éjnek idején be­törtek. A betörők a padláson 'keresztül bontottak rést az üzlethelyiség menyezetébe s igy jutottak a irafik pénztárához, teljes tartalmunk maguk­hoz vették. A kár tetemes, a tetőseknek egyelőre lyoma veszett, a osendőrség megindította a nyo­mozást. □ A pozsonyi gtein-sörgyár mérlege. A pozsonyi 5tein Fivérek sörgyára 1963. évi mérlege 607 S"3 íorona tiszta nyeieséget mutat ki. Az 1932. évi íyeresógmaradvánnya] együtt ez az összég 618.491 sor.-ra emelkedeik. A vállalat aktív tételei soráb n íz épületek és a berendezés értéke 13 326.910. a állatot tulajdonában levő értékpapírok 366 434 e is adósok 16,480-447 koronával vannak feltüntetve, j Pénzügyi érdekeltségek harca állt a párisi zavargások mögött? Hanau asszony érdekes nyilatkozata a Stavisky-ügy titkairól — Szerinte nem az ucca harcolt a radikális politikusok ellen, hanem a írank-kontremin vonult fel Franciaország ellen j Paris, febr. közepe. (A PMH párisi miunkatársá- | tói.) A rehabilitált Mme Marbbe Hanau — kábáimuLa- j tusán szerkesztett lapjával, a „Forces“-szal ismét félelmetes és köztiszteletben álló gazdasági erőt, ; sőt tekintélyt jelent, — nem látszanak meg a 1 csőd, a vizsgálati fogság és üldöztetés viszon ag- eágaá. A csodálatos asszony, amint óniási iróaszta­■ Iánál fogad champs elysées-d uj szerkesztőségi pa- . totójában, ugyanoly vonzó s egyben ugyanoly im­' pozáns, benyomást tesz, mint a „Gazette de Fran- ce“ legjobb idejében. Ez a sokat, emlegetett Mar- , tbe Hanau távolról sem valami szekszepilben uta­■ zó vámpír. Egy páratlanul okos, meggondolt em bér, szinte a francia ,.clarté“ és „exac-titucLe14 meg- testülése s egy-ben bájos, kellemes és lebiliinesellő nő is, kti megjelenésében sem a férfias, sem a nőies vonásokat nem húzza alá. A „bankeinöknő" — la Présiidente... — valójában a maga tiuidtán kívül a feminizmus előharcosa. Első fecske, mint monda­ni szokás. Mindnyájan ismerik ugyebár azt a bizonyos modern bankéinökdiipust, a borotvált, magashom- loku, őszes-ihalántéku, határozott arcéin urat, aki mindig megnyerőén mosolyog és mindig .határozót tan beszél. Hát, ilyen, női kiadásban ez az é.n régi barátnőm, „a nagy Márta*, a művésziesen őszbecslkozó. simára fésült hajával, — melyről csak a nagyon hozzáértők sejthetik meg, hogy a művészi keresetlenségét a világ első hajmüvésze, Antoine tervezi meg hetenként — a halvány arcával, — mely szintén művészettel ter­mészetes, — a „csaknem*1 festetten szájaszélével és — Elhízott egyéneknél a termé­szetes Ferenc JózseF keserüvizkura hatalmasan előmozdítja a bélmükö- dést, a testet könnyeddé teszi és tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. F\z orvosi szakirodalom kimutatja, hogy a Ferenc József víz a máj és a vég­bél felé irányuló vértódulásoknál, vala­mint aranyérnél és prostatabajoknál is áldásos hatást fejt ki. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogé­riákban és füszerüzletekben kapható. a nagyon határozottan festett körmeivel, amelyek emelik a gesztusait beszédközben. Mert ez a 'rend­kívüli asszony egy államférfi kézmozdulataival ki­séri beszédéit, mely zengő alt hangján mindig ha­tározottan eseng, mintahogy férfiasán' tekint a nagyoniis, nőies bársony barna szeme is. A ruhájá­ról csak annyit tudok mondani, hogy a színe bar­na, a szabása férfias egy kissé, de a bársonyos anyaga annál nőiesebb. Hanau asszony önigazolása Nem restell a-z elmúlt ,.affaine‘‘-járól beszélni, ha rákerül a sor és amint Staviskyről kérdezem, ak­kor is mindjárt azzal kezdi, hogy: — A nagyközönség, mely nem ér rá alaposan in­formálódni, persze rám emlékezett Siavúsky alkal­mából. Hogyne: „affaire Hanau — affaire Stavisky...“ az utolsó évek két világszenzációs botránya. Ha egy bankembernek „affÓTja“ akad, azt a közönség mind a csalás rovatába könyveli el, világos. Hisz még a Löwensteint is együtt emlegették holmi hamisító Kreugerekkel, hotott Kreuger után tönkretettek ezrei maradtak, Löwenstein bankár hagyatéka pedig közel egymilliárd frank aktiva volt, minden szükséges leírások után is. Ha a bankembernek pehhje van, a köztudat csaló­vá bélyegzi. A különbség alapjában véve csak annyi, hogy a bankember üzleteket kezdeményez, a csaló pedig üzleteket kitalál. („Les uns lancent des al/aires — les autres les invententéé.) Stavisky a bayonnei városi zálogház alig tízmilliós forgal­mára 200 millió értékű hamis bont forgalmazott; én azonban roppant munkával reális vállalatokat alapítottam s a nagybankok összefogtak ellenem. Ma már mindenki tudja, hogy az én „botrányom* valójában a politikusok botránya, akik a bankok szolgálatában ellenem felléptek. Ohardin botránya, aki elsikkasztotta bankom pénzeit, a szakértők botránya, akik teljes 19 millióval tévedtek a mér­legeim bírósági felülvizsgálatánál — és végül ma­gának a francia igazságszolgáltatásnak a botránya is egy kissé ... A politikai botrány — És mégis van egy pont, melyben az én .fai­r-e “-em a Staviskyéval egybe vehető: mindegyik po­litikai botránnyá nőtt és mindegyiknek politikai !mvétkezései lettek. Az persze kétségtelen, hogy ezeknek a véres uccai zavargásoknak, a kor mánybukásnak és az egész rendszer megrendü­lésének a valóságban nem volt oka a Stavisky­1 ügy. Sokkal mélyebbre és régibb időkre vissza­menő elkeseredések robbantak itt ki... Mindamellett, a Stavtekv dolga (és tegyük hozzá a Ghautempe kormánynak ez alkalomból bebizo- nyul't hanyagsága, ügyetlensége, sőt bizonyos fokú lelkiismeretlensége) nélkül most egyelőre az ucca nem avatkozott volna ily brutálisan a politikába. Hiszen azt semmi jóhiszemű ember nem állíthatja, hogy Ohautemps vagy DaliimieT vagy Bonnet mi­niszterek anyagilag érdekelve voltak Stavisky csa­lásaiban. — de azért még sem lehet a politikusokat minden hiba alól felmenteni ez esetben. Sfvasky, az „álmodozó" — Maga Stavisky egyszerűen egy pórul járt ka­landor volt. Mondhatnám: egy rászedett csaló. Mint minden szélhámos, ©z a hallatlanul 'megnyerő, szimpatikus, szuggesztác modorú ernbeT, maga álmodó, fantaszta, könnyen hivő alak volt. Komoly meggyőződése volt, hogy a magyar optánepapirok, amiket ő hatmillióért vett, rövidesen 50U milliót fognak érni. (Ki vagy kik erősítették meg őt e hitében és mennyit kerestek ezen, — az más lapra tartozik.) Stavisky ebiben a hitben csalta a bay-on neá zálogházat. Ahogy már egyszer kipótolta az orleansi csalásaiból származó mankót a bayonnei osalás jövedelméből, úgy számított ő teljes biz­tonsággal arra, hogy a bayonnei hiányokat meg az optánspénzből fogja pótolni és megbukott, mert az optánskassza üres maradt. — Hogy Bonnaure és Garat képviselők ismeT- ték-e az ő csalásait... — ez nem bizonyos, s én a magam részéről nem hiszem. A minisztereknek kétségkívül nem volt fogalmuk Stavisky csaló manővereiről. De hát kötelessé­gük lett volna informálódni, mielőtt vendégül jártak hozzá és minden módon segítségére vol­tak. Hogy maga Chiappe nem ártatlanabb a töb­binél (talán bünösebb), az is bizonyos... De hát akkor vagy békén kellett volna hagyni va­lamennyit s őt ás, (s helyesebben) minden kompro­mittált embert (Chiaippe-ot elsősorban) felfüggesz­teni és a vizsgálóbíró elé állítani. A kormány azonban sem egyik, sem másik utat nem válasz­totta, hanem a tipikus eltussolási metódust: a „fel­felé buktatásokat". Valóságos „chaesé-croisé“-t rendezett: a rendőrtiszt Thomé-t áthelyezte a Nemzeti Színház direktorává, Chiappe ot kor­mányzónak küldte Afrikába — s ha az egész áthe­lyezési táncfigura lefolyik, végül egyedül a sze­gény Favre, a Colédie Fronoalse igazgatója került volna nyugdíjba Stavisky miatt, holott ő volt ta­lán az egyetlen személyiség Parisban, aki életében egyszer se beszélt Síaviskyve'L Garat képviselő ur — a papucs — Más kérdés, hogy miként dűlt be mindenki ennek a csirkefogónak. Hiszen ismerte ön is Sta viskyt, ki nagyon megnyerő ember volt. Főleg a hölgyeket tudta megnyerni. Nagyon jóban volt Garat képviselővel, a könnyed baszk fiúval, akit egész Bayonne szeret. Még jobb viszonyban volt Garatnéval .. és Henri Garatról mindenki tudja, hogy milyen — papucs... Mikor megtudta, hogy 200 millió értékű bon van forgalomban az ő bankocekája terhére, akkor már nem volt számára visszavonulás. Az ő képviselői titulusa volt a fedezet.... Hát ez bizony nagy tá­madási felületet nyújt az egész parlamenti rezsim ellen. — És Bonnaure, a másik honatya? Ez meg szin­te komornyikja volt a szép Sergenek, aki évek óta a maga zsebéből fedezte Bonnaure lapjának, a Volontének deficitjét. A szegény képviselő hány­szor ott strázsált Stavisky előszobájában az akta táskával, várva, hogy Alexandra ur mikor végzi be az aznapi boxleokét... A boxtanár előbb ment be hozzá, mint a képviselő ur. A parlament tekin­télyét az ilyen dolgok nem emelik. — De a sajtóét sem. Azt hiszi, nem derült volna ki már régen az egész Stavisky-ügy, ha az ügyes szélhámosnak nem lett volna hírlapokkal és hír­lapírókkal tele minden zsebe? Az „Intransigeant* közgazdásza csak oly közel állt hozzá, mint a „Petit Párisién* reklámfőnöke. És Georges Bonnet miniszter ur, a stresai elnök, aki személyi kabinettjében Stavisky titkárát alkal­mazta! Ha legalább bevallotta volna! De ez is — az első rémületben — mindent tagad, hazudik a Ház színe előtt. Világos, hogy bünösebbnek látszott, mint amilyen. És maga Stavisky halála? Hisz ön az ő öngyilkosságában? Na látja, — én sem „Crise du personelle** — Mindez (és sok más hasonló, amit igy hamar­jában nem adhatok elő) jó ok volt "a népharagra. De itt mindjárt hangsúlyozni kell (és maguk a kül­földön ezt alkalmasint félreértik, hogy a népharag nem a parlament intézménye ellen irányult, mégcsak nem is a radikális párt ellen. Az égés* dolog személyi izü. Egyes emberekről van szó. (É6 itt persze felmerül az örök kérdés, hogy az emberek kompromittálják-e az intézményeket, vagy hog yinkább az intézmények olyanok, hogy kor­rumpálják az őket vezető embereket? A reakciós jobboldalnak persze ez utóbbi a teóriája . . .) — Tény mindenesetre, hogy ez a válság nem „crise du partement, hanem — „crise du pereo- nelle“. A fiatal generáció egyetlen valamirevaló államférfit sem mutat fel. Nézze bár Doumergue uj kormányát: hisz aki „csak* hatvenesztendős kö­zöttük, az valósággal taknyosszámba megy! — És végül — majd mit mondok arról a népha­ragról! — Szél fújja a harasztot, hogy zörögjön! „on provoque, on exploite . . . Vannak bizonyos érdekeltségek, amelyek minden botrányt mértéktelenül megdagasztanak, nem sajnálják a pénzt sem és szükség esetén ki is pro­vokálják a botrányt, ha magától nem akar ke­letkezni. — Hogy milyen érdekeltségek? . . > — Hát nézzü csak: r a Stavisky-féle bon-okat legnagyobbrészt az ál­lami munkásbiztositók vásárolták össze . . . így sáfárkodnak a munkásság pénzével! De ettől függetlenül: kik a kötelező munkás- és hivatal- nokbiztositás természetes ellenségei? Ugyebár a sokhivatlnoku pénzintézetek és a kapcsolatos nagy­ipari vállalatok. Ugyanezek a csoportok ellenséget természetesen az aranystandard-politikának is. Minden nemzetközi bank (és különösképpen né­hány bizonyos pénzcsoport) csak akkor boldogul, ha a frank devalorizáltatik. Nekik a szilárd frank katasztrófa, amikor a többi valuta bizonytalan. És a Daladier-kormány csakolyan aranyfrankos kor­mány volt, mint Chautemp6 kormánya, vagy a Dou- mergue-é (legalább egyelőre még). — Ha valaki úgy ismeri a titkos mozgató erőket (les „forces" ugyebár? . . .), amint én, akkor tisz­tán láthatja, hogy itt nem az ucca népe küzd radikális politikusok ellen, hanem Franciaország ellen küzd a frank- konlremin: külföldön és belföldön. Roosevelt- től és Montague Normantól Finaly-ig., ; — De erről inkább nem beszéljünk. Ugyanis vannak a mi korunknak ie bálványai. Aranytrónu- son ülő bálványok. És haalndónak nem ajánlatos leleplezni az „istenek" titkait . . . Benedek Károly. ■BHHBtapn Kettős gyilkossággal végződött a zsitvafedémesi táncmulatság Nyitra, február 19. (Saját imunkatársuaik- től.) A zsitvafedémesi szövetkezet a napokiban táncmulatságot rendezett, amelyen a helybeli és környékibeli fiatalság nagyszámban vett részt. A zeneszó és ital mellett vígan folyó mulatozást váratlan veszekedés váltotta fel. Két ittas legény valami csekélység miatt összekapott és pillanatok alatt parázs vereke­dés fejlődött ki, amelynek során Hudik József ondrohói legény élesre fent zsebkésével fejbeszurta Kosziba Bélát, aki vérbeborulva földre bukott. A merénylő tette elkövetése után elmenekült a vendéglő­ből és követte őt két barátja, Qpeta Antal és Oláh József. Néhány legény üldözőbe vette a három cimborát s amikor a Cétényke patak fölött elvezető hidra értek, hirtelen lövések dördültek el. Opeta An­talt egyik lövés fejen találta, a legény súlyos sebesülésiével azonban tovább szaladt s csak a falu határában vesztette el eszméletét. Az orvos megállapította, hogy a vadászpuskából leadott lövés Opeta szemé­be fúródott, a golyó az agyat is megsértette s kevés remény van életben maradásához. Opetát különben kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta. A csendőrség az időközben bevezetet nyomozás folyamán letartóztatta a késelő Hudik Józse­fet, akit kihallgatása után beszállítottak a biróság fogházába, annál is inkább, mivel időközben az összeszurkált Kosziba súlyos sérülései­be belehalt. Ugyancsak nyomozott a csendőrség az Opeta elleni gyilkos merénylet tettese után és ala­pos gyanú merült fel T-uran Pál fedémesi le­gény ellen. Túrán szívósan tagad és alibit is igyekszik igazolni, azonban többen terhelő vallomást tettek ellene. Túrán különben köz­ismert vadorzó, nagyszerű céllövő s a jelek szerint a végzetes „mesterlövést* ő adta le. Beszállították a fogházba. ___7

Next

/
Oldalképek
Tartalom