Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-18 / 41. (3372.) szám
1934 február 18, vasárnap. Saját érdekében! Nem lehet Önnek mindegy, hogy milyen ásványvizet szolgálnak fel. Ha kifejezetten -„Mattom Giesshübler“-t rendel, biztos lehet abban, hogy egy elsőrangú, jóizü ásványvizet kap. az ütközetekben összesen 9 asszony és 2 gyermek halt meg, kivéve azokat az asszonyokat és gyermekeket, akiket a szociáldemokraták lőttek agyon. A polgári halottak száma összesen 137. Doüfuss nyilatkozik a magyar sajtónak Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Budapesti Hírlap mai száma hosszabb nyilatkozatot közöl Dolifuss osztrák kancellártól. A kancellár az osztrák eseDoumergue hamarosan nehéz helyzetbe kerül? A radikálisok a kormány ellen fordulnak - Ellenzéki blokk alakult Paris, február 17. A kamara ma egyhangúan elhatározta, hogy negyvennégy tagú vizsgáló-bizottságot küld ki a Stavisky-botrány kivizsgálására. Az a szociáldemokrata javaslat, amely kívánta, hogy a bizottságot bírói joggal ruházza föl, csaknem kellemetlen helyzetbe hozta a kormányt, mert Cheron miniszter ellenezte a javaslatot és fölvetette a bizalmi kérdést egy olyan pillanatban, amikor KSftSBjgBBHBHMMftM a Házban nem tartózkodott elég kormánypárti képviselő. A helyzetet a Ház elnöke mentette meg, amennyiben félbeszakította az ülést és közben mozgósította a kormánypárti képviselőket. A balpártok 132 ellenzéki képviselője közös frontot alkotott és közös manifesztumban tiltakozik az ellen, hogy a Stavisky-botrányt a jobboldal politikai akciókra használja ki. A baloldali csoport megalakította a „francia munkásság és a demokrácia szabadságának védelmére1' irányuló párfközi csoportot. A radikális párt megengedte tagjainak, hogy belátásuk szerint csatlakozzanak az uj alakulathoz. A radikális párt közeli kongresszusa után a Doumergue-kormány nehéz helyzetbe kerülhet, mert a radikálisok egyre kritikusabban tekintenek az uj kormányra. ményekről és azok következményeiről egyebek között a köv 'kezüket mondotta: v égre egyszer meg kell vonni a határvonalat a szociáldemokrata párt és a munkásság között. A szociáldemokrata pártot feloszlattuk. Ezen az intézkedésen nem változtathatunk. Ami azonban a munkásságot illeti, egészen természetes, hogy kormányunk biztosítani igyekszik az osztrák munkásság jogait, még pedig mind az általános jogokat, mind pedig a szociálpolitikai igényeket. A mi politikánk a megbékülés politikája. Emellett azonban természetes, hogy a zavargások vezetői ellen az eljárást le kell folytatnunk. Láthatják, hogy a városi munkásházak valóságos kiépített erősségek voltak betonka vernákkal és beton-gépíegyverfedezékekkel. A fegyverkészletekről, amelyek a szociáldemokraták részére rendelkezésre állottak, eleget olvashattak. Mindezeket a felszereléseket az állam ellen halmozták össze s egy offenziva esetén a kormány és a közrend ellen akarták fölhasználni. A puccskísérlet szerencsére összeomlott, s most következik annak likvidálása. Az osztrák kormány az egész vonalon rendkívüli erkölcsi megerősödésre tett szert. Arról az útról, amelyre ráléptünk, le nem térünk. Kamp! levele Dollfusshoz Prága, február 17. Hampl, a csehszlovák szociáldemokrata párt vezetője Dolifuss kancellárhoz hosszabb levelet intézett, amelyben rendkívül udvarias hangon ugyan, de erélyesen tiltakozik az osztrák kormánynak a polgárháború leverése után foganatosított megtorló intézkedései ellen. Hampl megállapítja, hogy a csehszlovák szociáldemokraták fölháhorodással figyeltek az osztrák eseményeket s különösen az ellen tiltakoznak, hogy most sebesült foglyokat végeznek ki Bécsben. Az osztrák szocíák’.e’ ok nía párt soha nem volt bolsevista tendenciájú s m vádolható felforgató törekvésekkel. Hampl levelének végén kifejti, hogy ezt az írást n? vegye .Dolifuss az osztrák heliigyekbe való be? ozásna-K. óvszer a csehszlovák szocia - ráták már beavatkoztak Ausztria belügyeibe, akkor, amikor akciót fejtettek ki évekkel ezelőtt a 100 milliós osztrák kölcsön jegyzésére. A csehszlovák szociáldemokrácia óva inti Dollfusst a poigárháboru folytatásától. A levelet Hampl elíiGit és Dundr titkár irta alá. Hampl a levél elküldéséről értesítette Vanderveldét, a II. inter- nacionálé Brüsszelben székelő elnökét és az európai szociáldemokrata pártokat. A magyarországi szociáldemokraták szolidárisait az osztrák munkássággá! Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyarországi szociáldemokrata párt pénteken este választmányi ülést tartott, amelyen Buohinger Manó nagy elismeréssel beszélt az osztrák szociáldemokrata munkásság önfeláldozó kitartásáról. A választmány szolidaritását fejezte ki a sokat szenvedett osztrák munkásokkal és egyben azt a reményét hogy az esetleg Magyarországra menekülő osztrák munkások számára a magyar kormány menedékjogot fog biztosítani. AWWVAAAT Mussolini, Dolifuss és Gömbös márciusban konferenciára ül össze Rómában Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A budapesti sajtó értesülése szerint Suvich olasz külügyi államtitkár budapesti látogatása kétségtelen jele annak, hogy Mussolini elérkezettnek látja az időt arra, hogy erőteljes akcióba lépjen, s különösen a Duna völgyében elősegítse a gazdasági és politikai nehézségek tisztázását. Suvich látogatásának célja a magyar lapok jelentése Szerint az, hogy római konferenciát készítsen elő. Mussolini, Gömbös és Dolifuss március folyamán Rómában behatóan meg fogják tárgyalni ezeket a kérdéseket. A hármas konferencia eredményessége sokban függ attól is, hogy milyen magatartást fog tanúsítani Franciaország és Németország. Szoros gazdasági és politikai együttműködés Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztőségiünk telefon jelentése-) Suvidi olasz külügyi államtitkár február 21-én, szerdán érkezik Budapestre. A „Magyarország" Suvích budapesti látogatásával foglalkozva, Gömbös és Dolifuss római útjaival kapcsolatban arról i-r, hogy szoros olasz—osztrák—magyar gazdasági és politikai együttműködés van kialakulóban. Illetékes helyen azizal a hírrel kapcsolatban, hogy március folyamán Gömbös és Dolifuss Rómába utazik és ott véglegesítik Mussoliniival a Budapesten folytatott tárgyalások eredményeit, kijelentik, hogy valóban szó van erről az utazásról. Az utazás végleges időpontját azonban csak Suvich jövőheti budapesti látogatása alkalmával állapítják meg. Egyébként politikai és gazdasági körökben nagy érdeklődést keltett az a bír, hogy Dolifuss legutóbbi budapesti tartózkodása alatt nagyjelentőségű gazdasági kérdéseket tárgyalt Gömbössel. E tárgyalások befejezése, illetve az elvi megállapodások konkretizálása Rómában fog megtörténni a három állam- férfiú találkozóján. A tárgyalások következtében Ausztria és Magyarország között a gazdasági kapcsolatokat még szorosabbra fűzik és a két ország gazdasági és politikai együttműködését még szervesebben kiépítik. Illetékes helyen kijelentik még, hogy Magyarország mindenkor készen áll a legszorosabb gazdasági együtt működésre, de énnek olyan széleskörű technikai előfeltételéi vannak, hogy azok hosszabb beható tárgyalást igényelnek. Amíg a bevezető tárgyalások meg nem indultak és be nem fejeződtek, ebiben a kérdésben állást foglalni teljességgel lehetetlen. Második szecessziós Ikyéwt Ida: TcábU Bcddwút Adél a ide ugyan nem ült az asztalhoz, de’ azért a tálcán elébe rakott ételeket kitűnő étvággyal ette meg. Edémymosogatás és tö- rölgetés után Saindersocuék és Mary Lou még egy órácskát, üldögéltek a nappaliban, ahol furcsa összevisszaságban álltak a különböző korokból származó bútorok. Némelyik szép volt, a másik csúnya, de ászért jól megfértek egymás mellett. Aztán kisétálták az állomáshoz, ezúttal gyalog, mert jól esett a járás a bőséges ebeid után. Billynek csak annyit mondtak, hogy szüleinek egy időire kell utaznia és ő ezalatt itt fog lakni, a nagymamánál, Adelaide néninél és a macskánál, aminek a kisfiú, a gyermekek édes önzésével, nagyon örült* Még túl fiatal •yolt ahhoz, hogy átérezze a hosszú elválás jelentőségét, viszont boldoggá tette a gondolat, hogy vidéken fog lakni, ahol kert vau, sok levegő és szabadság. Afelől sem volt kétsége Billynek, hogy a két idős hölgy kényeztetni. é's becézni fogja, mikor pedig megtudta, hogy Mary Lou is kiköltözik vele, végleg telidben levőnek találta a dolgot. Clara örült neki, hogy a gyerek „ilyen köny- nyen vette az ügyet", de azért anyaszivébe kicsit beleszurt a féltékenység, amiért a fiacskája ilyen közönyösen fogadja a válást. „Nem mintha azt akarnám, hogy bánkódjék". — tett© hozzá gyorsan. Mary Lou védelmébe vette a fiatalembert. — Még nagyon kicsi és nemi érti a dolgokat. Egészen bizonyos, hogy amint elutaztál, nagyon hiányzol majd neki és rettentően fog vágyódni utánad. — Azt már nem mondta el, amit pedig Billy alapos ismeretéiben szintén megjósolhatott volna: hogy ez nem fog soká (6) tartani, az ifjú hamarosan elfelejti a bánatot, hamar jókedve lesz megint • ■. A gyerek mind ilyen — gondolta Mary Lou — de akárhány felnőtt is. Sajnos, ezért nem minden felnőttnek van meg ez a szerencsés képessége — tette hozzá magában. A hátralevő kis idő gyorsan telt, Mary Lcu- nak legalább úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan. A házat már kitakarították, a holmik egy részét beraktározták, másiik részét barátoknak, ismerősöknek adták el. Szombat délután Sau- dersonék a boltokat bújták, könnyű ruháikat, trópusi felszerelést vásároltak, Mary Lou és Billy meg a Shore Roadon sétáltak, a gyerek vidáman, gondtalanul, Mary Lou elnehezedő szívvel. Aztán az a nap is eljött, mikor darának és Howardnak el kellett búcsúzni kisfiúktól. Mind a keltem kimentek Billyvel Oak- dalebe. Mary Lou egyedül maradt otthon, bolyongott az üres háziban, amely mintha csak kísérlete volna már a régi. kedves hajléknak. Eltűntek a megszokott bútorok, melyekkel annyi évet töltött együtt, a falak busán mutatták a képek nyomát, a szönyegtelen padló sirt a lépték alatt. Mary Lou boldogtalan volt és félt a jövőtől. Úgy beszélték meg, hogy a Sandersonék indulását követő éjszakát egyik ismerős szomszédjuknál tölti és megvárja, amiig másnap reggel a még ott maradt kevés bútort, az ágyaikat, szekrényeket és az utolsó néhány széket elszállítják. Mielőtt Sandersonék visszajöttek Oakdale- ből, Larry meglátogatta Mary Lenit. Nézte az ürességet, a lezárt, leszavazott málháikat, a kopott utazótáskákat, aztán a sápadt Mary Lomra tekintett, aki most különösképpen egészen csendes volt — és hirtelen elhatározással azon porosán elcipelte vacsorázni. Átöltözni úgy se tudott volna Mary Lou, mert minden holmiját kiküldte már Oakdalebe. Mikor a feketénél tartottak, azt mondta Larryuak. — Olyan messze leszel tőlem. Hiányozni fogsz, tudod? — Tévedés. Oakdale alig egy-két órányira van. Tőlem ugyan nemi szabadulsz ilyen kömy- nyen. És alaposan utánanézek annak az állás- ügynek is. Bizd csak a dolgot Larry bácsira! — Tár saikod ónod állást keress nekem — kérte Mary Lou. — „Szelíd, jómodoru fiatal hölgy, stb." A szelíd, jómodoru hölgy én volnék. Tudok felolvasni és tudom a karosszéket a kályhához tolni és tálcán odavinni az ebédet az ágyhoz és zajtalanul lehúzni az ablak- redőnyt. Mind ebiben tökéletes vagyok. Adelaide néninél jártam iskolába! Larry ugyan sosem találkozott a kövér és szenvedő hölggyel,' de Mary Lou leírásából kitünően ismerte. Elnevette magát, aztán hirtelen újra elkomolyodott. — Tréfán kiviül, ha ilyen állást tudnánk találni, az nagyszerű lenne. — Ez körülbelül minden, amihez értek -- vallotta be Mary Lou félénken. — Föl a fejjel, hallod? — rendelkezett Lar- ry. — Ha buslakodol, egyszerűen feleségül veszlek- Akkor aztán annyi dolgod lesz, hogy ki se látszol belőle. Clara és Howard késő éjjel érkeztek haza Oakdaleből. Clara szemei nagyon vörösek voltak, csinos férje pedig feltűnő nagyokat hallgatott. Másnap reggel Mary Lou kikisérte őket a hajóhoz. Larry is megjelent, valamint még néhány barátjuk, köztük egy-két régi kollega. A hajó Angliáiba ment, ott kellett Sander.Somáknak az expedíció többi tagjával találköÉniok, onnan aztán már együtt indulnak tovább India felé. A kikötő izgalmas élmény volt 'és Mary bonra megint rászállt a vágyakozás, idegen országokat, furcsa vidékeket látni. Hajók fedélzetén szeretett volna üldögélni, a hullámok, zúgását hallgatni, nézni az örök mozgásnak, a színek végtelen változásának azt a csodáját, amit úgy hívnak: tenger. Aztán egyszerre vége volt mindennek, a bagó lassan elhúzott j a parktól, a fedélzeten Clara lengette a zsebkendőjét, mellette Howard a kalapjával integetett ... Larry szorosan fogta Mary Lou kezét, de a lány nem érezte. Hiába állt mellette Larry, hiába volt száz ember körülötte, akik minid integettek, buesuzkodlak, istenítiozzádot kiáltottak Mary Lou halálosan egyedül érezte magát. Olyan fájdalmas magány, olyan elhagyatottság szakadt rá, mintha ő lenne az egyetlen élőlény a megváltozott és hirtelen ellenségessé vált világban. Larry meghívta gyors ebédre, mert vissza kellett sietnie a szerkesztőségbe. Mary Lou vigasztalására irtózatosan nagy adag csirkét rendelt, de a kislánynak ez egyszer nem volt étvágya és alig várta, hogy a földalattin haza siethessen az üres, visszhangzó házba. Itt gubbasztott, amíg az utolsó butorszálliitó kocsi megérkezett és megrakodva ismét elindult. Akikor lezárta a házat és átadta a kulcsokat a gondnoknak. Mire mindez megtört ónt, késő este lett, átment hát a kedves szoimszédasz- szonyhoz, aki felajánlotta, hogy töltse nála ezt az éjszakát. Vacsorát sem akart enni, egyenesen bebújt az ágyba abban a rettenetesen idegen szobában. Fiatalság, egészség és bőven ontott könnyek hamarosan elaltatják az embert. Reggel pedig a beáradó édes napsütésben, Mary Lou valahogy nem látta olyan sötétnek a helyzetet. Vége mindennek, otthona nincs többé, legokosabb, ha nyugodtan szembenéz ezzel a ténnyel. De legalább miég ma viszontlátja azt a drága, csirkefogó Billyt- Majd igyekszik segítségére lenni Jennings mamának és minden türelmét össe ...dl, hogy meghallgassa Adela ide néni \ ,'g > érhet étién előadását számos betegségéről. Larry is gyakran kijön majd látogatóba és a ragyogó alkalom is elérkezik — a megfelelő állás — el kell érkeznie, mindig akkor jön. mikor legnagyobb a baj! Folytatjuk 2
