Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-18 / 41. (3372.) szám

1934 február 18, vasárnap. Saját érdekében! Nem lehet Önnek mindegy, hogy milyen ásványvizet szolgálnak fel. Ha kifeje­zetten -„Mattom Giesshübler“-t rendel, biztos lehet abban, hogy egy elsőrangú, jóizü ásványvizet kap. az ütközetekben összesen 9 asszony és 2 gyermek halt meg, kivéve azokat az asszonyokat és gyer­mekeket, akiket a szociáldemokraták lőttek agyon. A polgári halottak száma összesen 137. Doüfuss nyilatkozik a magyar sajtónak Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Budapesti Hírlap mai száma hosszabb nyilatkozatot közöl Dolifuss osztrák kancellártól. A kancellár az osztrák ese­Doumergue hamarosan nehéz helyzetbe kerül? A radikálisok a kormány ellen fordulnak - Ellenzéki blokk alakult Paris, február 17. A kamara ma egyhan­gúan elhatározta, hogy negyvennégy tagú vizs­gáló-bizottságot küld ki a Stavisky-botrány kivizsgálására. Az a szociáldemokrata javas­lat, amely kívánta, hogy a bizottságot bírói joggal ruházza föl, csaknem kellemetlen hely­zetbe hozta a kormányt, mert Cheron minisz­ter ellenezte a javaslatot és fölvetette a bi­zalmi kérdést egy olyan pillanatban, amikor KSftSBjgBBHBHMMftM a Házban nem tartózkodott elég kormány­párti képviselő. A helyzetet a Ház elnöke mentette meg, amennyiben félbeszakította az ülést és közben mozgósította a kormánypárti képviselőket. A balpártok 132 ellenzéki képviselője kö­zös frontot alkotott és közös manifesztumban tiltakozik az ellen, hogy a Stavisky-botrányt a jobboldal politikai akciókra használja ki. A baloldali csoport megalakította a „francia munkásság és a demokrácia szabadságának védelmére1' irányuló párfközi csoportot. A ra­dikális párt megengedte tagjainak, hogy be­látásuk szerint csatlakozzanak az uj alaku­lathoz. A radikális párt közeli kongresszusa után a Doumergue-kormány nehéz helyzetbe kerülhet, mert a radikálisok egyre kritiku­sabban tekintenek az uj kormányra. ményekről és azok következményeiről egyebek között a köv 'kezüket mondotta: v égre egyszer meg kell vonni a határ­vonalat a szociáldemokrata párt és a munkásság között. A szociáldemokrata pártot feloszlattuk. Ezen az intézkedésen nem változtathatunk. Ami azonban a munkásságot illeti, egészen természe­tes, hogy kormányunk biztosítani igyekszik az osztrák munkásság jogait, még pedig mind az általános jogokat, mind pedig a szociálpolitikai igényeket. A mi politikánk a megbékülés politi­kája. Emellett azonban természetes, hogy a za­vargások vezetői ellen az eljárást le kell folytat­nunk. Láthatják, hogy a városi munkásházak valóságos kiépített erősségek voltak betonka vernákkal és beton-gépíegyverfedezékekkel. A fegyverkészletekről, amelyek a szociáldemokra­ták részére rendelkezésre állottak, eleget olvas­hattak. Mindezeket a felszereléseket az állam ellen halmozták össze s egy offenziva esetén a kormány és a közrend ellen akarták fölhasznál­ni. A puccskísérlet szerencsére összeomlott, s most következik annak likvidálása. Az osztrák kormány az egész vonalon rendkívüli erkölcsi megerősödésre tett szert. Arról az útról, amelyre ráléptünk, le nem térünk. Kamp! levele Dollfusshoz Prága, február 17. Hampl, a csehszlovák szo­ciáldemokrata párt vezetője Dolifuss kancellár­hoz hosszabb levelet intézett, amelyben rendkí­vül udvarias hangon ugyan, de erélyesen tiltako­zik az osztrák kormánynak a polgárháború le­verése után foganatosított megtorló intézkedései ellen. Hampl megállapítja, hogy a csehszlovák szociáldemokraták fölháhorodással figyeltek az osztrák eseményeket s különösen az ellen tilta­koznak, hogy most sebesült foglyokat végeznek ki Bécsben. Az osztrák szocíák’.e’ ok nía párt soha nem volt bolsevista tendenciájú s m vádolható felforgató törekvésekkel. Hampl leve­lének végén kifejti, hogy ezt az írást n? vegye .Dolifuss az osztrák heliigyekbe való be? o­zásna-K. óvszer a csehszlovák szocia - rá­ták már beavatkoztak Ausztria belügyeibe, ak­kor, amikor akciót fejtettek ki évekkel ezelőtt a 100 milliós osztrák kölcsön jegyzésére. A cseh­szlovák szociáldemokrácia óva inti Dollfusst a poigárháboru folytatásától. A levelet Hampl el­íiGit és Dundr titkár irta alá. Hampl a levél el­küldéséről értesítette Vanderveldét, a II. inter- nacionálé Brüsszelben székelő elnökét és az európai szociáldemokrata pártokat. A magyarországi szociál­demokraták szolidárisait az osztrák munkássággá! Budapest, február 17. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A magyarországi szo­ciáldemokrata párt pénteken este választmányi ülést tartott, amelyen Buohinger Manó nagy el­ismeréssel beszélt az osztrák szociáldemokrata munkásság önfeláldozó kitartásáról. A választ­mány szolidaritását fejezte ki a sokat szenvedett osztrák munkásokkal és egyben azt a reményét hogy az esetleg Magyarországra menekülő osz­trák munkások számára a magyar kormány me­nedékjogot fog biztosítani. AWWVAAAT Mussolini, Dolifuss és Gömbös márciusban konferenciára ül össze Rómában Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A budapesti sajtó értesülése szerint Suvich olasz külügyi államtitkár budapesti látogatása kétségtelen jele annak, hogy Mussolini elérkezettnek látja az időt arra, hogy erőteljes akcióba lépjen, s különösen a Duna völgyében elősegítse a gaz­dasági és politikai nehézségek tisztázását. Su­vich látogatásának célja a magyar lapok je­lentése Szerint az, hogy római konferenciát ké­szítsen elő. Mussolini, Gömbös és Dolifuss már­cius folyamán Rómában behatóan meg fogják tárgyalni ezeket a kérdéseket. A hármas kon­ferencia eredményessége sokban függ attól is, hogy milyen magatartást fog tanúsítani Fran­ciaország és Németország. Szoros gazdasági és politikai együttműködés Budapest, február 17. (Budapesti szerkesz­tőségiünk telefon jelentése-) Suvidi olasz kül­ügyi államtitkár február 21-én, szerdán érke­zik Budapestre. A „Magyarország" Suvích budapesti látoga­tásával foglalkozva, Gömbös és Dolifuss ró­mai útjaival kapcsolatban arról i-r, hogy szoros olasz—osztrák—magyar gazdasági és politikai együttműködés van kialakulóban. Illetékes helyen azizal a hírrel kapcsolat­ban, hogy március folyamán Gömbös és Doli­fuss Rómába utazik és ott véglegesítik Musso­liniival a Budapesten folytatott tárgyalások eredményeit, kijelentik, hogy valóban szó van erről az utazásról. Az uta­zás végleges időpontját azonban csak Su­vich jövőheti budapesti látogatása alkalmá­val állapítják meg. Egyébként politikai és gazdasági körökben nagy érdeklődést keltett az a bír, hogy Doli­fuss legutóbbi budapesti tartózkodása alatt nagyjelentőségű gazdasági kérdéseket tár­gyalt Gömbössel. E tárgyalások befejezése, illetve az elvi megállapodások konkretizálása Rómában fog megtörténni a három állam- férfiú találkozóján. A tárgyalások következ­tében Ausztria és Magyarország között a gaz­dasági kapcsolatokat még szorosabbra fűzik és a két ország gazdasági és politikai együtt­működését még szervesebben kiépítik. Ille­tékes helyen kijelentik még, hogy Magyarország mindenkor készen áll a leg­szorosabb gazdasági együtt működésre, de énnek olyan széleskörű technikai előfelté­teléi vannak, hogy azok hosszabb beható tárgyalást igényelnek. Amíg a bevezető tárgyalások meg nem indul­tak és be nem fejeződtek, ebiben a kérdésben állást foglalni teljességgel lehetetlen. Második szecessziós Ikyéwt Ida: TcábU Bcddwút Adél a ide ugyan nem ült az asztalhoz, de’ azért a tálcán elébe rakott ételeket kitűnő étvággyal ette meg. Edémymosogatás és tö- rölgetés után Saindersocuék és Mary Lou még egy órácskát, üldögéltek a nappaliban, ahol furcsa összevisszaságban álltak a különböző korokból származó bútorok. Némelyik szép volt, a másik csúnya, de ászért jól megfértek egymás mellett. Aztán kisétálták az állomáshoz, ezúttal gya­log, mert jól esett a járás a bőséges ebeid után. Billynek csak annyit mondtak, hogy szü­leinek egy időire kell utaznia és ő ezalatt itt fog lakni, a nagymamánál, Adelaide néninél és a macskánál, aminek a kisfiú, a gyermekek édes önzésével, nagyon örült* Még túl fiatal •yolt ahhoz, hogy átérezze a hosszú elválás jelentőségét, viszont boldoggá tette a gondo­lat, hogy vidéken fog lakni, ahol kert vau, sok levegő és szabadság. Afelől sem volt két­sége Billynek, hogy a két idős hölgy kényez­tetni. é's becézni fogja, mikor pedig megtudta, hogy Mary Lou is kiköltözik vele, végleg telidben levőnek találta a dolgot. Clara örült neki, hogy a gyerek „ilyen köny- nyen vette az ügyet", de azért anyaszivébe kicsit beleszurt a féltékenység, amiért a fiacs­kája ilyen közönyösen fogadja a válást. „Nem mintha azt akarnám, hogy bánkódjék". — tett© hozzá gyorsan. Mary Lou védelmébe vette a fiatalembert. — Még nagyon kicsi és nemi érti a dolgo­kat. Egészen bizonyos, hogy amint elutaztál, nagyon hiányzol majd neki és rettentően fog vágyódni utánad. — Azt már nem mondta el, amit pedig Billy alapos ismeretéiben szintén megjósolhatott volna: hogy ez nem fog soká (6) tartani, az ifjú hamarosan elfelejti a bánatot, hamar jókedve lesz megint • ■. A gyerek mind ilyen — gondolta Mary Lou — de akárhány felnőtt is. Sajnos, ezért nem minden felnőtt­nek van meg ez a szerencsés képessége — tette hozzá magában. A hátralevő kis idő gyorsan telt, Mary Lcu- nak legalább úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan. A házat már kitakarították, a holmik egy ré­szét beraktározták, másiik részét barátoknak, ismerősöknek adták el. Szombat délután Sau- dersonék a boltokat bújták, könnyű ruháikat, trópusi felszerelést vásároltak, Mary Lou és Billy meg a Shore Roadon sétáltak, a gyerek vidáman, gondtalanul, Mary Lou elnehezedő szívvel. Aztán az a nap is eljött, mikor dará­nak és Howardnak el kellett búcsúzni kis­fiúktól. Mind a keltem kimentek Billyvel Oak- dalebe. Mary Lou egyedül maradt otthon, bo­lyongott az üres háziban, amely mintha csak kísérlete volna már a régi. kedves hajléknak. Eltűntek a megszokott bútorok, melyekkel annyi évet töltött együtt, a falak busán mu­tatták a képek nyomát, a szönyegtelen padló sirt a lépték alatt. Mary Lou boldogtalan volt és félt a jövőtől. Úgy beszélték meg, hogy a Sandersonék indulását követő éjszakát egyik ismerős szom­szédjuknál tölti és megvárja, amiig másnap reggel a még ott maradt kevés bútort, az ágyaikat, szekrényeket és az utolsó néhány széket elszállítják. Mielőtt Sandersonék visszajöttek Oakdale- ből, Larry meglátogatta Mary Lenit. Nézte az ürességet, a lezárt, leszavazott málháikat, a kopott utazótáskákat, aztán a sápadt Mary Lomra tekintett, aki most különösképpen egé­szen csendes volt — és hirtelen elhatározás­sal azon porosán elcipelte vacsorázni. Átöl­tözni úgy se tudott volna Mary Lou, mert minden holmiját kiküldte már Oakdalebe. Mikor a feketénél tartottak, azt mondta Larryuak. — Olyan messze leszel tőlem. Hiányozni fogsz, tudod? — Tévedés. Oakdale alig egy-két órányira van. Tőlem ugyan nemi szabadulsz ilyen kömy- nyen. És alaposan utánanézek annak az állás- ügynek is. Bizd csak a dolgot Larry bácsira! — Tár saikod ónod állást keress nekem — kérte Mary Lou. — „Szelíd, jómodoru fiatal hölgy, stb." A szelíd, jómodoru hölgy én vol­nék. Tudok felolvasni és tudom a karosszéket a kályhához tolni és tálcán odavinni az ebé­det az ágyhoz és zajtalanul lehúzni az ablak- redőnyt. Mind ebiben tökéletes vagyok. Ade­laide néninél jártam iskolába! Larry ugyan sosem találkozott a kövér és szenvedő hölggyel,' de Mary Lou leírásából kitünően ismerte. Elnevette magát, aztán hir­telen újra elkomolyodott. — Tréfán kiviül, ha ilyen állást tudnánk találni, az nagyszerű lenne. — Ez körülbelül minden, amihez értek -- vallotta be Mary Lou félénken. — Föl a fejjel, hallod? — rendelkezett Lar- ry. — Ha buslakodol, egyszerűen feleségül veszlek- Akkor aztán annyi dolgod lesz, hogy ki se látszol belőle. Clara és Howard késő éjjel érkeztek haza Oakdaleből. Clara szemei nagyon vörösek vol­tak, csinos férje pedig feltűnő nagyokat hall­gatott. Másnap reggel Mary Lou kikisérte őket a hajóhoz. Larry is megjelent, valamint még néhány barátjuk, köztük egy-két régi kollega. A hajó Angliáiba ment, ott kellett Sander.Somáknak az expedíció többi tagjával találköÉniok, onnan aztán már együtt indul­nak tovább India felé. A kikötő izgalmas élmény volt 'és Mary bon­ra megint rászállt a vágyakozás, idegen or­szágokat, furcsa vidékeket látni. Hajók fedél­zetén szeretett volna üldögélni, a hullámok, zúgását hallgatni, nézni az örök mozgásnak, a színek végtelen változásának azt a csodáját, amit úgy hívnak: tenger. Aztán egyszerre vége volt mindennek, a bagó lassan elhúzott j a parktól, a fedélzeten Clara lengette a zseb­kendőjét, mellette Howard a kalapjával inte­getett ... Larry szorosan fogta Mary Lou ke­zét, de a lány nem érezte. Hiába állt mellette Larry, hiába volt száz ember körülötte, akik minid integettek, buesuzkodlak, istenítiozzádot kiáltottak Mary Lou halálosan egyedül érezte magát. Olyan fájdalmas magány, olyan elhagyatottság szakadt rá, mintha ő lenne az egyetlen élőlény a megváltozott és hirtelen el­lenségessé vált világban. Larry meghívta gyors ebédre, mert vissza kellett sietnie a szerkesztőségbe. Mary Lou vigasztalására irtózatosan nagy adag csirkét rendelt, de a kislánynak ez egyszer nem volt étvágya és alig várta, hogy a földalattin haza siethessen az üres, visszhangzó házba. Itt gub­basztott, amíg az utolsó butorszálliitó kocsi megérkezett és megrakodva ismét elindult. Akikor lezárta a házat és átadta a kulcsokat a gondnoknak. Mire mindez megtört ónt, késő este lett, átment hát a kedves szoimszédasz- szonyhoz, aki felajánlotta, hogy töltse nála ezt az éjszakát. Vacsorát sem akart enni, egye­nesen bebújt az ágyba abban a rettenetesen idegen szobában. Fiatalság, egészség és bőven ontott könnyek hamarosan elaltatják az embert. Reggel pedig a beáradó édes napsütésben, Mary Lou vala­hogy nem látta olyan sötétnek a helyzetet. Vége mindennek, otthona nincs többé, leg­okosabb, ha nyugodtan szembenéz ezzel a ténnyel. De legalább miég ma viszontlátja azt a drága, csirkefogó Billyt- Majd igyekszik se­gítségére lenni Jennings mamának és minden türelmét össe ...dl, hogy meghallgassa Ade­la ide néni \ ,'g > érhet étién előadását számos betegségéről. Larry is gyakran kijön majd látogatóba és a ragyogó alkalom is elérkezik — a megfelelő állás — el kell érkeznie, min­dig akkor jön. mikor legnagyobb a baj! Folytatjuk 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom