Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-11 / 35. (3366.) szám

1384 február 11, Tasámap. <PRXGA!-A\AotARH!RLAI> 17 ASSlÓHUOIt ÍAÍAA Ne fuss a férfi után! Jgec. kedves fiatal asszony barátnőm kere­eet* fel a minap. — Te megértő asszony és jó barátnő vagy, bizalmas dolgot közlök veled, ibizitos«an tudsz az éu bajomon jót.anáccsa;l segíteni. Megszoktam, hogy barátnőim gyakran ön- tik ki szivüket előttem, ezért cseppet sem le­pődtem meg a bejelentésen. Szép barátnőm,— nevezzük Annának, — négy esztendő előtt vesztette el férjét. Gyermektelenül maradt, csak két fitestvére van, akik segítik anyagi­lag, de lelki problémáinak megoldásában nem tudnak neki segíteni. Anna asszony mélysége­sen gyászolta férjét, de idő múltával lassan­ként mégis megbarátkozott azzal a gondolat­tal, amit fivérei és jpbarátnői állüardóan han­goztattak: újra férjhez kell menni. Néhány hó­nap óta Anna újra kivirült. Élénk lett, gon­dosabban öltözködött és úgy viselkedett, mint akit, benső öröm és izgalom füt. Senkinek sem szólt egy szét sem, mi barátnők pedig hősie­sen nem kérdezősködtünk. Most maga szólalt meg minden biztatás nélkül: — Félesztendővel ezelőtt megismerkedtem egy úrral — itt egy jónevü orvos nevét em­lítette — akit társaságban többször láttam. Képzelheted, mennyire megörültem, amikor láttam, hogy ő az asztalszomszédom. Egész este csak velem foglalkozott, hazakisért és célzást tett arra, hogy máskor is szeretne ta­lálkozni velem. Ez meg is történt. Nyár lévén, szép meleg estékem elmentem vele néhányszor sétálni, sőt vacsorázni is. A doktor, diszkré­ten bár, de tagadhatatlanul tette a sz‘pet, de olyan formában, hogy viselkedéséből csak há­zasságra lehetett következtetni. Erre az időre esik, hogy régebbi korábbi meghívásra vidéki' rokonokhoz kellett utaznom néhány hétre. A doktor miatt azonban már táz nap múlva visz- szajöttem, mig a tizna.pi távoliét alatt levélben érintkeztünk. Hazaérkezésem után telefonálj iám neki, egyszer találkoztunk te, azután a doktor elhallgatott, nem jelentkezett. Nem tudtam mire vélni ha Ugatását , többször tele­fonáltam, majd írtam neki. Levelemre igen udvariasa® válaszolt, hogy mindeö Idejét 'el­foglalja kórházi és magánpraxisa, ráadásul szállóvendégei érkeztek. Amint teheti, felke­res. Három hónap telt el így. Egy hét előtt véletlenül találkoztunk hangversenyem. Kedves és előzékeny volt, megigéTte, hogy felhív. Nem tette. Akkor aztán én hívtam fel — per­sze, álnév alatt, nem akartam, hogy akár a szobaleánya, vagy bárki más tudja, hogy én keresem. Rápiritottam mulasztásáért és meg­hívtam teára- Hallgatólag örömmel fogadta meghívásomat, de a kitűzött idő előtt szoba­leánya lemondta a látogatást azzal, hogy a doktor ur, sajnos, nem mehet el. Azóta egyik nap múlik el a másik után. de a doktor nem jelentkezett. Én ezt nem értem, ezért jöttem hozzád, tudom, te ismered a dok­tort- beszélj vele, tudd meg, mi történt, de persze, ő ne tudja, hogy én bíztalak meg. Szomorúan hallgattam Annám elbeszélését és már az első öt perc után tiszta képet alkot­hattam magamnak a helyzetről. Nem akartam elhamarkodottan véleményt mondani, no, meg kényes is volt az ügy, ezért azzal küldtem ha­za, hogy gondolkozni fogok az ügy fölött és igyekszem beszélni a doktorral. Két nap múlva nálam ült az orvos egy csé­sze fekete piellett. Könnyen tehettem, „vélet­lenül4 ‘találkoztam vele az osztályán, s ő volt az, aki megkért, hívnám meg feketére. Ami­kor szemben ült velem, azon töprengtem, ho­gyan terelhetem a szót arra a bizonyos témá­ra. Egyszerre csak meglepetésemre ő kezdett Annáról beszélni. Elmondta- hogy megismer­kedett vele s nagyon tetszett neki, de azt is elmondta, mive! riasztotta őt él barátnőm a további közeledéstől, mig végül teljesen ki­ábrándította. Magamban megállapítottam, hogy én már Anna előadása után sejtettem a baj okát s ’ám. nem tévedtem. Anna futott a férfi la a nőiességet kereste, ö volt az ostromló fél. telefonált, irt, sürgette a találkozásokat, csele­kedett a férfi helyett. Bármennyire ártatlanok is voltak eszközei, azok öltek. Megölték a férfi számára a legnagyobb értéket: illúzióját. Férfi és nő életében mi a vonzó? Az örök ellentét. A férfi a támadó, a nő a védekező, s ha csak nincsen a végsőkig feszítve a húr, akkor dia­dalmaskodik a férfi, ha ő a győztes. A vadá­szatrak is akikor van igazán gyönyörűsége a vadászatban, ha üldözi a vadat s küzdelem, fá­radtság után ejti el. El tudom képzelni, hogy A mai kort jellemző zaklatott és hajszás éle­tünkbe® intenzivebben élvezzük á kikapcsolódás perceit, mint azelőtt, több szint, kedélyt, hangula­tot Igyekszünk beléjük varázsolni. A pihenés órái az étkezések. A halcsonto-s miderrel, a tulnnagas keménygal­lérral együtt elsöpörte a világégés a fehér és ezüst­nek, mint a terített, asztal kizárólagos színeinek dogmáját. Ünnepélyes, mondjuk hivatalos vacsorák aszta­lát terítjük igy. De a dikciómentes, kedélyes, ba­ráti kör számára feltálalt étkezésekbe egyéni apart, meseszerü hangulatot, változatosságot szeretnénk belevinni. Van háziasszony, aki művész ebben és semmi­ből csodákat teremt. Leleményesség, ízlés és stilus- érzék kell hozzá, összhang a menü és szervirozása között. Uj összeállításokhoz sok újszerű dologgal jött segítségünkre a porcellánipar. Szürke porcellánkészletet láttam Párizsban ró­zsaszín crep-de Ghine abroszon, raftfináltan finom összhatást keltett. Nem kevésbé varázslatosan szép kép volt a nehéz barokk-karosgyertyatartők le- tompitott fényében égszínkék abroszon drapp por­celánnal terített asztal. De semmivel sem kevésbé hangulatkeltő a ma­gyar parasztedényben feltálalt disznótoros vacsora. Kalotaszegi hímzett abrosz, piros almák, zöldpapri­ka a tarka tálakon- nagy, laza mezei virágcsokor nem költséges ösezeállitás. A vacsora ízlett, talán hangosabbak és fesztelenebbek voltak a vendé­gek a megszokottnál, de jókedv az volt. A fogások száma leakadt, a váltásra szánt tányé­rok egymás alatt a teritéken állanak, hogy a ki­sebb számú személyzet is zavartalanul és gyorsan bonyolíthassa le a felszolgálást. Gyakori, mert kevesebb gondot okoz a buffé és soupé kereszteződéséből született hideg vacso­ra. Ezeknek a tálaknak egy része az asztalra ke­rül és az ételek ínycsiklandó elrendezésükben hoz­zájárulnak az asztal diszitésé-bez. tehetetlenségében sokszor szenved a nő, de az­zal, ha ő csap fel hóditónak, vadásznak, a ma­ga értékét csökkenti, 6Őt meg te semmisiti. Igaz, ennek ellenkezőjét sem lehet a véglete­kig vinni, ma nincsenek váxkisasezonyok, sem lantpengető trubadúrok. Okos nő adhat ágit, de a jó ízlés legszűkebb határain belül és ne roham alakjában, hanem a t-enméezetadta női ösztön legdecedersebb megnyilvánulásaival Hallgasson minden nő benső énjére, amely mindenkiben megszólal, ne fojtsa el azzal: hogy ma, 1934-et írunk, egyenrangúak va­gyunk! Nem, amíg férfi és nő, szerelem és flört lesz, addig nem lehet az őstermészetet megváltoztatni, mert ebben él és ezért él a férfi, hogy hódítson és küzdjön a nőért.. Gyermekkoromból emlékszem az asztal közepén trónoló félméteres vázákban elhelyezett viráger­dőkre. Jól meg lehetett bújni mögöttük az anyai szemekben aggodalmat keltő tulnagy tortaszelettel, de egyúttal mulatságos is volt nézni a szemben ülők ide-oda hajlongását, kukucskálását, ha dis­kurzusba bocsátkoztak vis-á-vis-jükkel. Ma mindig és kizárólagosan lapos az asztaldísz, ha soknemüségében nehezen felsorolható is­Klasszikus értelemben véve. az Ízléstelenség is­kolapéldán yai az üvegből készült csoda-körte, ba­nán és ezöllöfürtök színes üvegtálba felhalmozva, de oly humorosak, színesek és kedvesek. Vagy a belülről kivilágított virágkosár, amely karácsonyfára emlékeztető fényt áraszt és előnyös világítást ad a félhomállyal keretezett arcoknak. Mind ennél olcsóbb és a legszebb disz a virág. Ma inkább szétszórtan, laza girlandokba fűzve pi­hennek az abroszon, néha színes selyemszalag fut végig rajtuk, virágágyakhoz hasonló arrangemen- tek szakítják meg, viaszgyertyák nőnek ki belőlük, vagy egy porcellán madárka vagy pillangó száll le közéjük, mintha csipegetni akarna. A világítás: gyertyafény, minél több gyertya. Nagy becsben áll az egyidőben lenézett ínyen­ce. Ritkább a cinkedény. Igaz, hogy ezistérteíkben mérik, ritkák s nem egyszerű a beszerzésük, de akinél akad ilyesmi, jól teszi, ha változatosság kedvéért egyszer lehozza őket a polcok tetejéről. Halat és sonkát szürke cinntálakon szervírozva kaptam valahol és sört otromba, öreg cinnkorsó- ban, amelyre régi gazdája neve volt bevésve kedé­lyes versike kíséretében. Az abrosz vörös-kockás (horribile dictu) vörösabrosz volt. az egész összeál­lítás végtelenül hangulatos és kedves. Nem merev, inkább fesztelen rendszertelenségbe rejtett szimmetria, nem keskeny, hossza, inkább alacsony, kerek asztal, kényelmes foteuilök a pec­kes székek helyett, kellenek ma. Ma passzió a terítés, több mint azelőtt, scená- rium a (bála Istennek) legföljebb négy felvonásból álló étkezéshez. (erzsébet) TAMÁS LAJOS: ÖSSZEÜTKÖZÉS Mozdonyok ütköztek össze- Feketén kígyózott a füst, Pirosán csurgóit a vér és a meggörbült kerekeik Alatt kormos sapkával izzadt homlokán Holtan feküdt a vonatvezető. A lárma elült, kazán kihunyt, a gőz, Mint pufók, ártatlan felhő szállott, szállott Az ég felé, ahonnan egy szőke csillag Reszketve hintette porát a heverő, roncsolt tetemre. És elmaradt az ut És elmaradt a város, A sínek hiába nyújtották messze karjukat. Mozdonyok ütköztek össze: lendület, gyorsaság, sok száz kilométer S valahol sir, sir a hat gyerek és a feleség... A terített asztal díszei után. Asszonyok, leányok, bármennyire is halad a kor, bármennyire is modernizálódik minden körülöttünk, vannak természet-adta dolgok, amelyek örökéletűek maradnak, igy a férfi ter­mészete is örök. A férfi nem akar meghódittat- ni; ő maga akar hódítani. Anna ott vesztette el a csatát, amikor türelmetlenségében elfeled­kezett arról az örök béklyóról, ami a férfinek olyan igen kedves: a nő passzivitásáról. Siet­tetni akarta azt a folyamatot, ami a férfiak­nak a legizgatóbb: a hóditást. Aktív lett-, fér­fiassá vált akkor, amikor a férfi benne és ná­MAGYAR ASSZONY LAPJA NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K Furcsaságok a divatban. — Vasárnapi divatlevél — Sokszor előfordul, hogy lomtárnak használt óo-ka szekrényt kutatva, elrejtett sarokban régi divatlap- töredékre vagy képes folyóiratra bukkanunk. A megsárgult lapokról valószínűtlen vékonysá­gúra befűzött dámák képe mosolyog elő, mereven és idegenül. A ruháik furcsáik, a kalapjaik félre­csapott szörnyűségek, melyeket tarka művirág, selyem és bársony má6lik, kitömött madarak és legalább két darab fényes köves kalaptü diszit . . « Nevetve birálgatjuk az egészségtelen s szeműnk- ben esetlennek tetsző divatirányt. Az ócska képe­ket nézve csodálkozva tesszük fel a kérdést, hogy tetszhetett ez annak idején? Hogyan hódíthatták: meg anyáink férjeiket — ilyen ruhákkal eltorzí­tott külsővel? Szánakozva nevetünk — holott sok alapunk nincsen hozzá. Pár év elteltével a ml, je^ len pillanatban tökéletesnek és nagyon szépnek tartott divatunkon is valószínűleg csak kicsiny lően -fognak mosolyogni. Amellett nézzük csak a ml feldicsért és álta­lánosan gyakorlatiasnak nyilvánított divatunkat és kíséreljük meg levezetni a „modern44 ötletek eredetét! Kezdjük a paletóknál. Ezek a téli és jövendő ta­vaszi szezonnak a kedvencei, melyeket a tavaszi divatot jelentő kollekciókban minden elképze lhető variációkban szerepeltetnek. Szabásuk egészen egyenes, kényelmes és úgy a sportcélokra, mint ele­gáns délutáni komplék céljaira is alkalmazzák. Nagyon egyszerű kivitelűek, nincsenek komplikált fazonkihajtóik, kis sál, esetleg félpelerin alkotja a díszüket. Két idényelőtti feltűnésüket megelége­déssel fogadtuk, „ilyet csakis a mai divat kreál­hat" — állapítottuk meg örömmel. Valóban Iga­zunk volt, mikor a paletó-kabátok előnyeiről elis­merőleg nyilatkoztunk. Mert nemcsak egyszerű és kényelmes viselet, de olyan kotnplikálatlan a sza­bása is, hogy kis szabók, házivarrónők is kifogásta- lanul elkészíthetik. Csak abbam tévedtünk, ha az ügyes ötletet kizá­rólag a ma élő divatkreátorok elképzelésének tart­juk. Mert a palető távolról sem mostani keletű újdon­ság. Mai formájában már a második fiatalságát él!. Valódi újdonság erejével ható első ifjúsága ** 1903—4. év idényeire esik. A palető bizony a ki­nevetett ósdi divatirány egyik hajtása, melyet ma — kissé átdolgozva — mi is viselünk 1 Aztán nézzük a kalapokat. A tavaszi kalapok mérsékelten kicsúcsosodó tetővel és elől felhaj­tott karimával készülnek. A fej hátáé felét alig fedik és igy látni engedik a külön e célra apró lok- nikiba csavart fürtöket. . Magas tetejű, elől és hátul felhajtott karimáju kalapok . . . Csodálkozunk. Pedig ez sem egész friss ötlet. A megmosolygott divatlapokban sok hasonló elképzelés szerepel. Az 19G3-as kalap- monstrumokot is rézsutosan kicsucsueodó tetővel dolgozták. A tafttal és bársonnyal bevont karimát úgy a homlokon, mint a kigönderitett kontynál felhajtották. A tavasz első kalapkreációi hasonló kivitelűek. Azaz nem annyira nehéz és feltűnő, de annál drágább anyagból készülnek: a kalap tet-f je, valamint a pici karima Í6 akkor elegáns, ha mé­regdrága francia szalmából van. A taft- meg bár­sonyszalagok helyét keskeny tarka ripszszalngok fog­lalja el, az egykori rózsaerdőt egyetlen kis k mé- liára redukálták, ezt oldalt erősitik meg. Makart romantikus kortársnői bársony barette­ket viselve mutatták ki a kedvenc festőjük iránt érzett szimpátiájukat . . . 1934 té utójának divatja kissé átdolgozva, mint újdonságot tünteti fel a múlt század bohém bécsi asszonyainak akkoriban any- nyira kicsufolt báreony és selyem barreljeit . . . A jelenlegi ruhastilus eredetének levezetésénél különböző korokba kell visszalapozni. Először a középkorig. A trubadúrok és megénekelt várkis­asszonyok világába. Mert a mesebeli várkisasszony testhez simuló, egyszerű szabású ruhái kerültek a divat középpontjába. A legtöbb mai ruha princessz-szabásu és plaszti­kusan érvényesíti a nőies formákat. A szoknya­rész simán, alig néhány berakással bővítve omlik alá. Minden diszités a vállkörüli részekre összpon­tosul, Akár az egykori várkisasszonyoknál . . . Ai ujjak viszont már sűrűn ráncoltak: ez biedermeyer ötlet. Hasonlóan a mindig visszatérő körpelerinek és az apró fodrokkal díszített estélyi ruhák. Az epaulettet Napóleon gárdakatonái viselték először. Tőlük vette át mint kabátot diszitő ere­detiséget az empir kor asszonya. Ma Madame lf-34 sportruháit dolgozzák igy s ezeket széles, díszes övékkel, magasszáru, manzsetás lovagkesztyükkel kiegészítve viseli. Egyedül a tarka müselyem-sálak és a lapos fagombok a mi időnk találmányai. Radványi Magda.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom