Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-11 / 35. (3366.) szám

1934 február 11, vasárnap 'PRXGAlAW^AR.'HlRLAP­Eltemették Móra Ferencet Óriási tömegek kísérték utolsó útjára a nagy magyar Írót Szeged, február 10- (Tudósítóik telefonje- lenlése.) Szomíbiaton délelőtt temették el a ma­gyarság nagy halottját, Móra Ferencet. A nagy iró halála-okozta gyász méltó módon futott kifejezésre a. pénteki napon is. A gyász Úgyszólván a magyr közélet miden vezető egyénisége, a politika, a művészet, irodalom és tudomány minden kiválósága felikereste rés zvét nyilatkozatával az özvegyet és a mé­lyen sújtott családot. A szomszédos államokból is tömegesen ér­keznek távirati részvétnyilatkozatok. Hóman Bálint kultuszminiszter a város ható­ságához intézett táviratban fejezte ki mély részvétét. Pénteken délelőtt tíz órakoT a Fo­gadalmi templomban Raskó Sándor esperes­plébános fényes segédlettel rekviemet mondott Móra Ferenc leíkiüdvéért. A város vezetői teljes számban megjelenítek a rekviemen dr. Pálffy József helyettes polgár- mester vezetésével. Ugyancsak megjelentek a különböző társadalmi egyesületek kiküldöttei is. Ugyanakkor megnyitotta a Kultúrpalota előcsarnokát és tíz órától tömegével zarándokoltak Móra Ferenc tisz­telői és hívei a koporsóhoz, amelyet a Kulturház előcsarnokában katafal- kon helyezték el. A koporsók mellett díszruháé rendőrök álltak őrséget. Pénteken délben a különböző irodalmi tár­saságok küldöttségei keresték fel az özvegyet rész vétó yilatkoza tokkal igy a Dugonics-Társa- tiág nevében dr. Szaiay József főkapitány, az Újságíró Egyesület testületileg jelent -meg Bál­lá Jenő élnők vezetésével. A Prágai Magyar Hírlap szerkesztősége táv­iratban fejezte ki részvétét és gyászát nagy­nevű munkatársának elvesztése fölött. Pénteken délután lezárták a Kultúrpalota előcsarnokát és csak szombaton reggel kiien-c órakor nyitották meg újra. Ismét megindult a zarándoklás Móra Ferenc ravatalához, még nagyobb tömegekben, mint az előző napon. Alig lehet bejutni a zsúfolt előcsarnokba. Per­cenként érkeznek az újabb koszorúk és virág­csokrok, amelyeknek elhelyezésére úgyszólván már 'hely sincs. A koporsó mellett a díszbe öltözött rendőrök előtt áll őrt Móra Ferenc munkatársa, az ásatásoknál segédkező és a munkásokat di­rigáló földműves ember, akinek egyszerű pa­raszti bölcsességéről annyiszor emlékezett meg Írásaiban a nagy magyar iró. Délelőtt tiz órakor diszsisakos rendőrök vo­nultak fed a Kultúrpalota előtti hatalmas térre, hogy a gyászszertartásra tömegesen özönlő közönség között a rendet fenntartsák. Már ak­kor teljesen megtöltötte a teret a gyászoló kö­zönség, amely nem is fért el a palota előtti téren, hanem hatalmas csoportokban feketédet* Kultúrpalotát környékező uccáikiban, a város feilé vezető útvonalon és a múzeummal szem­ben levő Tisza-hídon. háza, Móra szülővárosa képviseletében dr. Tóth József polgármester, a szegedi egye­tem nevében Schmidt Imre bölcsészetkari dékán, az ujságiró-szervezetek nevében dr. Kun Andor, a szegedi DélmagyarorSzág cí­mű lap nevében, amelynek az elhunyt ala­pítása óta főmunkatársa volt dr. Degre Já­nos, a szegedi újságírók nevében Bállá Jenő, a Dugovits-Társaság nevében dr. Szaiay Jó­zsef nyugalmazott főkapitány, a Petőfi-Tár- saság képviseletében P. Guiáchy Irén, a Kis­falu dy-Társaság nevében Sik Sándor, az Arany János-Társaság részéről dr. Mészöly Gedeon, végül a Nemzeti Muzeum képvisele­tében Varjú Elemér mondott búcsúbeszédet, A búcsúbeszédek elhangzása után a tölgyfa­koporsót kocsira tették s megindult a teme­tési menet a belvárosi temető felé, A kopor­sót szállító kocsi után négy koszorúkkal roskadásig megrakott kocsi következett, majd a hatalmas gyászoló közön­ség. Végig az, útvonalon mindenütt nagy tö­meg búcsúzott Móra Ferenctől. A temetőben a díszsírhelynél újból beszentelték a kopor­sót. tudták meg a nagy leletet, hogy egy lakatos- legény néhány héttel ezelőtt nagy rézruddal állatott be a szegedi múzeumba s azt mondta: a tanyai végekén leltem, nem közönségbe fém... Nézik a rudat, hát, arany. — Hol ta­lálta? — A nagyezékeóetói tanyán. — Nosza ugrik Móra autón a tanyára s kérdi lelkesen.: Hol találták ezt a rudat s mikoT? — Erre fe­léli a gazda: Nemigen*- emlő kérők, — vót an~ ★ ★ ★ Mikor Móra Ferencnek gepida kincset ástam... Irta: SZOMBATHY VIKtOR ... Még akkor szegény, megboldogult Nyi- lassy Sándor is élt Szöged mellett, a Maros és a Tisza ölelkezésénél, Táipén, Juhász Gyulát sem féltették komoly betegségtől és Móra Ferenc is vígan ásatott a kapitányság hatá­rában, amikor lementem ifjonti hévvel s nagy lelkesedéssel Szegedre mintegy tisztelgésül az alföldi Nagyok előtt s mondhatom, nem ered­ménytelenül. Nyilassy Sándor egész délután a Tisza töltésein kalauzolt és délibábokat muto­gatott örömömre. A kedves jó Juhász Gyula nagy előzékenyen a Kass-szálló tor rászán adta a találkozót, miközben benn ikatorabanda re­csegett. Csak Móra Ferencet nem lehetett sc- holseon megtalálni, noha mégis őt kerestem legjobban a Hármak közül. Valahol a határban járt ismét, öreg sírokat jelentettek neki s ő olyan szeretettel ásogatta ezeket a sírokat, amilyennel a gazda szánthat- ja-vetheti a földet, mikor jó termést jósol a naptár. Csak Kotormámy János volt otthon, a házi mindenes és sir ásásoknál nélkülözhetetlen fa­— Akinek a gyomra fáj, bél mű­ködése megrekedt, mája megnagyob­bodott, étvágya nincsen, emésztése elgyengül, nyelve fehéressárga, annak naponta egy pohár természetes „Ferenc József** keserüviz rendbe­hozza az emésztését és jó közérzetet teremt Kórházi bizonyítványok elis­merik, hogy a „Ferenc József" viz biztos és kellemes hatása következ­tében állandó használatra rendkívül j alkalmas. A „Ferenc József** kese­rüviz gyógyszertárakban, drogériákban a ( és füszerüzletekben kapható. kékre, mint a légy a cukorra b akkor is ott ta­nulmányozta egy öreg család a gótok termé­szetrajzát,' böködve újakkal az üvegfalra ke­gyetlen ül... Az alföldi népnek csinálta Móra ezt a mú­zeumot s mintát alkotott. S mivelhogy ezek után mindenképpen meg keltett ismerni a Szerzőt, — kiutaztunk a Nagy- széksóstó vidékére Kotormány Jánossal, ahol Bálint Mátyás uram homoki sző!ejében ge­pida vitézek után kutatott Móra Ferenc, fülig sárosán. Ott tilt a kihányt gödrök fölött, szür­ke felöltőben, szájában az elmaradhatatlan szi­var és igazgatta a népet. Szép napsütéses idő volt az Alföldén, a ju­goszláv határ irányába estünk a nagy úttal, itt-ott néhány akác tarkította a nagy egyhan­gúságot s egy-egy fehér tanyai ház. Rubin- vötös paprikafüzérek lógtak a házak ereszei­ről. Nagyon hangulatos kép volt-, csak a lelán­colt kuvaszok rontották a hatást. Bálint. Mátyás uram egykedvűen pipázott, nép veit meghatva-attól, hogy a gepida feje­delem az ő földjén vett örök szállást, — onnan nak tizenhat éve, hogy leltük, görbe egy rúd vót, de kikalapáltuk ögyenöere s az onokáwi jádzott véle. — Egy aranykard volt a kikalapált rúd, ti­zenhat évig játszott vele az unoka, amig el nem veszítette az ól mögött, — mutatja Móra a régi szerszámot mosolyogva., mert nem tu­dott ezekre az ‘emberekre haragudni soha. Gepida fejedelem kincsestárát kutatták ép­pen, erre a szerencsére akadtam rá, hogy Mó­rával beszélhessek, ásatásai helyszínén. Már akkor négy napja ásta a nyomozóár­kokban. Meg volt ennek a furfangja, mikéntje, magyarázta Móra lelkesen s egyszer csak azon vettem észre magam, hogy benn állok a mun­kások között és ugyancsak hányom a földet nagy lelkesedésemben. — No, újságíró még nem segített nekem,— mosolygott Móra, — magamrak is hozzá kób iene fanyalodnom, ha nem éreznék valami rán­tást a derekamban. Hogy, arait találtam, érték volt-e, nem tu­dom. Móra Ferenc figyelme azt mondta, meg­érte a fáradtságot. De lehet, hogy csak a ta­pintat mondatta vele a kedves szavakat s az érték, amit kiástam, bele sem került a. mú­zeumba.. — Urak mulatsága... — vallotta félfoggal az egyik kotróember. Ott ült Móra a sir szélén, csendesen mosoly­gott buzgalmamon, aztán elnézett messze a földeken, ahol az alkonyodé nap valóságos ezüsthidat font a rét fölé. Gyönyörű kép volt, — Tulajdonképpen a Csakavárit és a Vad­embert jöttem megköszönni, — mondtam, mi­kor előkerültem piszkosan a gödörből. — Ó, Csalavári... — nevetett, — kedves bűnöm. Most már újabbakat kellet elkövet­nem. Aztán az unokájáról beszélt, a Panna, lá­nyáról s a feleségéről, akit nmidenkinél jobban szeretett. Még a szakácskönyvet is együtt ír­ták. Befont bennünket az eziisthid s az alkony. Nagyon szép emlék... Nem hittem, volna, hogy számomra szimbó­lumként az öreg sít szélén, s hogy akkor lát­tam utoljára... Véres bosszút álltak a csempészek az álpénzügyőrön, aki elszedte tőlük a csempészett árut — Ipolymeníi csempészdráma — A temetés Pont tizenegy órakor megkondultak a vá.r'os harangjai s Móra Ferene földi maradványait tartalmazó hatalmas tölgyfakoporsót az ujságirók Jókai-Ieplével letakarva kihozták a Kultúrpalotából s elhelyezték az oszlopsor előtti hatalmas katafalkon. A kata- fallk körül a család tagjai, az ujságirók kül­döttsége, Baranyi Tibor főispán, és dr. Pálffy József alpolgármester vezetésével a városi ta­nács tagjai é6 a hatóságok képviselői foglaltak helyet. Ott. volt az egyetemi jelvényekkel meg­jelenő dr. Székely Tibor vezetésével az egyetem ta­nári kara, a különböző intézmények, testüle­tek, társadalmi egyesületek, szervezetek és hatóságok kiküldöttei. A koporsó mellett állót a szegedi ez in társulat is, sorai között az éppen Szegeden tartózkodó Kálmán Imre. Harangzúgás közepette kezdte meg Raskó Sándor római katolikus esperes nagy papi Segédlettel a gyászszertartást, amely alatt, az egyesült- énekkarok gyászdalo­kat énekeltek. A gyászszertartás befejezésével sorra búcsúztak el a-nagy halottól muliis. Kotormány János is csak véletlenül ke­veredett be a városba, különben a csongrádi határban ügyelgette a népet, hogy össze ne törjék a kiásott fazekakat s el ne csenjék, ha arany találodik a földben. Ko’tormáry János — Móra adta neki ezt a nevet talán, de igen találó — a szu térré n-he- lyi-ség ablakából integetett ki, amikor beko- cogtattam hozzá s féli grágott szalonnával emelkedett föl az alvilágból. Nagymosás volt éppen Kotormányéknál, örült János, hogy el­bújhat onnan s máris rázó gáttá a kulcsokat a zsebében, amely kulcsok a muzeum alsó he­lyiségeibe került néprajzi múzeumnak szóltak. •Volt itt halászszerszám, malomemlék, régi vas és öreg fa, minden, ami csak alföldi néprajz- gyűjtemény címén Tömörkény kezébe került. Hely nem akadt már számlikra jobb, mert a felső helyiségek éppen az ásatások emlékeivel voltak tele: egy sereg terem, tárlókkal, szek­rényekkel s ‘bennük a legszebb leletek, ame­lyek csak fellelikesitihetik a gyűjtőt. Hanem, mit csinált ezekből Móra! Egv kis történelmi ismerettárt! A gyűjteményes dara­bok fölé olyan pattogó, helyes kis magyarázatok voltak irva nagy papirlapokra, öt-hat sorokban, hogy a legegyszerűbb tanyai nép is megtanul­hatta, kik voltak a gepidék. kik a böszörmé­nyek, mikor uralkodott. Atilla urunk s mit cse­dr. Pálffy József helyettes polgármester 1 iekedett ezekkel a szerszámokkal Árpád... Szeged városa nevében, majd Ki®kunfélegy- Dűlt is a tanya népe ezekre a történelmi íec­Oroszka, február 10. (Saját tudósdt/ónktól.) A csehsziovák-magyar határ mentén & ható­ságok minden elővigyázatossága ellenére is még mindig nagyon élénk a c®empé«zforgalom. Az Ipoly völgyén igen sok árut. csempésznek át Magyarországról Csehszlovákiába és vi­szont. A köztársaság területéről cipőt és textilárut, Magyarországról pedig gabonát, sza­lámit és trafikárut szállítanak éjszakának ide­jén a csempészek. A csempészek üldözésével kapcsolatban, mint már más határszakaszon is előfordult, megtörténik, hogy egyesek pénzügyőröknek öltöznek, meglepik a csem- pésztárSaságot, elveszik tőlük a csempészárut és a maguk hasznára értékesítik azt. Legutóbb egy G. István nevű 25 éves fiatalember próbálkozott ezzel a trükkel, de alaposan ráfizetett, mert a csempészek megtudták a turpisságot és bosszút álltak rajta. G. István elővette Szetén lakó édesapjának régi katonaruháját, felöltötte magára, nagy villanyzseblámpát vett magához, majd elhe­lyezkedett a határ melletti füzesekben és várt. Éjfél tájban csakugyan észrevette, hogy egy öttagú társaság közeleg az Ipoly felé. Mikor a csempészek csehszlovák területre értek, har­sány hangon rájuk kiáltott: — Stoj! A következő pillanatban, rájuk bocsátotta, villanylámpájának erős fényét és a csempészek abban a hiszemben, hogy pénz­ügyőrökkel kerültek Szembe, eldobálták árui­kat és fejvesztve menekültek vissza Magyar- országra. A fiatalember hazaszaladt szekérért és nyu­godtan elszállította a szerzett zsákmányt. Har­madnap hajnalban azután G. Istvánt súlyos fejsebbel, eszméletlen állapotban találták meg Szete határában. Mikor magához tért, elmondotta, hogy újból hasonló éjszakai kalandra indult, mikor egyezerre súlyos ütés érte a fején. A többire nem emlékszik. Kétségtelen, hogy a csempészek álltak bosszút rajta. G. Istvánt súlyos állapotban szállították a kórházba, egy­ben megindították ellene a bűnügyi eljárást. aasa BBSR BRISTOL BRISTOL BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgálta­tásban vezet! Szoba teljet eüátátta! személyenként napi 12 pengőért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom