Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-13 / 10. (3341.) szám

2 <WOIKaiMA<AARHlRLiMB —W—— **~**u±±~^» 1934 január 13, szombat. ségok elkerülése céljából. Az illetők szándé­káról értesítették azután az osztrák határ­őrséget s Ausztria területéről tegnap délután több civilruhás osztrák po­litikai detektív és csendőr Jött át Magyar- országra. Ezeknek célja az volt, hoigy a pinkamind- szenti iskolában tartózkodó osztrák szökevé­nyek névsorát megszerezzék és a visszatérni szándékozókat letartóztassák. A névsort nem tudták megszerezni, mert az iskola é<piletet katonaság zárja körül, úgyhogy illetéktelenek nem léphetnek be az iskolába. A 31 visszatérni szándékozó szökevényt még tegnap este áttették a határon s ezután eltávozott Magyarországiról az osztrák hivatalos apparátus is. A tegnapi nap folyamán kisebb csoportok­ban még mindiig jöttek szökevények Ausztriá­ból. Tegnap estig tizenöt osztrák nemzeti szo­cialista szökött át a magyar határon. Stanek: Ruszinszkóban nem rosszabbak a viszonyok, mint ÉszakcsehországbanQ) Riasztó hírek Becsben Bécs, január 12. Az országban hírek ter­jedtek el, hogy a Bajorországban lévő osztrák légió számos tagja átlépte a tiroli határt. — Bécsböl erős Heimwehr-osztagokat küldtek Tirolba, hogy kellő fogadtatásban részesítsék az esetleg előnyomuló nemzeti szocialistákat. Prága, január 12. S'tanek képviselőházi elnök, mint jelentettük, meglátogatta RuszinézkóL. Ung­vári tartózkodása után autón meg akarta tekinte­ni a ruszin hegyvidék falvak, azonban a havazás miatt le kellett mondani erről a tervéről e csak Ru- szinfizkó déli részét láthatta. A csehszlovák sajtó­iroda munkatársa előtt kijelentette, hogy először jár Bm&zinszkó területén s első benyomása az, hogy az itteni viszonyok nem rosszabbak, mint az északcsehországiak (!) Szükségesnek tartja, hogy Középruszinszkón át magisztrális útvonalat épi;senek, ez egyrészt mun­kaalkalmat jelentene a lakosságnak, másrészt elő­segítené .a turistaforgalmat. Stanek kijelentette, hogy a nyár folyamán még egyszer ellátogat Ru- szin&zkóra. Mostani utján Rozsypal kormányzó is elkísérte. A népszövetségi jelentés javuíÉst iát Magyarország gazdasági helyzetében Diplomáciai tárgyalások Magyarország és Ausztria között a Magyarországba menekült nemzeti szocialisták ügyében? Budapest, január 12. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Pinkamindszentnél Magyarország területére szökött osztrák ho­rogkeresztesek nagy része már elhagyta Ma­gyarország területét. Sokan Ausztriába tértek vissza, mások pedig Németország felé vették útjukat. Még vagy kilencvenes vannak Ma­gyarországon. Materna Ernő építész, a Magyarországba menekült osztrák nemzeti szocialisták vezető­je a rendőrség udvarias felszólítására ma reggel hat társával együtt ugyancsak elutazott Sopronból, hogy Csehszlovákiám keresztül Münohembe menjen. Sopronban már neon tar­tózkodik egyetlenegy osztrák horogkeresztes sem. Oroszvárnál még tizenkét osztrák horog­keresztes csatlakozott Materna csoportjához s igy összesen tizenkilencen léptek át cseh­szlovák területre. Az osztrák nemzeti szocialista menekültek ügyével kapcsolatban ma délelőtt hosszabb tanácskozás volt Gömbös Gyula magyar mi­niszterelnöknél. A még Magyarországon ma­radt osztrák menekültek ügyében bir szerint diplomáciai tárgyalások kezdődtek az osztrák kormánnyal. Amíg ezeket a tárgyalásokat be nem fejezik, a menekültek hatósági felügyelet alatt maradnak. Politikai körök véleménye szerint a Ma­gyarországon maradt menekültek egyrésze rövidesen szintén vissza fog térni Ausztriába, a többi pedig Németországba meg. Materna kiutasításával kapcsolatban rámutatnak arra, hogy olyan tevékenységet folytatott, amely nem volt összeegyeztethető a menedékjoggal. Materna Pozsonyban Pozsony, január 12- (Pozsonyi szerkesz­tőségünk teletfonjefeutése.) A Déli Hírlap je­lentése szerint ma reggel a Hegyeshalom felöl Ligetfaluba érkező vonaton Materna Ernő építész veze­tésével kilenc osztrák munkástáborból menekült osztrák nemzeti szocialista ér­kezett a ligetfalusi állomásra magyar de­tektívek kíséretében. - A magyar detektívek az osztrák menekülteket átadták a csehszlovák határközegeknek. A csehszlovák határrendöreég az osztrákokat őrizetbe vette s valamennyiüket bekísérte a pozsonyi rendőrségre Miután az osztrák me­nekültek közü'l többen útlevél és minden iga­zoló irat nélkül lépték át a határt, ellenük tiltott határátlépés miatt eljárás fog indulni. A lap jelentése szerint Maternát a rendőr- igazgatóság politikai osztályának egyik tiszt­viselője a délelőtt folyamán kihallgatta. Mind­addig, amig sorsáról döntés nem történik, őrizetben marad. Valószínű, hogy öt is tár­saival együtt mint nem kívánatos elemet ált fogják adni az osztrák hatóságoknak­E lapjelentéssel szemben munka társunk úgy értesült, hogy a Ligetfalunál átjött osz­Genl. január 12. A népszövetség titkárrá-1 ga ma tette közzé Magyarország pénzügyi hely­zetéről készült jelentését. A jelentés egyebek között kiemeli, hogy a folyó költségvetési év első felének eredményei azt mutatják, hogy a bevételek immár közelebb állanak az elő­irányzathoz, mint azelőtt, míg a kiadások az előirányzat kereteiben maradtak. Az állami közigazgatás összkiadásai júliustól december végéig 387 millió pengőre rúgtak, az elmúlt évi 4Ö8 millióval szemben. A tényleges be­trák nemzeti szocialisták közül mindössze há­romnak nem volt rendes útlevele, s csakis ezeket vették őrizetbe. Materna Ernőnek és több társának rendes útlevele volt s igy ellenük semmiféle eljá­rást nem lehet indítani. Materna Ernő tudó­sítónk értesülése szerint már nincs a rend­őrségen, hanem egy pozsonyi szállodában szállt meg. Megerősített határőrség Ligetfalunál A pozsonyi déli lapok jelentéi© szorimt a csehealovák-o-sztrák-magyar határon megerö­! vételek 384 millió pengőt tettek ki az előző évi 364 millióval szemben. Ezek az adatok azt bizonyítják, vonja le a következtetést a jelentés, hogy bár szembetűnő javulás Magyarország gazdasági életében még nem észlelhető, mégis a további romlás már meg- állitottnak tekinthető. A kivitelben javulás mutatkozik, ami nemcsak az 1930 évi jó ter­mésnek. hanem egyúttal a szerződéseknek is köszönhető. sitették a határőrséget, mivel attól tartanak, hogy ott is tömegesen fogják megkísérelni az osztrák nemzeti szocialisták a határátlé­pést. Budapest, január 12. Budapesten úgy tudják, hogy a Magyarországon tartózkodó osztrák nemzeti szocialisták közül tizenné­gyen lépték át Ligetfalunál a csehszlovák ha­tárt A csehszlovák hatóságok most az előtt a kérdés előtt állanak, vájjon alkalmazzák-e a menedékjog ide vonatkozó paragrafusait, vagy sem. — Én bizony nem tudom — felelt zavartan Klára. — Hogyan? A mamától kapta? Klára egy pillanatig habozott, hogy mit felel­jen erre. Előre érezte, hogy ha az igazat mondja, Elemérnek nem fog tetszeni a dolog. Elemér egy kissé nagyképü és pedáns az úri becsület dolgában, és meg fog haragudni, hogy a felesége talált gyöngysort hord. — Igen — felelte csaknem magánkívül s a következő pillanatban boldog volt, hogy Elemér tovább nem kérdezősködött. Ebben a pillanat­ban belépett az anyja. Negyedóráig elbeszélget­tek, majd Elemér bocsánatot kért, hogy el kell kezdeni az ambulanciáját. Már az ajtóban volt, amikor visszaszólt: «— Mama, mennyibe került a gyöngysor? Ekkor robbant ki a katasztrófa, ő felugrott és az ura nyakába borult. Sírva, jajveszékelve vallotta be neki a gyávaságát, amely ebbe az ártatlan, de piszkos kis hazugságba sodorta és elmondta neki a gyöngysor történetét. Elemér látszólag megint megnyugodott, csak azt tiltotta meg, hogy a gyöngyöket tovább is viselje. Ez volt a dráma első felvonása. A cselekmény aztán rohamosan torlódott a tragikus összeomlás felé. Elemért az eset nem hagyta nyugodni. Miért kellett hazudnia? — Úgy látszik, ezen a logikus, de borzalmas gyanúval terhes kérdésen indult el az ő pesz- szimista fantáziája. A többi már a sorstra­gédiák rendes menetén haladt. Gyanús volt, hogy épen a kommün idején találta, sőt épen azoknak a napoknak egyikén, amikor a Lenin- fiuknál járt. Ezt egyszer tréfásan meg is jegyezte a fele­sége előtt. Klárát vérig sértette a gyanúsítás, de sajnálta is a szerencsétlen, szenvedő és ver- • gődő embert. — Elméletileg nincs igazam, Klára? kérdezte Elemér fojtott izgalommal, rekedt torokhangon, amelyben benne dobogott a félté­keny szivének minden rémülete. — Van logika benne, de még több tiszteletlen­ség a feleségeddel szemben — felelt ő őszinte felháborodással. — Ne haragudjál, Klára — könyörgött a férj — képzeld csak magad bele az én helyzetembe. Te egy-kettőre kihoztad az édesanyádat a pokol tornácáról... nos... ez nem megy csak úgy... a aztán nyomban egy gyöngysort találsz. — Hamisak... — szólt közbe Klára kétség- beesetten. — Csak nem gondolod, hogy... — Nem gondolok semmit. Ámbár miattam valódi is lehet. Ki vizsgálta meg? — Egy márámarosi ékszerkéreskedő. — Hogy hívják? — Már elfelejtettem. Mama talán tudja. — És ha tévedett? Vagy csak azért mondta hamisnak, hogy olcsón megkaparintsa. — Erre nem gondoltam. Klárának még most is eláll a lélegzete, ha arra gondol, hogy micsoda rémület ragadta el lelkét abban a pillanatban, Istenem! Ha csakugyan igaza volna Elemérnek! Akkor — érezte— akkor ő menthetetlen. Akkor sohasem tudja bebizonyítani, hogy nem valamelyik Lenin-fiutól kapta, aki talán aznap rabolta azt egy arisztokrata vagy gazdag pénzember házából... Annyira megrémült, hogy a gyöngysort más­nap elvitte egy belvárosi ékszerészhez és megbecsültette. Félholtan vonszolta ki magát az ékszerész boltjából. A gyöngysor valódi volt. Házává ne zorgott, de nem akart Elemérrel ta­lálkozni. Bezárkózot a szobájába és leve’et irt neki. Eipaüaezolta szenvedéseit, őszintén bocsá­natot kért tőle, hogy akaratán kívül neki is szenvedést okozott, megírta, hogy a gyöngysor valódi « hogy ezzel valószínűleg njabb bizonyí­tékot szolgáltat ellene a látszat. Belátja, hogy Elemérnek joga van kételkedni, de neki is joga van felháborodni ezen a rosszhiszeműségen. Te­hát felajánlja a válást. Tudja, hogy ezzel újra csak sötét látszatot teremt maga körül, de hiá­ba, ő nem bírja tovább ezt a boldogtalanságot. Elküldte a levelet Elemérnek és brómot vett be, hogy lecsillapítsa őrjöngésig izgatott ideg­rendszerét. Elemér két óra tájban jött haza a klinikáról, elolvasta a levelet és nyomban fel­kereste őt. Mintha kicserélték volna. Bölcs, meg­értő, jóhiszemű és alázatos volt. Elmondta, hogy mennyire szereti és nélküle nem tud és nem is akar élni. Bocsánatot kért, hogy egy tisztalelkü, becsületes uriasszonyt ilyen ocsmány feltevések­kel gyanúsított. De ennek is csak ő eszeveszett, abnormis szerelme az oka. Kibékültek. Két hétig a legnagyobb boldog­ságban éltek. Elemér kívánsága az volt, hogy minél hamarább tegye le utolsó szigorlatát. Együtt tanultak és ő éjjel-nappal a könyvek fe­lett görnyedt, hogy kedvében járjon. Három hó­nap alat elkészült, kitűnően szigorlatozott és nyomban doktorrá avatták. Közben Klára el­vitte a gyöngysort a rendőrségre és azt hitte, hogy ezzel betömte a gyanú forrását. Csak azért imádkozott, hogy minél előbb jelentkezzék a tu­lajdonos s valahogy bebizonyosodjék az ártat­lansága, Ebben is szerencsétlen volt.. A gyöngy­sornak nem akadt gazdája. Elemérnek emiatt keservesen panaszkodott, de ö csak mosolygott: — Nem baj. A végén még elévül a dolog s a vagyont érő gyöngysor a te tulajdonod lesz. — És nem irtózól tőle? — kérdezte megvi­gasztalódva. — Nem — felelte Elemér. — Semmi közöm hozzá. A gyöngysor a tiéd. — De a tiéd is — jiizelgect gyermekes naiv- sággal — ami az enyém, az a tiéd is, szivem­Elemér arca eltorzult, krétaifehér lett és re­kedt hörgéssel bugyborékolt ki torkán a válasz. — Nem. kedves Klára, nekünk nem szabad tovább együtt élnünk. A többire már nem emlékszik. A rettenetes jelenet részei elmosódtak a memoárjában, csak a lényeg, a borzasztó és elviselhetetlen valóság maradt meg lelkében. Elemér bevallotta, hogy három hónapi ember- feletti erőlködéssel játszotta a megengesztelt és megbocsátó férjet. Csak azt akarta, hogy Klára megkapja a diplomát, hogy kenyér legyen a ke­zében, hogy címe, rangja és pozíciója legyen a társadalomban, de ő nem tud vele együtt élni. ő nem tud megszabadulni a rögeszméjétől* ő fél, hogy ez a gyötrelméé vergődés végre is elveszi az eszét, hogy megutálja magát és az egész életét, hogy valami jóvátehetetlen őrületre ra­gadja., véres merényletre vagy öngyilkosság­ra ... Klára a szavakra nem emlékszik, de arra igen, hogy Elemért kiparancsolta a szobájából. És az­óta nem látta, az urát. vn. A vonat már Dombóvár előtt járt és Elemér úgy érezte, hogy a vére forrni kezd és az agya megfeszül az izgatottságtól. Még egy állomás és ott lesz abban a faluban, ahol a felesége roko­nai laknak. Klára rokonai.,. Péterffy Ákos- és felesége. Azok persze nem is sejtik, hogy ő a közelükben van, vagy ha tudják, bizonyára égő gyűlölettel gondolnak rá, aki tönkretette Klára fiatal életét. És nekik is igazságuk van ... ők nem érthetik meg, hogy van olyan foka a sze­relemnek, amelynek a boldogtalanság az egye­düli hizonyitéka. Beteg dolog ez? Lehet. De ak­kor az egész szerelem betegség és átok. A vonat elhagyta a zajos dombóvári pálya­udvart és lassan döcögött hegynek fel a. meg­rongált, elkopott sineken. ■ Elemér a eásdi templom tornyát leste és a- fa­lu mögött fekvő kié hegyoldalt, amelynek tete­jén, teknőalaku horpadásban állt a kanonok présháza. Hiába erőltette agyát gyermekkori emlékei­nek visszaidézésére. Nem jutott eszébe semmi, nem érdekelte a múlt, tele volt magával, a jelen­jével, Klárival, a?szerelmével, amely annyi gyö­nyörűséget és annyi fájdalmat okozott neki Fél­éve nem látta Klárát; azóta hetenként legalább kétszer azon a ponton volt, hogy odarohan hoz­zá. bocsánatot kér tőle és megvallja: mindegy, akármi történt, ő mindenképen szereti, ő uem tud nélküle élni, meghalni pedig nem akar, mert érzi, hogy mégegyszer szép lesz ez a szörnyű élet, majd eljön az idő, amikor megoldódnak a titkok és csoda történik, valami csoda, a tisz­ta és jó lelkek kedvéért, akik szenvednek és a csoda megváltja mindettőjüket. De nem ment,- . (Folytatjuk.) Sucáftpi JtUldéi: d mnÓAMüki kadéí^ — REGÉNY — (8)

Next

/
Oldalképek
Tartalom