Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-11 / 8. (3339.) szám
4 ^RX&U-AVvGfeVRHIRIiAP Házieszközök, nalaktól távol esve, megőrizték az ősi állapotokat. Az ecsedi lápot, Szamos vidékét, Tisza- hátot, BrdőhAtaágot, mely első települő helye volt a honfoglaló magyaroknak, akik erős földvárakat emeltek. amelyek megmutatják a magyarok honfoglaló útját Újabb felfedezések Szatmár megye ősi világában Budapest, január. A Magyar Néprajzi Társaság megbízta Éb- ner Sándor dr.-t, hogy néprajzi gyűjtéseket végezzen Szatmár megye sártengenbe fulladt ősmagyar községeiben. Ennek a földnek különleges „rédelyes" háza van, füstvezetővel ellátott konyhája, ősi szili vaaszalói, almaprései. Ébner hosszú időn át tanulmányozta az érdekes házieszközöket, amelyek megelevenítették az ecsedi és tarpai vár népének ősi életét. Ébner abból indult ki, hogy a magyar nép ■mindennapi használati eszközei, gazdasági tárgyai, háza, tűzhelye, évezredes emlékek nyomait rejtik magukban. A tárgyi néprajz hivatása, hogy ezeket a tárgyakat a vele kapcsolatos nyelvkinocsel összegyűjtse, az összehasonlító módszer segítségével kimutassa azokat a jellemvonásokat, amelyek a tárgyakban ősi időktől benne vannak s. mint ilyenek alkalmasak arra, hogy a magyarok őstörténetébe is bevilágítsanak. Olyan eszközök ezek, amelyet kelet felé a magyarság bölcsőjéig megtalálunk és amelyeket a Dumáig követhetünk, de már nyugat felé nyomuk vész. Még hozzá, ha a tárgyak elnevezése is keletről hozottnak bizonyul, egész nyilvánvalóan mutatja az utat, amelyen az elterjedt és így az ilyen tárgy méltán nevezhető a magyar nép útjelző szerszámának. Hermanu Ottó, Jankó János a magyar néprajz nagy nesztorai ezt jól tudták, összegyűjtötték azt a megbecsülhetetlen értékű gyűjteményt, amely a magyarság ősfoglalkozásának, a halászatnak és a pásztoréletnek az eszközeit csoportosította. Ez a gyűjtés éppen az utolsó órában történt. Mi volna a magyar néprajzi irodalom a magyar halászat kézikönyve, a Magyar ős foglalkozások és a Pász torság cimü könyvek nélkül. , Már ők is tudták, hotgy nagyon fontos a tárgyak földrajzi elterjedésének megállapítása. A „földrajzi elterjedés felvételek" a tárgyak használatának pontos leírása és a hozzá fűződő nyelvkincs a legértékesebb eszköze a néprajzi kutatásnak. Ébner szatmármegyei kutatásai során számos olyan tárgyat talált, amelyek végigkísérték a magyarok útját, s amelyeknek a használata nyugatra már nem terjedt el. Számtalan példa van arra, hogy milyen fontos a tárgyak földrajzi elterjedésének tudása. A kender ősi munkájában van eiy eszköz, amivel a magyar asszony a kenderjét szebbé, simábbá teszi egyrészt, hogy fonáskor a kezét ne sértse, másrészt, hogy szebb vásznat kapjon. Ezt az eszközt, melyet kenderpuhitó- nak, kenderdörzsölőnek neveznek, csak a magyarság használja, már Csalóközön túl, nyugat felé nincs elterjedésére adat. Ez az eszköz például Szibériáig különböző helyeken mindenütt megtalálható. Ha már most például ennek az eszköznek földrajzi elnevezését, hozzá még történetét is pontosan tudnánk, egész biztosra vehetnék, hogy a magyarság útvonalát megmutatná. Élbner Sándor dr., a Magyar Néprajzi Társaság megbízásából bejárta Szatmár megyének olyan területeit, amelyek a fő közlekedési voÓtátraSiired, január 10. Amióta két évvel ezelőtt a Keletszloven- szkói Lovaregylet megrendezte az első bridzsversenyt Ótátraiüreden, azóta a Grand Hotel bridzshete mind népszerűbb és iátogatottabb lett. A bridzs játék nagy elterjedése és az első ótátrafüredi versenyen felmerült ideának: a keletszlovenszkói bridzsszövetségnek a megalakítása mond szélesebb alapot adott az ótátrafüredi versenyeknek. Népszerűségükhöz természetesen nagyban hozzájárult az a szives vendégszeretet, amely- lyel Ótátrafüxeden a versenyjátékosokat és kísérőiket körülveszik és az a tény, hogy maguk á fürediek is, az élükön Polnisch Artúr igazgatóval, szenvedélyes és legnagyobbrészt kitűnő bridzs játékosok, akiik tehát a hozzáértők buzgóságával járulnak hozzá a versenyek minél nagyobb sikeréhez. Ebben az évben február 14-től 18-ig tartják meg a bridzshetet Ótátrafüreden. Még pedig a csehszlovákiai bajnokságért és a nemzetközi kupabajnokságért (a Grand Hotel tátrai vándorserlegéért) fog-1 Ilyen vár a nagy ecsedi határban, Sárvár, melyet Tas szállott meg. Ettől az Időtől kezdve, menedék volt mindig az ecsedi vár, amely védelembe vette a megszökött jobbágyokat. Meglehetősen vegyes összetételű lakosság telepedett itt le. A vizek lecsapódásáig rettenetes szegénységben élt az ecsedi láip pákász halásznópe, de aztán olyan gazdagság lett, hogy irigykedve nézték a gazdag fekete földet. Nem lehetett rávenni a lecsapolás után a lakosságot arra, hogy az ősi foglalásban rendezetlenül maradt határokat utakkal behálózva, tagositották volna. Az egész határban a szántóföldek között nincs egyetlen dülő- ut sem, úgyhogy az első foglalásnak olyan példájaként maradt mai napig Nagyecsed határa, mely páratlanul áll. Aki az első település képét teljes érintetlenségében akarja szemlélni, az úgynevezett Ölyüs-dülő szabálytalan, zeg-zugos szántóföldjein, évezredes kép tárul elé, úgy mint azt a közös nádasokiból kikaszálták. Aki serényebb volt és előbb foglalt, vagy szorgalmasabban dolgozott, nagy területet hódított. A lekaszált nádast négy sarkán kicsóvázta és kihirdette a faluban. nak a teamek játszani. A csehszlovákiai bajnokságra eddig 16 team jelentkezett, a nemzetközi kupabajnokságban pedig Hollandia, Magy arország, Ausztria, Románia és Csehszlovákia legjobb bridzselői vesznek részt. Az a tény, hogy az ótátrafüredi versenyeken hollandiai]' játékosok is részt vesznek, már maga is mutatja, hogy mennyire jelentőssé váltak ezek a versenyek a bridzsversenyzők körében. A versenyeket a csehszlovák bridzsszövet- ség rendezi. A szövetségi titkár, Silberberg őrnagy már ótátrafüreden tartózkodik, ahol a versenyt, — amely természetesen mindenkor nagyszabású társadalmi eseménye is a Tátrának, — előkésziti. A verseny résztvevői napi 40, kísérőik napi 50 koronáért kapnak lakást és teljes ellátást a Grand Hotelben. A verseny előtt három nappal és utána három nappal minden versenylátogató napi 50 koronás kedvezményes árban részesül. A csehszlovák államvasutak öt napos tartózkodás után 50 százalékos visszautazási kedvezményt nyújtanak. (N.) Csehszlovákia, Magyarország, Hollandia, Ausztria és Románia legjobb játékosai vesznek részt az ótátrafüredi bridzshéten önállóság Ida: Falu Tamás I. Józsi huszonöt éve működött már segédként a piactéri kereskedésben. Az öreg főnöknek jobb keze volt, az emlékező tehetsége, eleven leltára. Józsi nélkül nem lehetett rendelést tenni, nem lehetett hitelezni, nem lehetett követelést behajtani. Épp annyi idős volt az üzletben, mint a pultok, Mert ezeket még akkor állította be az asztalos, amikor Józsi belépett az üzletbe. Akkor huszonöt éves volt. Most pedig ötven esztendős lett. Nem is nősült, mert egy segédnek, aki reggel héttől tizenkettőig, 6 délután kettőtől hétig ott áll a pult mögött, nem igen jut ideje a szépnem- mel való foglalkozásra. Józsi kiélte magát a bőrkereskedésben, melynek polcain jóillatu bőrök várták a csizmadiák és Hiezterek alkudozásait. Szerette simogatni a cserszagu bagariákat, a könnyed szattyánbőröket, s a fényes és sima lakkot, mely egyenest forró bálba vándorolt a hűvös üzletből. Szeretett eljátszadozni a régi négykrajcáros nagyságú sárga és fekete viaszpotrácsákkal, melyek a bőr fényesitésére szolgáltak, s a különböző nagyságú faszegekkel , melyek a talpat voltak hivatva a felsőrészhez erősíteni És kellemes volt üres órákban az ajtóba állni, ahonnan a város élete volt meírfisryelhető. A korzó katonatisztekkel, s a diákok könyveikkel, a hivatalnokok sietésükkel, az asszonyok* és lányok szépségükkel. Ötven éves lett Józsi, amikor eszébe jutott, hogy az élet elmúlt. Elmúlt anélkül, hogy egy asszony gyöngéden a vállára tehette volna kezét, s egy-kéfc gyerek szeretettel az ölébe ülhetett volna. És még csak szabad sem volt. Heggel pont hétkor meg kellett jelennie az üzlet előtt, e ha látta főnökét kifordulni a sarkon, elébe kellett sietnie az üzletkulcsért. Tulajdonképen szigorúan véve nem is kellett volna, de ami huszonöt éven keresztül naponként megtörténik, az erősebb törvény minden írott szónál. Józsiban egyszerre lázadozni kezdett a függetlenségi vágy. Mint ahogy a 6Íma földből hirtelen feltör a forró és füstölgő víz. Éppen alkalmas üzlet is kínálkozott a szomszéd községben. Egy darabig főtt a feje, gondolkozott, nyomkodta a halántékát, hűtlenséget érző lelkiismeretének lázadozásait csililapitgatta. de mégie odaál'lt a főnöke elé — Főnök nr, én nagyot gondoltam. — Megnősül, — mondta a főnök, s a pipa- szárával mosolyogva szivalakot rajzolt a levegőbe. — Nem én. — Javítást akar? — találgatta a főnök. — Nem én. főnök ur. Me? vaeyok én elégedve a fizetésemmel. Mást akarok. — Akkor nem tudok mást gondolni, — hangzott a főnöki vélemény. — minthogy polgármesterségre pályázik. — Majdnem, önállósítani alkarom magamat. — önállósítani?! —• Igen. A szomszéd községben van egy eladó üzlet. Egyelőre kiveszem bérbe, azután megveszem. A gazda meghalt, most, árusítja a család. Elég jó forgalma van. tisztességesen meg lehet élni belőle. Megpróbálom. A főnök letette a pipát, leült az öreg bördi- ványra, végigfuttatta gondolatait az elszállt huszonöt éven és megértőén mondta* —- Jól van Józsi. Segitse az Isten. De, ha meggondolja magát valamikor, vagy akármi jön közbe, nálam mindig tárt ajtókra talál. n. Józsi kitette a cégtáblát, mely a tulajdonos- változást jelentette, 6 elfoglalta helyét az üzletben. Uj emberekkel kellett megismerkednie, uj vevőket kiszolgálnia s uj nagykereskedőkkel szerződnie. Most már neki kellett nyilvántartania a lejáratokat, médiókat és ültimókat. A házbér az ő gondja volt, s az- ünnepnapok, vasárnapok sem voltak olyan nyugodalmasok, mint azelőtt. Ég már nem Józsi volt. A vezetékneve mellé odatették, hogy ,,ur“. Belekerült a rideg, hideg életbe. Észrevette, hogy a halántéka táján rohamosan fehéredilk a haja. Eddig is volt már ősz hajszála, de nem olyan sok, mint amennyire ez alatt a pár hónap alatt szaporodott. Álmában hitelezőkkel veszekedett, csizmadiákkal verekedett, váltólejáratokról késett le Mennyivel nyugodtabban feküdt le ezelőtt s mennyivel nyugodtabban ébredt! De mikor kiért az utcára, vagy kiállt a bolt- ajtóba, önérzet feszitette a mellét. Végre önálló lett. Nem úgy néztek rá az emberek mint alkalmazottra, aki mások kegyétől függ, akit. ki lehet dobni pillanatnyi szeszélyből, s aki csak függeléke egy giási'k életnek. Törtszám, akit másnak nevével neveznek. Végre va lakára egész szám lett belőle. A leveleket, is a saját nevére kapta, nem volt aláírva, hogy ennek, vazty annak elmén ennek, 1 m január 11, hogy foglalt földjéhez senki ne merjen nyúlni, ha nem akarja, hogy meggyűljön vele a baja. Ugyanígy történt a foglalás Koceordon is ac öregek elbeszélése szerint. Ébner Sándor dr. a szatmári falvakban számos olyan jelenséget tapasztalt, amelyhez hasonló sehol nincsen. A kis falvakban talált olyan tűzhelyet, amely inkább az uj kandallóhoz hasonlít, noha nem kandallónak nevezik, haneon csak egyszerűen konyhának mondják, vagy ha beillesztik a falba, úgy falikemence a neve. A pitvarnak szobafelőli oldalán van egy kéményalaku tűzhely, alsó felét, amelyen főznek, göncnek mondják. Hátul van az ászok, melyre az égő fadorongot támasztják. A falból kiemelkedő felfelé bővülő füst vezetőjét menekültnek nevezik. Ha ez a menekült elmarad, akkor a falban kihagynak helyet a füst elvezetésére és a falikemence szája egy csíkban van a fallal. Ez nemcsak a főzés céljaira szolgál, de egyúttal szobamelegitő és világitó is volt, lángjánál kedvesen fonogat- hatnak a szamosháti leányok és menyecskék. Ébner megállapításai között az is érdekes, hogy a szatmármegyei népszokások, szemben más vidéknek életével, maradandó jellegűek. A szatmármegyei újabb kutatások jelentős mértékben gazdagították a magyar néprajzi gyűjtéseket. VIRSIK MÁRIA: NEM ROSSZ AZ EMBER Én láttam, bús, fáradt, fásult arcát megenyhülni ünnepi sejtésben; ajándék-rejtőn, titkon osonni Fenyőiliatos téli estéken. Láttam a férfi lázadó öklét simogató .ujjakra bomlani, mikor szivet megejtően felzengtek a pásztordalok naiv hangjai. Én láttam a gyermektelen asszonyt, amint könnyet csalt vágyó 6zemébe boldog anyák gyermekének láttán félreértett kényszer-meddősége. Láttam, hogy a közöny jégpáncélját felolvasztja a kis gyertyák lángja; láttam a gazdag gőgös, szűk markát kitárulni adomány-osztásra. Láttam, hogy a betlehemi csillag győzedelmes, útmutató fénye mint vonzza a szétszéledt hiveket s összegyűjti éjféli misére. — Nem rossz az ember! Nem rossz, csak beteg. Nagy lázában káromkodik szegény; s gyógyulásról, Istenről álmodott imádkozva karácsony éjjelén. vagy annak a leveleivel. Á télen egy kicsit megbetegedett Józsi. ^Segédje nem volt, ki sem nyithatta az üzletet. Álkolmazott korában nyugodtan kifeküdte az influenzáját. Most még lázas volt, amikor fölkelt. Mert árulni kellett. Lejárat közelgett piros, égő betűkkel. Jó meleget csinált az üzletben, úgy. hogy az ajtó közelében is kellemes volt, a levegő. Oda- huzta székét, nézte a kisváros vontatott mozgásit, a lassan járó embereket s a szemben lévő üzlet ajtajának ritka nyilását-csukását. Gondolkozott. ni. Szép tavaszi reggel illatozott. Hetet, ütött a nagy templom órája. A piactéren elevenedni kezdtek a boltok. Nyikorogtak az ajtók s nagy robajjal szaladoztak a redőnyök Józsi ott állt az önállóságáért elhagyott régi üzlet előtt. Belátta, hogy nincsen nagyobb függetlenség az alkalmazott lekötöttségénél, s •nincs nagyobb önállóság, mint az alkalmazott rabsága. Ami ezenfelül van, az keserűség, gond, nyugtalanság és álmatlan éjszaka. — Elég volt! — morogta és átadta az üzletet. A főnök kifordulf a sarkon. Józsi meglátta, s elébe sietett, hogy elvegye tőle az üzletkul- csokat. — Jó reggelt kívánok, — köszönt a szokásos melegséggel. — Jó reggelt! — viszonozta a főnök. Mintha csak tegnap váltak volna él. Az üzletajtó kinyílt, az öreg beült az irodába pipázni, Józsi pedig a pult mögé állt. V égigei- mitotta a talpbőröket, viseznrmryogott a fekete lakkra és boldog volt, hogy visszanyerte a szabadságit.
