Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-10 / 7. (3338.) szám
Benes nagy beszéddel nyitotta meg a kisantant gazdasági tanácsának prágai konferenciáját A gazdasági késantant programja - A gazdasági együttműködés előnyei Prága, január 9. A kisantant államok gazdasági tanácsa a prágai Sztraka-Akadémia helyiségeiben ma kezdte meg tanácskozásait. A csehszlovák delegáció élén dr. Friedmann rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter áll. Helyettese dr. Stangler Alajos, külügyminiszteri tanácsos. A bizottság tagjai a következők: Dr. Peroutka Ferenc kereskedelmügyi miniszteri osztályfőnök, dr. Deyl József kereskedelemügyi miniszteri tanácsos; dr. Hanosek földmi vei ésügyi miniszteri tanácsos, dr. Prokes földmivelésügyi minisztériumi osztályfőtanácsos, Martinec Emil pénzügyminiszteri osztályfőnök, dr. Basch Antal, a Csehszlovák Nemzeti Bank igazgatója és Rőtünk Viktor mérnök, köz- munkaügyi minisztériumi osztályfőnök. A román delegációt Tabacovid N., a román Benes megnyitó beszéde — Abban a megtiszteltefásken részesültem, hogy a kisantant államok gazdasági tanácsának első konferenciáját megnyithatom. A konferencia úgy politikai, mint gazdasági szempontból nagy jelentőségű esemény. — A kisantant miiint politikai alakult 1920- bam jött létre és ettől az időtől kezdve jelentőségben évről-évre gyarapodott. Átmeneti és lokális veszély idején jött. létre s megalakulása likvidálta a veszélyt. A kisantant Középe uiőpa uj nemzetei egyesülésének és fölszabadulásának kifejezője és egyszersmind Középeurópa uj nemzetközi jogi statútumainak szimbóluma. Ez a szövetség az uj európai és középeurópai politikai doktrína megtestesítője s ez a doktrína abban nyer kifejezést, hogy Középeurópa uj nemzetei a jövőben saját sorsuk irányitói és önmagukat érettnek tartják arra, hogy akaratuknak megfelelő vasutügyi tanács tagja, Badulescu Viktor egyetemi tanár, dr. Cristuca János, a román külügyminisztérium gazdasági osztályának igazgatója és Marian M., az exportintézet igazgatója •alkotják. A jugoszláv delegációt dr. Pelivatiovics, a külügyminisztérium konzuláris osztályának főnöke vezeti. A delegáció tagjai; dr. Csingria Melke, a jugoszláv Nemzeti Bank alkormányzója, dr. Todorovics egyetemi tanár és Vaszkovics mérnök, vasutügyi minisztériumi osztályfőnök. A tanácskozásokon továbbá szakértők is reszt- nesznek. A kisantant gazdasági tanácsának konferenciáját dr. Benes Ede külügyminiszter nagyszabású megnyitó beszéde vezette be. Benes a többi között a következőket mondotta: életet éljenek és nem akarják, hogy náluk nagyobb és hatalmasabb nemzetek tárgyaljanak sorsukról, mivel ugyanolyan felségjogokkal bírnak, mint a többi európai állam. — A kisantant fönnállásának tizenkét esztendeje alatt számtalanszor hallottuk, hogy ez az alakulat nem tartható és fölborul. Hallottuk azt az állítást is, hogy a kisantantot alkotó államok érdekei szemben állnak egymással. Ezeknek az áUitásoknak az ellenkezője bizonyult igaznak. 1983 február 16.-án aláírtuk a kisantant organizációs egyezményét, mire a tendenciózus hírek elhallgattak. Az egyezmény aláírása előtti időben azt hallottuk, hogy szétesünk, az aláírást követő időben pedig szemünkre vetették, hogy ez a paktum túlságosan bizalmasan és túlságosan elválaszthatatlanul egymáshoz köti az egyezményt aláíró három államot. Gazdasági kisantant (sp) Prága, január 9. Benes és Titulescu találkozója óta egyre határozottabban az a benyomásunk, hogy egyrészt Csehszlovákiában, másrészt Romániában a két diplomata növekvő mértékben igyekszik beleszólni a két kisaníant-állam belpolitikájába, s a belföldön óhajtja kímélyiteni a sikert, amit eddig külföldi viszonylatban keresett. Romániában a helyzet teljesen nyilvánvaló: Titulescu ma csaknem Páűsudsky-abürökkel viselkedik, feltételeket szab királynak, miniszterelnöknek és sztárszerü magatartásával elérte, hogy Bukarestben semmi olyan nem történik, amit a diplomata nem óhajt. Romániának Titulescu a legügyesebb politikusa, ennyi elvitathatatlan, Csehszlovákiában sem tartozik az utolsók közé Benes külügyminiszter. Minél nagyobbá válnak a gazdasági vagy a nemzetiségi problémák, annál feltűnőbben szorítja háttérbe az obiigát bél- politikusokat a valamennyinél mozgékonyabb külügyminiszter, annál gyakrabban fordulnak hozzá tanácsért és támogatásért az illetékesek belpolitikai kérdésekben is, mert — hiába — Benesnek presztízse van, s az a nimbusz övezi, hogy „a megoldások embere“. Legutóbbi szlovenszfkói propaganda-kőrútja elégségesen igazolja ezt az állítást. A szürke prágai miniszterek helyett a ragyogná tudó Be- nes maga ment Szlovenszkóra, mert érezte, hogy a fényt szerető, érzelmes szlovák népei, — megmondotta Peroutka Stefaniikról irt cikkében — jobban megközelíti a szőnes gesztus, a világfias föllépés és a fölény, mint a köznapi szárazság. Senki sem alkalmasabb a csehszlovák és a román politikusok mai garnitúrájából a ragyogásra, mint Benes és Titulescu, aminek egyébként igyekeztek tanú jelét adni a kassai összejövetelen. * A sz-lovenszkói körút Benes belpolitikai ténykedésének egyik állomása volt. A másik, a fontosabbik maradt az, hogy a külügyminiszter magára vállalta a köztársaság kivezetését a gazdasági krízisből. Elkoptatott gazdaságpolitikusok helyett ő ragadta meg az ini- ciatiivát.. Százszázalékosan átidomult gazdaságpolitikussá. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gazdasági kisantant gondolata elsősorban csehszlovákiai eszme, s valószínűleg Bencétől ered- Elsősorban a Csehszlovákiában lefolyt kisantantkonferenciákon, igy Joa- chinistahlbau és Csorbán szorgalmazták megalakulását és Prágában nyitotta meg a mai napon Benes az első szabályos értekezletet a gazdasági kisantant kiépítésére. Tényleg Csehszlovákia az, amely a gazdasági kisan- tant-antarkiáján a legtöbbet kereshetne: pompás piacot kapna iparának. Máig egyelőre nyílt kérdés marad, mi történne ebben az esetben Jugoszlávia és Románia egyetlen értéktárgyával, az agrárfelesleggel, amit Csehszlovákia semmi esetre sem vehet föl, de kényelmesen felvehet megfelelő kompenzációs alapon Németország, Olaszország és Ausztria- De a gazdasá*gi kisantant tervezői azt hangoztatják, hogy ily nagy perspektívákról egyelőre nincs szó, s — mint Benes mondja megnyitó beszédében — mindössze erélyes iniciativa történik az 1934-es év gazdasági viszonyainak megjavítására, továbbá néhány közlekedési, pénzügyi és transzfer kérdést beszélnek meg. Ha ily apróságokról van sző, minek a nagy zenebona? Azonban ne vágjunk elébe a dolgoknak, várjuk meg az eredményt. Mi is szeretnék, ha Benes, aki megragadta a gazdasági iniciati- vát, valamilyen formában eredményt érne el és véget vetne a nyomasztó krízisnek. A csehszlovákiai munkanélküliek számának emelke- <téM (már 778.000 munkanélkülit mutatnak ki) parancsoló szükségszerűséggé teszi a kivezető utak keresését, bármiféle formában történik is ez- Csak éppen nem látjuk még tisztán a gazdasági kisantant lehetőségeit. Mit fogunk eladni Jugoszláviának és Romániának? Mivel fizetnek bennünket? Egyedül gabonával és állati termékekkel fizethetnek, de mit szóinak az agrárok a román és jugoszláv dömping-árak konkurenciájához? Fölmerült egy különös és érdekes terv, amely mindensetere gondolkozásra ad okot, ámbár fantasztikusnak és kivitt eteti ennek látszik. E terv szerint a kis antant-államok gazdasági autarkiáját- annyira tökéletessé kell tenni, hogy a. három állam minden vonalon együtt dolgozna, együtt keresne piacot például a román gabonának, a jugoszláv sertésnek és a csehszlovák iparcikkeknek. Egyszóval a három ország java és birtoka közös vagyon volna s közösen, kellene ért ékesíteni. Csehszlovákia például iparcikkeit gabonáért adná el Romániának, de ezt a gabonát nem használná ©1 sajátmaga, hanem igyekezne tovább elhelyezői a nyugati piacokon., ami helyzeténél, kereskedelmi szervezeteinél és egyéb kompenzációs lehetőségeinél fogva állítólag könnyebben menne, mintha Románia közvetlenül fordulna nyugathoz. Bonyolult eljárás, inkább csak elképzelés, nem látszik reálisnak. — A törekvés mindenesetre az, hogy a kisan- tant-hatalmakiból a régi monarchiához hasonló gazdasági egységet teremtsenek, mert a régi monarchiában is többé-kevéebé úgy volt, hegy az osztrák ipar legnagyobbrészt csak a monarchiát látta el s a monarchia tiszta kivitele agrártermék volt. De ennek az állapotnak a hasznát egyedül az osztrák ipar látta a monarchia répei közül, senki más. * Meglep bennünket Krofta miniszter egyik beharangozó cikke is. A meghatalmazott miniszter szakit a ^gazdasági szükségszerűség" elvével, amit annyiszor hangoztatott eddig Prága különösen a magyar politikai szempontokkal ellentétben s arra a megáll api fásra jut, hogy a népek közötti viszonyban nem a gazdaságpolitikai szempontok az elsődlegesek, hanem a politikai szempontok, g egy jó — Politikai téren nem tudtak eredményt elérni, mire kísérletek történtek arra nézve, hogy rajtunk gazdasági téren üssenek sebet. Hosszú idő óta állítják, hogy ámbár politikai szempontból vannak közös érdekeink, de gazdasági téren mi sem köt bennünket egymáshoz. Ezt az állítást, gyakran halljuk és kísérletek történnek árrá nézve, hogy erről a nemzetközi közvéleményt is meggyőzzék. A céltudatos és nem válogatós propaganda elég rosszul takarja el azt a célt, amelyet elérni kíván. Amennyiben holnap megalkotjuk a kisantant gazdasági szervezetét, akkor föl lehetünk készülve arra, hogy szemünkre vetik annak megvalósítását, melyet megvalósitha- tatlannak neveztek. — Tény, hogy politiaki szövetségünk gazdasági alapokra való helyezésével késtünk, ezt a késedelmet magunk okoztuk, ami bizonyos mértékig kritikára jogosít. Ezt a bírálatot meg is kaptuk. Meg kelj azonban állapitanunk, hogy régóta tervezzük e kritikákra tápot adó helyzetet megszüntetni. A gazdasági kisantant előzményei A kisantant tagjai 1927 éta rendszeresen foglalkoznak gazdasági kérdésekkel. A joa- chimsíhali kisantant-konferencia idején, 1927-ben megvetettük a gazdasági együttműködés alapjait. Ezeket az alapokat az 1928 évben tartott bukaresti konferencián kibővítettük. Az 1929 évi belgrádi konferencia főiképpen politikai kérdésekkel foglalkozott, de már a rákövetkező esztendőben Csorbatón ismét gazdasági kérdésele kerültek szóba. 1931-ben, a bukaresti konferencia idején már részletkérdéskről is tárgyaltunk. E tárgyalások során szóba kerültek azok a kísérletek is, melyek célja osztrák-német vámunió volt A súlyos gazdasági válság következtében az 1932 évi belgrádi kisantant-konferencia során létrepotitikaj viszonyra könnyen ráépíthető egy újfajta gazdasági struktúra. Ezt a formulát természetesen a gazdasági kisantant létesítésére találták ki, ahol csak a politikai jóviszony van adva s nem a gazdasági plauzibiii- tás. Egyébként lehet, hogy politikai jóv-i- szonyokból tényleg uj gazdasági rendszerek építhetők ki. De akkor minek volt a múlt rengeteg csábdala Magyarország felé a kis- amtant részéről, amely mind a dunai népek gazdasági együtthaladásának szükséges 9égét hangsúlyozta, s igyekezett bebizonyítani, hogy a gazdasági szempontok fontosabbak, mint a politikaiak, s éppen ezért Magyarország ne törődjék politikai szempontokkal, s ha logikus akar lenni, — mint mondották,— igazodjék kizárólag az egyedül üdvözítő gazdasági szempontok szerint? Legnagyobb meglepetésünkre Krofta miniszter most — természetesen más viszonylatban — a politikai szempont prioritását, sőt gazdasági teremtőerejét, hangsúlyozza. íme- ismét a politikai relativitás egyik különös esetével állunk szemben. _ Ara i,ao teámmá Jgk JHT I xm. évf. 7. (3338) szám ■ Szerda ■ - 1934 január 10. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- SzerkesztSseg: Prága ll„ Ponská ulice 11 évre 7é, hevonfa. 26 Ki; külföldre: évente 450, SzlovenSzkÓi és rUSZinSZkÓl magyarság II «nelet. -Jélafo"; ~ Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki • Praga H, Panská ulice 12. Ili emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több politikai napilapja Telefon: 34184. Egye. szén. ár. 1.20 Ki, vasárnap 3.-K& SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRHHfl
