Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-28 / 23. (3354.) szám

2 paktumot, amibe a második birodalom legki­tűnőbb diplomáciája r-em meaiti belefogni? E kérdésre több tételszerü megállapítással vála­szolhatunk. Az első tétéi: Hitler annyira kezében tartja, a német népet, hogy külpolitikailag azt teheti, amit akar s amit hasznosnak lát. míg elődei, akiket nem követett vakon a birodalom, nem mertek a közhangulat ellen cselekedni, s fáj­dalmas pontokat bolygatni. Egyszóval Hitler­nek megvolt a pátense a lengyel-német szer­ződés megkötésére. Második tétel: a szerződés ,,napnál világo­sabb” bizonyíték a Hitler-kormány békeszán­dékának. úgyhogy ezek után a lengyelek alig­ha ellenzik többé a mérsékelt német fegyver­kezésre irányuló törekvéseket, Franciaország sem gördíthet akadályokat a német terv elé, s a birodalom közelebb jut politikája vezér­elvének meg valósításához. a fegyverkezési egyenrangúság eléréséhez, amely számára a felszabadulást, a gazdasági prosperitás meg- indulását, az erőt, a biztonságot és a készülő­dés lehetőségét jelenti. A fegyverkezés lehető­sége megéri a korridorról való tízéves lemon­dás keserű piluláját. Hitler nem mohó, nem akar máról-holnapra eredményeket eléírni — mint számos beszédében bejelentette — (,,egy uj. szép házat, lassan, óvatosan kell felépíteni") s t-udja, hogy az idő a javára dolgozik s ezért hajlandó ma koncessziókat tenni. Az időnyerési célt világítja meg a harmadik tétel: a német-lengyel szerződés tíz évre biz­tosítja a birodalom békéjét s elejét veszi a .preventív háborúnak. Tiz év pedig nagy idő, — nagy idő főleg a fegyverkező és az erősö­dő német népnek, mert tiz év múlva kilenc- venmüldó germán él a középeurópai térben és negyvenötmillió olasz, szemben a huszonötmil­lió lengyellel (Lengyelországban tízmillió ukrán, litván, német és zsidó él) és a negyven­millió franciával. Időt nyerni, mondja a biro­dalom s csodálatosképpen Hitler ebben is kö­veti legnagyobb ellenfelének, a szovjetnek a politikáját, amely Litvinov akciójával tulaj­donképpen ugyanezt, hirdeti: A negyedik tétel végre, ami a szerződés megkötését. német részről érthetővé teszi: a paktumból származó gazdasági előnyök pers­pektívája. Bizonyos, hogy a birodalom ipara, most. Lengyelországon át keres szelepet, s az uj szerződés segítségével szabadul izoláltságá­ból. Lengyel segítséggel a német árucikk elő­tör keleten Oroszországig, Romániáig is. Eí- fai'hetö, amit néhány osztrák lap jelent, hogy a szerződés megkötését Leginkább az Ukrániá­ra. vágyó német ipar és a német munkások szervezete .pártolta, mert a politikai presztízs­nél szükségesebbnek tartotta az ipar felszaba­dítását és a szerződésből kínálkozó kétségte­len gazdasági előnyök megragadását. Ida: Uewzefy Tctenc, Az éjjeli táj olyan, mint a szénrajz: hegyen- völgyön hó, az égbolt is fehéren világit, fe­kete csak a gesztenyefák váza és a láthatáron elnyúló hosszú felhősáv. A lejtőn elszórtan vörhenyes. csillagok pislognak: a kertváros lámpái. Fenn pedig, a dombtetőn, óriási ablak ragyog bele a téli éjszakába; az meg olyan, mint a négy szögűre vágott holdvilág. Az ablak mögött jazzmuzsika vinnyog és kalapál. Kitelik attól a vén korhelytől, hogy megint nyitva hagyta a rádiót, maga pedig elment a városba. Olykor a lámpákat is reg­gelig égeti. Az öreg azonban ma kivételesen otthon van. Egyedüli iil a nagy műterem feliér reflektor­fényében. lovasszobrok, szárnyas géniuszok és gipszszárkofágok nagyszerű környezetében és elgondolkozva, a nagy tenyerébe támaszt­ja a fejét, amely olyan félelmetesen szelíd, mint egy- vegetáriánus oroszláné. Már túl vau a vacsoráján, most pipára gyújt és két pezsgős üveget készít maga elé, azzal a szilárd el­határozással, hogy meg is fogja inni. Úgyis csak az a miénk, amit lenyelünk. Vele szemben, a firenzei karosszékben, életnagyságu mű terembaba ül. A baba piros baszk sapkát visel a fején, a felsőtestét bro­káttakaró ékesíti, csipőtől lefelé azonban csu­paszok az idétlen tagjai, ami bizony a cifra nyomorúság benyomását leszi. A rádió tölcséréből jazzmuzsika hallatszik. Olyan fáradhatatlanul dolgozik, mintha egy gőzfürész muzsikálna. Az öreg nem ügyel reá, nagyot iszik aranypoharából, — csak­ugyan arany pohár van a kezében! — majd beszélni kezd. A babához intézi a szót, nem tudni miért. Magdalénának nevezi. ^KAUrti’l * IA3U*AK.*rilkjJéUá A magyarok számára egyetemi tanszéket s a kisebbségi jogok erős kiterjesztését kívánja Ripka cseh újságíró Javaslatai: Kulturális autonómia, nemzetiségi miniszter, a kisebbségi jogokat biztositó 20 százalékos számarány 15 százalékra való leszállítása, német-magyar rádió és magyar egyetemi tanszékkek Prága, január 27. A kisebbségi kérdéseket tanulmányozó társaságban tegnap Ripka Hű­béri, a Lidové Noviny politikai szerkesztője előadást tartott „A csehszlovák demokrácia föladatai a nemzetiségi kérdésben" címen. Ripka előadásában azt hangsúlyozta, hogy té­ves az a felfogás, amely szerint Csehszlovákia nemzetiségi íviszonyaá kisebb kiadásban azo­nosak volnának azokkal a problémákkal, ame­lyek a régi Ausztria-Magyarországon voltak, A lényeges különbség szerinte abban van, hogy Ausztria-Magyarországon egész népek érezték magukat kisebbségi sorsban, rnig Csehszlovákiában csak egyes nemzettöredékek jutottak kisebbségi sorsba, A nemzetiségi probléma igazságos megoldá­sához csak a demokrácia vezethet. A leg­jobb eszköze a megoldásnak a nemzetiségi autonómia. A mi felfogásunk az, — mondotta az előadó, — hogy a nemzetiségi autonómia programiját a mi állami politikánk programjává tegyük Az autonómia nemzeti tradíciónk és megfelel a demokrácia ama szellemének, amely köztársa­ságunk alapja. Ehhez a problémához annál in­kább közelebb .kell Lépnünk, mert valamennyi német párt kívánja a nemzetiségi autonómiát. Ezt az autonómiát csak szukcesszív módon lehetne megvalósítani, és pedig mindig a lépésről-lé.pésre a megvaló­sítás folyamán szerzett tapasztalatok figye­lembevételével. Emellett gondosan ügyelni kell arra, hogy az állam és az állam egysége veszélybe ne kerüljön. Elvileg a Walter Si- moDis-féle autonómia-programot kellene a disz­kusszió alapjává megtenni. A mai viszonyok között azonban ez a program abszolúte végre­hajthatatlan. Míg a német népben közvetlenül vagy közvetve horogkeresztesek vannak, ag­áiig savbeosztásról s hasonlókról sző sem le­het. Mindezek a kérdések a bizalmon alapul­nak. Ez a bizalom részünkről még nincs meg. A mi németjeink — mondja Ripka — bizo­nyára tudatára sem ébredtek annak, hogy a horogkeresztes mozgalom mennyi kárt okozott a mi német kisebbségünknek. A mai nehéz nemzetközi helyzet mellett igyekeznünk beli mennél több német erőt megnyerni az állam­politika számára. Támogatnunk kell azokat a németeket, akik nehéz és súlyos időkben .ki­mutatták az állam iránti odaadásukat, gondos­kodnunk kell arcról, hogy államunk úgy poli­tikai, mint erkölcsi tekintetben minden eshe­tőségre föl legyen készülve. Ezért politikai szempontból igen okos dolog ivolna, ha a kor­mány a következő feladatokat megvalósítaná: 1. Kulturális iskola-autonómia. A kisebb­ségi képviselők kulturtanácsot alkossanak, mely az iskolaügyi minisztérnum tanácsadó- szerve lenne. Az iskolaügyi minisztérium­ban kisebbségi osztály létesítendő, élén egy n é meta jku o s ztál vf ő nőkkel. 2. Minden kormányban, tekintet nélkül arra, hogy abban vannak-c német politikai pártok, vagy nincsenek, kell lennie egy né­niét nemzetiségi miniszternek (Landsmann- minister), aki azonban ne legyen a parla­ment tagja. 3. A nyelvgyakorlat szabályozása. Mellőzni kell minden fölösleges presztizsniozzanaíot- A nyelvkérdés végre adminisztratív-techni­kai kérdéssé, a célszerűség kérdésévé teendő. 4. A húszszázalékos kvóta, amely megki- vántatik ahhoz, hogy a kisebbséget a maga nyelvi jogaira vonatkozólag kvalifikálja, 15 százalékra szállítandó le. 5. Előnyös lenne, ha több német hivatal­nok lenne a központi hivatalokban. 6. A német és magyar rádió engedélye­zése. 7. Magyar tanszékek létesítése a pozsonyi egyetemen. — E kérdések számára a pillanat nagyon kedvező, — folytatja Ripka, — mert a szudéta- németek egész más politikai álláspontot fog­lalnak el az állanámmal szemben, .mint a há­ború után. Akkoriban a németek egységes frontot alkottak velünk szemben. Ma már nincs igy. Ma vannak olyan német pártok, amelyék pozitív viszonyban vannak az állam­mal és összefogtak velünk a demokrácia tala­ján. Ezeket a demokratikus elemeket támo­gatnunk kell. A Poledni List állást foglal Ripka fejtegeté­seivel szemben .és a nemzetiségi autonómia tervét a Legkerékeöben elutasítja. Figyelemre­méltó, — írja a lap, — hogy a cseh nemzeti szocialista lap szerkesztője autonómiát kíván a németek számára, de nem kíván autonómiát a szlovákok részére, mert Szlovenszkó autonó­miáját hazaárulásnak nyilvánítják. A nisziiiszkói segélyakció és a véderőtörvény novellája a minisztertanács előtt Prága, január 27. A tegnapi miniszter­tanács tudomásul vette Benes külügyminisz­ternek a külpolitikai helyzetről jelentését. Ruszin szkó súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel a belügyminiszter mégbizatóst kar pott arra, hogy sürgősen kezdeményezze a három vonalban haladó segélyakciót. Az élelmezési akció során az országos hiva­tal 250 vágón kukoricát oszt ki az Ínséges lakosság között, a hitelakció során 10 millió koronát engedélyez és végül lépéseket tesznek az irányban, hogy az ínséges lakosság szükségmunkához jusson. | A nemzetvédelmi minisztérium a miniszter­tanács elé terjesztette a véderőtörvény terve­zett novelláját, amely a tényleges katona­tisztek hadkötelezettségéinek a 65. életévig való kiterjesztését javasolja és fölhatalmazást ad a nemzetvédelmi minisztériumnak, hogy szükség esetén nem köteles behívni sor alá mind a három sorozási évfolyamot, illetve rendkívüli időben szolgálat tételre jogában legyen az öt legfiatalabb korosztályt be­hívni. Végül a minisztertanács az állami tisztviselők I előléptetéséiben hozott határozatot. — Tudod te, miféle ünnep van ma, Magda­léna? Dehogy is tudod, semmit se tudsz és éppen ez a te előnyöd minden más nő felett. A grófnők és modellek, akik ezelőtt hozzánk jártak, túlsókat tudtak. Én különben nem szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor végdg- gázol rajtam az idő. A percek ércpatái úgy trappolnak az idegeimen, mint a megvadult csikók. Mit lehet ez ellen tenni? Az időérzet ellen kétféle védekezés van; a munka, vagy a korhelykedés. A munka persze kevésbé unalmas, .mint a mulatság. Az öreg teletöltette az aranypoharát és rá- köszöntött Magdalénára. — Nagyon jó gondolat volt, hogy nem hív­tunk mára vendéget. Be kell vallanom, Mag- dus nálad jobb pajtásom sohasem volt. Min­dig itthon ülsz, nem vagy fecsegő, nincsenek szeszélyeid, a toilett-igényeid pedig igazán szerények. Azt is szeretem, hogy nem törődöl a háztartással; nem bírom a krajcárkodó és konyhaszágu nőket. Legfeljebb azt lehetne ki­fogásolni, hogy nem vagy elég érdekes. Én azelőtt csak érdekes nők körül forgolódtam, vagy talán ők forgolódtak körülöttem. Ennek a lipusnak három válfaja van. Az egyik a női szélhámos, aki meglepj és elragadja az em­bert a mosolygó arcátlanságával és egymás­után tiz férfival is el tudja hitetni, hogy ő az első szerelme. A másik a doromboló macska, aki a hízelgésével éles alj a az oroszlántól a fo­gait meg a karmait. A harmadik az előkelő nő, ki nagystílű blazirtságböl és szikrázó maliciából van összerakva. Róla inkább ne beszéljünk, nem szeretek előtted pirulni. Egyenleg: zérus. Férfi szemével nézve persze csak kétféle nő van: hü és hütelen. Sajnos, mi férfiak unjuk a hűséget és ágy nem is lehet rajtunk segíteni. Örülök azonban, Magda, hogy nem vagy érdekes no! A jazzbandában egy puhán remegő bariton vette át a melódiát és febfelcsuklott a szerel­mes szeszcsempész érzelmessége. Az öregur legyintett a rádió felé, hogy fogd be a szádat!! — azután tovább beszélt, a bariton pedig tovább énekeit. — Minden esetre örülhetsz, Magda, hogy nincsenek gyermekeid. Ha leányod volna, az már a bölcsőben is arról ábrándozott volna, hogy filmsztár lesz. és autót vezet. Ha pedig kisfiad volna, mit gondolsz, miről ábrándoz­nék az? Nem arról, hogy kiszabadítja a királykisasszonyt a barlangból, nem is arról, hogy meghódít magának egy szigetet a Csen­des Óceánban, hanem igenis arról, hogy egy­szer majd nagy uíjságkonszernt alapit és be­bizonyítja neked, hogy mindaz, ami eddig szent volt, csak babona és ostobaság. A mester közelebb hajolt a kócbabáihoz. — Nem tudóim, észrevetted-e már, Magdalé­na, hogy itt a világ vége? A világ végét nem üstökös és tengerár jelenti, hanem az emberi szivek csődje. A szivek kiürültek; ami hit és szeretet volt bennük, az felszívódott és el­párolgott. Egy orosz iró mondta, a nevét el­felejtettem: a kereszténység megsemmisülésé­vel óriás földalatti üregek keletkeztek az em­beriségben és ami ma történik és napról- napra rémületbe ejti a világot, nem egyéb, mint a barlangok beomlása. Nagy marhaság, ha valaki azt állítja, hogy mindennek nem a szivek csődje, hanem valamiféle gazdasági rendszer az oka. Kedvesem, a világ vége akkor kezdődött, amikor;, az emberiség már neve­tett mindenen, ami nem hozott pénzt! A bariton mér nem énekelt, de a szakszo­fon oly fantasztikusan vonított, mint. valami ősállat a szánra szók családjából, amely a meghalt világ sírján ül. — Ne csinálj olyan szomorú arcot, Magdalé­na, te úgysem segíthetsz az emberiség baján. Kérdezem: mi a baja? Te persze azt mon­dod: nincs igazság! De ez csacsiság, mert éppen az a baj, hogy nagyon is sok az igaz­ság. Minden porban kúszó féregnek megvan ! a maga külön igazsága. A farkas igazsága, hogy széttépje a bárányt, a bárányé, hogy éhenhaljon a farkas, az ember igazsága pedig: hogy elpusztítsa a farkast, a bárányt és a sa­ját felebarátját. Hogy akarsz itt igazságot tenni, Magdus? És hogyan akarod boldoggá tenni az embereket, mikor egyik csak úgy boldogulhat, ha széttépi a másikat. A muzsika vadul kelepelni kezdett, mintha táncoló csontvázak riszálnák magukat a dause macabre figuráiban. Az öregur sértetten rá­kiáltott, hogy kuss! és elkomolyodva folytatta: — Az ember azt hinné, a megoldás, egy­szerű. A megoldás a jóság és szeretet. Galilea fölött egyszer meghasadt az ég és megtörtént a csoda, hogy a fenevadből emiber lett. Igen ám, de azóta dezinficiáltuk az életünket és kiirtottunk belőle mindent, ami isteni volt és most ugyan hiába várod a csodát. Vagy el tudnál képzelni egy Messiást, akit fotóripor­terek kísérnek a Golgotáira? És meg lehet-e váltani egy emberiséget, amely ezerkilencszáz esztendővel a hegyibeszéd után pestisbacillu- sokat tenyészt hadicélokra? A muzsika elhallgatott, ami az öregurra olyan hatással volt, mintha hirtelen megállt volna alatta az ördöghinta. Kicsit szédült is a nagy mozd.ulatlauságban. Fölemelte a po­harát és azt mondta: — Az én programom: napsütés és sok pénz és minden asszonynak legyen jó ’ termete, azonkívül törvény hozandó a kötelező szárny­viselésről. A férfiak viseljenek sasszárnyat, a nők hatt yú szárnyat... A karjára ejtette a fejét és a következő pil­lanatban már mélyen aludt. Magdaléna fi­gyelmesen és ostobán nézte. A rádióból ha­rangzúgás hallatszott. Éjifél! Nagy és kis ha­rangok szivet remegtető harmóniában kondul- tak össze és a hang olvau mélyről jött, mintha egy elsüllyedt meseváros tornyaiban szólná­nak a harangok. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom