Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-27 / 22. (3353.) szám
2 1934 január 27, gaombait. A magyar fővárosi reformjavaslati végső szövege Budapest, január 26. (Budapesti s&eírk-esz.tőségünk .teleion jelentése. Az uj fővárosi törvényjavaslatot tegnap nyújtotta be Ker-esztee- Fischer Ferenc belügyminiszter a képviselő- háziban. A javaslat, főbb rendelkezésed a következők: A főpolgármesteri állást a jövőben az államfő fogja betölteni kinevezés utján. A budapesti törvényhatósági tanács megszűr.ik, s hatásköre a törvényhatósági bizottságra és a polgármesterre száll át. A törvényhatósági bizottság választott tagjainak száma. lőO-ről 108-ra, az örökös tagok 6záma pedig 32-ről 22-re csökken. További fontos rendelkezése a törvény- javaslatnak, hogy a jövőben az alpolgármesteri állások, betöltésénél a választás érvényességéhez az államfő megerősítése szükéges. Ezenkívül átszervezik a fővárosi számvevő- széket, is. Ennek személyzetét a javaslat értelmében a belügyminiszter fogja, kinevezni. A reformnak legfontosabb rendelkezése az, bogy a belügyminiszter a törvény életbelépte- tésével egyidejűleg tervezetet köteles 'készíteni. amelynek célja a magyar főváros költség- vetési egyensúlyának a biztosítása, továbbá az,‘ hogy a. főváros háztartásában s üzemi gazdálkodásában fokozott takarékosság érvényesüljön és végül, hogy a közigazgatás célszerűen és a gazdaságosságnak megfelelően folyjon, i A tervezetet a főpolgármester egy éven belül köteles végrehajtani. ítélet a Mafkovnkhpőrbea Berlin, január 26. Ma déliben fél tizenkettőkor a berlini bíróság meghozta az Ítéletet az úgynevezett Maikovszki pörben. amelyben 133 kommunistát azzal vádoltak, hogy még Hitler hatalomra kerülése előtt nyílt uccun agyonlőtték Maikovszki SA- vezért, és a nemzeti szocialista rohamosztagok két másik tagját. Összese® 38 év fegyházat és 95 év fogházat osztottak ki a vádlottak között. Hőssel, a fővádlott tízévi fegyházat, Müller és Chorazy egyéniem t 8 évi fegyházat, Lee-se hatévi fegyházat és Schückar 5 év.j fegyházat kapott. Az Ítélet kihirdetése közben a teremben levő közönség, többnyire a meggyilkolt Maikovszki személyes barátai felháborodottan tiltakoztak a szerintük túl enyhe ítélet ellen. Ohnesorge, a tárgyalást vezető báró, kénytelen volt a kőzbekiáltékát rendre® ta- sitani. Majd később, amikor a jelenetek megismétlődtek, Ohnesorge Mürittette a termet. — Lemondott a soproni főispán. Sopronból jelentik: Simon Elemér soproni főispán ma benyújtotta lemondását. A lemondását azzal indokolja meg, hogy a Vöröskereszt országos elnökségével járó nagy elfoglaltsága annyira igénybe veszi minden idejét, hogy főispáni hivatalát nem tudja kellőképen ellátni. Időszerűtlen, célszerűtlen A politikusok a szolgálati idő meghosszabbítása ellen Prága, január 26. A koalíció pártjai részben üdvöelik, részben kommentár nélkül ismertetik a vezérkarnak a két évi szolgálati idő újbóli behozataláról szóló követelését. Az ' egyetlen lap. amely a törvénytervezet ügyében állás tfoglal, a külügyminiszter pártjának lapja, a Ceské Őlovo. A lap mai száma a következőket írja: — Értesülésünk szerint a. tervezetet az irányadó tényezők időszerűtlennek ég & nemzetközi helyzetre való tekintettel célszerűtlennek (inopportunusiiak) tekintik. Letartóztatták a kassai kereskedelmi és kamara segédtitkárát Kassa, január 26- (Kassai szerkéfeBtősógiiinik telefonj? leütése.) Tegnap délben a rendőrség politikai osztályának defeiktivjei házkutatást tartottak <lr. Kiinda Ferdinárid kassai kereskedelmi ég iparkamarai segédtitkár hivatali szobájában, majd később annak lakásán is. A házkutatás során több iratot lefoglaltak s ezeket beszálllitoíták a rendőrségre. Később elő vezették dr. Kiírnia Ferdi nánd ot is s rövid kihallgatás után őrizetbe vették. A feltűnő őrizetbevétel közelebbi okairól a rendőrség nem szolgált fölivilágositással a közvélemény részére. I gázmaszkofi arsssttő Ogynökök fiislillllll liütillliiill a falfii Isíszékeny gépét H Uúmé üst* a ffefefötien ÚiéímeU illan Prága, január 26. A Lidové Listy Írja az alábbiakat: Ezekben a. napokban bocsátották árusításiba- a háborúé eshetőségre szóló népi. gázmaszko- kát. Ezt az újítást a közvélemény kezdetben megnyugvással fogadta.. Azonban a dolgot élősködő emberek vették kézbe g a helyzet a következőképpen fost: Ezekben a napokban egy miniszteri tanácsos váratlan látogatást kapott. Megérkezett a vidéki sógora egész családjával 8 a család pólyás tagját is magukkal hozták. A miniszteri tanácsos urat nagyon meglepte a dolog s azt kérdezte, mi történt, hogy annyira izgatottan és aggódva tekintget- netk maguk körül. „Mi az, hát ti Prágában nem tudjátok, hogy háború lesz és bennünket mérges gázokkal pusztítanak ki, — kapta feleletül kérdéseire. — Ezért Prágába jöttünk gázálarcokat venni, ahogy azt nekünk a Vöröskereszt. képviselői mondották, mert a veszedelmet bármely pillanatban várhatjuk.“ Ez már kissé erős adag volt, a miniszteri tanácsos számára s ezért vizsgálatok indított. Sógora elimondpt- ta, hogy a községben, ez esetben Délet eh országról volt szó, faluzó ügynökök járnak a Vöröskereszt ajánlólevelével fölszerelten s a polgároknak gázálarcokat ajánlanak megvételre. Eközben drasztikus módon festik az uj háborús borzalmakat, amelyek bennünket várnak s ezért nem szabad csodálkozni, hogy ma a falvakban, teljes káosz uralkodik. A mi esetünkben is rendeli & miniszteri tanácsos ur sógora álarcokat az egész család részére, s azéirt jött Prágába, hogy itt kipróbálja őket. A pó- lyáebaba részére is akart maszkot., de az ügynökök állítólag azt mondták neki, hogy Syen még nincs a raktárukon, azonban légmentes gyermekkocsit készíttethetnek a számára oxigén-tartállyal. — Bizonyára célszerű lenne. — folytatja, a. Tüdővé Listy. — hogy a népbaszná latra, szánt álarcok árusítását kissé komolvabb személyek kezébe adják, akik fölösleges humbuggal ne zavarnák meg a falusiakat és ne rontsák a mai eléggé válságos viszonyokat a községekben ahelyett, hogy a lakosságot megnyugtat- nk. A passzív repülő védelem összes propagá- torainak a legjobb vállakózása az lenne, hogy a gázmaszkokkal védelmezzék a polgárok életét, nem pedig az, hogy uj ipart találjanak ki olyan emberek részére, akik a ma.i nyomort és a kiélezett helyzetet kizsákmányolásra, használják föl. Reméljük, hogy úgy a hatóságok, mint a Csehszlovák Vöröskereszt gondoskodni fog az orvoslásról — fejezi be cikkét a Lidové Listy. Piánk miskolci föjiipől hivatalvesztésre ifsltéM A magyarországi Abaiuíjvárniegye fegyelmi választmánya tegnap délután hirdette ki a miskolci fegyelmi ügyekben hozott véghatározatát. Piánk Miklós főjegyzőt vétkesnek mondotta ki különböző fegyelmi vétségekben, meri. mint a miskolci Apollo mozi igazgatója és pénztár unka a részvénytársaság vagyonát hüt- lemiüi kezelte. Ezzel megsértette, hanyagul teljesítette hivatali kötelességét. A részvénytársaságnál való működése alatt a köztisztviselői állás tekintélyével össze nem férő magatartást tanúsított, a közbizalomra is méltatlanná vált. Hodobay Sándor polgármester azzal követett el fegyelmi vétséget, hogy mint az Apollo mozi igazgatóságának elnöke a város vagyoni érdekeinek a megvédése körül megsértette hivatali kötelességét. Silbiger Bertalan szántén ezzel követett el fegyelmi vétséget.. Vonga Péter fő pénztára ok is vétkes, mert mint. a város tulajdonában lévő Brzsébet- füirdő könyvelője, hanyag magatartásával elősegítette a részvénytársaság vagyonának hűtlen kezelését Mindezekért annak megállapításával, hogy a bűm vádi eljárás alatt álló Piánk Miklós ellen a fegyelmi eljárást befejezhetőnek tartja, a fegyelmi választmány Piánk Miklóst a hozzátartozók ellátási igényeinek elvonásával hivatalvesztésre ítélte, Hodobay Sándor polgármestert 900 pengő pénzbüntetéssel sújtotta, Silbiger Bertalan tiszti főügyésszel szemben rosszalását fejezte ki, Vonga László főszám vevőt felmentette a szolgálattól, a Peiker Béla ellen az Apolló-mozi és az Erzsébet ügyvitelével összefüggésben indított kétrendbeli fegyelmi eljárást a bűnvádi eljárás, jogerős befejezéséig felfüggesztette. Végül a terhelteket együttesen 3339- pengő 32 fillér költség megfizetésére kötelezte. íu&éktJgi Mikim: & miml&aenti |cwt% — REGÉNY — 30 xm. A Péterffy penzió feloszlott Kiema néni eladta a lakást ég az özvegyen maradt Ágnessel meg Péterffy Sándorral együtt elköltözött Mindszentre, Ákos adóssággal terhelt, de még a Pé- 'terffy-cimert, viselő 'kúriára. Moet már ott volt az egész megfogyatkozott Péterffy, Grónay, Keresztes család, csak Barnabás, Klári és Péter járták a maguk külön kálváriáját, dermesztő és boldogtalan magányosságukban. Halottak napján mindenki meglátogatta a park végén álló családi sírboltot. Vilma jobb és balkezén két kisgyermeket vezetett maga mellett, a sírbolt felé. Az egyik az ő kisfia volt, ifjabb Péterffy Ákos, a másik a kis apátlan-anyátlan Péterffy Klemica, Mária leánya, akit nagyanyja nevére kereszteltek. Mind a két gyermek hároméves volt, gyönyörű, egészséges, mosolygós, Isten csodája gyanánt olyan, mint két piros rózsabimbó. Sándor bácsi mosollyal nézte a családfa uj hajtásait. — Becsületszavamra mondom, nincs ilyen két gyönyörű gyerek ezen a kerek világon — súgta oda Kiema cousinejának. — Igazi Péterffyek. Csak az életük legyen különb, mint a mienk — válaszolt amaz komoly, mély szomorúsággal. A leányára gondolt. — SzegéDy Mária! — sóhajtott Sándor és félrcfordult, mert a. szeme tele volt könnycseppel. — Csupa boldogtalan ember — lihegte a másik özvegy a megroskadt, sápadt Keresztelné és lányára Klárikára nézett. Ákos meghallotta. Ő is körülnézett. És ott látta a felesége gondtól borult arc oskáját, István idegesen himbálózó szikár, sovány termetét, Barnabás groteszül hetyke sárga, keskeny fejét, a két özvegy kétségbeesett roskatagságát és magában halkan felsóhajtott. — Ez a Péterffy-család. Ez az egész nemzet. Imádkoztak ég vacsorára visszamentek az ősi kastély ebédlőjébe. A nagy ebédlőben már szinte elveszett a maroknyi kié család. Az ételeket hangtalanul fogyasztották eh Sándor bácsi csak tejet evett, habár — el kellett ismernie — a vérnyomása valamivel alacsonyabb a normálisnál e a gyomra olyan, hogy a vasszeget is meg tudná emészteni. De az ember egyetlen kincse az egészség — jelentette ki becsületezavára — és ö nem akar annak a sváb Hartmannak a sorsára jutni. Vacsora után Kiema, a család feje úgy, ahogy régen, a Péterftfy-penzióban szokta, rövid kis tanácskozást tartott. Felkérte Ákost, hogy ismertesse a helyzetet. — Dolgozunk — szólalt meg Ákos ég végigsi- mitotta halántékán a ritkuló fürtöket. — Igen, azt tudom — jegyezte me Kiema — én már húsz éve dolgozom á? évről-évre szegényebb lettem* — Ugv tudom, hogy a Hartmann-féle birtok eladó. Ákos legyintett. —- Ny öles zúz hold. — Nos? kérdezte fölényesen amaz. — Persze, hogy nyoTcszáz hold. De százezer svájci frank készpénz elég a megvásárlásához a többit rá lehet táblázni. Ákos aggodalmasan nézett Barnabás szemébe. — Százezer svájci frank? Barnabás úgy beszél százezer svájci frankról, mintha a mellényzsebében volna az a rengeteg vagyon. Ez az ember megtébolyodott. Barnabás azonban rámutatott Klárikára, — Klárika húgomnak van százezer frankja. Az egész család szomorúan összenézett. Mi ez? Barnabág csakugyan meghibbant? Klárika arca azonban hirtelen elborult és a füle tövéig elvörösödött, Ö tudta, bogy miről van szó. Halkan, remegve és szomorúan megszólalt: — A gyöngynyakékre gondol? Az már nem az enyém. Barnabás elképedd — Elajándékoztad? Klári a fejőt rázta, — Nem teliettem azt. Az ember csak azt ajándékozhatja el, ami a jogos tulajdona, Barnabás telkében fellángolt a kártyásonorál megbotránkozása. — A gyöngynyakék eredete tisztázódott, a törvényes idő letelt, az ékszer azé, aki megta lálta. — Lehet. A törvény szerint igen, de az erkölcs szerint nem. Klárika nem bírta tovább. Sírva fakadt és fel- sikoltott. — Különben is nekem nem kell az az ékszer. Utálom! Tönkretette az életemet. Barnabás Klári elé lépett: — És ha most már Elemér ig úgy akarná? Akkor is igy beszélnél, lányom? Klárika felpattant, — Ha Elemér azt akarná, hogy tartsam meg az ékszert.1.. — Akkor? — Akkor őt is meggyiilölném. Halálos csend szakadt az egész társaságra. Megnémulva nézték a sirdogáló asszonyt. — Mi történt? Mit tettél? — kérdezte végül Barnabás. — Úgy tudom, hogy Elemér megírta neked a herceggel való találkozást. — Meg. — Ég bocsánatot, kért? — Igen. Ég én visszauta6Ítottam. Az egész család megkönnyebbülve, boldogan lélegzett fel erre a kijelentésre. Péterffy .Néma odarohant Klárikához és megcsókolta annak hófehér homlokát. — Lányom. Büszke vagyok rád, én édes, drága, büszke vérem! Klárika halkan szepegett. — Elemérnek megírtam, hogy a gyöngysort adja vissza a hercegnek, őt. pedig nem szeretem, gyűlölőim és nem akarom látni. Én nem vagyok az ő felesége, én nem akarok annak az embernek a felesége lenni, aki bennem öt évig kételkedni tudott. Barnabás rémülten kérdezte. — Mikor írtad ezt? — Négy nappal ezelőtt — Honnan? — Pestről. És rögtön eljöttem '.de. Ekkor megnyílt az ajtó. Táviratot hoztuk Po- koruv Elemérné dr. Keresztes Klári dinére. A táviratot Péter küldte és csak ennyi volt. benne: — Azonnal indulj, Elemér élet-h.uál között. A Bárdi-szanatóriumban várlak. Klári felsikoitott és kirohant a szobiból. A többiek ijedten felugráltak. Az asszonyok K’á- ri után futottak, a férfiak ijedten ö aé/.vk. Úristen, miféle újabb csapáé sújtotta ezt. a boldogtalan házat?! Ákos megpillantotta a K.árika kezéből kihullott táviratot. Végigolvasta és Istvánnak adta. István arcán valami ördögi öröm villant át: — Ez a büntdés. Már az Úristen is mcgsoknl- fca. Elemér főbelőtte magát. Folytatjuk v
