Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-05 / 4. (3335.) szám
2 ^RXGAI-i^AG^ARHIRMá 1934 január 5, péntolc. egyikül;, egy Sykora Daiiber nevű fiatal bányászlak vált fogytán az ereje és szédülni kezdett. Érezte, hogy menthetetlenül elveszett, ha ebben a pillanatban nem jön segítség... Az első mentó éppen a fivérét menti meg És csodák csodája: ott volt a segítő. A fölfelé haladó négy bányásszal szemközt egy ember ereszkedett a bánya mélyére. Ez a váratlan segítség nem volt más, mint a halálveszedelemben forgó Sykora Dallbor tulajdon édes bátyja: Sykora Ferenc. Ép jókor érkezett, öccsét, Dalibort elhagyta utolsó ereje s a fiatal bányász ájultan esett össze. A mentő átölelte öccsét és önfeláldozó erőfeszítéssel fölvitte a magasba. A regényszcrüen ritka körülmények között végbement, gondviselésezerü mentésről az idősebb testvér a következőket mondta a Ceské Slovo munkatársának: —\ Testvérem a délutáni váltásban szokott dolgozni én a reggeliben. Délután odahaza voltam. 4 robbanás pillanatában a szobában tartózkodtam. Ugyanabban a pillanatban a lámpám is kialudt. Mindjárt megértettem, mi történt, tudtam, hogy a Nelson-bányában nagy robbanás történt. A bánya mélyén tartózkodó fivéremre gondoltam, s valami erő a szellőztető tárna felé hajtott. Talán azt éreztem, hogy a közelben kell lennie Dalibornak. Villanylámpát vettem kezembe 6 megindultam lefelé a létrán. Már érezni lehetett, hogy az akna kezd megtelni gázokkal. A félutig juthattam, amikor szembetalálkoztam a négy menekülővel. És a fivérem is köztük volt. Halottakra bukkannak a mentők A bányába való behatolásra az első órákban gondolni sem lehetett. A bánya összes nyílásaiból és szeilöztetőiből süríi, fojtó füst go- molygott. És penetráns szagu gázak. A mentőlegénység gázálarccal fölszerelten bocsátkozott le a bányába. Három órai erőfeszítés után a mentők a Nelson VlII.-tól 200 méternyire közelítették meg a Nelson IH. tárnát, a robbanás tűzfészkét. Itt négy holttestet találtak, négy német bányász holttestét. Haláluk oka a szörnyű légnyomás, mely a robbanással jár. A két tárna közti távolság egyébként 2 és fél kilométer s az egész.. bánya földalatti folyosói együttvéve mintegy 50 kilométert tesznek Jri. Ég a bánya! Éjfél után fél egy órakor a bányából kiömlő füst hirtelen megváltozott. Még sűrűbb lett, színe megfakult s égett fa szagát hozta magával a mélyből. A mentők megdöbbenve vették tudomásul a szörnyű valót: A bánya ég. Ezzel egyidejűleg a mentők kísérletet tettek arra, hogy a szénfelvonó lifttel a főaknán lebocsátkozzanak a bányába. A 238 méter hoez- szn utat azonban a lift nem tudta megtenni. Az ut legalsó szakasza el van torlaszolva. Harc a bányatüz ellen Ma délelőtt' úgy ítélték meg a helyzetet, (hogy az eltemetett 132 bányász megmentésére alig van remény. A VII. és IX.-es számú tárnában tűz ütött ki. A mentési munka most először a tűzfészkek elfalazására irányul avégből, hogy az égő bányrészekhez levegő ne juthasson. A tűzvésztől távolabb eső folyosókor a levegő elég tűrhető. A délelőtt folyamán kísérlet történt arra, hogy a 4 kilométernyire levő Sa- lesius-bányából kapcsolatot létesítsenek a Nelson-bányával. Ez délig nem sikerült. Az eltemetett bányászok déli tízig nem adtak életjelt magukról. Sorsuk teljesen bizonytalan. U'abb hatottak A vízakna közelében levő tárnafolyosókon ma újabb három hullát találtak. A sodronykötélpálya gépházában is leltek egy fölismerheted lenségig széttépett bányászhullát. A tárna mélyebbre hatoló folyosóin ugyancsak láttak hullarészeket és ruhacafatokat, de ezeket a gázok | U n g v á r, január 4. Az ungvári kerületi bíróság február elsejére tűzte ki R. Vozáry Aladár, munkácsi lapszerkesztő, a magyar nemzeti párt munkácsi ügyvezetője ügyének tárgyalását. . Az ügyészség R. Vozáryt rendtörvényibe ütköző cselekmények elkövetésével vámiatt nem tudtak megközelíteni. Déltájban a 3-as számú tárna azon részében, mely a legtávolabb esik a robbanás centrumától, további hullára bukkantak. „Úgyszólván semmi remény“ A csehszlovák távirati iroda késő délutáni jelentése szerint az eltemetett bányamunkások megmentésére úgyszólván semmi remény sincsen. Pontos megállapítás szerint tegnap délben a munkaváltásnál 136 bányász és 8 fölvigyázó vonult be a bányába. Ezek közül négy megmenekült, tegnap négy halottat találtak a nyolcas tárnában, ma pedig hármat a vízakna közelében, egyet pedig a sodronykötélpálya gépházában. Az eddig megtalált halottak száma tehát nyolcra emelkedett. Lapzártakor a csehszlovák távirati iroda újabb két halottról ad jelentést. Az első pénzsegély Ma délben a bányaszerencsétlenség színhelyén megjelent Malypetr miniszterelnök is. A kormányelnök első segély gyanánt a járási főnöknek 50.000 koronát adott át azzal, hogy az összeget nyomban ossza szét a szerencsétlenül járt bányászok hozzátartozói között. Olasz részvét Guido Roeso prágai olasz követ ma megjelent Krofta külügyminiszterhelyettesr él és az olasz kormány nevében részvétét fejezte ki a nagy bányaszerencsétlenség alkalmából. Asszonyok és gyermekek a Keresztrefeszitett előtt A Nelson-bánya bejárata előtt az ut szélén I egyszerű fából hatalmas feszület áll: rajta a doflija. A vádat Kubicsek ungvári államügyész képviseli. A közel négy hónap óta vizsgálati fogságban lévő hírlapírót dr. Toronszky Emil és dr, Bemáth ügyvédek védik. A tárgyalás iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Február elsején tárgyalják R. Vozáry Aladár rendtarvényes ügyét Keresztrefeszitett. Tragikus szimbólum a nagy bányásztragédia színhelyén. A keresztet alacsony kerítés övezi. Tegnap este a késő éjjeli órákig s ma kora hajnaltól estig szakadatlanul asszonyok é« gyermekek térdelik körül a keresztet. Asszonyok, akik nem tudják, hogy már özvegyek-e, a hit utolsó reménysugarával reménykednek férjük visszatérésében és akik csodát várnak. Csodát, amely elhárítsa fejükről é« szivükről az özvegység és árvaság töviskoronáját. Ötezer indián fellázadt és lerombolta a vasútvonalat a boliviai határon Lima, január 4. Peru és Bolívia határán ötezer indián fellázadt és hatalmába kerítette Guaqui város kaszárnyáját. A Guaqui-La Paz közötti vasútvonalat az indiánok feldúlták. A vasútvonal egy angol vasúttársaság tulajdonát képezi, s a vonalat a vállalat alkalmazottai sikertelenül védelmeztek. A harcban mindkét fél jelentős veszte66éget szenvedett. A boliviai kormány katonaságot küldött a lázadók megfékezésére. — Katonaságot akar Dunaszerdahely. Dunaszerdahelyről jelentik: A Csallóköznek egyik legélénkebb városa, Dunaszerdahely C6ak nemrégiben kérte azt az iskolaügyi hatóságtól, hogy építtessen magyar középiskolát a Csallóközben tanulni vágyó ifjak számára, akik sem Pozsonyba, sem Komáromba nem tudnak elmenni az anyagi nehézségek miatt. Számos község csatlakozott a tervhez s Dunaszerdahely várakozásteljesen maradt mindmáig. Most ujab teTv merült fel a város forgalmának emelésére: a város a katonai hatóságtól katonaság odahelyezését kérte. A katonai főparancsnokság válasza azonban az volt, hogy mostanában, nem eznádékozik helyőrséget elhelyezni Duma- szerdahelyen. Itt emlitjük meg, hogy Gloser Jenő főjegyző fáradozása folytán valószínűleg parkot létesíthet Dunaszerdahely; a park léte- sitése régi vágya már a városnak. István még egy félórát sétált a kertben. Arra gondolt, hogy nincs igazuk azoknak, akik a világot oly sötét színben látják. Nem történik semmi az életben, aminek valamilyen előnye vagy haszna nem volna. Lám, ő is végigszenvedte a háborút, ő is koplalt és bujdosott a forradalom alatt, ő is azt hitte, hogy vége a világnak, a műegyetemen is csak két évet tanult, nem lett építészmérnök, mint ahogy az apja szerette volna, ő is félbemaradt egzisztencia, de mindebből csak haszna van, tulajdonképen csak igy lett egész ember és valószinüleg több és derekabb ember, mintha most valamelyik minisztériumban segódfogal- mazó volna, vagy valamelyik ügyvéd mellett patvaristáskodnék. A műegyetemre azért iratkozott, mert kedve volt a rajzoláshoz, számolgatáshoz, tervezgetós- hez ... Közben Pesten, a Péterffyek menedékhelyén — egy Muzeum utcai bérházban — megismerkedett Péterffy Ákossal, aki a Gáthy és Társa részvénytársaság aligazgatója volt. Szegről-végről rokon, a felesége Grónay-lány, az ő édesanyja is, a fiatal Péterffy bevitte magával a bankba. A bank épen akkor vett meg egy régi bútorgyárat a Lipótvárosban. Oda tették Istvánt. István soha életében nem látott bankot, nem látott gyárat, nem tudta a juharfát megkülönböztetni a mahagónitól, nem tudta, mi az a tervezés, de gyerekkora óta égő szerelemmel szerette a szépet, ismerte a régi stílusokat, ötödik gimnazista korában a görögpótló-órákon gótós barokktemplomokat rajzolt, a Gáthy és Társa féle bútorgyárban félév alatt bútortervező és lakásberendező lett. Igaz, hogy szép fiú is volt és egy egzaltált lelkű bárónő vele csináltatta meg a hálószobáját. A bárónőnek bizonyára nagy tervei voltak ezzel a hálószobával, de István csakugyan pompás munkát yég?ett. A Gáthy és Társa bank azonban buzaés ter- ©énykereskedéseel is foglall&ioli és Hartmann Ferenc termését Péterffy Ákos aligazgató vette meg 1921 nyarán. Ákos igy került Mindszentre, igy látta meg a öreg Péterffy-kastólyt és 1922-ben már meg is vette Róthtól, a Wiener- Bankverein igazgatójától. Az öreg Hartmann azóta állandóan összeköttetésben áll a Péterffy bankjával. Most félesztendeje, karácsony táján, egyszer említette, hogy megvenné Ákostól a Péterffy.kastélyt. Ákos erről hallani sem akart. Az öregur dühöngött, de amikor látta, hogy a Péterffyekkel nem tud boldogulni, elhatározta, hogy a saját lánya részére építtet a ház végében egy garzonlakást. Egy pécsi építész meg is építette, a berendezést Gáthy és Társa bútorgyárában rendelte meg Péterffy Ákos ajánlatára. így jutott Keresztes István kezébe Hartmann Magda hálószobájának megtervezése. Hát nem szép az élet? Ebben a pillanatban feltűnt az utón a ház két asszonya: Vilma, Ákos felesége és Klára, István húga. Lassan, szótlanul lépkedtek a homokos utón és utánuk öreges, apró léptekkel tipegett Péterffy Sándor, a volt főszolgabiró. Most együtt volt a mindszenti Péterffy-kuria minden lakója, csak maga a ház ura, a fiatal Péterffy Ákos, a bankigazgató hiányzott, ö csak minden szombat este jön haza gépkocsin, száguldva, lihegve, mint egy szélvész, hogy a hét száguldó, lihegő munkáját egy-egy vasárnapra kipihenje családja körében. Rettenetes életet él ez a fiatal rabszolgája a pénznek — szokta mondogatni a főszolgabiró, aki a pénzt csak arravalónak tartotta, hogy úri ember szépen és olvasatlanul szétszórja a csőcselék között. Vilma vacsorára hivta vendégeit. III. Szombaton reggel István levelet kapott Hartmann Magdától, hogy látogassa meg. A Péterffy-kuria bárom asszonya egész nap azt találgatta, hogy a meghívás a bútortervezőnek, vagy a gavallérnak szól-e s ennek következtében István fekete ruhában, vagy kockás bricseszben jelenjék-e meg Hartmannéknál. Klára fólrevonta bátyját az ebédlő sarkába és szigorúan igy szólt: — Pista, vigyázz az eserdre! Ne légy léha és el ne áruld, hogy alapjában véve milyen nagy gyerek vagy. Tisztességesen kiöltözködöl s a hollandi lánnyal — igy nevezték a Péterffy- kuriában Magdát — époly tisztelettel beszélsz, akárcsak.. velem — tette hozzá tréfás nevetéssel. — És el ne felejtsd megmondani neki, hogy én is szeretnék vele megismerkedni. Kérdézd meg volna-e kedve minket meglátogatni, vagy ha neki jobban tetszik, én megyek át hozzá. István megszokta, hogy Klárának általában véve minden dologról külön véleménye van, de ezen egy kicsit mégis elcsodálkozott. — Miért keresed a hollandi leány ismeretségét? — Unatkozom. Azért. István belátta, hogy Klárának van igaza és a legszebb fekete zakóját, legragyogóbb nyakkendőjét és legszűkebb lakkcipőjét vitte harcba az első látogatás alkalmával. Kicsit elszégyelte magát, amikor Hartmannék háza elé ért. A öregur a boltajtóban állt, házisapkában és ujjas mellényben. — Jó, napot, Keresztess ur — kiáltott meglepődve. — Mivel szolgálhatok? István zavarba jött. Az apa tehát nem is tudja, hogy ő hivatalos vendég. A hollandi leány ugyancsak önállóan intézi a maga kis ügyeit. Ez jó jel. Az öregek nem fogják zavarni a bizalmas kettest* Elpirult és a szavakat kereste. — A kisasszony volt szives meghívni... Illetőleg tiszteletmet óhajtanám tenni... érdekel, hogy megnyerte-e tetszését a berendezés? Hartmann ur épenséggel nem jött ki a sodrából. — Leányom a szobájában van. Tessék velem jönni. ... István nem ismert rá a saját berendezésére. Amikor belépett a pompás leánylakásba, a szeme káprázni kezdett és hiába tekintgetett körül, semmit sem látott, csak a hollandi leányt. A lány egészen betöltötte a szobát, körülötte minden eljeleutóktelenedett, eltűnt, szétfoszlott, semmivé lett, mint egy brilliánskő platina foglalata. Délután volt, a nap ferdén sütött be a széles hármas ablakon, a brokátfüggöuyök között, a csipkesztórokon át; aranyporos sugárkévék dőltek be a szobába, amely csak úgy úszott a színek és fények harmóniájában, kontúrok nélkül vibrálva, szinte kézzel fogható súlyos, égősárga és vöröses és lilás tónusokban. Olyan volt az egész, mint egy faldekoráció, lehetőleg egy sikban, egy kiterjedésben, hátteréül a kép főalakjának: a hollandi leánynak, Magda a szoba közepén állt, rövid, szűk szoknyában, magasnyaku, fehérvirágos, terakot- ta színű selyem házikabátkában, amely kissé oroszos volt, kissé fiús, nagyon egzotikus, de nagyon egyszerű. Egyszerű volt, de tapadó és érzékien simult a huszonnégyéves leány testéhez. Hartmann Magdának rövid haja volt, bronzba, játszó, puha, hullámos haja, amely nem túlságosan magas homlokát félig elborította. Egyébként nem volt úgynevezett szépség. Az arca nem is volt szabályos, de üde, hamvas bőre, telt és széles piros szája, mandulavágásu, kissé ferde szeme érdekessé tették. A profilja egyáltalán nem árulta el apja német származását; igaz, hogy anyja elparasztosodott magyar gentry-lány volt s talán tőle örökölté mongolos arckifejezését. De azért ez a profil mégis szenzációs volt: profilban látszott, milyen egzotikus szeme van s hogy az orra, szája, álla milyen gyermekies és mégis érzéki. István úgy érezte, hogy Magda csakugyan az a lány, akivel két-három hétig pompás, de veszélytelen kis flörtben lehet agyonütni a falusi unalmat. Magda mosolyogva, elfogulatlanul nyujotta a kezét. — örülök, hogy látom. Köszönöm, hogy ilyen szép kis fészket rakott nekem. — Oh kérem — dadogott István. — Foglaljon helyet. Rágyújt? — Köszönöm, nem vagyok dohányos. — Nem. Ez érdekes. Manapság a fiuk kezdenek leszokni a nikotinról, mi lányok pedig agyonftlstöljük magunkat. Az öreg Hartmann engedelmet kért, hogy az üzlet után nézhessen. Kettesben maradtak. Magda egy csomó Írást vett elő. — Átnéztem a gyár számadásait. — Remélem... Folytatjuk % Sucányi Hlildáí: & tmukmúí buták, — REGÉNY —
