Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-25 / 20. (3351.) szám

1934 január 25, csütörtök. TM<LM-A\mAAR-HÍRIíXP Madách diadalmas bevonulása a Burgtíieaíerbe — Az ember íragédiájának bécsi bemutatója — Bécs, január 24. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársának jelentésé) Egészen a nagy eseménynek a hatása alatt állok. Szin te ká'bultan az öröm tél, a dicsőségtől, az elismeréstől és a büszkeségtől, amely eltölt minden magyar szivet arra a hírre, hegy Az ember tragédiája bevonult a világ első drá mai színpadára: a bécsi Burgthea terhe. És milyen volt ez a bevonulás! Nincsen nagy fe­jedelem, nincsen győztes hadvezér, akinek ilyen ünneplés osztályrészéül jutott volna. Így o9ak az Eszme, az Ige, a Szellem járhatja a dicsőség útját! Nem milliók ajkán hangzott fel a diadalétól tás, hanem milliók szivét re­meg tette meg (valami kimondhatatlan nagy érzés, valami éltető meleg, amely, mint egy hömpölygő véríolyam, átjárja az ember egész valóját, hogy azután a büszke öröm könyüii- ben oldódjék fel. Nem lehet, nem szabad ezt elfelejteni... * Féltizenegyre tűzték fai a főpróba idejét. De már reggel nyolc árakor lüktető élet fo­lyik a színház tájékán. Társzekeretk állanak meg a szinpad nagy kapujánál és ontják ma­gukból a díszletet; b ún dán hölgyek és türel­metlen urak lepik el az igazgatósághoz ve- aéto lépcsőt, hogy jegyhez jussanak és tanúi lehessenek a nagy eseménynek- Mert Bécs sajtója már napok óta hangos Az ember tra­gédiájának előadásától, a volt császárváros közönsége feszült érdeklődéssel várja a mai premiert, amelyikre már napokkal ezelőtt el­kelt minden jegy éppen úgy, mint arra a négy előadásra is, amely ezen a héten követi a be­mutatót- ötször szerepei a színház heti játék­rendjén a tragédia! A színház óriási sikert vár! És ez a. siker nem fog elmaradni. Tíz órakor kezd benépesülni a nézőtér. Máskor, a főpróbákon, csak a földszinten vau közönség. Most meg- kellett nyitni a négy eme­letet, mert minden helyre szükség van. A ma­gyar írókat, és újságírókat és a magyar szín­művészet ideérkezett reprezentánsait a föld­szint első soraiban és a földszinti és első eme­leti páholyokban helyezte el az előzékeny igazgatóság. A nézőtér hangos a magyar szótól. — Élne waihrhaftige Imvasion dér Ungarn! — mondja mellettem egy mosolygó öreg ur,— És ami különösem .meglep — folytatja — az az a nagy együttérzés, az a nagy együvétarto- zás, amit az ember tapasztal! Szinte megőr­ződik, hogy nemzeti ügyet csinálnak az elő­adásból I — Igen uram, ez valóban nemzeti ügy! Ez egy kis nemzetnek nagy ügye! —- feleli egy magyar Író. Közben özönlők a közönség. Itt vannak az osztrák szellemi ée művészeti élet ariszto­kratái, itt a bécsi társaság színe-java, itt a külföldi sajtó képviselői, afaiik közül különö­sen az olaszok halmozzák el a magyar kollé­gákat Szerencs ekiváneágaikkal, — itt van mindenki: a kormányzat, a város, a diplomá­cia reprezentánsai és itt van — a nézőtér kJ zepén — egy kis asztalka, rajta egy villamos- lámpa és egy telefonkészülék. Ennél foglal helyet Röbbeling igazgató, aki az előadást rendezi és egy segédje. szava idézi, a reá özönlő fénykéve alatt meg­jelenik nagy fekete szárnyaival, lobogó vörös hajával, az enyészet szürke színében, démoni gonoszságában ő is, aki ott állott egykor az Ur trónja mellett. Lenyűgöző kép!... És elkezdődik a já­ték... A zene, híven követve a történést, folyvást hangzik és nem hallgat el akikor seni, amikor lehull a függöny és gyors égy- máiSutátiban változik a sziu. A nézőtéren egy szíssze-née sem halk zik. Mindenki feszülten figyel. Következik a paradicsom, a legszebb dísz­letek egyike, amelyik színpadot betöltött, majd a paradicsom előtti térség, a mozgalmas egyiptomi kép, Athén —, a római orgia —, Bizánc — Keppler és — a forradalom, A függöny legördül, a nézőtér megvilágo­sodik és véget ért az első rész. Mert a bécsi előadást csak egy szünet szakítja meg. A közönség kitódul a folyosóra és az elő­csarnokba. Mindenfelé az elragad tatás spon­tán megnyilatkozását hallja az ember. Raj­tunk, akik remény és kétség közölt ültünk a nézőtéren, végig vilia r zik a felszabadulás nagy érzése. Tudjuk már, hogy győztünk! Hogy a magyar Géniusz uj, döntő diadalt ara­tott! Hogy a mi Madáchiink a világirodalom halhatatlanjai közé emelkedett. Hogy Az em­ber tragédiája a színpad klasszikus müve lett... Ezt a nagy érzést, ezt a nagy pillana­tot köszönjük Rabból ingnek, a Burgszinház igazgatójának, a tragédia szinrehozójának, aki egész művészi akarását és hitét, minden tudását és erejét szentelte ennek a műnek. Emésztési gyengeség, vérsze­génység, lesoványodás, sápadtság, mi­rigybetegségek, bőrkiütések, kelések, furunkulusok eseteiben a természetes „Ferenc József" keserüviz szabá­lyozza a belek annyira fontos műkö­dését. Az orvosi tudomány számos vezérférfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József viz hatása mindig kitünően beválik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kap­ható. A kiállítás elkápráztat. Különösen —• mint már említettem —- a mennyország, a paradi­csom, az athéni kép, a római orgia é« a forra­dalom színpadi képe megragadó és döbbene­tes. Az athéni kép a maga nemes egyszerű­ségével, a halált ordító nép tömegnek a hitvesi nagysággal és szerelemmel való szembeállítá­sával csodálatra késztet; az orgia nagyszerű megrendezése, Péter megjelenése és a kereszt feltűnése a sötétlő égbolton grandiózus; a forradalom vad fai t örései, a szin elején elhe­lyezett guillötinual a maga naturalizmusában valósággal megfélemlítenek; a falanszter fan­tasztikus elképzelése (ami a budapesti elő­adásnak is egyik legnagyszerűbb díszlete) az örökkön mozgó gépezettel, a fehér fény- özönben megjelenő öreg és a szürke számok, az emberek felvonultatása láttán az emberen végigborzon-g a hideg. Legkevésbbé sikerült nz ür-kép. Ebben két bábot mozgat és lóbáltat a réndező, mig Ádám és Lucifer hangja a színfalak mögött hallatszik. Ez az egyetlen fo­gyatékossága az előadásnak, amelyet — hi­tünk szerint — a Burgszinház modern szín­padi felszerelése mellett könnyen fai lehetne küszöbölni. És most beszéljünk Mohácsi Jenőről, aki Az ember tragédiáját a műbe való teljes el­mélyüléssel gyönyörűen fordította és akinek ezt a nagy magyar sikert elsősorban köszön­hetjük. Nagy szolgálatot tett a magyar iroda­lom ügyének. Köszönet és hála neki. És be­széljünk a színészekről. Ádám — Paul Hartmann. Csak a legna­gyobb tisztelet és elismerés hangján Írhatunk erről a kivételes tehetségű művésziről. A leg­jobb Ádám, akit eddig a színpadon láttam- Mindén hangja természetes, minden gesztusa Szőllővesszők, oltványok, Szőllőkertek Királynője és más legújabb bevált csemegeszöllő- különlegességek, garantált fajtiszta minőségben legolcsóbban kaphatók. Kívánatra árajánlattal szolgál: NÁDAS JÓZSEF BEREHOVO (Beregszász) nemes, egész alakítása egy öntudatos, szere­pébe elmélyülő, nagy művész elgondolása. Éva szerepe Maria Ele kezében van. Az ő alakítását is a nemes egyszerűség, a termé­szetesség jellemzi. Eleinte halk és csendes, mint amilyen a „tudatlan” Éva valóban lehe­tett, de amint a szerep nő, úgy nő meg ennek a szép és intelligens asszonynak a hangja és az alakja is. Különösen a szerep lírai részé­ben felülmúlhatatlan művészetet nyújt Lucifert a Burgsziruház egyik legrégibb és legnépszerűbb művésze, Ottó Tressler ala­kítja. Hetvenkét esztendős — de olyan vár- gönc, olyan fürge, mint egy harmincéves fia­talember. Nem démonikus, inkább szenvedé­lyes és fölényes, ö tényleg a tagadás ősi szel­lemét tviszi a színpadra. A szerep kitünően polntirozott elmondása mellett szürke, bő kö­pönyegének mozgatásával is emeli, mintegy aláfesti azt, amit mond. A darab végén a Fluch! (átok) szót úgy mondja ki, hogy az embernek a háta borsódzik bele. Mázsás súlya van minden szavának. És nem szabad megfeledkeznünk Franz Salmhoffer hangulatos kísérőzenéjéről sem. Ez a zene szinte csodálatos pontossággal kí­séri a dráma minden mozzanatát és hajléko­nyán simul a történéshez. * Háromnegyed három volt, amikor a fő­próba véget ért- A függöny legördült és a zsúfolt nézőtéren végigzugott a tapsorkán. A siker megpecsételődött. Kiérünk az ucoára. A Burgszimház mögött valami katonai parádé zajlik le. A katonabauda indulójára fejlődnek fel a századok... De mit. érdekel ez bennün­ket! .. • Boldog önfeledten megyünk, mi, a magya/r betű robotos zarándokai a januári napsütés­ben, mosolyogva, vígan ... Madách Imre be­vonult a világirodalomba! Zólyomi Dezső. 4 kedd esti bemutató káprázatos sikere amely a magyarságnak büszkeség és öröm, szenteég és megdicsőülés. A nézőtér lassan elsötétül. A morajlás, amely betölti a színház nézőterét, halkul, az izgalom elül és néma csőnd váltja fel. A füg­göny felmegy. Még nem látni semmit. Csak a szinpad legíbelséjéből (szűrődik át a zene: a szférák zenéje és a felhős fátyolfüggöny mögött lassan 'világosodik. A zene erősebbé hangosabbá válik, a világosság térjed. ... És megvilágosodik a mennyek országa. A szín közepén, mint valami óriási kará­csonyfadísz, izzóan ragyogó, az égi fényessé­get stilizáló arany sugárkéve és alatta, óriás- szárnyakkal. lépcsőzetesen a három arkan­gyal. Mögöttük, az egész háttérét befutó ket­tős szivárvány. Kétoldalt, a nagy égi ragyo­gásban, az angyalok serege és elől, a uagy sötétség közepén, a „tagadás ősi szelleme —- Lucifer. Öt még nem 'látni; majd ha az Ur Az előadásról magánéi csak a legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján Írhatunk.. Hangjában, stílusában, menetében, felépíté­sében következetes és egyöntetű. A tömeg- jelenetek mozgalmassága, az ellentétek ki* domborítása, minden szépség meglátása, min­den érték kihangsulyozása, minden színpadi hatás bőséges és mégis mértékletes 'kiakná­zása jellemzi ezt a produkciót. Röbbeling kü­lönben is egészen különlegesen fogta fel a darabot. Az ő kezén nem lett misztérium a tragédia, de nem is lett reális valóság. Va­lami a kettő között ez az előadás. Az ál­landó, felhővel tarkított fátyolfüggöny alkal­mazása az álomszerüség jelképe, amelyet még a háttér függönyére vetített díszlet.képek és a szinpad félhomálya is szolgál. Röbbeling elképzelése a klasszikus keretek harmóniá­jába illeszti Madách remekművét, ebből az el­gondolásból következik az is, hogy a darab­ból egyes részeket kihagyott. így például tel­jesen elhagyta Keppler ébredését, — a forra­dalom utáni egész képet —és ezzel megfosz­totta a Keppler-fel vonást az „álom az álom­ban” — való jellegétől. Gondosan elkerülte a Faust-íal való összehasonlítás lehetősé,gét is. Ezért elíragyoU mindent, ami esetleg Faustra emlékeztetheti a nézőt. A föld szelleme osak egyszer, az ü.r-jelenetben, szólal meg (az ere-} deti szerint ez. háromszor történik meg) és bizonyára ezért maradt el a Keppler-ébredés jelenete is, mert a tanulóval való eszmecser© önkéntelenül is Faust hasonló jelenetére te­relné a figyelmet. Bécs, január 24. (Saját tudósítónk telefonje- , ütésé.) Madách, halhatatlan tragédiájának teg­nap esti burgszlnházi bemutatója káprázatos ünnepség keretében folyt le, amelyhez hasonlót eddig sem Bécsben, sem Budapesten nem láttak drámai színházban. A Burgtheater nézőterét zsú­folásig megtöltő közönség soraiban ott volt Bécs és Budapest szellemi életének úgyszólván min­den kimagasló egyénisége. A páholyokat a poli­tikai és társadalmi világ vezetői töltötték meg. A rendjelek és káprázatosán csillogó ékszerek ezrei felejthetetlen látványt nyújtottak. Ott volt a magyar kormány tagjai közti] Hómaa Bálint kultuszminiszter,' Imrédy Béla pénzügyminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter. A magyar miniszterek Dollfuss osztrák szövetségi kancellár, Scbusnig osztrák kultuszminiszter és Nelky bécsi magyar követ társaságában voltak. A megjelent előkelőségek soraiban ott láthattuk Scitovszky Tibor volt minisztert, Bárczy volt igazságügy minisztert, Vojnovich Gézát, a Ma­gyar Nemzeti Színház igazgatóját, Radnay Mik­lóst, a Magyar Operaház igazgatóját, Hubay Je­nőt Madách Imre valamennyi leszármazottját, Mengele Ferenc magyar külügyi sajtófőnököt, dr. Antal István magyar miniszterelnökségi saj­tófőnököt, Mró Wlassits Gyula és Darányi Kál­mán magyar államtitkárokat. Pont hét órakor érkezett meg a. színházba Niklas osztrák szövetségi elnök leányának és a kabinetiroda főnökének kíséretében. Az elnök megjelenése után áhitaioe csendben kezdődött meg az előadás, amelyet, az első rész végéig ün­nepélyes csendben hallgatott végig a fegyelme­zett publikum. Az első rész végeztével a függöny leengedése után elsőnek Niklas elnök emelte tapsra kezét, majd elementáris erővel zúgott fel a tapsorkán az egész színházban, ugyannyira, hogy a szereplő színészeknek nyolcszor kellett a függöny elé jönniük. Az első részben különösen a paradicsomi és athéni jelenet ragadta meg a közönséget A má­sodik. részben a falanszter-jelenetnél robbant ki nyiltszini tapsban a közönség, ami eddig telje­sen szokatlan eeet a Bursrtheater történetében. Dottfuss: Boldog vagyok, hogy e remekművet megismerhettem Az „Uj Nemzedék” bécsi munkatársa a teg­nap esti bemutatót követő magyar követség! estélyen beszélgetést folytatott Dollfuss szö­vetségi kancellárral, aki a legnagyobb elra­gadtatás hangján nyilatkozott Madách remek­mű véről. — Nem vagyok mértékadó irodalmi és művészi kérdésekben, — mondotta Doll­fuss, — csak annyit mondhatok, hogy az előadás elejétől végig oly mély hatást gya­korolt reám, hogy nagyon boldog vagyok, hogy a műalkotást megismerhettem. Az a tény, hogy a Burgszioházban került színre a magyar irodalomnak ez a műremeke, bi­zonyossága annak, hogy milyen nagy fontos­ságot tulajdonítottunk a darab szimrekérül­tének. Hogy pedig a bécsi közönség ennyire a mii hatása alá került, ez viszont azt tauu- dt.ia. bogv milyen mély gyökerei vannak az osztrák-magyar kapcsolatoknak- Az előadás kiváló volt és remélem, hogy önök is meg voltak vele elégedve. Fey alkanoellár a magyar újságírónak ez©- kot mondotta: — Egészen hihetetlen, hogy ezt a remek­művet hetven esz teaidő vei ezelőtt írták- Tel­jesen a ma problémái szólalnak meg benne. Érdekes, hogy különösen a falanszter-jelenet­ben mennyi prófétai ihlettel látta meg a va­lót az önök nagy Madáeha. A ko mm un izmus és a kollektivizmus életképtelenségét ilyen ki­fejezésteljesen még senki sem ért tette meg az emberekkel, mint ő- Az előadás véleményem szerint tökéletes volt, de most már nagyon szeretném Budapesten magyar nyelven is hal­lani a remekművet. Franz Werfel. a legnagyobb élő osztrák ixó Is nyilatkozott: — Az ember tragédiájának előadása igen nagy hatást tett rám, — mondotta Werfel. — Régóta csodál ója vagyok az önök irodalmának és nagy Géniuszuknak, Madáchinak. Az ember tragédiáját már gimnazista koromban olvas­tam és azóta lelkesedem érte. Boldog vagyok, hógy Madáchuak ezt a remekművét Mohácsi Jenő fordítása közelebb hozta a mi népünk­höz. ■g.M 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom