Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-25 / 20. (3351.) szám
2 Trapl: Kizártnak tartom, hogy a gazdamoratóriumot a pénzügyi hivatalok megsértenék A pénzügyminiszter válasza Dobránszky képviselő interpellációjára A pápa nyilatkozata a modus vivendiről Prága, január 24. Egyes prágai lapok római keltezésű jelentése szerint a pápa tegnap fogadta a csehszlovák Nepomniki Szent János szeminárium növendékeit s azok előtt hosszabb nyilatkozatot tett. Többek között megemlékezett a csehszlovák kormány és a Vatikán, között a modus vivendiről folyó tárgyalásokról is s ezzel kapcsolatban sz6- szerint a következőt mondotta: Olyan országot képviseltek itt, amely nagyon a szivünkön fekszik oly események miatt, amelyek különösen fontosak a lelkek üdve, Isten dicsősége s a katolikus egyház számára. UjságiróMiWöttség járt az országos amiknél az Esti Újság kolportázs- engedélye érdekében Pozsojiy, január 24. (Pozsonyi szierkesztőségünk telefon jelentése.) A pozsonyi „Esti Újság" kclportázsjogáoak megvonása ügyiében ma négytagú ujságiróküldötteég jelent meg Országü O'iiezágos elnöknél. Az országos elnök a küldöttség előtt lejelentette, hogy mindenkor igyekezett a sajtó ügyeit igazságosan, demokratikusan és a legmesszebbmenő belátással kezelni, de viszont a mai súlyos viszonyok között a sajtónak is tekintetbe kell vennie az állam és az ország érdekeit. Végül megígérte, •hogy a kolportázs ügyiét jóakarattal fogja intézni. lemondott Dobsina városbirála Dobsina, január 24. (Tudósitónk távirati jelentése.) Ruffinyi Aladár főimérnök, Dobsina város bírája, — akit tavaly a kormánybiztos- ság megszűnése után nagy lelkesedéssel választottak Dobsina élére, — tegnap lemondott tisztségéről. A városbiró a város fakészleté- mek eladása körül a tanácsiban támadt vitában ellentétbe került pártja álláspontjával. Mértékadó körök akciót indítottak Ruífimyi 'maradása érdekében. —- Japánban 17 embert temetett el a lavina. Pariéból jelentük: A Rengő iroda jelenti Tokióból- Tottori kerületben tegnap hógörgebeg maga alá temetett 17.-embert. Céak két embert sikerült meg- men-t/e-ni. . Prága, január 24. Dobránszky Jáaons országos keresztéin yszocialista párti nemzetgyűlési képviselő annak idején interpellációt, intézett a pénzügyminiszterhez s panasz tárgyává tette, hogy több helyen a .pénzügyi hatóságok 'nem respektálják az 1933. évi 74., számú, a gazdák ellen vezetett árverések elhalasztásáról szélé 'törvény intézkedéseit és az adóvégrehajtók változatlanul foglalnak, kitűznek árveréseket és azokat meg is tartják. Az interpellációra dr. Trapl pénzügyminiszter most a következő választ adta: — Sem a pénzügyminisztérium, sem a pozsonyi vezérpénziigyigazgató&ág nem adott ki Prága, január 24. Bár a koalíciós és ellenzéki lapok sok politikai, még több gazdasági és pénzügyi tárgyalásról számolnak be, fontos és elhatározó lépések eddig — a bányatörvény novellájának kivételével — egyetlen egy ügyben sem történtek. Lapunk más helyén jelentjük, hogy a lakásügyi hetes választmány csak informatív megbeszéléseket folytat. Közgazda- sági rovatunkban megemlékeztünk a képviselő- ház takarékossági választmányának üléséről. A választmány megsürgette a múlt éviben hozott határozatainak végrehajtását, nemkülönben azt is, hogy a sok (koalíciós választmány és bizottság, az értekezletek; .megbeszélések és tanácskozások terétől lépjen végre a tettek mezejére. Ez1 előreláthatólag pénteken történik olyan titkos rendeletet, amely szerint a pénzügyi igazgatásnak joga volna 1933 szeptember 1-e után árverést kitűzni s végrehajtani azoknál a személyeknél^ akikre az 1933 május 5-én kelt 74. számú törvény vonatkozik. — Kizártnak kell tartanom, hogy a pénzügyi hivatalok az Idézett törvény intézkedéseit nem respektálnák és hogy nyilvános árveréseket tűznének ki, vagy hogy az említett törvény által védett személyek ingóságait és gazdasági gépeit árverés utján eladnák, legfeljebb, ha a törvény ilyen megsértésének konkrét eseteit jelentenék be nálam. meg, amikoT is a minisztertanács összeül. Pénteken Benes külügyminiszter tesz jelentést a kisaotant zágrábi konferenciájáról és genfi tárgyalásairól. Ezzel a miniszfcertanáoceai kezdődnek meg hivatalosan is a politikán, gazdasági és pénzügyi tervekről szóié tárgyalások. A szenátusban most alakult meg a koiali- cióe pártok gazdasági hetes választmánya, amely a lapok ígéretes jelentései szerint legközelebb a munkanélküliségről fog tanácskozni. Ez a bizottság K-lofáö nemzeti szocialista szenátort vallja atyjának. Prága, január 24. A szenátus ma délutáni ülésén a nyomtatványok között kiosztották a bírák szolgálati viszonyának szabályozásáról, továbbá a köztársasági elnök ég a A szenátus is megszavazza a bányatörvény novelláját Hosszabb időre elnapolták a szenátus ülésezését Elemér úgy érezte, hogy akkor ő itt nyomban tszivgörceöi kapna. Rémülten nézett a directrice arcába, és a szive elviselhetetlenül kalimpált a kemény fehér ingmelle alatt. A leány közönyösen szolt: — Már nem emlékszem biztosan, csak azt tudom, hogy a szerelme reménytelen volt. — Reménytelen... — isméte’te mágáíukivül, ájuldozva az izgatottságtól Elemér. — A báró barátai olyasmit, beszéltek, hogy valami rokonról volt szó. Elemér a rokon szó hallatára egyszerre visz- ezanyerte minden idegérejét, szinte megköny- nyebbiilést és valamiféle boldogságot érzett. Mi ez? Hát nem hal bele az ember, ha végre megtudja azt, amitől éveken át úgy fél, úgy reszket, mint az élet elképzelhető legnagyobb katasztrófájától? Hát ilyen könnyű dolog a bizonyosság. És a jazz-band saxophonja buta állati bőgősekkel röfögött bele az állati lármába, vad, nyers, buja zörejek fülsiketítőén rikoltoztak a félhomályos, füstös, gőzös, kávé és parfőmszagu levegőbe. Dobok, kürtök, csörgők, cintányérok, primi- tiv sípok, tülkök, csengők — az ember egy középkori vásáron képzeli magát, a templomtánc, csepürágók. kakasviadalok, kötéltáncosok bámészkodó, részeg kispolgárok között, rembrandti félhomályban — primitív, bárgyú orgia az élet, legjobb, ha az ember leissza magát és odafekszik utált, embertársai közé a pocsolyába. Igen. Ilyen pocsolya az élet — gondolta magában Elemér és kedve kerekedett, hogy ő is odaugorjon a táncolok közé, akik itt ölelik egymást, tapadnak, vonaglanak, csuszkáinak é« elernyesztik magukat és a párjukat és azokat is, akik csak nézik őket. Nekik van igazuk, l’erszc, hogy nekik. Hiszen Péterffy Miklós báró szerelmes volt egy Tokonába, Péterffy Miklós gyöngynyakéket ajándékozott a rokonának. Klári azt. hazudta, hogy a Muzeum utcában találta a gyöngynyak- éket. Ha ez az ajándékozás a nagybácsi egyszerű és rokoni gesztusa lett volna csak, akkor nem lett volna szükség titkolózásra és hazudozásra. Tehát Klári szeretője volt az unokabátyjának — a logika megdönthetetlen, hiába bivják is őt ide, hogy bebizonyítsák neki a lehetetlenséget. Az igazság azért igazság marad, ha százszor sikerül is nekik megcáfolni azt, a logika még a tényéknél is nagyobb igazság. És mégis? És ha Klárika mégis ártatlan volna! Lehet. Száz eset közül egyszer mindig igaz, hogy a látszat csal... de ennek az egyetlen esetnek a kedvéért, amely valósággal csodaszámba megy, szabad-e kilencvenkilencszázalék valószínűség előtt épeszű embernek becsukni a. szemét? Nem szabad. Akkor inkább ártatlanul szenvedjen az az egyetlen, sorsüldözött mártír. — De hát hol van ez a Barnabás? —. jajdult fel magában Elemér türelmetlenül. — Mire való ez az egész együgyü komédia? A directrice megtöltötte Elemér poharát. — Igyunk. Maga nagyon boldogtalannak látszik. Szerelmes talán? Elemér fanyarul mosolygott és szorgalmasan itta a likőrt. Az ő feje is kezdett mámorosodni. Egyszerre csak kinyílt egy kis. tapétaajtó és feltűnt Barnabás szikár, görnyedt, beteges alakja. Mellette egy sápadt, szőke ifjú, frakkban, fehér nyakkendővel, de gyűrötten, zilál t-an, vérben forgó szemekkel, kissé támolyogva és szemével hunyorgatva, mint, akit, ez a vöröses, tompított, bágyadt világosság is zavar. Az arca szép volt, de petyhüdt és koravén és a divattól eltérően hosszú, világos szőke eelyembajusz csüngött le kétoldalt a borotvált állán. A feje búbján kócosán libegett néhány árva hajszák Barnabás leültette Elemér mellé és jeges szódavízzel kevert pálinkát hozatott neki. Kölcsönös bemutatkozás, kézfogás, kocántás után mind a hárman zavartan és csodálkozva bámultak egymásra, A directrice megsimogatta a herceg kopasz fejét és kémikus szertartásossággal csókot lehelt magas, fehér homlokára. A jazz- band őrült táncnótába fogott, a vendégek ri- koltozni kezdtek és a nők fel-felvisitottak egy- egy durvább érintésre. Elemér úgy érezte, hogy a gyomra felémelye- dik és szédülni kezdett. Mintha a pokol tornácára rántották volna alá, olyan borzalom ee undor rázta meg az egész idegrendszerét. Felugrott és Barnabás vállára ütött, — Elég volt, nem birom tovább. Barnabás ijedten kérdezte. — Hát ezért jöttünk ide? Mit akarsz? — Elmegyek haza. —■ De hát... — Nem, nem, nem vagyok kiváncsi semmire. Fáradt vagyok. Elmegyek haza, Barnabás intett a directricenek: — Nyittassa ki a piros szobát! És a herceget meg Elemért átcipelte egy csendes kis szobába, — No. most nem zavar senki — mondta fontoskodva. — Most megbeszélhetjük a dolgot, — Mit? — nyögött keservesen Elemér és a hercegre nézett. A herceg bárgyú mosolygással kérdezte, hogy mit akarnak tőle. Barnabás újra szódavizet itatott a herceggel $ aztán hirtelen a szivére tette a kezét. — Iván Konstantinovics, most erőltesse meg az emlékezőtehetségét. Mo6t életről és halálról van szó. A herceg arca siralmasan eltorzult és reszketve kérdezte: — Mit akarnak tőlem? — Barnabás hangja linnepéiyesen, szinte tragikusan hangzott: — Emlékszik ön Péterffy báróra? — Pétérffy Miklós? — Igen. — Sok pénzemet elnyerte. Gentleman volt, de kegyetlen kártyás. — Az. ön egyszer pénz helyett- ékszerrel egyenlítette ki a tartozást, — Gyöngynyakék volt, A feleségemé. Pokorny derniedten hallgatta a párbeszédet, Úristen, mit akarnak^ezek? , A herceg is meredten nézett Barnabásra ée.‘ miniszterek bűnvádi ielelősségrevonásáról 8sóló kormányjavaslatok bizottsági jelentését. Miután az utóbbi javaslatnál az alkotmányjogi bizottság azt indítványozza, hogy a szenátus fogadja el a képviselöház által letárgyalt szöveget, remélhető, hogy az 1921 óta tárgyalt javaslat rövidesen törvényerőre emelkedik. Remélhető, hogy a javaslatot a szenátus a legközelebbi plenárius ülésének tárgysorozatára tűzik. A maá ülésen a bányatörvény novelláját tárgyalták. A vitában Scholz német keresztényszocialista hosszabb beszédben a munkások munkaidejének megrövidítését követelte. Miként a földreformnál is csak Ígéretet kaptak a nemzetiségi munkások, — mondotta egyebek között a szenátor — félő, hogy a bányák államosításával is meg fog ismétlődni ez a helyzet. A javaslat ellen szavaz. Utána Marusák cseh nemzeti szocialista szemrehányást tesz két meg nem nevezett kormánypártnak, hogy a novella alkotmányos tárgyalását visszatartották és részben ezzel előidézték az oszeki katasztrófát. Hajnik kommunista szenátonnő, Püz kommunista és Johanis cseh szociáldemokrata beszéde után a szenátus a késő esti órákban megszavazza mindkét olvasásban a javaslatot. A szenátus legközelebbi plenáris ülését írásban fogja összehívni az elnökség. Valószínű, hogy erre csak február második felében kerül sor. Spanyolország kibékül a Vatikánnal Párás, január 24. A Maiim madridi jelentése szerint a spanyol kabinett-tanács elhatározta,, hogy Pi'aromero volt külügyminisztert nagykövetnek nevezi ki a Vatikánhoz. A kormány -máris megkérte a Szentszéket, hogy fogadja el a kinevezést. Az uj nagykövet feladata a spanyol konkordátum megkötése lesz. Pita- romero római megbízatása alatt a külügyi tárcát Lerroux minisztere In ölk tölti be. vékony, csontos mutatóujjával feléje bökött: — Ha jól emlékszem, ön Í6 ott volt akkor. — Ott voltam. — De én két esztendő múlva vissza akartam váltam, mert- a feleségem előtt nagyon szégyenkeztem. — És? Visszaváltotta? — Nem. — Beszélt a báróval? — Igen. Az ékszer akkor már nem volt a bárónál. — Hát? A herceg a két tenyerébe hajtotta kopasz, fehér, fényes homlokát, — Hogy is volt? — mosolygott kinos erőlködéssel. — Már nem emlékszem tisztán, valami rémül... Igen ... Ha nem csalódom, a báró azt mondta, hogy nagyon sajnálja. Elemér már szinte maga is sajnálta a vergődő embert. Barnabás azonban tovább erőltette. — Nono, mást nem mondott a báró? A herceg felnézett a szoba mennyezetére és vé-gigsimitotta a hosszú, selymes bajuszát, — Azt mondta, hogy a nyak ék elveszett. — Hogyan? — kérdezte diadaltól csillogó szemmel Barnabás. A herceg most hirtelen odamutatott Elemér felé. — Kicsoda ez az ur? Barnabás közömbös, de sajnálkozó hs\ngon válaszolt: — Hát már elfelejtette? Ez az ur a pesti rendőrfőnök. Elemér ijedten ugrott fel a helyéből, de Barnabás visszanyomta és megcsípte a karját Aztán a herceg felé fordult: — A gyöngynyakék a rendőrségnél van és a jogos gazdáját kutatják. A herceg gavalléroean legyintett. — A gyöngy nem az enyém. A báró elnyerte és odaadta egy operaénekesnőnek, akibe szere’- mes volt. Mind szerelmesek voltunk abba az énekesnőbe — tette hozzá mosollyal . — Honnan tudja ezt? — vallatta Barnabás. — A báró beszélte el, hogy a nyakóket odaadta egy hölgynek, de az... — De az . . . — kérdezte Pokorny önkénytelenül és a szive hevesen ugrált a mellében. — De az később visszaadta. Erre a báró az ékszert kidobta az ablakon. folytatjuk.} 1934 január 25. csütörtök. Sucányi ftUlctás: Cl mtmtégenii kaáHy — REGÉNY — 18
