Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-24 / 19. (3350.) szám
2 • ;• . v ■ i ... 2L^IZ—^ A cseh néppárt lapjának fantasztikus hitei Hodzsa fúzióról tárgyal a HUnka-párttal ? ennek a régi Stavisky-ügyinek aktái nyomta- Janai 1 eltűntek, összesen 150 dokumentumról van szó, amelyek nagy része Stavisky bűntársainak nevét tartalmazza. A titokzatos aktalo- jpás nagy szenzációt keltett a fővárosiban és természetesen még jobban elmérgesitette a közélet vezetői elleni hangulatot. A Stavisky-ibotrámy hullámai még nem csendesedtek le és a hatóságok máris egy óriási más csalás nyomára jutottak. Georges Alexandra, az úgynevezett Hivatalnok-^bank igazgatója, aki évekkel ezelőtt a vidéken még egyszerű kandié volt, tiltott banküzletekkel foglalkozott és ügyfeleit 50 millió frankkal megkárosította. Alexandre ellen elfogató parancsot adtak ki. A bankigazgató a múlt héten nyomtalanul eltűnt Párisiből, de három nap múlva önként jelentkezett a rendőrségen. Georges Alexandre bankigazgatón kívül letartóztattak egy Neuburger nevű bankigazgatót is, aki négy millió frankkal károsította meg ügyfeleit. Halálos ropiilőtzereiKSétlenség a prágai repülőtéren Prága, január 23. (Hivatalos jelentés.) Tegnap délután 3 óra 45 perekor a B 21—75 jelzésű repülőgép lezuhant a prágai repülőtérre. A repülőgép pilótája, B. Petrzilka repülőhadnagy súlyos sérüléseket szenvedett. Rögtön a katonai kórházba szállították, ahol agyrázkódás következtében este nyolc órakor meghalt. A szerencsétlenséget hibás sebesség- váltás okozta. Tibet egyházi feje Nanktngban Peking, január 28. A Pancsen láma, Tibet egyházi feje, Nanking felé vezető utján ma több láma kíséretében, drága öltözetekben ideérkezett. A Pancsen láma kíséretével egyet.embeu a nankingi Kuomingtang ülésén akar résztvenui, ahol el fogjak határozni, hogy visszatérjen-e Tibetibe vagy sem. A Pancsen lámának Pék ingbe való érkezése nagy feltűnést keltett, mert ez Puy proklamációjával, amelyben az késznek mutatkozott a mandzsu trónt elfoglalni, egyidőben történt. Köszöntek és magára hagyták Ákost.. — Bálokba jár-e? — kérdezte útközben István, csakhogy odavigye a társalgást, ahová szeretné. — Nem — feléte Magda kurtán. — Persze, szegény papa. — Az is. — Meg az üzleti gondok... — No, az inkább csak egy ok volna arra, hogy néha-néha felfrissüljek. Az ember, ha dolgozik, akkor mindenre ráér. Csak a tétlen embernek nincs semmire ráérő :deje. — Hát táncol-e már? — kérdezte nevetve mintha csak folytatni akarta volna azt a témát, amelyet első találkozásuk alkalmával megpendítettek. — Nem én — felelt megint feltűnő kurtán a leány. — Emlékszik? — kérdezte jelentős mosollyal a másik. — Mire? — Akkor azt mondta, hogy azért nem táncol, mert nem szerelmes. — Igén. — No, és most is azért nem táncol9 — NemIstván megint zavarba jött. — Hát? — Találja ki. István elpirult örömében és most már egészen bizalmasan, kissé reszkető, forró hangon találgatta: — Talán mert ellenkezőleg?... — No, csak bátran — mosolygott a leány. — Mondja ki maga — könyörgött Tstiván. Magda egy pillanatra megállt. — Hát eltalálta. Azért nem táncolok. — Azért? — Igen. Mert szerelmes vagyok. Prága, janár 23. A cseh néppárt olmützi napilapja, a „Nasinec“ a következőket Írja: — Hodza miniszter tárgyalásokat kezdett a HUnka-párttal a szlovák néppárt és az agrárpárt fúziója, vagy legalább közös klub létesítése céljából. Mindez annak a dezorientáoiónak a következménye, mely legutóbb erőtt vet a szlovák néppártban, amikor a -,SIovák“-ot betiltották és intézkedések történtek a Hlinka-párt végletekben mozgó agitációja ellen. A Hlinka-párt számára, Ungvár, január 23. A ruszinszkói országos választmány tegnap ülést tartott s azon ki- lenec járás és 57 község költségvetését hagyta jóvá. A járási költségvetések közül egyedül a beregszászi járási van egyensúlyban, míg Szolyva 270.000, Nagyszőllös 121.000, Ökörmező 191.000, Ilosva 130.000, Técső 120.000, Perecsény 135.000. Ungvár 149.000 és Huezt 80.000 koronás deficitet mutat föl. A választmány jóváhagyta a beregszászi országos kórház sebészeti pavilonjának építése céljaira tett rendeléseket, továbbá kétmillió értékű anyagszállítást az országos utak építéséhez. A nuszinszkói népipar fejlesztéséről kifejlődött vitában kifogások. hangzottak el, hogy ezt a nemzetgazdasági szempontból] fontos iparágat a központi hivatalok nem részesítik kellő figyelemben s igy a lakosság fontos kereseti forrásától esik el. A világháború előtt itt több mint hatvan szövetkezet létesült, amely háziipar keretében különféle árut állított elő. Az István feje zúgna kezdett e* a szive hevesen kalimpált. xn. Grónay Barnabás éjjel tizenegy órara találkozót adott Pokorny Elemérnek az Országos Kaszinóban. Elemér számára akkor végződött, Barnabásnak akkor kezdődött a nap. Akkor indult a harcba, — amint mondaná szokta. Amikor a kaszinóban találkoztak, kölcsönösen résztvevő sajnálkozó tekintettel méregették egymás beteg arcát és roskadozó, finom, fáradt alakját. — Ebédelt már, kedves Barnabás bácsi? — kérdezte Elemér. — Ebédelni? Soha. Évék óta nem ebédelek. Nincs étvágyam. Éhes vagyok, de undorodom minden elképzelhető ételtől. Egy kis kaviár, kávé, cukorsütemény, szardella, gyümölcs... ez az én egész npi táplálékom, öcsém ... — És mikor dolgozik? — Azelőtt akkor dolgoztam, amikor pénzre volt szükségem: éjjel két órakor, vagy hajnali ötkor, délután háromkor, vagy este, ahogy jött. De most nem tudok dolgozni. Ha nyerek, nem szorultam rá, ha veszitek, mi az? Egy csepp a ■tengerben. Egyáltalában: nekem olyan nagy a költségvetésem, hogy azt nem győzöm munkával. Dolgozni? Kanállal méregetni a tengert? Csak kártyázni éredmes manapság. Kicsit beszélgettek, aztán Barnabás sétára hivta Pokornyt. Elemér beleegyezett. Sokáig cél nélkül rótták az utcákat. Egy mulatóhely előtt Barnabás megfogta Elemér karját: — Voltál már ilyen helyen? — kérdezte furcsa nevetéssel. — Egyszer-kétszer... régen. — Én még sohasem. amely mindent az autonómia egyetlen kártyájára tett föl, nehéz lesz a közeledés az agrárpárt felé, amely az egész országra kiterjedő szervezettel rendelkezik. Ezzel a megoldással az úgynevezett katolikus blokk terve is különös módon érne véget... Az olmützi lap fantasztikus hírét természetesen a legnagyobb fönntartáss-1' “•= kétkedéssel közöljük. áhamforduUt után ez a házi árutermelés csak néhány műhelyre zsugorodott össze, amelyek főleg szőttest és szőnyeget gyártanak. Csaknem teljesen elpusztult a kosár!órás. Az országos választmány háromtagú bizottságot küldött ki, amelynek az lesz a feladata, hogy javaslatot dolgozzon kj a népipar fejlesztésének módozatairól. A választmány 150.000 koronát szavazott meg a Tisza Técső fölötti jobb-partjának biztositá- sára. A Vári és SzöJilős közötti Tisza-part javítására 30.000 koronáit, a nagybereznai vízvezeték javítására 252.000 koronát fordítanak. Deirrkó ruszin képviselő javaslatára az országos választmány meg fogja keresni a nemzetgyűlést, hogy az államhimnuszról szóló törvényt egészítsék ki oly értelemben, hogy a Duchnovics által szerzett és „Pod- karpatszkj Ruszíni* kezdetű ruszin himnuszt sorolják be az államhimnuszok sorába. — Soha? — Soha. Én aszkéta vagyok. De most be akarok menni. Bementek. A helyiség nem volt nagyobb, mint egy korcsmaeöntés. De cifra és zsidóit. Körben asztalok és székek. A közepén egy négy kvad- rátméter sima parkett a táncolók részére. — Azért olyan kicsi ez a parkett — dörmö- gött magában Barnabás, — hogy az ember nemcsak a saját párjához, de a többihez is elég közel legyen. — Hát közel is van — mosolygott Elemér. — Közel van a néger zenészhez, a pincérhez, az asztalokhoz és a prostitúcióhoz is. — Ez aztán a demokrácia! Grófok és pincérek, úri dámák és kokottok, parkettáncosok és néger muzsikusok egy gomolyagban, egymás hegyén-hátán izzadnak, lihegnek, bukdácsolnak, csámcsognak, röhögnek ... — Ilyen a modern orgia ... A jazz-iband harsogott. Barnabás és Elemér leültek egy sarokasztalhoz. Barnabás hamarosan leöntött két-bárom pohár erős likőrt. Szemét összehúzta és körülné*- zett. Aztán magához intette a directrice-et. — Még nem volt itt a herceg? — Még alszik az éde6 — vinnyogta a sápadt, sovány leány. — Hol? — Itt a mellékszobában. — Keltsd fel! A leány elsikoltotta magát. — No de ilyet! Ilyen vakmerőség! Barnabás kiment a másik szobába és magárra hagyta Elemért. A tanársegédet ezalatt a di- reetrice mulattatta. — Ritkán jár miihozzánk. — Még sohasem voltam itt. — Szégyelheti magát. A mágnások mind idejárnak. Most egy orosz herceg a társaság központja. — Menekült? — Az. De borzasztó gazdag. Megmentette a vagyona egy részét. És a feleségének is rengeteg pénze van. Hanem nagy lump szegény. Tegnap is itt. dőzsölt hajnalig s most az én szobámban alszik. De azt módja, hogy Budapest a világ leg- vigabb városa, — Szép. — Majd meglátja, milyen helyes'fiú, Grónay barátunk mindjárt kihozza. Legényháboruság a rozsnyói főtéren Rozsnyó, január 23. (Saját tudósi tónktól.) A rozsnyói Főtér egyik szögletében, a G lat tér-korcsmáiban tegnap berzóteí és gémesi legények borozhattak teljes békességben. Eközben nyitott be a korcsmába .Kovács József rozsnyói péklegény, hátán hatalmas pékkosárral, mellyel a korcsma számára szállított kenyeret hozta. Kovács híres verekedő, sokszor büntetett garázda legény, aki különböző vétségek miatt huzamosabb időt ült. A korcsmában borozó legények jól ismerték, meui is kötekedtek vele, hanem barátságos borozásra invitálták. Majd jókedvükben bírókra szólították. Kovács egymásután játszva teremtett© földhöz a falusi legényeket, de mindez harag nélkül simán folyt le. A legények végül arra kérték Kovácsot, hogy emelje fel valamelyiküket háti kosarában. Kovács kiürített kenyeres kosarába beleemelte az egyik legényt s a kosarat egy rántással váíllaira emelte, ő bírta a súlyt, de a kosár nem. Kiszakadt e a legény oly szerencsétlenül pottyant ki a kosárból, hogy estében belevágta a fejét az asztal élébe. Ezen aztán dühlbe gurult, kötekedni kezdett Kováccsal a a kőtelkedés mihamar verekedéssé fajult. Kovács bicskát rántott, a legények is talpon termettek, a közben eífogya-z- tott bor is fokozta a szenvedélyeket: mihamar általános verekedés támadt a korcsmában, majd a küzdő felek kivonultak a Főtérre s ott folytatták a harcot. Sűrűn zuhogtak a súlyos botütések, szurkáltak a bicskák, véresen támolyogtak, meg uj erőre kaptak, támadtak és elbuktak a légé-' nyék, — mindez persze kellő csatazaj kíséreté ben, ami aztán percek alatt az érdeklődök hatalmas tömegeit csődite'tte össze s a Főtérnek ez a sarka valóságos arénává alakult. Közben a csendőrséget is értesítették, de mire felérkezett a színhelyre, a harcnak már a legények végkimerülése amúgy is véget vetett.. Számos előállítás történt, máspap azonban vala- menmyáöket szabadlábra helyezték. Nehány legényt orvosi segélyben kellett részesíteni és hatalmas kötésekkel ellátva tértek meg falvaikba. — „Nyári” zivatar dühöngött Mostarban. Mostariból jelentik: Mostar '.vidékén pénteken különös természeti tüneményt észleltek. A napokon át tartó havazás után az. időjárás hirtelen megenyhült, de ezzel szemben óriási zivatar tört ki, amilyenre a legmelegebb nyári hónapokban is ritkán akad példa. Délután két óra körül Mostart olyan sötétség borította, hogy az összes házakban meg kellett gyújtani a íáimipákat. A villámlás és ág dörgés több mint egy óra hosszat tartott. — Ki ez a herceg? — Herceg Saltikov. Elemér megdöbbent. A nyakék tulajdonosa! i Rettentő émelygést és undort érzett a gyomrában. Most mindjárt szemtöl-szembe áll azzal az emberrel, aki talán... nem is merte folytatni ezt a szörnyű gondolatot. Egész testéber) remegni kezdett.,Vájjon miért cipelte őt ide Barnabás? Hogy tisztázza a dolgot? Itt, ebben a dögletes miliőben, éjszaka, kábultan a tegnapi tivornyától. jazz-band, lieje-ihuja, orditozás, asszonyvisi- tás és angol matróznóták mellett? Elemér úgy érezte, hogy a herceggel és Barnabással és ezzel a sárgára festett, sovány, sápadt némberrel együtt már saját magától is undorodik. — A herceg különben nekünk már régi barátunk — ceicsergett a. directrice és oiy szorosan könyökölt Elemér mellé, hogy a kivágott ruhájából kiáradó parfömillat csaknem elkábitotta a tanársegédet. — Már a háború végen itt volt és itt is maradt a kommunizmus kitöréséig. Azt nem szerette szegény, mert az orosz bolsevizmus elől is alig tudta megmenteni az irháját. Akkoriban jóformán az egész üzlet a hercegből állt. Szórta a pénzt, mint a pelyvát s azonfelül folyton kártyázott. De hát volt miből. Rengeteg sok ékszert hozott magával Oroszországból. Ha nem volt készpénze, brilliáneokkal fizetett, mint a maharadzsa. Azt mondják, hogy a kártyavesz- teségeit is gyémántokkal és gyöngyökkel fizette ki. — Gyöngyökkel? — lihegte Elemér öntudatlanul. — De milyenekkel! Az ember el sem hitte volna, hogy valódiak. De persze, mi tudtuk. — Tudták? — Igen. Nagyon jó vendég volt. Hozzáfogható még csak egyetlen ember volt itt... nem tudom, hallotta-e valaha a nevét? — Ki volt az? — Pétenffy Miklós báró, aranyos fiú, de nagyon szerencsétlen. Roppant szerelmes volt... — Kibe? — kérdezte Elemér és a következő pillanatban már megbánta., hogy ez a kérdés kiszaladt a. száján. Úristen, ha ez a némber valahogyan kiejtené Klárika nevét, vagy olyant válaszolna, amiből ő Klárikára tudná következtetni?! Folytatjuk A ruszin himnusznak íilimfnnusszá való emelését kéri a podkarpaftszkaruszí országos választmány Akció az egykor virágzó ruszin háziipar ujláfejlesztése érdekéhen Hlildás: & mindszenti hadéig — REGÉNY — 17
