Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-24 / 19. (3350.) szám

2 • ;• . v ■ i ... 2L^IZ—^ A cseh néppárt lapjának fantasztikus hitei Hodzsa fúzióról tárgyal a HUnka-párttal ? ennek a régi Stavisky-ügyinek aktái nyomta- Janai 1 eltűntek, összesen 150 dokumentumról van szó, amelyek nagy része Stavisky bűntár­sainak nevét tartalmazza. A titokzatos aktalo- jpás nagy szenzációt keltett a fővárosiban és természetesen még jobban elmérgesitette a közélet vezetői elleni hangulatot. A Stavisky-ibotrámy hullámai még nem csendesedtek le és a hatóságok máris egy óriási más csalás nyomára jutottak. Georges Alexandra, az úgynevezett Hivatalnok-^bank igazgatója, aki évekkel ezelőtt a vidéken még egyszerű kandié volt, tiltott banküzletekkel foglalkozott és ügyfeleit 50 millió frankkal megkárosította. Alexandre ellen elfogató pa­rancsot adtak ki. A bankigazgató a múlt hé­ten nyomtalanul eltűnt Párisiből, de három nap múlva önként jelentkezett a rendőrségen. Georges Alexandre bankigazgatón kívül le­tartóztattak egy Neuburger nevű bankigaz­gatót is, aki négy millió frankkal károsította meg ügyfeleit. Halálos ropiilőtzereiKSétlenség a prágai repülőtéren Prága, január 23. (Hivatalos jelentés.) Tegnap délután 3 óra 45 perekor a B 21—75 jelzésű repülőgép lezuhant a prágai repülő­térre. A repülőgép pilótája, B. Petrzilka re­pülőhadnagy súlyos sérüléseket szenvedett. Rögtön a katonai kórházba szállították, ahol agyrázkódás következtében este nyolc órakor meghalt. A szerencsétlenséget hibás sebesség- váltás okozta. Tibet egyházi feje Nanktngban Peking, január 28. A Pancsen láma, Tibet egyházi feje, Nanking felé vezető utján ma több láma kíséretében, drága öltözetekben ideérkezett. A Pancsen láma kíséretével egye­t.embeu a nankingi Kuomingtang ülésén akar résztvenui, ahol el fogjak határozni, hogy visszatérjen-e Tibetibe vagy sem. A Pancsen lámának Pék ingbe való érkezése nagy feltű­nést keltett, mert ez Puy proklamációjával, amelyben az késznek mutatkozott a mandzsu trónt elfoglalni, egyidőben történt. Köszöntek és magára hagyták Ákost.. — Bálokba jár-e? — kérdezte útközben Ist­ván, csakhogy odavigye a társalgást, ahová sze­retné. — Nem — feléte Magda kurtán. — Persze, szegény papa. — Az is. — Meg az üzleti gondok... — No, az inkább csak egy ok volna arra, hogy néha-néha felfrissüljek. Az ember, ha dol­gozik, akkor mindenre ráér. Csak a tétlen em­bernek nincs semmire ráérő :deje. — Hát táncol-e már? — kérdezte nevetve mintha csak folytatni akarta volna azt a témát, amelyet első találkozásuk alkalmával megpendí­tettek. — Nem én — felelt megint feltűnő kurtán a leány. — Emlékszik? — kérdezte jelentős mosollyal a másik. — Mire? — Akkor azt mondta, hogy azért nem táncol, mert nem szerelmes. — Igén. — No, és most is azért nem táncol9 — Nem­István megint zavarba jött. — Hát? — Találja ki. István elpirult örömében és most már egészen bizalmasan, kissé reszkető, forró hangon talál­gatta: — Talán mert ellenkezőleg?... — No, csak bátran — mosolygott a leány. — Mondja ki maga — könyörgött Tstiván. Magda egy pillanatra megállt. — Hát eltalálta. Azért nem táncolok. — Azért? — Igen. Mert szerelmes vagyok. Prága, janár 23. A cseh néppárt olmützi na­pilapja, a „Nasinec“ a következőket Írja: — Hodza miniszter tárgyalásokat kezdett a HUnka-párttal a szlovák néppárt és az agrárpárt fúziója, vagy legalább közös klub létesítése cél­jából. Mindez annak a dezorientáoiónak a követ­kezménye, mely legutóbb erőtt vet a szlovák néppártban, amikor a -,SIovák“-ot betiltották és intézkedések történtek a Hlinka-párt végletekben mozgó agitációja ellen. A Hlinka-párt számára, Ungvár, január 23. A ruszinszkói országos választmány tegnap ülést tartott s azon ki- lenec járás és 57 község költségvetését hagyta jóvá. A járási költségvetések közül egyedül a beregszászi járási van egyensúlyban, míg Szolyva 270.000, Nagyszőllös 121.000, Ökör­mező 191.000, Ilosva 130.000, Técső 120.000, Perecsény 135.000. Ungvár 149.000 és Huezt 80.000 koronás deficitet mutat föl. A választ­mány jóváhagyta a beregszászi országos kór­ház sebészeti pavilonjának építése céljaira tett rendeléseket, továbbá kétmillió értékű anyagszállítást az országos utak építéséhez. A nuszinszkói népipar fejlesztéséről kifejlődött vitában kifogások. hangzottak el, hogy ezt a nemzetgazdasági szempontból] fontos iparágat a központi hivatalok nem részesítik kellő fi­gyelemben s igy a lakosság fontos kereseti forrásától esik el. A világháború előtt itt több mint hatvan szövetkezet létesült, amely házi­ipar keretében különféle árut állított elő. Az István feje zúgna kezdett e* a szive hevesen kalimpált. xn. Grónay Barnabás éjjel tizenegy órara talál­kozót adott Pokorny Elemérnek az Országos Kaszinóban. Elemér számára akkor végződött, Barnabásnak akkor kezdődött a nap. Akkor in­dult a harcba, — amint mondaná szokta. Amikor a kaszinóban találkoztak, kölcsönö­sen résztvevő sajnálkozó tekintettel méregették egymás beteg arcát és roskadozó, finom, fáradt alakját. — Ebédelt már, kedves Barnabás bácsi? — kérdezte Elemér. — Ebédelni? Soha. Évék óta nem ebédelek. Nincs étvágyam. Éhes vagyok, de undorodom minden elképzelhető ételtől. Egy kis kaviár, ká­vé, cukorsütemény, szardella, gyümölcs... ez az én egész npi táplálékom, öcsém ... — És mikor dolgozik? — Azelőtt akkor dolgoztam, amikor pénzre volt szükségem: éjjel két órakor, vagy hajnali ötkor, délután háromkor, vagy este, ahogy jött. De most nem tudok dolgozni. Ha nyerek, nem szorultam rá, ha veszitek, mi az? Egy csepp a ■tengerben. Egyáltalában: nekem olyan nagy a költségvetésem, hogy azt nem győzöm munká­val. Dolgozni? Kanállal méregetni a tengert? Csak kártyázni éredmes manapság. Kicsit beszélgettek, aztán Barnabás sétára hivta Pokornyt. Elemér beleegyezett. Sokáig cél nélkül rótták az utcákat. Egy mu­latóhely előtt Barnabás megfogta Elemér kar­ját: — Voltál már ilyen helyen? — kérdezte fur­csa nevetéssel. — Egyszer-kétszer... régen. — Én még sohasem. amely mindent az autonómia egyetlen kártyájá­ra tett föl, nehéz lesz a közeledés az agrárpárt felé, amely az egész országra kiterjedő szerve­zettel rendelkezik. Ezzel a megoldással az úgy­nevezett katolikus blokk terve is különös módon érne véget... Az olmützi lap fantasztikus hírét természete­sen a legnagyobb fönntartáss-1' “•= kétkedéssel közöljük. áhamforduUt után ez a házi árutermelés csak néhány műhelyre zsugorodott össze, amelyek főleg szőttest és szőnyeget gyártanak. Csak­nem teljesen elpusztult a kosár!órás. Az országos választmány háromtagú bizott­ságot küldött ki, amelynek az lesz a felada­ta, hogy javaslatot dolgozzon kj a népipar fejlesztésének módozatairól. A választmány 150.000 koronát szavazott meg a Tisza Técső fölötti jobb-partjának biztositá- sára. A Vári és SzöJilős közötti Tisza-part ja­vítására 30.000 koronáit, a nagybereznai víz­vezeték javítására 252.000 koronát fordítanak. Deirrkó ruszin képviselő javaslatára az or­szágos választmány meg fogja keresni a nemzetgyűlést, hogy az államhimnuszról szó­ló törvényt egészítsék ki oly értelemben, hogy a Duchnovics által szerzett és „Pod- karpatszkj Ruszíni* kezdetű ruszin himnuszt sorolják be az államhimnuszok sorába. — Soha? — Soha. Én aszkéta vagyok. De most be akarok menni. Bementek. A helyiség nem volt nagyobb, mint egy korcsmaeöntés. De cifra és zsidóit. Körben asztalok és székek. A közepén egy négy kvad- rátméter sima parkett a táncolók részére. — Azért olyan kicsi ez a parkett — dörmö- gött magában Barnabás, — hogy az ember ne­mcsak a saját párjához, de a többihez is elég kö­zel legyen. — Hát közel is van — mosolygott Elemér. — Közel van a néger zenészhez, a pincérhez, az asztalokhoz és a prostitúcióhoz is. — Ez aztán a demokrácia! Grófok és pincé­rek, úri dámák és kokottok, parkettáncosok és néger muzsikusok egy gomolyagban, egymás hegyén-hátán izzadnak, lihegnek, bukdácsolnak, csámcsognak, röhögnek ... — Ilyen a modern orgia ... A jazz-iband harsogott. Barnabás és Elemér leültek egy sarokasztal­hoz. Barnabás hamarosan leöntött két-bárom po­hár erős likőrt. Szemét összehúzta és körülné*- zett. Aztán magához intette a directrice-et. — Még nem volt itt a herceg? — Még alszik az éde6 — vinnyogta a sápadt, sovány leány. — Hol? — Itt a mellékszobában. — Keltsd fel! A leány elsikoltotta magát. — No de ilyet! Ilyen vakmerőség! Barnabás kiment a másik szobába és magár­ra hagyta Elemért. A tanársegédet ezalatt a di- reetrice mulattatta. — Ritkán jár miihozzánk. — Még sohasem voltam itt. — Szégyelheti magát. A mágnások mind ide­járnak. Most egy orosz herceg a társaság köz­pontja. — Menekült? — Az. De borzasztó gazdag. Megmentette a vagyona egy részét. És a feleségének is rengeteg pénze van. Hanem nagy lump szegény. Tegnap is itt. dőzsölt hajnalig s most az én szobámban alszik. De azt módja, hogy Budapest a világ leg- vigabb városa, — Szép. — Majd meglátja, milyen helyes'fiú, Grónay barátunk mindjárt kihozza. Legényháboruság a rozsnyói főtéren Rozsnyó, január 23. (Saját tudósi tónktól.) A rozsnyói Főtér egyik szögletében, a G lat tér-korcs­máiban tegnap berzóteí és gémesi legények boroz­hattak teljes békességben. Eközben nyitott be a korcsmába .Kovács József rozsnyói péklegény, há­tán hatalmas pékkosárral, mellyel a korcsma szá­mára szállított kenyeret hozta. Kovács híres ve­rekedő, sokszor büntetett garázda legény, aki különböző vétségek miatt huzamosabb időt ült. A korcsmában borozó legények jól ismerték, meui is kötekedtek vele, hanem barátságos boro­zásra invitálták. Majd jókedvükben bírókra szó­lították. Kovács egymásután játszva teremtett© földhöz a falusi legényeket, de mindez harag nél­kül simán folyt le. A legények végül arra kérték Kovácsot, hogy emelje fel valamelyiküket háti ko­sarában. Kovács kiürített kenyeres kosarába beleemelte az egyik legényt s a kosarat egy rán­tással váíllaira emelte, ő bírta a súlyt, de a ko­sár nem. Kiszakadt e a legény oly szerencsétlenül pottyant ki a kosárból, hogy estében belevágta a fejét az asztal élébe. Ezen aztán dühlbe gurult, kötekedni kezdett Kováccsal a a kőtelkedés miha­mar verekedéssé fajult. Kovács bicskát rántott, a legények is talpon termettek, a közben eífogya-z- tott bor is fokozta a szenvedélyeket: mihamar ál­talános verekedés támadt a korcsmában, majd a küzdő felek kivonultak a Főtérre s ott folytat­ták a harcot. Sűrűn zuhogtak a súlyos botütések, szurkáltak a bicskák, véresen támolyogtak, meg uj erőre kaptak, támadtak és elbuktak a légé-' nyék, — mindez persze kellő csatazaj kíséreté ben, ami aztán percek alatt az érdeklődök ha­talmas tömegeit csődite'tte össze s a Főtérnek ez a sarka valóságos arénává alakult. Közben a csendőrséget is értesítették, de mi­re felérkezett a színhelyre, a harcnak már a le­gények végkimerülése amúgy is véget vetett.. Számos előállítás történt, máspap azonban vala- menmyáöket szabadlábra helyezték. Nehány legényt orvosi segélyben kellett része­síteni és hatalmas kötésekkel ellátva tértek meg falvaikba. — „Nyári” zivatar dühöngött Mostarban. Mostariból jelentik: Mostar '.vidékén pénteken különös természeti tüneményt észleltek. A napokon át tartó havazás után az. időjárás hir­telen megenyhült, de ezzel szemben óriási zivatar tört ki, amilyenre a legmelegebb nyári hónapokban is ritkán akad példa. Dél­után két óra körül Mostart olyan sötétség bo­rította, hogy az összes házakban meg kellett gyújtani a íáimipákat. A villámlás és ág dörgés több mint egy óra hosszat tartott. — Ki ez a herceg? — Herceg Saltikov. Elemér megdöbbent. A nyakék tulajdonosa! i Rettentő émelygést és undort érzett a gyomrá­ban. Most mindjárt szemtöl-szembe áll azzal az emberrel, aki talán... nem is merte folytatni ezt a szörnyű gondolatot. Egész testéber) remeg­ni kezdett.,Vájjon miért cipelte őt ide Barnabás? Hogy tisztázza a dolgot? Itt, ebben a dögletes miliőben, éjszaka, kábultan a tegnapi tivornyá­tól. jazz-band, lieje-ihuja, orditozás, asszonyvisi- tás és angol matróznóták mellett? Elemér úgy érezte, hogy a herceggel és Bar­nabással és ezzel a sárgára festett, sovány, sá­padt némberrel együtt már saját magától is undorodik. — A herceg különben nekünk már régi bará­tunk — ceicsergett a. directrice és oiy szorosan könyökölt Elemér mellé, hogy a kivágott ruhá­jából kiáradó parfömillat csaknem elkábitotta a tanársegédet. — Már a háború végen itt volt és itt is maradt a kommunizmus kitöréséig. Azt nem szerette szegény, mert az orosz bolsevizmus elől is alig tudta megmenteni az irháját. Akko­riban jóformán az egész üzlet a hercegből állt. Szórta a pénzt, mint a pelyvát s azonfelül foly­ton kártyázott. De hát volt miből. Rengeteg sok ékszert hozott magával Oroszországból. Ha nem volt készpénze, brilliáneokkal fizetett, mint a maharadzsa. Azt mondják, hogy a kártyavesz- teségeit is gyémántokkal és gyöngyökkel fi­zette ki. — Gyöngyökkel? — lihegte Elemér öntudat­lanul. — De milyenekkel! Az ember el sem hitte volna, hogy valódiak. De persze, mi tudtuk. — Tudták? — Igen. Nagyon jó vendég volt. Hozzáfog­ható még csak egyetlen ember volt itt... nem tudom, hallotta-e valaha a nevét? — Ki volt az? — Pétenffy Miklós báró, aranyos fiú, de na­gyon szerencsétlen. Roppant szerelmes volt... — Kibe? — kérdezte Elemér és a következő pillanatban már megbánta., hogy ez a kérdés ki­szaladt a. száján. Úristen, ha ez a némber vala­hogyan kiejtené Klárika nevét, vagy olyant vá­laszolna, amiből ő Klárikára tudná következ­tetni?! Folytatjuk A ruszin himnusznak íilimfnnusszá való emelését kéri a podkarpaftszkaruszí országos választmány Akció az egykor virágzó ruszin háziipar ujláfejlesztése érdekéhen Hlildás: & mindszenti hadéig — REGÉNY — 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom