Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-23 / 18. (3349.) szám

Huszonkétezer fényképí elvétel —- harmincmillió csillag A csillagvizsgálók érdekés kulisszatitkai Még mikor daguerrótipiánnk nevezték a fény­képezést, már felismerték a csillagászok auz uj találmány jelentőségét a megfigyeléseik számá­ra s azóta elitéit ezá-z esztendő múltán valóban ott tart a csillagászat, hogy a fényképezés mel- lett eltörpül a szemmel való megfigyelés jelen­tősége. A távcső felfedezése előtt Tycihio Erajhe 1000 csillag helyét mérte meg, ennyi csillagot lehet, szakad szemmel látni. Az első, még nagyon kis távcső sagitségével készült Fiamét eed-f óle katalógus már 2866 csillagot sorol fél, ma pedig a fotögra faláé modern alkalmazásával készült égi térképen 30 milllió csillagot lehet megszám­lálni. Az ég fotografáláea természetesen a legfénye­sebb égitesteken kezdődött, a Nap és a Hűld fo- tograifálásávial. A Holdról készült felvételek alapján bátran mondhatjuk, hogy a Hold felszí­nét pontosabban ismerjük, mint saját Földün­két. Nagy haladást jelent a fényképezés a boly­gókutatás terén is. Hiszen csak arra kell hi­vatkozni. hogy a pár évvel ezelőtt felfedezett Plútó bolygónkat sem lehetett volna más uton- módon megtalálná, csiak fényképlemezeken. 1850-ig mindössze 13 kis bolygót ismertek a csillagászok. A fényképezés bevezetése után ro­hamosan szaporodott fel 2000-re az ismert kis bolygók száma, s 1932-ben egyedül 108 uj kis bolygót fotografáltak le a heidetberg-könikstirhli „bolygóvadászok*4. A fényképezőlemez nemcsak azért megbecsül­hetetlen segítőtársa a megfigyelő csillagászai­nak, mert érzékenyebb az emberi szemnél, ha­nem azért is. mert a fényhatásokat összegezni tudja, vagyis hosszú világítással rákerül a le­mezre olyan rendkívül gyengefényü csillag is, melynek fényét a szem egyáltalán nem veszi észre. Azonkívül nemcsak a látható fénysuga­rak iránt érzékeny a lemez, hanem az ibolyán­túli és a vörösön inneni láthatatlan sugarak iránit is, úgy hogy lefotograf álba tünk olyan ki­aludt égitesteket is, melyek fényt már nem bo­csátanak ki, csak hőt sugároznak. Nagyon sokat számit még az, hogy a lemezen megmarad a kép, ej lelhet tenni és akármikor elővenni, vagy első kimérésre, vagy máskor ké­szült felvételekkel való összehasonlításra. Ma már nem közvetlenül a megfigyelés alatt végzik a csillagászok a méréseket, hanem fotografál- nak és a lemezt mérik ki mikroszkóp alatt. így állapítják meg félévi időközben felvett két le­mezről az egyes csillagok parallaxisát, amiből a távolságukat lehet kiszámítani, mert félév alatt a Föld a Nap körüli pályájának Sízemben levő pontjára érkezik s a két, egymástól messze eső pontról a csillagok hajszálnyival egymástól eltolódva látszanak. De nemcsak a távolságinkat, hanem a fény­erősségüket is meg lehet mérni a lemezről. A fényesebb csillagok képe nagyobb a lemezei], mint a gyöngébbeké s azonkívül a feketedés .erősebb. Mig a szemmel való fényesség méré­seknél meg kell becsülni a távcsőben a csillagok fényesség'ét, a lemezeken elég megmérni a mikroszkóp segítségével a pontok átmérőjét és .meghatározni az átlátszóságukat. Az ég fotografáláeáwak a kezdetén megálla­podtak már a csillagászok, hogy ezen az uj ,aiapon csinálták meg az ég pontos térképét és a csillagok katalógusát. 1887-ben, az első nem­zetközi csillagászati kongresszuson osztották ki a munkát, megállapítva a programot. A program Szerint olyan feltételeket csinálnak, hogy a le­mezeken még a 14-ed rendű csillagok is rajta Jég yenék s ezekből a lemezekből kimérik az egyes csillagok helyét a katalógus számára — ■a 11-ed rendüekig. A fotografálás munkájában részt vesz a földnek valamennyi, megfelelően felszerelt csillagvizsgálója s úgy végzik a fel­vételeket, hogy minden csillag két lemezen raj­ta légyen, összesein 22.000 felvételt készítenek, az Így csinált égi atlasz tehát 22.000 lapból fog állani és körülbelül 80 millió csillag lese benne. A katalógusban szereplő csillagok számát 8—4 millióra becsülik. Hogy mikor lesz kész ez az atlasz és katalógus, az még nagy kérdési Erede­tileg azt hitték, hogy 1900-ra elkészülnek vele, de akkor 1940-re halasztották el a kiadását, azonban nagyon kétséges, hogy elkészül-e ad­digra, A munlka valóban óriási A lemezek ki­mé résén él óránként átlag 20 csillag helyét lehet kimérni a kellő pontossággal, tehát egyedül a lemezek kiméréséhez 150.000—.200.000 óra mun­ka kell. A csillagászok, akik ofly könnyen dobá­lóznak évmillióikkal, nem türelmetlenek és szor­galmasan dolgoznak az aprólékos munkán, sőt már elhatározták, hogy 6záz év múlva megis­métlik az egészet. Az ég fotografáláeára tulajdonképen minden távcső alkalmas, csak az okulár helyére kell tenni a kazettát az érzékeny lemezzel. A komoly munkához azonban külön fotograíáló távcsövet építenek. A lencséjüket is úgy korrigálják, hogy a kémiai sugarak számára legyenek akromati- kusak és nagyobb legyen a pontosan kirajzolt látómezejük. A modern fotograíáló műszerek már iker távcsők, melyekkel egyszerre két azo­nos felvételt lehet csinálni, hogy az esetleges 'lemezhibákat ne uj csillagoknak vegyék. Ugyan­akkor fokokra osztott hálót is ráfotográfáinak a lemezekre, hogy a kimérést megkönnyítsék. Fényesebb csillagoknál pár percnyi exponálás elegendő, de ha nagyon gyönge fényű égiteste­ket akarnak fotografálni, akkor bizony néha órákig tart az exponálás. Ilyenkor vigyázná kell arra, hogy a csillagok képe állandóan pontosan ugyanarra a helyre essék a lemezen, különben elhúzódik. Minden távcsőt külön gépezet hajt, hogy kövesse az égbolt napi mozgását, de ezek­nek a működése nem lehet abszolút pontos. A megfigyelő csillagásznak a felvétel egész tar­tama alatt vigyáznia kell a pontosságra s ezért a fotografáló távcső mellett mindig van egy néző távcső, amelyen keresztül a megfigyelő el­lenőrzi a gépezet mozgását, figyelve arra, hogy egy kiválasztott csillag mindig pontosan a fo­nálkereszt középpontjára essék. Ha elmarad, akkor kézzel igazítja rögtön utána az egész táv­csőt. Elképzelhetjük, hogy milyen fárasztó és kimentő munka, esetleg óráikon át végezni ezt a „poántirozás't**. Ugyancsak nagy jelentősége van az ég foto­Megjelent a „Nagyasszony januári száma Mindig szívesen várt „Nagyasszony" Januátf száma sok örömöt hozott olvasóinak. A szokásos kedves rovatok mellett egy kör* kérdés szól az asszonyod és leányokhoz, felőle* tét kérve és várva arra az érdekes témára, hogy miként viselkedjen ogy diplomás nő? Ez ma any* nyira aktuális dolog, hogy bizonyára sok hozzá­szólás fog összegyűlni. A terjedelmes és értékes szépirodalmi' rész nagy élvezetet nyújt, valamint kitűnőek a „Ma­gyar háziipar*1 és „Divat" rovatok s a mindig érdeklődéssel várt Háztartás, Méhészet Ker­tészet rovatok. Pompás tanácsai teljessé teszik a folyóiratot, mit ez alkalommal ismét minden leány, asszony, családanya figyelmébe ajánlunk, mint megbecsülhetetlen értéket. Mutatványszámot szívesen küld a Szerkesztő­ség (Túrna pri Moldave). gráf állásának az asztrofizikában. A csillagokról jövő fénysugár sok mindent elárul a fizikusnak, ha elemezni tudja őket. Ha szétbontjuk a fényt egy prizma segítségével, az így kapott színkép elárulja, hogy milyen anyagok vannak a csil­lagokban, mekkora a hőmérsékletük, a sűrűsé­gűk, sőt a<z elektromágneses magatartásukról is hírt ad. Ezek a csillagképek természetesen na- nagyon gyengék s úgyszólván csak a fényképe­zés tette lehetővé, hogy egyáltalán megismer­hessük őket. A epekt-ográf, mellyel a csillagok­nak mindjárt a színképét fotografálhatjuk le, csodálatos eredményeket hozott az uj csillagok, változó csillagok, kettős csillagok vizsgálatá­ban, sőt a modern fizikai laboratóriumok iri­gyelhetik az asztrofizikueokat, mert nekik mód­juk van az anyag viselkedését olyan körülmé­nyek között is megfigyelni, amilyen körülmé­nyeket a laboratóriumokban nem lehet előállí­tani. A csillagász megmondja, hogy a Nap 10.000 fokos melegében hogyan viselkedik az anyag, amit a fizikus nem tud mesterséges kí­sérlet utján megvizsgálni s a modern földi fizika máris nagyon sóikat tanult az asztrofizikától. R Vilma néni cukrászdája írta: CSATHÓ KÁLMÁN Ki lepődik meg manapság, ha azt halija, akár a legvirágzóbbnak látszó boltról is, hogy bukófélben van? Legfeljebb az ellenkezőjén! Ha azt mondják egy üzletre, hogy jól megy! Dehát ilyet ritkán hallani és olyankor is ren­desen kiderül, hogy rágalom volt: az illető boltos tisztességes ember, nincsenek titkos pénzforrásai, hogy győzzea ráfizetést és fel­számol. Csak az olyan régimódi öregek képzelik még ma is, hogy a bukás szégyen és leplezge- tik a végsőig az anyagi romlásukat, mint Vili­mé néni. a piactéri cukrászda tulajd-oiiosrője. Nem tetszik ismerni Vilma nénit? Lehetet­len! ... Aki valaha, megfordult Nyárszerdahe- lyetti; az nem mulaszthatta el, hogy a Vilma, aiéni híres kávéját, meg süteményét meg ne kóstolja! Hja, vagy úgy? ... Sohasem tetszettek még Szerdaihelyen járni? Hát akkor persze!... Pe­dig tessék elhinni, magáért az ő süteményéért is érdemes oda lexándiulni. Megmondhatja akár­ki, mert híre van messze vidéken. És lám! Akármilyen híre van, a. vége mégis az lett a doigonak, hogy Vilma néni kénytelen volt eladni a boltot, mert már fülig úszott az adósságban. Nem mintha az emberek máshova kezdtek volna járni. Szó sincs róla! A cukrász­da tele volt napróLnapra éppen úgy, mint haj­danában. A helybeliek dehogy mentek volna máshová délelőttönként, vagy uzsonnaidőben! Csak Vilma nénihez! De a forgalom mégis fe- Hérecsappant, mert kevesebbet fogyasztottak. Aminek résziben az lehet az oka, hogy most mindenki garasoskodik, részben meg. hogy az asszonyok kevesebb édességet esznek, mert fogyni akarnak. Na meg aztán elmaradtak a külső megrendelések is. A házakhoz való tor­ta-, meg fagylaltszálílitások! Ma bizony senki sem rendez olyan traktamentumokat, mint haj­danában, névnapok, torok, lakodalmak kimen­tek a divatból. A környékbeli birtokosság pe­dig egészen elmaradt! így aztán nem csoda, ha a bevétel lecsök­kent, a rezsi viszont alig apadt valamit. Ép­pen csak az anyuig áráyall. Mert boltbór, alkal­mazottak fizetése, adó, fűtés, világítás ugyan­annyi maradt, mint régen. Meg lelhetett ezt érteni, miikor a dolog nyüu vánoseágra került és szegény Vilma néni elpa­naszolta a törzsvendégeinek, hogy kénytelen eladni a cukrászdát, mert tönkrement. Ami kis vagyonkát a jó időkben összekuporgatott. azt ráfizette, tovább nincs miből, hát kényte­len az üzlettel felhagyni! — Még szerencse, mondta, — hogy akadt, aki átveszi. Olyan áron, hogy legalább az adósságaimat kifizethetem. így legalább tisz­tességesen megyek ki innen! Nem kell szégyen­keznem! Az ezredesné — mert főleg a. husztártisztek és azoknak családjai voltak az állandó láto­gatók, — megkérdezte: — Na és ki veszi át a boltot? Vilma néni nagyot nyelt és egy keserű ol- dalpillantást vetett az asztalok közt sürgölődő kisz olgálókisasszon y ra. — Teréz! — mondta gúnyos mosollyal. — Teréz kisasszony, meg a vőlegénye. Kiesek ur! A legényem!... Már régen várnak erre!... Lesték, hogy mikor csaphatnak le a prédá­ra!... Most megveszik azon a pénzen, amit tiz év óta it kerestek meg nálam az utolsó krajcárig... Most aztán össze is esküsznek! Az 'ezredes megkérdezte: — És magával mi lesz, Viltma néni? Miből fog élni? Vilma néni szemét elfutotta a könny. Vité­zül küzdött magával, hogy legyűrje a sírást, de hiába, kitört belőle: — Azt csak a jó Isten tudja! —- felelte vé­gül. — Mehetek koldulni, mert- semmim sincs!... Egy fillérem »e!... Mert amit a bol­tért kapok, azzal már mindenfelé tartozom!... Az ezredesné az urára nézett: — De hiszen ez abszurdum! • • • Hiszen en­nek a boltnak a lelke Vilma néni! Hát mit fog ez érni maga nélkül? Az ezredes rábólintott: — Hát persze! Magának itt kellene mar radni! — Hiszen ha lehetne! — sóhajtotta Vilma néni. — Dehát ezek —- és ismét lobbant egyet a szeme Teréz kisasszony felé, — hallani sem akarnak rólam!... Én nem is bánom, ké­rem! ... Mert legalább látni fogják, hogy mennyire nem boldogulhatnak nélkülem!... Bele fognak bukni! Ahogy megérdemlik!... Mert nagyon alattomosan viselkedtek velem szemben!... Elhallgatott pár pillanatra, de aztán kirobbant belőle: — Pedig, tessék elhin­ni, belehalok, ha elgondolom, hogy iká kell mpnnem innen!... harminoöt éve lesz, hogy ez a bolt az életem! .. - És most öregségemre... Rettenetes! Az ezredes ur csendes részvéttel ingatta, a fejét. A felesége megszólalt: — Hát ezt. nem is lehet engedni! . ,. Vilma néninek itt kell maradni!... Neked beszélned kellene Teréz kisasszonnyal, bubi!... Bubi ezredes ur úgy érezte, hogy a felesége még sohasem szólt ennyire az ő szivéből, mint most. A lelkesedéstől szinte haragosan csapott a már v án y asztak a: — Igazad van, Scbateü... És ezt meg is lehet csinálni! ... Holnap megbeszélem a dol­got az egész tisztikarral és ha az uj tulajdo­nos nem akarja Vilma nénit itt tartani üzlet­vezetőnek, hát bojkottálmi fogjuk a. cukrász­dát! Majd meglátom, ki fog idejárni, ha a tisz­tikar nem teszi be ide többet a lábát! Mi fize­tés kellene magának itt, Vilma néni? Mert- le­hetetlent persze ne kívánjon, amit nem bir meg az üzlet! Vilma néni szerényen sóhajtott: —- Ó! — mondta. — Semmit!... Amennyi Teréznek volt nálam!... Koszit, kvártély és ötven pengő ... Persze, mosás is!... Eddig ő lakott az udvari szobában., ezemtuJl én fogok! Ök költözzenek be az uooai szobába Kiesekkel, ha megesküsznék... Én meghúzódom , szeré­nyen abban a kis kuckóban!... így esett, hogy Vilma néni ott- maradt a bolt­ban. Micsekék nem mertek ellenkezni, mert annyi eszük volt, hogy 'belássák, hogy, ha a. huszártisztek elpártolnak tőlük, ez azt jelenti, 'hogy elvesztik az egész nyárszerdahelyi úri közönséget. Kénytelen-kelletlen ott tartották hát Vilma nénit alkalmazottnak. A baj csak az volt, hogy ha ők alkalmaz ottrak tartották is Vilma nénit, az nem annak maradt ott, ha­nem a bolt úrnőjének. Ami abban nyilvánult, hogy uj minőségében is éppen uigy viselke­dett, mint azelőtt. Azzal a különbséggel, hogy a tálcákról, amiken ezentúl is Teréz rakta a vizespoharakat a vendégek elé, ő söpörte zsebre a diszkréten otthagyott borravalókat. Arról viszont, hogy ő szolgáljon ki, szó sem ■lehetett. Ha. vendég jött- éppen úgy rászólt Terézre, ha az nem mozdult azonnal, mint az­előtt, hogy kinek mit vigyen. Teréz ugyan megpróbálta, egyezer, hogy fellázadjon, de a kísérlet csúfos kudarccal végződött- Vilma né­ni ki jelentet e. hogy ő nem közönséges alkal- 300 korona... Persze, mosás is!... Eddig ő inkább elmegy; de az ezredeséknek meg, fogja mondani, hogy azért, mert lehetetlenné tették számára az ottmaradást. Akkor pedig aztán megláthatják, hogy lesz-e majd vendég a cuk­rászdában! ... Micsekék dúltak-fúlták és természetesen összevesztek, de nem Vilma nénivel, — vele nem volt tanácsos, — hanem egymással. Te­réz azt mondta, hogy ő nem azért adta a ke­servesen megtakarított pénzét a bolt megvé­teléhez, hogy ne boltosáé nagysága legyen be­lőle, hanem továbbra is a vendégek körül ug­ráljon. mire Micsek azt felelte, hogy már pe­dig. ha még egy alkalmazottat vesznek fői, az csak egy eukrászlegény lehet és semmieset- re sem kiszolgálókisasszony, mert ő viszont szintén nem azért önállósította magát, hogy to­vább is egész nap a tűz mellet álljon. A bolt­ban már van egy alkalmazott, többet az üzlet nem bir meg. — Ha nem tudsz neki parancsolni, az a. te bajod! — mondta. Én vélem ilyesmi nem es­hetnék meg!... .— Hát próbálj meg neki te parancsolni! — toporzéikolt Teréz- — Próbáld meg!... Micsek mérgesen felelte: — Hogyne! Hogy itt hagyjon! Ilyen osto­baságot te se akarhatsz! Hát most. ebben vagyaink! Sőt. egy lépéssel tovább, mert Micsek a konyhába mégis szer­ző éltetett egy legényt, tehát most már az ő rezsijük is annyi, mint a Vilma nénié volt. Már panaszkodnak is, hogy nem bírják. Na-na! Egyelőre arról még nincs szó, hogy 'túladjanak a cukrászdán, csak arról, hogy a privát kiadásaikat, csökkentsék. Olyanformán, hogy Vilma néninek vissza akarják adni az uooai két szobát, azzal a feltételéig hogy az mondjon le a fizetéséről és elégedjék meg a koszttal és lakással, meg a borravalókkal, ami most úgyis több, mint a Teréz idejében volt, mert Vilma néninek restellnek a tisztek olyan keveset adni. Vilma néni viszont azt mondja, ő nem haj­landó 300 koronáért lemondani a lakáscse­réért. ö úgyis egész nap a 'boltban van, aludni meg jó a kis udvari szoba is. A pénzre viszont szüksége van, mert gyűjti. Gyűjti arra, hogy visszavásárolhassa a boltot, ha Micsekék kény­telenek lennének eladni. Ámbár, kérdés, hogy rászánná-e magát ak­kor is? Mert igy határozottan több a jövedék me. Azaz a keresete. Mert valahol ott van a kutya elásva, hogy manapság már csak keresete lehet az ember­nek. Jö vedelme nem rgen. Ift34 január 28, kedd. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom