Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-21 / 17. (3348.) szám
1984 január 21, vasárnap. <prxgai-AW^arhiri^j? 17 ASSlÚHtjÓH £APAA A nő önállósága Az egyre nehezülő gazdasági viszonyok majd minden asszonyt és leányt arra kényszerítenek, hogy a saját kezük munkájával vegyenek részt az élet küzdelmében- A legvagyonosabb családokban is előrelátásból valamilyen foglalkozásra igyekeznek taníttatni leánygyermekeiket, hogy ha úgy hozza a sors, meg tudják keresni a maguk, esetleg hozzátartozóik számára a mindennapi kenyeret. Az előrelátó szülőnek, vagy nevelőnek gondolni kell arra is, hogy a leánygyermekből mégis csak a maga asszonya lesz egyszer, a maga háztartásával kell foglalkoznia, úgy, hogy nem szabad egyoldalúan nevelni őket, mert ha férjet kap, az megkívánja, hogy a modern technika minden vívmánya mellett, háziasszony is legyen az otthonában. Ha pedig maga marad a leány, akkor is szükségét érzi azoknak az ismereteknek, amit „háziaeszonykodásnak" neveznek- Mindennek azonban előfeltétele az önállóság. Nagyon helyesen neveli leánygyermekét az az anya, aki erre már kicsi korában szoktatja. Az ön állóságnak főfeltétele a pénz értékének ismerete. A mai kor maga keményen tanít bennünket arra, hogy milyen fontos a nőnek a pénz értékét ismerni, hogy pontosan összhangba tudja hozni a bevételt és kiadást. Nagyon megkönnyíti az a szülő gyermekének önálló és későbben háztartási életét, aki erre azt már gyermekkorában szoktatja. Leghelyesebb módszer erre: a zsebpénz. A szülők anyagi viszonyaikhoz képest adjanak a serdülő leánynak egy bizonyos összeget, amelyből a fiatal leánynak nemcsak kedvteléseit kell fedeznie, de szükségleti kiadásait is. Persze, kezdetiben az édesanya tanácsai irányítják, de későbben magának kell beosztania a rendelkezésére álló összeget. Ezzel elérhető, hogy nemcsak nem lépi át azokat az anyagi határokat, amelyek számára meg vannak szaibva, de igényei is csökkennek, sőt örömet szerez önmagának, ha gazdaságosan intéz el valamit és még meg is takaríthat pénzéből.- Meglátjuk, hogy amikor az anya takarékossága előbb kellemetlenül hatott a leányra. most maga eszmél rá, hogy hol, mivel, mennyit takaríthat meg, ha jobban ügyel dolgaira, maga készít el bizonyos cikkeket, vigyáz ruházatára, mert bizony a tisztítás, javítás csak megnyirbálják a rendelkezésre álló kis tőkét. Csak. az első időben fog kissé fájni, ha nem vehet meg egy felbukkanó divatos, de azért teljesen fölösleges tárgyat Hozzá kell szoktatni ahhoz is, hogy pontosan feljegyezze bevételeit és kiadásait. Ezzel rászokik a pontos számolásra is és nem fordulhat elő az annyira rémületbe ejtő eset, a ^nem tudom, hová lett a pénzem". Ha az édesanya észreveszi, hogy gyermekének nem elegendő a zsebpénze, semaniesetre sem szabad azt szaporítani, hanem rá kell mutatni, hol hibázott és néhány könnycsepp árán is éreztetni kell vele, hogy helytelen költekezése miatt le kell mondania egy s másról. Későbben igen helyesen teezi az anya, ha rövidebbhuza- mosabb időre a háztartási pénzt is rábízza a már felnövő leányra- Ezzel megtanulja a háztartás gazdaságos vezetését és nem megy tanulatlanul és tapasztalatlanul a saját otthonának vezetése elé. A nemzetek vagyona az asszonyok kezébe van letéve. Az asszonyoktól függ, mint vezetik házukat és mennyit költenek. De ha azt akarjuk, hogy értsenek is hozzá, akkor idejében kell megtanítani reá őket és a legjobb tanulási időszak a fiatalkor. Hány szépen induló fiaital házasság borult már fel azon, hogy az iifju asszonyka nem tudott a pénzzel bánni. Nem elég, ha a mai küzdelmes korban leányainkat varrni, főzni, társaságbeli modorra, nyelvekre, sportra taníttatjuk, de még egy kenyérkereseti képesség sem elég az élet küzdelmeihez- Meg kell tanítani a 'pénzzel való bánásra, annak értékére, hogy fel legyenek készülve a legnehezebbre. Számolniok kell a meglevő tényezőkkel és hogy azokhoz igazodni tudjanak, rá kell nevelni őket. (Klári) „Tudni illik4*... Egy íucaí divaííanács Oih, mennyi mindent illik tudni a divatban! Azonkívül, hogy a karok és vállak díszítése milyen fontos, tudni illik azt is, hogy a díszítés és a vállszélesités egyáltalán nem egyforma. És ez nagy szerencse. Mert alighanem unalmas lenne, ha a vállszélesités különböző módozatainak versenyében egyik vagy a másik irány győzni tudott volna. De nem győzött. A cél egy maradt, a háromféle megoldásnak a modelljei azonban egyforma sűrűn járkálnak a nagyvilágban. Vannak széles, férfias, jól kivattázott vállak, oldalt kiugró kis szárnyacskával; vannak ugyancsak ilyenféle, vattázással felemelt, de „szárnyatlan" gólem- vá'llak; és vannak végül rendes válhnegolriá- sok, amelyeken a saéiesitéa szerepét a kar felső részén elhelyezett anyagdiszité* játssza. Tudni illik azt is, hogy a derékyonal végre odakerült a ruhán is, ahová való/a derékra. Tudni illik továbbá, hogy nagyjában minden ruha szűk hatású és csak térdtől lefelé bővül minden szoknyarész. Ez főkép az esté- iyirufcátonól igen előnyös, mert jó alakot segít csinálni. A bőséget térdtől lefelé néha harang- szabású, gloknis, néha pedig kiálló berakás adja meg, mig máskor fodor szélesíti lent a ruhát. • . Tudni illik, hogy a férfias váll ellen éne a ruha nőies hatásra törekszik az idén. Ennek hangsúlyozására szolgál a sokféle díszítés. Például hátul felraffolják a ruhát; vagy pedig elől, a háromszögű kivágásból és a nagyon széles, puha selyem-öv alatt átbujtatva, elütő szinü anyagot ejtenek végig a ruhán egészen a szoknya aljáig. Puha, nőies vonalakat akar teremteni mindaz a sok sál, fodor és bodor, ami a ruhára, leginkább a felső részére kerül. Tudni illik, hogy a ruhaujjak díszítésében sem sikerült létrehozni az egységespártot. Többféle ízlés uralkodik. Hozzák a nagyon diszitett ujjakat, de mellettük igen nagy szerepet juttatnak a lefelé szűkülő egyszerű ujj- nak is. Tudni illik, hogy az utóbbi esetben, vagyis, ha az ujjak simák, szükek és egyszerűek, még fokozottabban fontos a váll díszítése. Tudni illik, hogy a délelőtti kis ruhát legtöbbször gallér díszíti. Ha a ruhánk díszesebb gallért kapott, akkor már a kis ruhát is kinevezhetjük délutáni ruhának. Tudni illik továbbá azt is, hogy télidőben már nem illik reggeltől késő délutánig kosztümben szaladgálni. A téli időszakban sokkal élesebben elválnak egymástól a különböző ruhafajták, mint tavasszal vagy nyáron. A AZ APA NOVELLA Irfa: ERDŐS RENEÉ A nagy málháit Pesten hagyva, csak egy kis kézitáskával, érkezett meg a mezővároska állomására, hogy az édesanyját meglátogassa. öccse várta a vasútnál. Húszéves, nagy, tagbaszakadt fiú, ellenszenves arccal, elfogultan, öröm nélkül. — Hogy van anyánk? — kérdezte tőle. — Megvan. Szomorkodik. Az utón a kocsiban nem tudta, mit beszéljen vele. Ezt a fiút alig ismerte. Csak tízéves volt, amikor ő hazulról elkerült. Édesanyja sokat panaszkodott rá a leveleiben, hogy csak a sport érdekli, semmi más. A pénz, amit hazaküldött, nagyrészt az ő nevelésére ment. Pesten a technológián tanult, de most ő is otthon volt, nyári szünidő lévén.. Anyját nagyon megöregedettnek találta, s ahogy egymás karjába borultak, szegényke most is, mint mindig, sin7a fakadt— Csakhogy látlak még! Azt hittem, sohasem látlak többé. Ő is meg volt hatva. Ez a kicsiny, szomorú .öregasszony az ő anyja volt, akit ő még szépnek, erősnek, délcegnek. látott valamikor. Mivé lesz az ember! A dójután eltelt mindenféle beszélgetésekkel. A fiú hamar eliszkolt hazulról, a barátai várták a sportpályán, ök ketten egyedül maradtak. A kis kétszobás lakásban az öregasszony tettvett. Elkészítette az uzsonnát. A kávé a. régi gyönge, gyerekkori kávé volt. A puha kalácsnak * ségi jó otthoni ize. — Mindenki irigyel engem — mondta az anyja — hogy ilyen magyhirü leányom van. Az újságokat is elhozzák nekem, hogy Amerikában milyen nagy sikereid voltak. Sok pénzt kerestél Igaz? — Kerestem valamit, igen. — Hogy gazdag vagy, azt. mondják— Nem vagyok gazdag. A pénz elmegy úgy, ahogy jön. Az érekesnők élete sokba kerül — Talán nem vagy eléggé takarékos. Tégy félre minden fillért. Gondolj az öregségedre, amikor majd már nem fogsz énekelni Azt is mondják az emberek, hogy már rég férjhez kellett volna menned valami gazdag emberihez. Elmosolyodott. Az embereknek igazuk van. Már rég férjhez kellett volna mennie. De ő nyilván nem élt okosan. Az embereknek mindig igazuk van abban, amit mondanak. — Senki sem tudja, hogy hazajöttél, különben már itt volna az egész város, hogy lásson, miért nem akartad? — Mert én csak anyámhoz jöttem, — mondta — eleget vagyok én emberek között. Járt-kelt egyik szobából a másikba, nézte a régi kopotVvedlett, öreg bútorokat. Az ágyteri- tőket még gyermekkorából ismerte. A függönyöket is. Itt nem változott semmi. Az asztalihidján a kopás talán még az ő cipőitől van, mikor ott ült előtte és tanult, tanult. — Csak ezt a kis koffert hoztad, — panaszkodott az anyja — nem akarsz itthon maradni, ugye? — Nem maradhatok. Holnapután már utazom Berlinbe. Csak egy éjszakát tölthetek itthon. — Micsoda életed van! — sóhajtott az anyja. — Mindig utón- Mindig egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. Nincs íz otthonod! — Minek az otthon? — mondta. — Mit jelent az otthon? Az ember mindenütt otthon van! A vacsorát megették, még egy kicsit ültek az asztal mellett, akkor a fiú fölkelt, jóéjszakát kívánt ég megint elment hazulról. — Ez soha sincs itthon — mondta az öregasszony. — Csak enni jár haza és aludni, úgy éjfél felé. — Gyöngén nevelte anyám — mondta, de rögtön meg is bánta, amit mondott, mert az öregasszony ráemelte bánatos szemeit, amiben könnyek voltak. — Én nem bírok vele. Apád, amig élt, sokszor csúnyán megverte, de az még rosszabb volt. Én azt nem bírtam látni. Dugtam előle a hibáit, ahogy csak lehetett. A gyerek arra való. hogy szeressék, nem pedig hogy verjék. Téged sem engedtelek bántani soha. Most elpirult, mert emlékezett rá, hogy az apja őt is meg akarta verni gokszor és az anyja ilyenkor elbújtatta a padiágra. Hogy miért akarta megverni? Semmiségekért. Egyszer egy világoskék blúz miatt, amit készen vett s aminek a nyaka kissé ki volt vágva. Egyszer egy parfőm miatt, amit megérzett rajta. Pedig a pénzt maga kereste rá a zongoraleckékkel, amiket adott. De a kántortanitó szigorú ember volt és elvei voltak a leányok nevelését illetőleg. Reá pedig kezdettől fogva gyanakodott ég nem ig ok nélkül Elkövette rajta azt a szégyent, hogy alig tizennyolcéves korában megszökött a háztól és felment Pestre, hogy énekesnő legyen. Ezt sohasem bocsátotta meg neki. Még akkor sem, amikor már híres volt. Ég nem ig akarta látni sokáig. Ha hazajött látogatóba, apja csak téli délelőtt sokkal kevésbé hasonlít a téli délutánihoz, mint a nyári vagy a tavaszi. — Gondoljunk csak a nap spórolós szolgálatára, amit az égen végez, a korángyuló lámpákra, a nap-közben is borongás homályra és ködre! Ha délután felmegyünk valahova teára, rendszerint már korai órában is lámp agyú j tás után érkezünk. Télen minden összejövetel ünnepélyesebb és a már délután beálló esti hangulat az oka annak, hogy a kosztümöt, ezt a nappali ruhát, délután már alig használhatjuk. Tudni illik tehát, hogy az ilyen kisebbfajta délutáni együttlevésekre nagyon alkalmas az Úgynevezett uiccai toalett. Ez a toalett állhat egy szép zsorzsé-, angora- vagy másféle szövetruhából és jó, ha van hozzá — mondjuk — egy háromnegyedes kabátunk. Ha nagyobb társaságba megyünk délután, akkor már vegyünk fel valami hosszabb selyem- ruhát. Az" ilyen selyem délutánit „koktélruhának" is nevezik; nagyon hasznos darab, délután öttől egész hajnalig használhatjuk szükség esetén. A kis estélyiruhát helyettesíthetjük vele. Rövid, esetleg csak könyökig érő, vagy pedig mindössze a vállat befedő ujjal készítik. Délutánra hosszú pót-uijj jár hozzá, amely gumival vagy gombbal illeszkedik a ruhához és az esti órákban természetesen lekerül a karról. Tudni illik, de hál istennek már mindenki tudja, hogy estére, bálba és minden ünnepélyesebb összejövetelre kifejezetten estélyiruhában kell elmenni. Tudni illik, hogy a prémdiszités divata, bármennyire nagy, még mindig fölfelé lendülő vonalat, mutat. Szövetkabáton és ruhán egyaránt látható. Nagyon fontos, kérem, tudná, hogy párosával vagy négyesével sokkal előkelőbb a vörös vagy a kék róka, mint páratlanul, csak úgy magában. Tudni illik végül azt is, hogy Párisban már megint nagyon követi a ruhák diszesságét a fej diszessége. Ha a délutáni kalapnak joga, akkor az esti fejdisznek és estélyi kis kalapnak egyenesen kötelessége a szeszélyesség. Ez az oka annak, hogy a különböző fejdiszek- nek nincs semmi egységes jellemvonása. A cél; a tüpeményes hatás. Ezt akarják elérni a' fej köfé" raayart ézüst-laméval, arany és fekete kis tokokkal, magyaros pártákhoz hasonlító fejdiszekkél, kis, szakajtó módjára csavart laméturbánokkal (arany vagy ibolya- szín alap és hozzá arany fátyol!) smaragdzöld és más színű tollékiitményekkel és kócsag- és fácántollakkal és kékbársony alapra varrt, csigaszerü kacskaringók sorával, orosz tiarákkal és egyéb olyan bolondérdákkal, amelyeket már nem is illik tudni. ült az asztalnál leütött fejjel. Nem szólt hozzá és nem kérdezett semmit.. Pedig nem volt rossz ember. Anekdótázó, borozhatni szerető, élces és vidám volt, ha mások közt volt. Otthon, ha csak átlépte a küszöböt, az egész ember megváltozott. Arca elko- moxodott, alig lehetett szavát venni. Még az is kegynek számított, ha fogadta a köszöntésüket. Valami meghasonlottság ült ki rá ilyenkor. Mintha az otthon levegője meg lett volna mérgezve számára, valami titkos méreggel, ami egyszerre megfojtott benne minden jókedvet és nyájasságot. Otthon zsarnok volt, ideges és követelőző. Csak morgott és szitkozódott és mindenkire alattomos és ellenséges szemeket vetett. Minden sarokban.valami árulást sejtett, önmaga iránt, a személyének kijáró tisztelet és a családi erkölcs iránt. Szörnyük voltak számára ezek az emlékek. És valahányszor hazajött, mindig úgy állt az apjával szemben, mint egy kérlelhetetlen itélőtt iró előtt, aki keresztül lát rajta és akitől nem várhat felmentést. Vájjon miért nem szerette őt az apja?-De szeretett-e valakit egyáltalán? Mi lehetett a lelkében, hogy olyan kedvetlen, elégedetlen és gyűlölködő volt a családjával szemben, holott az semmit sem vétett ellene soha? Az anyja, ez a szelíd galamb, úgy szolgálta ki őt, mint egy alázatos cseléd, mégis mindig csak szemrehányást és szidalmat kapott tőle. Még jó, ha csak ennyit, de mig fiatalabb volt, kijárt neki az titleg is, amit hallgatagon és sírva fogadott és elbújt.egy sarokba ziháló zokogás savai. ■ r Ha néha igy találta az anyját: feltámadt lelkében a gyűlölet az apja iránt és még egészen kicsiny korában azért imádkozott, hogy bár
