Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-21 / 17. (3348.) szám
5 W&4 Január 21, vasárnap. Oktató regék a Holdról Irta: Móra Ferenc i. Az égnek a Nap a cárja, a Hold meg a cái>- nője Csakhogy amikor összepárosodtak, akkor már mind a kettő özvegy volt és mind a. kettőt tömérdek csillag-gyerek vette körül. Az időben éjszaka is fégyesebb volt az ég, mint most nappal, miért a cár, meg a cárnő mindig együtt sétálgattak és mind a kettő körül ott nyüzsöglek a gyerekei. Egyszer azt mondja a Nap a Holdnak: — Annyi a gyerek, hogy egyszer leszorítanak I' miiünket az égről. Leszorítanak bennünket az égről. - sóhaj) :>t la alázatosan a Hold is. Máskor megint azt mondja a Nap, vörösre gyulladva a méregtől: — Valamit kellene csinálni ezzel a sok ténfergő kölyök ke], — Valamit osiuéln-i kellene velük, hagy ta .rá engedelmesen a Hold Utoljára a Nap azt. is megmondta, mit esd n álljanak. 1 — öljük meg őket! — Hát öljük meg őket. — Kiki a magáéit.- Kikj a magáéit. A Na.p végre is hajtotta a szándékát, mind agyo iiiyiíazta a gyerekeit s azóta ő csillag ruélkiül sétálgat az égen- A Holdnak azonban nem volt szive a maga gyerekeit elpusztítani, hanem elbújt velük a pincébe. Azóta aztán nem mer a cár szeme elé kerülni, csak olyankor eziediőzködik elő a gyerekeivel együtt, mikor az ura lefekszik. Néha a cárnak eszébe, jut ede, reggel az asszony, olyankor sok rutint iszik fájdalmában, attól pirosodik úgy ki a képe. Ezt beszélik a Holdról a szibériai jakotok. II. A Hold valamikor földi ember volt, angol prémvadász, piros a képe, mint a nyers hús és tele a zsebe arannyal— Hogy mén sorotok, édes testvéreim? — kérdezte egyszer a vőrösbőrü népeket, mikor elvetődéit közéjük a Hudson partjára. — Korog a gyomrunk az éhségtől, — telelték a vörösbor üek. — No, xnaijd nem korog, ha én megetetlek benneteket az én kenyereimmel, 'édes testvéreim, — mondta a pirosképű prémvadász és megetette a vörösbő.rüeket az ő kenyerével- És <,kik eltek belőle, azoknak csakugyan nem kongott többet a gyomruk, mert- a pirosképü prém vad ász kenyere meg volt mérgezveAztán a prémvadász tovább ment az Ohío partjára és ott is megkérdezte a népeket, hogy hogy mén a soruk? A férfiak összeszori- tották a szájukat és elfordultak tőle, de az asszonyok körülviháncolták a.z idegent és kellették magukat asszonyszokás szerint. — Nem kelletek nekem, — fintargaf+a az orrát a prémvadász, — hiszen nektek még in geteg sincs. Az asszonyok megkérték, hogy ruházza fel őket a maga hazájából. Csakhogy azok a ruhák himlős halottakról voltak lehúzva és mikor az asszonyok magukra szedték őket. a népek mind elmentek az Ohio partjáról a más- világi vadászmezőkre. Olyan sokan voltak, ■hogy a Nagy Szellem, alig tudott nekik helyet csinálni, és mikor meghallotta, miért, vándoroltak ki a földtől, n a gyón megharagudott a pirosképü prémvadászra. Kihajolt a csillagos vigvamjából és lekiáltott a földire: — Hej. te pirosképü ember, mit csináltál vörösbörü testvéreiddel ? A pirosképü embernek elállt a szava az ijedtségtől, a képe pedig fehérlett, mint a részonzaeskó. A Nagy Szellem kimondta rá az ítéletet— A te neved ezután Fehér Arc lesz. a gyerekeid is mind fehérárénak lesznek, téged pedig halálod után nem eresztelek be az égbe. hanem olyan helyre teszlek, ahol mindenki láthatja, hogy megátkoztalak. így lett a Fehér Arcból halála után megátkozott holdvilág az égen. Az ördög minden két. hétben meg akarja enni, de olyan rossz ize van, hogy mindig kiköpi- A foltok a Holdon az ördög fogainak a helyei. Ezt mesélik a Holdról azok az indiánok, akik nem teszik le a doktorátust. IIT Ez abban az időben történt, mikor a csillagok még szabiidon jöttek-meu tek az égeu, a földre is leszaladoztak, a nagyobbak félretaszigáliják a kisebbeket, az erősebb megtépázta a gyöngébbnek az aranyhalát, az élelmesebb a gyámoltalanabbat küldte maga helyett lámpásnak, szóval nem volt köztük semmi rendtartás- Utoljára a jó Isten beleunt a sok panaszba, amivel mindig busitotíák s kiadta törvénybe a csillagoknak, hogy az ö nyakára nem szabad többet járni, válasszanak maguk közül követeket s majd azok lesznek a többiek szószólói az ö szent színe előtt. Hát megvolt a követválasztás az égen s a Kaszás, a Fiastyuk, a Félkenyér-csillag, meg a többi szegénvsonson levő osillagmépeég a Holdat választotta meg követnek, aki füt-fát •ígért nekik. A Kaszáéi azzal biztatta, hoey ezután magának kaszál, a Félkenyeret azzal csalogatta. hogy egész kenyér lesz belőle, a Fi'?:?’ *'*'>!> r I ur^pr <n/o| vette }.r l:i bárók llOcrv mondják, maga a testünk is érzi, hogy bőséges étkezés után bágvadt- ság és elernyedés következik. Ha. mérsékletesen eszik és hozzá kávéval él, jól fogja, magát érezni és mindig jóllakott lesz, - kávé takarékossá teszi a táplálékot. íMsűsi (fyutcí kávé behozatala Alapítási év 1862 ami nagy üresség van az égen, azé mind fölparoelláztatja a fiai között. Persze ez mind csak olyan korte&beszéd volt, ami eszébe se jutott többet a Holdnak, ahogy megvolt a nagy kivilágítás és átvette a mandátumot. Azt nem lehet mondani, hogy csak a napot lopta volna, ment jött-ment eleget, kijárt-bejárt hol az egyik Itolygó kapuján, hol a másikén, hozzádörgölödzött minden főrangú csillaghoz s a nagy kirakodásban utoljára kikopot t a könyökén az ezüst-mente— Ejnye, de lerongyosilott engem a közszolgádat. _ vette észre egyszer, amikor meglátta magát a patak tükrében — muszáj lesz uj ruhát hasiftatnom magamnak a Rák szaldóval. A csillagok közül ugyanis osak a Rák van ollóval ellátva tehát ö üz szabó ipart. (A skorpiónak is van ugyan ollója, de azzal csak hivatalos lapot lehet írni. májára nem használható.) Rák szabó nagy ollóösattogtatással fogadta a tekintélyes vendéget és mindjárt körülnya- láboíta a oentiméleurel a tekintélyét. — Jó husiban tetszik lenni uraságodnak, alig futja a méter, — simogatta a bajuszát — nem lehetne egy kicsit, beezivni a pocakot? — Nem engedi az elvem, — szuszogta gőgben a Hold. a Rák szabó pedig azt sem tudta ijedtéiben, melyük lábán álljon. Kérte nagyon az engedelmet, — nem akart ő semmi rosszat, inkább jót. akart, de hát. ő csak együgyü kisiparos, mit tudhatja ő, hogy az ilyen magas uraságok elvvel élnek, az dagasztja meg őket ilyen szépre— Jó, jó. -- enyhült meg a magas vendég, — az a fő, mester, hogy minél előbb meglegyen a ruha és ki ne szabjon belőle. ívét bélnél előbb nem Ígérhette a ruhát a szabó, mert messziről kelj hozni az ezüstkeimé!, a Tejút végiből. azon pedig nehéz a járás, sok helyen ki van lyiukadozva, föl keltene töltetni csillag-morzsával, jó lenne, ha valami nagy-hasú ember fölkarolná a szegények ügyét és szót szólna értük az útügyi hatóságoknál. Persze, a Hold ügyet se vetett erre az ínséges sOpánkodásra, odaifüttyeniett egy üstököst és elvitette magát a Hajócsillagba, erről tanulmányozta két hétig a hulló csillagokat, mint kivándorlási biztos, akkor állatott be ruhát próbálni. De vékony volt a jámbor és görbe, mint. a sóskifli. Nem is ismert rá a Rák szabó, aki éppen az ezüst-mentét vasal - gatta a pulton és csak ugv a pápaszem fölül pillantott rá. — Menjen kend tovább egy házzal Itt tilos a kéregetés— Uccu booskor, ne füesztögj, — mordult rá a Hold és csak erre kapta le a szabó a sapkáját, gondolván magában, hogy7 ez valami nagy ur lehet, mert nagyon goromba. — Miben lehetek szolgálatára uraságodnak? — Próbálná jöttem. Ezt az ezüstmerjtét, niRák szabónak mind a két bajusza égnek meredt az ijedtségtől, de azért csak ráhuílaj- totta a gyönyörű ruhát a Holdra. Persze ugv lógott rajta, mint paszulykarón a bak a köpönyeg. — Kicsit meg tetszett lappadni uraságodnak. Nem kellene föl fújni a pocakot? — Nem megmondtam már a múltkor, hogy nem engedi az elvem? — perkeskedetit a Hold- — Ne táhogjon annyit mester, hanem vegyen hamar uj mértéket, két hét múlva újra benézek. Be is nézett, de ura mifia, megint olyan gömbölyű volt, hogy nsíik úgy gurult, mint a labda s még bele se bujt a drága szép ruhába, mikor már úgy szétfeszjülf rajta, mintha pókhálóból szalMák volna. — Uj mértéket, mester! — parancsolta föl- fuvalkodva. — Hát, az istennyila. aki beleül az urba, meg a kitárni Ihatatlan elvébe! — szögezte neki Rák szabó a szurony-bajuszát. — Elmenjen innen, még szépen van, mert úgy vágom bele az ollót, hogy mindjárt kilyukad elvestől. Hát micsoda elv az. amelyik hol hordóvá dagad az úrban, hol a gerincéhez szárad? A Hold elsaégyelte magát, kifordul! a szabó műhely bői és nem próbált többet uj mentét szabatni magának, csak a régiben élte világát. Aki nem hiszi, láthatja a saját szélűivel, hogy most. is a régi gúnya van rajta, amelyiknek kikopott a könyökeDe azt .már nem mondom meg. hogy ezt. a szép mesét hol mesélik a Holdról? riwiiii ■ -TTTi["'ir~f~'TT 'Títr—rmr~TTn"i ~,~'r-''riniiiBTnnrn-rir'inrr7-r-TrnfíirimnHrrmr--TT - mmirmmiujijiimiium itmprTT-rarmwTir»rmrrFTTr,TBCTrr-yina^^ i >mfpiuhu wmmm Dobelhoff Lilly bárónő elmondja a Prágai Magyar Hírlapnak: mit látott Szóvj etoroszopszágban Egy értékes magyar ujságirónő-karriler kibontakozása Riportkőnst a Harmadak Birodalomban, a szovjetek földjén és Küsázsiában — Aki; Hitlerrel, Göbbeis-szel és Göringgel mint magánemberekkel beszélt,.. Budapest, január 20. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A ma újságja az egész világot átfogja. Be ebe a tenger mélyébe ereszkedik hatalmas üv éggömbjében, csaknem 700 métert mutat a mérőkészülék. A sztratoszférában a 18 kilométeres magassági határtg szökkennek fel az alumínium-gondolák, expe- diciök járják a Szaharát, a Gobi-sivatagot, repülők cikáznak a sarkok felett, 8500 méteres magasságban tapossa a jeget a Himalaya- expeddció, az ember érdeklődési köre vertikális irányban 18 kilométert, horizontálisan az egész földgömböt átfogja, ezen belül mindent meg akar ismerni. Sőt nem all meg ez az érdeklődés annál a határnál, ameddig közlekedési eszközeivel eljut. Még ábránd és fantasztikus álom a világűrbe repülés, de azért a 'szenzáció erejével hat minden uj közlés, amely távoli világok állapotáról, történéseiről ad felvilágosítást., A ma újságjának ki kell elégítenie ezt az egyre fokozódó érdeklődést. A ina újságírója egyúttal a ma történetírója is, aki szemtanúja akar lenni az ember diadalmas előretörésének, hogy közvetlen tapaszta latai alapján adjon számot olvasóközönségének. Újságíró kiséri a Nobile-expedieiót s ott pusztul az elragadott Alessandrini-csoporttal, újságíró repüli körül elsőnek a Zeppelinnel földünket, újságíró törtet a bátor hegymászókkal a Mount Everest felé, veszély, kockázat, fáradalmak nem riasztják vissza. Elmegy oda, ahol válogatás nélkül osztják a halált, a kiuai-japán hadszíntérre és süvítő gránátok között küldi telefonjelentését, mint Londres. elmegy a kínai árvizterüietre, nagy természeti katasztrófák színhelyére, mindenütt első és semmi sem rettenti vissza. Ott vau a forradalmak barrikádjain, az égő felhőkarcoló be- omlással fenyegető falai között, kezében blokk és irón, válláról fényképezőgép csüng alá. Eposzt lehetne írni a ma újságírójáról, akinek szive, vére, idegei, egész lénye ott lappang az ólombetűk sorai között. Beszélni kell néha erről is az újságolvasónak. aki reggeli kávéja mellé kapja meg mindennapi újságját és aligha gondol rá, mennyi as* energia, mennyi idegmunka hordta össze azt az anyagot, amely a világ egy napjának képét, mindig a ma képét fogja össze. A mi írásaink tiszavirág-életüek, egy napra szólnak, de minden becsületes és eredeti újságcikk tett, amely az emberiség fejlődésének ügyét viszi előre. Hadd szóljon ez az Írásom egy magyar kollégáról, egy ujságiróuőről, aki azon az utón van, hogy hamarosan a legnagyobb újságírók között emlegessükDobelhoff Lilly bárónő, egy szép társaságbeli uriasszony ez a kolléga. Dobelhoff Erich báró volt tengerésztiszt felesége, egy bájos 13 éves leányka édesanyja. A bárónő Oroszországról írott 30 foloriportja Az Est hasábjain jelent meg. méltó feltűnést keltett s a cikksorozat most bevonul a világsajtóba is, amennyiben az Agenoe Literaire Infernacjonale opciót szerzett rá. ötórai teán vagyunk hármasban a bárónőnél s hirtelen támad bennem .az interjú ötlete. Kedves tiltakozás, de nem használ semmit. És egymásután telnek meg a blokk papírlapjai. „Halálosan lebeszéltek . . — Hogy családi tradíciók, nevelés, környezet ellenére újságíró lettem? A mai időkben keressük a magyarázatot Ed ősatyám Ibrányi Mihály nyugalmazott hu-száralezredos. hosszú ideig szolgált Szlovénekén, Eperjesen is, most gazdálkodik Aszód melletti birtokán. Olyan különös volt, amikor Oroszországból visszatértéin s felkerestem őt. Már aludni tértem, fáradt voltam ... Repülőgép búgott felettünk s az apáin nevelve tért be hozzám egy Ülőlappal. Az Est-lapok repülögépe reklámköruion í fi 1 r Y|% l Lesanfuit malacai, hízói | I i vb meggyógyulnak, rost, biztosan meggyógyítja méfelfes I! fejlődnek, ha a napi takarmányhoz 8 szarvasmarháit és juhait. i néhány gram 1 KEBJfcL elhajtja a malacok j; PEKK &-VUMWT kever. Csak néhány fillér a napi kiadas | gilisztáit. Leszállítottuk a PEK K árát. Kapható minden patikában! Fölerakat: „MEDSKA * BíStÍSl5Vd |
