Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-21 / 17. (3348.) szám

5 W&4 Január 21, vasárnap. Oktató regék a Holdról Irta: Móra Ferenc i. Az égnek a Nap a cárja, a Hold meg a cái>- nője Csakhogy amikor összepárosodtak, ak­kor már mind a kettő özvegy volt és mind a. kettőt tömérdek csillag-gyerek vette körül. Az időben éjszaka is fégyesebb volt az ég, mint most nappal, miért a cár, meg a cárnő mindig együtt sétálgattak és mind a kettő körül ott nyüzsöglek a gyerekei. Egyszer azt mondja a Nap a Holdnak: — Annyi a gyerek, hogy egyszer leszoríta­nak I' miiünket az égről. Leszorítanak bennünket az égről. - só­haj) :>t la alázatosan a Hold is. Máskor megint azt mondja a Nap, vörösre gyulladva a méregtől: — Valamit kellene csinálni ezzel a sok tén­fergő kölyök ke], — Valamit osiuéln-i kellene velük, hagy ta .rá engedelmesen a Hold Utoljára a Nap azt. is megmondta, mit esd n álljanak. 1 — öljük meg őket! — Hát öljük meg őket. — Kiki a magáéit.- Kikj a magáéit. A Na.p végre is hajtotta a szándékát, mind agyo iiiyiíazta a gyerekeit s azóta ő csillag ruélkiül sétálgat az égen- A Holdnak azonban nem volt szive a maga gyerekeit elpusztítani, hanem elbújt velük a pincébe. Azóta aztán nem mer a cár szeme elé kerülni, csak olyan­kor eziediőzködik elő a gyerekeivel együtt, mi­kor az ura lefekszik. Néha a cárnak eszébe, jut ede, reggel az asszony, olyankor sok rut­int iszik fájdalmában, attól pirosodik úgy ki a képe. Ezt beszélik a Holdról a szibériai jakotok. II. A Hold valamikor földi ember volt, angol prémvadász, piros a képe, mint a nyers hús és tele a zsebe arannyal­— Hogy mén sorotok, édes testvéreim? — kérdezte egyszer a vőrösbőrü népeket, mikor elvetődéit közéjük a Hudson partjára. — Korog a gyomrunk az éhségtől, — telel­ték a vörösbor üek. — No, xnaijd nem korog, ha én megetetlek benneteket az én kenyereimmel, 'édes testvé­reim, — mondta a pirosképű prémvadász és megetette a vörösbő.rüeket az ő kenyerével- És <,kik eltek belőle, azoknak csakugyan nem kongott többet a gyomruk, mert- a pirosképü prém vad ász kenyere meg volt mérgezve­Aztán a prémvadász tovább ment az Ohío partjára és ott is megkérdezte a népeket, hogy hogy mén a soruk? A férfiak összeszori- tották a szájukat és elfordultak tőle, de az asszonyok körülviháncolták a.z idegent és kel­lették magukat asszonyszokás szerint. — Nem kelletek nekem, — fintargaf+a az orrát a prémvadász, — hiszen nektek még in geteg sincs. Az asszonyok megkérték, hogy ruházza fel őket a maga hazájából. Csakhogy azok a ru­hák himlős halottakról voltak lehúzva és mi­kor az asszonyok magukra szedték őket. a népek mind elmentek az Ohio partjáról a más- világi vadászmezőkre. Olyan sokan voltak, ■hogy a Nagy Szellem, alig tudott nekik helyet csinálni, és mikor meghallotta, miért, vándo­roltak ki a földtől, n a gyón megharagudott a pirosképü prémvadászra. Kihajolt a csillagos vigvamjából és lekiáltott a földire: — Hej. te pirosképü ember, mit csináltál vörösbörü testvéreiddel ? A pirosképü embernek elállt a szava az ijedtségtől, a képe pedig fehérlett, mint a részonzaeskó. A Nagy Szellem kimondta rá az ítéletet­— A te neved ezután Fehér Arc lesz. a gyerekeid is mind fehérárénak lesznek, téged pedig halálod után nem eresztelek be az égbe. hanem olyan helyre teszlek, ahol mindenki láthatja, hogy megátkoztalak. így lett a Fehér Arcból halála után meg­átkozott holdvilág az égen. Az ördög minden két. hétben meg akarja enni, de olyan rossz ize van, hogy mindig kiköpi- A foltok a Hol­don az ördög fogainak a helyei. Ezt mesélik a Holdról azok az indiánok, akik nem teszik le a doktorátust. IIT Ez abban az időben történt, mikor a csilla­gok még szabiidon jöttek-meu tek az égeu, a földre is leszaladoztak, a nagyobbak félreta­szigáliják a kisebbeket, az erősebb megtépázta a gyöngébbnek az aranyhalát, az élelmesebb a gyámoltalanabbat küldte maga helyett lám­pásnak, szóval nem volt köztük semmi rend­tartás- Utoljára a jó Isten beleunt a sok pa­naszba, amivel mindig busitotíák s kiadta tör­vénybe a csillagoknak, hogy az ö nyakára nem szabad többet járni, válasszanak maguk közül követeket s majd azok lesznek a többi­ek szószólói az ö szent színe előtt. Hát megvolt a követválasztás az égen s a Kaszás, a Fiastyuk, a Félkenyér-csillag, meg a többi szegénvsonson levő osillagmépeég a Holdat választotta meg követnek, aki füt-fát •ígért nekik. A Kaszáéi azzal biztatta, hoey ezután magának kaszál, a Félkenyeret azzal csalogatta. hogy egész kenyér lesz belőle, a Fi'?:?’ *'*'>!> r I ur^pr <n/o| vette }.r l:i bárók llOcrv mondják, maga a testünk is érzi, hogy bőséges étkezés után bágvadt- ság és elernyedés következik. Ha. mérsékletesen eszik és hozzá kávéval él, jól fogja, magát érezni és mindig jóllakott lesz, - kávé takarékossá teszi a táplálékot. íMsűsi (fyutcí kávé behozatala Alapítási év 1862 ami nagy üresség van az égen, azé mind föl­paroelláztatja a fiai között. Persze ez mind csak olyan korte&beszéd volt, ami eszébe se jutott többet a Holdnak, ahogy megvolt a nagy kivilágítás és átvette a mandátumot. Azt nem lehet mondani, hogy csak a napot lopta volna, ment jött-ment ele­get, kijárt-bejárt hol az egyik Itolygó kapuján, hol a másikén, hozzádörgölödzött minden fő­rangú csillaghoz s a nagy kirakodásban utol­jára kikopot t a könyökén az ezüst-mente­— Ejnye, de lerongyosilott engem a köz­szolgádat. _ vette észre egyszer, amikor meg­látta magát a patak tükrében — muszáj lesz uj ruhát hasiftatnom magamnak a Rák sza­ldóval. A csillagok közül ugyanis osak a Rák van ollóval ellátva tehát ö üz szabó ipart. (A skor­piónak is van ugyan ollója, de azzal csak hi­vatalos lapot lehet írni. májára nem használ­ható.) Rák szabó nagy ollóösattogtatással fogadta a tekintélyes vendéget és mindjárt körülnya- láboíta a oentiméleurel a tekintélyét. — Jó husiban tetszik lenni uraságodnak, alig futja a méter, — simogatta a bajuszát — nem lehetne egy kicsit, beezivni a pocakot? — Nem engedi az elvem, — szuszogta gőgb­en a Hold. a Rák szabó pedig azt sem tudta ijedtéiben, melyük lábán álljon. Kérte nagyon az engedelmet, — nem akart ő semmi rosszat, inkább jót. akart, de hát. ő csak együgyü kis­iparos, mit tudhatja ő, hogy az ilyen magas uraságok elvvel élnek, az dagasztja meg őket ilyen szépre­— Jó, jó. -- enyhült meg a magas vendég, — az a fő, mester, hogy minél előbb megle­gyen a ruha és ki ne szabjon belőle. ívét bélnél előbb nem Ígérhette a ruhát a sza­bó, mert messziről kelj hozni az ezüstkeimé!, a Tejút végiből. azon pedig nehéz a járás, sok helyen ki van lyiukadozva, föl keltene töltetni csillag-morzsával, jó lenne, ha valami nagy-ha­sú ember fölkarolná a szegények ügyét és szót szólna értük az útügyi hatóságoknál. Persze, a Hold ügyet se vetett erre az ín­séges sOpánkodásra, odaifüttyeniett egy üstö­köst és elvitette magát a Hajócsillagba, erről tanulmányozta két hétig a hulló csillagokat, mint kivándorlási biztos, akkor állatott be ru­hát próbálni. De vékony volt a jámbor és görbe, mint. a sóskifli. Nem is ismert rá a Rák szabó, aki éppen az ezüst-mentét vasal - gatta a pulton és csak ugv a pápaszem fölül pillantott rá. — Menjen kend tovább egy házzal Itt tilos a kéregetés­— Uccu booskor, ne füesztögj, — mordult rá a Hold és csak erre kapta le a szabó a sap­káját, gondolván magában, hogy7 ez valami nagy ur lehet, mert nagyon goromba. — Miben lehetek szolgálatára uraságodnak? — Próbálná jöttem. Ezt az ezüstmerjtét, ni­Rák szabónak mind a két bajusza égnek meredt az ijedtségtől, de azért csak ráhuílaj- totta a gyönyörű ruhát a Holdra. Persze ugv lógott rajta, mint paszulykarón a bak a köpö­nyeg. — Kicsit meg tetszett lappadni uraságod­nak. Nem kellene föl fújni a pocakot? — Nem megmondtam már a múltkor, hogy nem engedi az elvem? — perkeskedetit a Hold- — Ne táhogjon annyit mester, hanem vegyen hamar uj mértéket, két hét múlva újra benézek. Be is nézett, de ura mifia, megint olyan göm­bölyű volt, hogy nsíik úgy gurult, mint a lab­da s még bele se bujt a drága szép ruhába, mikor már úgy szétfeszjülf rajta, mintha pók­hálóból szalMák volna. — Uj mértéket, mester! — parancsolta föl- fuvalkodva. — Hát, az istennyila. aki beleül az urba, meg a kitárni Ihatatlan elvébe! — szögezte ne­ki Rák szabó a szurony-bajuszát. — Elmenjen innen, még szépen van, mert úgy vágom bele az ollót, hogy mindjárt kilyukad elvestől. Hát micsoda elv az. amelyik hol hordóvá dagad az úrban, hol a gerincéhez szárad? A Hold elsaégyelte magát, kifordul! a sza­bó műhely bői és nem próbált többet uj men­tét szabatni magának, csak a régiben élte vi­lágát. Aki nem hiszi, láthatja a saját szélűi­vel, hogy most. is a régi gúnya van rajta, ame­lyiknek kikopott a könyöke­De azt .már nem mondom meg. hogy ezt. a szép mesét hol mesélik a Holdról? riwiiii ■ -TTTi["'ir~f~'TT 'Títr—rmr~TTn"i ~,~'r-''riniiiBTnnrn-rir'inrr7-r-TrnfíirimnHrrmr--TT - mmirmmiujijiimiium itmprTT-rarmwTir»rmrrFTTr,TBCTrr-yina^^ i >mfpiuhu wmmm Dobelhoff Lilly bárónő elmondja a Prágai Magyar Hírlapnak: mit látott Szóvj etoroszopszágban Egy értékes magyar ujságirónő-karriler kibontakozása Riportkőnst a Harmadak Birodalomban, a szovjetek földjén és Küsázsiában — Aki; Hitlerrel, Göbbeis-szel és Göringgel mint magánemberekkel beszélt,.. Budapest, január 20. (A Prágai Magyar Hír­lap munkatársától.) A ma újságja az egész világot átfogja. Be ebe a tenger mélyébe eresz­kedik hatalmas üv éggömbjében, csaknem 700 métert mutat a mérőkészülék. A sztrato­szférában a 18 kilométeres magassági határtg szökkennek fel az alumínium-gondolák, expe- diciök járják a Szaharát, a Gobi-sivatagot, re­pülők cikáznak a sarkok felett, 8500 méteres magasságban tapossa a jeget a Himalaya- expeddció, az ember érdeklődési köre verti­kális irányban 18 kilométert, horizontálisan az egész földgömböt átfogja, ezen belül min­dent meg akar ismerni. Sőt nem all meg ez az érdeklődés annál a határnál, ameddig köz­lekedési eszközeivel eljut. Még ábránd és fan­tasztikus álom a világűrbe repülés, de azért a 'szenzáció erejével hat minden uj közlés, amely távoli világok állapotáról, történései­ről ad felvilágosítást., A ma újságjának ki kell elégítenie ezt az egyre fokozódó érdeklődést. A ina újságírója egyúttal a ma történet­írója is, aki szemtanúja akar lenni az ember diadal­mas előretörésének, hogy közvetlen tapaszta latai alapján adjon számot olvasóközönségé­nek. Újságíró kiséri a Nobile-expedieiót s ott pusztul az elragadott Alessandrini-csoporttal, újságíró repüli körül elsőnek a Zeppelinnel földünket, újságíró törtet a bátor hegymá­szókkal a Mount Everest felé, veszély, kocká­zat, fáradalmak nem riasztják vissza. Elmegy oda, ahol válogatás nélkül osztják a halált, a kiuai-japán hadszíntérre és süvítő gránátok között küldi telefonjelentését, mint Londres. elmegy a kínai árvizterüietre, nagy termé­szeti katasztrófák színhelyére, mindenütt első és semmi sem rettenti vissza. Ott vau a forra­dalmak barrikádjain, az égő felhőkarcoló be- omlással fenyegető falai között, kezében blokk és irón, válláról fényképezőgép csüng alá. Eposzt lehetne írni a ma újságírójáról, akinek szive, vére, idegei, egész lénye ott lappang az ólombetűk sorai között. Beszélni kell néha erről is az újságolvasó­nak. aki reggeli kávéja mellé kapja meg min­dennapi újságját és aligha gondol rá, mennyi as* energia, mennyi idegmunka hordta össze azt az anyagot, amely a világ egy napjának ké­pét, mindig a ma képét fogja össze. A mi írásaink tiszavirág-életüek, egy napra szól­nak, de minden becsületes és eredeti újság­cikk tett, amely az emberiség fejlődésének ügyét viszi előre. Hadd szóljon ez az Írásom egy magyar kol­légáról, egy ujságiróuőről, aki azon az utón van, hogy hamarosan a legnagyobb újságírók között emlegessük­Dobelhoff Lilly bárónő, egy szép társaság­beli uriasszony ez a kolléga. Dobelhoff Erich báró volt tengerésztiszt fele­sége, egy bájos 13 éves leányka édesanyja. A bárónő Oroszországról írott 30 foloriportja Az Est hasábjain jelent meg. méltó feltűnést keltett s a cikksorozat most bevonul a világ­sajtóba is, amennyiben az Agenoe Literaire Infernacjonale opciót szerzett rá. ötórai teán vagyunk hármasban a bárónő­nél s hirtelen támad bennem .az interjú ötlete. Kedves tiltakozás, de nem használ semmit. És egymásután telnek meg a blokk papírlapjai. „Halálosan lebeszéltek . . — Hogy családi tradíciók, nevelés, környe­zet ellenére újságíró lettem? A mai időkben keressük a magyarázatot Ed ősatyám Ibrányi Mihály nyugalmazott hu-száralezredos. hosszú ideig szolgált Szlovénekén, Eperjesen is, most gazdálkodik Aszód melletti birtokán. Olyan különös volt, amikor Oroszországból vissza­tértéin s felkerestem őt. Már aludni tértem, fáradt voltam ... Repülőgép búgott felettünk s az apáin nevelve tért be hozzám egy Ülőlap­pal. Az Est-lapok repülögépe reklámköruion í fi 1 r Y|% l Lesanfuit malacai, hízói | I i vb meggyógyulnak, rost, biztosan meggyógyítja méfelfes I! fejlődnek, ha a napi takarmányhoz 8 szarvasmarháit és juhait. i néhány gram 1 KEBJfcL elhajtja a malacok j; PEKK &-VUMWT kever. Csak néhány fillér a napi kiadas | gilisztáit. Leszállítottuk a PEK K árát. Kapható minden patikában! Fölerakat: „MEDSKA * BíStÍSl5Vd |

Next

/
Oldalképek
Tartalom