Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-19 / 15. (3346.) szám

2 „Maximális eredménnyel" ért véget a gazdasági kisantantkonferencía — Szűkszavú hivatalos jelentés ­olasz követ is, a követség személyzetével és de Fabri, olasz királyi katonai attasé/* Belpolitikai bonyodalmak Becs, január 18. Az alsóausztriai Heimat- echutzban mozgalom támadt ab au az irányiban, hogy a szervezet vezetését kivegyék a Heim- webrak kezéből és rábízzák egyenesen DoHIK fuss kancellárra. Mint ismeretes, a burgenlandi Heimatecbutz már régebben közvetlenül Dodl- fuss vezetése; alatt állt és az alsó ausztriaiak ugyanezt akarják elérni. Tegnap letartóztatták Fitzthum Károly me­zőgazdasági munkást, aki megszöktette a Fe­renc József-kórházból bátyját, Fitzthum Józse­fet. az osztrák nemzeti szocialisták egyik ve­zérét. Isctoli .jelentés szerint tegnap este ismeretlen tettesek egey sötét sarokból két revolverlövést adtak le Dinner isöhli álomásfőnök ellen, aki nagy szerepet játszott a keresztényszoeialista pártban. A merérylők. valóezinüleg nemzeti szocialistáik, az éj leple alatt elmenekültek. Ui forradalom, ul elnök Kubában Havanna, január 18- Hevia, Kuba uj elnöke, mindössze két napig uralkodott. Tegnap egy uj forradalom lemondásra kényszeritette. He­via a negyedik elnök, aki négy hónap alatt Kubában uralkodott. Sorsa ugyanaz lett, mint Maohadoé, Oespedesé és Grau San Martiné. Hevia utódja Mendieta ezredes lett, akinek első teendője az volt, hagy ae egész országban kihirdesse az ostromállapotot A tulajdonképeai hatalom llattisfa ezredes kezében van, aki annakidejó i mint ö mester megbuktatta Cespedest. A munkásság Bat- tista ellen fordult és hetek óta állandóan sztrájkol. A távirdászok és a telefonisták is sztrájkolnak. Havanna kikötőiében tizenöt amerikai ha­dihajó horgonyzik háromezer tengerészkato- nával és szükség esetén azonnal közbelép az amerikai állampolgárok életének és vagyoná­nak védelmére. A cég közölte a pesti rendőrséggel, hogy a gyöngynyakék 1882-ben készült, egy bécsi ék­szerész megbízásából. A bécsi ékszerész aztán megtalálta számlái között a gyöngysor tulajdo­nosát. — Ki az? — Hoohenfels Alfréd báró, a híres osztrák bankvezér ég is tálló tulajdonos, aki most Berlin­ben é! ég emlékszik arra, hogy a nyolcvanas évek végén nászajándékul adta ezt menyének, egy orosz herceg feleségének. — No és? — sürgette Klári most már lázas izgalommal. — A herceg — Saltikovnak hívják — az orosz forradalom elől Pestre menekült ég magá­val hozta a gyöngynyakéket is. A herceg gyó­gyíthatatlan kártyás és morfinista volt, én is gyakran találkoztam vele különböző kártya- klubok'ban. Nos, nem egyszer tanúja voltam annak, hogy a herceg a differenciáit pénz he­lyett ékszerekkel egyenlítette ki. — Rettentő süllyedés! — Úri helyen ez nem is ment olyan simán. Ott először a komornyikkal kellett neki a dolgot lebonyolitani, olyanformán, hogy az titokban készpénzkölcsönt adott a zálogba tett értéktár­gyakra. A kártyások tudták ezt, de nem vettek róla tudomást. Elvégre ők készpénzen játszot­tak. É« tudod-e, hogy abban az iőben ki volt a legszerencsétlenebb kártyás? — Sejtem. Péterffy Miklós báró, aki főbelőtte magát. — Igen. Miklós a háború elején összenyert egy egész kis vagyont, de azt 1918-ban nagy­részt visszaveeztette. — őrült volt szegény. — Félig-meddig az volt. De egy kicsit min­den Péterffy az. No, de nem erről van szó. Ami­kor az orosz herceg Pesten kártyázott, Miklós báró kétségbeesett erőlködéseket vitt véghez, Prága, január 18. A kisantain,t gazdasági 1 tanácsa tegnap este Beines külügyiminiszter | elnöklése mellett megtartotta záróülését, me­lyen letárgyalták és elfogadták a bizottságok határozati javaslatait. A tanácskozások a késő éjszakai órákban értek véget és a mai cseh sajté nézete szerint jelentős eredménnyel zárultak. A tegnap esti plenáris ülés hivatalos jelen­tés szerint a következő határozati javaslatokat fogadta el: 1. Javaslat a kölcsönös kereskedelmi kap­csolatok rendezése és fejlesztése érde­kében. 2. Javaslat a kisantant államok területén működő gazdasági intézmények együtt­működéséről és uj gazdasági intézmé­nyek létesítéséről, valamint a három állam gazdasági propagandájáról. 8. Javaslat a vasúti összeköttetés tárgyá­ban. 4. Javaslat a Dunahajózás terén való együttműködés kérdésében. 5. Javaslat a repülőforgalom tárgyában. 6. Posta-távirati és telefonunió létesítésé­re vonatkozó javaslat. 7. Javaslat normalizálási ügyek rende­zésére. 8. A kereskedelmi jog egységesítésére vonatkozó javaslat. 9. Javaslat a vámjoggal összefüggő kér­dések egységesítésére. 10. Javaslat statisztikai ügyek egységesí­tésére. 11. Mezőgazdasági iskolák együttműködé­sére vonatkozó javaslat. 12. Idegenforgalmi kérdésekkel kapcsola­tos javaslat. 13. Javaslat a kisantant-államok együtt­működésére gyáripari téren. 14. Javaslat a három állam jegybankjai együttműködéséről. hogy regresszálja magát. Akkoriban szédületes összegekben játszott, azt suttogták róla, hogy el van szánva arra, hogy az utolsó és legnagyobb kártyaadósságát revolver golyóval fogja ki­fizetni. — Az is lett a vége. — Az. De csak 1922 végén. És hogy addig bírta, hogy a tizennyolcáé nagy letörés után is­mét talpraá'llt, annak nagyrészben vagy majd­nem kizárólag Saltikov herceg őrült kártya- szenvedélye volt az oka. Én magam láttam, hogy egy alkalommal egész éjszaka és egész délelőtt folytatott kártyacsata után, amikor a fiatal herceg már vagy tízszer használta a mor­finmos Pravaz-fecskendőt-, Miklós báró pedig megivott vagy harminc csésze feketekávét és három üveg pezsgőt — ez a Károlyi-forradalom alatt volt —- délután két óra tájban a herceg minden pénzét elvesztette és egy gyöngynyak­éket vett ki a zsebéből. Klárika szive megdobbant és halkan eleikol­totta magát. — Jézus? Csak nem az én gyöngyeim? — De, ugylátszik, az volt. Sőt. — Szent Isten ... — Hallgasd csak végig türelemmel. Én ott ültem a Miklós háta mögött. A herceg a gyön­gyöt az asztalra dobta és elkiáltotta magát: Százezer frank a bank; ki meri tartani? Miklós csak a fejével biccentett. Megnyerte. Most már mindenki azt gyanította, hogy a gyöngynyakék nem is ér kétszázezer frankot. De a fiatal herceg szinte sírva szólította fel Miklóst, hogy harmad­szor is tartsa a bankot. Most már négyszázezer frankról volt szó s mindenki visszafojtott léleg­zettel leste, hogy Miklós elköveti-e ezt a, köny- nyelraüséget? Miklós elkövette. Csak a fejével biccentett és megnyerte harmadszor is a tétét, A játszmát abbahagyták és Miklós beírta a jegyzőkönyvébe: Saltikov Alexej herceg, 400.000 15. Javaslat a takarékpénztárak együtt­működéséről. 16. Javaslat az árucseréről. Beines külügyminiszter a záró a lésen tar­tott beszédében kijelentette, hogy a gazda­sági tanács tárgyalásának egyik legfőbb mo­tívuma a gazdasági együttműködésre vonat­kozó diszkusszió. A miniszter megállapította továbbá, hogy az elfogadott határozati javaslatok a maxi­mumát jelentik annak, ami a tanácskozá­soktól várható volt. A javaslatok magadjók azt a keretet, melyen belül a kölcsönös együttműködés tovább fej­leszthető. Az illetékes tényezők gondoskodni fognak arról, hogy az elfogadott gazdasági javaslatokat mielőbb végrehajtsák. — Legnagyobb feladatok, — mondta a cseh­szlovák külügyminiszter — k ereskedelempoliti- kai téren várnak ránk. Ezen a téren mindent el kell követnünk, hogy feljavítsuk a helyze­tet és a jövő esztendőiben újabb javulást ér­jünk el. Amennyiben az idén legalább ötven­százalékos javulást produkálhatunk, akkor ezt is igen értékes kezdőlépésnek tekinthetjük a mai válságos időben. Benes külügyminiszternek Teodorescu, a román delegáció vezetője és Petiim anovics, a jugoszláv küldöttség elnöke mondott kö­szönetét. A cseh sajtó, amint említettük, nagyjelen­tőségűnek tartja a gazdasági kisantant-kon- ferenciián elért eredményeket. A hivatalos jelentésiből kitűnik, hogy a konferencián ti­zenhat határozati javaslatot fogadtak ed. A jelintés szövegezése, sajnos, neon elég világos >é« ha föl is tételezzük, (hogy az élfogadott hatá­rozati javaslatok végrehajtása intenzivebbé teszi a három kisantantóliam kereskedelmi forgalmát, mégis kívánatos a közelebbi rész­letek ismerete. Ugyancsak hivatalos statiszti­kai adatok alapján tudjuk, hogy a kisantant- államok közötti kereskedelmi forgalom mé­frank. A társaság szétoszlott, a herceg, Miklós és én magunkra maradtunk. Ekkor a boldogta­lan fickó sírva fakadt ég könyörgött Miklósnak, hogy a négyszázezer frank helyébe fogadja el tőle azt a gyöngysort. Miklós csak biccentett ás a gyöngysort a zsebébe gyűrte. Klárika alig birt magával. Egész testében reszketett és a torkát sirás fojtogatta. — Barna bácsi, az Isten szerelmére kérem, ne kínozzon tovább. Mondja meg, él-e még az a Saltikov herceg? Barnabás elkomorodott. — Ez az, amit még ki kell derítenem. Az bi­zonyos, hogy Pestről már három évvel ezelőtt eltűnt. — De hát honnan tudja, hogy az a gyöngy­nyakék, amit én találtam, az az volt? Barnabás lehorgasztotta a fejét. — Édes lányom, ha én azt bizonyosan tud­nám. Illetőleg tudni majdnem bizonyosan tu­dom, hiszen jól megnéztem akkor, amikor a her­ceg előtt az asztalon feküdt. — De a rendőrségen mégsem ismerte meg! — Persze hogy nem, lányom. Hiszen a gyön­gyök körül igazán nem fejlődött ki sem a meg­figyelő-, sem az emlékezőtehetségem. De ami­kor megtudtam Hochenfels bárótól, hogy a gyöngy egykor Saltikov hercegé volt, nyomban ráismertem. De sajnos, ez nem bizonyíték. És még mindig kérdés, hogy került ez a Muzeum- utca aszfaltjára, ahol te találtad? Klára egy pillanatig egészen megfeledkezett Mária haláláról. Az egész dolog olyannak tűnt fel, mintha az Úristen csakugyan csodát tett volna a kedvéért, hogy ő és Elemér kibékülhes­senek. Arcát elöntötte a vér és önkivületében eleredt a könnye. > — Hiszen akkor minden rendben van, kedves Barna bácsi — ujjongott fel könnyei közül és a nyakába borult Barnabásnak, — édes jó Is­tenem, édes jó Istenem — ujjongott fel mámo­ros megindultságáiban. Barnabás csendesen eltolta magától. — Sajnos, eddig még semmi bizonyítékom. Csak nyomon vagyok, helyes csapáson, igen, de még nem látom a vadat. A herceget még nem sikerült felkutatnom. Miklós már másfél éve ha­lott.. ' —1 De a kártyapartienek tanai :is Voltak! — Annak igen, de annak egyedül ceaík én. 1034 január lt, pontét. rete az utóbbi időben erősen csökkent. A prágai értekezleten elfogadott határozati ja­vaslatok közül talán a legfontosabbnak azt a javaslatot tartjuk, amely a kölcsönös árucse­rére vontkozik. Sajnálatos, hogy éppen ebben a fontos kérdésben a hivatalos jelentés csu­pán arra a néhány szóra szorítkozik, hogy „a kisantant gazdasági tanácsa határozati jvaslatot fogadott el a kölcsönös árucserére vonatkozólag". Benes a csehszlovák-magyar kereskedelmi kapcsolatokról Paris, január 18. Benes külügyminiszter a gazdasági kisantant-koferenciával kapcsola­tos kérdésekről az Agence Eoonomique et FiinancieTe munkatársa előtt nyilatkozott. A csehszlovák külügyiminiszter a többi között a következőket mondta: — Szerény keretek között maradiunk. A jövő esztendő vámtáriifális, forgalmi és posta­ügyi terveink megvalósítását hozza. Való­színűleg a kereskedelmi kapcsolatok is ki fognak mélyülni. Meggyőződésem szerint az árucserét nem lehet számtani szabályok sze­rint szabályozni. Terveink megvalósítása ide­jén tekintettel kell lennünk az agrárállamok iparosodására és az általános gazdasági fejlő­dési folyamatra. Munkánkhoz mielőbb hozzá kell kezdenünk, mivel terveink megvalósitása hosszú időt igényel. Szándékomban áll Magyarország számára is indítványozni, hogy kölcsönösségi és egyenlőségi alapok rendszerén létesítsünk megállapodást az árucserére. Ez idő sze­rint nincsen csehszlovák-magyar keres­kedelmi szerződés s ezért célszerű eszköz­nek tartóim, ha a két állam gazdasági kon­taktusét ezen az alapon veszi föl. A csehszlovák-osztrák kereskedelmi tárgyalá­sokkal kapcsolatban az a benyomásom, hogy a tárgyaló felek jó utón haladnak és eredmé­nyesen fejezik be tárgyalásaikat. A csehszlovák-orosz kereskedelmi kapcso­latok kérdésében Benes külügyminiszter ki­jelentette, hogy a nemzetközi kapcsolatok kérdésének szabályozása folyamatban van. A kisantant és Oroszország közötti tárgya­lásoknak gazdasági jellegük van, amennyiben a politikai kérdéseket a londoni meg. nem támadási egyezmény megkötését megelőző tárgyalások idején rendezték. hogy Miklós az adósság fejében a gyöngyöt eb fogadta. X. Vége volt. a Péterffy-kuria idáiliikius, bol­dog . életének. Mária halála mintha csak szimbóluma .lett volna annak, hogy a sors a Pétörffyeket menthetetlenül pusztulásra ítélte. Az utolsó évek reményei szinte pillanatok alatt szertefoszlottak. Úgy látszott, hogy a család évszázadokon át tartott lassú elsorvadásába, a háború után való felfordulás csalóka lidércfény- nyel az újjászületés, a talpraállás és a feltörés hamis látszatával akart néhány önfeledt és bol­dog napot beiktatni, mint ahogy a halálos beteg a katasztrófa előtt közvetlenül néhány negyed­óráig csodálatosan jól érzi magát. Mária halála után néhány héttel Péterffy Ákos, a bankigazgató közölte feleségével, hogy a maga egész privát vagyona elúszott a Gáty és Társa cég spekulációiban. Ami ezután még menthető, az a becsület csupán. Vilma és Ákos egymást kérdezgették. — De mi most a teendő? A Péterffyek tud­ják, hogy mi tönkrementünk? — Még nem. — Sándor bácsi Pesten kezelteti magát — Drága szanatóriumban. — Hát csakugyan beteg? — Nem. Csak eszeveszettül fél a báláitól. És ha. megmondjuk neki, hogy tovább már nem bír­juk a szanatóriumi költségeket, akkor ceaA- ugyan belebetegszik. Ezzel aztán csakugyan megöljük szegényt. — Akkor tehát... — Ameddig csak lehet, meg kéll hozni min­den áldozatot. — És Klema. néni, Mária édesanyja? — Élő halott. — És Klárika anyja? — Ágnes nénivel semmiről sem lehet be­szélni. csak Klárika házasságáról. Az a félke­gyelmű Barnabás kisütötte, hogy Klárika gy(Vá­gyéit egy orosz hercegtől nyerte Miklós báró, ezzel még rejtélyesebbé és gyanusabbá tette Klá­rika múltját. — .Szörnyűség. Folytatjuk j Hliklát: & mimbzeuíi — REGÉNY — 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom