Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-14 / 11. (3342.) szám
14 1934 Január 14, vasárnap. AZ IGAZI LECOUVREUR ADRIENNÉ írfa: SZOMORY DEZSŐ Nagy színésznők művészete, sajnos, alig hagy nyomot az időkben. Női lényük is elszáll az éjben, mint a csillag. Mi marad utánuk? Egy név, olykor egy emlék s az a finom kis bánat, amivel az ember szive az elmúlt szépségeket kiséri- Ahogy az ember nézi a nyári éjen a csillagot hullani az égen. Milyen volt vájjon az a Marié Doche, aki a Kaméliás hölgy első személyesitője volt? Milyen az a kis finom Rose Chéri (magyarul azt mondanék: Édes Rózsi), aki a Dumns hősnőit kreálta, ifjúsága tündéri tavaszában? Milyen volt, még egy távolabbi időszakban maga Ra- chel kisasszony, aki Gautier Margitét nem akarta eljátszani, ellenben szive-lelke mámorával mélyedt bele Lecouvreur Adrienné szerepébe. Az ilyen nagy színésznők igazi angyalok. Szeszélyes és titokzatos angyalok, a rózsaszínű mennyekhez lévén hozzászokva, majdnem mindig tévednek földi dolgokban s földi pályájukon. Előszeretettel tévednek nevezetesen színdarabok és szerepek dolgában. Kevés színésznő van, aki például Racinet, vagy Vörosmartyt szeretné játszani. Inkább mást játszanak. Raohel is inkább azt a silány Seri be-et játszotta, mint azt az előkelő Du- mast. aki a maga idejében, a maga magasabb- rendü moralitásával, Írói bátorságával, sőt forradalmiságával a női nem minden gyöngéinek hibájának és botlásának keresztényi megbocsátója volt! Raehel meghalt, amint általában, sajnos, a legszebb nők is meghalnak, a Dumas darabjai még élnek nagyrészt, legalábbis Párásban, ahol műsoron vannak s ha a Prokop kávéház- bam, ami tudtommal még nyitva tartja kapuit, Lecouvreur Adriennéről van sző, — ez sohasem a Seribe darabja, minit inkább az a múlhatatlan emlék, amit néhány finom művészember őriz és ápol a szivében egy hajdani színésznőről, a Voltaire századában .. Maga a Seribe darabja igazában sohasem élt. Még akkor sem, mikor Pesten játszották, a régi Nemzeti Színházban, Jászai Marival mint Adrienme-nel s Nagy Imrével a szász gróf szerepében. Csak mi éltünk s nem a darab. Mi adtunk hozzá életet a magunkéból Mi tettük élővé azzal, hogy mi voltunk elevenek! Ez a mi nagy életünk és boldog világunk volt abban a korban a múlt 6zázad vége felé, amikor ezzel a nagy életünkkel áthatottuk még azokat a színdarabokat is, melyekben nem volt élet. Vannak olyan ragyogó évszakok az emberi gondolat, művészet és irodalom történetében, sóhajt fel egy francia iró, a kitűnő Barbey D‘AureviUy, mikor az izzó élet sodra végigömlik bizonyos müveken, de ezzel csak elönti őket s nem telíti meg! Amint eltűnik egy nemzedék, sokszáz színdarab együtt tűnik el vele. Leginkább az a szinda rab tűnik el, amelyért egy-egy nemzedék a legjobban lelkesedett. Ami megmarad, mint például egy Phédra vagy egy Lear király, az mintha nem is számítana, mert az úgy tűnik, hogy az mindig volt. Ezzel szemben Seribe, a maga háromszáz darabjával, s köztük a Le couvreur Adrienne-nel, úgy el van temetve, mint ahogy nem is egy embert, egy írót, de egy régi kópét földelnek az utszélen faluhelyen. Tudnillik ez olyan hamisítvány, hogy ezt a? idők igazsága kivetette magából, mint a salakot. Az igazi Lecouvreur Adrienné, a maga hattyúi árnyával söpri el annak a holt libának tetemét, amit az „iró“ ringatott piaci kosarában. Noha szinésznő és nagy szinésznő: az élete fénye és homálya, nemes lelke és szenvedése, béketürése és lemondása, az örök szépség erejével állta az idők hervasztó hatását s ha el is múlt és el is hangzott színművészeti értelemben, mint egyszerű nő, hogy úgy mondjam, mint civil nő, megmaradt és él megható mariiromságában. Mert semmi úgy nem konzervál, mint a szenvedés s a marti- romság. Aki a legmagasabb árakban szenvedett, úgy tűnik mindnyájunkért szenvedett s egyetemes jelentősége az emberiség egyetemének szól. Nincs semmi a világon, se művészei. d hírnév, ami a múltakból úgy tudna kivilágítani, mint egy igazi női szív, egy igazi tövissel benne. Ez csöppenként hullatja a vérét, kiapadlhatatlanul, századokon át. Azt ma már senki 6em tudja, milyen volt az a Be- renice. ahogy ezt a racini hősnőt Lecouvreur Adriennét játszotta? Finita la comedia. A dii- 'főség'' '> k az. amivel az élet fölkoszoruzza kiválts;’gosait. Olyan tökéletesen szenvedett, annyi megadással és keresztény érzülettel, mint egy szent. Olyan tökéletesen, hogy tökéletesebben már nem is lehet. Innen van, hogy történelmi s főképpen emberi valósága olyan élesen elüt a Scribe-féle marhaságtól. Nem fogom itt leimi ennek a a szerencsétlen színésznőnek bús élete történetét, holott apróra ismerem az egész tragédiát, mert ép most olvastam tizenkét kötetet Adrienne-ről s ezek között amit Voltaire s amit Saint-Beu- ve írtak róla. Karácsonytól újév utánig éjjelnappal olvastam, mert hát mit csinálhattam volna? Nem térek ki nagy szenvedélyére Szász Móric gróf iránt, aki korának kitűnő hadvezére volt és megcsalta ezt a tündéri szeletét minden markotányosnővel. Nem térek ki arra az otromba Lord Peterboroughra. aki elébe áll és felszólítja a maga javára: „No gyerünk (allons!) azzal a szerelemmel és szellemességgel!“ — mert ilyen otrombán csak egy angol főnemes beszélt egy színésznővel a tizennyolcadik század elején. Nem térek ki azokra a gyönyörű leveleire sem, melyeknél szebbeket soha nő nem irt. Ez mind csupa őszinteség, lelki emelkedettség és szív. Ez mind csupa lemondás arról, amiről álmodott és amit szeret. Ez mind csupa irásmüvészet. azon a finom, gyöngég, előkelő hangon, ami a Maintenon asszony hangja volt s amit utána senki úgy nem tudott, mint Adrienné. Még fiatal volt, még ragyogott és virult s már arról irt, amiről szinésznő inkább meghal, de nem ir: „Még egy pár év s öreg leszek..." Csak arról a mérgezési dologról beszélek (s erről is csak röviden), ami bús életét lezárta egy rendőri hir sznzációjával. S amit Seribe, mint egy hazug riporter, olyan gáládul meghamisított. ............. Egy nap a művésznőnél megjelent egy kis púpos abbé, aki mellesleg miniatürfestő volt 6 hagyott egy sort: a Luxembourg kertjében várja a művésznőt, mert valami nagyon fontos közlendője van: Barátai tauácsáfa Adrieh- ne ébhegy a Luxembourgba s ott találja á kis púpos festőt, egy bokor mögött Ez rögtön beszél- A lényeg az, hogy itt áll a művésznő előtt azza1 a megbízatással egy udvarhölgy részéről, hogy lefesse a művésznőt, ami csak ürügy arra, hogy munkaközben egy mérgezett pasztillával kínálja meg. Erre a gyilkos szerepre bérelték bel s nagy jutalmakat Ígértek neki. A oé] az, hogy a szász grófot megszabaditsák a művésznőtől. Mármost ő látszólag belement a dologba s most itt van, hogy figyelmeztesse a művésznőt s megkérdezze, mit csináljon? Adrienné hit ebben a mesében. A kis púpos még azt is elhitette vele, hogy ezt a mérgezési tervet Bouillon hercegnő eszelte ki, hogy a szász gróf vetélytárs nélkül az övé legyen- Gonosz kis púpos! A pasztillákat is elhozta. Ezeket maga a szász gróf, akinek Adrienné elmondott mindent, vegyileg megvizsgáltatta az Akadémia laboratóriumában. A vizsgálat nem mutatott ki semmit, híre menyén az ügynek, Bouillon hercegnőiről már úgy beszéltek, mint aki meg akart mérgezni egy színésznőt! A kis púpost letartóztatták. A hercegi család föl volt háborodva s maga kívánta a legszélesebbkörü vizsgálatot. Súlyosbította a helyzetet, hogy Adrienné, aki már hónapok óta beteg volt, hirtelen meghalt egy éjjel — l>élgyulladásban. Fel is boncolták szegényt, de ép csak a gyulladást konstatálták s nem találtak mérget. Hét. évvel később, Bouillon hercegnő a halálos ágyán megesküdött a feszületre, hogy • soha semmi része nem volt ebben a sötét dologban. Az igazság az, hogy Adrienné, mint igaza nagy szinésznő, egy szerepébe halt bele: Jo- caste-ba az ödipusz király-bán, amit már betegen játszott el, művészi lelke minden odaadásával. A vagyonát, házát, kincseit a szegényekre hagyta. A saint-sulpici plébános miég sem akarta szentelt földben eltemetni. Lecouvreur Adrienné! Szinésznő létére nem illette meg egyházi temetés. Még a szász gróf se tehetett semmit, még Fleury kardinális sem- Ez a párizsi hercegérsekhez s a kerületi plébánoshoz utalta a gyászolókat. „Ha ezek nem akarják eltemetni, — mondta nekik — nincs más mód, mint éjnek idején elvinni a holttestet a házból s lehetőleg botrány nélkül eltemetni." Ez igy is történt. Egy konflison szálllitottálk el a halott művésznőt késő éjnek idején s valahol egy kihalt gyártelep végében temették el, a mai rue Grenedle vidékén! Két hordár vitte s egyetlenegy barátja kisérte. Egy ilyen művésznőt! Ez volt a vége! Ez volt a temetése! Csak éphegy Voltaire állt az uccán egy lámpa alatt az éjben s a haját lépte, úgy eirt! Vasárnap változnak meg az európai rádióállomások hullámhosszai Az európai hírszóró állomások jelentős része január hó 14. és 15. között éjjel eddig használt hullámhosszát a luzerni Nemzetközi Konferencia által megállapított uj höl 1 ámihossz-szétosztási terv szerint megváltoztatja. Magyaroozág nem fogadta el a. luzerni tervet és igy a magyar leadó állomások továbbra is a mostanáig használt hullámhosszaikat fogják megtartani. Magyarországon kívül még Bulgária és Görögország sem fogadta el az uj hullámhosszakat. Vannak azután olyan országok is. amelyek eredetileg nem' írták alá a luzerni egyezményt. Ezek Finnország, Hollandia, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg és Svédország. Ezeknek az álláspontjuk, hogy reájuk nézve az uj osztályozás nem kötelező, őik tehát szintén megtartják a régi hullámhosszat. Január 15-től a hullámhosszak a következők: Daventry 1500 (ant.-tel 25), Varsó I. 1304.3 (120), Budapest I. 549.4 (120) Brüsszel 483.9 (15), Prága I. 470.2 (120). Langenburg 455.9 (60), Belgrád 437.3 (2.5) , Páris P. T. T. 431.7 (7), Stockholm 426.1 (55), Róma 420.8 (50), München 405.4 (100), Lipcse 382.2 (120), Milánó 368.6 (50), Románia 364.5 (0), Berlin 356.7 (ICO), Hamburg 331.9 (100),’Brünn 325.4 (32), Boroszló 315.8 (60), Pozsony 298.8, (13.5), Heilsberg 291 (60), Kassa 271.7 (2.6), Franíkfut 251 (17), . Nápoly 271.7 (1.5) , Bari 283.3 (20), Hilversum 301.5 (20), Génua 304.3 (10), London Régiónál 342.1 (50), Strassbug 349.2 (12), Toulouse 386.6 (20), Bécs 506.8 (100),- Oszló 1186 (60). (*) A Toldy Kör Erdélyi Estje. Pozsonyból írják: JanuáT 21-én ismét nagyszabású és kulturális, valamint társadalmi szempontból kiemelkedő jelentőségű kulturestét rendez a pozsonyi Toldy Kör a Prknáepalota tükörtermé- ben.’Az Erdélyi Est cimét viselő ünnep az erdélyi magyar kultúra seregszemléje lesz é 6 ez alkalommal dalban, versben, zenében és prózában elöaidásra kerülnek-a. Romániában élő faj- testvAreink légszebb müvészi megnyilatkozásai. A nagy körültfekintéssel és gondossággal ösz- 'szeállitott programot Jankovies Marcell, a Toldy Kör nagynevű elnöke és Schubert Tódor, az erdélyi magyar irodalom leglelkesebb szloven- szkói pártfogója nyitják’ meg. Az most egyik kiemelkedő száma lesz Bolemanné Zorkóczy Atala előadása az edélyi magyar irodalomról, azonkívül válogatott' szánvonalat képvisel a többi szám is, amelyek a. sajátos erdélyi magyar kultúrát mutatják be. Nógrády Ferenc az erdélyi lírikusok alkotásaiból fog szavalni, Sza- lay Mátyás „Ábel a rengetegben" című kivételes sikert aratott regényének szép részletét ol vassá fel .Zeneszámmal Pozsony egyik nagyre rnényü tehetsége. Magyar Ilonka fog szerepelni, aki Kodály Zoltán „Marosszéki táncok" és Bartók Béla „Este a székelyeknél" című világhírű kompozícióit játsza zongorán. A kultűrést befejezéséül a. jeles énekes, Fügersy Gyula fog szerepelni, aki H. Magyar Erzsi zongorakieérete mellett szebbnél-szebb székely népdalokat éne kel. Az est 6 órakor kezdődik s utána társas összejövetel lesz a kör helyiségében. (*) Sikeresek a komáromi szinelőadások. Komáromi tudósi tónk jelenti: A Komáromban szereplő nyugiaszlovenszkói színtársulat az elmúlt hétről szép sikereket könyvelhet el. Az első heti tétovázás után a színészek megtalálták önmagukat, művészi játékokat produkáltak s a ez'npadi kiállítás sem hagyott kívánnivalókat maga után, — ameny- nyire a kis színpadon „dolgozni" lehet. A közönség is megszokta a szinházbajárást, néhány 6zópen telt ház nézte végig a sikeresebb operetteket. A ^ieváros mentalitása jut kifejezésre abban, hogy Ú közönség általában a könnyű, szórakoztató előadásokat látogatja s a nehezebb prózai darabok szinte elsikkadnak a rószvétlenségben. Pedig a színház prózai előadásai is érdemesek a megtekintésre. Az „Egy. csók és más semmi" cimü szellemes, tartalmas operettet háromszor tekintette meg telt ház. Mihályi Licinek hozott sikert oz este, kedvesen, behizelgően játszott. Földes Dezső maga is játszik, fellépéseivel megmutatta, milyen tehetséges, jó színész. Nagy Gábor, a bonviván ke'le- meshangu, nyugodtjátéku, szimpatikus színész. Pompás humora, ösztönös tehetsége van R. Mihályi Vilcsinek, aki a társulat egyik legfőbb erőssége. Gergely Irma fürgemozgásu, jótáncu szubrett, van rutinja, ha fiatal is a pályán. Ross József minden szerepét őszinte szeretettel, tudással fogja föl. Ugyancsak telt ház mellett került szinre a „Kadet- szerelem" oimü bécsi operett, amely sok alkalmat adott a vidámságra s a jó színészi játékra. Csillag Idus ritka jóhangu primadonna, egy-egy betétdalával mindig gyöyörködtet. Játéka azonban még nem kiegyensúlyozott. R. Mihályi Vilcsi és Mihályi Béla újabb sikerekkel gazdagodott, Mihályi Béla rátermett, pompás színész, birtokában a színészi skála gazdagságának, élénk megjelenítő ereje van. Föh des Dezső elegáns, komoly játékát élvezettel láttuk, Gábor György kitűnő táncos és eleven komi- kai ereje van, Sárossá Mici eofkat lejlödött tavaly óta. Reményi János a hasonló zsánerű szerepekben mindig jó. A Szenes László-Kelembéri Gyula duó is ügyes volt. Nagy Gáborról ezúttal Í6 megállapíthatjuk, hogy szolid,kedves eszközökkel győz. A Dosztojevszki regényből irt dráma, a „Bűn és bünhödés" dr. Honfi Sándornak hozta a várt szép, sikert. Honti sokat fejlődött az utóbbi évben, kifejező eszközei tisztultak, higgadtak, érzése oda- adóbb, hittel teljesebb. Raszkolnyikovot személye1- sitette meg valóban komoly, kidolgozott formában, erővel. Mellette Kabina Margit szereplése volt gondos, finom. Kabina Margit fejlődésképes drámai erő, most még inkább a halkabb regisztereket tudja jól megütni, de jó önképzéssel skálája egyre szélesüllhet. Beszámolhatunk egy, címében nem sokat mondó vidám zenés darab sikeréről is, a címe „Konto X.“ Ez a darab, amely berlini levegőt hozott a színpadra, — még a Hitler e’őtti időkből, — bizonyos társadalmi keresztmetszetet akar adni. Ügyesen felépített, hálós jelenetekre alkalmat adó vígjáték, amely viszont ifj. Mihályi Ernőnek hozott nagy és megérdemelt sikert. Az újabb darabokat jó rendezésben, a tavalyinál gondosabb kiállításban, egyensúlyozott előadásiban hozta a színház, (szv.) (*) Fodor István festőművész kiállítása a kassai múzeumban. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A szlovenszkói festőművészek galériájában újabban egy fiatal festő, Fodor István tűnt fel, aki február elejétől kezdve egész hónapos kiállítást rendez a kassai múzeumban. A gölnicbá- nyai származású festőművész Münchenben végezte tanulmányait Habermann professzor iskolájában s ebben az időben a Glaspalastban is feltűnt néhány kiállított képével. Tanulmányai befejezése után Páriában, Rómában, Hollandiában járt, ahol nagy előszeretettel tanulmányozta klasszikus festőket s néhány nagyon jó másolatot is csinált képeikről. A fiatal és tehetséges festő kassai kiállítását nagy érdeklődés előzi meg. (*) A Toldy Kör szinigárdája a Bolond előadására készül. Pozsonyból jelentik: A Toldy Kör pozsonyi szinigárdája nagyszabású vállalkozás előtt áll, amelyre már hetek óta folynak az előkészületek. Szabados Béla A bolond ei- mü operettjét adják elő február 11-én a városi színházban. Az előadás egyik legnagyobb teljesítménye lesz a gárdának, mert nemcsak számos kitűnő szereplő játszik, hanem sok tagból álló kar, báliét és nagy zenekar fogja az előadást látványossá és élvezetessé tenni. Rendező ezúttal is a jeles tehetőségü Matzon Ernőnó, a kárt pedig Sendlein János zenetanán vezeti. (*) Uj iskolai tankönyvek a magyar tanítás- nyelvű róm. kát. népiskolákban. Rozsnyóról írják: A szlovenszkói katolikus tanügyi tanáccsal karöltve a Sajó-Vidék nyomdavállalat 1982 októberében pályázatot, irt ki magyar tanitásnyelvü, róm. kát. népiskolai olvasókönyvre, mégpedig a H é« III. osztály részére. A pályázatra több figyelemreméltó munka érkezett. A katolikus tanügyi tanács által kiküldött szakbirálók alapos tanulmányozás után a 3000 koronás pályadijat a „Galambszárnyon" olvasókönyveknek Ítélte oda, melyet több tanító közreműködésével Adamkovics Lászlóné, ny. polg. iskolai tanítónő állított össze. A gyönyörű képeket és illusztrációkat egyik hírneves festőművész készítette. A könyvnek többezinnyoonásu címlapja lesz. A szakbirálók véleménye szerint a könyv összeállítása a legjobban sikerült és az ösz- szes népiskolai követelményeknek megfelel. A szerzők tekintetbe vették az iskolaügyi minisztérium uj népiskolai tanterv utasításait, rendeletéit, úgyhogy a tankönyv a legmodernebb az iskolai olvasókönyvek között. A magyar népiskolák részére mintegy tíz évvel ezelőtt jelent meg olvasókönyv a ezt használják azóta, míg a katolikus népiskolákban egyáltalán nem volt katolikus szellemű olvasókönyv, úgyhogy ezt az újabb eredményt is a nagy előrehaladást tett katolikus akció újabb sikerének könyvelhetjük el. Az Országos Katolikus Tanügyi Tanács 204/1933 és 205/1933. sz. rendeletével kötelezővé tette a katolikus iskoláknak, hogy a tankönyveket bevezessék, A könyv — valószínűleg — már az 1934/35. tanévben általánosságban be lesz vezetve. A keménykötésü könyvnek olcsó ára lesz. legmodernebb kivitelű, az uj normalizált előírások szerint és felette fog állni az edd'g megjelent iskolai tankönyveknek úgy szellemben, mint kivitelben. Az Iván-társnlat műsora LOSONCON: Hétfő: Kadétszerelem. Operettsláger. Kedd: írja hadnagy. Meder Rózsi mesejáték újdonsága. Szerda: írja handnagy. Csütörtök: Zsákbamacska. Operettsláger. Péntek: Az öreg tekintetes. Gárdonyi Géza regénye színpadon. 2—10 Kos heiyórokkal. Szombat d. u. félhelyárakkal: Ember a hid alatt. Indig Ottó nagysikerű szimüve. Szombat este: A kék lámpás. Brócbáty Miklós operettujdonsága. Itt előszar A ny ugatsz! o ven szkói magyar színház Ekkora KOMÁROMBAN: Vasárnap d. u.: A kék lámpás. Vasárnap este: Kadétszere lem. Hétfő: Előre megfontolt szándékkal. Kedd; Timew.
