Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-14 / 11. (3342.) szám

10 ^Ry<^ A^G^AR HlRLAP_______________________________________________________________1984 jamnár 14, T»«áraap Az első d-be mentem magyar órára. Már a fo­lyosón feltűnt, hogy milyen halálos csend van odabent. Mi történt ezekkel? Hiszen máskor egyszerre ötvenkét hangszóró üvölti a négy vi­lágié] felé, hogy hol várja a mai tekintély tiszte­letre nevelt ifjúság a fellebvalójáti Az ajtóból két kopaszra nyirt kobak bukkant ölő. A két vigyázó feje... Kibukkantak és el­tűntek, — Jön! — kiáltotta egy lelkendező hang, — Jön!... Jön? — Ki jön?... Más nem jöhet, csak én. No, de én mindennap erre járok e mért volna nevezetesebb az én erre való jövetelem ma, mint a hét többi napján. Beléptem az ajtón. A katedra letakarva rózsaszínű selyempaipir- rail. A tinta tartó helyén virágcserép, benne két •vörös tulipán. A táblán egy óriási vérző szív, karvastagságu piroskrétával rajzolva, a közepén ez a lángoló felkiáltás: „Éljen az ősz tál yf főnök nr!l!J“ Két effel és tizenkét felkiáltójellel. S erre a lelkesítő helyesírásra minden diadalorditásná! rettenetesebb éljen felelt a padokbóL Kérdő szemmel néztem az osztály felé — Mi az? Mi történt? Mire előállt Danik, az első vigyázó, és egy kiszolgált törzsőrmesternek is becsületére váló diszállásban jelentette: — Az osztályfőnök urnák ma van a születés­napjai — Nekem? Hát ezt honnan vettétek? — Kinyomoztuk! — süvöltöfcte az osztály s utána ismét felharsant az éljen, veszettebbül, mintha egyenesen az őserdőből jött volna. Nem tagadom, megilletődtem. A népszerűség mindig jólesik s hát még ha olyan hiteles helyről jön, mint a diákság. Egy pillanatra afféle tan­ügyi Napóleonnak éreztem magam, akit a saját lova ért meg a legjobban. Kegyesen intettem} hogy az ovációból elég, mert a szivem már csordultig van s a fülem se bír el többet Az­után gondolatban végigfutottam a lehetőségek zongorabiillentyüin, hogy milyen viszonzás len­ne a Iegméltóbb ebhez a viharos ünnepléshez. Először mindenesetre egy beszédet kell monda­nom: — rövidet, mert a hosszú alatt elalsza­nak, — lendületeset, telve durranó szenten­ciákkal, hogy szállóigéket gyúrhassanak belőle, a többi osztály számára s legfőképen szilaj és ezabadszellemüt, mintha valami diákvezér fejé­ből pattant volna ki, mert azt már rokszor és keserűen tapasztaltam, hogy tanári retorikával teljes lehetetlenség diákok között szónoki sikert aratni Elhangzott a beszéd s akkora hatása volt, hogy a szomszéd osztályokból egymásután há­rom küldönc rontott át lihegve, hogy van-e itt egyáltalában tanár. Kikergettem okul... A tomboláé az eget verte. Az osztály katedráétól fel akart emelni a levegőbe. Gyönyörű volt. A padok fölött a megistenülés hangulata úszott, amit Isten ellen való vétek lett volna olyan je­ges folyadékkal nyakon önteni, mint a felelte- tée. Nem. Minden jel azt mutatta, hogy az I. d) ma semmi áron se akar magyarból felelni. Jól van. Hát ne feleljenek! De akkor mit csináljak velük csengetésig? Az uj leckét magyarázzam? >— Unalmas! — Olvastassak? — Laposl — Kér­dezzem kj őket a családi viszonyaikról? — Sablonszerű! Végre eszembe jutott valami! Ehhez a nép­szerű bevezetéshez csak egy folytatás lehet méltó. Ha beülök a pádba diáknak, az osztály valamelyik diákja meg kiáll a katedrára s ő lesz a tanár. Cseréljünk erre az órára szerepet. Én eljátszom az ő szerepüket, ők meg játsszák el az enyémet amint mindennap látják s nem ki­sebb pedagógustól, mint tőlem. Kioszt: : ‘m a szavazócódulákat, s foiszólli- tottam a fiukat, hogy mindenki. Írja fel a maga cédulájára azt az osztálytársát, akit az én szere­pem eljátszására a legajikamasa.bbaak tart.. A titkos szavazás eredménye kissé meglepeti. Danikét, választották meg tanárnak. Ez a Da­nik egy tenyeres-talpas, goromba kamasz, nagy szájjal és gyors kézzel; az osztálytársai előtt tá­volról se népszerű. Hiszen ezek miatt a tulajdon­ságai miatt neveztem őt ki vlgyázónak. A vi- gyázói szerepkörben meg is felelt, de már hogy ilyen ember legyen az osztályfőnöki székben az én közvetlen utódom vagy éppen alteregóm, azt mégis sokallottam. Hiába! óriási többséget kapott s a demokrácia elvei szerint nem tiltakozhattam a nép döntése teBen. Már fr\gta is az osztálykönyvet. a hóna ailá kapta, kiment mint vigyázó és bejött mint ta­nár, Hanem hogy milyen volt az a tanár, akit az én cégérem alatt alakított, azt szinte le sem merem Írni —- Rosszabb, mint tiz vigyázó! Már mikor belépett az ajtón, olyan világ- gyülőlö savanyúság volt az aicán, hogy elfa- csarodott tőle a májam. Megállt, szúrós tekin­tettel nézett végig rajtunk: diákokon e vészes morgást hallatott: — Mi az? Mit hemzsegsz? Szemtelen fickó! Fogd be a szád! Ülj le! Megkockáztattam egy közbeszólást: — Te, Danik! Vakmire figyelmeztetlek- Most nem vigyázó vagy, hanem osztályfőnök. Most nem a magad szerepét játszod, hanem az enyé­met, Danik biztosított róla, hogy azt játssza. — Azt játssza! — nevetett az osztály is. — Akkor folytasd 1 — dőrmög'.em rosszked­vűen. Daniik kivörösödve folytatta... Felütötte az osztáiykönyvet, ragadozói vérszomjjal pécézett ki három áldozatot az ötvenkét halálraítélt kö­zül s elkezdte őket feleltetni: — Beszélj! Egy-kettő! Én nem várhatok! Tudsz? — Nem tudsz? Mars! Meg foglak in­teni! — Várj csak, — a mennykőbe is! — szóltam megint közbe. — Hát, én izé ... ilyen mogorva szoktam lenni? — Ojjé! — harsogta az osztály — Még mo­gorvább! Meghökkenve húztam be a nyakamat s in­tettem: — Folytasd! Danik meg törülte a homlokát s folytatta: Lehordta az első viayázót — az én voltam —, mert, mialatt a tanár beszél — az is én vol­tam —, nem tud rendet tartani Lepocskondiázta a második vigyázót, mert annak sincs több esze. mint az első vigyázónak. Megragadta a gallér­jánál fogva a szemétfelügyelőt s egy helyben is­zogatta Via,™ három percig, mint a kutya a kap­cát, Azután hirtelen visszarohant a katedrára 6 villámló pillantást vetve a hahotázó osztály fe­lé, böszüiten silkoltotta: — A következő órára a nyelvtaniból három oldalt szórul-szóra, mert ilyen szemtelenek vol­tatok! No, már ez csakugyan sok volt a jóból Fel­ugrottam a pádból s versenyt ordítottam Da­nikkal: — Mit?! Hogy én ilyen savanyu, epés go­romiba, türelmetlen, ostoba, és utálatos fráter vagyok?! — Ilyen ... ilyen... bizonyítgatták kaca­gástól könnyes szemmel az I. d) kölykei. — A megszólalásig ilyen! Hát ezt nem lehetett tovább tűrni. Visszaker­gettem Danikot a padjába, — ahol az boldog megkönnyebbüléssel foglalt helyet —, magam pedig vieszanyargalfcam a katedrára tanárnak s olyan erkölcsi prédikációt tartottam a m-ai tiszteletlen ifjúságról, hogy rengtek tőle a. falak! ... Csak óra után ötlött az eszembe, hogy ez a szerepcsere talán nem is volt olyan buta do­log... Talán jó is volna, ha mi, földi szereplők, idődként szerepet cserélnék egymással A tanár a tanulóval, az igazgató a tanárral s általában minden felieb való az alárendel tjével. Nem is örökre, csak egy rövid órácskára. Azután min­denki visszatérhetne a heilyérel >.. Azt a helyet egy ilyen tanulságos óra után alighanem vala­mennyien jobban tudnék betölteni Maróthy Jenő. A Ibokira jutás örök problémája minden korban foglalkoztatta az emberiséget, és hol hol közelebb, hol távolabb jutott a megvaló­sulás felé. Magam türelmetlenségemben nem várom meg a következő évezredek eredmé­nyeit, hárem elképzelésben azonnal felmegyek a holdra és tudományos fejlettségünk minden adatával kutatom, mit látna ott egy ember. Fönt vagyok tehát és a tudás szemével nézek szét. Látom a fö’det, amint a nap fokozatosan megvilágítja, rajta mindég újabb és újabb te­rületeket melegítvén. így támad azon ötletem, hogy végignézem az emberiség hajnalát, fel­ébredését. és bepillantok az idő félelmetesen komoly menetébe. Jelenleg a távol kelet szi­getvilágában van a hajnal, Ausztráliától keleti re és északkeletre elterülő szigetek ünnepük a napfelkeltét. A buja faunát és flórát körülöle­lik a napsugarak, a pajkosan hullámzó végte- telen tenger minden egyes csöppjén, hullám­fodrán fényjátékot kezd a hajnal és a sziklás partokon a soha nem szűnő hullámverés, tom­pa tengermorgás napfényben folytatja örők- monoton zenéjét. Majd Ausztráliát, északabbra Uj-Guineát és Japánt ért az első napfény. Cso­dás ez a, látvány, egészen más, mint á hold hajnala és napnyugtája. Itt a, hosszú, kéthetes perzselöen égető nappalok után másodpercek alatt beáll a sötétség, mivel nincs légköre, ami az átmenetet biztosítaná nappal és éjszakák közötti Szomorú, köves tájakon szemlélődhe­tem csupán, melyeken semmi élet, semmi moz­gás. mindenütt- a forró vagy jeges halál der­medtsége ül. Hajnali séta a földgolyó körül De közben nem akarok elmulasztani semmi látnivalót, hiszen a föld forog tovább és a haj­nal már Közép-Szibériárál. Rómeónál és Já­vánál tart. Ha itt síit, a nap, akkor világos van már Stunatrában, úgyszintén India keleti felében és fent, Szibéria közepében, Kraszuo- jarszkban is. A gyér világosság kezdi körül­övezni a Himaláját. Büszkén néz le a, tibeti fensikra, ahol a hajnal egyaránt felkelti a lá­makolostorok tagjait, Kina lakóival, majd dél­nyugatra, a hindukkal, mohamedánokkal együtt egész India, népét. A rejtélyekkel és kincsekkel megrakott; föld reggelt, ünnepel. Hányán kér­dezik Indiában és Kínában, ebben a két hatal­mas birodalomban: hány óra va.n? Háry nyel­ven. szó járásban hangzik el ez a mondat. A milliónyi 'átniva-ló, amit a főid nyújt, egyfor­mán pompás. Szépségei között nincsen előke­lő szerep. Az afgán hegyek époly szépek, mint az oroszországi ismeretlen pusztaságok. Ezen a vidéken épugy ünnep minden virágnak és falevélnek a nap fel jötte, mint, testvéreinek a párisi vagy londoni parkok,han. Ceylon, Bom­bay, Perzsia., az Urai lejtői, Egyiptom, Török­ország. Moszkva után a magyar Alföldöa ku­korékol a kakas, A tavasz és őszi napéj&gyen­iőeég. esetét feltéve, nézzük, hol van, hajnal Budapesttel egyidőben. Mint eddig, most is délről kezdem felsorolását a földrajzi helyek­nek és kis eltéréseket nem véve figyelembe, megállapíthatom, hogy velünk egyidőben ébred­nek ■Cape-Townban, Afrika legdélibb csúcsán, majd a délafrikai Unió középállamarban, Bel­ga Kongóban, Budán nyugati, francia Afrika keleti részein, Lybiában, Korfuban, Tiranában; Cattaróban, Sarajevóhan, Krakkóban, Danzig- ban, Stockholmban és a Spitzbergákon. Huz.onnéyórás nappalok és éjszakák az északi sarkvidéken Meg kell jegyeznem, azért említettem, misze­rint csak a napéjegyenlőség esetén van ez igy, mivel bár az előbbi részeken mindég ugyanaiiy- nyi az idő, ez még nem jelenti azt, hogy egy­forma világosság is. Köztudomástv; tény pél­dául és mégis meglepően hat, hogy junius 21- én az északi sarkkörön belül 24 óráig látják a napot s azután fokozatosan tűnik el, hogy szeptember 23-án egyforma legyen éjjel és nappal. Innét rövidülnek a világosság órái és egy időszakban az északi sarkkör egy részén állandó az éjszaka. Nálunk a mérsékelt öv­ben ezek a .jelenségek csupán tompított formá­ban varnak meg. Az északi és déli félgömb különböző ideig tartó megvilágítási stádiumai' ilykép nemcsak romantikusan érdekesek, ha­nem egyben szabályozzák az évszakokat is. Elmondottam már, hogy velünk egyidőben mi­kor van hajnal. Európában ez a középeurópai időszámításnak felel meg. lJgy‘ ez, mint a többi időszámítások nem követik pontosan a földraj­zi - - természeti törvényeket, hanem államkö- zősr*:' -»Jn határait veszik időhatározóul, teriné- szét -..j ismerve kivételeket is. Európában négy és félórás az időkülönbség, Ázsiában ki­lenc, Afrikában négy. Ausztráliában két és fél. Észak-Amerikában boti Dél-Amerikában bárom, Grön'andban bárom és fél óra. Ez alatt azt ér­tem, hogy az említett világrészek keletnyugati irányban vett legtávolabbi portjai között meny­nyi a. legnagyobb óra,-differencia. Az első napsugár elhagyván Európát, to­vább megy, Gröa’acdoti Az Atlanti Óceánt és Dél-Amerikát érintve. Pár óra múlva, eléri New Yorkot s vele egyidőben Tüzföklet. Santiagóti Columbiát, Haitit. Philadelphiát, Montreali, Quebeck-et. Hudson-szorost és a Bat'fin-földet. New York, mely egy modern bábéi, Magyar- országgal egyenlő lakosságával szabadszem- me! is észrevehető pont. Az éj sötétjét az Egyesült Államokban legkésőbb San-Francis- kóban váltja fel a hajnal s a, kontinensen utol­jára ez A1 adtában történik. Délen ugyanekkor kelnek fel Honoluluban s a Hawai-szigetekor. Ismét itt vagyok tehát, a, szigetvilágnál. Újra, ezeket a mesebeli tágakat süti & nap « a föld forgása ismét meghozza életünk következő ré­szét, a holnapot. Végignéztem az egész világ ébredését. Láttam őket tengerpartok csacsogó hullámainál, hegyek magaslatain, folyók part­ján, vizszegény sivatagokon, kopár mezőkön, virágos völgyeken e amikor megkezdődött a nap, ismét elindult az élet, millióknál láttam a kérdést a szemekben: háuy óra van? Egyik a nap állását kémlelte, másik az árnyékból ob vasott, harmadik az ősi homokóra utódát, a zsebóráját nézte meg. A föld éjjeli élete Végigszemiélhettttk éjszakáink átmenetét a hajnalba és amidőn visszatérek a földre, érde­kes következtetéseket tehetek. Eszerint a föl­dön éjszaka sincsen sokkal nagyobb nyugalom, mint nappal. Az állatvilág, kevés kivételtől el­tekintve, nem pihen. A dzsungel éjszaka is é'L A természet tovább zengi a maga melódiáját, egy kis hangfogóval csupán. A hajók szaka­datlanul szelik az óceánok habjait, a vonatok álandóan közlekednek, az autók fényszóróik­kal száguldanak az éjszakában. Csodálatos vi­lág ez a föld. Ha úgy vesszük, hogy csak az emberiség kétszázaiéba utazik, úgy átlagban véve, állandóan harmincnégymillíó ember van utón. Az időszámítás furcsaságai Föntről ugv láttam a földet, ahogyan a tu­dósok elképzelése szerint látnom kellett. Most lent vagyok és tovább következtetek. Amidőn befejeztem holdbéli szemlélődéseimet, a szigeti vi’ágban volt ismét a hajnal és pedig reggel négy óra. úgy Középeurópában öt vagy fél hat lehet, A délután javában tart nálunk, az üzle­tek nyitva, az irodákban dolgoznak, autók tül­kölnek, villamosok csengetnek, forgalom az ut­cákon s ugyanekkor a kis samoai négergyerek, vagy a Fidzsi-szigetek lakója egy utolsót, nyúj­tózkodik és lassan ébredezik éjszakai álmából. De nézzük, nálunk 5 óra elmúlt. Hány óra vau most a föld különböző részein? Mit csinálnak ilyenkor a nagyvilágban? Indiában hallgatják az ottani rádiók esti műsorát s tekintve, hogy 9 óra felé jár az idő, igy a meleg enyhültével mód van egy kis felfrissülésre. Koreában éjfélt Üt az óra s vele alszik egész Japán. Ha pedig Moszkvában most egy előadást tartanának, úgy azt Omszk 8 órakor, Tomszk 9-kor, Ir- kuck 10 órakor, Vladivosztok pedig éjfélkor hallaná Az Unió nyugati részén reggel fél- ki lene c van. Hollywoodban ilyenkor forgatják a reggeli felvételeket. Rio de JaneiToban lunoh- idő van s az Atlanti ocenán amerikai oldalán füstölgő hajókoD is javában ebédelnek már. Szent- Heléna szigetén délután hármat mutat az óra s ha ugyanakkor egy londoni üzletem­ber ebédutáni pihenője közben kábelen felhivja sanfranciskói üzletfelét, úgy az minden bizony­nyal dörmögve veszi fel a, kagylót, méltatlan­kodván, amiért édes álmában hajnalban meg­zavarták. Mindezek érdekes valóságok, s köz­ben a világmindenség megállás nélkül megy .tovább. Éjjelek, nappalok, esők, szárazságok, ködök, derűs ég. hideg és meleg váltogatják egymást, mindez bámulatos összhangban, pon­tos kiszámi tottsághan. Elképzelésünk szanaszét szárnyalhat az egész földön, tulrepülhet he­gyeken, határokon, láthatja az Alpok havasait, a Do’omitok színpora,pás szikláit, a füstölgő Vezuvot, a havas Aetnát, a meleg Riviérát, Dé’spanyolország romantikus szépségeit, Pá­ria, London nagy életét, a norvég fjordokat, finnországi tavakat, a Keleti Tenger partjait, a Tátra szép csúcsait. Végigtekinthet fantár ziánk az orosz síkságon, elkalandozhat az Ura­iig, visszatérhet Kaukázus mellett, elrohanhat Krím fölött. Átölelheti Görögországot, meg­csodálhatja az Acropolist. Ez a terület, arait most áttekintettünk, kisebb világunk, életünk színterének közvetlen környezete, Európa. A nap itt kel fel, az órák itt ketyegnek számunk­ra A mi világunkon kívül a többi 1700 millió ember pedig éli a maga életét, végzi apró egyé­ni ténykedéseit, népének és fajának szokása szerint. A föld forog, hajnal után elkövetkezik az este. Múlnak az órák, napok s évek s maga az élet, is. Ebben az id ős zág áldásban csupán a nyitott szemű tépelődők, a tengerek végtelen- ségónek, a természet ezer szépségének csodá­iéi azok, akik elragadtatásuk közben, gondol­kodnak a világmindenség problémáin. A ter­mészetben élő emberek, vagy a dübörgő életű metropolisok eget látra vágyó tagjai, hódolat­tal állanak földünk csodálatos megnyilatkozár sai előtti És lássuk bár a legnagyobb igazságo­kat magunk előtt, véges mivoitunk mégis ki­tör belőlünk — a létért való aggódás, a perce­kért való remegés, legyen az akármelyik nap­szakban, a világ akármelyik részén — ezer­szer is ajkunkra, hozza, a, kérdést,: — hány óra van? # A pozsonyi Toldy Kör február 3-án, szom­baton este farsangi jelmez-estét rendez helyi­ségeiben (Káptalan utca 2.). Az őst vidám mű­sorral kezdődik, amelyben számos szereplő mű­ködük közre. % Hány óra van? Irta: Dr. HOLLÓ JÓZSEF (Budapest)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom