Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-14 / 11. (3342.) szám
8 'PRXGArMAGtAR-HIRLAJ? Í9M Január 14, vasárnap. A tea mándeníha egyformán kitűnő ital lesz. Csak éppen az elkészítése változatos és nem mindenütt vezet, sikerre. Nincs Szlovenszkó- nak egyetlen magyar falva sem, hol a tea ne volna népszerű ital, kiváltkép erősen nullázva, ámde a tea főzését már igazán csak az asszonyok értik, a férfiak igen ügyetlenek benne. Balog Erázmussal diskuráltumk a teafőzési viszontagságok félő1! s akkoi* vettem észre, hogy kellemeten emlékeket ébresztettem a derék Eráz/musban, kitűnő ismerősömben. Balog Erázmus restelkedve húzta fejére a sapkáját, de akkor már eszembe jutott a történet s el kell mondanom most, hogy a teaesteknek olyan divata jött ismét: Úgy történt a dolog, hogy karácsony után egyszer kiadták a rendeletet a kaszárnyában, hogy teát kell főzetni, mert ünnep lesz. Ritkán van jó ünnep a kaszárnyában s az is öröm nélkül való, mert rendszerint eszeveszett súrolás előzi meg és ká mm kodás a vége. Valami nevezetes dátumra adhatott az ezredes parancsot azon a napon s ilyenkor, jutalmul, kávét tejjel, vagy teát rummal szokott kapni a derék katona. A tejeskávéval való szomorú tapasztalatok arra indították a f elsőbbséget, hogy teával prábálkc*~°’iak meg, tévéin. * tejeskávéban kávé helyett cikória, tej helyett vizes lötty. Mivel senki sem akarta már meginni az ünnepi tejeskávét, kegyesen teát rendeltek számunkra, rummal és cukorral. A ruimot külön vivmáir, •T' 'ut emlegette a hosszú őrmester és háromszor is kijelentette, hogy piszkosfülü mivoltunk meg sem érdemel ennyi jóságot. Azzal rögtön hóna alá csapta a két rumos üveget, nehogy a szakácsok elcsórjana1- belőle egy féllitert. Nagy izgalom lett úrrá a konyhán. Mi, a szakácsok jóbarátai, személyes segítségünkkel rajta voltunk, hogy kikergessük a két macskacsaládot a kondorból, amelyben már három napja benn fészkelt és láthatólag igen jól érezte magát. Nagy üggyel-bajjal kikergettük őket és Balog Erázmus nekifogott a kondort kimosni, de nem tette különösebb igyekezettel. A vasárnapi gulyásleves zsir- csörpjei békésen úsztak a kondér melegedő vize tetején. De ez nem baj, igy erősödik a tüzérkatona. Javában Totyogott már a váz, amikor a szakácsok aggodalmai hirtelen erősödni kezdtek. Balog Erázmus uj szakács volt, nemrég vezénylik a konyhára azért, mert kiden ’1 róla, hogy civilben mészároslegény. Kettőnk között habozott a ..éjén a kapitány, végül azonban a mészároslegény győzött az uj ígiró fölött s míg Balog Erázmus azontul a fazekak körül szorgalmaskoöott, jómagámat az őrmester tovább oktatott a lóvakarásban. Balog Erázmus a hússal igen jól bánt, de a teát nem értette. Bele is zúdított annyi te'’ elet a ’-ondérba, hcr „ vasba ”, fekete massza ülepedett meg a fazék fenekén, egyszeribe tinta- szinü lett a főzet és Istenes Péter ugyancsak köpködött, amikor belekóstolt, a lébe. — Nem spenótat akarunk enni, te kétbalkezes! — csapta Istenes a födőt a szakács fejéhez, — hanem tehát! Mert Istenes a teát tehának nevezte mindig is. — Hát iszen azt csinálom, — ráncolta össze képét aggodalmasan a szakács, — de látod, nemigen sikerül. Azzal belemarkolt a félig kifőtt levelekbe és kicsapja a padlóra a felét. A takarékos Istenes a .^edte a padlóról ■az értékes főzetet s eltette rosszabb időkre. A maradék tea vize vigan zuborgott. Szivár- váhyszínben ragyogtak tetején a zsircsep- pecskék. Balog Erázmus, a szakács, hol kivett egy7 csomó tealevelet a vízből, hol meg hozzácsapott egy csomót. Néha a vizet kanalazta ki félig a fazékból, máskor meg hozzáöntött egy csomó hideget. — No, most jó lesz, — mondta egy félóra múlva elégedetten, — az ördög hitte volna, hogy ilyen nehéz a teafőzés. Adjatok bele mindent, ami még kell ... Istenes Péter igen spórolósan tette hozzá a cukrot. — Úgy jó a teli a, ha keserű, — dünnyögte, — idesanyám is igy gyógyítja a köhögést, herbaiéval. Cukor már lett volna benne, hanem a rummal baj volt. Annak a felét az őrmester eltette nehezebb időkre s csak a fél adagot adta át. közcélok számára. De ezt ás sokallotta Istenes és inkább csak úgy gyalog, közvetlenül csucsoritotta száját az üvegnek, jót szippantva belőle. — Ccccoc... — szisszentett boldogan, — igyátok csak! Mire Balog Erázmus levette szájáról az üveget, akkor látta csak ijedten, hogy alig-alig kotyog valami a fenekén. Teremtő Isten. Oda a téka! — Ezt te tetted! — lökte oldalba Istenes Pétert. — Én? — méltatlankodott Istenes, — hát isz te vagy a főszakács ... Lökdösődni kezdtek. Taszigálták egymást s olyan szerencsésen öklelőztek, hogy végre is Istenes nagy üvöltések között ült bele a forró teába, amelyik ott párolgott a földön, félrehúzott fazekában. Kínnal hempergett meg benne, kezét is odaforrázta, mire ki tudtuk huzni és éppen csak egy tekintetes pofont adott kebelbarátjának, máris szaladt a kúthoz, hideg vizet huzni. — No, ezt megcsináltuk! — vakarta meg a fejét a főszakács, — ilyen teát se ivott még az ezred... Újat főzni azonban, már nem lehetett. Nem volt sem anyag, sem idő. — Valami ízesítőt kell bele tenni, — javasolta Schulz, — akinek mindig voltak tartalékban eszméi. — ízesítőt, de milyet!? — hunyorgott a szakács, aztán hirtelen a homlokára ütött: Megvan! És már hozta is. Maggi-kivonatnak hívták a mi ízesítőnket és általában mindenre lehetett használni: gulyásba éppúgy beleillett, mint hamislevesbe, vagy szárazborsó- főzelékbe. Fogta Balog a Maggi-levet és belezuihintotta a teába. — Senki se mondhatja már, hogy nem lesz kitűnő a tea! Éppen idején csinálta ezt, mert a folyosó végén máris felcsattant az őrmester üde hangja. Az őrmester az ételkiosztásra jött, nyomában a kapitány, aki szeretett ilyen alkalomkor cserkészni, lefülelni embereket. Mindenfelől jöttek a népek. A tea kimérését az őrmester személyesen ellenőrizte. Odaplántálta magát az ajtófélfáihoz és a keservesre húzódott arcokat nézte. Mert valahány katona belekóstolt a teába, mind elfintorította az orrát — Mi az! — bőszült föl az őrmester, — talán nem ízlik? — Nnmna! — csemcsegett Vaverka, — igazán ittam már külömbet is. Az őrmester felkapott egy kanalat és dühösen kimert vele egy kortyintásra valót. Megfujkálta jobbról-balról és felhörpintette. Jobb volt ezt az arcot nem látni ebben a pillanatban. A piros arc egyszeribe fehérré változott. A dühös száj ősszehuzódott s a következő pillanatban már ordítani akart, amikor valami váratlan történt. Balog, a főszakács titkon intett az őrmesternek. Intett egyet és ez az intés kétségtelen jele volt annak, hogy a szakács ismeri a rum másik felének rejtekhelyét az őrmesteri zsebben. Ha csak egy hangot ordít az elkeseredett képű őrmester: Balog azonnal bevallja, hogy a tea csakis azért olyan kegyetlen izü, mert az őrmester elvitte a féladag rumot. A kapitány. pedig, aki igen pályázik, lesben áll és... Egy pillanatig mutatott az őrmester fanyar arcot. Aztán kiderült az ábrázata, mint a. nyári alma: — Ez neked rossz tea, te pávián. — kérdezte metsző hangon, — soha ilyen finom teát életedben nem ittál... Ide egy bögrével 1 A főszakács már nyújtotta is a bögrét. Az őrmester megtöltötte s egy pillanatig kétségbeesve nézte a bögrét. Végül bátorságra kapott: — Ide nézzetek, hogyan issza a finom teát a ti őrmesteretek! És szemhunyorintás nélkül lenyelte a MagTi-kockás levet. Még bólintott is hozzá egy jóizüt. A kapitány szintén elégedetten bólintott. Csak a háttérben röhögött irgalmatlanul Istenes Péter, a kukta. Nem a legrosszabb teafőzési recept ez sem. Mert szép a citrom és jó a rum, de az sem utolsó, ha ez ember Maggi-levet önt bele és használat előtt meghamperget benne egy tüzérkatonát. Egy amerikai magyar mérnök fantáziája „szélvárosokat" álmodik a prerire Nyolcméteres forgó próbatomyon kísérleteznek az uj találmánnyal — Amikor az ég „kék szene” pótolja a fekete szént s az olajat Prága, január 13. Burlington Newyork-állam- beli városnak érdekes szenzációja van. A lakók izgatott érdeklődéssel nézik a város határában sürgő-forgó munkások tevékenységiét, akik a városi gőzerőtelep közelében egy nyolc emelet magas, hengeralaku alu- miniunitornyot emeltek. A torony néha megmozdul s szédületes sebességgel pörög tengelye körül. A közelébe me- részkedőt valóságos ciklon ragadja magával. Ez a titokzatos, forgó torony az első gyakorlati állomása egy amerikai magyar mérnök merész fantáziájú tervének, melynek hátterében a civilizáció egyik fenyegetően súlyos problémája áll. A hék szén Mindennapi életünk apró és nagy bajainak terhe alatt görnyedve, szinte megfeledkezünk az emberiség jövőjének horizontján feketén eiénk meredő nagy kérdőjelről: mi lesz, ha a szén, meg a nyersolaj elfogy? Igaz, hogy ezzel legfeljebb évszázadok múlva kell számolni, de bűnös könnyelműség lenne utódaink ellen, ha már most. nem néznénk szembe ezekkel a nyugtalanító kérdésekkel. Hiszen az emberi nem jövőjéről van szó. Az előrelátó tudósok éppen ezért eget- f öklét tűvé tesznek uj energiaforrások után. A jövő egyik legnagyobb reménysége a kék szén. Az ég azúrjában szabadon csapongó szél, mely hol mint simogató tavaszi szellő, hol pedig fatörzseket csavargató, háztetőkkel dobálódzó orkán, parlagon heverő lóerők tíz- és százezreivel uralkodik a földünket körülölelő levegőóceánban. Az ember már ősidők óta próbálja ezt a zabolátlan természeti erőt segítőtársává szeliditeni. De Aeolus isten nem hajlandó magára venni az ember jármát és nem nagyon respektálta az ósdi szélmalmokat, sőt még a legmodernebb szélmotorokat sem, minthogy ezek is nagyon kevés hatásfokkal aknázzák ki a légáramlatok erejét. Számítással kimutatható, hogy — közepes szélviszonyok mellett — egy 9 méter átmérőjű, tehát a legnagyobb fajtájú szélkerék teljesítménye 5 méter mip-kénti szélben elméletileg nem egészen 7 lóerő, a gyakorlatban ennek felénél is kevesebbet, mindössze 3 lóerőt teljesít, S egy ekkora szélkerék a hozzá szükséges 18—30 m. magas vastoronnyal annyiba kerül. ihogy fejlesztett energia gazdaságosságát úgyszólván teljesen megsemmisíti. Kedvezőbb szélviszonyok mellett ugyan jobb az eredmény és nagyobb hatásfokú szerkezetekkel is kísérleteznek, de a kiaknázás még mindig sokkal tökéletlenebb, semhogy ezen az utón eljuthatnánk a szélenergia leigázásához. A rotor-princípium felhasználása Madaras D. Gyula detroiti mérnök most egészen újszerű elgondolással próbálja munkába kényszeríteni a szelek zabolátlan erejét. Találmányának magva Flettner német mérnök rotorhengere, mely esztendőkkel ezelőtt mint a vitorláknál jóval hatékonyabb hajómozgató szerkezet bukkant fel a találmányok sorában. A függélyes tengely körül meghatározott fordulat- számmal forgó hengertorony egyik oldalán szélben növekszik, ellentétes oldalon pedig gyengül a levegő nyomása és igy, akár a szélirányra ferdén álló, dagadó vitorlafelületen, oldalirányú nyomó-szívóhatás ébred (u- n. Magnus-hatás), melynek összegezett ereje a hengert eltolni igyekszik. A forgó henger ilyenformán szélben úgy működik, mint a vitoria és hajtja a hajót, vagy akárminő más jármüvet, amelyre rászereiték. Madaras mérnök ujrendszerü szélerőmüve már most nem egyéb, mint ilyen Flettner-rotorok sorozata, óriásira megna gyitott kiadásban. Képzeljünk el 20, egyenként 27 m. magas és 50 tonna súlyú hengeralaku alumiaiutntornyot, egy-egy alacsony vasúti kocsira szerelve. A 20 kocsit végtelen lánc úgy köti egymáshoz, hogy egy több mint félmérföld átmérőjű sínpályán körben járhatnak. Ha megindítják a tornyokat forgató tillamosmotorokat, a szél mozgásba hozza a vasúti kocsikat s az egész végnélkiili vonatot álandó keringésben tartja a pályán. Olyasféle az egész, mint valami fantasztikus ringlispil, de lovak, hintók helyett örvénylő tornyok kergetik egymást szakadatlan körtáncban. Minden kocsi kereke dinamógéppel van összekötve, akként, hogy gördülése közben villamosáramot fejleszt, így ajakul át a szél mozgató hatása a körben futó tornyoskocsik kareJkeUíen villamosárammá. A tornyokat is ez az áram forgatja, ez azonban a termelt energiának igen csekély töredéke, a többi akadálytalanul elvezethető és értékesíthető. A telep kedvező szélben összesen 20.000 kilowatt, 27.200 lóerő elektromos energia fejlesztésére alkalmas, de a feltaláló már egy két- szerakkora szélerőmü felállítását is tervezi 40.000 kilowatt teljesítőképességgel. Ez a centrálé kilowattonként 40 dollárba kerülne. Egész városrészeket álmodik a magyar mérnök fantáziája a széljárta amerikai ró- naságokra gigászi, forgó aluminiumtor- nyokból, melyek szakadatlan, zugó keringésükkel a szelekből lecsapolt lóerők tízezreit állítanák az ipari termelés szolgálatába. Most még csak egy szál próbatorony áll Burlingtonban. 140.000 dollárba került az építése. A magyar feltaláló és munkatársai ezen tanulmányozzák az újfajta szélerőgép működési sajátságait. Ha a betontalapzatba épített nagy villamosmotort megindítják, a bérházmagas- ságu henger távoli tehervonatok robajára emlékeztető zúgással forogni kezd. Percenként 200 fordulat mellett akkora nyomással feszüli állványzatának, ami több, mint 1000 kilowatt teljesítménynek felelne meg, ha a henger mozgatható vasúti kocsira volna szerelve. Ez a rotor tehát egymaga 25.000 darab 40 wattos lámpát láthatna el árammal. A feltaláló re- méii, hogy egy éven belül megépüli első ro- toros szélerőmüve és eljön az idő, amikor a lassanként kimerülő szénbányák mellett az egek kék szenével fogják táplálni az ipar gép- óriásait. — Radványi Magda előadása a kassai Keresztény Társadalmi körben. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Radványi Magda, a P. M. H. munkatársa, a csütörtöki kulturest keretében a divat, kialakulásának titkairól tartott érdekes előadást a kassai Keresztény Társadalmi Körben. Előadását a középkori divatok kialakulásával kezdte, majd végigvezette hallgatóságát a. legújabb divatkreációk megszületésének titkáig, beszélt a divatkirályok szerepéről és életéről s az egyes divatirányok jó és rossz tulajdonságairól Az érdekes előadást, melyet további müsonszámként, Reifcer Márta zongoraszáma egészített ki sikeresen, a közönség sok tapssal és . nagy érdeklődéssel köszönte ipeg. leaföaési vis&u?íapágck IcUz: S'zúto&atUy, Vildoc
