Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-14 / 11. (3342.) szám
'WWGAlAWvARHlRnAft i.v«ss ju-ixmLi A-ij különvélemény KÉK MADÁR Tizenkét év után most újra láttam „A kék madár" orosz kabarét, amely frissességből nem. de átütő erejéből veszített- Tizenkét évvel ezelőtt, mikor A kék madár felbukkant Becsben, úgy hatott, mint egy fiatal költő forró vallomása. Éreztük, hogy a fiatál költő' orosz, de éreztük azt is, hogy Európát járja és hazája széles e világ. Orosz tájképeken kívül sok kozmopolita, városi szatírát hozott és a polgárt még groteszkebből látta, mint Georg Gross. Ellenállhatatlan volt az uj. szikrázó vetület -ás a művészi megalkotás A siker forró volt, mondanivalójuk rengeteg, kicsiny személyzettel két váltakozó.műsort játszottak napokkal előbb eladott zsúfolt házak mellett- Akkor két zongorista nyújtotta a zenei kíséretet, mostvolt a,z első meglepetésem — zenekaruk van, zongorán kívül fúvós és 'vonós hangszerek- Justhuy, a direktor, rendező, konferanszié, megöregedett és megkopa- szedott: ehhez képest többet is beszél- A személyzet megnövekedett, a műsor megapadt- Minden, amit adnak, tiszta, különálló, friss és eleven. Eleven húsba vágó például az orosz emigránsokat ábrázoló,, kegyetlen, nevetségessé tévé, szivbemarkolő kép, amely a régi Oroszországot mutatja ki öregedet ts égében és az orosz fajta örök tehetségességében. Csak.. Szűkült a program, kevesődett és tisztult a mondanivaló. A költő, aki mindig szélesebb területen járja a világot, — Jushny szavai szerint hatszázezer kilométert utaztak be a t ízen két-t izénk ár om , év alatt — látókörben arra a területre szűkül, amely — a hazája. A haza óriási terület és óriási lehetőség az orosz művész számára, mégis különös, hogy a külföldön, az Európában és Amerikábtn töltött hosszú esztendők nem a közvetlenül látottak és tapasztaltak ábrázolására inspirálják a költőt, hanem egyre mélyebben és valóságosabban a honi élet képeire- Az orosz •költőt, aki fiatal éveiben habzsolta. a kozmopolita élet mozaikját!- .;: v És az orosz képek , nem foltok és vonalak többé, hanem valóságosak, részletesek, naturálisak. Expresszionista ábrázolás csak az egy-két nem orosz képben látható — magyar rapszódia, tiroli tánc — ezek a külföldi képek sem a polgári felületet mutatják többé, hanem a népéletet. Az ember, ha öregszik, igyekszik megtérni a hazai röghöz: sokkal inkább a művész, még akkor is, ha életének delét vándorlásban töltötte el, idegen országokban- Jushniék a-forradalom óta nem voltak Oroszországban. Európát járták és Amerikát járták, annyi idegen benyomást szerezhetlek, amennyit csak akartak. de „A kék madár" művészei annál gyakrabban és valóságosabb ábrázolásban térnek vissza a széles orosz rörthöz, minél több idegen benyomás zuhogy rájuk- Sikereik nem apadtuk, a közönség érdek- j lődése nem csökkent. A társulat megnövekedett, talán fölösleges nagyra. Talán nem csupán tréfás konferánsz, amit Jushny mondott J a jelentkező emigránsokról, akikből mindig! többet gyűjt maga köré- Feltételezhető, hogy Jueh nyban jobban dolgozik az orosz művész, mint a vagyont gyűjtő vállalkozó: öregedő lelkének szükségletében talán valóban inkább oroszokat gyűjt maga köré, mint bankkontókat. És a közönségnek biztosan tetszenék a szélesen kidolgozott, részletes képek, a valóság minden aprólékosságával, különben mem lelkesedne változatlanul ezért az orosz kabaréért. Az embernek szinte az az érzése, hogy a közönség együtt öregedett meg Jus- hnyval és együtt vágyódik vele a hazai természeti képek után. Neon áz a közönség, amely szereplésük első évében látta őket, hanem az egész közönség, beleértve azokat a fiatalokat is, akik most látják először az orosz kabarét- Mintha egy egész korszak öregedne meg itt Jushmyvál együtt és vágyódnék a hazai földek után. Ennek a korszaknak, amelynek sok indulása volt, úgy látszik, valóban az volt az utolsó indulása, amelyet időben együtt, tett meg JuiShnyval a ké-k madár jegyében- A kék madár, a Maeterliuck kék madara, amelyről Jushny elnevezte a kabaréját, ebben az időben már nem volt fiatal- Maeter- linck sokkal régebben irta mesejátékát, amely arról szól. hogy a gyermekek elindulnak az erdőbe a kék madár után és egyik tájról a másikra érnek félelem és honvágy nélkül- Mikor Jushny elindult, akkor még élő és von- v/> volt ez a szimbólum és a művész még lelkesen vállalta. A repülés vágya, az uj tájak utáni vágy még szédülten élt bennünk a gyors, közlekedési eszközök lázában. Ez volt az utolsó indulás. A nagy utazó, aki már sok felfedező utat tett meg, utolsó expedícióját abszolválta és haza vágyik pihenni. Nemcsak Jushny és nemcsak mi öregedtünk meg, akik először láttuk, hanem az egész korszak, amely egyszerre, szinte látható átmenet nélkül, belefáradt a kék madár, az ismeretlen és nem rögihöz kötött, boldogság utáni lohol ásba. Az egész közönség öregedett ki, elsősorban a fiatalok öregedtek ki a kék madár hajszolásából és a maguk szenvedélye módján ragaszkodnak a röghöz, azzal a szenvedéllyel, amely- lyed a kék madár után indultak a gyermekek a század elejém Mert az emberi lélek változásait — szerencsére vagy szerenosétlenségire — nem a közlekedési lehetőségek döntik le. Az emberi lélek kap az uj játék után, mint a gyermek a kék madár után. Aztán egyszerre érthetetlen módon félelem ée vágy szállja meg az otthon után, a minél szőkébb haza után. A kék madár még nem tűnik el, a kék madár kelleti magát, de senki se szalad utána, Jushny ée az emberek mind hátat fordítanak neki, de Jushny és társulata viselik tovább a nevet, mint levethetetlen végzetet, Sándor Imre. Szabó Lőrinc: MONOLÓG A SÖTÉTBEN Szörnyű, hogy szaladnak az órák, a nap mily gyorsan elsuhan, reggel indulok pénzt keresni o mire megjövök, este van. Kislányomat már alig látom, szinte ünnepnap, hogyha lát, máskor csak hang a telefonban ... S ez igy megy egész héten át, igy megy ez hónapokon át, és nem érek már rá semmire, szeretném még megírni ezt-azt, de senkinek sem érdeke. csak énnekem, hogy megmaradjak . Költészet, álmok, szép szavak! Épugy küzködöm a világban, mint akármilyen más anyag, miirt egy kis féreg, egy fa, egy ló, és tudom: kár minden panasz: csak az igazi ta&gédía,,, , axöt k#:3riq*kaz,-.,,,;, ‘Szörnyű,'hogy saladnak az órák,’ a napok, hetek, évre év; nézem, hogy építi a romlás bennem ié gyönyörű müvét, de a rossznál már fontosabb lett az a sok félelmes csoda., amit lassan feltár előttem a világ fekete ura.. Tudtam én, mondtam régen is már. hogy ő, a rósz, az igazi, hogy egyre tökéletesebbek a sátán műremekei, —mondtam én! sírtam, átkozódtam> s voltam kárörvendő tanú, de most már csak látvány szememnek az egyetemes háború: fáradtan, révedezve nézem, hogy nap-nap után hogy rohan: huszonnégy óra a jövendő és az is olyan bizonytalan. Mái csak a pihenésre vágyom, magamat elfelejteni, értelmetlen ellenkezésből pár kolduson segíteni, és befordulni a sötétbe —- — — ahogy most mindjárt megteszem, most, mikor éjfélikor az ágyban elnézek az életemen: mért volt micdeí,? — Nincs válászóm rá. A gyerekeim alszanak. Felülről, mint egy óriás szem,, nézem hidegen magamat, , v és talán nem is vágyóik ember... És a lámpát lecsavarom ás beföd a győzelmes sötétség, az üar, a puha shhalom, és megpróbálok elaludni... Sötét a mindenség, sötét, (a Nap is csak egy lámpa benne, mint az enyém, mely már nem ég), — Sötétség a mindenség ... Aludjunk .. Elfogy a vers lélegzete ... Ha kész van, jó, ha nem, fejezze, kinek hogy tetszik, maga be. NEMZETI KASZINÓ Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Ilyenkor farsang-időben az elegáns magán- fogatok és számozatlan fiákerek egyre-másra robogtak a pesti Kossuth Lajos-uccában és mágnás akkor arbiter elegantiarum volt, Szép-ucca sarkán álló, előkelőén egyszerű Biedermayer-stilusu ház előtt, bakjukon cifra úri huszárral vagy cilinderes angol inassal. Imponáló külsejű bundás urak szálltak ki belőlük, némely estéken coboly-belépos dámákkal és hermelines kisasszonykákkail. Gyors lépésekkel mentek fel a széles, kényelmes lépcsőkön, merev tartásu komornyikok sorfala között és eloszoltak a termekben- Ki-ká a kívánsága szerint a kártyaszobákba, a társalgókba, egyéb termekbe. Ha hölgyek is jöttek, azt jelentette, táncm-ulateág van s ilyenkor itt, lehetett látni Magyarország legszebb nőit, a legszebb párisi ruhákban, szikrázó ékszerekkel, amelyek közül nem egy ősi nevezetes családi kincs, itt lehetett látni a legelegánsabb frakkokat és legszebben szabott- varrott lovas tiszti egyenruhákat. Nagy élet volt, lakomák, melyekről az egész város beszélt, kártyacsaták, melyekben yagyonszámba menő összegek fordultak meg éjszakánként a zöld asztalon. Az egyik társalgóban politikusok. miniszterek, főispánok vitatták meg az aktuális dolgokat s nem egyszer itt bukott meg egy-egy nem tetsző intézkedés miatt a miniszter. A másik társalgóban a sportemberek beszélték meg a tavaszi lóversenyek esélyeit, az opera táncosnőit, közölték kívánságaikat a színházak intendánsával, aki természetesen szintén jelen volt. Magyarország legtöbbet emlegetett nevei tűntek itt fel, köztük néha Budapesten időző főhercegek, a nyolcvanas években neim egyszer Rudolf trónörökös és néhányszor a walesi herceg, a későbbi VII. Edvárd angol király is. Ez volt á Nemzeti Kaszinó, Széchenyi alkotása, Magyarország legelőkelőbb és legnagyobb befolyású társadalmi egyesülete, ahogy Arany János mondja: „eszmeváltó díszes kör". Virágzásának legfőbb ideje a nyolcvanas- kilencvenes évek, amikor még a magyar arisztokrácia tekintélyének, hatalmának tetőpontján volt, vezető-szerepet játszott a politikában, diktálta a divatot, a társadalmi jó modort, az első széksorban bérelt helyei révén sikert csinált színésznőknek, daraboknak, buktatott másokat, birtokai fényes jövedelméből telt otlyan szórakozásokra, melyektől zengett a város. Még városrendezési ügyekbe is beleszólt, ha érdekei vagy' passziói kívánták. Annakidején például mindenki tudta, hogy a Nemzeti Kaszinó miatt vezették az Andrássv-uti villamost a föld alatt. A villamosra szükség volt, hogy' a készülő mille- niunri kiállításra egyenes ut vezessen, a Kaszinó urai azonban nem akarták törni, hogy' a villamosok zavarják őket, mikor fogataikkal az akkor divatos Stefánia-úti kocsikoraóra vágtatnak. A vitái Hieronymi belügyminiszter oldotta -meg: egy rendelettel a tökl «lá bujtatta a villamost, A Kossuth Lajus-uccán is • Kaszinó miatt nem volt szabad villamosnak járni, pedig az Braaébet-hidon mér előre le voltak rákivá a sínek. De a mágnás urakat zavarta volna, ha villamos csilingel a kaszinójuk előtt s ha a kocsijuknak várni kellett volna egy percet, amig a villamos odébb áll. Egy-egy párbaj, hát még becsüietbirósági Ítélet, amit a Kaszinóban tárgyaltak, sokszor izgalomban tartotta az egész országot. A. mágnás akkor orbiter elegantiarum volt, példakép mindenkinek, aki úriember szeretett volna lenni. Vicceket akkor is csinállak ná, de tisztelték — még a rendi világból öröklődött tisztelettel. Sok minden mással együtt ma már ez is odavan. A Kaszinó áll még, járnak is még bele, de a jelentősége, látogatottsága nagyon lecsökkent. A földszintjén, ahol egykor országszerte híres étterme volt s ahol valaha gróf Károlyi István, Szemere Miklós legendáshírű vacsoráit főzték, ki van adva, rádió- és gramofon-üzlet, könyvesbolt van benne. Kocsisor vajmi ritkán vesztegel előtte, legfeljebb egy-egy autó, bálokat alig tartanak benne, a díszes termekben, híres művészek festményei alatt csöndes öregurak bridzsez- nek, nagyobb kártyázás alig van, a politizálás elhalkult, mert ma nem jó politizálni, kőny- nyen személyes térre kerül a politika. A tagok száma nagyon megfogyatkozott, a régi tagok nagyrésze Szilovenszkóba vagy Erdélybe került, birtokait elvesztette, uj tag kevés jelentkezik. Idehaza is sok főúri család elszegényedett, akiknek megvan még a vagyonuk, kevés a pénzük, mert. a birtokok nem jövedelmeznek. Ma már nem a luxus és pazarlás tanyája a Kaszinó, megkomolyodott, megcsöndesedett. Az urak legnagyobb része vidéken él, ritkán jön a fővárosba s rövid időre. A Kaszinó politikai befolyása is nagyon lecsökkent, ma már más a politikai rend, más a parlament levegője és más problémák uralkodnak a közéleten. A régi dicső időkre csak a berendezés előkelősége emlékeztet, maga a kaszinói élet alig más, mint akármelyik jobb polgári kaszinóé. Akik még valamikor részt vettek a nagy lakomákban, ma szerény kétpengős menü mellett üldögélnekMagyarország nem mágnás-ország többé. Vidéken nagy tekintély még egy többezer- fooldás mágnás, mert sok ember exisztenciája függ tőle. - De a fővárosban alig venni őkét észke, a politikában szerepel közülük néhány, de csak úgy, mint a polgári képviselők. A közéletben egyre kevesebb a súlyúk, mint osztálynak, leginkább csak mezőgazdasági kérdésekben játszanak szerepet, mint osztály. Az élet maga jobban demokratizálta a társadalmat, mint az intézmények: a Nemzeti Kaszinó csendes pangása is ezt jelenti. I pozsonyi magyar szttők a német nyelvoktatáséit Pozsony, január 13. (Pozsonyi szerkeszt ősegünktől.) A pozsonyi állami magyar reálgimnáziumban működő szülök szövetsége Nemes Samu nyug. alispán elnöklete alatt- csütörtökön este értekezletet tartott, melyen szép számban jelentek meg a magyar- szülők. Vermes Samu az értekezlet m gny láss után melegen üdvözölte a jelenlevő Jancsovics Ferenc gimnáziumi igazgatót hatvanéves ,születésnapja aíakalmá-böl. A napirend során Vermes elnök referált azokról a tárgyalásokról, amelyeket a szülők szövetsége megbízásából ő és dr. Jablo- niczky János nemzetgyűlési képviselő, valamint dr. Förster Viktor alpolgármester dr. Dérer Ivén iskola ügyi miniszterrel folytatott a német nyelv- oktatásnak a pozsonyi magyar reálgimnáziumban való újbóli bevezetése érdekében. A miniszter megengedte, bog ya német nyelvet miint rendkívüli tárgyat heti két órában tanítsák, de csak ebben az iskolai évben. A szülői értekezlet hosszabb vita után — amelyben Jancsovics igazgató, Cvengrosa tanár.,* dr. Tomasohek László, dr. Jurenka ás dr. Neumann Tibor szólalt fel — elhatározta, hogy a minisziérnék megköszönik ezt az intézkedését, de egyben kérni fogják, hogy a német nyelvet a jövő iskolai évben is tanítsák rendkívüli tárgyként és hogy a. szülőknek módjuk legyen választaniok a német, francia vagy angol nyelv között. A szülők szövetsége ezenkívül szorgalmazni fogja a miniszternél, hogy őrt a rendelkezést az összes azlovenezkói és rusziuszkói magyarnyelvű gimnáziumra kiterjessze. A napirend letárgyalása után Proschinger János rajztanár élvezetes előadást tartott a „Rajzoktatás és a szülők" oimmel. A hallgatóság az előadót zajos tapssal honorálta, Vermes elnök pedig köszönetét mondott érte. Pénteken este a TőSstoj-uecai ág. ev. elemi iskolában volt. ált.alános szülői értekezlet, ame’ycn Pröhl Henrik ev. lelkes* tartott igen érdekes előadást a „Szülői szem" cfrasnrt. »>
