Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-17 / 62. szám

r i Btg 1933 december 17, vasáruul). VIZSGA Irta: FALC TAMÁS Tulajdon koppon őrliáz volt eredetileg', de azután egyik ház a másik után nőtt mö­götte, úgyhogy ki kellett nevezni állomás­nak. Megálltak előtte a vonatok. Jobbról kapott egy szobát, balról kapott egy szo­bát s a jobboldali szoba mellett egy váró­termet rögtönöztek hozzá. Teljesen meg­felelt a célnak, az utasok nem voltak köve­telődzők, sohasem kértek panaszkönyvet, örültek, ha minél kevesebb ideig kellett várakozniuk a vonatfüttyre. A sineken kis mozdonyok szaladtak, ap­róbb fajtájú, régimódi kocsikkal. Mert a vonal csak szárnyvonal volt s a vonatra ezt mondták: vicinális. A főnök sem főnök volt, hanem elöljáró, Ezüstrozettás hivatalnok. Nem aranyzsi­nór ragyogott a gallérján. Szerette nagyon az állomását, mert kö­zel volt a fővároshoz s közel volt a fővonal­hoz is, annyira közel, hogy látták a nagy vonatok füstjét, hallották a füttyszókat, csöndes időben a dübörgést is és láthatták esténkint a messze kanyarodó, világosab- laku gyors iramlását. De csak akkor, ha hátrafordultak, mert a fővonal a hátuk mögött volt. Hetek, hó­napok múltak el, hogy az elöljárói ciimnel bíró főnök hátra sem fordult, eszébe sem jutott, hogy egész a közelben nagy állomás is van, ahol a knphasu mozdonyok röpül­nek keresztül s ahol a kocsik oldalán több­nyelvű föliratok jelzik az utasok nemzet­köziségét. Egyszer azonban, egész különösen, meg­szállta valami megnevezhetetlen vágy a magasabbra jutás iránt, A fia épp akkor tette le a vizsgát a ne­gyedik gimnáziumból, még pedig igen jó eredménnyel. Neki is megvolt a négy gimnáziuma, de itt megszakadtak tanulmányai. Családi okok jöttek közbe, nem folytathatta isko­láit, s alacsonyabb képzettséggel került a vasúthoz. így történt, hogy nem vihette többre az elöljáróságnál, s a szárnyvonal­nál. — Halljátok — mondta a fiának, meg a feleségének vacsora közben, mikor már el­haladt az utolsó esti vonat is —gondoltam valamit. — Ugyan mit? — kíváncsiskodott a fe­lesége. — Azt, hogy most folytatnám a gimná­ziumot a Janival. Utóiért a Jani, hát pró­báljunk együtt haladni tovább. — Tréfálsz, János, — mondta kétkedőn a felesége. — Biz‘ Isten, komolyan mondom és gon­dolom. Nagyon egyszerű lenne az egész. A Jani nem jár be egy évig Pestre, magán­tanuló lesz ő is, velem, együtt tanulunk, együtt vizsgázunk. Jövőre aztán benne le­szek a lendületben, Jani megint rendes ta­nuló lesz, én pedig az ő fölügyelete alatt folytatom a tanulást, — Megpróbálhatjuk! — csapott föl Jani, a negyedik gimnazista. Be is íratták az öreget az ötödik osztály­ba, Jani gyerek vitte az iratokat az igaz­gatóhoz s tisztelettel jelentette: — Igazgató ur, kérem, beíratom az apá­inál az ötödikbe. Az év hamar elfutott, rendkívüli teher- áruként szállították a tehervonatok az időt. Az elöljáró sokat sétált a sínek között, itt esett legjobban a tanulás. Vonatok rit­kán jártak, nem zavarták sétájában. Min­den jól ment, csak a latin nem vált vérévé. Állandóan bajok voltak a névragozással is, igeragozással is. — Meg fogok bukni, — jósolta sötéten. — Csak magolni, csak biflázni, apus, — biztatta a fia. Az elöljáró éjszaka sokszor fölült ágyá­ban s végigragozott egy-egy igét, vagy fő­nevet. S ezek a latin szavak olyanok vol­tak, mint a dinamit, szétrobbantották az álmát, az álmosságát. Egészen ki volt fáradva, mikor a vizs­gára mentek. Az Írásbeli még kellemes volt, mert nem kellett fölállni cs felelni. Nyolcán voltak magántanulók. Jó mesz- szire ültették őket egymástól. Nem lehetett tudni, hogy véletlen volt-e, vagy szándé­kosan történt, az apa és a fia, más-más ol­dalra került. Az apa a fal melletti sorba, a fia az ablak mellettibe. Pedig az apának nagy szüksége lett vol­na a fiára. Már az első mondatnál meg­akadt. A szótárban nem látta a szavaikat s elfelejtette az összes szabályokat. Félreis­merhetetlen jeleket zongorázott a homlo­PrágáHa érkezett e vglőg egyik 8egé^el«es^^ fcaSaadíor - ista ásói a Kínai ezredes, ember evő törzsfönök volt az olasz kapitány, ahi gyalog tárta be az egész világot Láma kolostoráig, ahonnan életveszély árán kellett menekülnie. Ezután különböző maharadzsák udvaraiban élt, majd a dzsungeleken keresztül vándorolt. Néhány évvel ezelőtt nagy fogadást kötött egy amerikai bankárral, hogy három év alatt gyalog körüljárja a világot. A kikötések sze­rint ez utazásában eljutott a Fűzfőidre, az alaszkai aranykeresőkhöz, az ujguineai kannibálokhoz, akik rábízták egy törzsük vezetését. Ez elfoglaltsága miatt három év helyett há­rom és fél év alatt tudta csak körüljárni a világot ezért a fogadást elvesztette és a hatalmas összeget — 2/.000 dollárt ■— ki is fizette az amerikai bankárnak. Zetto albuma több mint harminc kilogramot nyom és a legértékesebb autogrammokat tar­talmazza. Többek között a pápa, Gandhi, Ama nullák és számos egzotikus fejedelem alá­írásai szerepelnek benne. 'Asszcwyokmk Takarékos főiég Itt van a teaestók ideje. Minden házi­asszony örömmel fogja venni az alábbi krémek és parfait-ek receptjeit. Gyümölcs-krém. Három tojás sárgáját, tíz deka cukorral habosra keverünk. Az­után fél liter tejszínből kemény habot ve­rünk s ezt összeelegyitjük a tojás sárgájá­val. Ekkor fagylaltgópbe tesszük. Ha már félig megfagyott, vegyesen apróra vágott kandiroizatt gyümölccsel, citronáddal és malagaszőlővel formába rakjuk. Azután asztalra adjuk, narancs- vagy más gyit- mölesszörpöt adunk hozzá. Almakrém. Tíz középnagyságú borízű almát megsütünk és szitán áttörjük. Négy deka melegített csokoládét és egy tojás fehérjét jól szétdörzsölve közéteszünk. íz­lés szerint megcukrozzuk és addig kavar­juk, míg olyan kemény nem lesz, hogy a felemelt kanálon megáll. Ezután két deci tejszínből vert kemény habbal felnid fi­nomra törött vaníliával összevegyitjük. Üvegtálra halmozzuk, fel cs hidegre tesz- szüjk. Ha azt akarjuk, hogy egészen ke­mény legyen, ajtókor, mielőtt az üvegtálra tesszük, két deka felolvasztott zselatinnal vegyítjük össze. (Csokoládé nélkül is ép­pen így készítjük.) Gesztenye-króm. Három deci tejszínből vert kemény habbal összekeverünk főtt és szitán áipiaisiszirozott négy deci gesztenyét, hozzáadunk tizenöt deka vaníliás porcuk­rot, négy lap felolvasztott zselatint, vajjal kikent formában jégre tesszük. (Készít­hetjük tojáseail főzött krémmel is éppen úgy, mint bármely más krémet.) Különböző tejszínhabok. Tejszínhab bél finom krémet készíthetünk úgy, ha fél li­ter tejszínből vert kemény habot vaníliás térdén pihentette s mereven nézte a ka­tedrát, amely körül komoly urak a sorsát kovácsolták. Szégyelte magát a fia előtt. Mégis nagy bolondság volt magántanulóvá tenni a fiút, hogy egyszerre vizsgázzanak. Most itt ül vele egy padban; mint íültanu és szem­tanú s nem lehet sehogy sem szépíteni á dolgot. Azt nem kívánta, hogy a gyerek is megbukjék. Ez már istenfél éhség lett vol­na. Azt azonban kívánta, egész homályom san, egész formótlanul, csak tántorgó, resz­kető vonalakban óhajtotta, hogy a gyerek­nek sok legyen az elégségese, menjen át, de ne valami fényes eredménnyel. Akkor legalább mondhatja és érezheti, hogy bi­zony a gyereknek is nehéz volt s éppen csak. hogy átment. Sajnos, a gyerek elsőrangú bizonyít­ványt kapott, de a bizonyítvány kiosztása után egy kérdést is az igazgatótól: —- Mondd csak, hogy lehet az, hogy ami­kor te olyan jól vagy elkészülve, az apád, szegény, ilyen gyöngén felelgetett? — Igazgató ur, kérem — válaszolta Jani —, az apám otthon nagyon jól tudott min­dent, szorgalmas is volt, nem tudom, hogy történt. Úgy látszik, meg volt ijedve. — Hát majd jövőre, fiam. Javítóvizsgát nem lehetett tenni. Az Íté­let osztályismétlésre szólt. Este értek haza, szótlan, szomorú utazás volt. A gyerek odarehant az anyjához, aki a váltó előtt állt s lihegve súgta a fülébe: — Apus megbukott, de ne tessék bántani szegényt, — És te? — Két kettesem van, a többi egyes. Mikor bementek a szobába, egy szó sem esett a vizsgáról. Az elöljáró kivett a zse­béből egy darab fehér papirost, s lecsapta? az ágyra. — Itt van, ni! Azután fölvette szolgálati kabátját s ki­ment az esedékes teher vonat elé. A háta mögött, a messziben a fővonal esti gyorsának kígyója ragyogott, tisztán kivehető volt dübörgése s a kupbasu moz­dony zihálása. Máskor ilyenkor hátrafor­dult s nagy vágyódást érzett az előkelő ál­lomás iránt. Be most dacos hidegség tar­totta keményen s háttal állva az álomnak maradt világ felé, az ajkába harapva mor­mogta: , —Majd a Jani. i> meghámozunk, szeletekre darabolunk s szétdörzsölünk és két oétrom és két na­rancs levét facsarjuk bele. Hozz ámítunk egy liter erős bort s ízlés szerint porcukrot ós araik ot. Ha a cukor teljesen felolvadt, nmsseliiiien átszűrjük és poharakba töltve, hidegen adjuk az asztalra. Hab-puncs. Hat tojás sárgáját busz de­ka cukorral kemény habosra keverünk és egy liter tejszínből vert babbal összeve­gyitjük. Adunk hozzá ízlés szerint- ala­kot, raaraiskinot vagy rumot. Poharakba öntjülk, jégre tesszük. Asztalraadáskor habcsókot és piskótát adunk mellé. Finom csokoládé-tekercs. Veszünk hoz­zá: tizenkét és fél deka csokoládéit, tsifc de­ka cukrot, llat darab tojást, két evőkanál mandulát, tizenöt deka cukrot. A cukrot, a tojás sárgáját, mandulát vagy diót ha­bosra keverjük s amíg sül, addig hat tojás habját üstben habverővel felverünk. A ki­sült tészta melegen lesz a habbal megtölt­ve, ekkor gyorsan összehajtjuk, úgy, hogy egy ujjnyi szélességre a fehér hab a kö­zépen kilásson. Csokoládéval bevonjuk és mandulává 1 megtűzdelhetjük. Dió-torta (nagyon jó). Hat tojás sárgá­ját, hat tetézett kanál cukrot, két szelet reszelt csokoládét és két evőkanál lisztet veszünk hozzá. A tojás sárgáját a cukor­ral habosra keverjük s a keményre vert habot könnyödén hozzáadjuk, végül a re­szelt csokoládét adjuk hozzá és utójára a lisztet keverés közben belehintjük. A tor­taformát papirossal béleljük ki, az anya­got belétöltjüik s mérsékelt tűznél meg­sütjük. Töltetének veszünk: hat deka ló­erőit diót egy deci forró tejjel leöntünk. Ha kihűlt, lószőrs zitán át pa - szír ózzuk. Tíz deka vajat; hat kanál vaníliás cukorral habosra keverünk és a dióival összevegyit- .iük s egy evőkanál rumot teszünk közé. A tölteléket addig keverjük, amíg egészen világos lesz. Azután a. tortalapot elvág­juk, a. krémmel megtöltjük s úgy osztjuk be, hogy a. torta, külsejét is ezzel a krém­mel huzzuk be. Azután szép hasáb diókkal díszítjük. % nak mindig az lett volna a száján a felelet helyett: Kérnék szépen egy kis gond olko- zási időt! De a vizsga olyan, mint az auto­mata. Az embernek a fülén bedobják a kér­dést s a száján ki kell esni a feleletnek. Ha nem esik ki azonnal, akkor esetleg - cihái­nak egy kicsit, megrázzák az agysejtjeit, de ha erre sem esik ki a válasz, akkor az automata rossz. Mehet haza sírni. A vizsgán kiderült; hogy az elöljáró té­vesen félt csak a latintól. Félnie kellett volna a történelemtől, az algebrától, s a. fizikától is. Csodálattal nézte a fiát, aki könnyedén, szabatosan s olyan gyorsaság­gal felelt, mint amilyen könnyedén és gyorsan az esti gyorsok röpülnek a hátuk mögötti messzeségben feketéllő síneken. Megsemmisülten ült a helyén, kezét a kán a fia felé, mikor a felügyelő tanár egy pillanatra kinézett az ablakon. Azt sürgö­ny özto a levegőbe nyomott Morse*jelekkel, hogy teljesen befagyott az esze. Délben be kellett adni a dolgozatokat, akár készen voltak, akár nem. Az elöljáró összesen egy fél mondattal lett kész, az is tömény volt a hibáktól. — A szóbeli sokat segíthet, — vigasztal­ta a fia. — Csak nyugalom, apus, a fő a h ideg vér. A szóbeli igen gyorsan ment. Nem sokat teketóriáztak a vizsgázókkal. Az elöliáró­Prága, december 16. Prágában időzik je­lenleg az utóbbi idők egyik legérdekesebb vi­lágutazója, az olasz Antonio Zetto kapitány. A hanminchatéves ember tizenöt év óta járja gyalog a világot és a legizgalmasabb kaladokon ment már ed­dig keresztül. A világháború után Ab dél Krim csapatai fog­ták el és mint kémet agyonlövetésre Ítélték. Az utolsó pillanatban a fejedelem maga sza­badította ki. Afrikából Ausztráliába vándo- ■olt és áthatolt a hírhedt „Senki földje“ terü- etén. Izgalmas kalandok után Kinába került, ihol Csang fu Kuei, a forradalom egyik tábor­noka rábízta egy ezred parancsnokságát, amelynek élén hősiesen küzdött a rabló­bandák ellen és kiérdemelte a sárga csapa­tok bizalmát. Tinából Indiába ment, onnan Tibetbe és olyan területeken járt, amelyeken • európai ember még: nem fordult még. Eljutott a porcukorral ízlés szerint megcukrozzuk közévegyitünk szitán áttört három evő­kanál őszi vagy kajszinibaraökot és nyolc lap felolvasztott zselatint. Azután formá­ban vagy üvegtálban magasra felhalmoz­zuk s jégre tesszük. Madártej. Egy liter tejet, egy darabka vaníliát és ízlés szerinti mennyiségű cuk­rot veszünk. Hat tojás fehérjét kemény babnak verünk fel, ezt. egy kávéskanálnyi szitált cukorral könnye dén el vegyitjük s azonnal a forrásban levő tejbe kanállal fáiikooskákat szaggat va belőle, bel efőzzük. Az első után gyorsan tegyük be a máso- idilkat s az elsőt fordítsuk meg. Most az­után gyorsan tegyük be a. harmadikat s a másodikat fordítsuk meg, az elsőt pedig vegyük ki. Ezt a gyors főzési rendet tart­suk be, mig az egészet ki nem főztük, mert ha tovább főzzük, mint kell, akkor össze­esik és rágós lesz. Ha. már mind kifőtt, só­dét készítünk hozzá. Öt tojás sárgáját ke­vés hideg tejjel elhabarunk s a visszama­radt forró tej közé öntjük, miközben foly­ton keverjük. Ha megsürüsödött, átönt - jük hideg edénybe, azután szitán átszűr­jük és lehűtjük. Asztairaadásikor a fán- kocskákat üvegtálra halmozzuk s a sódé­ból csak keveset öntünk alá, a többit csé­szeben melléje adjuk. Csokoládc-parfait. Harminc deka diót megtisztltunk s megőrülünk, öt,hat ka.ná tejszínnel erősen össze dörzsölünk. Süni szitán áttörjük, hat deci tejszínből ke­mény habot verünk ós tizennyolc deka vaníliás porcukorral és az átszűrt dióval Összekeverjük. Formába tesszük és meg­fagy ászt julk. A niogyoró-parfaltot éppen úgy készítjük, mint a dió-parfaitól. Ananász-puncs. Egy érett ananászt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom