Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-14 / 59. szám

1333 december 14, csütörtök. EB 5 Hasié Szinluíz,Művészet Újra egy magyar operettprimadonna arat sikereket Becsben A miskolci származása Beke Aliszf aki már komoly sikereket aratott Budapesten, egy bécsi operett fő­szerepében Becs, december 12. Köztudomású, hogy a ma­gyar színésznők mindig szívesen látott veudégek Becsben. Az utóbbi időben főleg operettszubret- íek értek cl nagy sikereket, akiket a budapesti színpadról hívtak meg Becsbe főszerepek eljátszá­sára. Most újabban egy ismertnevü fiatal ope- rettszinésznő került ismét Bécsbe, Beke Aüsz, aki a Bürgertheaterben a „Donau- liebchen" című Eisler-operett főszerepét fogja játszani. A művésznő, aki már nagy buzgalommal vesz részt a darab próbáin, általános érdeklődés kö­zéppontja a színházi világban. Természetesen az újságírók is meginterjúvolták, akik előtt a mű­vésznő a következőképen ismertette eddigi pá­lyafutását. — Ma az ember szőke, magyar és — ahogy mondják, — jó táncosnő, úgy nem marad más hátra a budapesti nő számára, aki tulajdonképen Miskolczról származik, mint az, hogy időnkint Bécsben próbálkozzék bemutatni művészetét. Gyerekkoromban nem jövendölték meg, hogy va­laha is színházhoz kerülök és ha boldogult apám, aki a kereskedelmi és iparkamara titkára volt Miskolczon, életben maradt volna, soha sem en­gedte volna meg, hogy a színpadra lépjek. Az anyák azonban mindig gyengébbek és engedéke­nyebbek kedvenc leányai kívánságaival szemben és igy nem volt nehéz megszerezni beleegyezé­sét alihoz, hogy egy szép napon Budapestre utaz­zam és megkezdjem az énekleckéket. A tánc nem okozott különös nehézségeket, mert mi magyar nők állítólag született táncosnők vagyunk. Már gyermekkoromban egy ünnepé­lyen meglehetős feltűnést keltettem táncommal, amelyet a budapesti opera első balettáncosa! között lejtettem. Rökk Marika heti 150 font fizetéssel Londonba szerződött Budapest, december 13. Budapest a gyors han­gulatok városa. A múlt évben hangos volt a szín­házi világ Rökk Marikának, a fiatal primadonná­nak nagy sikerétől, ebben az évadban az irigyek megkezdték már a lekicsinylő hadjáratot az utóbbi évek egyik legragyogóbb színpadi tehet­sége ellen és a közönség is hajlandó volt elhinni, hogy Rökk Marika pályája megtorpant. Éppen ezért a szenzáció erejével hat majd a liir, hogy Rökk Marika hétfőn délben irta alá a szerződést, amely a londonni Vaudeville színházhoz (szemben a Sa­voy szállóval) köti és heti 150 font fizetésért Budapesten egyébbiként hallatlan szerencsém volt és hamarosan szerződést kaptam az Andrássy-ntl színházban. Itt egyfelvonásos darabokban léptem fel, ame­lyekben ének- és táncmüvészetemmel arattam nem lckicsinylendő sikereket. Egy évvel későb­ben már a Magyar Színházban játszottam egy francia vígjátékban, s nemsokára rá a Városi Színházban alakitottam egy operett főszerepét. A budapesti három év alatt nem kevesebb mint Öt főszerepet játszottam. A „Zsákba macska" cimü operett főszerepét nem Budapesten, de szülővárosomban, Miskolcon játszottam több mint ötvenszer. Képzelhető, hogy Miskolcon milyen feltűnést keltett ez a rokonok és ismerősök között. — De, mint mondottam, a magyar nő legtöbb­ször Bécsbe vágyódik. Mikor három hónappal ezelőtt a Bécs utáni vágy leküzdhetetlenné vált bennem, Bécsbe költöztem, bízva a jó szerencsé­ben. Az elmúlt hónapok alatt természetesen töké­letesítettem magam a német nyelvben, azt hiszem, most már teljesen folyékonyan beszélek néme­tül, de remélhetőleg nem veszítettem el a magyaros hangsúlyozást, amit tudomásom szerint nagyon szeretnek Bécsben. A „Donauliebchen" operettben egy táncosnőt játszom, aki a varsói operettszinházban műkö­dik. A szerzők és a zeneszerző bőséges alkalmat nyújtottak, hogy a darabban bemutathassam tánomüvészetemet. A kérdést, hogy mennyire tu­dom Titólémi az eddig Bécsben szerepelt magyar kolléganőimet, majd a kritika és a közönség fogja eldönteni. munkához és mégegyszer megírta elejétől a vé­géig a darabot, amely most ebben a formájában várja a bemutatóját. A Tristan Bemard és Sacha Guitry együtt lép­tek fel egy kis darabban. Érdekes színházi cse­megét kaptak a minap az egyik párisi előkelő klub tagjai: Tristan Bemard és Sacha Guitry, a két híres francia iró fellépett egy tlzenötperces kabarétréfában. Sacha Guitry irta a darabot „Az anarchista és a hóhér" címmel. Tristan Bemard egy öreg anarchistát játszott benne, Sacha Gui­try pedig a bakót. A közönség remekül mulatott az előadáson és nem győzte tapsolni a két illusz­tris szerzőt. Bágyadt, levert, dolgozni képtelen egyé­neknél a természetes „Ferenc József“ kese­6'Müiilifi iá által mindenki a saját dobozát könnyen felismerheti. ^ A G1BBS fogszappan uj dobozai ob ‘rmn jgfc a modern színskála minden ár- BroPpSa/ nyalatában tündökölnek. Kzen praktikus, gazdaságos és lilÉilllk. tartós dobozok eleganciájukkal emelik a toaietasztal fényét és előkelőségét Ara a fogszappaunal együtt csak 7-KÉ­Egyptomban másképpen virít a szerelem A kikotarazeti izerelssaei börtönbe láttatta a leány a piát és megszökte te a leány nagyanyját Eredmény: huszévi fegyhái Kairó, december 13. Ali Mizram, a hő szivü szerelmes, néhány nap óta már a börtön cellájá­ban gondolkodhatrk arról, hogy a sors milyen ki- számithatalan. Valószínű, hogy még mindig nem tudott belenyugodni a hite által diktált tanba, amelyet „kizmet“-nek, végzetnek neveznek. Ali Mizram hosszú idővel ezelőtt végzetesen beleszeretett az Es Saif városbeli Kitov dúsgaz­dag kereskedő leányába, Saidába. Saida körülrajongott szépség és a legnagyobb parti volt a városban. Atyja Párisban neveltette és mikor a tizenhat éves leány visszatér Es Saifba, már mint nyugat­európai hölgy kábította el a város férfiait. Egész sereg kérő versengett Saida kegyeiért, de valamennyi között leghevesebb volt Ali Miz- ratn. Sajnos, éppen ő, aki a legszerelmesebb volt a leányba, számíthatott legkevésbbé arra, hogy fe­leségül vehesse a szép, gazdag Saidát. Ali sze­gény volt, mint a templom egere, Saida igényes hölgy, édesapja pedig hallani sem akart ilyen ro­mantikus házasságról. inét arra, hogy Kitov veszedelmes kábítószer- csempész. A váratlan házkutatás csakugyan meglepő ered­ménnyel járt. A rendőrök megtalálták a kokaint és morfiumot, amelyet Ali rejtett el a kereskedő házában. Kitovot letartóztatták. Ali boldogan dörzsölte kezét, mert azt hitte, hogy elérkezett az ő ideje. Meglátogatta a leányt és felajánlotta neki szolgálatait, Saida azonban francia nevelésre valló könnyedséggel jelentette ki a reménytelen imádónak, hogy minden fáradozása hiábavaló, sohasem fog fe­leségül menni hozzá, mert egy fiatal angol tisztbe, Ervin Grootba szerelmes. Mizram má­sodszor is bosszút esküdött. Elhatározta, hogy a leányt, aki nem akarja önként követni, erő­szakkal fogja elrabolni. A borzalmas felfedezés Összekaparta utolsó garasait, éjszaka két ba­rátjával beosont a kereskedő házába, a hálószo­bában egy takarót dobott az alvó nőre, azután a Zsákbamacska eljátszására kötelezi. Vaudeville igazgatói: Kenneth Duífield és Noel Wilki tegnap érkeztek Budapestre. A Mással forditatta magyarra a saját darab­ját Hunyadi Sándor. Budapestről jelentik: Hu­nyadi Sándor „Aranyifju" cimü uj darabját, ame­lyet szombaton mutat be a Vígszínház, már ta­valy megirta, de nem adta oda egyik színháznak sem, miután a szezonban két darabját játszotta a Vígszínház. Az uj Hunyadi-darabot lekötötte az ismert bécsi kiadó és a bűnügyi dráma egyetlen példányát Bécsbe küldte Hunyady, ahol egy is­mert osztrák iró németre fordította a magyar darabot. Csakhamar a kiadó leforditatta angolra is és elhelyezte egy amerikai színházi ügynök­ségnél is. Az idén Hunyady Sándor budapesti ki­adója megállapodott az íróval, hogy a darabot át­adják a Vígszínháznak. Hunyadinak azonban nem volt magyar példány a birtokában és ezért a bécsi kiadóhoz fordult az erdeti szövegért. Két nap múlva megkapta az .„Aranyifju" angol pél­dányát. „Nagyon sajnálom", igy szólt a kisérö le­vél, „de az egyetlen magyar példány elveszett. Miután az angol szöveg sokkal jobb, mint a né­met, abból küldök egy példányt." Hunyady Sán­dor kétségbeesetten forgatta a saját darabját, amelyből egyetlen szót sem értett, hkm volt mit tenui; egyik kollégáját szólította fel, hogy for­dítsa le magyarra az „Aranyifju"-t. Ennek a for­dításnak az alapján Hunyady aztán hozzálátott a x ti víz szabaddá teszi a vérkeringést s eme­li a gondolkozó- és munkaképességet. Be­ható kórházi kísérletek folyamán be bizo­ny ült, hogy a Ferenc József viz szellemi munkásoknál, nenraszténikus embereknél és betegeskedő asszonyoknál rendkívül jó­tékony hatású gyomor- és bél-tisztító szer. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárak­ban, drogériákban és füszerüzletekbem kap­ható. A Két érdekes francia szerző színdarabja. Hol­nap este érdekes uj darabot mutat be a párisi Ambassadours-szinház. Az újdonság cimc: „Pran- zini“, szerzői: Andrc Pascal és Henry Róbert. Mindkettő közismert tagja a párisi előkelő tár­saságnak. André Pascal neve alatt Rothschild Henry báró rejtőzik, Henry Róbert pedig az ügy­védi kamara elnöke, a legtekintélyesebb párisi ügyvéd. A bemutatót Chiappe rendőrfőnök fele­sége jótékonycélu alapítványának gyarapítá­sára rendezik. ♦ A NYITRAI MOZIK MŰSORA: PALACE: December 14-től 17-ig: „Csak te egye- dűl**. (Liáné Hald, Szőke Szakáll.) TATRA; December 154Ő1 17-ig: „a kis bős". (Harry Banr, Róbert Lynea.) A fiatal ember mégis összeszedte magát és megkérte Kitoftól leánya kezét. A kereskedő felháborodott a merészség halla­tára, behívatta két szolgáját s egyszerűen ki­dobatta a vakmerőt. Ali bosszút esküdött a méltatlan bánásmódért, sötét vérbosszút, amilyet csak a forró délvidéken esküsznek. A vérbosszú különös formája A vérbosszú nem volt halálos és' semmiesetre sem véres. Ali alattomos módon igyekezett súlyos kellemetlenséget szerezni a kereskedőnek, aki nem akarta vejévé fogadni. A mód, ahogy bosz- sznját végrehajtotta, nem vall nemes jellemre. Beszerzett nagymennyiségű kábitómérget, azt be­csempészte a kereskedő házába, azután névtelen levélben hívta fel a rendőrség figycl­AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ MŰSORA: VÁROSI MOZGÓ: December 12—14-ig: „Mag­da, a téglagyári leány'4, Belföldi nagy slá­ger. Láda Baarová, Ant. Nedosinöká, Hugó Haas. BIÓ RÁDIÓ; December 12—14-ig: „Ingadi, a dzsungelek réme*4. Szenzációs dzsumgel- fttm a legfcöítéltebb Afrikából. társai segítségével a kétségbeesetten kapálózó nőt lecipelte az uccára és egy autóra tette. Az autó nagy sebességgel Indult el Kairó felé. Az elhagyott vidékeu Ali módot akart adni sze­relmesének arra, hogy friss levegőt szívjon, fel­emelte a takarót és a sötétben megcsókolta a be­burkolt nőt. Riadt kiáltással hőkölt vissza. Öreg, ráncos arc vigyorgott rá, fogatlau száj tapadt az övéhez, majd a keleti nyelv gazdag­ságával szórta szidalmait a fiatalemberre. A felbőszült Ali sem volt rest és dühében össze­vissza verte az öregasszonyt, majd kitette az autóból az ut szélére és elrobogott. Másnap reggel Saida visszatért a uéhánynapos kirándulásról, amelyet barátnőivel együtt tett meg. Ijedten látta, hogy nagyanyja nincs a házban. Néhány órával későbben megtalálták az esz­méletlen öregasszonyt az országúton. A tehetsé­ges kairói rendőrség csakhamar kiderítette az összefüggést. Ali Mizramot letartóztatták és bör­tönbe vetették. Néhány nappal ezelőtt tartották meg ügyében a főtárgyalást és súlyos csalásért, emberrablásért és súlyos testi sértésért vonták felelősségre. A kairói állami íőbiróság húsz évi fegyházra ítélte a szerelmes fiatalembert. Az egyiptomi igazságszolgáltatás ugylátszik, nem ismer kímé­letet a reménytelen szerelmesekkel szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom