Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-07 / 54. szám
__ I. év!. 54. szám ■ jj ^80fiHér ^ ^ GenSbe érkezett az ultimátum Olaszország a népszövetség átalakítását követeli Reform vagy kilépés — Az újjáépítési terv — „A nagyhatalmat több jog illeti mint a kishalaimat” Vihar Párlsban az olasz kívánság miatt London, december 6. A Reuter-iroda, római jelentése .szerimt a fasiszta nagytanács a következő pontokban foglalta össze a népszövetség átszervezésére irányuló követeléseit; 1. A kisliatalmak jogainak korlátozása. A kíshatalmak ezentúl csak az őket közvetlenül érintő kérdésekben adják le szavazatai* kát Z A népszövetségi eljárások leegyszerűsítése. Róma azon a véleményen van, hogy a végnélküli tanulmányozások és a bizottságok hosszadalmas munkája teljesen lehe* tétlenné teszik az előrejutást. 3. A népszövetség függetlenitése a versaillesi és a többi há- boruuténi békeszerződésektől. Az oilasz vélemény szerint eddig a népszövetségben két kategóriába sorakoztak a résztvevők, azokra, akik „katalánon belül*4 és azokra, akik „hatalmon kivül“ voltak, mert nélkülözték Franciaországnak és Angliának a támogatását. Róma véleménye szerint a népszövetséget olyan radikális átszervezésnek kell alávetni, hogy valóban univerzális szervvé alakuljon át A Reüiter-íroda véleménye szerint most, hiogy a francia- nagytanács elküldte Genfbe követeléseit, valószínű, hogy további revíziós kísérletek a jövőben nem tesznek. Géni, december 6. A fasiszta nagytanács .követelései-népszövetségi körökben izgalmat-és aggodalmat keltettek. Bizonyosra veszik, hogy Olaszország. ujább', ' tett abban az irányban, amoly a népsizöyefeségiíől elvezeL Ez annyit jelent, hogy máris számolni kell Olaszország kilépésével. Nem lehetetlen, hogy Géniben a -népszövetség refioirmjárói az olajsz követelések szellemében megkezdik a tanácskozásokat. Valószínűnek tartják azonban, hogy befolyásos genfi tényezők a gyakorlatiban ezeket a. tárgyalásokat éppen úgy el fogják szabotálni, mint ahogy elszabotálták a leszerelési konferenciát. Róma, december 6. A nagy fasisztatanács a duce jelentésének meghallgatása után megkezdte a vitát a népszövetség problémájáról. A tanács elhatározta, hogy Olaszország csak abban az esetben marad meg a népszövetségben, ha a genfi institúciót a közeljövőben radikálisan megreformálják és berendezését alapvetően megváltoztatják. A tervezett reform következményei Róma, december 6. A keddről szerdára virradó éjjelen a nagy fasiszta tanács a duce elnöklete alatt megkezdte tanácskozásait. A véletlen úgy akarta, hogy a fasiszta nagytanács fél órával Litvinovnak Rómából való elutazása után üljön össze. A tárgyalások éjjel két óráig tartottak és fél báromkor az elnök kiadta a hivatalos kommünikét, amelynek lényeges részeit előbb ismertettük. A kommüniké igy kezdődik: „A fasizmus; nagytanácsa évi munkáját abban az órában kezdi meg, amikor a duce bejelentette, hogy az uj korporációs törvénnyel vé^fe akarja hajtani az olasz nép szociális átértékelését, A nagytanács lelkesen vette tudomásul a duce kezdeményezését.4* A határozat ezután a már ismert módon a népszövetség újjáalakításának föltétlen szükségességével foglalkozik, majd rátér a december iji-én esedékes amerikai háborús tartozási részlet megfizetésének problémájára. Helyesli, Hogy Olaszország egymilliós elismerési részletet fizet Amerikának;. Föltétlen elutasítás Parisban Páris, december 6. A Quai d'Orsay hivatalos lapja, a Temps ma vezető helyen foglalkozik a népszövetség ellen irányuló olasz tervekkel és a francia kormány nevében a leghatározottabban állást foglal ellene. Sajnálatosnak mondja, hogy Ilyen tervek egyáltalán fölmerülnek, eltekintve attól, hogy milyen lesz megvalósításuk. A népszövetség átalakítására irányuló tervek föltétlenül a békeszerződések revíziójához vezetnének s ebbe Franciaország nem egyezhet be. A kisállamok különben sem mondanak le jogaikról s azok a kisállamokból alakalt blokkok, amelyek a múltban vagy kialakultak, vagy kialakulóban vannak, mint például a kisantant, a balkáni blokk, a skandináv blokk, ugyanolyan erőt reprezentálnak, mint a nagyhatalmak. A népszövetség reformjáról csak a plánom határozhat, egyhangúan, már pedig az lehetetlenség, hogy a kisállamok valamennyien lemondjanak jogaikról. A reform- törekvések föltétlenül zsákuccába vezetik 3 népszövetséget s igy jobb elejteni őket. Inkább legyen a népszövetség olyan alakulat, amelyből néhány nagyhatalom hiányzik, mint olyasvalami, ami széthullásra van itélye. Az olasz sajtó nyomatékkai utal arra, hogy a népszövetségnek az a megváltozása, amit a nagytanács követel, nem lehet külsődleges, hanem lényegbevágónak kell lennie, mert különben Olaszország levonja a konzekvenciákat és kilép a szövetségből. Bizonyosra vehető, hogy a fasiszta nagytanács határozata után a népszövetség újjáalakítására iráuyuló törekvés komoly formákat öltött és föltartóztathatatlan, mert a genfi institúció nem viselheti I. évf. 54. szám - Cs^Ör+ÖV ■ 1933 december 7 A semleges Litvinov Newyork után Róma és Róma után Berlin — mintha csak dokumentálni akarná a szovjetkormány megbízottja, hogy nincsenek olyan világnézeti szakadékok, amelyeket át ne lehetne hidalni, ha a világnézetileg elszigetelt kormányrendszer erős reálpolitikai alapokon nyugszik. Néhány évvel ezelőtt aligha volt a nagyhatalmak között határozottabb ellenfele a szovjetnek a washingtoni kormánynál, s jóllehet az amerikai nehézipar milliárdos üzleteket kötött Oroszországgal, sőt a maga módján megindította az ipari gyarmatosításnak tagadhatatlanul termékeny folyamatát Szibériában, Amerika volt az első, amely fölismerte Oroszország piacjelentőségét » ki is használta ezt a fölismerést, de ha voltak elvi kérdések, amelyekhez Hoover kormánya dogmatikusan ragaszkodott, úgy a szovjettel szemben való elutasító magatartás ezek közé a szilárd elvek közé tartozott* Sőt a kommunista párt európai propagan- daközpontja minden alkalmat megragadott, hogy fölhívja a világ munkásságának ügyeimét az Oroszország ellen készülő úgynevezett intervenciós háborúra, amelynek élén Amerika haladt. Az orosz kormány azonban jól tudta, hogy mennél szélesebb területeket enged át az orosz piacból az amerikai tőkének, olyan arányban csökken a nyomaték, amelyet Amerika az Oroszország elleni háború mérlegébe vet. Tévedés lenne azt hinni, hogy Roosovelt érlelte meg az Oroszországgal való megegyezés gondolatát. Már Hoover alatt egyre jobban tért hódított a szovjettel való barátkozás gondolata, még pedig a Wall- street nyomása alatt, hiszen az amerikai tőkének olyan jelentékeny érdekeltségei voltak Oroszországban, hogy az orosz viszonyok konszolidálódása természetes érdekévé vált a világ vezető nagytőkéseinek, Roosevelt elvitathatatlan érdeme, hogy a kezdeményezést biztos kézzel ragadta meg és rövid utón áthidalta azokat az elvi ellentéteket, amelyek a washingtoni és a moszkvai kormány között tátongtak. Lit- viuovban nem egy világnézet, hanem egy nagyhatalom képviselőjét látták, s viszont a külügyi népbiztos is igyekezett előtérbe tolni a reálpolitikai szempontokat, amelyek Oroszország határain túl esetleg mereven szembe is fordulhatnak. azokkal a világnézeti szempontokkal, amelyeknek a határokon belül szinte biblikus csengésük van. * * Róma és Moszkva között látszólag soha nem voltak nagy ellentétek, Mussolini igyekezett megtartani azt a külpolitikai irányvonalat, amelyen az olasz külpolitika mindig haladt és Litvinov zsenialitása se volt egyéb, mint hogy a forradalmi Oroszországot visszavezette a régi cári külpolitika vágányára. Csicserin bizonyára nagyobb koncepciójú államférfin volt Litvi- novnál, s főleg nagyobb egyéniség* volt, vannak azonban pillanatok, amelyekben csak a középszerűség tudja megtalálni a helyes utat. S most Oroszország számára elérkeztekv ezek a pillanatok. Litvinov egyéniségéből következik politikája, a semlegesség — s most Oroszországnak semlegességre van szüksége. Mindenáron való semlegességre és biztonságra. Litvinov nem tesz harcias kijelentéseket, sőt ha kritikus megjegyzések hagyják el az ajkát, siet megcáfolni kijelentéseit, Litvinov szem előtt tartja, s ami sokkal több, ösztönösen össze van forrva a semlegesség gondolatával. Oroszország élni akar és ennek az egyszerű programnak érdekében lemond világhatalmai ábrándjairól, sőt föláldozza magát a világforradalmat is. Litvinov semlegességében megengedheti magának, hogy megjelenjen a kötelező formaságok betartása mellett az olasz királynál, sőt a pápánál is, s azt sem veszi zokon, ha a pápa nem tudta ilyen könnyen tultenni magát bizonyos előítéleteken, amelyek a katolikus világ fejét joggal feszélyezik a szovjet külügyminiszterével szemben. Litvinov titka éppen abban van, hogy őt semmi sem feszélyezi, mert nem világnézetet képvisel, hanem egy hatalmi helyzetet, amelyből ma már nem sugároznak ki offenzív energiák. Litvinov a semleges ember, aki lényével ma; legjobban tudja kifejezni Oroszország szándékait. ' Litvinov most Németországba is ellátogat, ami lehet különös azoknak a szemében, akik Hitler fanatikus bolsevikiellenes beszédeinek a hatása alatt állanak, nem különös azonban Litvinov szempontjából, aki éppen ngy semleges Hitler bolsevikjei, hogy Németország után Olaszország is kilépjen a szövetségből. Ha ez megtörténne, Franciaországon é$ Anglián kívül csupa kis hatalom maradna Genfben, sőt ez sem valószínű, mert a római kormány távozása után a megindult lavinát sernmi sem állithatná meg és a hatalmak hanyat- hoűilok elhagynák Genfet. Ilyen körülmények között föltétlenül számolni kell azzal, hogy a reorganizálás munkája megindul. Nem lehetetlen, hogy a kisebbségi problémák ügykezelése is megváltozik a reorganizáció folytán és nem lesz többé oly nehézkes és eredménytelen, mint eddig volt. Az olasz kormány föltétlenül azt kívánja, hogy a nagyhatalmaknak nagyohh szavuk legyen Genfben, mint a kishatal- maknak. Ezenkívül azt kívánja, hogy bizonyos esetekben a többségi ítélet is elegendő legyen s ne kelljen egyhangú ítéletet kivárni. Ezenkívül a meggyorsított és megreformált népszövetségben gyorsabban és minden körülményesség nélkül napirendre tüzhetők az olyan problémák, amelyeket eddig nem sikerült a genfi gyülekezet elé hozni. Hir szerint az olasz kormány máris kidolgozta a népszövetség reformjára vonatkozó tervet s Avenol főtitkár római tartózkodása alatt bemutatta neki. A tervezet igy hamarosan Genfbe érkezik, Németország semmiféle népszövetséget nem airar Berlin, december 6. A népszövetség reformálására irányuló olasz törekvés 'Berliniben vegyes érzelmeket keltett. A Wilbelrnstrasse szkeptikusan viseltetik minden- olyan tervvel szemben, amely a népszövetség reformját illeti és eleve elutasítja • a ' bármiként megreformált népszövetség gondolatát. Alnémetek helyesebbnek tartják a közvetlen tárgyalásokat. — például a német—lengyel tárgyalást;—, :mint a Génién át történő diplomáciai munkát. Henderson és Paul.Bancour tárgyalásai Paris, december 6. Henderson,.a lefegyverzési konferencia elnöke Avenolhoz, a.népszövetség főtitkárához hasonlóan nagy európai utazást végez. Tegnap Párisba érkezett, ahol Paul Boncour-ral tárgyalt. A sajtó előtt Paul Boncour kijelentette, hogy Franciaország szigorúan kitart ama lefegyverzési alapelv mellett, amelyet Sir John Simon a lefegyverzési konferencia október 14-i ülésén kifejtett és nem csatlakozik más kombinációkhoz;
