Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-05 / 52. szám

4 0Z 1933 december 5, kedd. A SAAR-MEDENCE ÉVE A világ leggazdagabb szénterülete lázasan készül a népszavazásra 1935: a német-francia viszony lordu*ópont$a — Helyzetkép a Saar- vidékröi — Miért akarják beheheíezni a franciák a tiszta német területet Nyugateurópa puskaporos hordó'a Saarbrücken, december 4. Goethe 1770-ben meglátogatta Sulzbach mellett azt a lánggal lobogó hegyet, amelyet mindazóta tűz emeszt. Ettől a látványtól vet­te a Fauszt második részének plasztikus ké- pét; £i s holt üszőkkel szirtörvény feküdt Előttem, lángnyelvecskék mindenütt, S örvénytorkából más, ezernyi láng Vadul lobogva, tüz-boltiv gyanánt, Láng-dómmá elborulva a magasban Föllobbant s eltűnt minden pillanatban. Ez a hegy a Saar-medence szivében fekszik és a kőszéntelep öngyulladása következté­ben ég másfél évszázad óta. Igaz: azóta a lángnyelvek már elbújtak a föld szine alá s az emésztő tűz ma már nem látha­tatlan. De a hevv ma is ég. És ég a környéke is: az egész Saar-me­dence. Alig egy esztendő választ már csak el attól a világpolitikailag rendkívüli jelentőségű kérdéstől, amely a Páris környéki békék óta ennek a földalatti kincsekben gazdag istenáldotta vidéknek nevéhez fűződik és Európa két legnagyobb népét egyre foko­zódó izgalomban tartja. STATISZTIKAI ADATOK Ez a cikk a kérdést politikamentesen, első sorban gazdaság földrajzi szempontból kiván- ja ismertetni. Tárgyilagos képet akar nyúj­tani az olvasónak arról a területről, amely ezer esztendő óta csaknem szakadatlanul né­met uralom alatt áll, amelynek lakossága majdnem száz százaié- kosán német és amelyen elsőül próbálták ki a népszövet­ségi kormányzás technikáját. A Saar-vidék alatt voltaképpen a Saar-fo- lyó középső szakasza mentén elterülő, kő­szénben és vasércben gazdag medencét értik, amely Franciaország legészakkeletibb csücs­két határolja, Légvonalban Karlsruhe és Mainz között terül el a másfél évtized óta sokat emlegetett, összesen 926 négyzetkilométeres terület, amelynek kiterjedése tehát csak valamivel nagyobb egy apró megye területénél. Ezen a területen az 1925-ös népszámlálás szerint 763.000 lakos élt. Középpontja és székhelye Saarbrücken, 125.000 lakossal. A SAARVIDÉK TÖRTÉNETE Nevét a Saar-folyótól nyerte, amely a Vo- gézekből jövet, áthalad Lotharingián, Saar­brücken előtt átlépi a porosz Rajna-tarto- mányt és Trier előtt egyesül a Mosel vizével. A Saar név eredete vitás, átlalában indoger- mán gyökből vezetik le, amelynek jelentése: folyni, futni. Néhány helynév alapján a li- gurokat tekintik a terület őslakóinak, akik Itália északnyugati részét Dél-Franciaorszá- got lakták. Történeti időkben elsőül a kelták szállták meg, akik Kr. e. a hatodik század­ban meghódították a mai Németország észak- nyugati részét. Caesar a római birodalomhoz csatolta. Mig azonban a rómaiak csak gyé ren lakták, a germánok sűrű telepekben szállták meg. Frankok és alemannok már a Kr. u. első szá­zadban szállingóztak a Saar-vidékre, úgyhogy a terület kereken 1500 éve tartozik a ger­mán nyelvterülethez. A római birodalom bukása után a területet a Merowingok frank birodalmához csatolták. A verduni béke 843-ban a Saar-vidéket a Lothar birodalmához: Lotharingiához kap­csolta, Mikor azután Lotharingiát felosztot­ták Francia- és Németország között, a merseni béke 870-ben a német lorharingiai hercegség­hez csatolta. Együgyű Károly francia király a német birodalom széfhullását felhasználva, 919-ben magához ragadta a hercegséget, a né­met uralom azonban csakhamar visszaállott: a szász Madarász Henrik 925-ben Lotharin­giát a Saar-vidékkel egyetemben újra bekebe­lezte a német birodalomba. Ezért ünnepelte a Saar lakossága nemrég, 1925-ben Németországhoz való tartozása- nak milleniumát. Az azóta lepergett évezred alatt ugyanis a te­rület csak két ízben mindössze 31 évre ke­rült francia jogar alól: a westfa1:ai békében és a lipcsei népek csatáját követő elsy párisi békében. Waterloo után azonban i8is-ben az egész Saarvid'Fet végleg visszacsatolták Né­metországhoz: Sa-rhnickent és Saarlouist Po­roszországhoz, Blieskastelt és St. Ingbertet a bajor Pfalzhoz. VERSATLLESI határozatok A SAAR-VIDÉKRŐL Ezen az évezredes német kapcsolaton csak a versz’!!esi béke változtatott, armkor a Népszövetség felügyelete alá helyezte az­zal, hogy a terület végleges hovatartozásán ról az 1915-ben, a versaillesi békét követő tizenötödik évben népszavazásnak kell dön tenie. A franciák eredetileg az egész területet ma­mikhoz akarták cáfolni, h’va*kozva arra, hogy már a múltban is állott átmenetileg francia jogar alatt. Főleg azzal érveltek azon­ban, hogy az Észak-Franciaországban elpusz­tított francia szénbánvák kárnótlása fejében tartanak igényt a szénben gazdag medencére. A francia javaslatot 1910 28-án vi­tatták meg Clemenoeau, Lloyd George és Wil- son. Az Unió elnöke tiltakozón a terv ellen, amely megcsúfolása lett volna a népek ön­rendelkezési jogának Lloyd George azt ajánlotta, menjenek a szén­bányák a .francia állam, tulajdonába; Clemen mmammmmBmmBBammBBamMmrnmm ceau azzal érvelt, hosv a Saar-vidéken 150.000 francia él. Ez a vakmerő állítás megtévesz­tette Wilsont. így történt, hogy a bányák valóban átmentek kárpótlás fejé­ben a francia állam tulajdonába, magát a területet azonban mégsem merték végleg elcsatolni, hanem a Népszövetség fel­ügyelete alá helyezték, mig a népszavazás eldönti a hovatartozás kérdését. A maroknyi terület nagyon sűrűn lakott. Átlaeos népsűrűsége 396, tehát meghaladja még Belgium legendás néosürüsé°,ét is. Ezt ter­mészetesen a vidék gazdag ásványi kincsei okozták, amelvek bányászok százezreit fog­lalkoztatják. Az egész terület azért korántsem kizárólagosan ioari jellegű. A sűrűn lakott, virágzó ioarteleoek közvetlen közelében akadnak kicsiny fészkek, amelyek ma is kö zénkori áh-niukat alu^szák. Romantikus várak, megbúvó kolostorok, öreg templomok váltakoznak gondosan me°ry’:'velt kertekkel, dúsan termő szőlőhe­gyekkel. NVOLDMTI I JÁRn TCNN * SZÉ’N A Saar-medence kincse a föld m^Mheru a szénbányákban és vasérctelepekben buvjk meg. A német oeolóeufok xqii. é~; 1 szerint 1000 méter mélveéoáfj 5^76 müb'árd, iroo méter m"h’'c-'írr*or ’^edig Önzésén 0358 mil­liárd tonna szénkészlet rejlik a Saar-vídék mélvén. Uiabban a szénkészletet alacsonyabbra be­csülték, de igy is meghaladja a nyolcmil- Uárd tonnát. A mai termelés arányai mellett ez a roppant széntömeg ezer évre biztosítja a bánvászat le­hetőségét, néhány számadat megvilágítja, mír lyen szédületes arányokban fejlődött a terü­let bányászata. 1816-ban, a világháború dere­kán ennek százharmincszorosát: 13 millió tonnát. 1816-ban 1000 bányászt r tattak a saarvidéki bányák, 1916-ban ennek hatvanszorosát: 60.000 embert, munkást. A saarvidéki vasérctermelés centrumai Neu- kirchen, Burbach, Brebach, Völklingen és Bil­iingen. 1878-ban ezen a területen 100.000 ton­na nyersvasat termeltek. A vasérctermeles a következő évben lendült fel és i9io-ben már egymillió kétszázezer tonnára rúgott. A HÁZTULA,DONOS MUNKÁSOK Szociaális szempontból mintaszerűek a saar­vidéki bányatalepek. A terület lakosságá­nak háromötöde munkás, Ezek nemcsak keresethez jutottak a gazdag területen, háztulajdonhoz és birtokhoz is. 1905 dec. i-én a nős bányászok 66 százaléka háztu­lajdonos volt. Sok családnak kertje, kiseb^-nagyobb birtoka és jószága volt. Ilyen arányú egészséges szo­ciális viszonyokat csak a jénai Zeis-müvek vi­lághírű munkaközössége mutat még fel. A bányák e pillanatban a francia állam tu­lajdonában vannak. A versaillesi béke ki­mondja, hogy Németország — amennyiben a népszavazás során a területet visszacsatolják az anyaországhoz — visszavásárolhatja a bá­nyákat, de biztositja Franciaországnak azt a jogát is, hogy harmadik kéznek is átenged­heti a bányák tulajdonjogát. Kétségtelen, hogy a franciák borsos árat szabnának. Ez a kér­dés azonban pillanatnyilag másodrendű. Né­met szempontból most csak az a fontos: váj­jon szavazásra kerül-e a sor, vagy pedig a terminust megelőzőleg békés megegyezés ut­ján veheti újra ténylegesen birtokba elszakí­tott háromnegyedmilliónyi lakosságát. „VADUL LOBOGVA ÉG A TÜZ“ Bárhogyan dől is el a kérdés, Goethe szavai ma nemcsak a másfélszáz esztendeje lobogó hegyre vonatkoznak: háromnegyedmilliónyi lakosságának lángja „vadul lobogva, tüz-bolt­iv gyanánt, láng-dómmá elborulva a magas­ban föllobbant“. A láng ma még a föld alatt izzik. De a népszavazás napjaiban föl fog lob­banni és messze lobogó fénnyel világítja meg Nap­nyugat égboltját... L. I\. A leél öreg polgár Irta: NEUBAUER PÁL Az égben van egy keresztut és a keresztül közepén egy oszlop. Ezt a helyet gyakran ke­resik fel a meditativ emberek, mert ott aztán végre megtalálják, ami a földön elérhetetlen, azt a teljes nyugalmat, amelyet nem zavar meg semmi és senki, és ha van valakinek egy nagy eszméje, egy örökkévalóságon át fog- lalkozhatik vele és nem használhatja azt a kifogást, hogy kenyérkeresettől, családtól, válságtól, vagy kártyajátéktól nem jut hozzá, hogy az eszméiét kifejtse. Így történik, hogy az oszlop körüli lugasokban és végig a ke- resztuton ott látni az ég legérdekesebb lakóit, és a föld legjelentéktelenebb történései ezen a rendkívüli helyen nagy jelentőségre tesz­nek szert. Itt tisztázódik mindaz, ami a föl­dön nem tisztázódott, akár gondolati rend­szerről van szó, akár csak oly csekélységről, mint amilyen az, amit meglestem. Az oszlop al;án két öreg polgár beszélget egymással. Fejükön cilinder, amelytől nem tudni, melyik korba tartozik, amolyan időt­len kalap. Hónuk alatt tarka esernyő, annak dacára, hogy állandóan süt a nap. Megszok­ták a földön és szokásuktól nem tudnak el­térni, egyébként nem tudnának beszélgetni, ha nem szorongatnák az esernyőjüket, mert minden pillanatban fegyvernek használhat­ják. Hadonászva, tárgyalnak, a monomá- niákusnk monotóniájával és rendszerint oly közelről, hogy az orruk hegye összeér. Ez a két öreg polgár az ég kuriózuma, és rajtuk mulatnak a többi lakók. Kicsoda ez a két mu­latságos alak? Volt a földön egy gazdag ember, aki gör­csösen ragaszkodott az élethez. Ezzel szem­ben olyannyira fukar volt, hoov alig evett, mert nem volt szive, az életre pénzt kiadni. Orvosa, akit rosszul fizetett, h:'u- f’"--?7 meztette. hogy ennek nem lesz jó vége és hogy erősebben kell táplálkoznia, mert hirte­len szerencsétlenség állhat be, — az öreg pol­gár nem törődött az orvos figyelmeztetésével. Egy este aztán tényleg váratlanul követke­zett be a katasztrófa. Az öreg ur nagy gyen­geséget érzett, majd rosszul lett, szive erősen zakatolt és .. következő pillanatban holtan terült cl: megölte a szive. Csak az égben nyerte vissza öntudatát és persze azonnal rá­jött a világ legegyszerűbb dolgára: ha a kri­tikus napon csak egy fél csirkét evett vol­na... Égbeli orvoskapacitások helybenhagy­ták a kis körorvos diagnózisát: erősebben kel­let volna táplálkoznia, akkor még soká élhe­tett volna. Ezen persze nem lehetett segíteni, de a gondolat nem hagyott neki nyugtot és ezért minden nap végigszaladta a Tejuttal párhuzamos utat, amely ama oszlopig vezet és mindenkinek elpanaszolta a baját: „Kép­zelje, ha ettem volna! .. A világ másik sarkában élt egy másik gaz­dag polgár, aki szintén görcsösen ragaszko­dott az élethez. A fukarral ellentétben igen sokat evett, sőt túlsókat és rendszerint igen mohón. Orvosa minduntalan figyelmeztette, egyen kevesebbet, mert a jóból is megárt a sok és dzsirosodott szive nem bir<a a renge­teg ételt. Az öreg polgár akkor sem tott az orvosra, mikor ez ki'-elentct'---- nem to kát. Samos, ezen sem lehetett többet segí­teni és az öreg polgár a fukar módjára végig­rohant a Tejuttal párhuzamos utón, amely az oszlophoz vezet és mindenkinek elpana­szolta a baját. A két Polgár az oszlopnál összetalálkozott. Nem hiába keresztut ez: nem tudtak tovább menni. Az cwik a másiknak elmondta, mi történt vele a földön, de mert nem tudták ésszel felérni, hogy az e^dknek az volt a veszte, ami a másikat megmenthette volna, egyre csak a maga dolgát hajtogatta mind­egyik: — Képzelje, ha csak egy keveset ettem vdna ... — Képzelje, ha csak egy kevéssel keveseb­bet ettem volna ... így megy ez hosszú ideje és így fog menni a végtelenségig. Kercsztuton, az oszlop alatt. vállalhatja tovább a felelősséget és nem áll­hat jót semmiért. Az öregur csak evett és vic­cesen kijelentette, hogy az Isten azért terem­tette a gyomrot, hogy azt megtöltsék és az élet amúgy is igen rövid, nem érdemes annyit gondolkozni cs ijedezni. Egy vasárnap nagy­szerű ebédet rendelt és különböző húsok után egy káposztával és gombóccal körített son­kának nem tudott ellentállni. Ez volt a ked­venc étele és q többi hús szinte csak előétel- számba ment. Természetes, hogy beállt a ka­tasztrófa. Amint lenyelte az utolsó falatot, szédülés fogta el, a vér agyába tódult és a következő pillanatban az égben nyerte visz- sza az öntudatát. Persze, neki is azonnal átcikkázott a fején, hogy nem kellett volna meghalnia, ha keve­sebbet eszik, és ha a legutolsó vasárnapon hallgat az orvosára és csak egyetlen gombóc­cal is kevesebbet eszik, még ma is rendelkez­hetne a konyhában és nyelhetné az Ízes fala­AZ UJ ROMÁK’ PÉNZÜGYMINISZTER KÖLCStiNTÁRGYALÁSOKAT FOLYTAT PARISBAN Bukarest, december 4. Didó Bratiaaru roméin pénzügyminiszter, aki jelenleg PáYisbau tar­tózkodik, hegy a Madgearu álltai megkezdett köLcsöntárgyalásokat lefolyásra, nyiliaitkozcrtt a sajtó képviselői előtt és ki jeleni ette, hogy Románia külföldi hitelezőivel folytatóit tár­gyalásai befejezés előtt állanak. A Páriában tartózkodó román pénzügyminiszter azt is megjegyezte a.z újságírók előli, hogy az uj kor­mány a román vámpolitikái, ie uj alapokra szándékozik feletetni. SZERELMI BÁNATÁBAN FÖBELÖTTE MAGÁT EGY BALATONI DRÁMA ÉLETBEN MARADT HŐSE Keszthely, december 4. Vasárnap délután keszthelyi lakásán főbe lőtte magáit ' Illa.tky- Schlieh'ter Gyula kerek érném gazdasági aka­démia hallgatója.. Ez év júliusában egy bala­toni vihar alkalmával Illt-ky társával együtt a vízbe fordult. Hegyi Miklós pilótatiszt azon­nal elmerült, a habokban, HóaJky padiig csónak­ja roncsaiba kapaszkodva egész ójszfcjt hány- kclódott a háborgó hullámok között, Hlatkyt akkor a kórházban hónap’kig ápolták, beteg­sége al-atih, ugylátszik, menyasszonya elíhide- gült tőle és a fiatalember most, szerelmi bána- fábain főibe lottó magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom