Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-24 / 218. (3328.) szám

^I«<íM-MacAaRH1RTíAI> 1933 december 24, vasárnap. berg, Monté' Ca.rlo, Ostende, Karlsbad, Bar­imén, mind a. század végének s századunk ele­jének tizenöt évére esnek. Aztán 1909-451 1920-ig visszavonultam. Be 1923-ban Karls- badban Aljechinael és Bogot jubowal első vol­tam s megmutattam, hogy a századeleji generáció ereje felér a maiéval. MÚLT ÉS JELEN. — Tékát a múlt generációja volt-e olyan erős, mint a máé? Meggyőződéssel bólint. — Volt. Negyven éven át igen sok verse­nyen játszottam, ismerek mindenkit, fel tudom becsülni erejüket. Az 1896-os nürnbergi verseny nemcsak az én legerősebb versenyem volt, hanem az egész modem sakktört énelemé. Figyelje meg csak azt a gárdát a helyezések sorrendjében: Lasker, Maróczy, Pillsbury, Tarrasch, Janowski, Steinitz, Schlechter, Blackburne, Osigorin, Winawer, Charousek, Waldbrodt, Teichmann. Az utolsók is nagy­mesteri klasszis. Hogy lehetne ma ilyen gár­dát összehozni? A mai versenyeken 3—4 nagy­mester, aztán az outsiderek gárdája találko­zik. KI A NAGYOBB? — Negyven éven végigtekintve, kit talált a legnagyobbnak? — Laskert. Minden idők legnagyobb sakkozója. Elismerem objektívon, pedig rossz viszonyban vagyunk. Amerikában egyszer megróttam, hogy olyan piszkosan slendrián és hanyag öl­tözékben nem szabad versenyasztalhoz ülni. Ezt ma sem tudja megbocsátani. De ő a legna­gyobb. — Aljechinnél is? — Nála is. Az értéikmérós a saját belső ta­pasztalatomon át történt. Laskerrei szemben soha nem mondhattam, hogy jobban álltam s elnézés vagy hiba miatt csúszott ki a kezem- ; bői a nyerés, vagy veszítettem. Aljeebinnel 1 már csak akkor találkoztam, amikor a zeniten túl voltam. Több partiban mérkőztünk, de sokszor jól, gyakran jobban álltam s ha vesz- ' tettem, az öregség vesztett csatát a fiatalság- ‘ gal szemben. Lasker játékában több a méreg. — És ki a jövő játékosa? — Én csak Koshdant és Fiothrt látom. A töb­biek megközelítőleg sem olyan jók. ezer közül egy is alig fut be. Ha ennyi energiá-1 val más utón keresik a boldogulást, talán cél­hoz jutnak. De nemcsak az anyagi érvényesü-, lés szempontjából mondom ezt, hanem lelki ér­telemben is, a sakk nem töltheti ki egy kulturember éle­tének tartalmát. — Az én esetemben a sakk talán azt az er­kölcsi előnyt jelentette, hogy eltérített a kár­tyától. Veszedelmes kártyás lettem volna, aki mindenkit kifosztok, mert már a harmadik hí­vásnál minden lappal tisztában voltam. A kártya azonban izgatott, míg a sakk nem za­varta fel az idegeimet, tehát ennél maradtam. Talán nagy vagyont szereztem volna kártyán, de az idegeim s az erkölcsi önbecsülésem árán. A BRIDZS NEM VALÓ A MAGYARNAK. — Lasker hátat fordított a sakknak s a bridzsről irt tankönyvet, ön szereti a bridzset? — Igen. Angliában úri partnerrel szívesen játszom. De itthon nem. Mert a bridzs mai módszere nem felel meg a magyar tempera­mentumnak. És ennek oka az Írásmódban van. ■■iini—iui—ajiüijuiii mjiimmanmvamBemrmrxwMFm ^raamflU-Ma — A bridzs akkor lesz igazán népszerű, ha bevezetik az uj írásmódot, amit én propagálok. Ennek elvei: 1. A színek egyenlő joguak, mint Amerikában. 2. Minél több az ütés, annál több minden ütés értéke. Az első 10, a második 20, a harmadik 30, a ne­gyedik 40. Ez pontosan 100. Négy ütéssel nye­rem a partit. Az ötödik 60, a hatodik 100, a he­tedik 200. 3. Vonal felé nem írok semmit. 4. A tulütést nem jutalmazom, mert az vagy rossz játékból, vagy gyáva licitből ered. 5. A kon­trát a vonal alá írom. — A jelenlegi írásmód mellett egy akarnok játékos tönkreteheti az embert s az ilyen partnertől nem tudok szaba­dulni. Az én rendszeremmel menekülhetek ettől a partnertől, hadd élvezze más is. — A magyar temperamentumnak különben nem a mai csöndes bridzs, hanem a hangos bridzs való. Mondjuk be a figurákat, a trullt, a négy ki­rályt, a pagát ultimót, az ismert játékfigurá­kat. Ezek felül Írnak. Igen ez a magyar tempe­ramentumnak való játék, itt lehet az asztalt ütni, kiabálni. A csöndes bridzset játsszák az anno! ok! A TANÍTVÁNYOK. Negyven év alatt generációkat nevelt. Saj­nos, az élet körülményei miatt nem hazájában, hanem külföldön. Főleg Angliában, Ameriká­ban. Euwe, H. Tylor, Kashdan, Miss Mensik a legkiválóbbak köztük. — Miss Mensik! A nő a sakkban! Hogy Ítéli meg az erejét? — Egy bástyával jobb, mint a többi hölgy­játékos. És feléri a férfi-mesterek átlagszinvo- nalát. — Miért nem tudnak a nők érvényesülni a sakkban? — Mert sokat beszélnek a játék közben. Toalettről, pletykáról, de a táblára nem figyel­nek. Miss Mensiken kívül ezt valamennyi h ölgyv ers e n y z ő n é 1 tapasztaltam. A MAGYAR SAKKOZÁS HELYZETE. — Sajnos, itt 1918 óta nincs haladás. Breyer tragikus halála után nem találtuk meg azt, aki egyenlő értékű lenne a külföld legjobbjaival. Steiner Lajos örök ígéret. Egyszer fönt végez, másszor lent. A magyar sakkozás dekadenciá­ját mutatja, hogy a sakkolimpiászon a hege­móniát elvesztettük. Az csak akkor szerezhető vissza, ha a csapat egyöntetűen s összetartás­sal játszik együtt. — Én a magyar mesterek hibáját főleg ab­ban látom, hogy lusták, nem dolgoznak. Mi he­tekig ültünk Oharousekkel a tábla mellett, amig kidolgoztunk egy-egy varit, de az kris­tálytiszta volt. A sakkban csak az viheti vala­mire, akinek saját elmélete van. ÉRDEMES VOLT? — És most negyven év összefogása után fel­vetem a kérdést: érdemes volt-e a sakkra annyi ideire!, energiát., időt áldozni? Lehet-e életcél a sakk-kultusz? Nekem érdemes volt. mert rögtön siker­rel .tartottam s azóta is sikereim voltak. De másnak azt mondanám: nem érdemes. Mert ezren és ezren hiszik, hogy tarsolyukban a mar-V!1’•Időt, e;;?rgiót :*: :*■. a vé­gén bekövetkezik a tragikus összeomlás, mert Senki sem vonhatta kétségbe, hogy Ö a vá­ros legszebb asszonya. Akkor még nem köte­lezte a divat az asszonyokat szerfelett való so­ványságra- Magas hölgy volt, délceg és telt, dereka diadalmasan karcsú és a feje szép. Nagy, fekete szeme mohó és meleg kíváncsi­sággal nézett a világba, haja selymesen ra­gyogott. Nagyon szép asszony, ezt irigyei is megmondhatták, akárkinek, mert tagadni nem lehetett. Mikor megismertem, már asszony volt, há­rom éves házas, két szép, egészséges gyerek anyja. Férje jóállása hivatalnokember, csen­des, derék, otthonülő férfi, amilyenre azt szokták mondani, hogy nem sok vizet zavar. A maga csendes, szemérmes módján rajongott az asszonyért. Dédelgette, kívánságait leste, szépségét állandóan bámulta és nagyon büsz­ke volt, ha magasztalták az asszony megjele­nését. Társaságba csak úgy módjával jártak, a férfi naphosszat igen sokat dolgozott és reg­gelenként korán kelt. Ebben a vidéki kis vá­rosban különben is alig vol társasélet. Szín­ház mindössze két hétig volt egy esztendő­ben, kávéházba itt az asszonyok nem jártak, vendéglőbe menni nem volt divat, hangver­seny évente egyszer-kétszer akadt. Egy napon a szép Sári felfedezte, hova le­het mégis járni. A cukrászdába. Piciny cuk­rászda volt ez, alig félt el benne négy asztal- Nem járt oda soha egy lélek sem, nem is tu­dom, hogyan volt képes fenntartani üzletét a cukrász. De egy délelőtt fél tizenkét órakor Sári asszony, aki férje születésnapi ebédjé­hez még valami kivételes édességet vásárolt, leült az egyik kis asztalhoz és megevett egy almás bélest. Akik a nagy üvegablakon át benéztek, meglátták. Ez is benyitott, az is- Volt, aki minden ok nélkül vett valamit, volt, aki le­ült és rendelt valami likőrt. Éhesen bámulták a város legszebb asszonyát, az elérhetetlen álmot, a bevetődött férfiak. Akik személyesen ismerték, szélesen és fontosán köszöntötték. Ő szépségének magaslatáról büszke uralko­dással bólintott vissza. Mosolygott. Mosolyá­ban volt valami vakmerő tudata annak, hogy ő most rendkívüli dolgot csinál Kiséret nél­kül, egyedül, leült egy nyilvános helyen. Neki szabad. S mikor hazament, önmaga szépségé­től boldogan lejtve végig a kiváncsi utcán, meglátszott rajta, hogy nagyon szépnek tart­ja máma a világot. Pár nap múlva megint benézett a cukrász­dába, megint leült. Most már nem maradt egyedül: az utcáról benézett, azonnal bejött és azonnal hozzáült a főispán fia, Benczédy Gyurka. Sári most beszélt házassága óta elő­ször négyszemközt egy gavallérral többet, mint öt percet. Jóval többet: már rég elha­rangozták a delet s ők még mindig ott ültek élénk társalgásba merülve. Sári egyszer csak ijedten eszmélt fel- Sietnie kellett, hogy ha­marabb otthon legyen mint az ura­Másnap megint ott volt a cukrászdában, harmadnap megint s attól fogva mindennap. Ugyancsak ott volt Benczédy Gyurka is- A sok dolga felől ráért: ő vezette apja gazdaságát, nem járt hivatalba. De most már, nem ma­radt egyedül a szép asszonnyal. Gyorsan híre ment a kis városban, hogy, Sári minden dél­előtt elnéz a cukrászdába. Aki fegyverfog­ba tó gavallér volt a porondon, az mind el­ment a cukrászdába maga is. A kis üzlet hir­telen fellendült. Tele volt minden délelőtt. S mikor Sári hazafelé indult, hárman-négyen is kísérték az utcán vidáman trécselve. Sári udvartartással ment hazáig, A kapuban a ga­vallérok sorra kezet csókoltak neki, hódolaíos rajongással, e ő ringó léptekkel libbent be­felé- De nem jó kedvvel. Sajnálta, hogy abba­maradt az a félóra, amely kizárólag szépsé­gének dicsőítésével telt el- Másnap délelőttig annak élt, hogy várta a cukrászdába menést­Eddig nyugodt vélt és kissé félénk. Most bi­zonyos nyugtalanság kezdett elhatalmasodni rajta. A frizuráját háromszor egymásután megváltoztatta. Az urát addig nyaggatta, mig az külföldi divatlapot rendelt neki. Egy kandi fiatalember felfedezett egyik hetilapban egy szerkesztői üzenetet „Meg nem értett asszony, Szegvár11 jeligével, amelynek minden sora pontosan fedte a Sári helyzetét. Valaki disz­nótorról hazajövet a Sáriék kapuja körül lát­ta ólálkodni Benczédy Gyurkát éjszaka fél egykor. Sári elkezdett cigarettázni, pedig azr előtt esze ágában sem volt dohányozni. Na­gyon szeretett újabban a bires pesti színész­nőkről beszélni, pedig ez régebben alig érde­kelte. Nem telt bele egy esztendő, Sári-ék elváltak. A férj nagyon kínlódott, de mikor azt a kö­vetelését, hogy legyen vége cukrászdának, ci­garettának, divatlapnak, — az asszony mere­ven visszautasította, nem alkudozott tovább- Aznap, mikor Sári elutazott falun lakó szü­leihez, még hosszasan tárgyaltak. — Mit akarsz kezdeni az életeddel? — kér­dezte az ura­Sári csodálkozva felvetette a fejét. Hogy le­het ilyet kérdezni? — Természetesen felni egyek Pestre. Nekem ott a helyem. Neked ez az élet való itt Szeg­váron. Nekem nem. A válást kimondták. Benczédy Gyurka meg­kérte a Sári kezét, de kosarat kapott. — Itt éljem le az életemet, Szegváron? Az én szépségemmel? Hiszen maga mondta elég­szer, hogy nekem csak Pest vagy Párizs volna igazán méltó keret. Most szabad vagyok, me­hetek. Sári feljött Pestre. Először szállóban vett lakást. Ujjongó örömmel ébredt reggelenként és boldogon futott a tükörhöz- Szép volt és fiatal, mindössze huszonnégy éves. De az örömhöz üröm került. Ha végigment a Váci-utcán vagy elnézett a Zserbóha, lépten- nyomon nagyon szép nőket látott. Olyat is, akiről fogcsikorgatva kellett elismernie, hogy még nála is szebb. És volt valami ezekben a pesti asszonyokban, amit irigy haraggal pró­bált ellesni tőlük: viselkedésük, mozdulataik városiassá'gát. Már az első hetekben le kellett számolnia azzal, hogy az egész nem úgy kez­dődik, ahogy ő elképzelte . Ö úgy képzelte, hogy már harmadnap nagy udvarral fog vé- gigílejten i a Váciul teán: grófok, híres írók, államtitkárok fogják folytatni azokat a rajon­gó bókokat, amelyek a szegvári cukrászdában abbamaradtak. Ez nem történi meg. Még csak utána sem fordultak az emberek az utcán, csak uagynéha pillantotta végig egy-egy Leb­„Koniferum" valódi borókabogyó párlat élvezése gátolja az erek elmeszesedését s las» sitja az öregedés folyamatát. „Slovlik“ Trencin. zselő utcai gavallér. Minden sikere az volt, -hogy kétszer megszólították, de mind a két­szer olyan gyenge külsejű volt a férfi, hogy Sári a szépségének hozott hódolatot sértőnek tekintette- Most már sírt is olykor, mikor löi feküdt és sorsa felől gondolkozott. Bundákat, ékszereket látott szép asszonyokon, pompás autókat látott elegáns hölgyekkel. Az ő ha­zulról kapott tartásdija éppen csak hogy fu­totta az életre. Már három hónapig volt Pesten, mikor egy -rokona toppant be hozzá. Össze akarta béki- teni az urával, de igen ügyetlenül fogott hozzá. — Most már láthatod, hogy Pest nem borul a lábad elé. Ha szépen megkérnéd az uradat, visszavenne. Sári szikrázó haraggal utasította vissza a kísérletet. És más-nap elment a Nemzeti Szia* ház igazgatójához. Hogy ő nem bánja, hajlat nó fellépni. De az igazgató csodálatosképpen nem kapott az alkalmon. Elmagyarázta neki, miután megszavaltatta, hogy ezt is iskolában kell tanulni, mint más mesterséget. Sári már az utcán elsírta magát, mikor hazament. Meg­próbálkozott aztán két másik színháznál. Az­zal az elszánt tudattal ment fel a igazgatóhoz mindkét helyen, hogy a férfiak gazemberek és a karriernek ára van. De meglepetésére egyik igazgató sem kezdett udvarolni neki. Hűvösen, unottan vették szemü-gyre. Közölték vele, hogy alakja jó színpadi alak de iratkoz­zék be valamelyik iskolába. Egy félévig küzdött a gondolat ellen, hogy szinésznövendék legyen. De végül megadta magát. Ekkor már panzióban lakott, mert a szállót nem győzte, különben is tele volt adós­sággal- A Rákóczi-uton találkoztam vele, mer-t már -én is felköltöztem Pestre- Megálló-ttunk. Kérdeztem, mi van vele. Feltűnő buzgalom­mal dicsérte helyzetét és hangoztatta óriási -reményeit. Nemsokára kimaradt az iskolából. Elunta, hogy ilyen lassan megy a dolog és hogy az iskolában két lány is van, akik határozottan szebbek nála. Elhatározta, hogy iparmüvésznő lesz. Azért határozta el, mert megismerkedett egy iparművésszel. Lámpaernyőket csinált. Nekem is hozott egyet. Megvettem. Jelent-ék­telen holmi volt, minden eredetiség nélkül való. Ekkor már kicsit kopott volt a szép Sári. Bundáján meglátszott, hogy nagyon -régen hordja. Szeme, szája erősen ki volt festve. Ez­zel ő maga is jelentéktelenné lett, mer-t ami kedvessé és frissé tette: a vidéki kisváros egészséges zamata, eltűnt róla. Olyan szép­asszony lett, amilyen ötszáz szaladgál Pesten. Sokáig nem láttam, csak olykor hallottam ■róla. Olyasmit, amit jobb lett volna nem hal­lani. A férje odalent Szegváron megházaso- do-t-t, boldogan és nyugodtan él, már ebből a házasságból is van két gyereke. Nemrégen felkeresett Sári- Most negyven­négy éves, de ötvennek látszik. Elhízott, szétment. Rikítóan öltözködik, olcsó holmija, amely izlé-se-s is lehetne, főként az-ért Ízléste­len, mert viselőjét harminc évesnek akarja mutatni- Elpanaszolja nyomorát és arra kért, hogy valahogy segítsek rajta. — Szívesen, de hol és hogyan? — Talán adhatna egy ajánlólevelet a film­gyárba. Akármilyen kis szere-pre. M-ég statisz­tának is elmennék. Mással úgysem igen bol­dogulhatok, mint a szépségemmel, Kaoéran mosolygott hozzá Megrendülve néztem vastagon festéke? arcába, amelyet két szeme sarkában eltitkolhatatlan ráncok tettek öreggé és riasztóvá. Eszembe jutott, hogy valaha Szegváron titokban álmodoztam róla. És mélyen elszomorodtam. LEVÉL ..Miután a múltkoriban kitiltottam önt a há­zamból, közlöm önnel, hogy elhurcolkodtmi a Iíordó-ucca 36. szám alá és ezennel ebből a la­kásomból is kitiltom önt.” * AKI NEM SZÁMIT — Hányán vagytok otthon? — Heten. — Nem lehet, hiszen úgy tudom, hatan vagytok testvérek és így a papával és a ma­mával együtt nyolcán vagytok. — A papa nem számit. á Á város legszebb asszonya Irta: H a rsá ny i Zso If

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom