Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-22 / 216. (3326.) szám
'PRÁGAI -/VVAGYAR- HI RliAK 1933 december 22, péntek. V ílioSác szakminisztereket és ,gazdasági* vezérkart követel 1 szenátus is végzett a költségvetéssel Prága, december 21. A költségvetés szenátusi vitájában ma délelőtt elsőnek Klói ács Vencel szenátor, a nemzeti szocialista párt elnöke s a szenátus alelnölce szólalt föl, s az egész délelőttöt felölelő beszédében a következő kérdésekkel foglalkozott. A szónok utalt arra, hogy már egy évvel ezelőtt is erős demokráciát követelt, és hogy azt is hangsúlyozta, hogy rendkívül!} viszonyok rendkívüli intézkedéseket követelnek, hogy a nemzetgyűlés kénytelen lesz jogainak égy részét a kormányra ruházni, hogy a gyors egymásutánban felmerülő problémák lehetőleg gyorsan megoldassanak. Ez a probléma a méghatalmazási törvény kérdésével függ ösz- sze, amelynek egyetlen célja az, hogy a kormány gyorsabban arasson győzelmet az éhség hadjáratával szemben. A nemzetgyűlési jogoknak a kormányra való ruhazása a fölfoatal ma zári törvénnyel mindezek ellenére rendkívüli intézkedés marad s emellett be kell tartani a szük- rőgézerüeég által parancsolt határokat. A mi meghatalmazás! törvényünk azonban túlmegy a feltétlenül szükséges határokon, mert a kelleténél nagyobb jogokkal ruházza föl a kormányt, azonban uj kötelességeket nem ró rá. A szónok helytelennek tartja, ha a kormány széles alapon nyugvó meghatalmazást kapna annak meghatározása nélkül, milyen célból adatott a meghatalmazás. Nézete szerint a következő sorrendet helléné betartani: A széles alapon nyugvó meg- törvény helyett egy csomó részletté.'rvényt kellene alkotni, amelyek mindegyikében a nemzetgyűlés a kormánynak nemcsak az uj jogait, hanem a kötelességeit is pontosan megszabná. A mai meghatalmazás a valóságban a hatalomnak a bürokráciára való átruházását jelenti, ég nagyon kérdéses, 'hogy a bürokráciánk oly magas szinvonalu-e, hogy a kormánynak feltétlenül megbízható tanácsadója lehessen. Klofác a továbbiakban azzal a kérdéssel foglalkozott, miként lehetne és kellene szakszerűbbé tenni a kormány munkáját. Azt ajánlja, hogy a szak- ég a politikai elemeket olyképpen kell egyesíteni, hogy egy-egy tárca élére szakminiszter volna állítandó, mig a politikus miniszter a kormányban tárca nélküli miniszterként működnék. Klofác a továbbiakban egy közgazda- sági vezérkar megszervezését sürgeti, amely a | legjobb szakemberekből tevődnék össze azok politikai pártállására való tekintet nélkül. Ez a gazdasági vezérkar a kormány állandó tanácsadójaként működnék s az volna a kötelessége, hogy a kormánynak szakvéleményt adni minden fontos kérdés intézésénél, különösen pedig közgazdasági jelentőségű rendelet kiadása előtt. „Mussolini, Roosevelt, Szovjetoroszország és Németország — mondotta Klofác szó szerint, —- a gazdasági problémáik megoldásánál sajátszerü eszközökhöz nyúlnak. Nekünk is keresnünk kell a viszonyainknak megfelelő utakat/4 Klofác nézete szerint a földművelésügyi és az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumokat ösz- sze kell olvasztani egy minisztériummá, hogy ilyenképpen az egyik ne sértse a másik jogkörét. Nagyon fontos volna az egész hivatalnoki apparátusnak, az egész bürokráciának mentesítése a politikától. Emellett félintézkedések nem segítenek. A mai történeti kor munkaképes parlamentet tételez föl, de megköveteli, hogy a hivatalnoki apparátus ne legyen megfertőzve pártpolitikával, mert a bürokrácia az államot és nem a politikai pártokat szolgálja. Ugyanez vonatkozik a bírákra is. A kormánynak különösen kötelessége oda törekedni, hogy a birákról a páríoskodásnak vagy a függőségnek még csak az árnyékát is elhárítsa. A továbbiakban Klofác azt hangsúlyozta, Ihosry a közalkalmazottakat újabb financiális .áldozatokkal"-nem szabad megterhelni, vagyis a fizetések többé már nem csökkenthetők és hogy a pénzügyi politikának egyébként sem szabad oly iránj^ban követelnie áldozatokat, amely irányban az ellenállás a legkisebb. Klofác szenátor ellenzi a szindikátusokat és a monopóliumokat. Nézete szerint a csehszlovák korona túl van értékelve, ezért az importőrök a külföldön olcsón tudnak vásárolni s ezért nem tudnak exportálni a belföldi gyárak. Azt állítja, hogy a deviizabizotteág bürokratikus berendezkedése miatt sokszor a csehszlovák valuta érdekei ellen dolgozik. Helytelennek tartja, hogy egyes ipari termelési ágak kettős védelemben részesüljek, vámvédelemben s ezenkívül a behozatali engedélyezések eljárásában. A szónok sürgeti Szovjetoroszország de jure elismerését s azzal rendes kereskedelmi szerződés megkötését. Klofác szerint hiba volt, hogy az ismert nyit- rai események miatt azokat a csendőröket büntették, akik kellő időben tettek jelentést, hogy mi készüli, ellenben az incidens okozói büntetlenül maradtaik. Úgy véli, hogy Ruszinszkón van irredentizmus, amit maga az iskolaügyi minisztérium favorizál, tellát törődni kell Ruszinszkó- val. Minden szeparatizmus atyja a prágai centralizmus, ezért volna fontos a decentralizáció. E téren azonban nem történik semmi. SZLOVENSZKÓ SÜRGŐS PROBLÉMÁI.. Jancsek szlovák néppárti! szenátor nézete szerint a szlovák probléma már égetően sürgős és annak megoldását a kormánypártok is sürgetik. A miniszterelnökkel 'polemizálva megálla- pitja, hogy Szlovenszkó csak a magasabb kamatokra évenként 1.5, a magasabb vasúti tarifákra 0.5 milliárd koronát fizet rá. Az ilyen eljárás Szlovenszkó gyáriparát tönkreteszi. Az adórendszert tulkomplikáltnak tartja. A politikai hullám Európában emelkedő irányzatot mutat. Sajnálja, hogy az államvédelmi tanácsnak egyetlen szlovák tagja sincs. — Szlovenszkó autonómiáját úgy határozza meg, hogy az auto- nomista törekvések célja a fiatal Szlovenszkó- nak az állam keretein belül való érvényesítése. Beszéde befejezésében azt hangsúlyozza, hogy a szlovák néppárt egy talpalatnyi földet sem ad Szlovenszkóból. A plénum délben másfél órás szünetet tartott, mialatt az alkotmányjogi bizottság a képviselői fizetések leszállítását tárgyalta meg. Ennek kapcsán a bizottság oly értelmű határozati javaslatot fogadott el, hogy a szenátus elnöksége a képviselőház elnökségével és a kormány tagjaival állapodjék meg úgy, hogy a törvényhozói munka a két ház között arányosabban oszoljék meg. A bizottság elfogadta a gazdamoratórium javaslatát is. Ez utóbbit a közgazdasági bizottság is megszavazta. — A kereskedelmi bizottság az egységáru üzletekről szóló javaslatot szavazta meg. Javaslat a „oazdasAni vezérkar" létesítésére A szenátus délutáni ülésén a cseh ezociál- demokTatapárti szenátorok egy kezdeményező javaslatát osztották ki. A .javaslat a gazdasáA KEK GYÉMÁNT REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS-..-A 1 — És mégis hogyan lehetséges, hogy a gazember szemed láttára kicserélje az ékszert? — Már mondtam neked, — felelte Andor — hogy az uccáról felhangzó dörrenés egy pillanatra. elvonta figyelmemet. Csak ezalatt történhetett. Amikor György egy félórával később belépett Sárossy dolgozószobájába, nagy meglepetésére a bárón kivül Edithet is ott találta. Edith észrevette meglepetését, mert rögtön igy szólt; — Csodálkozik, főfelügyelő ur, hogy itt talál? Lássa, ma önként jelentkeztem vallomásra. De előbb csak beszéljék ki magukat apámmal, az én dolgom nem sürgős és nem is tartozik szorosan a tárgyhoz. György némán meghajolt és hozzá akart fogni a báró részletes tájékoztatásához. Kényelmetlenül érezte magát; félt a báró haragjától. Valami mentegetődzésen gondolkozott. — Kötelességemnek tartom, méltóságos uram, — kezdte zavartan —- hogy beismerjem kudarcomat és arra kérjem... — Hagyjuk ezt — mondta a báró nyugodtan. — Inkább arra volnék kiváncsi, hogy juthatott be házamba a betörő, mikor ön valamennyi vendégemet egyenként szemügyre vette? — A fekete magas fiatalember rögtön felkeltette gyanúmat — felelte György. — Csakhogy a gyanúm természetesen tüstént megint eloszlott, araikor láttam, hogy ez a vilá.gfias külsejű ember Sebestyén ügyvéd ur társaságában érkezik és az ügyvéd ur lányával meghitt társalgást folytat. — Ne mondja! Uus ismeri a betörőt? — kiáltott fel Edith meglepetten. , Ezt ma délelőtt okvetlenül meg fogom ál* lapítani — felelte György, majd megint a báróhoz fordult: — De ez még nem minden. Átkutattam kabátját s egy vászondarabkát találtam belevarrva Urbán Miklós nevével és lakáscímével. S az egyik kabátzsebben ugyanilyen címzésű levélre akadtam. Most aztán elmondta György, amit Andortól tudott: a vendégeknek a büffébe való özönlé- sét, az uccáról felhangzó váratlan dörrenést, ami egy pillanatra elterelte az ékszerről barátja figyelmét. — A többiről a kisasszony tudna felvilágosítást adni — fejezte be elbeszélését György. — Mikor én a szobába léptem, — mondta Edith — az ékszercsere valószínűleg már megtörtént. A betörő az előszoba féle igyekezett, én felismertem és ... — Hogyan ismerhette fel, amikor saját állítása szerint sohasem látta? Edith nem jött zavarba. Egyenesen György szeme közé nézett és igy szólt: — Ezt a kérdést vártam. S azért jöttem ide, hogy nyíltan megfeleljek rá. Ugyanis nem akarom, hogy továbbra is azt higyje rólam, hogy titkolódzóm ön előtt. Igenis láttam a betörőt., akkor éjjel is láttam, amikor megleptem. Sárossy báró csodálkozva nézett lányára és György kíváncsisága egyre nőtt. — De hát akkor?... — Hogy miért ném mondtam el ezt mindjárt? Nem szívesen ugyan, de ha okvetlenül kivánja, ezt is elárulhatom. György érezte, hogy a férfiúi lovagiasság úgy kívánná, hogy legyőzze kíváncsiságát, de nem volt rá képes. Elvégre is detektív vagyok, gondolta magában, s igy felelt— Végtelenül lekötelezne vele. I — Nob hát, — mondta Edith és elpirult — Jnem voltam teljesen felöltözve, már neglizsében voltam és igy kerültem szembe a. betörővel. ] Meg tudja ugy-e érteni, hogy vőlegényem előtt ezt nem szívesen vallottam volua be s ezért mondtam hirtelen, hogy nem láttáim a betörőt. Másnap aztán már nem akartam megváltoztatni első vallomásomat. Remélem, most. már teljesen megér ti visel kedésemet ? — Teljesen — felelte György. Tehát igazam volt, gondolta magában büszkén; de valahogy az a benyomásom, hogy a lány még most is kevesebbet mond el, mint amennyi történt. — Amikor aztán tegnap megpillantottam a betörőt — folytatta Edith — úgy megijedtem, hogy néhány pillanatra elvesztettem eszméletemet s csak miután valahogy összeszedtem magamat, futottam ki a szobából és figyelmeztettem önt. Most megszólalt a telefon; a báró mindkét kagylót füléhez emelte s egészen elmerült egy fontos pénzügyi megbeszélésben. György felhasználta az alkalmat s gyorsan Edithez hajolt. — Miért nem teljesen őszinte hozzám? — suttogta halkan. — Hogyan érti ezt? — kérdezte Edith láng- baborult arccal. — Legyen segítségemre és fogadja el a segítségemet. Mondja el őszintén, mi történt akkor éjjel a dolgozószobában és mi késztette hallgatásra. De mindent mondjon el. S honnan tudta ön biztosan, hogy a betörő eljön az eljegyzési ünnepélyre? De a báró letette a hallgatót ég visszaült közéjük. A válasz elmaradt. A báró kérésére György elmesélte szerencsétlen kalandját. — Lássa, fiatal barátom, — mondta Sárossy — mint igazságos ember kénytelen vagyok elismerni, hogy ön mindent megtett, hogy megvédje az ékszert és elfogja a. betörőt. Hogy ez minden ügyessége ellenére nem sikerült, ez azon múlt, hogy a betörő még önnél is ügyesebb volt s amellett a szerencse is melléje szegődött. Teljesen megbízom önben. Folytassa a nyomozást, hiszen néhány igen értékes uj adat áll rendelkezésére. Például az autószám.., gi tanács megszervezése tárgy álban azt mondja, hogy a kormány szakértői körökből nevezzen ki egy olyan tanácsot, amely a kormánnyal együttesen működve tervet készítsen a gazdasági élet főlélénkitésére és oly közmunkákra, amelyek a munkanélküliséget jelentősen enyhítenék. Pámitkérok és újságírók ne legyenek képvisel&k? A vitában S t ö h r német gazdapárti szenátor a mezőgazdasággal foglalkozók súlyos helyzetét ismerteti. A rövidlejáratu kölcsönöknek hosszulejáratuakra való konvertálását sürgeti. Szerinte a szindikátusok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A gazdasági kisántánt kapcsán az agrárok nem ellenzik a termények 'behozatalát, de sohasem engedik meg oly cikkek behozatalát, amikből a köztársaságban is bőven van. Stöhr szerint a nemzetgyűlés tevékenységéből, vagyis a törvényhozók soraiból ki kellene zárni a volt párttitkárokat, az újságírókat és az iparszerben hivatásos politikusokat. Krno megerősíti SzenMvány tételét Krno cseh agrárpárti hasonló problémákkal foglalkozik. Szent-Ivány tegnapi tételével egybehangzóan megeállapátja, hogy a szlovenszkói gazda veszteségáron ad túl terményén, ellenben a közvetítő kereskedelem tovább hízik. Nézete szerint & pénzügyi politika helytelen, a Nemzeti Banknak olcsó gazdaköicsönd kről is gondoskodnia kellene. A szlovenszkói népszámlálás ellen intézett magyar támadásokat elutasítja s kijelenti, hogy & népszámlálás abszolút helyes és igazságos volt. A pozsonyi magyar lakosság csökkenésének oka az, hogy sokan kivándoroltak, sokan megtagadták a fogadalmat és sok polgár visszatért eredeti nemzetiségéhez, a szlovákhoz, vagy némethez, Krno dr. a komáromi járás- bíróságnak Érsekújvárra helyezését sürgeti. Majd Jehücska tevékenysége kapcsán kijelenti, hogy a szlovák répet csakis az általánoa és titkos választójog szerint megválasztott képviselők és szenátorok képviselhetik, Jeh- lácska tehát nem. K i n d 1 kommunista a szocialista pártokat támadja. * Mikuli esek kommunista megkövette No- vák szenátort azért, hogy tegnap denunciánsnak nevezte. Kost ka (német munkaközösség) szenátor a munkanélküliség kérdéséről beszél. Megállapítja, hogy az állami bevételek egy heted részét a munkanélküli segélyek emésztik föl. Nézete szerint a. csehszlovák valutát egyáltalán nem r — őszintén szólva, éppen ettől reméltem legkevesebbet, jóllehet ma már csaknem az egész rendőrség a Bp. 28—833 rendszámú gépkocsi ég annak gazdája után kutat. Ugyanis tartok tőle, hogy a betörő a törött villanykörtéről okvetlenül észrevette, hogy valaki felkapaszkodott kocsijára s mint ahogy azt egyszer már megtette, újra átfesteti az autót és megváltoztatja a számot. Végeredményben György sokkal derültebb hangulatban távozott a Sárossy-villából, mint ahogyan gondolta. Rosszabbra volt elkészülve- És Edith... tehát mégis jól sejtette! Vájjon fog-e beszélni? De ez a derült, bizakodó hangulat nem tartott sokáig. Már a legközelebbi állomáson csalódás érte. A Szentkirályi-uccába ment, Urbán Miklós lakására. Talán kap valami felvilágosítást a bundáról? Az inas azzal fogadta, hogy gazdája két hétre Lillafüredre utazott. Ez magában véve nőm szegte volna kedvét. Hiszen a legértékesebb adatokat és útbaigazítást SebestyénéktŐl remélte. Tehát taxiba. ült és azonnal odahajtatott. Az ügyvédet és lányát is otthon találta-. Csodálkozva fogadták. György röviden elmagyarázta az előzményeket, majd megkérdezte a megdöbbent leánytól: — Honnan ismeri ön a fiatalembert-? — Voltaképpen nem tudom. Úgy rémlik, mintha egyszer-kétszer társaságban már találkoztam volna vele. — A nevét nem tudja? —. Nem. — De hiszen önök úgy beszéltek egymással, mint régi Ismerősök? — Istenem — mondta a fiatal lány —, ezt nem kell olyan komolyan venni. Nekünk lár nyoknak mindenkivel szemben egyformán kedveseknek kell lennünk. És zsurokon, bálokon annyi emberrel jövünk össze, hogy igazán nem tudhatjuk, kit honnan ismerünk. — Ha jól emlékszem, Kálmánékat említette a fiatalember. Tényleg találkoztak ott? IIus elgondolkozott.
