Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-19 / 213. (3323.) szám
4 <PR»aiMAfitAR-HniL® MjjMinM M «J 1933 december 19, kedg. A negyedik generáció tragédiája Egy nemzedék hatasztrólájánah lázáíma elevenedik meg a Zemplén-per aktáiban lelte már nem volt egészen tiszta, amikor 6 hozzá jutott. Keményen akar elbánni vele, de Dénest a keménység legfeljebb meghunyászkodó vá teszi, mellékutakra kényszeríti s most már eszköznek fogja felhasználni azt, amit eddig narkotikumnak használt, a játékot és a képzelődést. Alakoskodó lesz és hazudni fog. De titokban csodálja az apját, ő is kemény, határozott férfi akar lenni, tudós és gazdag ut. Prága, december 18. E beteg század rém- drámái eszébe juttatják az embernek a spéng- ieri teória egyik sokat vitatott s egyre félelmesebben előrenyomuló tételét, amely a nyugati civilizáció bomlásának okát az elöregedett polgári nemzedékek lelki fáradtságában, cinizmusában és főleg erkölcsi bénultságában látja. Persze, azon sokat lehetne vitatkozni, hogy mennyire van válságban a nyugati civilizáció, azt azonban nehezen lehetne elvitatni, hogy egy bizonyots fajta, s magát a XVIII. század nagy szellemi forrongásainak forrásából származtató kultúra krízisbe jutott. Bizonyos bomlási tünetek élesen mutatkoznak s ezek sorában valószínűleg nem utolsó helyen áll a tömegek féktelen vakbuzgósága, amivel alig- kipróbált jelszavakban maradék nélkül, boldogan elmerülnek. A századot a halál nyirkos lehelete járja át 8 jaj annak, aki nem tud igy vagy amúgy hinni, s megkapaszkodni valamiben — ami már kézzel nem is fogható. Nem lehet véletlen, hogy a negyedik generáció rémdrámáitól hangos Európa. Minden polgári nemzet érzi ennek az úgynevezett negyedik nemzedéknek öngyilkos lázadását A francia irodalomra nagy árnyékot vet Proust, aki a tett és a harcias gondolat nagy enciklopédistái után a csöndes s mélán halálba hajló meditáció enciklopédistája volt, aki hosszú betegségében lassan felbontott minden formát és abba a káoszba állította korába emberét, amelybe ennek a beteg, a negyedik generáció minden fáradtságát magában hordozó léleknek az emberi arc reve- Jálódott A legújabb francia irodalom nagy élmény-regénye, a híres Céline-regény is ebből az anarchiából nő ki és ivei merészen a hit felé. Valami van tehát korunkban, amire nehéz rátapintani a valóság ujjaival, aminek rostjaiból szövődik össze azonban ennek a kornak minden úgynevezett rejtélyes drámája. Tele vagyunk megint titkokkal, amik előtt a tudomány vagy szemérmesen meghátrál, vagy nagyképűen szónokol, de amelyeknek nyitját megfejteni nem tudja. Nincs miértjük, vagy ha tetszik, ezer miértjük van. Talán arról van szó, hogy hiányzik e nemzedék lábai alól az erős erkölcsi fundamentum, talán a történelem nagy eseményeinek transzában ismeretlen végletek felé lendül ki a lélek? — minderre nehéz választ adni. Bizonyos törvényszerűségek azonban erre a generációs elméletre utalnak, a negyedik nemzedék végzetére, amely, ha lezárult, talán a megújhodás napfényes korába lép az emberiség... ifjú házaspár a kilencszázas években két felesége egy óvatlan pillanatban a boltból elcsent. A fiatal asszony tehát lop. könnyű meg- áüapitmi, hogy betegség. De miért, hogyan, ml történt vele? Hol rejtőznek ennek a titkozatos betegségnek a gyökerei, micsoda kétségbeejtő tünete ez valami lappangó ragálynak, amelyet nemcsak gúnyosan neveznek úri betegségnek, valóban a módos osztályok kiváltsága14? Valami titkozatos lázadás-féle. Igen, Zemplénné egészen váratlanul és minden átmenet nélkül lázadó lett, meghasonlott saját rendjével, saját rangjával. S ettől a perctől kezdve életét vadul vitte veszélyes örvények felé ez a szenvedély. A lázadás A fiatal asszonyt nem lehetett meggyógyítani, Zemplénéit kénytelenek voltak elhurcol- kodni az idegen városból. Remélték, hogy Budapesten, családja körében, meggyógyul a fiatal asszony, de, sajnos, ekkor már nem tudott úrrá lenni izzó szenvedélye fölött Hein- rich Johanna. Egyre jobban rabja lesz a lázadás szenvedélyének, dilettáns festő és szobrász volt, mint úgyszólván minden tagja ennek a negyedik generációnak, s a művészeten keresztül akart kimenekülni saját világából. Már csak másodrangu, lecsúszott, megvetett, kiközösített emberek társaságában érezte jól magát, lassan lehetetlenné vált férje és közte a. viszony, elszakadtak egymástól éppen akkor, amikor a harmadik gyermek a világra jött. Zemplénné ettől kezdve élet-halál- harcot kezdett az ura ellen, akiben mindannak a megtestülését látta, amit lelke mélyén megmagyarázhatatlan okokból gyűlölt. Zemplénné élete egyetlen nagy zendülés volt az ura ellen. A harcnak gyilkos állomásai voltak, csak Dosztojevszki tolla lenne méltó ahhoz, hogy leírja ennek a züllésnek egyes állomásait, kezdve a tartásdíjpertől egészen odáig, ómig kis Dénes fiával az uccdra megy lakni, s odáig, amikor végre számyaszegetten, felborzolton és kivetetten kiköt a kültelki villának csúfolt házban. Tovább harcod, legfensőbb barátja, egy fédmüvelt villanyszerelő, tipikusan az az ember, aki a lázadók extázisát kihasználja, legyen ez egy egész néposztály, vagy csak egy-egy meghasonlott lélek lázadása. Zemplénné körül lassan erjedni kezdenek az élet utolsó formái, szétbomlik körülötte minden határ és korlát, lakásában szinte napokon át nem takarítanak, összedobáit könyvállványon ételma,radékokkal telt edények állanak, a vetetten ágy szellőzetlenül áll naphosszat a rendetlen szobában, s az asszony, aki francia regényekben vagy a barbizoniak könnyed és levegős modorában megkomponált csendéletekbe temetkezik, lassan teljesen kiesik a világból. .Magányos vadja lesz a szenvedélyek és rögeszmék őserdejének. S ennek az őserdőnek minden szakadékán, vízmosásain, bozótjain át cipeli, vonszolja magával gyermekét, a kis Dénest, akinek telke összevérződik ebben a rohanásban, tépett, kócos kis vadóc tesz belőle, aki egyszercsak megdöbbenve ismeri fel magát egy mocsár felszínének tükrében. Riadtan áll meg önmaga előtt s ettől a perctől kezdve 6 is lázadó tesz. Ő ur szeretne lenni el szeretné foglaLni azokat az életformákat, amelyek után lelke természetes vágyódással vonzza, elmerül a játékban és játszani kezdi azt, amit élni szeretne. Jellemét elhomályosítja a vad, képzelődésszülte hazugság, korán italhoz nyúl, már térdig gázol abban a mocsárban, amelybe szerencsétlen anyja már nyakig elmerült. A kis Dénest megpróbálja az apa talpraállítani Az apa azonban nem elég hajlékony, merev és meg nem alkuvó, nem tud felülemelkedni azon a keserű felismerésen, hogy a gyermek Két lélek viaskodik benne, az apjáé és az anyjáé. Érzi, hogy az utat nem tudja megtenni a két lélek szakadékai fölött. őbenne is megérik a zendülés. Az ő zendülése azonban már tetté sűrűsödik, egyetlen, sikoltó, borzalmas tetté. A tett árnyékában azonban nem rosfcad ösz- sze, tovább akar menni az utón, mint aki csak egy akadályt hárított el. S itt kezdődik az igazi tragédia, amely már nem Zemplén Dénes tragédiája, hanem egy nemzedéké. Hit vagy végítélet Zemplén Dénes nem tört meg, nem szállt magába, nem roppant össze, ő uj életet akar kezdeni, s talán fog is. Ki tudja? — ez a probléma. A legnagyobb bűn, amit ember elkövethet, örök életén át a lelkére fog nehezedni, s ha most nem is érzi még egész súlyát ennek a tettnek, később érezni fogja. A bűn akkor is bűn marad, ha meg lehet magyarázni, ha okai kimagyarázhatók, sőt ha majdnem törvényszerűen következett is be. A bűn megítélésében nem lehet más, csak dogmatikus az ember, ha nem akarja elveszíteni erkölcsi biztonság-érzetét Akárhogyan is dönt ilyen esetekben a földi igazságszolgáltatás, az igazság mindig egy és mindig ugyanaz marad: az ember akármilyen mélyen van, fel tud emelkedni, de csak a létek szárnyain, ba a tulkulturált s tnlkulturáltságában kimerült nemzedékek nem tudnak lélekben erős utódokra támaszkodni, az emberiség, — legalább is az európai emberiség — útja a semmiségbe vezet, ahogy odavezetett Róma. útja is a császárok tündöklő kora és vak őrjöngése közben. A lázadók nemzedékét az alkotók nemzedékének kell felváltani, feloldani tudni a hitben és nem vágyódni vakon hatalom, rang és dicsőség után. Ki tudja, talán Speuglernek lesz igaza sötét jóslataival, talán azoknak a francia Íróknak, akik minden posványon keresztül elvezették, emberüket a hithez. Az európai emberiség sorsproblémája egyre jobban felveszi ezt a merev. alternatív formát: hit vagy összeomlás. A szavazók fele nem vett riszt a pozsonyi katolikus hitközségi választáson Különböző szabálytalanságok miatt a választás mesemmfcitését követelik A magyar-német lista a leadott szavazatok 48 százalékát nyerte el Ezek a gondolatok érlelődtek meg bennünk a Zemplén-eset elolvasása közben már első alkalommal, amikor a napilapok hevenyészett riportjaiból kibontakoztak e rém- dráma motívumai, s most a tárgyalás, csak megerősítette bennünk ezeknek a feltevéseknek hitelét. Ami azt bizonyítja, hogy ebben a társadalombna ez a megrázó eset nem áll elszigetelten, sok hasonló lappangó tragédia izzik a közöny hamuja alatt, sok ilyen tragédia van, ha nem is robban ki mind, s ezért kell egy percre figyelmesen megállnunk az eset előtt. Hol kezdődik a regény? A század elején vagyunk, a wilhelminus Németországban, minden a fejlődés, a produkció lázában izzik, mindenki, aki érték, levegőhöz jut, Berlin akkor lendül az európai világvárosok sorába, a századeleji Berlin tele van fiatal magyar Írókkal, tudósokkal. Ezek közé tartozik az alig huszonhárom éves Zemplén Géza is, aki Oharlottenburgban lakik fiatal feleségével, a tizenhétéves Heinrich Johannával. Fiatalok, egészségesek, szépek, s valószínűleg boldogok is az első szeretem mámorában. Mind a ketten a magyar polgári osztály legfelső rétegéből származnak, ott nőttek fel a tudomány szomszédságában. A dolog tehát szabályosan indul, — s ekkor egész váratlan nul történik valami, amire aligha lehet, magyarázatot találni. Kiderül, hogy a fiatal asz- azony lop, egymásután jelentkeznek a város boltosai a, fiatal asszisztens lakásán s tapintatos és kevésbé tapintatos formában prezen- í tátják neki a számlát azokért az árukért, ami-1 Pozsony, december 18. (Pozsonyi szerkeszt tőségünk telefononjelentóse.) Tegnap zajlottak le Pozsonyban a katolikus egyházközségi választások. Általánosan uralkodó nézet szerint a választások eredménye nem tekinthető reálisnak. A választások a legnagyobb zűrzavarban, a kapkodás jegyében zajlottak le és azok ellen számos, nagyon súlyos panasz és kifogás merült föl. Az első panasz az, hogy a választókerületek összeállítása teljesen rossz volt. így a kilencedik kerületben mindössze háromszáz választó, a II., III. és IV. kerületben 2400 —2500 szavazó jutott egy urnára. Ez utóbbi választókerületekben óriási tömegek várakoztak s egyesek csak két-három órai várakozás után jutottak az urnáihoz. Nem csodálható, hogy ilyen körülmények között sokan, különösen az öregek és a gyengélkedő* szavazatuk leadása nélkül hazaimentek. Sokszáz őslakos ezavaró azért nem szavazhatott, mert egyházközségi adójának befizetését nem tudta hamarjában igazolni, bár az adója tényleg be volt fizetve. Viszont igen sok olyan csehszlovák nemzetiségű választót engedtek szavazni, aki egyházközségi adóját közvetlenül a választás előtt, már a reklamációs időszakban fizette be. A választási igazolványok helytelen kiállítása miatt igen sok választót az egyik urnától a másikhoz küldözgettek, nem csodálható, ha sok választónak elfogyott a türelmet e hazaiment. Általános az a felfogás, hogy a választást minden lehető jogorvoslati eszközzel meg kell támadni, annál is inkább, mert a szabálytalanságok könnyen bizonyíthatók. Esetleg szó lehetne arról, hogy az egyházközség utólag módot adna a szavazatok beadására azoknak, akik tegnap önhibájukon kívül maradtak távol. A 12.000-el meghaladó választóból mindössze ma Ő460 egyházközségi tag adta le a szavazatát. Vagyis a választók ötven százaléka nem szavazott. Az egyesült magyar-német lista előreláthatólag 8120 szavazatot s 88 mandátumot kapott. A szlovák néppártnak 26 mandátum s a Miosura-pártnak 16 mandátum jut. Ezek azonban csak magánszámitásokon alapuló eredmények, a végleges skrutimiuimot ma este ejt^ meg, nagyobb eltolódások azonban nem várhatók. A HIVATALOS EREDMÉNY A pontos eredmények a következők: a® egyesült magyar-német lista 3137 szavazatot, illetve 38 mandátumot kapott. A csehszlovák néppártra (a Miceura-csoportra) 1251 szavazat, illetve 16 mandátum s a Hlinfca-pártra 2069 szavazat, ileltve 26 mandátum jutott. Beavatottak szerint egyházközségi elnökül esetleg Micsura Mártont választják meg. Mások szerint nincs kizárva, hogy a magyar-német csoport kapcsol a Hlinka-párti csoporttal ée ebben az esetben Hlinka-párti elnököt választanának.
