Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-17 / 212. (3322.) Második kiadás

1933 december 17, vasárnap. T>I«GAlA\\(AAR-H!RIiAI> 9 Ezer és ezer szerető szívtől sugalmazott levél búcsúztatja az Amerikába indult Fedák Sárit Egy órás látogatás utazó bőröndök között a tengeren túlra készülő nagy művésznőtől — Fedák Sári a Prágai Magyar Hirlap utján mond búcsút szlovenszkói ismerőseinek Budapest, december 16. (A P. M. H. mun­katársától.) Egy héttel ezelőtt kósza hírek terjengtek róla a sajtóban és a társaságban, hogy filmvállaikozása anyagi katasztrófába dönlőtte, 300.000 pengőt költött az Iza szá­mára s bár a filmnek átütő sikere volt, csak 18 000 pengőt szerzett vele vissza. Hogy a végletekig elkeseredett s öngyilkosságra gon­dol. Akik ismerik a Zsázsát, mosolyogtak a kósza hírekén, nem olyan fából faragták s ha egyoldalún vereséget is szenved az élet­től, nyomban talpraáll. Volt ő már elkesere­dett, megcsömöriött máskor is, de hallatlan • vitalitása mindig segített. 1927-ben sajtóper­gő tűznek kellős közepében állott, bántották, üldözték s ő már lehajtott fővel, összeszorult szivvel barangolt az emberek között. Arra gondolt, hogy eladja lakását, becsomagolja holmiját s világgá bujdokol. Aztán kiment Dériné sírjához ott a miskolci temetőben és — maradt. És 1927 Szilveszter éjszakáján a Nemzeti Színházban a János vitéz előadá­sán magafelé fordított minden szivet. Kuko­rica Jancsi kisbojtár, Szibill. Bob urfi, Pom- padour, Sans-Géne, Seybold Vilma, Mágnás Harcsa, Hacacáré Sári, Tóni néni, Iza néni — mind-mind felejthetetlen élményként él a magyar szinházjáró közönség lelkében. Egy örökké fiatal nő, aki a század elejéinek, har­minchárom esztendőinek színpadán diadal­masan uralkodik. Elmegy a Sári Amerikába *. • Most azonban újból utrakészen- Nagy útra .vállalkozik, át akar hajók ázni az óceánon, hogy végigjárja az amerikai magyarságot a filmjével. December 12-én déli egy óra harminc perckor szándékozott útnak indulni s a lapokban már meg is jelent az indulásáról szóló hír. Nosza az utolsó pillanatban indultam interjú- ostromra, hogy tolmácsoljam a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság jókívánságait és megkérdezzem tőle, mit üzen nekünk? A Carlton-szálló harmadik emeletén, a 301. számú szobában ütötte fel hadiszállását. Még nincs tíz óra, amikor ott állok az ajta­ja előtt és átadom a komáménak névjegye­met. Kis válhatva visszajön: — A művésznő elhalasztotta utazását hol­napra, mert még nem végzett a csomagolás­sal. Most kissé fáradt, törődött, de szívesen látja este hét órára a szerkesztő urat. Levéltenger közepén. Pontosan hét órakor jelentkezem s nyom­ban be is bocsátanak. A keskeny előszoba zsúfolva van bőröndökkel, alig lehet mozdul­ni benne, egy nagy nyitott utazóládára ra­kom a kabátomat. Belépek a nyitott ajtón, ott ül a szoba közepén egy kis kézitáska előtt, a menyezetről aláhulló fényár tengelyében, a kezében óriási levélcsomag, körülötte a föl­dön ezer és ezer levél. Valósággal l&véltengerben ül, a levélgarmada a karcsú, bokájáig ér s -ő foly­ton njabb és újabb leveleket bontogat. De ugyanezt teszik a titkárnői, a barátnői is, ■négy nő üli körül a szalonasztalt, mind levelet olvas és szortíroz. Az asztalon kis virágváza, három szál rózsa benne, piros, halványsárga és fehér. Nagy tálcán apró konyakos poharak literes, félig telt palack körül, kitűnő cseresz­nyepálinka van benne, amely a kicsi pohárral ugyancsak reszeli a torkomat A tágas szobá­ban az utrakészülő rendetlensége. A szom­szédszobába nyíló ajtóra rövid tigrisbunda ki- íeszitve, a ruhaállványok ragyogó toalettek garmadájával tele, az ágy még vetetten —, az egyik sarokban két uagy csomagban köny­vek, Fedák Sári önéletrajzának, az „Útköz­ben" cimü két kötetes műnek példányai; vi­szi magával a könyveket odaátra. Körbe az amerikai magyarok közt. Szemben kínál meg üléssel s amíg a leve­leket bontogatja, átfutja, egyikét-másikát fél- hang o olvassa, közben az én kérdéseimre is felei. E é-át ülünk így egymással szemben, busz-harminc másodperc alatt végez egy le­véllel, de csak alig akar fogyni az ölében fel­halmozott levéltenger. Amikor már apadna, újból jön a dagály, újabb és újabb nyalábo­kat raknak az ölébe. Nagyot sóhajt: —A levelek miatt kellett egy nappal elha- lasztanom az indulásomat. Rosszul számi tót­tá m. Azt hittem, hamarább végzek velük. Talán éjszakára készen leszek. — Mi a célja amerikai utjának? — Az Iza nénit fogom körben meghor- dani az amerikai magyarság között. Elmegyek mindenüvé, ahol nagyobb számban élnek magyarok. Szeretettel hívnak és .sze­retettel várnak. — Csak a magyarok közé? — Oh, sajnos, csak közéjük. A magyar filmnek nincs egyebütt piaca- Pedig mennyit fejlődött, milyen kitűnő filmtechnikusaink 9 műrészeink vannak. Most elviszem a magyar filmé1' az amerikai magyaroknak. Megváltoztak az idők. Ahe­lyett, hogy társulattal mennék, mint régeb­ben, most a filmtekercsben viszem át ma­gammal a társulatomat. Kedves szilovenszkói és ruszinszkói isme­rőseimet, mert ezek az én filmtánsulatom tagjai. Mind élő alak, iskolatárs, barátnő és barát, aki eb­iben a filmben szerepel. Sokan élnek közü­lük, rájuk lehet ismerni, s ők magukra is is­mernek Itt a levelek ■.. Megnézték a filmet s feléledt bennük a múlt. Ezt köszönik meg nekem.. * Fedák Zsazsa levelesládái. Töprengve néz az óriási levélhalmazra, ami olt tomyosodik körülötte. — Mind, mind csupa kedves írás- Válaszol­ni kellene valamennyinek,. De ki győzné ezt? . — Talán a titkárnők... — Két titkárnő csak tudna végezni ezzel- S én ezt nem is akarnám. Mert ezekre a le­velekre magamnak kellene a választ meg­adnom. Ha ezer kezem volna, nem győzném. De sokra mégis csak félenem kell­Minden tizedik, huszadik levél a kis kézi­táskába kerül, a többi ott halmozódik a puha szőnyegen. — De ezekre mégis csak válaszolnom kell: Viszem magammal őket Amerikába s ha majd szabad óráim lesznek, sorban felelgetek . ■. — Mennyi levél! És mennyi levelem vau otthon. Ládák vaunak tele velük. Milyen érdekes olvasmány lesz az, majd ha meghalok s valaki végiglapozza a leveleket- Kiválogatja az érdekeseket t- izgalmasan ér­dekesek vannak köztük — és kiadja egy könyvben- „Fedák Zsázsa levelei." Kortörté­net van bennük. Antal Szolga az Ádám professzortól. És hullanak a levelek, kevés a kofferbe, a legtöbb a szőnyegre, a levéltenger tarajára. „A jó Isten áldja meg, tartson meg, hozza vissza közénk drága jó Iza nénit." „Köszönjük a jó Istennek, hogy megérhet­tük ezt az élményt. Hogy Fedák Zsazsa van, hogy nekünk van." Most egy levél, amely a kofferbe kerül:-Nem találok szavakat, amelyekkel meg­köszönjem azt a jóságát, amellyel lehetővé tette, hogy az Iza néni sagtóbemutatóján meg­jelenhessek. Életem legszebb pillanata volt ez, mindig vissza fogok emlékezni rá. Isten óvja, Iza nénit s vezérelje közénk vissza sze­gény magyaroknak a javára. Antal szolga az Adám professzortól." — Oh, az Auláink, a Nagy Antalnak vála­szolnom kell. Az Ádám professzor, szolgája, az Ádánié. akit földönjáró Krisztusnak tartok- Körül megy az emberek között, s csak jót cse­lekszik. Találkozunk Ady élő emlékében ... Most a Csinszka levele akad a kezébe. Könnyekig meghatva, felhangon olvassa- Csak monda (foszlány okát tudok elkapni, le­jegyezni. Milyen kár. Milyen gyönyörű ez a levél- Költő ir ilyen levelet költőnek, művész­nek: „Rengeteg dolgom közepette csak tegnap nézhettem meg az Iza nénit. Csak tegnap ismertem meg öt, akit áldjon meg az Isten, megifogózni benned ebben a rohanó élet­iben ... ... a magyar lélek üdvözletét küldöm s azt a hitet, hogy szivünk mindig találko­zik- És — Bizony, drága kis Toto, még nem me­gyünk aludni. Még sok dolgunk van.’ Ez a sok levél. Istenem, még a ruháimhoz hozzá sem kezdtem! Tiz koffer. Nem is tudom, elkészü­lök-e holnap délig. ■— Nem nagy baj, még egy napot a körünk­ben marad. — De nem lehet ám. 19-én indul a Man­hattan Le Havreből. S én egy-két napot még Parisban akarok tölteni. — És Totoka úti társ lesz? — Totoka, szegény, marad s visszavárja az úrnőjét. Talán félév, talán hosszabb idő. — Bucsuzásul mit üzen a szlovénézkóiak nak? Kikeres egy fényképet az Iza néni felvétő­Karácsonyi ajándékul a Standard csodasorozat eey készülékét Standard R&dio» Ottó Neurad, Prag II., Zlatnická 6, Pontos cim ............................... Kü ldjön árlapokat és részletfizetési feltételeket hogy van-.. Milyen jő volt-egy pillanatra találkozunk Ady élő emlékében is. Élő sziveik élő szeretető köt össze őbenne. Az ő akarata diktálta neked ezt a filmet... — Igen, ezt a filmet meg kellett csinálnom, a film esedékes volt művészi pályafutá­somban g anyagi szempontok nem tarthatnak vissza. Ég az amerikai magyarok is zaklattak, hogy menjek újból közéjük. Most megyek s viszem magammal a társulatomat is Ebben a kis skatulyában. Három angora-macska s az uj Mindszenthy Tibor. Mi mindem van ezekben a levelekben! Egy titkos drámairó filmszüzsét küld, amely egy csapásra meghódítja Hollywoodot. ,^Magának való hősies munka len,ne ezt a filmet lehe­lyezni. Cim© a „Magyar Sas ". „Ne félj Zsazsa, olyan hősies ez a film, mint Maga s olyan izgalmas, mint egy detektivregény- Virág­erdőt kellett volna küldenem. de virágerdő helyett küldöm ezt a filmet. Kacséit csókol­gató igaz szeretettel, tisztelettel hűséges ap- ródja. Igazi nevem a borítékon és ha a film nem felel meg, a válaszborítékban kérem vissza." — Gyorsan be a borítékba. Nem hiszem, hogy Hollywoodot izgatná a magyar sas. „Kedves Zsazsa. Urinő, perfekt angolban, franciában, németben. Kiváló társalkodőnő lenne. Hadd itthon a komormádat Zsazsa s vi­gyél engem magaddal " A következő levélből kép kerül elő, három ódespofáiju angora-macska néz le róla. „Drága művésznő! Hallottuk, mennyire sze­reti az angora-m ács kákát. Nekünk három van, itt a fényképük- A jobboldali fehér, kék- szemü, selymes szőre van. A középső felemás szemű, az egyik topáz, a másik sárga. Heréit. Selymes szőre s lompos farka van- A harma­dik három hónapos nőstény cica. Szobatisz­ták. A férjem beregszászi s mindketten lel­kes rajongói vagyunk a művésznőnek s na­gyon boldogok volnánk, ha választana a há­rom cica közül-" A hollywoodi ut előtt jelentkezik az uj Mindszenthy Tibor is- Háromnyelvű levélben- Magyarul, németül, franciául ugyanazt írja: „Három nyelven beszélek 28 éves vagyok. 170 cm- magas, proporcionált termetű, szép izomzatú, csinos arcai. Kitünően zongorázom, szépem énekelek, jártas vagyok a sport min­den ágában. Kitünően táncolok. Intelligens és gazdag vagyok, jólmenő patika tulajdonosa. Filmszínész akarok lenni." A levél elmerül a tengerben Isten legyen mindnyájatokkal!... Totoka, a kis szelyemszőrű mopszli, nyug­talankodik, belekap úrnője slafrokjába s az ágy felé szeretné rámtóigálmi. lei közül a Képes Hét számára s karakterisz­tikus betűivel a hátlapra írja: „Amerikai utam előtt szívből, meghatot­tam búcsúzom. Isten legyen mindnyájatok­kal! Fedák Sári- 1933 XII. 12.“ — Száz és száz levelet kaptam Szlovenszkó- ról. Jó, hogy szerkesztő ur felkeresett s így a Prágai Magyar Hirlap hasábjain köszönöm meg mindnyájuk jóságát, szüneteiét. Bucsu- csókot küld nekik Iza néni.! Amikor a walesi herceg rendőr akart lenni Londonból jelentik: Edgár Middleíon a walesi hercegről szóló munkájában („H. R. H." — Ö Királyi Fensége) elragadó képet fest a trónörökös közvetlenségéről. A herceg nagy hálával szokott megem'ékezni nagy­atyjáról, VII. Edvárd királyról, ki gyakran védte szüleivel szemben, ha valami csínyt követett el. Kisfiú korában legszívesebben arról vitatkozott nagy atyjával, hogy moz­donyvezető, kocsis vagy rendőr legyen-e. Nagyatyjának köszönhette első zsebpénzét is, mely heti egy shil inggel kezdődött és a trón­örökös szavai szerint „fokozatosan, de irtóza­tos lassúsággal emelkedett". Tengerész-hadapród korában a trónörö­kös félóra hosszat tartó elkeseredett boxpár- bajt vívott egy hadapród-társával, ki azzal vá­dolta, hogy „henceg". Egy más alkalommal azzal magyarázta az ifjú herceg az arcán lát­ható kék foltokat, hogy „becsijeire kellett ta­nítania egy fickót, ki erőnek erejével fenség­nek szólította". Egy tengerész hadapród bajtársa azt kér­dezte tőle, hogy milyen érzés lehet trónörö­kösnek lenni. A herceg hosszas töprengés után azt felelte: „Mégis jó lehet, ha az ember legidősebb fiú, mert legalább nem kell báty­ja régi ruháit hordania". — Kinevezték az uj győri püspököt. Vati- kánvárosból jelentik: Az Oá ser va toré Románc csütörtök délutáni száma jelenti, hogy a pápa ■győri megyéspüspökké dr. Breyer István tri- si.pai címzetes püspököt és esztergomfőegyház- megyei segédpüspököt kinevezte. — Adakozzunk a pozsonyi keresztényszocia- listák karácsonyi gyűjtésére. Az országos ke­resztény-szocialista párt központja közli: Mint minden évben, idén is gyűjtenek a pozsonyi k eresztem yszocialisták az éhező sze.gény csalá­dok javára. A nyomor és Ínség segélykérése ott. kopogtat az ajtón, ne utasítsuk vissza, ha­nem segítsünk a szegényeken, hogy legalább a szeretet ünnepén, karácsonykor legyen rémi örömük és vigaszuk. Pénz- és egyéb adományo­kat kérik december 22-ig dr. Aixinger László országos pártigazgató vagy Uhor Géza köz­ponti titkár címére küldeni (Ventur-utca 9, I. cm.). Az adományokat kívánatra nyilváno­san nyugtázzák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom