Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-19 / 63. szám
4 1933 december 19, kedd. Felfedezték Lemuriát, az elsüllyedt világrészt £ John Murray-íéle ócemsrMial expanzió JelenlSsa - A tudomány uj akciót indít a legendás hírű Atlantisz felkutatására •<»TEL IN ERI A L Mar. psirnvn Modern kényelem — Garázs — Étterem Telefon: 40-76, 40-77 ANNA VV OLF tulajdonosnő London, december 18. A Sir John Mumy-féle oceanográfiai expedíció az Arab és Vörös tengerekben és az Indiai óceánban folytatott három havi munka után Bombayba érkezett. Az expedíció azt jelenti, hogy felfedezték a tenger lenekén Lemuriát, az elsüllyedt világrészt, amely egykor Indiát összekötötte Afrikával. Az expedicó az Adeni örül fenekén 10 északkelet— délnyugati irányban vonuló hegyláncot, továbbá India és Arábia között két tengeralatti hegyláncot, egy íensikot és egy hossza és mély völgyet talált. Atlantisz, a tudomány örök problémája Berlin, december hó. Dr. Berbert Ulbricht a napokban szakemberek előtt rendkívül érdekes előadást tartott az Atlantis-problémáról. A kitűnő német tudós megállapitotta, hogy Atlantiéról, a tengerbe süllyedt világrészről, csaknem minden európai és előázsiai nép száján élnek mondák és legendák. Ezek állandóan foglalkoztatták az emberek fantáziáját és a kutatókat is rávették arra, hogy utánajárjanak a dolognak, hiszen minden mitho-snak van valami reális alapja, ha az idők folyamán a legendaképzés ereje folytán el is tért ,-i valóságtól. Az emberek magukban hordják At- lantiist, mint valami vágyat, a nagy, a távoli és a tökéletes iránt. Az Atlantis elnevezést elsőnek Plátó használta Kritias cimü könyvében. Plató pontosan leírja a szigetet, megemlékezik nagyságáról, politikai és gazdasági viszonyiaról. Plátó szerint e szigeten és annak városában Po- sejdon gyermekei uralkodtak és bűnbeesés révén az istenek elnyelették a tengerrel a szigetet és annak fővárosát. Humboldt Sándor és Susemihl, az ismert Plató-fordító ebben a könyvben csupán egy államregényt láttak, amelyben Plátó azokat az eszméket fektette papárra, amelyeket aem tudott megvalósítani. A fölfedezések kora, Kolumbus. Vasco do Ga- ma és Magelhaes utazásai újból életrekeltették az Atlantis mondát cs az akkoriban feltalált könyvnyomtatás elterjesztette azt. A mai napig, körülbelül kétezer könyvet írtak erről a kérdésről, alig van a föld kerekségein boly, ahol a legutolsó bárom évtized alatt ne gyanították volna a legendás Atlantis helyét. Még mindeddig azonban nem jutottak a tudósok egységes felfogásra és ma is a legkülönbözőbb teóriák vannak forgalomba az Atlantis rejtélyről. 1882-beu Donelli kijelentette, hogy az Azori szigetek utolsó maradványai annak a kontinensnek, amely valamikor Afrika és Amerika között feküdt és összekötötte e két világrészt. Kultúra összehasonlítható tanulmányok alapján jutott arra a meggyőződésre Douelli, hogy szárazföldnek kellett valaha összekötni Afrikát és Dól- amerikát, mert Dólamerikábau olyan kultúra maradványaira bukkant, amely véleményo szerint idősebb, mint az inka-kultúra és kétségtelenül atlantiéi eredetű, mert roppant hasonlít az óegyiptomi kulturmaradványokhoz. Donelli megállapításai rendkívül nagy feltűnést keltettek, mivel az olasz tudós állításai később mégjobban alátámasztódtak. Egy francia kábel-lefektető hajó ugyanis 1898- toan hegységet fedezett fel a tenger mélyén az Aaotri-iszigetek közelében és a tengerfenékről különböző anyagokat hoztak a felszinre, amelyekről megállapították, hogy olyan vulkánkitörésből származnak, amelynek .a vi-z felszíne felett kellett végbemennie. A német Wilkens azután megállapította, hogy az Atlas hegység, amelynek nyúlványai belefutnak az Atlanti-Óceánba az ősidőkben nagy természeti katasztrófán esett át és akkor történhetett meg az, hogy az Atlanti-Óceán feneke lesülyeüt. Ma már tudjuk, hogy a tengerfenéken ép- ugy vannak hegységek, mint a Ibidnek vízzel nem borított részein. A beható kutatások, amelyeket a Meteor nevű német mérőhajó végzett, amely 33 ezer pontot mért rneg, megállapították, hogy az Északi maroktól egész a Déli sarokig egy úgynevezett középatlanti küszöb húzódik el, amely nem más, mint a két sarkot összekötő óriási hegylánc és ebbe a láncolatba tant óznak az Azori szigetek is. Bilan őrnagy a másik német kutató, aki tengeralatti folyómedreket fedezett fe' és megállapitotta, hogy azok folytatása: a spanyol és északafrikai nyugati partokon léve folyómedreknek, azt vitatja, hogy a tengei szintjének kétezer méterrel való csökkentési megjelentetné Atla.ntist, az egyken' elsülyed világrészt E kutatások mellett, amelyek min den tekintetben egyeznek a Plátó könyv éhei leírtakkal, az újabb időkben több uj, ezektől eltérő elmélet került előtérbe. így Hermán ezerint Atlantis nem a Gibraltár mögött, bánéin Sebőit el Dzeridnél kezdődött. Plátó könyvében található legnagyobb tévedésnek egy fordítási hiba az oka, amely az egyiptomi nyelvből a görögbe való fordítás alkalmával csúszott a miunkába. A Plátó könyvében előforduló méreteket 1:30 arányban meg kell kisebbíteni és akkor megegyeznek az adatok az eddigi kutatások eredményeivel. Leó Fnobeniius, a híres Afrika kutató Nigériában fedezte fel egy a görögöket megelőző kultúra nyomait, amely azonos lehet a Plátó által megemlített kultúrával. Ismét más eredményre jut Kermam Wirtíhe, aki ősrégi naptár-jegyekről megállapitotta, hogy azok csupán a Sark-vidéken találhatók fel és ez az általa elnevezett Thule kultúra később vándorolt az Óceán két partjára dél felé. Wirthe szerint minden kultúra bölcsője a sarkvidéki zóna. Wirthe kutatásai különben túlhaladnak az Atlantis próblémán. Nagy érdeklődést keltő az a megállapítása, hogy Kr. e. a 15. ezredtől a 9. ezredig egyeztek egymással az északamerikai és európai kalendáriumjelek. Ez az egyezés körülbelül nyolcezer évvel Kr. e. megszűnt, ami azt mutatja, hogy valami közvetítő eszköz, vagy földrész eltűnt a két kontinens között. Ez a földrész lehetett a soká keresett Középatlanti-kontinens, az Atlantis. A kutatások eredménye és a legendaezerüség még ma is annyira összebonyolodott, hogy az Atlantis rejtélyét még sokáig nem lehet teljesen megfejteni. Kós Károly ötvenedik születésnapjára Miért kellett gyermek a szép Lydia hercegnőnek? magukért élnének csupán, elérhetnék a földi élet kényelmes csúcsait, de mivel szivüket, tehetségüket, egész életüket odaajándékozták a mi népünknek s a vele való sorsközösséget önként vállalták. Az önkéntes áldozatban önmaguk életét elégetik, hogy mindaz a belső gazdagság, ami bennük felhalmozódott, felszabadulva rászállhasson azokra, akikért lemondtak arról az emberi jogról, hogy önmagukért éljenek.11 (Kemény János). „A kulturális vezetés öntudatos ormain végzi pótolhatatlan, örökértelmü feladatát." (Kádár Imre). „Könyvei egy megszállott művész lázában mutatnak az örökkévaló magyar tennivalókra. Sztánai varjuvárából Széchényi eskedni indult, de alighanem szépiróvá lesz, hogy Eötvöse legyen Erdélynek. (Moher Károly) — És a többiek, Szemlék Ferenc, Dsida Jenő, Szolnay Sándor, Kovács László, Tasi Demian, Szántó György, Spectator, mind áldozatos lélekkel fonják az elismerés babérlevelét Kós Károly örökzöld koszorújába. Az építész, az író, a grafikus, a szerkesztő, a könyvkiadó és elsősorban az Ember márványba vésett profilja bontakozik ki a meleghangú írásokból. És hogy teljes legyen a kép, melyet rajzolni akartunk Kós Károlyról, hadd idézzük egy közel 2 évtizedes munkájából a következő szinte látnoki erővel megirt sorokat: Lesznek majd akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor már elpihentem, erős, ifjú lábakkal nyomomba lépnek ök. És nem szállnak le a hegyekről, hogy láncos rabjai legyenek idegen kultúrának, hírnek, dicsőségnek. Mert erősek lesznek. Hatalmasok és magyarok. És szerezni fognak, építeni fognak és lesznek gyermekeik és unokáik. Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. Mert éu itthon maradtam"! * $ £. Igaz embert ünnepel Erdély. — E néma betűkön keresztül, át hegyeken folyókon és határokon. Hadd jusson el a mi üdvözletünk is a sztánai remetéhez. Hadd tudja meg Kós Károly, hogy a szlovenszkói magyarság, mely akárcsak az erdélyi, szintén a Kárpátok ölén nőtt fel, nemcsak tud róla, de a közös sors által melegebbé, szorosabbá kovácsolt szeretettel gondol rá félszázados jubileuma alkalmából. Léva, december hA P á p a s z e m. Linc, december 18. Hetek óta titokzatos ügy foglalkoztatja az osztrák hatóságokat. Kapcsolatban van Bogdán Lydia román hercegnővel, akinek tragikus végű repülőbal esete még élénken emlékezetes. A hercegnő, akinek apja Ba- zilesen híres román egyetemi tanár, néhány hónappal ezelőtt megjelent egy ismert bécsi szanatóriumban egy kis gyermekkel. Előadta, hogy oz az ö fiacskája, akivel néhány hónapig a szanatóriumban akar maradni. A hercegnő mái’ néhány hét maivá azzal jelentkezett a szanatórium igazgatóságánál, hogy fontos ügyben Bukarestbe kell utaznia, gyermekét azonban a fárasztó útra nem akarja magávl vinni, a szanatóriumban hagyja. A hercegnő elutazott, életjelt adott még magáról, de Béosbo többé nem tért vissza. Amikor egyizben Bukarestbe repült, Orsóvá közelében lezuhant a repülőgép és a katasztrófa halálos áldozatai között volt a ííatal hercegnő is. A gyermekről ezután a bécsi román követség gondoskodott, amely ogy idő után jobbnak látta, hogy a gyermeket nagyapjánál, Bazilesen tanárnál helyezzék el. A követség közvetítésével a gyermek v isszák örült Bukarestibe, ott azonban Bazileecu tanár kijelentette, hogy tudomása szerint a fiúcska nem az ő elhunyt leányának gyermeke, éppen ezért nem hajlandó elismerni. Ennek annál inkább volt jelentősége, mert a hercegnő után jelentékeny vagyon maradt és így a nagyapa tiltakozása kizárta az állítólagos unokát az örökségre jogosultak sorából. A nagyapa nyomozásit indított a gyermek kilétének meg állapit ás a iránt. Csakhamar kiderült, hogy a gyermek nem Bogdán Lydia hercegnőnek, hanem egy Sohönberger Matild nevű nőnek a gyermeke, aki a felsőausztriai Steycr városában él. Sohönberger MatildhaJk a fiúcska harmadik törvénytelen gyermeke volt. Matild asszony mindössze 25 éves es három gyermeke ultán támogatást kap Steyer községtől. A további nyomozás a következő adatokat állapította meg: Néhány hónappal ezelőtt a steyeri gyermek- gondozó hivatal levelet kapóitt Bogdán Lydia hercegnőtől azzal a kérdéssel, hogy vájjon a gyermekgondozó hivatal ápoltjai között nem akad-o egészséges intelligens gyermek, aki alkalmas arra, hogy a hercegnő magához vegye, sőt esetleg örökbe is fogadja. A gyermekgondozó hivatal 1600 gyermekre ügyel, ezeket jóformán egyenkint végigvizsgálták, mig végül abban állapodtak meg, hogy Sohönberger Matild György nevű 3 éves fiacskája volna a legalka’masahb arra, hogy föuri környezetbe kerüljön Erről értesítették a hercegnőt, aki autóján megjelent Steyerben, megismerkedett a gyerekkel és csakhamar magával is vitte. Először arról volt szó, hogy örökbe fogadja a kis Schönberger fiút, de ennek törvényes akadálya volt. Az osztrák törvények szerint ugyanis az örökbefogadó szülőknek legalább negyven eszteindőseknek kell lenniük, a hercegnő azonban ennél jóval fiatalabb volt. így beérték azzal, hogy szerződést kötöttek a kis gyermekről, amelynek értelmében Sohönberger Matild asz- szony minden ellenszolgáltatás nélkül átengedi gyermekét a hercegnőnek. Noha ellenszolgáltatás nem volt kikötve, bizonyos idő múlva váratlanul 5GC0 silling érkezett a steyeri gyermekgondozó hivatalba, azzal a rendeltetéssel, hogy egyrészt az ott ápolt szegény gyermekek támogatására fordítsák, másrészt juttassanak belőle a gyemnek édesanyjának is, aki baraklakásban él és házalással keresi kenyerét. Hogy mi volt a célja Bogdán Lydia hercegnőnek a kis Schönberger-fi'uval, azt. eddig nem sikerült megállapitani. % Utóbbi valószínűleg a nagy Indobralnna folyó folytatása volt, amely a geológusok megállapítása szerint valaha Észak-Indián át folyt keletnyugati irányban. A tengerfenék geológiai alakulata az Adeni- öböltöl az indiai partvidékig minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy ez a terület valaha óriási szárazföld volt. Az elsüly- lyedt világrész közepén két nagyobb területet találtak, ahol sem állati, sem növényi életnek semmi nyoma nincs; ezek nyilván sivatagok voltak. Hogy Lemnria volt, azt először Haeckel, a híres német biológus sejtette. Ma azt hiszik, hogy ez a világrész volt az emberi faj bölcsője. Vilmos) „Épít, mindég cpit, s köböl, színből, vonalból, betűből szóból, lélekből." (Nyirö József). „Néznek a szent hegyek, (sírva nézek vissza) fejükön glória. Ott állsz te közöttük, egyetlen Kós Károly! mint élő, nagy csoda, (Bartalits János Bp.). Azok köze tartozik, akik, ha önLéva, december 16. Tül a Királyhágón bérces Erdélyországban, annak is a szivében, a Kalotaszegi magyar szigeten, a sztánai Varjuvárban él egy remete. Különös ember ez a remete. Gyönyörűen Indult pesti karrierje arra predestinálta, hogy biztos léptekkel jusson el művészi pályáján a legelsők közé. Kós Károlynak azonban az Isten felsöbbrendü hivatást szánt, mint az egyéni érvényesülés és célkitűzés subjektiv izü dicsőségét. Kós Károlyt odaparancsolta végzete a kisebbségi sorsra jutott erdélyi magyarság rögös útjára vezérnek. — És ma, 15 év után a Kós Károly neve fogalommá vált. Mi, akik csak a munkáján, a müvein keresztül, és a munkatársai forrón ragaszkodó megbecsüléséből alkottunk magunknak felőle képet, meghatott szivvel köszöntjiik őt ötvenéves születésnapja alkalmából, mely összeesik 25 éves Írói és művészi jubileumával. — Igaz embert ünnepel az erdélyi magyarság. Egy fanatikus hitű, törhetetlen akarattal és lankadatlan erővel munkálkodó férfit, aki minden akadályon és nehézségen keresztül diadalra vitte a transzylván eszme életre keltését, s ha ez az ideál ma virágba szökkent, úgy abban Kós Károlynak oroszlánrésze van. Szükebb körű barátai az Erdélyi Helikonban mélységes szeretettel tesznek tanúbizonyságot Kós Károlynak alig felbecsülhető munkásságáról melyet a fenyegetett magyar knltura érdekében kifejtett. Néhány kiragadott idézetet közlünk, hogy e rendkívüli emberről legalább halvány körvonalú képet adhassunk: „Senki Önzetlenebből, senki őszintébben, áldozatkészebben nem szolgálta a mi kultúránkat, mint Te, nagytól nem riadva vissza és a legapróbbat sem vetve meg." (Bánfíy Miklós). „Ami Kós Károlyban jellemző, az ő erdélyisége. Az erdélyiség tulajdonképen egy hit. — Az írás szavaival: „reménylett dolgoknak valósága és a nem látottakról való meggyőződés." Kós Károly lehetőségeket tart valóságnak, Ilit által.* (Makkai Sándor) „Benned, ha szólalsz, Erdély lelke szólal. — „Lelke a voltnak az idötelennek.* (Tompa László) „Kós Károly ötvenedik születésnapja crősitse meg öt cs bennünket a hitben, hogy Erdély belső testvéresülésc lehetséges, — ezt kívánják és ezzel iidvözlik szász barátai."! (Ottó Folbrecht) „Ma kétszerié nagyobb szükség van ilyen munkásra és ilyen munkára. Arra, aki nemcsak írni tud magyarul, de tenni is. Léleknek, testnek hajlékot építeni, zord idők viszontagságai közepette. (Kárpát Aurél Bp.). A mindennapi munkás élet kemény küzdelmei cs súlyos megpróbáltatásai csak acélosabbá izmositják a férfikart és edzettebbé keményítik a hü szivet, melynek erejére és hűségére ma és a jövőben Erdély magyar és Székely népének még akkora szüksége van." (Csutak
