Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-08 / 29. szám
1. év!. 29. szám - Szerda ■ 1933 november 8 Ára 80 fillér A szovjetkormány hivatalosan bejelenti az orosz-lapán háború leheifisásét Molotov harcias beszéde a forradalom finnepén ■■■ A vörös hadsereg dicsérete Moszkva, november 7. Az októberi forradalom tizenhatodik évfordulóján a moszkvai nagy operában a szovjet ünnepi ülést tartott, amelyen Molotov mondotta a nagy referátumot. Mo- lotov a lehető legélesebben szembefordult Japánnal és nyíltan megvádolta a tokiói kormányt a háború előkészítésével, — A szovjet békét akar, de békét nem csinálhat egyedül — mondotta Molotov — kénytelenek vagyunk állandóan támadástól tartani. Ke- letázsiában is a békés politika mellett foglalnánk állást, de a mandzsuriai dolgok joggal nyugtalaníthatnak, A keleti események a szerződések állandó megszegésében nyilvánulnak meg. A japánok el akarják foglalni partvidékeinket s erről Tokióban nemcsak egyes szélsőséges lapok beszélnek, hanem a felelős politikusok is. Ilyen körülmények között figyelmünket összpontosítanunk kell a távol keleti eseményekre. A keletázsiai dolgokért nem a mandzsu- riai kormány felelős, hanem Japán, amely föltétlenül a uiukdeni kormány mögött áll. Csak az európaiak korlátoltsága gondolja azt, hogy Japán nem szovjetellenes politikát folytat és céljai nem agresszívek. Ismétlem, hogy föltétlenül számítanunk kell az esetleges támadásokkal. Éppen ezért, minden erőnket a vörös hadsereg megerősítésére keli összpontosítanunk. Egyetlen célunk az, hogy olyan erőssé tegyük hadseregünket, hogy széttörjünk minden ellenfelet és föltétlenül győzelemre vigyük a vörös hadseregünket. A háború veszélye rendkívül aktuális. Nemcsak a keleti imperialisták, hanem a nyugati imperialisták is háborúra készülnek. Minden figyelmünket nekik kell szentelnünk. Ellenségeink a döntés pillanatában meg fogják tudni, hogy mit jelent az a vörös hadsereggel szembeszállni. Molotov beszéde különösen abban a pillanatban nagyjelentőségű, amikor Litvinov Washingtonba megérkezett, hogy kibékítse a szovjetet az Unióval és összekovácsolja azt az amerikai- Jírosz frontot, amelynek külpolitikai éle föltétlenül Japán ellen irányul. Az angol alsóhás ítélkezik Németország fölött Sir Simon békés beszéde — Chamberlain és Lloyd-George felszólalásai — A lefegyverzési vita London, november 7. Az angol alsóház a nyári szünet befejezése után megkezdte uj ülésszakát. A tanácskozások a nagy lefegyverzési vitával kezdődtek meg, amelyeket a világ napok óta feszülten vár. A képviselők érdeklődése óriási volt, aki csak tehette, megjelent az ülésen. A közelmúltban újra megválasztott Arthur Henderson, a lefegyverzési konferencia elnöke ugyancsak elfoglalta helyét a tárgyalási teremben. Sir John Simon külügyminiszter beszédében megállapította, hogy a nemzetközi helyzet komoly, de túlozni a veszedelmeket nem szabad. Az angol kormány állandóan és őszintén fáradozott a lefegyverzés megvalósításának érdekében. Simon szerint Németország genfi kilépését hosszas megfontolás előzte meg, amit különben Hitler gondosan előkészített manifesztuma is igazol. Neurath külügyminiszter beszédéből is kitűnt, hogy Németország kilépése nem a hirtelen elhatározás szüleménye, hanem hosszas megfontolás eredménye. rA külügyminiszter ezután a brit konven- ciós tervezet elemzésébe kezd és megállapítja, hogy Franciaország} sőt Németország is elfogadta a tervezet alapjait. Á lefegyverzési konferencia elnapolását nem néhány hatalom összeesküvése okozta, hanem az általános helyzet. Németországról Simonnak az a véleménye, hogy az ottani eseményeket igyekezni kell megérteni. Viszont a német tétel hibás, mert a békeszerződések nem mondják ki, hogy Németország lefegyverzésével együtt a többi hatalmakat is le kell fegyverezni, hanem csupán arról intézkednek, hogy Németországot le kell fegyverezni s ezt a lépést az általános lefegyverzés első etappjának kell tekinteni. Simon ezután hangsúlyozta, hogy Nagybritánnia a lehető legáltalánosabban lefegyverezte hadseregét. Ennek az állításnak igazolására összehasonlította a mai angol hadsereget az 1914-es hadsereggel. Többek között megállapította azt is, hogy a brit világbirodalom a légi fegyverkezés terén csupán az ötödik helyet foglalja el a hatalmak között. Ezek után Simon a belföldi kritikákkal, elsősorban Lloyd George kritikájával foglalkozott. Sir Simou beszédének további folyamán rámutatott arra, hogy Anglia volt az, amely visszavezette Németországot az egyenrangú liatalmak sorába, Anglia volt az, amely a legnagyobb szerepet játszotta Németországnak a népszövetségbe való felvételénél és az állandó német tanáestagság megszavazásánál. Anglia volt az, amely a rajnai megszállócsapatok visszavonása mellett kardoskodott. Anglia volt az, amely az elmúlt év decemberében lándzsát tört a' négyhatalmi paktum mellett. Simon ezután a nemzetközi lefegyverzési paktum szükségességét hangoztatta és megálapitóttá, hogy nemcsak ■ Németország panaszkodhat egyenlőtlenségről a lefegyverzés terén, hanem Anglia is. Beszéde végén a külügyminiszter kijelentette, hogy Anglia bizik abban, hogy a nemzetközi együttműködés politikáját a közbejött incidensek miatt is folytatni lehet. Sir John Simon beszédét nagy vita követte az alsóházban. A: külügyminiszter után a . Sámuel: liberálisok' nevében Archibald Sinclair emelkedett szólásra, aki megállapította, hogy Németországgal nem bántak igazságosan. Később Lloyd George emelkedett szólásra. Kijelentette, hogy boldog lenne, ha megállapíthatná, hogy a hatalmak teljesítették a Iocarnoi szerződésben előirt kötelességeket. Lloyd George előtt Clamherlain léles .támadást intézett Németország ellen. lloyd ^sorsié vissont franciaersiág felett ítélkezik Lloyd George alsóházi beszédében különösen Franciaország ellen foglalt állást. Megállapította, hogy Franciaországnak négy milliós hadserege és a világ legtökéletesebb fegyveranyaga van. Ez a hadsereg erősebb, mint a német hadsereg volt i914-ben. Locarno óta Franciaország tüzérségét és légi hadseregét 50 százalékkal növelte. Franciaország és az Unió többet beszélnek a békéről, mint valamennyi más nemzet együttvéve, de Angliával ellentétben eszükbe nem jutott, hogy lefegyverezzék hadseregüket, A Németországot környékező hatalmak hadserege 7 millió főből álló. Lloyd George után Amery konzervatív képviselő beszélt, aki szerint a legfontosabb az, hogy a hatalmak egymás között megegyezzenek, s akkor mindegy, mit cselekszik Németország. HETVENEZER KATONÁT KÜLDÖTT A WASHINGTONI KORMÁNY A KÉTSZÁZÖTVENEZER FÖLFEGYVERZETT SZTRÁJKOLÓ FARMER ELLEN Nevyyork, november 7. A farmer- sztrájk nyugtalanító méretekben tovább folytatódik az Unió középnyugati vidékein. Jowában (Nebraska) a sztrájkőrségek megszállották az utakat, a hidakat és a vasúti vágányokat, megállították az élelmiszerszállitmányokat és sok ezer liter tejet a földekre öntöttek. A kormány azonnal behívott húszezer csendőrt, akiket a zendülők ellen küldött. Ezenkívül mozgóReflexiók a költségvetéshez Nagyon helyesen állapítja meg az 1934* es költségvetés taglalásánál az egyik cseh lap: ha évekkel ezelőtt, a 10 milliárdos költségvetések korában valaki azt mondotta volna, hogy a büdzsé néhány év múlva 2.2 inilliárddal megkisebbedik, kinevették volna. S most itt van a 7.0 milliárdos költségvetés. Az utolsó deflációs költség- vetés, jelentette be néhány nap elölt Be- nes külügyminiszter s Trapl pénzügyminiszter most igyekszik megerősíteni szavait. Trapl józanul, illúzióktól mentesen nyilatkozik, s ha alaptételeinél optimista is marad, ami elvégre kötelessége, nem utalja bevallani, hogy nehéz év előtt állunk, a polgárok végső áldozatkészségére van szükség a veszedelmek kiparirozására, s a múlt hibái — bátorság kellett ahhoz, hogy nyíltan elismerje őket — nem ismétlődhetnek meg. Tudjuk, hogy uj jövedelmi források nyitásáról szó sem lehet az uj költségvetésnél, az egyensúlyt kizárólag a megtakarítások biztosíthatják. Praktikusan ez annyit jelent, hogy a polgároknak ismét egy lyukkal beljebb kell fiizníök nadrágszijjukat. Még beljebb. Van egy szakasza Trapl költségvetési beszédének, ahol arról nyilatkozik a miniszter, hogy az uj költségvetési évben föltétlenül szükség lesz egyrészt a nyerstermények és a kiskereskedelmi árak össz- hangbahozására, másrészt az ipari kivitel lehetőségének biztosítására, mert ellenkező esetben alig valósítható meg a pénzügyi egyensúly. Tényleg e két probléma megoldása a legégetőbb, de egyúttal a legnehezebb is. A nyerstermények — például a mezőgazdasági termékek, a világpiaci alapárak ma fantasztikusan al- esonyak, de amig a búzából kenyér, a borjúból pecsenye, a gyapotból öltözet ruha lesz, annyira megdrágul minden, hogy a fogyasztó nem is érzi az áraknak alacsony- ságát, amely pedig a termelőt csaknem tönkreteszi. Mi az alapárak és a fogyasztási árak disszázsiójának végső oka? Jól tudjuk, hogy egyrészt a kereskedelem hí- pertrófiájá, amennyiben egy cikk húsz kézen megy át, amig a termelőtől a fogyasztóig jut (amit némileg a világi tul- szaporodás okoz), másrészt az a rengeteg szociális teher, amit ezer kis tételre elosztva végeredményében a fogyasztó fizet meg. A másik probléma a piacok biztosítása az ipar számára. Trapl miniszter komor hangon bejelentette e kérdés megoldásának föltétien szükségességét. Ez az a pont, ahol a gazdasági problémák közé politika vegyül, mert a piacok biztosítása, a megfelelő kereskedelmi szerződések megkötése elképzelhetetlen a szomszédos államokkal való alapvető politikai megegyezés nélkül Teljes szívből kívánjuk, hogy a megegyezés, amely Trapl szerint az ipar nélkülözhetetlen prosperitásának s igy a költségvetés egyensúlyi helyzetének alfája és ómegája, minél előbb megtörténjék, s belső politikai magánérdekek, egyes pártok animozitásai, vagy haszonlesései ne gátolják meg létrejöttét, még akkor sem, ha a megfelelő kereskedelmi szerződések bizonyos jelentéktelenebb koncessziókat követelnek is. Trapl mondotta: életérdek az ipari piacok biztosítása. Elvégre örökös megtakarít ásókra lehetetlen az: államháztartás egyensúlyát alapozni. Az áldozatkészség nem végtelen, Uj jövedelmi forrásokat kell biztosítani, s ezt jelenti az ipar prosperitása, a határok gazdasági megnyitása. S különösen akkor fontos az uj jövedelmekre való törekvés, amikor tudjuk, hogy valószínűleg lesznek még tételek a költségvetésben, amelyeket véleményünk szerint meg lehetne takarítani anélkül, hogy újból a polgárok javadalmait kellene megkartitani. Elvitathatatlan, hogy ezen a téren már örvendetes haladás történt — Trapl mondotta: A múlt bűneit nem szabad megismételni — de véleményünk szerint még többre és lényegesre van szükség a megtakarításoknak ezen a frontján, sitották a nemzeti milícia 50.000 emberét. A 70.000 katonával szemben 250.000 elkeseredett és mindenre képes föl fegyverzett farmer áll.
