Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-05 / 27. szám

19S3novembe^5^aa^2ag Berlin, november L A Luhbe-ipör közel másíélhónaipos tartama alatt ma érte el tető­pontját az érdeklődés; ma léfpett a bíróság elé Göring Hermáim porosz miniszterelnök, hogy valtoraáist tegyen adókra a vádakra vo­natkozóan, amelyeket a londoni ellenhiróság és a „Barnakor yv“ szerzői emeltek ellene. Már a kora reggeli órákban erős rendőrkor­don veszi körül a birodalmi gyűlés palotáját és az épület felé vezető uccukat lezárják. A tömeg a mellék uccákba szormit, ennek elle­nére se adja fel a reményt, hogy a nagy ese­mények szinterét megközelítse és a, hajnali óráiéban már százszámra gyülekeznek a né­zőik a birodalmi gyűlés palotáját körülvevő uecákban. A palotába is csak kettős kontrol után lehet bejutni, a rendes jegyek ma nem érvényesek, a belépőjegyek tulajdonosaitól, tegnap este a tárgyalás végén elvették igazol­ványaikat.. Ennek ellenére is zsúfolásig meg­telt a tárgyalási terem, a hallgatóság részére fenntartott padsorokban szinte mozdulni sem lehet, a három hosszú asztalson, amely mel­lett az ujságirók szoktak helyet foglalni, az elötző napokkal szemben ma ismét zsúfolásig megtelt. A tanuk listáján a bolgárok néhány alibi tanúja és Göring miniszterelnök szere­pelnek. Göbbels minisztert még nem hívta meg a mai tárgyalásra a bíróság. A bíróság a Piai tárgyalásra kivételesen beengedte Di- mitrotfot is, akit pedig a tegnapi tárgyaláson három napra kitiltottak. A hallgatóság so­raiban a német politikai élet néhány vezér­alakja foglal helyét. Ott van Sebmiclt gazdn- ságügyi miniszter, Kerrl porosz igazságügy­mi nisrter, dr. Frank birodalmi igazságügyi biztos, Rust porosz kultuszminiszter, Köraer államtitkár és mások. A külföldi diplomáciai kar néhány képviselője is megjelent, ott lát­juk az amerikai ügyvivőit és Renzetti őrna­gyot, az olasz megbízottat, A hallgatóság so­raiban foglal helyet a berlini rendőrfőnök és a porosz kormány sajtófőnöke is. Negyedtizanegykor vonul be a bíróság a tárgyalóterembe. A tárgyalás kezdetén Di- mitroíf emeCkedik szólásra, kéri a bíróságot, hogy a tegnapi tanúvallomásokra vonatkozó­an megtehesse észrevételeit. Dimitroff kije­lenti, hogy soha életében nem járt a berlini ..Vörös segély11 épületében s hangsúlyozza, hogy ezt már Lipcsében is bejelentette a bí­róságnak Dimitroff vallomása közben léip be a tárgyalóterembe Göring miniszterelnök. Ebben a pillanatban a bíróság félbeszakítja Dimitroff vallomását. A hallgatóság soraiból többen Hitler-köszönléssel üd.vözlik a minisz­terelnököt, aki egyszerű barna egyenruhá­ban jelent meg a bíróság előtt, Göring vallomását azzal kezdi, hogy őt ugyan a biróság azért idézte meg vallomás- tételre, hogy a Barnakönyv vádjaival szem- . ben tisztájaza magát, ő azonban egészen más szempontból tekinti megjelenését a biróság előtt. Göring mint a közbiztonság hivatásos őre, tehát mint a kommunista veszéllyel szemben folytatott harc legfőbb irányítója kivan nyi­latkozni. Göring elismeri, hogy Németország presztízse szempontjából kívánatos megsemmisíteni a Barmakönyv vádjait, a maga részéről azon­ban a legcsekélyebb jelentőséget sem tulajdo­nítja ezeknek a vádaknak. Göring ezután he­ves támadást intéz azok ellen, akik a német határokon kívül a birodalom beszennyezésé­vel- akarják megkeresni kenyerüket. — A Barnakönyv azt állítja — mondja emelt hangon Göring — hogy a birodalmi . gyűlés palotájának felgyujfását Göbbels ba- ratommal együtt mi készítettük elő. A könyv­ben többek között az áll, hogy én ,,kék tógá­ban néztem végig a tüzet11, a Barnakönyv szerint olyan szerepet játszottam., mint Nero Róma égésénél. A Barnakönyv megállapítja, hogy a palotát én gyújtottam fel, hogy az esemény ódiumát a kommunista pártra há­rítsam. Le kell szögeznem, hogy engem a birodal­mi gyűlés palotájának felgyujtása éppen olyan meglepetésszerűen ért, mint minden más embert. Noha mi a parlamentarizmus ellen éveken keresztül hadjáratot folytattunk, ezt a hadjá­ratot azonban mindig legális utón vezettük, de soha nem helyezett súlyt a nemzeti szocia­lista mozgalom arra, hogy helyet foglaljon iiiMii mi ii i1 Mwmmss&mawmjMMmmmMiEm egy gyülekezetben, amelyet a nép maga is időszerűtlennek Ítélt. Nekünk nem volt szükségünk arra, hogy szimbólikus cselekedetekkel hirdessük a népnek a parlamentáris állam megsemmi­sülését. v Aminthogy arra se volt szükségem, hogy lánghaboritsam a birodalmi gyűlés palotáját, hogy a kommunisták vállaira bűnöket rak­jak, elég sok bűn terhelte ezeket a vállakat így is. . ;: ■v"'; "... Gcföl&nben ©n se ülne a BseSsréra ess*!” Ezután Göring részletes világnézeti elő­adásba kezd a novemberi állam megszünte­tésének szükségességéről. Kimerítően nyilat­kozik a rendelkezésére álló karhatalmi Szer­vek organizációjáról is és kijelenti, hogy a rendőrség alkalmatlan volt a marxizmus elleni harcra, mert hiszen a rendőrség éve­ken keresztül marxista irányítás alatt ál­lott s csak akkor vette kezdetét az aktiv harc a kommunista veszély leküzdésére, amikor január harmirreadikán ö vette át a porosz belügyminisztérium vezetését. A feladatot, amelyre vállalkozott, csakis az SA-csapat,ok segítségével tudta végrehajtani. Az SA szerepének részletes ismertetését . 'az­zal a megáillapitással zárja le Göring, líogy nem az államhatalom, egyedül az SA- csapatok tették lehetővé, hogy a kommu­nizmus november 9-én nem tudott hatalom­ra jutni. — Különben Ön se ülne ina a he­lyén, bíró ur! — fejezi bo az SA-harcokról szóló előadását Göring. Ezután Göring érdekes adatok felsorolásával azt igyekszik bizonyítani, hogy Németország a nemzeti szocialista hatalomátvétel előtt olyan polgárháború küszöbén állott, amely a birodalom teljes összeomlásához vezetett vol­na. Majd előadja a miniszterelnök, hogy feb­ruár elején néhány megbízható rendőrtiszt és az SA-csapaiok segítségével hogyan a.kádá- 1 yozrta meg -az, álltaiános fegyveres fel-kelért, ameüyei. a - kommunisták, készítettek élő. $5- riing eddig ismeretlen részleteket mond el a februári eseményekről, majd kitér a balol­dali egységfront kérdésére, amelyről szerinte nem sokat beszéltek, de amely ténylegesen megvolt. A kommunisták a forradalom kitö­résének napjára előkészítettek egy tervet, amelynek egyik sarkpontja az volt, hogy a mai Németország valamennyi vezető tagját azonnal őrizetbe vették és. rövid utón kivé­gezték volna. A kommunista párt most azzal védekezik, hogy csupán ideológiai alapokon áll, de akkor maga Severin figyelmeztette a nemzeti szocialista párt vezetőit, hogy ételt és italt csak megbízható kezekből fogadjanak el, mert a kommunisták meg akarják mérgez­ni ellenfeleiket. Ifit tehát nem lehet ideológiai alapról beszél­ni, sokkal inkább a gyilkosság és elvetemült bűnözés lelki alepjálról, amelyekre az egész kommunista mozgalom felépült. Adatok van­nak arranéave, hogy milyen bestiális módon tettek el a kommunisták embereket láb alól, úgy hogy igazán csak a szadizmus nyomait találhatja meg az ember az ő működésűk­ben, de az emberi értelmet nem. CSriras még a gyui­éisza&ái&ra ffeí aStassftageta Göring miniszterelnök áttér a kommunis­ták által tervezett általános sztrájkra, amely csak aizért nem sikerült, mert a munkásság egy része hü maradt az államhoz és nem volt hajlandó a- kommunista akcióban rész tvenni. Érdekes adatokat mond el Göring arr,anézve, hogy miért nem tiltották be azonnal a kom­munista pártat, noha Hugenberg erélyesen követelte a párt betil­tását, a nemzeti szocialisták azonban szem­behelyezkedtek ezzel a kívánsággal, mert nem akarták betiltani a pártot, hanem meg akarták semmisíteni és végig is vezették ezt a harcot. Ezután magáról a birodalmi gyűlés felgyuj- . t.ásáról nyilatkozik és kijelenti, hogy a parla­ment fe:lgyiujíáfia nemcsak hogy nem lehetett neki politikai érdeke, de egyenesen kellemet­lenül érintette politikailag. Ez áz esemény ugyanis kercsotülhuzta azt a tervet, amelyet Göring a kommunista párt megsemimisitésc­re készített elő, ezek után azonnal és egészen másképpen kellett cselekedni, mint ahogy eddig tervbe volt véve. Ezután a miniszter­elnök a birodalmi gyűlés palotájának fel- gyújtásával foglalkozik, többek között azt mondja, hogy / eredetileg az volt a szándéka, hogy Lubbét még azon az éjszakán felakasztatja. S ezt csak azért nem tette, mert tudta, hogy nem egyedül követte el tettét s hogy erre az emberre még szükség lesz mint tanúra. Majd részletesen ismerteti a ,rendőri akciót, amelyet a parlament felgyujtásával kapcso­latban lefolytattak. Göring kijelenti, hogy Helldorf intézkedését, amellyel valamennyi kommunista és szociáldemokrata vezetőt le- fegatta, teljes egészében fedezi. Az SA- és SS-csapatck rendkívüli munkát végeztek el akkor, amikor egyetlen éjsza­kán sikerült nekik ötezer kommunista és szociáldemokrata vezető embert lakat alá helyezni. Göring a követkézé szavakkal fejezte be tanúvallomását: — Ila a bíróságnak az a feladata, hogy eb­ben az egy esetiben megállapítsa a bűnössé­get, úgy nekem az a feladatom, hogy vala­mennyi bűnöst és a német nép ellen előké­szített merénylet valamennyi csélszövőjét megsemmisítsem. A bűnösöket meg fogom ta­lálni és el fogják pyerni büntetésüket. és ttSs'ámai SsosifliSeftusa ■Göring vallomásának elhangzása után az államügyész intéz kérdéseket a miniszter­elnökhöz. Majd Dimitroff tesz fel kérdése­ket,, amelyekre Göring precízen válaszol. Ek­kor azonban Dimifiroff általános kommunista vonatkozású fejtegetésekbe bocsátkozik, ami­re Göring azt feleli, hogy őneki semmi köze ahhoz, hogy mi van Oroszországban, őneki csak a németországi komimunistákkal van dolga és azokkal a külföldi gazfickókkal, akik Németországba jöttek felgyújtani a pa^' lamentet. Göring szavaira lelkes éljenzésben tör ki a hallgatóság. Erre Dimitroff harsány hangon belekiáltja az ünneplő tárgyai óterem - be: — A bolsevista világnézet irányítja Sz-ov- jetorosizországot, a világ legszebb és legboldo­gabb ország át. Dimitroff szavainál izgatott mozgolódás tá­mad a közönség padsoraiban. Alig hallani Göring válaszát, amit kipirult arccal Intéz Dimitroffhoz, csak azt hallani, amikor Gö­ring azt kiáltja Dímitrofí felé: — Maga az én szememben közönséges gazember, aki az akasztófára való! Az elnök Göringet randreutasitja, de Dimitroff nyugodtan azt feleli, hogy a mi­niszterelnök válaszával teljesen meg van elégedve. Az elnök megvonja Dimitrofítól a szót. Dimitroff kijelenti, hogy még né­hány tárgyi kérdést szeretne feltenni. Ami­kor azonban az elnök nem akarja enged­ni, hogy további kérdéseket tegyen fel, Di­mitroff Göring felé fordul és gúnyos han­gon kérdezi: — Talán csak nem fél a kér­déseimtől miniszterelnök ur? Elnök magáiból kikeltein: — Ki vele! Erre a teremőrök megragadják Dimitrofíot éa kihurcalják a tárgyalóteremből. Ezután Torgler emelkedik fel és kijelenti,' hogy semmi köze a birodalmi gyűlés palotá­jának felgyujtásáboz és meggyőződése sze­rint pártjának se volt hozzá semmi köze. Majd néhány kérdést tesz fel Torgler Göring- nek, aki Torgler kérdéseire ajzizal felel, hogy ő mint porosz miniszterelnök eskü alatt meg­tette vallomását ás ez elég. Majd kijelenti, hogy az egész külföldi vizsgálat nevetséges komédia., ő előtte a jog nem elvont paragra­fus", hanem nemzetének élő igazsága. Majd Popoff emelkedik szólásra és hang­súlyozza, hogy ő csak azért jött Németor­szágba, hegy a bolgár kommunista mozga­lommal foglalkozzék, a német pánthoz nem volt semmi köze. Halóira Ítélték és kivégezték a kfakói éjszaka gyilkos lovagjai Az asszony halálos Ítéletét életfogytiglani börtönre változtatta az államfő kegyelme — Drámai jelenetek az ítélet kihirdetése előtt Bereivás pasztilla feiffáiás ellen lik. Az ítélet kihirdetésekor Malisz szomorú mosollyal fordult felesége felé, aki köny- nyes és mosolygó tekintettel válaszolt. A védők azonnal telefonon fordultak a köz­társaság! elnök kabinettirodájához kegye­lemért. Ha a kegyelmi kérvényt elutasítják, úgy. az ítéletet még ma éjjel végrehajtják, A hóhér már megérkezett Krakóba. Krakó, november 4. Ma este nyolc órakor, megérkezett a köztársasági elnök irodájának válasza, amely szerint az elnök kegyelmi jo­gát gyakorolja a halálraítélt Malisz Mária ügyében és az Ítéletet életfogytiglani börtönre változtatja át. A köztársasági elnök ezzel szemben megerősítette Malisz János halálos, ítéletét, akit a ma esti órákban a fogház ud- varán kivégeztek. __________~ A szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták is ellenzik az államtanács tervét Prága, november 4. Beszámolt a Napló arról a koalíciós körökben megnyilvánult szándékról, hogy a petka mintájára államta­nácsot létesítenek. A csehszlovák szociálde­mokrata párt vezető orgánumában, a Právo Liduban dr. Peska foglalkozik ezzel a kér­déssel. Dr. Peska az államtanács terve ellen fog­lal állást és azt indítványozza, hogy a kor­mányt bővítsék ki néhány tárcanélküli mi­niszterrel. Ezenkívül azt javasolja dr. Peska, hogy léte­sítsenek egy törvényhozó tanácsot, mely a koalíciós törvényjavaslatokat készítene elő. Ebben a testületben a kormány egyes tagjain sivül szakemberek foglalnának helyet. A cseh nemzett szocialista Ceské Slovo dr. irániek miniszter egyik legutóbbi beszédével kapcsolatban foglalkozik a tervezett államta­nács ügyével és ugyancsak ellene foglal áf­ást. Az idézett lap hivatkozik Franké pósta- igvi miniszter kijelentésére. Franké ugyanis ncg 1929-ben kijelentette, hogy a kormány* nak nem szabad visszatérnie a petka-rend- izerre. Krakó, november 4. Mint annakidején részletesen jelentettük, Malisz János és fele­sége Mária megdöbbentő körülmények között gyilkol­ták meg a lakásukba érkező postást és a se­gítségére siető öreg házaspárt. Malisz és felesége táncos artisták voltak, de foglalkozásukból nem tudtak megélni. Végső elkeseredésükben elhatározták, hogy bármily módon pénzhez jutnak. Malisz egy kis pénz­összeget adott fel postautalványon felesége cimére, másnap azután megleste feleségével együtt a kézbesítő pos­tást és agyonlőtte. A lövés zajára elősietett az öreg házaspár, akiknél a Malisz házas­pár albérletben lakott cs Malisz a két öreg embert is agyonlőtte. Ezután feleségével együtt kirabolták a pos­tást, elutaztak a városból és néhány napig különböző városokban mulattak. Egy katto- vici bárban fogták el őket éjszakának idején. A napokig tartó statariális tárgyalás után óriási érdeklődés közepette hirdették ki ma az ítéletet. Az izgalom tetőpontra hágott, amikor az elnök felhívására Malisz János szólalt fel az utolsó szó jogán. Malisz kérte a bíróságot, hogy kíméljék meg felesége életét. Ő már tulajdonképpen nem is él már, mindegy, hogy felakaszt- ják-e lélek nélküli testét vagy sem. Nem csupán a rablógyilkosság áldozatait ölte meg, hanem ősz anyját és feleségét is. Vé­gül megrázó hangon kiáltotta: „Kíméljétek az életét, hadd éljen ...“ A tárgyaljtercm- ben ekkor sokan zokogni kezdtek. A férfi beszéde alatt az asszony szivettépően zokogott. Csak mikor a bírói emelvény elé lépett, szedte össze magát és kijelentette, hogy ő a főbünös, mert ő bujtotta fel férjet a bűn­tettre. Férje, akit mindcnckfölött szeret, ő miatta lett gonosztevő. Mikor a fogházőr visszavezette az asszonyt a helyére, a férj menetközben megragadta az asszony kezét és megcsókolta. A biróság több órás tanácskozás után kihir­dette az ítéletet, amely szerint mindkét vádlottat kötcláltali halálra itc­l Göring napja a Lu m -portén A porosz miniszterelnök szenzációs vallomást tett a februári általános kommunista felkelés előkészületeiről — Göring és Dimitroff éles összetűzése a biróság előtt y

Next

/
Oldalképek
Tartalom