Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-30 / 48. szám

i Ss& 1933 november 30, csütörtök. Maprőt-napra URASÁGOKTÓL LEVETETT, ALIG HASZNÁLT HADIFLOTTA ELADÓ . . . Amíg a világ nagyhatalma! lázasan fegyver- hoznék és késre menő harcot folytatnak minden szál puskáért, addig egy kis állam, Észtország, feltűnést keltő lépésre határozta el magát. Az észt kormány ugyanis elhatározta, hogy hadiflot­táját eladja. Az esettel kapcsolatban nem szabad azért tulságosau messzemenő pacifista fejtege- 'ésekbe bocsátkozni, legyünk óvatosak és min­denekelőtt nézzük meg, hogyan is fest ez az el­adó hadiflotta A hadiflotta bét öreg páncélosból áll. amelyeket a régi cári flottából kapott Esz- ország, tehát elképzelhető, hogy nem a legújabb típusú hadihajókról van szó. S aztán legyünk egészen őszinték, mire akarja felhasználni az észt kormány a pénzt, amit az öreg flottáért kap? Nehéz kérdés, kis találékonysággal azon­ban meg lehet rá felelni. Valószínűleg uj s mo­dern tengeralattjárókat akar beszerezni. Leg­alább is emellett szól az a körülmény, hogy Észt­országban már hetek, sőt hónapok óta egymást érik a jótékonysági estélyek, koncertek és nép­ünnepélyek, amelyeknek bevételét az uj hadi­flotta kiépítésére kívánja forditaui a kormány. Az észt sajtónak más gondja sincs, mint propa­gandát csinálni az eladósorba került hadihajók mellett. A napokban Peru megbízottjai érkeztek Talünba s már napokkal előbb egyébről se lehe­tett olvasni a helyi lapokban, csak a küszöbön álló nagy üzletről. Perunak ugyiátszik öreg hadihajókra van szüksége, ami mindenesetre in­kább bizonyít a pacifizmus mellett, mint az, hogy Észtországnak uj hadihajókra vau szüksé­ge. Abban az országban, ahol régi és uraságok- tól levetett hadihajóra van szükség, ott nem ké­szülnek háborúra, legfeljebb nagyobbszerü pa­namára készülnek, ami még mindig az enyhébb eset. Hogy a látszat mennyire a valóság ellen szól: az az ország, amely eladja a hadiflottáját, c kínos fegyverkezési verseny középpontjában egy percre a pacifizmus mintaképe lesz, azzal az országgal szemben pedig, amelyik megveszi a rozoga hadiflottát, a közvélemény ridegen és el­utasítóan begombolkozik. Pedig a dolgot éppen visszájáról kellene nézni: annak az országnak, amelynek jó egy rozoga hadiflotta, igazán nem lehetnek, csak békés szándékai, annak az or­szágnak azonban, amely túl akar adni rozoga hadiflottáján, csakis rossz szándékai lehetnek. A perui vevők tiszteletére az esztek íellobogózták a várost, kisepertették a főváros egyetlen mon­dén kávéházát bankettet adtak, felvonultatták a kornyék legszebb asszonyait, enyhén leitatták a vevőket s amikor már a vásárlási kedvet meg­felelő lókra korbácsolták bennük, éktelen szíré* nabugás közben clővezetfék a két eladó páncé­lost. Diszkréten cs méltóságteljesen, kicsit meg­kopott és nehézkes pompájukban is fenkölten úsztak el a vevők előtt a páncélosok. Az üzlet ^került, s jelen pillanatban Észtországnak csu­pán egyetlen hadihaiója van. inkább magániacht- szerü fiir^e alkotmány, amelynek harcias iellegét egy szurouyos őr és néhány gépfegyver dombo­rítja csupán ki. A fegyver- és ágyugyárosok azokban máris uj vevőt szimatolnak. .,Valami bűzlik Északon" — szól a jelentés, és valóban Schneid^r és Crenzot áltálán ul vevő kopogtat. Peru pedig az öreg cári páncélosok fedélzetén a béke nyugodt vizei felé evez. HÁZASSÁGI STATISZTIKA Ilyet mindig szívesen olvas az ember, legutóbb megint egy német statisztika került a kezünkbe, mert a statisztikának leggyakoribb ismertető jele, hogy német. A statisztika arról szól, hogy minő hölgyeknek van legtöbb kilátásuk a íérj- liezmenésre. Korban: huszonhárom-huszonnégy- évesek vaunak a legtöbben a házasságkötő höl­gyek között. Utánuk következnek a huszonkét- évesek, azután — a huszonötévesek. 17—18 éves korban elenyésző számbau mennek férjhez a leányok, 16 éves korban még kevesebben. Jel­lemző hasonlóság: 16 és 50 éves korban majd­nem egyező számarányban házasodnak höl­gyeink. A legérdekesebb azonban a statisztiká­ban, hogy a hivatással bíró nőknek nincs meg az a lehetőségük a íérjhezmenésre, mint ami várható volna. Ugyiátszik még a mai nehéz vi­szonyok között sem a kenyérkeresö képesség a legnagyobb vonzerő a nőben. A házasság révé­be evező boldog nőknek csak ' ötven százaléka bir kenyérkeresö hivatással, ezeknek legnagyobb része is — háztartási alkalmazott. A háztartás tehát még mindig a legnagyobb képesítés a férj- heznienésre, úgy látszik, ez a tudomány az egyetlen, amelyben a férfi elismeri és eltűri a mik fölényét. Magasabb hivatással biró nők el­enyészően csekély számban mennek férjhez. Ezt a körülményt, amely kiábrándítóan hat, csak át­menetinek kell tekintenünk. Tudvalevő, hogy a nőknél a tudomány egyelőre erősen a nőiesség rovására megy. A házasság nem gyerekjáték, két egyenlő értékű ember számára pedig külö­nösen uem. Az állandó együttélés úgyszólván ki­zárólag az egyik fél fölénye mellett lehetséges, és érthető, hogy a férll nem szívesen adja ki ke­zéből ezt a fölényt rögtön a házasság kezdetén. Később úgyis eldől hamarosan, hogy ki viseli a nadrágot a házban, de azt mégsem kívánhatjuk meg a férfitől, hogy már a házasság előtt átadja vagy megossza a növel ezt a hatalmi jelvényt. Hosszú fejlődés vezet el odáig, amikor majd a képzett és kenyérkeresö nő ténylegesen cman­Egész Franciaorsyág a st. étiennei tömeggyilkosság hatása alatt áll A tömeggyilkos francia ügyvédnek agyafúrt és konok tagadása ellenére fejére olvassák bűneit Betegséget szimulál és nem akar vallani Bonnet, a gázoló gyilkos Paris, november 28. Charles Bonnet ügy­véd szenzációs bűnügyében, aki mint részle­tes tudósításban közöltük, meggyilkolta és autójával keresztülgázolta volt barátnőjét és hasonló módon tette el láb alól régebbi áldo­zatait is, egyre bonyolultabb helyzetekhez ér a vizsgálat. A vizsgálóbírónak rendkívül ne­héz feladata van, mert minden vallomás el­lentmond egymásnak, a tanuk közlései nem pontosak és nem megbízhatóak. Napról-napra újabb perspektívák tárulnak fel, amelyekben egy egészen nagystílű, el­szánt cs megrögzött bűnöző régi bűntényei merülnek fel. Charles Bonnet-t két nap óta nem lehet kihallgatni, cellájában fekszik az ágyban, fejfájásról és egyéb fájdalmakról panaszkodik és egyáltalán nem hajlandó vallomást tenni. A vizsgálóbíró ennek folytán csak a másik vádlottat, Cathérine Denuziéres-t, hallgatja ki hosszasabban, de e cinkostárs vallomásai nem vezetnek közelebb a bíinügy felderíté­séhez. NEM SIKERÜL AZ ALIBI A vizsgálat egyelőre főleg Moulin Mária meggyilkolására terjeszkedik ki. Moulin Má­riát utoljára november 5-én látták életben. November 9-én találták meg holttestét és a bírósági szakértő orvosok megállanitották, hogy legalább huszonnégy órával azelőtt gyil­kolták meg. A két vádlottnak tehát kétség­telen alibit kell igazolnia ezekre a napokra vo­natkozóan. Úgy az ügyvéd, mint büntársnője megkí­sérelték az alibi igazolását, de vallomásaik teljesen ellentmondóak és a legfelületesebb vizsgálatnál is csakhamar hamisaknak bi­zonyulnak. A GYILKOS NŐT CSAK A KUTYÁI SORSA HATJA MEG ­Cathérine Denuziéres kihallgatása közben egy lélektanilag rendkívül érdekes mozzanat játszódott le. Martin, a vizsgálóbíró, közölte a vádlottnőve], hogy közbenjárt a párisi ál­latvédő egyesületnél, hogy a vádlott gazdátlanul maradt két kutyáját elhelyezzék állatbarátoknál. A vizsgálóbíró e kijelentésére a vádlott asszony, akit szá­mos gyilkosság elkövetésével vádolnak, hangos zokogásba tört ki cs lelkes szavak­ban köszönte meg, hogy a kutyáiról gon­doskodnak. A GYILKOS ÚTRA KÉSZÜL... Marguet garázstulajdonos, akinek gará­zsában helyezte el Bonnet az autóját, kijelen­tette a vizsgálóbíró előtt, hogy az ügyvéd megbízást adott neki, hogy autóját hosszabb utazásra készítse elő, Catherine Denuziéres pedig közölte vele, hogy Bonnet Valencc-ba akar utazni. Bonnet erélyesen tagadta c vallomás he­lyességét, de egy távirat segítségével rábi­zonyították, hogy valóban Valencc-ba akart utazni. A távirat, amelyet a meggyilkolt Moulin Má­ria lakásában találtak és amelyet az ügyvéd intézett volt barátnőjéhez, igy hangzik: „Le­hetetlen utazni Valence előtt.“ A megfontolt, számitó ügyvéd ekkor kö­vette cl az első elővigyázatlanságot. Bonnet ugyanis azt mondta, hogy a táviratot jóval a kritikus napok előtt, október 28-án küldte el. Ez a vallomás valónak bizonyult, kiderült azonban, hoev az ügyvéd a kocsi rendbehozására vonatkozó rendel­kezését nem október 28-a előtt — mint val­lotta — adta ki, hanem csak november 5-én, vagy 6-án, ahogy Cathérine Denuzié­res és Marguet egyértelműen vallották. A vizsgálóbíró ebből arra következtet, hogy az ügyvéd Moulin Mária holttestét a vá­rostól nagyobb távolságra akarta elhelyez­ni. ÉJJEL AZ ORSZÁGÚTON Súlyosan terhelő a vádlott ügyvéd ellen két automobilista vallomása, akik a kritikus napok valamelyikén a Vinay és d‘Albenc kö­zötti országúton, körülbelül azon a helyen, ahol később megtalálták az áldozat holttestét, a közeli világítótorony fényében egy autót láttak állni az ut szélén. Megállították ko­csijukat és felajánlották segítségüket, mert azt hitték, hogy a kocsi defektust szenvedett. A kormány kér éknél ülő férfi feltűnően durva hangon utasította vissza a felaján­lott segítséget. Mindkét utas azt vallja, hogy a kocsi belsejében mozdulatlan női testet láttak. Mindketten tovább folytatták útjukat és ké­sőbb, amikor a lapokban látták Bonnet fényképeit, ha­tározottan felismerték benne a kormány- kerékncl ülő férfit, A két autótulajdonost eddig nem lehetett szembesíteni Bonnet-vel, mert az ügyvéd semmiképpen sem akarja elhagyni celláját. A fogházorvos többszöri vizsgálat dacára sem talál semmi kimutatható betegséget, Bonnet azonban makacsul hangoztatja, hogy az ő korában a kimerítő kihallgatások izgal­mai testi kimerülést és rosszullétet idéznek elő. A vizsgálóbiró azt hiszi, hogy Bonnet szí-: mulál és ezáltal főleg azt akarja megakadályozni, hogy a villá­jában folytassák a nyomozást. A francia törvények értelmében ugyanis ház­kutatást csak a vádlott jelenlétében lehet fo­ganatosítani. Bonnet, mint ügyvéd, nagyonis jól tudja ezt és erélyes tiltakozást jelentett be, amikor & vizsgálóbiró közölte vele, hogy a házkuta­tást nélküle is meg fogják tartani. A vizsgálóbiró a másik vádlott, Cathérine Denuziére jelenlétében feltörte a bírósági pecséteket és folytatta a házkutatást, annak ellenére, hogy a vád­loptak ügyvédnője, Mme Lambert is eré­lyesen tiltakozott ez ellen. RÉGEBBI GYILKOSSÁGOK Mialatt a vizsgálóbiró a Moulin Máriád elkövetett gyilkosságot igyekszek felderíteni, a francia rendőrség Bonnet ügyvéd egyéb bűntényei tekintetében nyomoz. Elsősorban exhumálni fogják Cathérine Denuziéres egyik rokonának, Henri Denuziéresnek holttestét, aki 1927-ben halt meg gyanús körülmények között és alapos a föltevés, hogy őt is a két bűntárs tette el láb alól. Miről álmodik Newyork uj polgármestere? JVagy sörhertekröt, kávéházakról, mulatóhelyekről, bécsi keringörö! La Guardia európai romantikát akar Newyorkban elültetni Newyork, november 29. Fiorello H. la Guardia, akit rövid idővel ezelőtt — mint jelentettük — nagy szótöbbséggel válasz­tottak meg Newyork polgármesterének, jelenleg Balboában, a Panamavidéken fek­vő üdülőhelyen piheni ki a választási küz­delem fáradalmait. Egy ujságiró megin­terjúvolta az uj polgármestert, mire la Guardia, az olasz .származású agilis pol­gármester igy válaszolt: — Newyorkból a világ legkellemesebb városát akarom megalkotni. Azt aka­rom, hogy a. városban mindenütt idilli­kus sörkertek és európai kávéházak ke­Amerikában újra lei­elevenedik a íincseiési táz Newyork, november 29. Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy a kaliforniai San Jó­séban a felbőszült tömeg meglincselt két em­bert, akiket gyermekrablás miatt tartóztat­tak le. Ma újabb hasonló eseményekről érkez­nek hírek és úgy látszik, egész Amerikában felelevenedett a lincse- lési láz. Decaturban holnap kerül tárgyalásra egy lin- cselési bünügy és ma ezrekre menő tömeg gyűlt össze a fogház előtt, hogy a letartóztatottakat kiszaba­dítsa. A kormányzó rendeletére háromszáz főnyi nemzeti gárdista érkezett a helyszínére, hogy a rendet fönntartsa. A nemzeti gárdisták könnygáz-bombák segítségével igyekeztek szétszórni a tömeget, de ez csak egész napi küzdelem után sikerült nekik. Először kény­telen volt a nemzeti gárda visszavonulni és a kormányzó további erősítéseket küldött ki, hogy a rendet fenntarthassák és a lincse- lés miatt letartóztatott négy embert a bíró­ság elé állíthassák. A montanai St. Josephben négyezer ember tá­madta meg a helybeli fogházat, hogy egy tizenkilenc éves négert, akit egy fehér lány megtámadása miatt tartóztattak le, meglincseljenek. A helyi rendőrség erélyesen állt ellen a táma­dásnak és könnygáz-bombák segítségével többször visszavetetette a támadókat. A tö­meg azonban újra meg újra támadott és végül is behatolt a fogházba. A nekivadult emberek kivitték a négert a cellából és felakasztot­ták egy fára. cipálódik a legnagyobb súly alól, a saját értéké­nek túlságosan érzett súlya alól. A mi férfinél természetes és megszokott dolog, hogy tudni­illik az igazán tudós és értékes férfi, aki nem teherként érzi egyéniségének súlyát, nem hival­kodik ezzel, hanem szerény és környezetéhez alkalmazkodó, addig a nőnél a tudás egyelőre teher, nem pedig felszabadulás. A férfi ösztön- szerüeu megérzi azt, hogy a hivatással biró és képzett nö külsőleg is ki akarja iutnl formáját — kénytelen is vele a környező és ellene szegü­lő bizalmatlanság folytán — és idegenkedik attól a gondolattól, hogy háztartásában ilyen kényel­metlen árnyalatok miatt kelljen harcot vívnia és inkább lemond a nö keresetéről, semmint a ma­ga biztos fölényéről. Az anyagi belyzet rohamo­san változik, de a lélektan, amely a férfi és nő együttélésének alapja, nem alkalmazkodik ily gyorsan az anyagi körülményekhez. Azt nem le­het megkívánni a nőtől, hogy lemondjon a ke­nyérkereset lehetőségeiről a bizonytalan házas­ság reményében, de azt meg lehet kívánni tőle, hogy odáig fejlessze önmagában a lelke mélyért kétségtelenül megmaradt női képességeket és ösztönös simulékonyságát, hogy éppen annyira képes legyen a házasságra, mint elődei, akik még nem kerestek kenyeret. Ez a visszatérés a női lélekhez a dolgozó nők második — és min* dencsetre lényegesebb és elhatározóbb — cman* cipációja, ami által megtartják a férjhezmeaés anyagi lehetőségeit, anélkül, hogy elvesztenék a házasélethez okvetlenül szükséges lelki feltéte­leket. % letkezzenek, amelyekből kellemes népze­ne és bécsi keringők hangjai szűrődje­nek ki az uccára, hogy a nehéz munkát végző és üdülésre vágyó newyorkiakat fölviditsa. Ezenkívül legelső föladatom­nak tartom, hogy európai mintára mun­kásházakat és parkokat létesítsek. Az az elvem, hogy a nehéz munkát végző em­bereket kell némi pihenéshez és élvezet­hez juttatni, mert ezáltal nagyrészt meg­oldhatjuk a társadalmi kérdést. A legel­ső terveim között van az is, hogy a New­york mellett lévő Floyd Bennet-repülő- teret óriási népparkká alakítsuk át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom