Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-29 / 47. szám
I íseg 1933 november 23, szerda. Bankárok, bankettek. Uoyd George és az elhagyott magyar államférfiu APPONYIALBERT riportszerü élénkséggel visszaemlékezik háború utáni amerikai Részletek a nagy államiértiumost megjelent emlékirataiból Berlin, november 28.'A berlini „Keil Ver- iag“-nál most jelent meg gróf Apponyi Albert „Élmények és eredmények14 cirnii könyve német nyelven, amelyhez a nagy magyar államférfin özvegye irt bevezetést. A könyvnek egyik -legérdekesebb részletét, amely gróf Apponyi Albert amerikai utjával foglalkozik, a Morgenzeitung holnapi száma is közli. A magyar államférfin tudvalévőén 1924-ben járt Amerikában, ahol sorozatos előadásokat tartott a békeszerződésről. Adjuk át a szót gróf Apponyi Albertnek: Az előkelő amerikai társaság „Az előadássorozatot a Mister Caldwell által adott nagy vacsora vezette be, amelyen a „Haute Fináncé14 előkelősége és Newyork értelmi világa gyűlt össze. Ezen az estélyen kellett, megszereznem döntő benyomásaimat az előadások sikerére nézve. A házigazda megszemélyesítette mindazokat a nehézségeket, amelyeket az amerikai mentalitás jelentett vállalkozásom számára. A házigazda, akinek nem voltak megbízható értesülései az Európában történtekről, mindent - bizonyos jelszavak szerint Ítélt megy amelyekbe úgy belegabalyodott, hogy alig látszott lehetségesnek őt és azokat, akik vele egyformán gondolkoztak, ebből a kusza hálózatból kiszabadítani. Mister Caldwell őszinte jóakarattal, sőt megelégedéssel támogatta vállalkozásomat, de állandóan a győzők frazeológiáját hangoztatta és barátságot tartott fenn a Károlyi Mihály-korszakbeli magvar emigránsokkal is. Nem ment a fejébe, hogy ezeket, akik szintén magyarok, nem hívhatta meg a tiszteletemre rendezett vacsorára. Hogy megítélhessük a gondolkodásmódot, amely a jóakarat és a tájékozatlanság keverékéből származott, jellemző megemlíteni egy mondatot, amelyben Caldwell ur a' békeszerződésekről szerzett benvomását közölte: — Nagyon örülök, hogy önök megszabadultak az osztrák iga alól, de örülök annak is, hogy a románok lerázták a magyar igát. —- Nem a rosszakarat, vagy valamilyen ellenségesség, hanem az amerikai átlagos in- tellektuellek eme gondolkodásmódja ellen kellett harcolnom, amely az általános jóakaratba és az. általános, érdeklődésbe burkolózott. Egyenes ellentmondást könnyebb lett volna le- küzdénem. A „becsületes bankár'* kérdései A vacsora mindennek ellenére kielégítő módon folyt le. Minthogy értelem tekintetében magasan álló közönséggel volt dolgom, igyekeztem a tárgyalásra kerülő problémákat beszédemben a legmagasabb szempontokból megvilágítani és szemmel látható volti hogy feitevetéseim bizonyos benyomást tettek a hallgatókra. A békeszerződések problémáját szarvánál ragadtam meg és az igazságos és állandó jellegűnek Ígérkező világrend általános szempontjából világítottam meg hibáit. Mikor 1 efejeztem beszédemet, közvetlen beszélgetés indult meg a hallottak felett és az e beszélgetés folyamán asztali szomszédom, a nagy Lamont bankár, a Pierpont Morgan bankház társtulajdonosa, megjegyzést tett, amelyet azért közlök, mert a jellemző a legjobb amerikai körökben uralkodó felfogásra. Lamont ur ugyanis a tárgyalásokkal kapcsolatban, amelyek éppen egy Magyarországnak nyújtandó kölcsönről folytak, tette meg kijelentéseit, amelyeket emlékezetből még ma is majdnem szószerint idézhetek:—- Amit ön a békeszerződésekről mond, abban sok igazság van. Képzelje cl azonban magát az én helyzetemben, a bankár helyzetében, ha kölcsönről van szó. Ha egy szegény özvegyasszony jön hozzám Nebraska államából és bizalmasan azt a kérdést intézi hozzám, hogy szerény megtakarított pénzecskéjét magyar kölcsönkötvényekbe fektesse-e, mit feleljek neki? Mint lelkiismeretes em- . bér tanácsolhatom-e neki, hogy olyan állam papirosait vásárolja, amely bevallottan elégedetlen nemzetközi helyzetével és azt megváltoztatni kívánja? 'Mondja meg őszintén, mit válaszolhatok ennek az özvegynek, mint becsületes ember? A kérdés zavarbaejtő volt. Válaszom ez volt: — Lamont ur, ön minden további nélkül tanácsolhatja a nebraskai özvegynek, hogy vásároljon magyar papirosokat. Megmondom önnek, hogy miért: éppen azért, mert mi nyíltan bevalljuk, hogy a helyzetünkkel elégedetlenek vagyunk és azt megváltoztatni kívánjuk. Ha azt akarnék elhitetni, hogy elégedettek vagyunk, úgy önnek azt kellene mondania: „Ezek hazug emberek, akiktől óvakodni kell és akiknek papirosaitól óvnom kell klienseimet, mert hiszen képtelenség, hogy valóban megelégedettek lehessenek**. Minthogy pedig mi nyitott sisakkal lépünk fel és senkivel sem akarunk elhitetni olyasmit, ami nincs, mert nem lehet, megérdemeljük, hogy úgy bánjanak velünk, mint becsületes emberekkel és bizalommal ajándékozzanak meg bennünket. Nem tudom, hogy válaszom meggyőzően hatott-e, mert nem került arra sor, hogy Lamont ur tanácsot adhatott volna a nebraskai özvegynek magyar értékpapírokra vonatkozólag. Akkoriban nem került sor komoly tanácskozásokra a kölcsön ügyében. Aunonvi ve*s?nye Lloyd Geotge-zsa! Különös varázst adott körutamnak az a tény. hogy annak egy része összeesett Lloyd George előadó kőrútjával. Kezdetben kellemetlenül érintett a dolog és végzetes csapásnak tekintettem vállalkozásomra nézve, mert lehetetlennek tartottam, hogy a nagy angol háborús miniszterelnök szenzációs megjelenésével mérkőzhessen^ Később azonban kiderült, hogy nagyobb nyereséget, mint veszteséget jelentett ez számomra, mert az angol államférfi előadásaiban egyre-másra történtek kijelentések, amelyek alapjául szolgálhattak az én fejtegetéseimnek. Külöinösiem állít ez arról a beszédről, amelyet jelenléteimben Gsikágóban tartott, Lloyd George első napja ebben a városban volt -aj: utoteő, amelyet én töltöttem ott. Csak aizért maradtam egy nappal tovább, hogy eleget tegyek a meghív ásnak, amelyet a osikágói kereskedelmi kamara intézett hozzám. így vettem részt a losnclhön, amelyet Lloyd George tiszteltet éré rendeztek és amelyen aiz angol államférfi elő- . .szőr szólalt fel. Nem ismertem személyesein, de tudtunk egymásról. \' Lloyd George ugyanis, mint a győző államok legfelső tanácsának tagja vett részt azon az ülésen, amelyen én mint Magyarország első békeküldöttje a párisi békekonferencián, expozét tartottam helyzetünkről az illusztris testület elölt. Az ülésen — Clemen- ceau nagy bosszúságára — Lloyd George néhány kérdést intézett hozzám, amelynek megválaszolásakor egy térképet kellett megmutatnom, ami aztán további magyarázatokra vezetett. A nagy kézfogás Tehát ismertük is egymást, meg nem is, mindenesetre Lloyd George azonnal todta, hogy ki viágyök.' Mikor áz asztalnál megpillantott, azonnal hozzám jött és barátságos szavakkal emlékeztetett első és egyetlen találkozásunkra. * Kezet szorítottunk és ezt a jelenetet az amerikai gyülekezet tapssal üdvözölte, bizonyos mértékben mint a háborús ellenlelek kibékülésének szimbólumát A beszédben, • amelyet Lloyd George ez aflka- iommal tartott, kifejtette, hogy Németországnak. a háború egy bizonyos fázisában még meg volt a lehetősége, hogy kölcsönös megállapodás alapján kössön békét, de őzt az alkálimat elmulasztotta és tovább vezette a háborút, miig loflyain helyzet adódott, amelyben — emlékezetből idézem, de felelek érte, hogy szó szerint így hjangzioitt' — „az ilyen kölcsönös megállapodás alapján való békekötés nem kerülhetett többé szóba és a békét egyoldalú diktátum alapján kellett elhatározni, ami egyik félre nézve sem volt elönyös.“ Ez a mondat tehát, a másik oldal egyik vezető személyiségének beismerése arról, hogy a békekötés módja valamennyi résztvevő számára kedvezőtlen volt, szolgált nekem kiinduló pontul mindama fejtegetések számára, amelyeket ezután szenteltem a békeszerződéseknek. Egyébként, ettek intve az előnyöktől, amely er kot nyújtott, nagy élvezetem tellett Lloyd George előadási módjában. Még egyszer meghallgatom, amiikor a newyorki opera házban tartott búcsúbeszédet és ritkán találkoztam olyan szónokká!’, akinél a szónoki művészet minden adománya annyira egyesült volna, mint nála. Tisztaság, logika, humor — majdnem naiivul kimutatott öröm a saját viccei fölött, — de aztán pátosz is, minden a maga helyén. Sajnos, nem volt alkalmam bővebb beszélgetésre közöttünk, mert ő ta-lán még inkább igénybe volt véve éjjel és nappal, miint én és még korábban hagyta el Amerikát, mint én. Rotheraiere lord szerint RMOtt fel kellene osztani litnetoazág és Lengyelország között London, nicuvember 28. Rothermere a Daily Mail mai számában azt ajánlja, hogy Anglia kössön véd- és dacszövetséget Németországgal. A lord szerint Hitler elfogadja ezt a szövetséget, ha ellenszolgáltatást kap. Ellenszolgáltatás fejében Rothermere szerint át kell engedni a német népnek Ukrániát, amelyet a németek kolonizálhatnak anélkül, hogy Nyu- gateurópának ártanának ezzel. A német em« berfölösleg is levezetödhetne és a birodalom a lengyelekkel is megegyezhetne, mert egyrészt átadná Ukránia bizonyos területeit Varsónak, másrészt a lengyelek végleg megszabadulnának a keleti veszedelemtőL Ezenkívül a németek garantálnák azt, hogy az orosz népet megmentenék a kommunizmustól és visszavezetnék a civilizációba. Rotheremere szerint a fiatal nemzeti szocializmus megvédte Európát a kommunista veszélytől. testületi határozat s öz a felügyeleti hatóság által jóváhagyható. Miként már közöltük, ugyancsak javaslatot nyújtottak be a magyar nyelv használatának - engedélyezése... tárgyában.. Gaar Iván, magyar párti, polgármester és társai, illetve i a városi gazdasági párt, mely a legutóbbi ta- j nácsülés elé került. A tanácsban — értesülésünk szerint — a szociáldemokrata párt nem támogatta az indítványt, bár ellene se foglalt állást. A cseh nemzeti szocialista párti Rauser polgármester-helyettes kijelentette, hogy nemzeti büszkeségük nem engedi e javaslat támogatását: a zsidó párt Jobbnak látta volna, ha a javaslatot visszavonják az aláírók s csak a • kommunisták voltak még mellette. FIrabár főpolgármester végül kijelentette, hogy a javaslatot se a tanácsban, se a képviselőtestületben nem engedi szavazásra, így abban a képviselőtestület érdemi döntést nem is hozhat. Ili népszámlálást kérnek a maéyar pártok Ruszlnszkúlian Ungvár, november 28. (Saját tudósítónktól.) Siménfalvy Árpád dr. és Jaczik Miklós országos képviselőtestületi tagok közös indítványt nyújtottak be a ruszinszkói országos elnökhöz, amelyben arra kérik az országos képviselőtestületet: mondja ki a beadványukban kifejtett indokok alapján, hogy Ungvár város képviselőtestületében a legutóbbi népszámlálás nemzetiségi statisztikai adatai dacára a magyar nyelv, mint hivatalos tárgyalási nyelv ezentúl is használható, a magyar nyelvű kisebbséghez tartozó képveselő- testületi tagok nyelvi kisebbségi jogaikat szabadon gyakorolhatják és a városi szabályrendelet erre vonatkozó rendelkezései ezután is — a nyelvtörvény 6 paragrafusában foglalt kivételes jog alapján — érvényeseknek tekintendők. Mondja ki továbbá az országos képviselőtestület azt is, hogy feliratot intéz a belügyminisztériumhoz s kéri, hogy Ungvár város területén rendeljen el újabb népszámlálást, a meg- megszámláltaknak az összeirási iv adataira vonatkozó ellenőrzési joga hatékony biztosításával és a népszámlálásnak ugyanolyan módszerrel való végrehajtásával, mint ahogy ez a történelmi országok cseh jellegű városaiban történt. Az indítvány arra is kéri az országos elnokör, hogy a magyar pártok által az ungvári képviselőtestületben a magyar nyelvhasználatról szóló szabályrendelet módosítása ellen beadott fellebbezés elbírálása előtt ez ügyben az 1927. évi 125. sz. törvény 59 paragrafusa alapján véleményadás és javaslattétel céljából az országos képviselőtestületet keresse megAz indítvány indokolásában kimondja, hogy ha a mostani statisztikai közlemények mindaddig, amig újabb hivatalos megállapi- tás nem történik, kötelezőek is, akkor is indokolt, hogy a magyarság arányának a fővárosban 20 százalékon alulra szállása dacára a magyar nyelv jogai a községi életben tovább is fenntartassanak, mert az azóta megtartott képviselőtestületi ülések igazolják, hogy a megváltozott képviselőtestületi tagok többsége nem, vagy nem jól értvén és beszélvén a cseh és orosz nyelveket, a tárgyalások és határozathozatalok eredményessége s így a fővárosi közigazgatás szabályszerű menete veszélyeztetve van, s hogy a magyar nyelv megtartására a törvényes lehetőség is megvan, mert mindaddig, amíg a kárpátaljai szojm a részére fenntartott jogot, a nyelvkérdést saját hatáskörében nem szabályozza, kötelező ugvan a nyelvtörvény és végrehajtási rendelet, azonban a kárpátaljai terület különleges nyelvi viszonyúinak tekintetbevételével, ami azt jelenti, hogy az előző pont indokaira hivatkozva, Ungváron a 20 százalékos magyar kisebbség papiroshiánya dacára is hozható a magyar tárgyalási nyelv használatát engedélyező képviselőEgy ketelsztovenszhói főldbiriokosnöí és fiái csaláséri elitét a kassai bíróság Kassa, november 28. (Tudósítónk telefonjelentése.) A kassai kerületi bíróság Móricz- tanácsa ma érdekes csalási ügyet tárgyalt. A vádlottak padján özv. Lánczy Béláné volt felsőszalánci földbirtokosnő és fia ifj. Lánczy Béla ültek. A mai tárgyalási anyag egy nagyobb pör komplexumából adódott. A valamikor nagy szerepet játszó földbirtokos csa- lág két tagját Berger Miksa kassai földbirtokos jelentette fel. Berger Lánczyék felsőszalánci földbirtokát parcellázta és azzal vádolta meg az özvegy asszonyt és fiát, hogy iyz9 október elsején dr. Radványi Géza kassai ügyvédnél jogtalanul vettek fel 80.000 koronát, amelyet Berger azzal a feltétellel helyezett az ügyvédnél letétbe, hogy Lánczyék csak akkor vehetik fel, ha keresztülviszik a Magyarországon fekvő birtokuk megosztását. Lánczyék az ügyvédet megtévesztették, miután bebizonyították, hogy a szikszói birtok felosztása már megtörtént. A mai tárgyaláson Lánczyék tagadták a vádat. A biróság a sok beidézett tanú közül csupán dr. Florváth Lajos kassai ügyvédet hallgatta ki, aki részt vett a parcellázási ügyben is ismerte a tényállást. Terhelő vallomása alapján a biróság eltekintett a többi tanú kihallgatásától és úgy Lánczy Bclánét, mint fiát öt-öt havi fogházbüntetésre ítélte. Az ítéletet azonban három esztendőre felfüggesztették.
