Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-04 / 26. szám
1933 november 4, szombat* 4 FENEVADAK SZERELMESE Beszélgetés Ottó Setler-Jadtsonnal,a világhírű oroszlánszeliditövel Páris, november 3. Mostanában egy idelátogatott, nagy cirkusz — állítólag a. ,,/világ legnagyobb cirkusza" — Parisnak egyik fővanzóereje. A tabbé-kevéabó elcsépelt mutatványok között egy párját ritkító i.s akad: Ottó Seiler- Jackson, a liires oroszlánszeliditő száma. Ez az ötvenes, szálas, vállas férfi, széles szoim- brérókalapjával, bőrruhájában, szöges kesztyűivel, övével és csizmáiban megdöbbentő otthonosan mozog a ketreccé átalakított porondon [huszonöt kurrogó, gyanakvó fene- vad között. Tábot.t szájúikba dugja, kendöve-: bekötött fejét; ha rosszul viselik magukat, megpakolja az állatokat; abroncsokon ugratja át, hordókra mászatja fel őket, szóval mindazt természetesnek igyekszik hitetni velük kapcsolatban, ami természetellenes... Elbeszélgettem ezzel az oroszlánMivölővel, „jelenése1* után, a cirkusz fősátrának ponyvája mögött, mig bájos védencei ketreceik- ben munkájuk végeztével, huszkilós koncokat marcangoltak. HOGYAN FOGJÁK ÉLVE A NAGY VADAKAT? — Félni, én? — csodálkozott el Ottó Sei- ler (persze német az istenadta), a verejtéket törölgetve barna képéről. — Nem tegnap óta vagyok fenevadak jópajtása! — Hát mióta? — Harmincöt éve. A békevilágban Cent éltem Afrikában, mint az egyik vadászcsoport vezetője, amelyik élve fogta Hagenbeck számára a „klienseket*1... Kuss, Mah'omet! — csattant rá egy hatalmas himoroszlámra, mely a. nőstényére acsarkodóit. — Nehéz feladat volt, ugye? — Meglehetősen. Bár olyan jártasságunk volt benne, hogy még! Ny i tv ah agy ott bambuszketreceiket leplezgettünk el mindenféle ággal. Bent volt a csalétek, rendszerint egy élő birka, mellette leemelt telefonkagyló, huzallal, mely elvezetett egészen a mi tanya- helyünkre. Ha berontott a vad a ketrecbe, nosza rá,csapódott az ajtó s mi a tanyánkon rögtön hallattuk, hogy 6ikerült a dolog! Igaz, sokszor napokig kellett várnunk erre á nagy pillanatra... — Hány oroszlánt fogtak „átlagban11 'évente? —- Néha százat is... Ejnye, Cézár, du yerrückter... Szép idők’ voltak azok, kérem. AZ OROSZLÁN — FÉL — Mióta foglalkozik szeliditéssel? — A háború vége óta. Specialista vagyak a szakmában. Ha valamelyik cirkusz uj ^anyagot*4 kap, sürgőnyöz értem e ha szabad vagyok, megyek, sokszor repülővel. Tökéletesen beid'omit.om az állatokat, csak úgy veheti őket tőlem át a „stammszeliditő11. — Csak oroszlánokkal foglalkozik? — Tigrisekkel is. Egyformán szeretem őket, Rendes állatok ezek, egyáltalán nem vérszomjasak. — Látva gyanakvásomat, belemelegedett,, cipelt a ketrecek előtt, a karomnál fogva: — Nézze, a fenevadak csak félelemből támadnak! Az ösztönük súgja, hogy az ember ártani akar nekik, hát elébe akarnak vágni. Tudja például, hogyan félnek eleinte az én két karomtól? A kar számukra. puskát jelent, De ha sikerül velük megértetnem, hogy nem akarok nekik semmi rosszat, lassacskán beférkőzhetem a bizalmukba. — Teljesen? Rázta a fejet: — Nem, azt soha. De hisz épp ez az érdekes! A fenevadak lélektana sokkal kevésbé ismert, mint az emberé, hiszen ők nem mondhatják el, mit éreznek... En vagyok a lélekgyógyászuk. — Hogyan lát neki a. szelíd Résnek? AZ ÓVATOS SZERETET — Előbb hozzászoktatom az állatokat a jelenlétemhez. Elülök a ketreceik előtt, naphosszat. Én etetem őket. Beszélek hozzájuk, ■ szakadatlanul. Ez a legfontosabb. Meg kell tanulniok, hogy ha fölemelem a hangomat, igy ni: „Nna!“ — kiáltott egyet; valameny- myi oroszlán fölkapta fejét, — ez dorgálást jelent, vagy fenyegetést. Viszont, ha leengedem a hangom és igy, gyöngéden mondom: „Schön, braw...“ ezt is meg kell hogy értsék. Szelíden (bánok velük, szeretettel. Persze azért sose feledkezem meg az óvatosságról ... — Mi a második stádium? — E sokszor hetekig tartó ismerkedés után egyéni kezelés alá, veszem mindegyiküket. Ketreceiket lepedőkkel zárom cl a külvilágtól, úgy megyek be hozzájuk, egy ezekkel, meg dorongokkal. — Mit érez ilyenkor? — Az első „kontaktus** mindig izgató. Figyelem az állat minden mozdulatát. Beszélek hozzá. Főképp a szemét figyelem. Ha látom, hogy abban fölvillan egy kié sárga láng, akkor már kiáltok: „Nna!" — a magam elé kapom a széket. Alapjában egyiküknél 60 tudhatom, hogyari%.fog reagálni. Egyéniségek ezek kérem, mind. Tessék nézni Rómeót, itt ni. Ö a. legveszélyesebb, igazi kéiny- ur. Viszont a Saul amit — s egy pompás nőstéhyorosz 1 ánra mutatott, amelyik kecsesen nyúlt el a ketrecében — a kedvencem. Pedig szeszélyes, akár egy szép dáma. Ez meg itt, az öreg Brutus, már nem dolgozik. Beteg. Idegbaja?. — Csak nem? Lehangoltan bólogatott: — De bizony. A oh, du armer Altér... — s a ketrec rácsán át gyöngéden megvakarta a ,/beteg1* lapockáját. Az fehiyögött. — Nem is tetszik hinni, mennyi nyavalya támadja meg igy rabságban ezeket a szegény állatokat. Legtöbbjüknek elgyöngül a csontja. Porhamyóssá válik. Vitamiinkivonatot kell az ételükbe kevernem. — Szöges övéből kihúzott egy áttetsző folyadékkal telt üvegcsét. — Tetszik látni? — Mutatta a címkét: — Vi- gantol D. Darmstadt.. Bizony. — Sokba kerül ez az orvosság ? — Hajjaj, hetven márkába egy ilyen üvegcse!... Igaz, hogy egy „engedelmes** orosz- iád, amelyiknek ,a farkából, füléből se hiányzik semmi, még ma is tizenöt-húszezer márkát ér... FEN'EVADAK LOGIKÁJA Visszasétáltunk a ketrecsor előtt. Émelyítően erős szag vett körül a hőségben. Társamat ez nem zavarta. Lelkesen magyarázta, hogy mindegyik állat emlékezik távoli élményekre is és legváratlanabb cselekedete valamelyik emlékével magyar ázható. — Azt tapasztaltam, hogy az oroszlánok téli bemutatókon idegesebben viselkednek. Ilyenkor ugyanis a nézőtéren a hölgyek szőrmebundában jelennek meg. Az én állataim látják az első sorban ülő hölgyek szőrméit s ez a vadbőrre, a prédára emlékezteti őket... Azt ajánlanám a lányoknak, asszonyoknak, ne jöjjenek el soha oroszlánmulátványokhoz szőrmében! Igazi életveszélyben egyiszer volt: — Drezdában történt, két éve, egy díszelőadáson. Tizennégy szibériai tigrist vezettem fel. Mint rendesen, akkor este is előre- engedtem őJket, jómagam utolsónak bukkanva fel az alagútból. Egyszerre csak a leghátsó tigris megtorpan, hördül egyet, előre- ka.p a mellső lábával, majd visszaperdül, én elállóm. a,z útját, rákiáltok: „Nma!“, de hiába, a bestia elkap a karomnál s vagy száz méteren át, óriási ugrásokkal cipel vissza a ketrecébe... Elalélta/m. A feleségem mentett meg. — És rájött, hogy mitől ijedt meg a tigris? — Meghiszem azt! Még pedig hamarosan. A porond fölött akkor este egy tahid himbált, kusza gallyak csüngtek le róla. Már a következő számra készítették elő. Én egy délelőtti próbán megint fölszereltettem azt a hidat, ráaggattam a gallyakat, bevezettem a tigriseket... A többi nyugodt maradt, de Szultán újra megveeszett... — A megfejtés? — Szerintem ezt az állatot még szabad életében kígyók támadhatták meg. És a hídról lecsüngő iszalagokról azt hitte: itt vannak a kígyók megint! Mert okosak ezek a fenevadak, kérem. Logikus koponyák, én mondom. — Nem cserélné el a mesterségét valami mással ? Fölnevötett, mintha jó tréfát hallott volna: — Még csak az kéne! A fen ©vadakkal még kijövök valahogy. De az emberekkel?... — s kedélyesen ropogtatta meg búcsúzóul a kezemet. Gál László. Az elvesztett emlékezőtehetség tragédiája A Párisban eltűnt cégvezető titokzatos csavargóként járta végig Franciaországot Augusztusban tűnt el Lerudec cégvezető — Holttestét tegnap fogták ki egy Boulogne melletti mocsárból Páris, november 3. A francia közvéleményt különös bűnügyi rejtély tartja izgalomban hónapok óta. Egy tekintélyes francia polgár, egy nagy párisi cégnek régi alkalmazottja, hirtelen eltűnt és csak most, hosszú idő után akadtak rá holttestére. Időközben olyan adatok merültek föl, amelyek megmagyarázhatatlan rejtély ele állítják nemcsak a bűnügyi hatóságokat, haliéin az orvos tudományt is. AZ UTOLSÓ NAP PARISBAN Edouard Lerudec egy nagy párisi rulia- üzlet alkalmazottja volt. A ruhacégnek Párisban van a központja cs Franciaország különböző városaiban vannak fiókjai. Lerudec ellenőre és cégvezetője volt a vállalatnak és foglalkozása magával hozta, hogy úgyszólván állandóan utón volt. Rendes helye Lorienthen volt. Ez év augusztus 28-á.n Lerudec Parisba utazott, hogy jelentést tegyen főnökeinek ellenőrző útjáról. Szabályosan jelentkezett a központban, ahol azt az utasítást kapta, hogy másnap újból jelenjék meg a vállalat irodájában. Lerudec azonban másnap nem ment cl és ettől az időtől fogva eltűnt. RABLÓTÁMADÁS? A cég vezetői följelentést tettek és a francia rendőrség nagyarányú nyomozást indított meg az egész országban, hogy az eltűnt cégvezetőt fölkutassa. Az volt a föltevés, hogy a cégvezetőnél eltűnésének idejében nagyobb pénzösszeg volt, mert Lerudocnek meghatalmazása volt arra is, hogy a fiókoknál pénzt vegyen föl. Azt hitték, hogy az egyébként teljesen megbízható ember valamilyen kalandba keveredett, vagy pedig rablótámadásnak esett áldozatni. A párisi renidőrfőnökség azonnal crtesitet- to rádió utján Franciaország minden rendőrállomását és közölte a cégvezető sze- mclyleirását. Hosszú hetek teltek el, de sehonnan sem érkezett jelentés az eltűnt cégvezető ügyében. A GYANÚS CSAVARGÓ Szeptember végén Boulogne-mir-Mers- . ben. a járókelők egy rongyos emberre lettek figyelmesek, aki egy aranyórát kínált megvételre. Valószínűnek látszott, hogy a félkegyelmű módra viselkedő ember lopta az órát, ezért jelentést tettek a rendőrségnek. Az egyik rendőrőrszem igazoltatni akarta a gyanús embert, de az nem tudta megmondani sem a nevét, sem azt, hogy hol lakik. A Tendőr bekísérte a torzonborz, züllött külsejű alakot a rendőrigazgatóságra, ahol ugyancsak hiába faggatták személyi adatai iránt. Kezdetben azt hitték, hogy megátalkodott tolvajjal van dolguk, aki szimulálással akar menekülni cs elrendelték letartóztatását. A rendőrorvos megvizsgálta a letartóztatott embert és megállapította, hogy az ember valamilyen hirtelen külső behatás következtében részben elveszítette emlékezőképességét. A rongyos embert a fogház kórházába szállították és a következő napon a kórházban újra kihallgatták. ELTŰNIK A MEGKERÜLT EMBER A kihallgatást végző rendőrtisztiselőnek föltűnt, hogy a letartóztatott ember és az eltűnt Lerudec cégvezető között, akinek arcképét és személyleirását az ottani rendőrigazga- tóság is megkapta, meglepő hasonlatosság van. Azonnal táviratoztak Parisba és a párisi rendőrfőnökség intézkedett, hogy a. cégvezető egyik közeli rokona utazzék le Bou- 1 ogne-su.r-Mers-bo a személyazonosság megállapítása végett. Mire a rokon megérkezett, addigra a kórház titokzatos lakója nyomtalanul eltűnt. Egy éjszaka kiugrott a kórház földszinti termének ablakán és megszökött. A Lerudec-rejtély tehát nem oldódott meg. MINDEN RONGYOS EMBER GYANÚS A rendőrség újból telefon és rádió utján kezdte el a nyomozást az eltűnt ember után és Franciaországban heteken keresztül minden rongyos embert az eltűnt cégvezetőnek tartottak. Rengeteg csavargót szállítottak bo a rendőrségre, de valamennyiről kiderült, hogy egyik sem azonos a cégvezetővel. A legkülönbözőbb föltevések alakultak ki Lerudec cégvezető eltűnésével kapcsolatban, aki Párisban tartózkodásának utolsó napján teljesen egészséges és normális ember benyomását tette. A legvalószínűbb föltevés az volt, hogy Lerudec, aki szerette a nőtársaságot, valamilyen kalandba került bele. Valószínűleg kirabolták, közben talán vöm Jamilyen sérülés érte és hirtelen külső hatás következtében veszítette el emlékezőtehetségét. Egy másik verzió szerint Lerudec terhelt családból származik es igy valószínűleg hirtelen kitört rajta az elmebaj. A francia rendőrség minden munkája, hogy a rejtélyt megoldja, eredménytelen maradt. A VADÁSZKUTYA ÉS A VÉLETLEN Ismét betek teltek el minden pozitív eredmény nélkül. Tegnap azután a véletlen, amely, úgy látszik, még mindig a legjobb detektív, érdekes fordulatot hozott az ügyben. Egy Gaillard nevű hivatalnok, aki szenvedélyes vadász, tegnap vadászni ment egy erdőbe, amely körülbelül tiz kilométernyire fekszik B ou 1 ognc-sur-Mers-tői. Az erdőn vasútvonal vezet keresztül és Gaillard a sínek mentén haladt előre. A kutyája messzire előtte futott. Egyszerre csak a. kutya izgatott csaholással sietett visz- sza gazdájához, újra előre rohant, megint visszatért. A vadász tudta, hogy a 'kutya valami rendkívülit fedezett föl, kezdetben azt hitte, hogy talán rókalyukat talált. A kutya után sietett, amely megállt a sínek mellett egy nagy pocsolyánál. A pocsolya felszínén egy hulla úszott, A vadász azonnal értesítette a rendőrséget és Boulogne-sur-Mers-ből csakhamar hiat- tósági bizottság érkezett ki a helyszínére. Megállapították, liogy a halott, akinek holtteste már erősen föloszlóban vol, a fogház kórházából megszökött csavargóval azonos. Következésképpen teljesen valószínű, hogy a titokzatos körülmények között eltűnt Lerudec cégvezető holttestére bukkantak rá. Valószínűnek tartják, hogy az ember vagy kiesett, vagy pedig kiugrott az elhaladó vonatból és a 'pocsolyában lelte halálát. MEGNŐSÜL AZ ANGOL ROTSCHILXh VAGYON ÖRÖKÖSE London, november 3. A'z angol Botschild-vagyon egyetlen örököse, Viktor Rotschild, 1 nuszon harmadik születésnapján közzétette eljegyzésének liirét. A boldog menyasszony Miss Barbara Hutschinsom, egy ismert londoni ügyvéd szép leánya. Most derült ki, hogy ez a szerelem már az egyetemen kezdődött, ahol a fiatalok kollégák voltak, de az ifjú Rotschild kívánsága volt, hogy, két esztendeig tartsák az eljegyzést titokban. Az esküvőt még karácsony előtt megtartják. Az ifjú Rotschild egyébként az angol ifjúság lég kedveltebb tagjai közé tartozik, maga is sokszoros .milliomos és két dologról nevezetes: neki vannak Angliában a legszebb versenyautói, melyeken állandóan jár, uj ruhát, pedig még soha nem látott rajta senki. BERNHARD SHAW SZERINT A NÉMET KORMÁNY NEM TEHETETT OKOSABBAT, MINTHOGY kilépett a népszövetségből London, november 3. Németországnak a népszövetségből történt kilépése körül keletkezet nyilatkozat-áradatban figyelmet érdemel Bermhard Shaw véleménye, aki nem mulaszthatta cl, c nevezetes esemény alkalmával le ne szögezze álláspontját. Bcrnhard Shaw odanyilaikozott, hogy a dolgok fejlődése elkerülhetetlenné tette Németország lépését. A kilépés Shaw szerint az egyetlen értelmes dolog volt, amit a német kormány tehetett. A népszövetség eddig semmiféle eredményt sem produkált, csak arra való szervezetnek bizonyult, hogy Németországot lefogja. Iditlernek ki kell szabadítania országát a szolgaságból. Shaw csodálkozását fejezte ki afelett, hogy Hcnderson már régen nean vette észre, hogy összes fáradozásai ellenére egyik nagyhatalomnak sincs legkevésbbé sem szándékában a lefegyverzés. A nagyhatalmak szerinte minden körülmények között ál- lig felfegyverkeznek és ő csak azon csodálkozik, hogy Németország már sokkal hamarább' nem lépett ki a népszövetségből.
