Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-25 / 44. szám
Ára 80 fillér Ma: RÁDIÓMELLEKLET 10 oldal I. évf. 44. szám - Szombat ■ 1933 november 25 Független magyar napilap VAKATSUKI, volt japán miniszterelnök, aki ellen egy ismert japán sportember merényletet követett el. Sir John Simon bejelenti, hogy Anglia közeledési keres Németországhoz London, november 24. Sir John Simon külügyminiszter az alsóüáz ma délelőtti ülésén többek között kijelentette, hogy Németország távolmaradása a lefegyverzési konferenciáról lényegesen megváltoztatta a konferencia esélyeit. Németország nem olyan objektum, aminek egyszerűen diktálni lehetne s igy lehetetlenség arra gondolni, hogy a Genfben maradt hatalmak fogadják csak el a lefegyverzési konvenciót s azután kényszerítsék Németországot, hogy azt aláírja. Németország egyenrangú fél a tárgyalásoknál. Nagy- hritánixia mindent el fog követni, hogy Németországot megnyerje az újabb tárgyalásokra. Az angol kormány máris kellő rendszabályokat foganatosított a diplomáciai munka ujramegkezdéséré és lépéseket-tett; Berlinben ebben áz irányban. A Fóreign Office állandó kontaktusban van a német ás a francia kormánnyal. Beszéde végén Simon azt ajánlja, hogy Berlin, Páris, Róma és London kezdjék meg a szorosabb diplomáciai együttműködést és készitsék elő a genfi tanácskozások folytatását. Simon a diplomáciai bilaterális tárgyalások módszerét ajánlja, azaz ugyanazt, amit a német kormány ajánlott a genfi nemzetközi parlament helyett. Németországban Simon bejelentései érthető módon nagy örömet keltettek és általában Hitler Matin-interjuja következményének tekintik az angol külügyminiszter pálfordulását. ... A rgrnin lapolc sserint Hitler Ssöteesrósata vessö- mint a Harcias heszaael voltak Bukarest, november 24. A román lapokban nagy nyugtalanságot keltett Efitler kancellárnak' a ‘Matinbeii közzétett nyilatkozata.' A román lapok a kancellár nyilatkozatát áltálában ügyes sakkhuzásnak Ítélik meg. Ez az első alkalom — írják —, amikor a német kancellár Elzász-Lotharingiáról a francia közvélemény előtt határozott formában lemond. Egész bizonyosra kell venni azonban, hogy Hitler ezért a franciáktól ellenszolgáltatást kíván. Mi lehet ez az ellenszolgáltatás? — fejtegetik tovább a román lapok. — Részben Némeiország fegyverkezési egyenjogúsága, másrészt ipedig a versail- lesi líékeszerződés módosítása. Amögött, hogy Németország Franciaországgal a népszövetség, megkerülésével, közvetlenül akar tárgyalni, a román lapok a kisantant- ra nézve veszélyt látnak. .Romániának és a kisantantnak minden'körülmények kö-; zött érdeke, hogy Német országnak ezt az < kei óját meghiúsítsa., A román lapok véleménye szerint Hitlernek legújabb békés megnyilatkozása több veszélyt rejt magában, mint eddigi harcias beszédei. 1 ■ * : Mert hiszen arról lehet szó, hogy. a német külpolitika módszerei megváltoztak, annyi azonban bizonyos, hogy a-német kormány politikája nem változott'és a céljai is a régiek. SARRAUT MEGBUKOTT Egy ezer frankos pénzügyi tétel lett a francia kormány végzete 321 szavazat a kormány ellen, 247 mellette — Az utód kérdése Páris, november 24. A francia kormány a hivatalnokok fizetésének csökkentéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál ma reggel félhárom órakor fölvetette a bizalmi kérdést és a szavazásnál 325 szavazattal 247-tel szemben kisebbségben maradt. Sarraut erre azonnal beadta az össz- kormány lemondását. Az éjszakai ülés folyamán az egyik neoszocialista képviselő azt a javaslatot tette, hogy a 12.000 frankig terjedő fizetéseket ne csökkentsék. A kor- máhy azonban csak 11.000 frankig volt hajlandó a fizetéseket kivenni az általános csökkentés alól és javaslatával kapcsolatban fölvetette a bizalmi kérdést. A szavazásnál a kormány javaslata megbukott. A Sarraut-kormány bukása a tegnapi és tegnapelőtti pesszimista jóslások ellenére, váratlanul jött, mert az éjszakai ülés folyamán a kormány helyzete lényegesen megjavult, amennyiben Flandin csoportja Sarraut mögé állt. Néhány részletszavazásnál a kormány nagy többséggel győzött és Sarraut, valószínűleg tulerősnek érezvén magát, mindent egy kártyára akart föltenni, a legkényesebb pontokat is fölvonultatta s ez okozta bukását. Sarraut utódjának kérdésében megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Chau- íemps belügyminiszter alakítja meg az nj kormányt, de ez nem valószínű, mert Chau- temps a radikális pártnak bal szélén áll, holott az uj kormánynak a közép- és a jobboldali pártok egy részét is meg kell nyernie. A radikálisok és a középpártok legnagyobb része végleg el akar válni a szocialistáktól, hogy életerős kormányt alakíthasson, nem olyat, amely a szocialisták hangulatainak van kiszolgáltatva. Parlamenti körökben tehát arról beszélnek, hogy olyan semleges személyiséget állítanak a kormány élére, aki végre megteremti a régóta vágyott konszolidációt és a neoszoeialistáktöl Tardieu csoportjáig munkaképes többséget teremt. A revídélefü Sarrau t-kormány Páris, november 24, A Samafut-kabmett a rövidéletü francia kormányok sorába tartozik. Sarraut radikális szenátor alig egy hónappal ezelőtt vette át hivatalát. Daladier kormánya, amely kilenc hónapig volt uralmon, pontosan , egy hónap előtt, október 24-én hajnalban bukott meg. Da- ladierfc ugyanazok a problémák késztették megadásra, amelyek most Albert Sarraut- val is.végeztek. A költségvetés kiegyensúlyozására szükséges pénzügyi terheket az ország nem akarja vállalni és különösen a szocialisták hallani sem akarnak a fizetések leszállításáról és az olyan pénzügyi terliekről, amelyek elsősorban a kistokése- ket érintik. Sarraut Daladier kormányában gyarmatügyi és tengerészetügyi miniszter volt, mig Daladier most Sarraut hadügyminisztereként szerepelt. Paul-Bon- cour mindkét kormányban a külügyminiszteri tárcát töltötte he. Franciaország pénzügyi helyzete most rendkívül nehéz. A legtöbb politikus a koncentrációs kabineti megalakítását kéri s nem lehetetlen, hogy ennek az uj kormánynak Daladier lesz a vezetője, ha Herriot, aki még mindig nem teljesen egészséges és éjszakai beszéde alatt, amikor síkra szállt Sarraut mellett, többször az elfáradás jeleit mutatta, nem áll a koncentrációs mozgalom élére. Nemietl koncentrádö? Páris, november 24. A köztársasági elnök megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. El- sönek a szenátus és a kamara elnökét fogadta. A legnagyobb kilátásokkal rendelkező miniszterelnökök között Chautemps, Bonett és Herriot szerepelnek. Háromféle megoldás lehetséges. Az első az, hogy a szocialistákat a radikális párt bevonja a kormányzásba, a másik az, hogy radikális kisebbségi kormány alakult, mint amilyen eddig volt, a harmadik az, hogy létrejön a nemzeti egység kormánya, állítólag ennek a harmadik kombinációnak van a legtöbb kilátása a megvalósulásra. A NEGERNEK NEM SZABAD... Az alabamai négerek bonyolult és idestova két éve húzódó pőre újabb állomáshoz érkezett el s ebből az alkalomból ismét bágyadt fény derül a hnszadik század egyik mellékes problémájára, amely időközben veszedelmesen az előtérbe nyomult, éket vert látszatra föltűnően rokon népek közé, kissé visszavarázsolta a régi törzsi világ légkörét s fölhívta a gyanutalan emberiség figyelmét a fajkiválasztódás törvényére, amire mindeddig különösen kedves állatok esetében ügyelt kényesen az emberiség. Ennyire tehát eljutottunk, s úgy látszik, erről a megigézett helyről nem is tudunk egykönnyen odébblódulni. Tehát beszéljünk a négerekről, már csnk azért is, mert könnyebb és főleg azért mert messze van. Európai ember fejcsóválva hallgatta két évtizeddel ezelőtt az amerikai nógerlincse- léseket s a burháboruk idején a derék burok iránt megnyilvánuló európai rokon- szenvet először akkor érte kellem étién oldaldöfés, amikor az újságokban helyszíni tudósítások jelentek meg Kriiger népének, enyhén szólva, sajátságos társadalmi szokásairól, amikor például kiderült, hogy Johannesburgban öt ven botütésre Ítéltek a puritánok egy négert, amiért olyan kocsiba szállt, amelybe négereknek és kutyáknak tilos a bemenet. 8 az újságíró, aki ebből az alkalomból kissé körülnézett, megtudta, hogy e szabadságszerető nép földjén a négereknek például tilos a házasság, a kevertfajuak házasodása törvénnyel szabályozott kvótához van kötve és így tovább. Igaz ugyan, hogy a demokrácia a burok földjén olyan mélyjáratu volt, hogy csodájára járt három világrész minden néprajongója s igaz ugyan, hogy az elnök az államügyeket úgy intézte el, hogy reggel kávé mellett mindenkit fogadott és mindent a helyszínen élőszóval és esetleg évszázadokba sommásan elintézett, viszont az alacsonyabbrendü fajták tagjai csakúgy ki voltak zárva ebből ,a családias demokráciából, mint a kutyák, vagy az angolok. -> Mit tagadjuk, az amerikaiak is be'vannak állítva erre a családias demokráciára, amely egy bizonyos határig sokat meg tudott őrizni a francia forradalom nagy eszméiből, sőt élni is tud e nemes hagyományok szerint — egy bizonyos határig. Ezen a határon túl esik minden, ami néger, vagy japán, vagy indián, egyszóval minden, ami fekete, vagy sárga, vagy vörös, egyszóval alacsonyabbrendü, tehát nem is emberi, inkább amolyan szemete és hulladéka valami rejtélyes machinációnak, amelyet a természet nagy törvényei irányítottak s amelyből végül is gondos desztilláeiók és simítások után kijött a fehér ember. A fajelmélet tehát ott is él és a maga brutalitásában gazdagon virágzik, ahol a demokrácia elérte a lehető legszélsőbb határokat, ameddig csak demokrácia egyáltalán terjeszkedni képes. S e törvényenkivüliség, amely mindenkit kiszolgáltat valamilyen rossz sors önkényének, aki e családias demokrácia határain kívül esett, éppen olyan gonosz és bestiális, mintha nem is a demokrácia, hanem valami vad, ókori deszpotiz- mus határvidékein tanyázna. Szóval a demokrácia közelsége nem enyhíti a dolgot. Mindezt csak azért említjük, mert kínosan tanulságos a dolog. Kínosan tanulságos például, hogy Amerikában szabályszerűen minden évben elkövetnek a néger gyerekek valamilyen védtelen amerikai kisleányon erőszakot. A kisleányról utóbb kiderül, hogy hivatásosan űzte a bűnt s a négerek vele szemben az erőszaknak egyik sokszorosan polgárjogot nyert eszközét alkalmazták, magyarul: megfizették, s mégis, a közvélemény nem tud megenyhülni, a közvélemény nem nyugszik, a közvélemény nem tűri, hogy a néger egyáltalán akármilyen körülmények között hozzányúljon egy fehér leányhoz s a közvélemény mindenáron ragaszkodik rögeszméihez és valami flagelláns dühvei áldozni akar neki. A négerek anyja bejárta az egész világot, élénken emlékezetünkben van még a néger szakácsnő földult és ijedt arca, amikor például a bécsi Konzerthausban magyarázta, hogy fiait micsoda példátlan gazság- sággal akarják villamosszékbe ültetni. Megilletődve hallgattuk, de nem értettük
