Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-24 / 43. szám
4 íioÉÜ 1333 november 24, péntek. nem állíthatja, hogy Neukölnben kommunis- tákkal volt együtt. Elnök: Erről nem beszélt azokkal, akikkel összejött ott, nem kérdezte tőlük, hogy, kommunisták-e? Lubbe: Ilyet nem kérdez az ember. Elnök: Ha most azt mondja, hogy ezek nem kommunisták voltak, nem hihetek magának. Lubbe: Már pedig én csak azt válaszolhatom a hozzám intézett kérdésekre, amit tudok. Elnök: Mikor határozta cl, hogy felgyújtja a birodalmi gyűlés palotáját? Lubbe: Péntekről szombatra virradó éjszaka, határozottan emlékszem, hogy szombaton reggel már tudtam, mit kell cselekednem, De erről nem beszéltem senkinek. Elnök: Miért nem. Lubbe: Mert ezt saját ügyemnek tartottam. Erről már elmondtam mindent, amit tudtam, de ha tetszik, még egyszer elmondhatok mindent. Lipcse, november 21). A Iteiolistag-por utolsó föl vonása vette ma kezdetét Lipcsében, ahová a tárgyalás Berlinből ismét átköltözött. Szili, miint az első föl vonásban, a lipcsei birodalmi bíróság nagy tárgyalási terme, szereplők ugyanazok, az érdeklődés, ha lehet, még nagyobb, mint a függöny felgördülésc előtt volt: tizennégy nappal előre elkeltek az összes jegyek, amelyeket a bíróság elnöke a hallgatóság részére kiad. Még néhány berlini tanú kihallgatására kerül ezen a héten a sor, s aztán valószínűleg hétfőn megkezdődik a pör politikai részének felgöngyölítése. Ebben a részben fogja megkapni az izgalmas dráma a történelmi aláfestést. A jelek szerint az utolsó fölvonás lesz meglepetésekben és izgalmakban leggazdagabb része a drámának. Mindjárt az első napon meglepetéssel szolgál a dráma főszereplője, a titokzatosan vigyorgó és szinte már nem is emberi apátiával magábacsukló van dér Lubbe. Eddig valóban olyan benyomást tett a szemlélőre, mint ahogy nagyon találóan mondta róla az egyik budapesti lap munkatársa, akinek egy, a Dunából kifogott öngyilkos arca jutott eszébe folyton, valahányszor a nagy pör fővádlottjának arcába nézett. Meglepő, hogy azokon a képeken, amelyeket holland iíjságirök mutogatnak az uj- ságirópadsorokban, a tizennyolcéves Lubbe föltűnően vidám, értelmes arcú fiú benyomását teszi, úgyhogy önkéntelenül is fölmerül az emberben a kérdés, mi történhetett ezzel az emberrel az utóbbi néhány év, esetleg csak néhány hónap alatt, amig ez a szinte Lubbe csaknem bevallja titokzatos tettestársainak a nevét alvó, határozottan félkegyelmű, elhasz máit ember lett belőle, aki itt kuporog a vádlottak padján; nagy kócos szőke baja fölfelé kimkorodik, a du sörény alatt föltűnően alacsony és ránoo, homlok, egyik szemén rosszul lát, valami kor mész csöppent a szemébe, akkor meg operálták, de az operáció nem segített s ; szem azóta fokozatosan rosszabbodott Lubbe néhány hónappal a Reiohstag föl gyújtása előtt megalakította a íorradalm kommunisták szervezetét, amelynek tagja hozzá hasonló csavargókból rekrutálódtal s céljuk a késhegyig menő harc volt a kom maoisták ellen, akiket megalkuvó kispol gároknak tartottak. Lubbe „programjába' a birodalmi gyűlés palotájának fölgyujtást határozottan beletartozott s nem is tagadtí egy percig sem tettét. Egyébként azonbai kínos egykedvűségével a legnagyobb bi zonytalanságot teremtette az egész ügy ben, annál is inkább, mert hiszen a szakér tői vizsgálat megállapította, hogy tetté egyedül nem követhette el. Lubbe Dimit roff erőszakos föllépésére sem reagált élén köbben, mint az elnök keménykangu föl szőlitásaira. először Helldorf gróf potsda mi rendőrfőnök tudta fölrázni szinte pa rancsszóva-1 ezt m élő bábut, s a berlini tár gyalus vége felé mutatott némi élénkséget ettől eltekintve azonban Lubbe maga volt az „élő titok”, aki otí ült a tárgyaláson, mégis megközelithe' tétlenül, fölbonthatatlanul, pedig olst perctől kezdve nyilvánvaló volt, hogy as egész ügyben ö az egyetlen, aki világos- ságot tndna deríteni. Érthető, ha az, ami történt, forró izgalma keltett a nagy pör minden hallgatójában Az elnök további kérdéseire Lubbe igen világosan válaszol, előadja, hogy az uj politikai hírek hozták őt Németországba, elmondja, továbbá, hogy a gyújtogatás az ő terve volt, először nem is gondolt a birodalmi gyűlés palotájára, hanem a jólétihivatal épületére, s csak hétfőn támadt az a gondolata, hogy a Reichstagot fogja felgyújtani. Erre még Heningsdorfban se gondolt. Elnök: Ez nagyon valószinütlenül hangzik és én nem is hiszem el. Lubbe: Heninasdorfból Berlinbe jövet az országúton határoztam el magam a gyújtogatásra s a Millerstrasscn, amikor több épületet megszemléltem, határoztam el magam a Feichstag palotája mellett. Elnök, aki szemmelláthatóan elveszítette a türelmét: — Ezt nem lógja magának senki elhinni s a józan emberi ész is azt mondja, hogy ezt a tettet nem követhette el egyedül. Lubbe: Magam gondoltam ki és magam hajtottam végre. Ez az igazság. Ekkor kezdetét veszi az egész tárgyalás egyik legizgalmasabb szópárbaja; az elnök előre feszülten, szinte e zuggeszti1 ven néz Lubbe szemébe és egymásután gyors kérdésekét tesz fel a gyújtogatás körülményeire vonatkozóan. Lubbe gyorsan elve szili maga alól a talajt s miikor az elnök rámutat arra, liogy az elnöki emelvényen a székeik külön égtek is az egyes tüzek között nem volt semmi összefüggés, Lubbe megtörik s vérpiros arccal, az izgaLubbe az előtérbe ugrik lom tetőfokán azt kiáltja az elnök felé: —• Nem mondtam, hogy ezt én csináltam. Elnök villámgyorsan lecsap: — Hát ki csinálta? Lubbe: — Én csak a függönyt gyújtottam f el... Elnök: — Ki csinálta a többit? Lubbe (homlokán kidagadnak az erek, lát* szik, hogy irtózatosan küzd valami láthatatlan erővel és szinte nyögő hangon mondja): — Ezt nem mondhatom, ezt... A mondatot azonban nem tudja tovább ioly. látni s újból lekonyul a feje, szinte magába csuklik. A bíró megállapítja., hogy ma is ugyanazt a vallomást tette, mint eddig, két pontot nem hisz cl a bíróság: először, hogy hétfőn reggel határozta el magáit a tettre, másodszor azt, hogy egyedül követte el Lubbe a további (kérdésekre előadja, hogy gyufával gyújtotta meg a tüzet is hogy azért nem menekült el, mert látni akarta a tüzet. További kérdések hangzanak cl, többek között Dimitroff megállapítja, hogy ezek után valószínű, hogy Lubbe maga is hiszi, hogy egyedül követte el tettét, de nem be szélt e-o meg valakivel, akinek a kezében csak eszköz volt. Lubbe tagadólag válaszol a kérdésre. A mai naip izgalmaitól a bíróság tagjai is ki-í merültnek látszanak már, s félő, hogy Lubbe isimét olveszíti éberségét, tehát a tárgyalást mára befejezték. A bíróság éppen Grothe tanú kihallgatását folytatta, aki ugyanis még Berlinben súlyosan terhelő vallomást tett Torglerre .s aki az egész vörös fölkelés kulisszatitkait föltárta a bíróság előtt. Grothe vallomásában sok elient-mondás volt s a bíróság ezért nem tudta kihallgatását Berlinben befejezni. Grothe az április elején egy kommunista vezér magánlakásán történt titkos megbeszélésről tesz vallomást, amikor vait. amelyekből ismét csak a régi vallomás csendül ki, hogy egyedül követte el a gyújtogatást és a többi vádlottnak semmi köze a dologhoz. Lubbe: Én vagyok ennek a pörnek a vádlottja, ez az én pöröm, s végre is hallani akarom az ítéletet, huszévi fegyház le«;yeu, vagy akár a halál: de már tudni akarom, mi lesz velem. Három furfangos falusi gazda karnis néven kölcsönöket csati ki a sziovenszkói bankoktól Behálóztak egy besztercebányai ügyvédet is Lubbe váratlanul fölugrik helyéről és tiszta, csengő hangon azt kérdi a bírótól, mikor lesz Ítélet a pörben és mikor fogják az ítéletet végrehajtani. Elnök: Erre a kérdésre nem tudok felelni ma még. Egyébként is ez csak magától függ, ha végre megmondja, kik voltak a tettestársai ? Lubbe: De hiszen ez már mog van állapítva. Mondtam mái-, hogy magam gyújtottam föl a birodalmi gyűlés palotáját, ür. Seufert: Senkise segített magának? Elnök: Mondja meg végre, kivel gyújtotta föl a birodalmi gyűlés palotáját? Lubbe: A többi vádlott mondta már, hogy semmi közük az ügyhöz, nem gyújtották föl a parlamentet, sőt nem is voltak az épületben. Elnök: Ennek a megállapításán fáradozik most éppen a bíróság. Lubbe erre magából kikelten, szinte kiabálva mondja az elnöknek, hogy az utolsó nyolc hónap fejleményeit nem tudja megérteni. Lubbe lesújtó nyilatkozata a szakértőkről Izgalma csillapultával Lubbe előadja, hogy az egcsz gyújtogatás nem nagy munka, tiz perc vagy negyed óra alatt végrehajtható. Elnök: Megértette a szakértők véleményét, amely szerint az, amit maga itt mond teljesen lehetetlen? Besztercebánya, november 23. (Saját tudósítónktól.) Ez év május havában két fiatal gazda állított be dr. Halász Miklós besztercebányai ügyvéd irodájába elmondták, hogy Korhát községből jöttek és 9000 korona kölcsönt szeretnének fölvenni a besztercebányai Tatrabankában. Ök járatlanok az ilyen dologban, tehát az ügyvéd közvetítését akarják igénybe venni. Dr. Halász nem talált Lubbe: Igen. Ők állandóan azt hangoztatják, hogy lehetetlen, hogy a gyújtogatást egy ember hajthatta volna végre. Ez a szakértők egyéni véleménye. Az igazság azonban az, hogy én magam gyújtottam fel a birodalmi gyűlés palotáját. A tüzet a kabátommal csináltam az ülésteremben. " Elnök: Mondtam már magának, hogy azt az állítását, hogy egyedül követte el a gyújtogatást, a bíróság nem fogadhatja el valónak. Mondja meg már egyszer, kik voltak a segítőtársai ? Lubbe hollandul válaszol, hosszan és izgatottan beszél, a tárgyalási teremben a tolmácson kívül csak a holland újságírók értik a szavait, de mindenki feszülten figyel a föltűnő élénken és izgatottan beszélő fiatalemberre. A tolmács végül is lefordítja Lubbe szaLubbe folyékonyan és lázasan beszél, nem is várja már meg, amig a tolmács szavait lefordítja, beszél és beszél, lázasan kirobbanó szavait heves gesztusokkal kíséri. Dimitroff: Nekem is az a véleményem, ami az elnök urnák, lehetetlennek tartom, hogy egy ilyen bonyolult gyújtogatást egy ember végrehajthasson. Lubbe: (Dimitroff felé fordulva) A gyújtogatás egyáltalán nem volt bonyolult. Ez egész egyszerűen ment, hogy azonban miért történt, ez már aztán egészen más kérdés. Péntekröl-szombatra virradó éjszaka semmi gyanúsat a két egyszerű falusi ember viselkedésében, akik Mikulás János, és Hu- ber János néven mutatkoztak be, és azt a tanácsot adta nekik, hogy hivatalos bizonylatot szerezznek be, amely vagyoni viszonyaikat igazolja. Négy nap múlva a két gazda újra beállított az ügyvédi irodába. Most már magukkal hozták a szükséges okmányokat. A rendben- lévő írásokkal mindhárman elmentek a Tat- rabankához, ahol Mikulás János és Huber János váltót írtak alá cs 8.700 korona kölcsönt vettek föl. Hat hónap múlva, amikor a váltó lejárt, a bank ajánlott levelet intézett a gazdákhoz. Következő napon Mikulás János betoppant a Tatrabankába és kijelentette, hogy ő semmiféle kölcsönt sem vett föl a bankban. Az embert szembesítették az ügyvéddel cs annak tisztviselőnőjével, akik egyértelműen kijelentették, hogy a bankban jelentkező ember nem azonos azzal, akinek részére kieszközölték a kölcsönt. át hiába nyomozott a tettesek után. Minthogy a csalásokat mindkét esetben ugyanazon név alatt követték el, a csendőrség újabb nyomozást indított és csakhamar sikerült kideríteni, hogy a korháti községi bíró néhány évvel ezelőtt egy jómódú földművesnek községi pecséttel ellátott, de egyébként ki nem töltött bizonyitványblankettát adott ki. Az illető gazda, Dortovics György, időközben elköltözött a faluból Zsemberovce községbe, ahol rokonai laknak. A csendőrség ezeket az embereket vette gyanúba és titokban le is fényképezte őket. Dr. Halász és titkárnője a fényképek között felismerték a bankcsalók képeit. A csendőrség letartóztatta a zsemberovcei gazdákat, szembesítette őket az ügyvéddel és titkárnőjével, akik határozottan felismerték bennük a csalókat. Ugyancsak felismerték őket a Slovenská Banka tisztviselői is. A csendőrség Dortovics Györgyöt és két rokonát, Pohonka Jánost és Holik Milost letartóztatta. Mind a három gazdának jelentős vagyona van. A csalási ügybe még több korháti birtokos gazda is bele van keverve és valószínű, hogy még néhány letartóztatás lesz ebben az ügyben. Rövid szünet után Lubbet a bírói emelvény elé vezetik cs az elnök ismét feltárja előtte a jegyzőkönyvi vallomást, amelyet a rendőrségen cs a vizsgálóbíró előtt tett. Ezzel az aktussal tehát a két hónapos tárgyalás eljutott oda, ahol az első napon Hamarosan kiderük, hogy a bank csalóknak esett áldozatul és kitudódott az is, hogy ugyanilyen körülmények között csaltak ki 192 & áprilisában a besztercebányai Slovcn- ská Bankától 5000 koronát. Akkoriban a csendőrség hosszú hónapokon — Betörtek egy klatnoujfalui gazdaságba, Piriivigyei tudóeitónk j©leüti: Tegnap éjije! ben törők hatoltak be Adomák Mária 'klatnoujfaluf gazdaságába, belop ózdiak a lakóházba és onnan ruhanemű eket te egyéb értéktárgyakat loptak c\ A c©etndőrség megindította a nyomozást. . aizz z imaiini iwiiif nwwiumii«zmiMZiiiafmmaf»MiimrmMaamBmMgiw————— Sze nzációról szenzációra siet a Reichsíag-pör Lukbe a láthatatlan hatalommal birkózik a bíróság elóU „Ez az én pöröm, egyedül követtem el a gyújtogatást..,” kiáltja lubbe a bíró felé volt. Lubbe az elnök kérdéseire ismét csak rövid feleleteket ad, csak amikor a neukölni kommunista megbeszélés ügyére kerül sor, jelenti ki Lubbe, hogy
