Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-22 / 41. szám
4 fi 1933 november 22, aeerda. AZ EMBERISÉG ANYANYELVE gyón, aki azt igyakezeilit bebizonyítani, hogy anyóka guibbáisiztoit-t be,süppedt szájjal és előre-j ősszüleínk a paradicsomban magyarul beszél- ugró fogazattal, ükainyija az indiogermán nye-l- gettek egymással. Ez 'természetesen nem igaz, veknek, alti a Vedák nyelvét motyogta,, a De bizonyos magasabb értelemben igenis igaz. szanszkrittet, melynek korát a tudomány kö- A szavak gyökere, a jó és tudás fájának gyö- rülibelül ötezer évre tette, minit a (biblia. Irta t KOSZTOLÁNYI DEZSŐ i. Néhány évtizeddel ezelőtt a hivatásos nyelv- búvárok idegeskedni kezdtek, mihelyt valaki előttük a nyelvek eredetét emlegette, akár a papok, amikor jelenlétükben Isten létezéséről vitatkoztak II. Azóta sóik minden megváltozott. A jámbor, hivő papok már maguk is sorompóba szállnak, fölvértezve harcolnak a hitetlenség ellenségeivel és nem tartják azt, hogy ez a vita bármiképpen érinthetné hitük szilárdságát. Hasonlóan vannak a legújabb nyelvészek is. Nem utasítják vissza fölháborodva a nagyvonalú elméleteket, mint a XIX. század elfogult, úgynevezett „természet'tudiOimáhyos“ korszakában és a nyelv eredetéiül való kérdéseket is maguk, tárgyalják, nem engedik át többé a bölcseletnek, vagy a lélektannak. III. A mai nyelvtudomány egyik világtekintélye, az angol Rickard A. S. Paget egy tudományosan megalapozott, de vakmerőnek tettsző fölfogással áll elő, melyet hajdan bizonyára mosolyogva iktattak volna a „délibábos11 nyelvészet körébe. Azt hirdeti, hogy minden nyelvnek rokonnak köd lennie egymással, még pedig nemcsak szegről-végről, hanem belsőleg, a mély mivolta ezerint is. Véleménye szerint a nyelv legkisebb elemei — parányai — nem a hangok. Ezeket a hangokat a beszélő szervek ősi kifejező ösztöne hozta létre végzetesen cs szükségszerüleg. A test a tagjaival' játszik és rámutat arra, amit ki akar fejezni. Amikor a gyermekek isimi kezdenek, ujjaik és nyelvük egyszerre mozognak. Valószínű, hogy az ősember is egyszerre mozgatta a kézéit és a 'száját. A nyelv tehát arcjáték, vagy tagjáték, mely hangokban nyilvánul meg. IV. Az az eredmény, melyet elénk tár, a maga változatosságában is döbbenetes. Minden hang, minden beitü önmagában is jelent valamit. Megannyi angol szó, mely isiidéi kezdődik, valami rosszitó, kicsinyítő értelmet takar. Black = gyönge, középszerű, slench — lötyögő, nehézkes, slush = sár, síimé = iszap, slop = pocsolya, siope = lejtő. Úgy rémlik, hogy kifejező ösztönünk egy nagyon tág fogalomkört jelöl ezzel a két betűvel, mintha a nyelv ( a beszélő szervünk) fitymálna, lebecsülne V£u- lamit vele. Ennek pedig megvan a hangtani magyarázata is. Amikor ezt a két hangzót egymásután kiejtjük, nyelvünk hegye tényleg hátracsuszik. Talán fügét mutat sötétben a íogalominak. Amikor viszont az str-rel kezdődő szavakat ejtjük ki, akkor nyelvünk előbb kinyúlik, majd középhelyzetet foglal) el és végül hátrahuzódik, ennélfogva az ilyen hangzókkal kezdődő szavak értelme többnyire az. hogy „valamilyen dolog akár valóságban, akár képletesen, előre és hátra kiterjedt. Strain — erőfeszítés, lendület, straiytit — egyenes, stretch = kinyujfás, kiterjedés, stream — folyó, string — kötél, streac — vonal, esik. Negyven szót sorakoztat, föl egymás mellé, mely mind ezt az állítást igazolja. i i v' De f. i valóban merész és nagyszerű nyelv- bölcselet nem állapodik meg ennél a pontnál. Föltételezi, hogy minden nyelvben minden {hang valami hasonlót jelképez, ha az idők jsorán a különböző fajták ej távolodtak is egymástól és életmódjuknál, táplálkozásuknál, sorsuknál fogva másképpen alakult lelkiségük és szájpadlásuk. A különbözőségek mögött talán eddig föl nem ismert hasonlóságok lappanghatnak. Ha ezeket a hangzókat ejtjük [ki: ku, gu és hu, szájunk csŐalakuira formálódik a világ minidéin táján s az így kezdődő szavak a világ majdnem minden táján valami kivájtat, csőszerűt, vagy kiterjedtet jelenítenek. A francia e»u (nyak) a szumirban is ku, !a francia trón (luk) a szumirban gun, viszont láz angol gun (melyet ma gan-nak ejtenek ki) puska, de a ku a japánban üreg és a ku a kínaiban völgy. Nem akarok hímet varrni erre az izgalmas, tudományos sejtelemre, do csak fölemlítem, hogy a hullám szintén kivájt és .üreges s az érvelés minden igénye nélkül ide- igazat szolgáltatnak az angol nyelvésznek: kushad, kutat, kullog, kunya, guggol, huporcs etb. VI. Mennyit kacagtak hajdanában nyelvtudományunk szegény úttörői, Erdőd! SzHvesztei Jánoson, Ostrekócsi Féris Ferencen, akik annakidején a maguk vak bizakodásában azl hitték, hogy minden nyelv egy tőtől sarjadt és ibudomájnyo.s fölkéezíMtteég nélkül ai bibliára hivatkozva lándzsát törtek a magyar és z-sidó nyelv rokonsága mellett s mennyit mulattak (szegény Horváth Istvánon és Kalmár Györkeréig énnek s nemcsak az indogermán nyelvek rokonok egymással, az angol meg az orosz, hanem a kurd és az olasz is, a szamojéd és a norvég is. VII. A nyelvtudomány kapujában eddig egy öreg ember és ,a világ korát. Most ez a néniké egy; üde, tavaszias kislánynak rémlik a másik ősanya mellett, aki egyenesen Évához hasonlít. Arról van szó, hogy valamennyien Ádám apánk és Éva anyánk nyelvét beszéljük és egy testvérek vagyunk (testileg és szellemileg is. 99 RablópáV\ „Parasztién”, „Boxerlmtl”, „Kokslotie” s a „lérfi-Olga 99 Az alvilág legsötétebb alakjai vonulnak fel Hamburgban a világ legnagyobb kábítószerbünperének fötárgyalásán A kokaincsempészet tiikai — Elhalnak a legjobb vevők — A Sí. Pattié városzrész panoptikuma Hamburg, november 21. Mint jelentettük, néhány nappal ezelőtt a hamburgi büntető bíróság előtt megkezdődött minden idők egyik legnagyobb cs legszenzációsabb kokain-pere, amelyben nem kevesebb mint 76 vádlott fölött fognak ítéletet mondani. A tárgyalás hetekig fog tartani és a pillanatkép, amelyet tárgyalás közben kaphatunk, megdöbbentően karakterizálja e korszak bűneit. AZ ÉLŐ PANOPTIKUM A bíróság előtt áll Olga, a bünper egyik legtipikusabb alakja. Igazság szerint Olga ül. A vádlottak padján ül a tiszteletreméltó Han- zaváros igazságügyi palotájának esküdtszéki termében, beékelve a hetvenhat vádlott közé. Olga, amikor az elnök személyi adatait kérdezi, hamisítatlan ősbajor dialektusban válaszol, amely kísértetiesen hangzik a kemény, hideg, északi környezetben. Olga vékony fuvolahangon beszél, az arca simára borotvált, ruházata pedánsan rendes. A nadrágja élesre vasalt és feltűnik nyakkendőjének, jóminő ségii, diszkréten mintázott selyme. Olga neve a birósági akták szerint, amelyekben nem elégednek meg a városszerte ismert gúnynevekkel: Schmidt Mátyás, született Münchenben, ugyanott lakik, önként jött el a tárgyalásra, mielőtt a már kiállított elfogató parancs rendelkezéseit végrehajtották volna. Ezek után mondanunk sem kell, hogy Olga: férfi. Ugyanúgy mint Olga, a többi 75 vádlott is karakterisztikus figura a nagyvárosi fertő panoptikumából. Itt ül a „Kokslotte", fiatal gavallér a Reeper- bahnról, az arcát különféle szenvedélyek fehérítették el, meredten bámul maga elé, mintha minden pillanatban elájulna. Mellette a „Boxerkarl", bikaerős matróz, a karizmai szinte szétfeszítik a matrózbluzt. Sorban kö- vctkezik„Rablópál“, akinek sárga fénytelen szemei kifejezéstelenül és szúrósan nézik a bíróságot, mintha minden pillanatban ugrásra készülne. És „Parasztferi“, barátságos képű fickó, akinek már több csekélység áll a háta mögött, mint gyilkosság, stb. És „Yankeemax", a simulékony üzletember, specialista pokerjátékban, alig láthatóan cinkelt kártyákkal. És „Annaliese néniu, aki külsőre olyan, mint akármelyik más nagys/.akállu polgár cs senki sem gyanítaná benne a leghirhedtebb ópiumcsempészt. És „Disznópofa", az északi portás, aki kérdezés nélkül hozzáteszi vallomásához: — Én vagyok ugyanis a legerősebb ember St. Pauliban . . . Nehogy a bíróság urai tévedésben legyenek... Igen, és az ibolyaszinüre züllöttarcu, beesett- szemű ,,foglalkozásnélküli“ leányok, valamennyien büntetett előéletüek — és a pincérek a csapszékekből, továbbá az úgynevezett „könnyű matrózok", az engedély nélküli Idegenvezetők cs a „szabad uccai kereskedők". A borzalom galériája! A TÖKÉLETES HÁLÓZAT Az egész társaság, amely itt a fogházőrök gondos és barátságos felügyelete alatt ül, monopolizálta a kábító szerekkel való kereskedelmet. Az egész ópium- és kokaincsempészet legnagyobb része az ő működésűkben bonyolódott le. Üzleti, hálózatuk kiterjedt egészen Berlinig és Berlinen keresztül a birodalom ossza nagyvarosaiba. Nemcsak Németországban, de egész Európában sem volt még eddig ehhez hasonló méretű kokain-per. A filniezők jól tennék, ha néhány napra Hamburgba jönnének és belépőjegyet kérnének a régi esküdtbirósági terembe. Itt megtanulhatnának egyet-mást! A BŰNSZÖVETKEZET FEJE Például: milyen valójában ilyen csempészbandának a vezetője. Ahogy eddig láttuk a bandafőnököt ezerszer a moziban, jól vasalt ruhájában, ez az ábrázolás gyermekesen naiv. Itt van a valóság: negyven éves férfi, jelentéktelen külsejű, őszbejátszó hajú, rosszul öltözött, olyan mint egy kereskedelmi utazó. Valóban az is, csakhogy a cikk, melyben utazott: méreg. Ö látta el St. Pauli kokainközpontjait áruval, 4—5 gramot szállított naponta minden helyre. Nevetségesen kicsiny mennyiség, de éppen elég ahhoz, hogy néhány tucat rendes vevőt megmérgezzenek és szisztematikusan elpusztítsanak vele. Ebben az üzletben éppen az a szomorú, hogy a legjobb vevőközönség sorvad el és hal meg, — dehát minden jó üzletnek meg van a maga árnyoldala. A banda feje: Wilhelm Helferioh. Technikusnak vallja magát és nehéz volna kideríteni, hogy miből vezeti le ezt az előkelő hivatást. Éveken keresztül együtt dolgozott egy Ottó Schmidt nevű cinkosával a Seilerstrassen lévő műhelyben. Itt vették át az óceánjáró gőzösökről becsempészett mérgeket, itt osztályozták és csomagolták őket egészen kicsiny papírzacskókba és itt adták át az árut a közvetítő kereskedőknek. Ez a műhely indiszkréció következtében a rendőrség kezére került. Ottó Schmidtet magukkal vitték a detektívek és néhány évre kizárták az üzleti lehetőségből. A zsiványbecsülct természetesen Hamburgban is tiszteletben van, az elfogott „szép Ottoil nem árulta cl munkatársát, Wilhelm Hclferich átköltözött a céggel egy másik uccába és nyugodtan folytathatta az üzletet tovább. A RENDŐRSÉG ALAPOS MUNKÁT VÉGEZ Egészen ez év áprilisáig. A rendőrség ekkor rajtaütött az uj üzleten is. Hónapokig tartó vizsgálatba került, amíg az üzlet minden elágazását felderítették. Kinyomoztak egy sereg kocsmárost, akik a közvetítő szerepét játszották, mert a kábitó- szerárus, aki portékájával végigjárta éjszakánkat a mulatónegyedet, soha sem tudhatta meg, hogy tulajdonképpen kitől vásárolja a mérget. A kocsmárosok adták el nekik az árut, amelyet Wilhelm Helferich ügynökei hordtak szét naponta a városban. Minden üzletágnak meg vannak a maga régi tradicionális szokásai Négy ilyen kocsmáros ül a vádlottak padján, üzletvezetőik, pincéreik és úgynevezett portásaik társaságában, akik tulajdonképpen arra hivatottak, hogy a részeg és okvetetlen- kedő vendégeket kidobják a helyiségből. AZ ÁLDOZATOK De ezek a kisebb bűnösök. Nem fontosak. Az igazi érdeklődés a vádlottak másik kategóriája felé irányul: a vevők felé. A törvény értelmében a vevők is büntetendők, a kábítószerek szenvedélyének szerencsétlen áldozatai, a skrupulus nélküli kereskedők igazi áldozatai. Régen megszűnt ellenállásuk, hogy szabaduljanak a csábítástól, boldogtalan szenvedélyüknek következménye a birósági ítélet, amely kizárja őket a tisztességes polgárok sorából. Emberi roncsok ók, akik a bírói ítélettel a végleges el- merülésrc vannak kárhozva. Ők maguk is tudják ezt. Nem törődnek vele. Ezeknek a szerencsétleneknek nincs többé vesztenivalójuk. Az egyik ilyen áldozat csöndesen fütyörész magában. Valamelyik uj divatos slágert fütyüli, amelyet legutoljára hallott az egyik mulatóhelyen. Halkan fütyül, a mellette ülő fogházőr talán nem is hallja. Nem hallja, milyen kísértetiesen hangzik ez a melódia ... ■■vwuíw Gróf Apponyi Albert özvegye vissza akarja vásárolni a jablonicai Apponyi’kastélyt Fölparcellázták az Apponyi-család birtokát — Csődbejutott a birtok uj gazdája — Az Olmützi Takarék mint kastélytulajdonos —- Kié lesz a kastély, az Apponyiakc vagy a német emigránsokéf Olmütz, november 21. Az Apponyi grófok jablonicai birtokát köztudomás szerint mintegy nyolc évvel ezelőtt egy Zboril nevű csehországi milliomos megvásárolta. Zboril az Apponyi-hint okra tizenegymil- liókoronás jelzálogkölcsönt vett az Olmützi Takarékipénztártól. A birtokvétel neon hozott szerencsét az uj földes; 1 mák, aíki csakhamar csődbe jutott. A csődeljárás során kitűnt, hogy a húszmillióra becsült birtok értéke legföljebb hétmillióra tehető és a birtok egy részét a földhivatal lefoglalta. Az Olmützi Takarékpénztár nem volt képes a birtok föloldását kieszközölni és nagyobb veszteség elkerülése végett kénytelen volt a jablonicai birtokot árverésen megvenni. A birtok legértékesebb részét a katonai kincstár megvásárolta és katonai, gya- kmrlébered (rendez be azon, mivel a tarep céllövészetre kiválóan alkalmas. A fönnmaradó részt parcellázás utján értékesítették, egyedül a XVI. Lajos-stilusban berendezett, legalább egymillió korona értékű csodaszép főúri kastélyra nem akadt eddig vevő. Az Olmützi Takarékpénztár most két ajánlatot is kapott. Az elsőt gróf Apponyi Albert özvegye tette, míg a, másik ajánlattevő egy zsidó jótékonysági egyesület. Aipiponyi grófné szívesen veimé meg a kastélyt, hogy ismét családi tulajdonba kerüljön az Apponyiak © régi fészke; a zsidó egyesület viszont otthont akar Jablonicán a németországi menekültek számára létesíteni. Az Olmützi Takarékpénztár igazgatósága úgy véli, hogy a. fölajánlott vétel árnál a kastély lényegesen többet éir és nem fogadba ©1 egyik ajánlatot sem. 9
