Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-01 / 24. szám
Ár^80fil|ér ^ ^ KÁROLY ROMÁN KIRÁLY, uj házassági tervvel foglalkozik. Prága, október 31. A kópviseloház és a isizenátus külügyi bizottságának mai ülésén Benes külügyminiszter kétórás expozét mondott. Expozéjának első részében ajz uj külpolitikai helyzettel foglalkozott, mely Németországnak a nép- szövetségből és a leszerelési konferenciából való kivonulásával jött létre. A német kormány elhatározását — mondotta többek között — nem egyéb, mint a versaüiesí békeszerződés katonai klauzuláinak végleges elutasítása. Ezek az események . erős befolyással lesiznek az európai politika további fejlődésére. Fiiba volna ezt nem látni, de nem kisebb hiba lenne emiatt idegeskedni vagy fölöslegesen aggodalmaskodni. Németország ellen nagyfokú bizalmatlanság keletkezett és ezzel egyúttal Németország poitikailag izolálódott. A háború utáni politika tizennégy évét az európai békének a népszövetség bázisán való megszilárdítása töltötte ki. A német forradalom félbeszakította ezt a fejlődést. Benes ezek után Németország belső fejlődéséről beszélt, majd áttért a népszövetségi helyzet taglalására. Véleménye szerint Németországon kívül Olaszország is megkísérelte, hogy a népszövetség intézményét mellékvágányra terelje. Nem áltathatjuk magunkat afelől, hogy a népszövetség súlyos válságot él át — mondotta ezután Benes. —> Ha a leszerelési kérdésben nem lesz megegyezés, olyan súlyos nemzetközi lépések fognak történni, amelyek mellett veszélybe kerül a népszövetség léte. Éppen azért mi minden eshetőségre felkészülünk. Németország mai eljárása mellett nem látunk olyan veszélyt, hogy a közeljövőben katasztrofális válság következnék be. A német forradalom közvetlen következménye az volt, hogy Európában hatalmi átcsoportosulás jött létre. így keletkezett a francia—angol közeledés, amellyel az európai politika további fejlődésében számolni kell. Szovjet- oroszországnak Lengyelországgal, a kisantanttal és Törökországgal kötött meg nem támadási szerződései lényegesen elmérgesitették azt a politikai feszültséget, amely a németországi események folytán jött létre. Mindennek ellenére a külügyminiszter hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia nem változtat a Németországhoz fűző eddigi viszonyon, akármilyen belpolitikai fejlődés kezdődik is a német birodalomban. Ugyanakkor reméli azonban, hogy Németország is kitart a korrekt viszopy mellett. A Dollfuss-szal folytatott tárgyalásokról a külügyminiszter csak rövidesen emlékezett meg, aniennyinen meg- állapitotta, hogy Ausztriával lehetséges a barátságos gazdasági kiegyezés. Majd beszéde további részében a kisah- tant gazdasági politikájával foglalkozott s vitába bocsátkozott az agrárkörök érveivel. „Ha az agráriusok azzal érvelnek — úgymond —, hogy az agrárrétegek prosperitása és megelégedése nélkül az állam nem tarthatja magát, ebben ugyan igazat kell adnunk nekik, azonban egyidejűleg azt is hangsúlyoznunk kell, hogy ha iparunk, a mi technikai erőink és expanziónk főforrása, elbukik, akkor államhatalmunk nagy része is elbukott és az idők során az állam és a nemzet színvonala is süllyedni fog. Itt nem a mi mezőgazdasági iparunk problémájáról van szó, sem munka- nélküleink százezreiről, hanem államunk és nemzetünk rendkívüli mértékben fontos érdekeiről." Az állam külső s belső adósságai mintegy negyven milliárdra rúgnak és ezt a külügyminiszter a többi államhoz viszonyítva aránylag elviselhető tehernek tartja. A külügyminiszter a középeurópai államok gazdasági együttműködésének kérdésére tért át s kijelentette, hogy Csehszlovákia és a kisantant őszintén üdvözli ezt a diszkussziót és készséggel részt fog venni benne. A modus vivendi végrehajtásáról a következőképpen nyilatkozni — Nyilvános előkészületek történnek a modus vivendi végrehajtására vonatkozólag. Három, legföljebb négy hét alatt bemutatjuk a Vatikánnak elaborátu- mainkat, közvetlen Rómával fogunk tárgyalni és reméljük, hogy hamarosan megegyezésre jutunk. Ciriaci pápai nuncius ismeretes incidense dacára is ugyanolyan a viszonyunk a Vatikánnal, mint volt, egyházpolitikánk semmiben nem változott és nem is fog változni. Végül a külügyminiszter kijelentette, hogy a legközelebbi három év európai politikája lesz a döntő Európa fejlődésére nézve. Minden európai politikus megegyezik abban, hogy őrület lenne ma Európát konfliktusokba rántani. Az 1934. év fogja megmutatni, hogy a fejlődés milyen irányba vezet. Az azután következő két esztendő lesz a következő fejlődési etap, mikor az európai gazdasági és pénzügyi válság kerül megoldásra. Statárium és diktatúra Palesztinában London, október 31. Hétfőn este egész Palesztinában kihirdették a kivételes állapotot. Az 1931. évi szükségtörvény ezzel egyidejűién életbe lép és ennek értelmében az angol főmegbizott diktátor! hatalommal rendelkezik. A törvény fölhatalmazza a főmegbizottat, hogy személyek letartóztatását és száműzését rendelje el, továbbá az összes kikötőkben és a szállítási forgalomban úgy szárazon, mint vizen és levegőben szigorú ellenőrzést gyakoroljon. Joga van polgári személyeket katonai törvényszék elé idézni és minden embert szolgálat- teljesítésre rendelni. Ezenkívül jogában áll a főmegbizettnak magántulajdont kisajátítani vagy megsemmisíteni. A statáriummal egyidejűén szigorú cenzúrát rendeltek el az összes arab, zsidó és angolnyelvü lapok fölött. BEENGEDIK A ZSIDÓ BEVÁNDORLÓKAT PALESZTINÁBA Kairó, október 31. Mint tegnap' jelentettük, a palesztinai kikötik elé két ka jó érkezett zsidó bevándorlókkal. Az egyik hajó, a dán nemzetiségű Polonis, Portsaidban kötött ki, ■az egyiptomi kormány azonban nem engedélyezte a hajó utasainak partraszállását. A bevándorlók kérésére az egyiptomi hatóságok megkereséssel fordultak a palesztinai hatóságihoz és az angol hatóság m-a; válaszképpen értesítette az egyiptomi kormányt, hogy a zsidó bevándorlók zavartalanul be- bocsáttatnak az ország területére, , HALOTTAK NAPJA Az élők ünnepelnek, a halottak pihennek. Az utolsó években mintha nagyobb tömegek, nagyobb fénnyel ünnepelnék a halottak napját-.. Az újra növekvő vallásos érzés kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy még terjedelmesebbé és impozánsab- l»á tegye a bensőségében és külső megnyilvánulásában eddig is legkiteljesedettebb keresztény ünnepet, de mintha ezen túl is, a vallásos érzésen, a kegyeleten, a halott hozzátartozók szeretőién túl is volna valami riadt érzés az emberekben, amely a temetők felé ösztökéli a tömegeket, hogy virággal és világossággal övezzék körül és engeszteljék meg a halottak emlékét. Megint a hallj! árnyéka jár közöttünk, talán ezért jutottunk érzésben megint közelebb a halottatokhoz. A világhálómban tízmillió ember esett el a régen ismert statisztika szerint, de az utóbbi napokban egy uj statisztika adatait ismertük meg, amely szintén tízmillióról szól. Tízmillió halottról. Tízmillió azoknak a halottaknak száma, akik a század elejétől napjainkig — öngyilkosságot követtek el. Tízmillió öngyilkos harminchárom óv alatt, ugyanany- nyi, mint amennyi négy óv alatt a világ legborzalmasabb háborújában elvérzett. Ez a másik háború, amely lassabban öl, talán még borzalmasabb, mint a négy évig tartó gyors öldöklés. A világháború, amely vassal, robbanóanyagokkal és gázokkal folyt, a tömegfelelősség és a tömeg végzet súlya alatt zuhogott alá, de az öngyilkosok fegyvere az egyéni bűntudat és az egyéni tehetetlenség borzalmas érzésének ellenállásával dördült el. Félelem fog cl bennünket, ha az uj statisztikát olvassuk: hiába minden, a háború akkor is folyik, ha a liadak nem vonulnak föl egymás ellen, akaratunkon és képessé- . geinken kívül áll, úgy látszik, a tömegha- lálnak mindkét fajtája: a nemzetek háborúja és a gazdasági háború, amely minden ember lelkében külön folyik még kegyetlenebből. Ki tart esapatszemléí ama hadsereg fölött, amelyik saját kezében tartja a saját maga ellen irányuló fegyvert? Tiszteletreméltó és biztató cselekedet, hogy a népszövetség számoníartja a közvetlen gazdasági háború halottait is, nem pedig csak azokat, akik a szabályos ütközetekben estek el. Nem áltathatjuk magunkat sem egyik, sem másik oldalon. A világháború okai gazdasági okok voltak, de legalább kilenctizedrészben gazdasági okok voltak azok is, amelyek az elmúlt harminc- három év alatt a halálba kergették a tiz- ■ millió öngyilkost. A végzetszerűen egyforma szám ijesztő következtetéseket támaszt bennünk. Valami mélyen lappangó veszedelmes betegség ez, amely ilyen rövid idő alatt kétszer tízmillió áldozatot szedett a Föld emberi lakosságából. Ennek a betegségnek csak azokat a tüneteit ismerjük, amelyek a harctereken romboltak és pusztították el az egyik tízmilliót. E tünetek ellen küzdünk teljes érővel és riadt lelkiismerettel és mikor már-már azt hisszük, hogy sikerült leküzdeni a rémet, akkor arra kell eszmélnünk, hogy a látszólag biztosan lezárt zsilip alól egyenkint úsznak el halottatok. Napról-napra inkább rájövünk, hogy a tünetek elleni harc nem segít. Hiába négyes paktum, hiába leszerelési konferencia, hiába biztonsági szerződések, hiába zárjuk le a seb nyílt, külső felületét, ha lent a mélyben tovább dul a lappangó betegség, amelynek hatásaképpen megmagyarázhatatlan szorongás fogja el az élőket,.. Az ember minden időben barátkozott a halállal, mert sorsa a halál. Hogy ezekben az években intenzivebben, mélyebb, kevésbé magyarázható érzésekkel ünnepeljük a halottak napját, ez talán azt mutatja, hogy közelebb érezzük sorsunkat. Újra seregszemlét tartunk halottatok fölött, megkoszorúzzuk mindenütt a névtelen katona sírját, a harctereken elesett milliók emlékét. De van egy másik névtelen szimbólum, amelynek halott milliói fölött még nem tartunk seregszemlét, amelynek emlékét eddig csak a népszövetség uj statisztikája örökítette meg, de nem tiszteljük koszorúval ezt az emléket, amelyet magányos bűnös kezek milliói állítottak. De lassankint majd egyforma érzéssel közeledünk valamennyi halottunk felé és akkor lassankint megközelítjük majd a mélyen lappangó betegséget, amely egyformán pusztította el a hősi halottakat és az öngyilkosokat. A halottak napja segítsen bennünket ebben az elmélyedésben. L évf. 24. szám - Szerda " 1933 november 1 Benes expozéja a nemzetközi helyzetről A bii fi f1 1 n 1 SE * íovo evbeit dől el Európa sorsa Közeli katasztrófa nem várható — Csehszlovákia üdvözli a középeurópai gazdasági együttműködésről tartandó diszkussziót A köztársaság politikája nem változik meg