Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-01 / 24. szám

Ár^80fil|ér ^ ^ KÁROLY ROMÁN KIRÁLY, uj házassági tervvel foglalkozik. Prága, október 31. A kópviseloház és a isizenátus külügyi bizottságának mai ülésén Benes külügyminiszter kétórás expozét mondott. Expozéjának első ré­szében ajz uj külpolitikai helyzettel fog­lalkozott, mely Németországnak a nép- szövetségből és a leszerelési konferen­ciából való kivonulásával jött létre. A német kormány elhatározását — mon­dotta többek között — nem egyéb, mint a versaüiesí békeszerződés katonai klauzuláinak végleges elutasítása. Ezek az események . erős befolyással lesiznek az európai politika további fej­lődésére. Fiiba volna ezt nem látni, de nem kisebb hiba lenne emiatt ideges­kedni vagy fölöslegesen aggodalmas­kodni. Németország ellen nagyfokú bi­zalmatlanság keletkezett és ezzel egy­úttal Németország poitikailag izoláló­dott. A háború utáni politika tizennégy évét az európai békének a népszövet­ség bázisán való megszilárdítása töl­tötte ki. A német forradalom félbesza­kította ezt a fejlődést. Benes ezek után Németország belső fej­lődéséről beszélt, majd áttért a népszö­vetségi helyzet taglalására. Véleménye szerint Németországon kívül Olaszor­szág is megkísérelte, hogy a népszövet­ség intézményét mellékvágányra te­relje. Nem áltathatjuk magunkat afelől, hogy a népszövetség súlyos válságot él át — mondotta ezután Benes. —> Ha a leszerelési kérdésben nem lesz megegyezés, olyan súlyos nemzetközi lépések fognak történni, amelyek mellett veszélybe kerül a népszövet­ség léte. Éppen azért mi minden eshetőségre felkészülünk. Németország mai eljárá­sa mellett nem látunk olyan veszélyt, hogy a kö­zeljövőben katasztrofális válság kö­vetkeznék be. A német forradalom közvetlen követ­kezménye az volt, hogy Európában ha­talmi átcsoportosulás jött létre. így ke­letkezett a francia—angol közeledés, amellyel az európai politika további fejlődésében számolni kell. Szovjet- oroszországnak Lengyelországgal, a kisantanttal és Törökországgal kötött meg nem támadási szerződései lénye­gesen elmérgesitették azt a politikai feszültséget, amely a németországi ese­mények folytán jött létre. Mindennek ellenére a külügyminisz­ter hangsúlyozza, hogy Csehszlovákia nem változtat a Németországhoz fűző eddigi viszonyon, akármilyen belpoliti­kai fejlődés kezdődik is a német biro­dalomban. Ugyanakkor reméli azon­ban, hogy Németország is kitart a kor­rekt viszopy mellett. A Dollfuss-szal folytatott tárgyalá­sokról a külügyminiszter csak rövide­sen emlékezett meg, aniennyinen meg- állapitotta, hogy Ausztriával lehetsé­ges a barátságos gazdasági kiegyezés. Majd beszéde további részében a kisah- tant gazdasági politikájával foglalko­zott s vitába bocsátkozott az agrárkö­rök érveivel. „Ha az agráriusok azzal érvelnek — úgymond —, hogy az agrár­rétegek prosperitása és megelégedése nélkül az állam nem tarthatja magát, ebben ugyan igazat kell adnunk nekik, azonban egyidejűleg azt is hangsúlyoz­nunk kell, hogy ha iparunk, a mi technikai erőink és expanziónk főforrása, elbukik, akkor államhatalmunk nagy része is elbu­kott és az idők során az állam és a nemzet színvonala is süllyedni fog. Itt nem a mi mezőgazdasági iparunk problémájáról van szó, sem munka- nélküleink százezreiről, hanem álla­munk és nemzetünk rendkívüli mér­tékben fontos érdekeiről." Az állam külső s belső adósságai mint­egy negyven milliárdra rúgnak és ezt a külügyminiszter a többi államhoz vi­szonyítva aránylag elviselhető tehernek tartja. A külügyminiszter a középeurópai államok gazdasági együttműködésének kérdésére tért át s kijelentette, hogy Csehszlovákia és a kisantant őszintén üdvözli ezt a diszkussziót és készség­gel részt fog venni benne. A modus vivendi végrehajtásáról a kö­vetkezőképpen nyilatkozni — Nyilvános előkészületek történnek a modus vivendi végrehajtására vonat­kozólag. Három, legföljebb négy hét alatt be­mutatjuk a Vatikánnak elaborátu- mainkat, közvetlen Rómával fogunk tárgyalni és reméljük, hogy hamarosan megegye­zésre jutunk. Ciriaci pápai nuncius is­meretes incidense dacára is ugyanolyan a viszonyunk a Vatikánnal, mint volt, egyházpolitikánk semmiben nem válto­zott és nem is fog változni. Végül a kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a legközelebbi három év európai po­litikája lesz a döntő Európa fejlődé­sére nézve. Minden európai politikus megegyezik abban, hogy őrület lenne ma Európát konfliktusokba rántani. Az 1934. év fogja megmutatni, hogy a fejlődés milyen irányba vezet. Az azután következő két esztendő lesz a következő fejlődési etap, mikor az európai gazdasági és pénzügyi válság kerül megoldásra. Statárium és diktatúra Palesztinában London, október 31. Hétfőn este egész Palesztinában kihirdették a kivételes állapotot. Az 1931. évi szükségtörvény ezzel egyidejűién életbe lép és ennek ér­telmében az angol főmegbizott diktátor! hatalommal rendelkezik. A törvény föl­hatalmazza a főmegbizottat, hogy sze­mélyek letartóztatását és száműzését rendelje el, továbbá az összes kikötők­ben és a szállítási forgalomban úgy szá­razon, mint vizen és levegőben szigorú ellenőrzést gyakoroljon. Joga van pol­gári személyeket katonai törvényszék elé idézni és minden embert szolgálat- teljesítésre rendelni. Ezenkívül jogá­ban áll a főmegbizettnak magántulaj­dont kisajátítani vagy megsemmisíteni. A statáriummal egyidejűén szigorú cenzúrát rendeltek el az összes arab, zsidó és angolnyelvü lapok fölött. BEENGEDIK A ZSIDÓ BEVÁNDORLÓ­KAT PALESZTINÁBA Kairó, október 31. Mint tegnap' jelentettük, a palesztinai kikötik elé két ka jó érkezett zsidó bevándorlókkal. Az egyik hajó, a dán nemzetiségű Polonis, Portsaidban kötött ki, ■az egyiptomi kormány azonban nem enge­délyezte a hajó utasainak partraszállását. A bevándorlók kérésére az egyiptomi ható­ságok megkereséssel fordultak a palesztinai hatóságihoz és az angol hatóság m-a; válasz­képpen értesítette az egyiptomi kormányt, hogy a zsidó bevándorlók zavartalanul be- bocsáttatnak az ország területére, , HALOTTAK NAPJA Az élők ünnepelnek, a halottak pihen­nek. Az utolsó években mintha nagyobb tömegek, nagyobb fénnyel ünnepelnék a halottak napját-.. Az újra növekvő vallá­sos érzés kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy még terjedelmesebbé és impozánsab- l»á tegye a bensőségében és külső megnyil­vánulásában eddig is legkiteljesedettebb keresztény ünnepet, de mintha ezen túl is, a vallásos érzésen, a kegyeleten, a halott hozzátartozók szeretőién túl is volna vala­mi riadt érzés az emberekben, amely a te­metők felé ösztökéli a tömegeket, hogy vi­rággal és világossággal övezzék körül és engeszteljék meg a halottak emlékét. Megint a hallj! árnyéka jár közöttünk, talán ezért jutottunk érzésben megint kö­zelebb a halottatokhoz. A világhálómban tízmillió ember esett el a régen ismert sta­tisztika szerint, de az utóbbi napokban egy uj statisztika adatait ismertük meg, amely szintén tízmillióról szól. Tízmillió halott­ról. Tízmillió azoknak a halottaknak szá­ma, akik a század elejétől napjainkig — öngyilkosságot követtek el. Tízmillió ön­gyilkos harminchárom óv alatt, ugyanany- nyi, mint amennyi négy óv alatt a világ legborzalmasabb háborújában elvérzett. Ez a másik háború, amely lassabban öl, talán még borzalmasabb, mint a négy évig tartó gyors öldöklés. A világháború, amely vas­sal, robbanóanyagokkal és gázokkal folyt, a tömegfelelősség és a tömeg végzet súlya alatt zuhogott alá, de az öngyilkosok fegy­vere az egyéni bűntudat és az egyéni tehe­tetlenség borzalmas érzésének ellenállásá­val dördült el. Félelem fog cl bennünket, ha az uj sta­tisztikát olvassuk: hiába minden, a háború akkor is folyik, ha a liadak nem vonulnak föl egymás ellen, akaratunkon és képessé- . geinken kívül áll, úgy látszik, a tömegha- lálnak mindkét fajtája: a nemzetek hábo­rúja és a gazdasági háború, amely minden ember lelkében külön folyik még kegyet­lenebből. Ki tart esapatszemléí ama had­sereg fölött, amelyik saját kezében tartja a saját maga ellen irányuló fegyvert? Tiszteletreméltó és biztató cselekedet, hogy a népszövetség számoníartja a köz­vetlen gazdasági háború halottait is, nem pedig csak azokat, akik a szabályos ütkö­zetekben estek el. Nem áltathatjuk magun­kat sem egyik, sem másik oldalon. A vi­lágháború okai gazdasági okok voltak, de legalább kilenctizedrészben gazdasági okok voltak azok is, amelyek az elmúlt harminc- három év alatt a halálba kergették a tiz- ■ millió öngyilkost. A végzetszerűen egy­forma szám ijesztő következtetéseket tá­maszt bennünk. Valami mélyen lappangó veszedelmes betegség ez, amely ilyen rö­vid idő alatt kétszer tízmillió áldozatot sze­dett a Föld emberi lakosságából. Ennek a betegségnek csak azokat a tüneteit ismer­jük, amelyek a harctereken romboltak és pusztították el az egyik tízmilliót. E tüne­tek ellen küzdünk teljes érővel és riadt lel­kiismerettel és mikor már-már azt hisszük, hogy sikerült leküzdeni a rémet, akkor ar­ra kell eszmélnünk, hogy a látszólag biz­tosan lezárt zsilip alól egyenkint úsznak el halottatok. Napról-napra inkább rájövünk, hogy a tünetek elleni harc nem segít. Hiába né­gyes paktum, hiába leszerelési konferencia, hiába biztonsági szerződések, hiába zárjuk le a seb nyílt, külső felületét, ha lent a mélyben tovább dul a lappangó betegség, amelynek hatásaképpen megmagyarázha­tatlan szorongás fogja el az élőket,.. Az ember minden időben barátkozott a halállal, mert sorsa a halál. Hogy ezekben az években intenzivebben, mélyebb, kevés­bé magyarázható érzésekkel ünnepeljük a halottak napját, ez talán azt mutatja, hogy közelebb érezzük sorsunkat. Újra sereg­szemlét tartunk halottatok fölött, megko­szorúzzuk mindenütt a névtelen katona sírját, a harctereken elesett milliók emlé­két. De van egy másik névtelen szimbólum, amelynek halott milliói fölött még nem tartunk seregszemlét, amelynek emlékét eddig csak a népszövetség uj statisztikája örökítette meg, de nem tiszteljük koszorú­val ezt az emléket, amelyet magányos bű­nös kezek milliói állítottak. De lassankint majd egyforma érzéssel közeledünk valamennyi halottunk felé és akkor lassankint megközelítjük majd a mélyen lappangó betegséget, amely egy­formán pusztította el a hősi halottakat és az öngyilkosokat. A halottak napja segítsen bennünket eb­ben az elmélyedésben. L évf. 24. szám - Szerda " 1933 november 1 Benes expozéja a nemzetközi helyzetről A bii fi f1 1 n 1 SE * íovo evbeit dől el Európa sorsa Közeli katasztrófa nem várható — Csehszlovákia üdvözli a középeurópai gazdasági együttműködésről tartandó diszkussziót A köztársaság politikája nem változik meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom