Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-15 / 11. szám

1833 október 15, vasárnap. Látogassa rueg az újonnan berendezett Mórák borozót és dancigot a Phönix-pa'ioiában, Praha, Václavské nácit. 60. ízletes ételek, a vacsorához frissen csapolt sör Válogatott borfajták negyediiterenként — Han­gulatos zene és táncparkett teszi kellemessé estéjét Látogasson meg — Elitéit tüntetők. Komáromi tudóisi tónk je­lenti: A komáromi kerületi bíróság dr. Soós ta­nácsa egy nem engedélyezett munkanélküli gyűlés alkalmával történt rendzavaráéiból kifo­lyólag a rendtörvény alapján több kommunis­tát vont felelőségre. Ezek közül Sehlár Ede fodrászt három heti fogházra, Tuba István pé­ket egy havi fogházra, a többieket pedig pár napi fogházbüntetésre Ítélte. Vidáné, Hampel Máriát a kerületi bíróság felmentette. Számos női bajnál a természetes „Ferenc Józscf“-keserüviz használata végtelen nagy megkönnyebbülést szerez. Á nőorvosi klinikák bizonyítványai tanúsítják, hogy a rendkívül enyhe hatású Ferenc Józscf- vizet különösen a szülészeti osztályon a legjobb sikerrel alkalmazzák. ’ A Ferenc József-keserüviz gyógyszertárakban, dro­gériáikban és füszeriízletekben kapható. — Zsarolásért hat havi börtön. Nyitni tudó­sítónk jelenti: A kerületi bíróság hat hónapra Ítélte el Laták József galgóci fiatalembert, aki különböző ürügyek alatt meg akarta zsarolni Brezovszky József privigyei postatiszt visel öt. Laták a tárgyaláson azzal védekezett, hogy csupán tréfából irta meg a levelet és nem volt célja meggyanúsítani a tisztviselőt. Az Ítéletet az enyhítő körülményekre való tekintettel fel­függesztették, amiben az ügyész is megnyugo­dott. Színház. Művészet A pozsonyi Szt. Márton Egyházi Zene-Egyesület centennáriuma NYITRAI MOZGÓK MŰSORA: PALACE: Október 13—15-dg: ÉGŐ TITOK. (Willy .Forst, Hilde Wegenert). Az előadások kezdete hétköznap 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. TATRA: Október 13—15-ig: FALUSI ARTATLAN­LANSÁG. (Lucie Engliech, Ralp Arfchur Ró­berté). Az előadások kezdete hétköznap és Vi9 órakor, vasárnap M3, H5, K7 és H9 órakor. Pozsony, október 14. Ez évben lesz száz esz­tendeje annak, hogy Pozsony legrégibb zene­egyesülete megkezdte sikeres pályafutását. 1883- ban alapították meg lelkes zenebarátok a dóm vádszentjéről, Szent Mártonról elnevezett Egyhá­zi Zeneegyesületet. Első elnöke Prybilla József kanonok és pozsonyvárosi plébános, fővédnöke Esterházy Kázmór gróf, karmestero Rumlik Jó­zsef volt. A tagok száma mindjárt az első évben száznál több volt. Óriási érdeklődés mellett folyt le az egyilet első nyilvános szereplése: 1833 no­vember 2-1-ón előadták Seyfried Ignác ünnepi miséjét. A megalakulás után két évvel, 1835-ben, már arra vállalkozott az egyesület, hogy előadja Beethoven: Missa solemnisét. Ez volt a halhatatlan remekműnek második elő­adása Európában. Már Rumlik József első karnagy idejében (1888—1860) bővült az egyesület repertoárja úgy egyházi, mint világi müvekkel. 1837- ben Rumlik visszalépett egy időro a kar- mesterségtől. Helyette Rochlowi Frajmann Ká­roly vette át a zenei vezetést. Azonban csak 1843-ig működött e minőségben s ekkor köz kívánatra visszaadta a karnagyi pálcát Rumlik­nak. aki azt haláláig, 1869-ig tartotta kezében. 1838- ban arra vállalkozott az egyesület, hogy saját erejéből adja elő a színházban Bellin! operáját, Normát. 1840-ben Liszt Ferenc vezényelt és zongorá­zott egy hangversenyen az egyesület javára. Rumlik utóda Mayrherger Károly lett. Nagy am­bícióval lépett jeles elődjének nyomdokaiba s szintén nagy eredményeket ért el. Ö mutatta be a pozsonyi közönségnek 1872-ben Liszt: Eszter­gomi miséjét, amelyen a szerző maga is jelen volt. Schumann szimfóniáit, Schubert H-moll szimfóniáját, Beethoven Leomore nyitányát azon- - kívül Lisz-t, Yolkmann, Wagner müveit vezényel­te a hangversenyteremben. Amikor Mavrberger 1881-ben meghalt, Phiaird-Laforest Józsefet vá­lasztották meg utódjává. A szebbnél-szebb egy­házi előadások között, melyeket az egyesület az ő vezetése alatt tartott, kimagaslónak Liszt: Korális, Koronázási és Esztergomi miséje, Schu­bert G- és As-dur miséje, Beethoven Missa so- lemnise stb. Laforest hangversenyeinek műsorá­ban többek között Bach, Bruckner, Schubert, Wagner stb. legnagyobb szerzeményeit találjuk. Laforestet követte 1897-ben a még ma' is élő, do az egyesületből kivált Burger Lajos, aki azonban csak négy évig vezette a kart. Ekkor következik a provizórium 1901—1905-ig, mely idő alatt Strehlen Antal kántor és basszista műkö­dött mint karmester. 1905-ben dr. Kosow Jenőt, a soproni Zene- egyesület dirigensét választották meg dómkar­mesterré. Az ö működése alatt nyitották meg új­ra az ének- és zeneiskolát, mely a mai napig is fennáll. Mint kitűnő zenész, az egyházi zene mel­lett a profán zene ápolását is céljául tűzte ki. Kosow 1921-ben bekövetkezett (halála után a megüresedett állást nagy küzdelem után Al­brecht Sándor, az akkori dómorgonista és zene­tanár foglalta el. Dóm orgonista Németh István László tanár lett. Albrecht Sándor keze alatt a zeneegyesület óriási lendülettel fejlődött. Nem kívánunk bővebben foglalkozni az ő karmester- sógo alatt rendezett töménytelen templomi és vi­lági hangverseny műsorával, hiszen ezek mint feledhetetlen 'élmények élnek a pozsonyi hang­versenylátogatók emlékezetében, csak annyit akarunk megjegyezni, hogy Albrecht műsorának összeváloigatásánál a régi klasszikus komponis­ták mellett, igen helyesen, tért enged az ifjú zeneszerzők müveinek is. Albrecht abszolút mű­vészi munkájánál mindenképpen hozzáillő se­gítőtársra talált Németh I. László dómorgonista • személyében, ki nevet szerzett magának Európa zenei világában is. Klatt Aurél. A A Kazinczy Társaság választmányi üléae Kassán. Kassáról jelentik: A kassai Kazinczy Társaság évadnyitó választmányi ülését most tartotta meg Gönczy Gábor h.-elnök elnökleté­vel, aki megnyitójában a kultúra jelentőségéről beszélt. Jelentette, hogy az egyesület nevében az elnökség Berzeviczy Albertét, a Magyar Aka­démia elnökét, születésének nyolcvanadik évfor­dulója alkalmából levélben, Tost Barna kanonok­plébánost a KatJhoIikjus Legényegyesületben ki­fejtett tevékenységének harmincadik évfordulója alkalmából élőszóval üdvözölte. Az elnök indít­ványára a választmány elhatározta, hogy a ma­gyar irók nesztorának, He rezeg Ferencnek het­venedik születési évfordulójáról az egyesület idei rendes közgyűlésén emlékezik meg, továbbá, hogy dr. Szikiay Ferencnek, az egyesület tb. fő­titkárának összes müveit születésének ötvenedik évfordulója alkalmából kiadja s ezzel lerója há­láját az egyesület érdekében kifejtett értékes és eredményes munkásságáért. A főtitkári jelentés kiterjeszkedett az egyesületnek a nyári hónapok­ban kifejtett tevékenységére, így többek között megemlékezett az eperjesi műkedvelők fényes sikerű előadásáról, majd részletesen 'beszámolt mindazokról a kezdeményező lépésekről, ame­lyek a kassai magyar kultnrház érdekében tör­téntek. A főtitkár indítványára a választmányi ülés elhatározta, hogy a múlt télen népszerűvé vált kul tűrés tél y eke t ebben az évadban is meg­rendezi. Végül a főtitkár jelentette, hegy a kul- tuiház-^szakosztáily vigalmi bizottsága Pausz Bó- láné elnök, Éder Elza ügyvezető elnök, Fiedler József titkár vezetésével megalakult és Marossy Lajos szakosztályi titkár közreműködésével szini- előa,'fásokat és teadélutánokát óhajt rendezni. A A Toldy Kör évadnyitó kulturális estéje. Pozsonyból jelentik: A Toldy Kör kulturális es­teinek sorozatát október 22-én, vasárnap nyitja meg, amikor a tükörteremben 6 órai kezdettel ingyenes belépéssel tartja meg első rendezését. Dr. Aixinger László, a kör ügyvezető alclnökc, előadást tart „Pozsony a múlt században41 cím­mel, amely előadásában számos vetített kép kapcsán, monográfiák adatai és emlékei alapján bemutatja annak a Pozsonynak külső és belső képét, amelynek a mai generáció múlt század­beli elődei voltak szereplői. Előadása közben a népszerű Matzonmé 'Somos Zsizsi Reviczkynek, Gyámnak és Tamás Lajosnak több pozsonyi vo­natkozású költemémyét mondja el, a műsor be­fejezéséül pedig Cs. Toosfuisz Józsa magyar nép­dalokat és müdalokat énekel. A A Földes-szintársulat Érsekujvárott. Érsek- újvári tudósítónk jelenti: Földes Dezső színtár­sulata tíznapos párkányi szezonjának befejezése után szerdán érkezett Érsekújvárra és csütörtö­kön este a „ZsinSdelyezik a kaszárnya tetejét14 eirnü operettel megkezdte szezonját. Ez a darab „Fehérvári huszárok44 címen érdemén felüli si­ésmmokHűk Párisi úri dámák a modern uccán és a régi jó világban Ml le Lespinasse hagyatéka — A monokli újjászületése — Divatképek a houtevardon — A NAPLÓ PÁRISI TUDÓSITÓJáTÓL — Páris, október. Az általános baiese szomorú idejében örömmel fogják hallani, hogy „a t-aille állandóan emelkedik ée a női keblet mindinkább érvónyrehozza megint44. Sursum corda! A divat vieszavágyódik a múltba és magasrakötött de­rekával minden midinette már-már egy lovag­vár asszonya. Ennek megfelelően feljött a hava a módiknak: „noeuds maríné, noeuds souples, noeuds gordiens, noeuds coulants44 — minden bogoztatik, köttetik' ró oldatik, ami ilyenkor, nemzetközi konferenciák idején fölöttébb idő­szerű, éti szines bálokat lobogtat a szél, mint tá­vol' múltak zászlóit. Tristan Bemard azt talál­ja, hogy ezt a divatot, mely a szoknyára nincs semmi tekintettel, a kaszirosnők számára talál­ták ki. Tristan Bemard szerint ugyanis e pult­juk mögött mozdulatlan kassza-istennőknek egyáltalán nincs lábuk, hanem ha talán halfa­rokban végződnek . . . Mint ormótlan férfi, ki női leplekhez nem ért, inkább csak azt veszem észre, hogy a párisi uocán páváskodó férfiak fején egyre gyakoribb a zöld kalap, harsány, vállalkozóan — 'csak a zcrgeszakáll hiányzik mellőle, hogy az ember Tirolban képzelhesse magát. Ugyancsak a visszatérő múlt jegyében látom újjászületni a már oly jelentékenyen elföldelt monoklit. Csillog a nyári napon nőhóditók ez ősi rekvizi- tuma, mely oly előnyösen elkülönbözteti az arc egyik felét a másiktól a férfiaknál, akár höl­gyeknél a félrecsapott kalapok, melyek ugyan­csak tudatosan a két arofél szimmentriája ellen küzdenek. Azonban sajnos a monoklit ujjabban nőkön is látni ró ez a látvány inkább leverő... Másrészt a női divat szeszélyes vieszakanya- rodásai a múltba arra indítanak, hogy revideál­juk a múlt egynémely szent aksziómáit. Hajdan való Alexandre Dumas mondotta volt például, hogy „a hölgyek divatjaikban mindig felváltva igyekeznek vagy harangokra hasonlítani, vagy csukott napernyőkre.44 Ez a százéves igazság sem igaz többé, mert a modern hölgy szilhuettje se harangra, se napernyőre nem emlékeztet többé: annál inkább erdei gombákra. Az ember e hasznos növénynek minden fajá­val lalálkozhatik nőalakban az uccán és a lé­lekbúvárok megállapíthatják, hogy az előt­tük járó hölgy a veszélyes élősdi ehető vagy mérges fajtába tartozik-e. Ennek megfelelően a szövetek is bőven mutat­nak ráncokat, pontocskákat, ágakat és virágo­kat, kékben, sárgában, de mindenekfölött toeige- ben, ami a pár exellence gombaszin. A mértani kubisztikus minták eltűntek, a természet győ­zedelmeskedik és főleg a nyomott minták dív­nak. Ez a divat képeslapszerkesztők öröme le­het, kik hagyományosan szeretik a színnyo­mást. Idős hölgyek mosolyogva állnak a nagy fe- hérnemükirakatok előtt. „Végre44 mondják egy­másnak ,,a gyermekeink megint tiszta ágyne­műben fognak álhatni14. Valóban, a Parisban eddig divatos színes fehérnemű nem bírta a mosást. Most minden fehér, pizsamákat pedig alig látni már: a kinevetett és vidékre szorult fehér háléing ismét jogaiba lép. így minden változik' ró visszaváltozik ez in­gatag világon, ahol minden relatív, csak az úri- asszonyok toaletgondjai örökösök. Ebben a Rue St. Dominique-ban, hol egy vadonatúj ház hatodik emeletén vettem lakást, melyből végig­tekinthetek Páris minden tornyai fölött, ezelőtt kerék kétszáz évvel ugyancsak egy fenkölt lel­kű divathölgy lakott Julié, Mademoiselle de Lespinase, ki irodalom és bölcselet kultiválása mellett az Encyclopédisták felejthetetlen gyen­géd barátnője volt, Dalamberté, Mórásé, Gui- bertéj Henoté; s mindamellett nem feledkezett meg arról az esztézisről sem, mellyel minden idők bármily nagymüveltségii szalónhölgve a maga külsejének tartozik. Most van kétszáz esztendeje, hogy megnyitotta szalonjait a szép Júlia kisasszony ez uccában ró 1776 egy tavaszi délutánján vette fel Mailre Carré királyi jegyző az inventárt az elhunyt hölgy'hátrahagyott in­góságairól. Ez az elsárgult lista, melyen ódon hivatalos kifejezésekkel igazoló pecsétek fölött szőnye­gek, függönyök, ruhák, bútordarabok rendje sorakozik, bizonyságot tesz a „notaire du roy“ nagy lelkiismeretességéről, aki még azt is meg­említi inventárja végén a különböző konyha­edények számbavétele után: „És nevezett kony­ha kandallójában némi hamu 1 frank értékben44. Hála e lelkiismeretességnek az ember szinte látja maga előtt a 18. sázad e legkedvesebb írónőjét, amint a kicsiny szalonban ül a neve­zett „secrétaire á cyliudre de bois satiné11 mel­lett, mely „aranyozott rézfigurákkal van dí­szítve44, a szines ludtollat megmártja a csillogó tentába; úgy gondolom, hogy ezen a szép ta­vaszdélutánon a „rózsaszín tafota ruháját44 hordja „a kék gázbetéttel44. Sok mai divathölgy irigyelhetné meg four- rure-jeiért a szép Júliát. Mily bájos is lehetett szürke mókusgallérjában taupeszinü ezatinpele- rinjén, vagy abban a másik fekete pelerinben, mely fehér rókával volt bélelve. Örök kár, hogy Foujita, a fehér ró fekete szinek mestere, még nem élt akkor, hogy leportretirozta volna eb­ben, vagy a másik hermelinnel szegett fekete selyemkabábban, melynek karján kék rókából volt az órmelegitő, míg megint másikon kana­dai nyusziból. Amaz időkben nemcsak a szalonban fogad­ták divatos hölgyek vendégeiket, hanem a bQudoirban, sőt a hálószobában ágyban fekve is, • - , Talán- ezért birtokolt a szép és elmés . Jufia nem kevesebb mint huszonöt kerek bálósap- kát, tizenkét fehér csipkés hálófőkötőt, s hat pár papucsot. Es mennyi „manteaux de lit“ hány „peignoirs de mousselinc44, sőt „Mantelets d'alcove en mouese- line garnis de mousseline44, hogy ne is szóljak arról az „ágybaváló industafotából készült ka­bátkáról egérszin és hófehér csikókkal44 vagy ama polonaise-szabásu könnyed öltönyről „d:une petité étoffe á carreaux rouge et blanc44. A tafota játszott Julié de Lespinasse ruhatárá­ban legnagyobb szerepet. Mily elegáns lehetett a barna és karcsú Júlia abban a tüllel gumíro­zott sárga tafotaszoknyában, vagy abban a fi­iével szegett lilában, vagy a másikban, melyről az inventár tudja, hogy áttört gázból volt fehér tafotabéléssel zöld és fehér csikókkal, hogy a legelőkelőbb tiszta selyemből szőtt estélyiru­hákról ne is beszéljek . . . De ami legjobban meghatotta szivemet, hogy e tudós hölgy, ki hat nyelvet beszélt, s kinek levelei maradandó értékei a francia memoiriro- dalomnak, nagy szellemi adományai mellett a háziasz- szonykodást láthatólag nem vetette meg. így szeretem őt elképzelni magamnak a szép Júliát lefüggönyzött ablak mögött, kis kézimun­kálkodó asztalkájánál, kedves arcán a Carré mester által inventárbafoglalt „arany keretű pá­paszemmel44 amint* a ..rájabőr-tokban4' tartott ollóit használja, hogy maga javítgassa a „há­rom sor malini csipkével ellátott kézelőit11, s a sok lenge holmit az akkori idők divatja szerint „fiiét brodé" vagy „ancien point44 vagy éppen „teljes egészében környös-körül argentínai öl­téssel beszegve44. Ha belefáradt, azután, akkor összeszedte a munkaeszközét, a különböző szí­nű négy munkazacskó valamelyikébe, az ele­fántcsontba jócskákat, a finom csipkeverőket, s a. tűpárnákat a kicsiny olló mellé. A legyezőit szerette bizonyára Julié de Les- pinaese, mikkel annyi mindent, 'lehetett kife­jezni, jobban talán, mint a gömbölyűre vetett lila belükkel; tizenegy darab volt neki „fából, elefántcsontból ró különböző szines papírból44. És- a hosszú estéken, mikor pattogó hasábok vetették a roppant kandallóból piros fényüket végig a szobán, úgy képzelem, hogy az cncyclo- pédisták barátnője kicsiny sárgaréz rokkájához •tilt, melyről azt mondja a minden részletekre kiterjedő €arró mester, hogy az „ótait propre á filer de la laine“. Benedek’ Károly. ttje!* t a— — 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom